The Bard's Tale IV: Barrows Deep

Kiadó: inXile Entertainment
Fejlesztő: inXile Entertainment
Honlap

Minimum: Intel Core i5-650 3,2 GHz-es vagy AMD Athlon II X4 610 processzor, Nvidia GeForce GT 640 vagy ATI Radeon HD 5570 grafikus kártya, 4 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott:Intel Core i5-4430 3 GHz vagy AMD FX-8300 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R9 270X grafikus kártya, 8 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Bard's Tale
Kategória: szerepjáték

Röpke 30 évet kellett várniuk a rajongóknak arra, hogy teljes értékű számozott folytatást kapjon a The Bard’s Tale-sorozat, azonban hiába állt a projekt mögé a legendás Brian Fargo és csapata, a végeredmény valamiért nem igazán akar működni. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy milyen lett a régóta várt The Bard's Tale IV: Barrows Deep!

A The Bard’s Tale-sorozat egyike a történelem legendás szerepjátékainak, melyet még a kultikus Interplay hívott életre 1985-ben, és az elkövetkezendő három évben három nagyszerű epizóddal gyarapodott, ezzel örökre rabul ejtve sok-sok rajongó szívét. Bár a franchise kellemes sikert aratott, a készítők valamiért mégis magára hagyták, ezáltal egészen 2004-ig még csak nem is hallottuk a nevét, ekkor azonban Brian Fargo újult erővel tért vissza a játékiparba az inXile Entertainment logója alatt, és rögtön az első projektje a The Bard's Tale című alkotás volt, amivel inkább okozott csalódást, mint valódi örömet.

Sokáig nem is nagyon hallottunk arról, hogy hősünk bármit kezdene a névvel, azonban 2015-ben megtört a jég, és Brian bejelentette, hogy elkészíti a The Bard’s Tale régóta várt negyedik epizódját, mely egyenes folytatása lesz a nyolcvanas években megjelent trilógiának olyan értelemben, hogy legalább a hangulat és bizonyos sajátosságok tekintetében nem az újító szándék, mint inkább a múltidézés kerül a főszerepbe. Sajnos azonban már az első kedvcsinálók után elég egyértelművé vált, hogy dacára a jó alapötletnek, a sorozatot csak és kizárólag úgy lehetne újra a csúcsra járatni, ha vagy 100 százalékban hűek maradnak vele az eredetihez, vagy maximálisan kiforgatják önmagából, és korunk igényeihez igazítják az egészet. Az inXile Entertainment azonban inkább az arany középutat választotta, ami sok esetben a legjobb döntés, a gyakorlat azonban bebizonyította, hogy ezúttal semmi ilyesmiről nem beszélhetünk.




Kezdjük ott, hogy a The Bard’s Tales IV: Barrows Deep már a történetével sem tette túl magasra a színvonalat, holott ha valamit, akkor ezt azért elvártuk volna egy Fargo-féle öreg rókától. Bár az első másodpercek összefoglalója valóban egészen korrekt lett, nagyszerűen megismerhetjük ennek a varázslatos fantáziavilágnak a hátterét, a konfliktusokat, a különféle fajok eredetét és háborúját, azonban dacára a gazdag és véráztatta történetnek, az univerzumra továbbra sem sikerült békét erőltetni. Ennek megfelelően bejött a képbe egy új gonosz, aki a világ elpusztítására készül, miközben az emberek nemcsak a másfajúakkal szemben vezettek be tilalmat, hanem a mágiahasználókat sem nézik jó szemmel.

Ez egyszerre több problémát is felvet, hiszen nem elég, hogy meg kéne óvnunk mindent a pusztulástól, közben a folyamatos megkülönböztetéssel is szembe kell néznünk, hiszen hiába indítunk emberi karaktert, egy komplett csapat oldalán kalandozunk majd, akik közé nagy balgaság lenne nem betenni egy törpöt vagy egy trowt, hovatovább szintén a butaság határait feszegeti, ha nem használunk mi magunk is mágiát a pályákon. A sztori egyetlen előnye, hogy még azok is fel tudják venni a fonalat, akik a nyolcvanas években vagy még nem éltek, vagy túl kicsik voltak a videojátékhoz, ergo nem ismerik a The Bard’s Tale múltját.

Azonban a kidolgozottság terén ennek ellenére is olyan kliséket vonultat fel, hogy néhány esetben mi szégyelltük magunkat a legendás Interplay egykori munkatársai helyett. Egy tekintetben viszont mégis csillogónak érezhetjük majd a tapasztalt fejlesztők tudását, mégpedig a humoros pillanatoknál, lévén a történet dugig lesz vicces elemekkel, noha más kérdés, hogy a kapcsolódó hibák és hiányosságok miatt ezeken mennyire tudunk majd őszintén mosolyogni.




