Immortals Fenyx Rising

Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft Quebec
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2400 3,1 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 8 GB RAM, 28 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 8 GB RAM, 28 GB szabad hely
Hasonló játékok: The Legend of Zelda: Breath of the Wild
Kategória: akció-kaland

Újabb videojáték, melyet a görög mitológia ihletett? A téma kicsit már unalmas, a végeredmény azonban bőven túlszárnyalta minden elvárásunkat, így ha mindig bántad, hogy a The Legend of Zelda: Breath of the Wild csak Nintendo Switchre jelent meg, most elérkezett a te időd!

Bár a zombik és a posztapokaliptikus megközelítés szintjét még nem érte el, azonban a görög mitológia is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a videojátékok világában. A téma feldolgozását jobb és rosszabb minőségben egyaránt láthattuk már, az Assassin’s Creed Odyssey például alighanem a legjobb volt ezen a téren, azonban a Ubisoft most úgy gondolta, hogy lehet ezt másként is csinálni.

Talán így születhetett meg az Immortals Fenyx Rising alapötlete, melynek a hátterét ugyan a görög mitológia adta, de olyan humoros és szokatlan formában, hogy arra korábban talán még soha nem volt példa. Mindezt ráadásul egy nagyszerű játékmenettel elegyítve sikerült tető alá hozniuk az alkotóknak, így a végeredmény egy kicsit olyan hatást kelt, mintha a The Legend of Zelda: Breath of the Wild lenyelt volna egy történelemkönyvet, mellé pedig néhány viccmagazint. Hogy mi született ebből a különleges elegyből? Talán meglepő lehet, de valami igazán nagyszerű dolog!




Kezdjük a történettel. Az alapok nem túl különlegesek, elsőre mondhatni klisések, de érdemes adni neki egy esélyt, mert később beindul majd, illetve egy szerteágazó, élvezetes koncepció körvonalazódik előttünk, mégpedig rengeteg humorral. Merthogy az Immortals Fenyx Rising egyik legnagyobb előnye, hogy egyáltalán nem veszi magát túl komolyan. A játék egy hatalmas, szabadon bejárható világként funkcionáló szigetre kalauzol el minket, ahol konkrétan a görög istenek élik mindennapjaikat, csakhogy nagy bajba kerültek, mert egy Zeusz által bebörtönzött Titán a jelek szerint hamarosan kitör börtönéből, a történet pedig innen talán rögtön világossá válik: mi vagyunk az egyetlenek, akik segítséget nyújthatnak a furcsa isteneknek.

Bár ez ebben a formában már instant humornak nevezhető, hiszen Fenyx nevű karakterünk egy tipikus jöttment hős, aki kezdetben nem is bánik túl fényesen a fegyverekkel, de miután az istenek kiválasztják, és kap némi pluszt, úgy határoz, hogy nem utasítja vissza ezt a lehetőséget. A meseszép szigetet bejárva így megismerkedik az istenekkel, folyamatosan fejlődik, képezi magát, fő- és mellékküldetéseket hajt végre, közben pedig felkészül a mindent eldöntő harcra Tüphón ellen.

Utunk során egyenesen varázslatos tájakat fedezhetünk fel, miközben sorban megismerkedhetünk a görög mitológia legnagyobb alakjaival. Lesznek itt ismert hősök, rémségek, komplett mondák, de természetesen a legtöbb istenségek sem hiányozhat majd, akiket alighanem másként ismerhetünk meg, mint ahogyan a tankönyvekből emlékezhetünk rájuk. Ennek az oka a fentiekben már említett humor!




Az Immortals Fenyx Rising elsőként alighanem azért lopja be magát a szívünkbe, mert gyakran már idétlen módon áll ehhez a komoly történelmi témához. Ebben pedig társak lesznek az istenek is, akik között találunk majd hisztis, de vérbeli bohókás alakot is, miközben beszólogatnak nekünk, humoros utalásokat tesznek, sőt mi több, gyakran találkozunk a mitológiát a mai popkultúrával ötvöző utalásokkal is. Néhány ponton talán egy kicsit túlzásba estek a franciák, de összességében nagyon szerethető lett a végeredmény!

Ez pedig a játékmenetről is maximálisan elmondható! Már említettük, hogy az egészre elég nagy hatást gyakorolt a The Legend of Zelda: Breath of the Wild, amiben egy szemernyi túlzás sincsen. Az Immortals Fenyx Rising is egy külsőnézetes akció-kaland, melyben ott vannak a szerepjátékos elemek, de mégsem lehetne maximálisan ebbe a kategóriába belepasszírozni a végeredményt. Adott például a szabad felfedezés lehetősége, aminek részeként magaslati pontok által ismerkedhetünk meg a környékkel – a sziget egyébiránt az istenek régióira lett felosztva –, miközben már itt kijelölhetjük a tennivalókat.

