Star Wars Jedi: Fallen Order

Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Respawn Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-3220 3,3 GHz-es vagy AMD FX-6100 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 vagy ATI Radeon HD 7750 grafikus kártya, 8 GB RAM, 55 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-6700K 4-Core 4 GHz-es vagy AMD Ryzen R7 1700 processzor, Nvidia GeForce GTX 1070 vagy ATI Radeon RX Vega 56 grafikus kártya, 16 GB RAM, 55 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Uncharted-sorozat, Dark Souls-sorozat
Kategória: külsőnézetes szerepjáték

Idejét sem tudjuk már, hogy mikor kaptunk utoljára kampányra és egyedi történetre fókuszáló Star Wars-játékot, de a Titanfall alkotói most megleptek minket egy nagyszerű alkotással, amely hiányosságai ellenére is garantáltan leveszi majd a lábukról a franchise rajongóit. Hogy csak őket, vagy másokat is meghódíthat? Játéktesztünkből kiderül!

Évek óta az Electronic Arts rendelkezik a Star Wars-játékok jogaival, de dacára annak, hogy rengeteg tehetséges stúdió tartozik a kiadó kötelékébe, mintha átok ülne ezen a szerződésen. Sőt mi több, nagy általánosságban a kampányra fókuszáló Csillagok háborúja-videojátékokon is: elég csak felidézni a Star Wars 1313 esetét, vagy az időközben bezárt Visceral Games projektjére gondolni, melyen nem kisebb név dolgozott, mint Amy Hennig, a legendás Uncharted írója. Ezek után komoly kétségeink voltak afelől, hogy a Respawn Entertainment csapatára bízott Star Wars Jedi: Fallen Order egyáltalán elkészülhet-e, és akkor még számításba sem vettük, hogy a stúdiónak korábbról szinte egyáltalán nem volt gyakorlata az egyjátékosos élményekkel.

Egyedül a Titanfall 2-ben kísérleteztek vele – méghozzá nem is olyan rosszul –, de azt finoman szólva sem nevezhetnénk óriási tapasztalatnak, dolgukat pedig tovább nehezítette, hogy bár az EA részéről minden anyagi támogatást megkaptak, azonban igencsak gyors tempóban kellett elkészülniük a végeredménnyel, hiszen a decemberben érkező új mozifilm előtt meg kellett jelennie. Hogy mennyire érződik a kapkodás és a gyakorlat hiánya a játékból? Szerencsére nem annyira, mint sokan tartottak tőle, azonban a tény ettől még tény marad: igazán maradandó élményt csak azok kapnak tőle, akik imádják Lucas sci-fi-univerzumát!




Ők azonban garantáltan nem felejtik el egyhamar ezt a kis kalandot, aminek az oka részben az, hogy egy teljesen eredeti, a filmektől, könyvektől és képregényektől egyaránt független, vagy legfeljebb lazább szálakkal kötődő történetet kapunk, melyet rendkívül tartalmasra sikerült formálniuk az íróknak. Érezhető, hogy igazi rajongók dolgoztak a háttérben, akik nemcsak annyit tudtak az univerzumról, hogy Chewbacca egy wookiee, hanem ügyesen beleásták magukat a dolgok sűrűjébe, és megtaláltak egy olyan rést a pajzson, amelyet még be lehetett foltozni egy izgalmas történettel.

A Star Wars Jedi: Fallen Ordernek már az idővonal kiválasztásával is sikerült különlegességet szolgáltatnia, hiszen azt követően játszódik, hogy Palpatine kancellárból uralkodó lett. Öt évvel járunk tehát A Sithek bosszúja című film eseményei után, amikor a Rendet teljesen felmorzsolták, a jedik többségét pedig kiirtották, azonban mindenkit nem ért utol a hatalom keze. A bujkáló vagy a lakosság körében elvegyült egykori jedik felkutatására a birodalom egy kisebb hadsereget állított fel, akik inkvizítorként, fénykardokkal a kezükben járják a bolygókat, hogy elpusztítsák az utolsó élőlényt is, aki az Erő birtokában van.

Ebben az elnyomásban ismerhetjük meg Cal Kestis nevű hősünket, aki úgy dönt, hogy szembeszáll az inkvizícióval, ezáltal felfrissíti magában a kapcsolatot az Erővel, és egyszemélyes hadseregként – pontosabban egy törperobot társaságában – nekimegy a Darth Vader által kiképzett haderőnek, noha előtte nagyobb szerepet kap majd a menekülés, mint konkrétan az ütközetek. Ebből a macska-egér játékból született meg a Star Wars Jedi: Fallen Order 15-20 órás kampánya, ami a történet szempontjából ugyan kicsit elnyújtott lett, sok benne a hullámvölgy, de összességében olyan élményekkel kecsegtet, hogy az még a legnagyobb és legszigorúbb rajongók szívét is megenyhítheti.