Merthogy a The Bard’s Tales IV: Barrows Deep csak úgy bővelkedik a problémákban, ezt pedig már rögtön a karaktergenerálás során megtapasztalhatjuk! Ez a rész ugyanis meglepően összecsapott lett, hiszen az egy dolog, hogy papíron hét faj közül választhatunk, ez gyakorlatilag azonban csak négy lesz, hiszen ebből négy az emberek oldaláról csatlakozik az eseményekhez. Itt már sokan ráncolhatják majd a szemöldöküket, de ennél kellemetlenebb dolgokkal is találkozhatunk majd, elég csak arra gondolni, hogy kizárólag előre elkészített megjelenésű karakterek közül válogathatunk magunknak, és a lehetőségek tárháza erősen korlátozott lesz, hiszen három olyan fizimiska mellett kell döntenünk, akik szinte biztos, hogy a rajongók 90 százalékánál kiverik majd a biztosítékot.

A kasztok tekintetében sem erőltették meg magukat a készítők, mindössze négy alternatíva közül szemezgethetünk, így egyszerű harcosok, mágusok, tolvajok és bárdok lehetünk. Utóbbiak ugyanúgy egyfajta varázslóként funkcionálnak, de mindegyikükre értendő, hogy ha tovább szeretnénk specializálni őket, akkor azt a képességpontok okos elosztásával tudjuk megtenni, ám nem árt figyelni, mert az elköltött pontok vagy a kiválasztott képességek visszavonhatatlanok lettek. Bár tény és való, hogy akadnak egészen egyedi megoldások és tulajdonságok, összességében azért egyik karakter sem lett egy igazi jellem, egyedül a goblinszerű trow lóg ki a sorból, aki egyediségéből kifolyólag bizonyára sokak kedvencévé válik majd, pláne mivel a csatákban is egészen erős jellem.




Apropó csaták, a The Bard’s Tale IV: Barrows Deep keretein belül a sztori göngyölgetése mellett a küzdelmek kaptak központi szerepet, melyek valóban egészen élvezetesre sikerültek, sőt mi több, talán a játék egyetlen olyan lehetőségeként emelhetjük ki, aminek jól áll a régi és az új elemek ötvözése. A csapatalapú küzdelmek ugyanis körökre osztottan zajlanak nagyjából úgy, mint a klasszikus szerepjátékoktól megszoktuk – a Might & Magic-sorozatot lehetne hirtelen párhuzamba állítani –, ezáltal egyszer mi támadhatunk hőseinkkel, máskor pedig az ellenfél ront ránk.

Minden egyes karakterünk a fentiekből kifolyólag saját képességekkel és lehetőségekkel rendelkezik, miközben a cselekvéspontok döntik el, hogy az adott körben ki és mennyit támadhat, vagy mit csinálhat. A rendszer összességében nagyon szigorú lett, hiszen az első szinteken minden körben maximum három dobásunk lehet csak – ez később bővül –, vagyis hiába rendelkezik egy-egy hősünk legalább 5-6 eltérő támadással vagy varázslattal, ezek többségét nem tudjuk majd kihasználni, ezért alaposan meg kell fontolnunk, hogy kivel támadunk, illetve milyen képességeket pufogtatunk el.

A kulcsszó a csaták esetében is karaktereink képességeinek ismerete és kombinálhatósága, hiszen meglepően mély rendszert és rengeteg lehetőséget rejtettek el ezen a téren a készítők, a megfelelő taktikával tehát bátran nekieshetünk erősebb ellenfeleknek is, legyőzésük garantáltan nem jelent majd problémát. Érdekesség, hogy a csaták kapcsán rengeteg utat választhatunk magunknak, hovatovább megannyi stratégiai lehetőségünk lesz, például már az sem mindegy, hogy mi támadjuk meg ellenfeleinket, vagy ők rontanak ránk, előbbi esetben ugyanis miénk lesz a kezdés lehetősége a harcban, ami a győzelem felé vezető út első lépésének tekinthető.

A harcok tehát változatosak, élvezetesek és megannyi lehetőséget kínálnak, kellemes régi vágású hangulattal lettek nyakon öntve, ami a teljes játékmenetről elmondható. Bár a nyitott világot elfelejthetjük, a The Bard’s Tale IV: Barrows Deep ugyanis gyakorlatilag madzagon vezet minket végig a helyszínek között, minimális felfedezési lehetőségekkel kecsegtetve, ezáltal helyenként rálelhetünk egy-egy rejtett helyiségre vagy zegzugra, ahol extra felszereléseket vagy ételt tömhetünk a hátizsákunkba, hovatovább sokszor találkozhatunk kisebb-nagyobb fejtörőkkel is.

Nagy dologra itt azért ne gondoljunk, néhány kapunyitó mechanizmust kell a legtöbbször működésbe hoznunk, de a fantáziavilágban kalandozva így is jóleső megszakítani a sötét kalandokat egy kis logikai agytornával. Összességében azonban elég klausztrofóbiás élmények várnak ránk a pályákon, sőt mi több, meglepően gyakran futhatunk bele kisebb-nagyobb programozási hibákba, de a töltési idők is kivárhatatlanul hosszúra sikerültek, ami határozottan a grafikus motor rossz optimalizálásának az eredménye.