Nem véletlenül, hiszen a kampány az első pillanatoktól az utolsókig vérbeli Star Wars-történettel kecsegtet! Minden elemében hozza a nagyszerű sorozattól elvárható minőséget mind a narratíva, mind a világábrázolás tekintetében, méghozzá úgy, hogy a készítők Lucas munkája előtt tisztelegve még a saját ötleteiket is bátran hozzá merték tenni az egészhez. Bár sokakat zavarhat, hogy egy bolygót többször is fel kell majd fedeznünk – ezt a folyamatos fejlődéssel, valamint az így megnyitható új helyszínekkel néha azért kitűnően megoldották a fejlesztők –, de mind az öt bejárható planéta garantáltan megdobogtatja a fanatikusok szívét, legyen az a Dathomir – avagy Darth Maul otthona –, a Zeffo, a Kashyyyk vagy éppen a mindig télies hangulattal kecsegtető Ilum.

Az alapok tehát kifejezetten nagyszerűnek tekinthetők a Star Wars Jedi: Fallen Order kapcsán, maximális a kalapemelés az írók tehetsége és felkészültsége előtt, azonban a legnagyobb sajnálatunkra a játékmenetről már nem lehetne ennyire szuperlatívuszokban beszélni. Annak ellenére sem, hogy rendkívül összetett, amit a Respawn Entertainment alkotott, de éppen ez a sokoldalúság az oka annak, hogy végül majdnem a két szék közül a pad alá estek. A csapat ugyanis határozottan egy olyan videojátékot akart készíteni, mely a Dark Souls, de sokkal inkább talán a Bloodborne és a Sekiro küzdelmeire építi rá a Csillagok háborúja-univerzumot, de hogy ne unatkozzunk a pályákon, az egészet nyakon öntötték egy sor szerepjátékos elemmel, hovatovább átvették az Uncharted- vagy a Tomb Raider-sorozatból ismerős ügyességi elemek egy jelentős részét is.

Hozzátennénk gyorsan, hogy utóbbit egészen feleslegesen, hiszen alighanem az alkotás legkevésbé kidolgozott része lett, amikor indákon ugrálva, falon futkározva vagy természetellenes elemeken ugrándozva, ügyeskedve és csúszkálva próbáljuk megidézni egy fénykarddal a kezünkben Indiana Jones legesetlenebb pillanatait. Már maga az ötlet is felesleges, de sok helyen annyira erőltetett és logikátlan, hogy nem is értettük, miért törték meg vele a lendületes harcokat, hiszen a pályák felfedezése ezek nélkül szintén tartalmas elfoglaltságot biztosított volna, lévén rengeteg az összegyűjtendő extra és az érdekesség. Azt pedig csak halkan jegyezzük meg, hogy ezek az ügyességi elemek kritikán aluli kivitelezést kaptak, ezáltal inkább kellemetlen élményként csapódnak le bennünk, ami nem túl szerencsés a nagy egész tekintetében.




Mert egyébként akciójátéknak igencsak jó lett a Star Wars Jedi: Fallen Order! Olyannyira, hogy a fénykardos ütközetek – kezdetben csak szimpla, majd később a nagyobb tömegek ellen bevethető dupla élű fegyverrel – még soha nem voltak ilyen látványosak és pergősek egyetlen videojátékban sem. Mindez annak ellenére is kijelenthető, hogy a csapat a fentiekben említett módon azokat az embereket is szerette volna lenyűgözni, akik hasonló élményeket keresnének egy ilyen stílusú alkotásban, mint amit a Dark Souls kínált korábban. Ennek megfelelően a fénykardos küzdelmek nemcsak a szüntelen támadásról és aprításról szólnak, tehát köze sincs a hack and slash stílusú kaszaboláshoz az élménynek, inkább egy, a támadásra és a védekezésre kiélezett megoldásról beszélünk, amire folyamatosan elsajátítható jediképességeink teszik fel a koronát.

Az Erőt ugyanis mindvégig használhatjuk majd a pályákon, és segítségével olyan látványos és akrobatikus megoldásokkal élhetünk, hogy azt élmény lesz nézni. A nagy kaland során egyébiránt folyamatosan oldhatjuk fel hősünknek az újabb fénykardokat és felszereléseket, de nem marad extrák nélkül kis robotsegédünk sem, aki BD-1 név alatt simán felveszi a versenyt cukiságban a Star Wars-univerzum bármelyik korábban megismert, fontosabb szerepet kapott droidjával. A többnyire rajtunk utazó kis masina nemcsak egyfajta csendestárs szerepet tölt be mellettünk, de segíthet például a hackelésben, sőt mi több, sérülés esetén a regenerációnkat is biztosítja.

Hogy a játék a szinte tökéletes prezentáció ellenére képes néha leülni, az nemcsak az ügyességi elemek bevezetésének köszönhető, hanem annak is, hogy bőven akadnak benne technikai hibák és hiányosságok. Az apróságok felett nyilván szemet tud hunyni az ember, de a mentési rendszer logikátlansága felett a nehezebb ellenfeleknél már aligha. Menteni ugyanis csak bizonyos pontokon lehet az alkotásban, és míg az ügyességi részek során, ha elrontunk valamit, nem csinál belőle gondot a játék – ha leestünk egy platformról, és meghaltunk, ugyanoda visszatesz minket –, de nem ilyen egyszerű a helyzet akkor, ha egy ellenféltől kaptunk halálos sebet.

Ebben az esetben visszakerülünk az említett mentési helyre, miközben ráadásul még értékes tapasztalati pontokat is veszítünk, melyeket később visszanyerhetünk, ha elég ügyesek vagyunk, de mivel nem ritkán hosszú percek vesznek el ilyenkor, gyakran kívánhatjuk a pokolba a teljes szisztémát. Annak ellenére is, hogy a Star Wars Jedi: Fallen Order nem lett egy nehéz játék, legfeljebb a legmagasabb nehézségi szinten hozza a Dark Souls pofátlanságát, de egyébként egy normál kihívásokkal teli élményt kapunk tőle, amelyet legalább annyira élvezhetünk, mint az ismert franchise szinte bármelyik mozifilmjét.




Grafika: Az optimalizáltsággal ugyan akadnak még gondok, azonban a játékmenetre helyenként jellemző összecsapottság szerencsére egy fikarcnyit sem érhető tetten az alkotás keretein belül. A különféle bolygók és helyszínek mind egy szálig látványos kidolgozást kaptak, de ez a helyzet a legutolsó objektummal is, miközben a karakterek, az effektek, az animációk kivétel nélkül hozzák az elvárható magas szintet. Nagy kár, hogy még erős gépeken is hajlamos akadozni néha, de szerencsére ezen a későbbiekben javíthatnak a készítők pár frissítéssel.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Alapvetően sem a kezelőfelülettel, sem az irányíthatósággal nincsenek különösebb problémák a játékban, ami különösen annak fényében megnyugtató, hogy a Titanfall ugyebár FPS-nézettel próbálkozott, itt pedig külső nézetes akciózásról van szó. Ennek fényében a kamerakezelés kifejezetten kellemes lett, karakterünk terelgetése, valamint a speciális képességek előhívása pedig rendkívül könnyedre sikeredett.

Játszhatóság: Ahhoz képest, hogy egy kizárólag egyjátékosos élményt kaptunk a Respawn Entertianmenttől, meglepően sok tartalmat tudtak belecsempészni a végeredménybe. Ha alaposan elmerülünk a kampányban, akár 20 órát is kényelmesen kisajtolhatunk belőle, noha arra azért nem árt majd felkészülni, hogy lesznek problémás részek, unalmasabb pillanatok, ha esetleg nagyobb falatokban fogyasztanánk az egészet. Amiért pontlevonás jár ebben a blokkban, az leginkább az ügyességi elemek erőltetésének köszönhető, hiszen csak egy nagyon gyenge Uncharted-utánzat lett így az egész, mely nem elég, hogy logikátlan, de mindemellett még nem is működik.

Intelligencia, nehézség: Alapvetően nincs nagy probléma a mesterséges intelligencia terén a játékkal, de a nehézség erőteljesen hullámzóra sikeredett, ami gyakran hajlamos lerontani a hangulatunkat. Ennek az oka leginkább az imént említett elemek erőltetése és rossz kivitelezése, de kiemelhetnénk a sorból a mentési rendszer problémáit vagy a gyakran visszatérő önismétlést is.

Hangok, zene: Ezen a téren nincs különösebb probléma a játékkal. A zenék többsége kiválóan hozza a megszokott Star Wars-hangulatot, már-már filmzenés hatást keltve, miközben a szinkronok, valamint az effektek szintén kiváló minőséget képviselnek.

Összegzés: Bár sokan tartottak tőle, a Star Wars Jedi: Fallen Order végül egy egészen kellemes akciójáték lett. A sietség ugyan érződik néhol, és vannak benne logikátlan vagy felesleges elemek, de a küzdelmek, a történet és úgy általánosságban az univerzum feldolgozása csaknem hibátlanra sikerült. Talán kevésbé lesznek jó véleménnyel róla azok, akik nincsenek odáig az ismer sci-fi-világért, de azért ne feledjük el, ez a játék elsődlegesen a rajongóknak készült. Hibái ellenére is folytatásra érdemes produkció!