Grafika: Ez pedig egészen érthetetlen, hiszen egyrészt az Unreal Engine teljesít szolgálatot a program alatt, amivel művészet elrontani bármit is, másrészt pedig olyan minősíthetetlenül csúnya lett helyenként a végeredmény, hogy gyakran mi szégyelltük magunkat egy-egy megoldás láttán. Az ugyanis rendben van, hogy egy régi vágású belső nézetes szerepjátékot akartak a fejlesztők, azonban ez még nem indok arra, hogy valami több éves lemaradásban legyen az elvárásokhoz mérten. A hangulat ugyan tényleg olyan, mintha a kilencvenes években készült volna a játék, de sokkal nagyobb baj, hogy mind a pályák kidolgozását, mind a karakterek megjelenését tekintve is gyakran ez lesz az érzésünk. Teljességgel felfoghatatlan, hogy miként sikerült ezt produkálni az Unreal Engine 4-gyel, de nagyobb baj, hogy még egy, az ajánlott gépigényt meghaladó számítógépen is képes folyamatos akadozásokat produkálni a program.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Bár a szerepjátékok többségénél nagyon könnyű elrontani a kezelőfelületet, a The Bard’s Tale negyedik epizódjában azonban az irányítással egyetemben egészen kellemes élmények várnak majd ránk. Azonnal átlátható például a fejlődési rendszer, rögtön használható lesz az inventory, átláthatók a párbeszédek, miközben a belső nézetes megoldás, valamint a nyugodt körülmények között zajló csaták egyaránt kellemes élményekkel szolgálnak, tehát nem ezen áll vagy bukik a játék megítélése.

Játszhatóság: Sőt mi több, a tartalmon sem! Az ízlésesen elnyújtott történet garantáltan hetekre elegendő kalandokat kínál, amit egyedül a sztori kidolgozottsága rondíthat el egy kicsikét, de ha mégis elkap minket ez az egyszerű kis cselekmény, akkor a mellékküldetésekkel együtt garantáltan hosszú távra tervezhetünk vele. Ami a történet hiányosságai miatt egy kicsikét hiányzott, az talán a kooperatív mód beépítése volt, hiszen bár az efféle szerepjátékok sosem erről szóltak, de a csatákat egészen fel lehetett volna dobni ezzel a lehetőséggel. Pláne egy lokális alternatívával!

Intelligencia, nehézség: Ezen a téren szintén vegyes érzéseink lehetnek majd a The Bard’s Tale IV kapcsán! A szűkös pályákon ugyanis elég nehéz feladat, sőt szinte lehetetlen meghatározni, hogy mikor látnak meg az ellenfelek, márpedig ez a taktika része, és ha ők támadnak előbb, érdemes lesz felkötni a nadrágunkat. Jellemzően ugyanis mindig vagy túlerővel, vagy erősebb harcosokkal kell farkasszemet néznünk a pályákon, így helyenként egy kicsit túl kötözködősnek érezhetjük majd a csatákat. Bár ezt akár pozitívumként is fel lehetne tüntetni, hiszen korunk szerepjátékainak többsége gyakran mellőzi a kihívásokat, azonban esetünkben inkább frusztráló a sok bug, a kellemetlen megjelenés és egyéb hiányosságok mellett, ami csak rátesz egy lapáttal a végeredmény megítélése. Mindezt pedig a mentési rendszer tetézi, hiszen csak a pályák bizonyos pontjain tudjuk biztosítani állásunkat, minden egyéb esetben Isten óvjon minket attól, hogy elhalálozzunk, hiszen nem kizárt, hogy egy 40-50 perccel korábbi mentett állást kell betöltenünk.

Hangok, zene: Bár a szinkronokat helyenként talán egy kicsit gyengének, de legalábbis általánosnak tekinthetjük, azonban a zenék tekintetében elképesztően erősre sikeredett a játék. Egészen elképesztő, ahogy a valódi népzenészek által előadott dalok felcsendülnek a háttérben, de a hagyományosabb értelemben vett zenei részek is tökéletesen illeszkednek a környezethez.

Összegzés: Összegezve az elhangzottakat, a The Bard’s Tale IV: Barrows Deep egy újabb gyenge próbálkozás lett a legendás sorozat feltámasztására. Bár messze nem rossz a végeredmény, de kiegyensúlyozott élmények helyett inkább felemás érzéseket váltott ki belőlünk, hiszen amiben jó – lásd a harcrendszer –, abban egészen kiemelkedő, de amiben rossz – mint például a grafika –, abban kis túlzással minősíthetetlen. Mivel több helyen is képes kellemes nosztalgiát ébreszteni, hovatovább nyomott áron került forgalomba, ezért ne legyenek vele szemben túl nagy elvárásaink, de összességében azért mi ennél sokkal többet, vagy inkább másként vártunk tőle. Kár, hogy ennek a játéknak a sikerén múlik, hogy Brian Fargo feltámasztja-e az Interplayt vagy sem!