A főküldetések mellett ugyanis opcionális feladatokból valami bődületes mennyiség áll a rendelkezésünkre. Elsőre talán ijesztő is lehet, hogy mennyi mindent összegyűjthetünk vagy megszerezhetünk, de a legjobb az egészben, hogy ezek nem kötelezők, legfeljebb néhány tapasztalati pontról, extra fegyverről vagy pár poénról maradunk le, amennyiben úgy döntünk, inkább megmaradunk a központi feladatok mellett.




Fenyx oldalán egyébiránt a harc lesz a legfontosabb és leggyakoribb teendőnk. Nem meglepő módon, hiszen hiába a csodálatos fantáziavilág, közben rengeteg teremtmény keseríti majd meg az életünket. A klisés szörnyekkel szemben természetesen nem lesz hiány a mitológiai lényekből sem, akik a legtöbbszőr főellenfelekként jelennek meg a pályán, de ugyanúgy kell fellépnünk velük szemben, mint a többiekkel.

A küzdelmek kifejezetten tempósra sikerültek, elképesztően sok kombót kell elsajátítanunk ahhoz, hogy eredményesek és látványosak is legyünk az akciók során – ezért érdemes inkább kontrollerrel nekiállni, de erről majd később –, miközben természetesen lesznek hagyományos fegyvereink, saját képességeink, illetve az istenektől ajándékba kapott tulajdonságaink is. A harcrendszer egyébiránt néha egy kicsit esetlennek tűnhet, viszont akadnak azért kiugró pillanatai, például az időlassításra épülő visszatámadás különösen jól működik a gyakorlatban, de úgy általánosságban nem tudnánk túl nagy hibákat vagy hiányosságokat felróni számára.

Fontos azonban kiemelni, hogy az intenzív küzdelmek mellett rengeteg egyéb lehetőség is vár ránk a sziget felfedezése során. A gyűjtögetésről már beszéltünk fentebb, de ami ennél is lényegesebb, illetve tovább növeli a Zeldával való párhuzamot, az alighanem a fejtörők beépítése. Folyamatosan belefuthatunk ötletesebbnél ötletesebb feladványokba, melyek lehetnek egyszerű képkirakók, de akár bonyolultabb ritmusjátékok, esetleg útkeresők is. Nem véletlen, hogy az Immortals Fenyx Rising képes azonnal beszippantani kipróbálóit, hiszen tartalomból és lehetőségekből itt nincs hiány.




Grafika: Hogy mindehhez csodaszép grafikai körítés tartozik, csak hab azon a bizonyos tortán! A Zelda-párhuzamot ugyanis nemcsak a játékmenet, hanem a megjelenés terén egyaránt kiemelhetjük, ezáltal kellemesen rajzfilmes, elképesztően színes megoldások várnak ránk, miközben egy kicsit olyan az egész, mint egy lényegesen sötétebb vagy felnőtteseb Breath of the Wild, amihez ráadásul kiváló optimalizálás is tartozik.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Ezen a téren azonban sajnos vannak hiányosságai a játéknak. Nagy problémákról nem beszélhetünk, de a kezelőfelület gyakran egy kicsit túlzsúfolt, már-már ijesztően sok lehetőséget, illetve tennivalót terhel ránk az alkotás nem sokkal az indítást követően, miközben főként a harcok alatt az irányításhoz kapcsolódó nehézségekből sem lesz hiány. Billentyűzettel kifejezetten baltával faragottnak tűnhet ilyenkor az élmény, így érdemesebb lehet inkább kontrollerrel próbálkozni. A helyzetet ráadásul néhány tervezési hiba is fokozza, így például ha egy nagy épületet meg akarunk mászni, nemcsak az irányítással kell dacolnunk, hanem az energiaszintünkre egyaránt szükséges lesz odafigyelnünk.

Játszhatóság: A tartalom tekintetében kifejezetten jó lett az Immortals Fenyx Rising. Aki szeret gyűjtögetni és idegen világokat felfedezni, az hetekre elegendő elfoglaltságot kaphat tőle, de a fő sztoriszál önmagában is napokra elegendő játékidőt nyújt.

Intelligencia, nehézség: A nehézség kiválóan skálázható a játékban, és nemcsak az ellenfelek sebzését növeljük vagy csökkentjük vele, hanem a fejtörőkre és más egyéb tulajdonságokra is hatással lehetünk, szóval érdemes kísérletezni, ha túl könnyűnek vagy túl nehéznek találjuk a végeredményt. Az intelligencia tekintetében sem panaszkodhatunk, az ellenfelek semmivel sem butábbak vagy okosabbak, mint az elvárható lenne, így a megfelelő nehézségi szint beállítása esetén mindig úgy viselkednek, ahogyan arra éppen akkor szükség van.

Hangok, zene: Ezen a téren sem találunk különösebben nagy problémát a játékkal. A szinkronok kifejezetten élettel telire sikerültek – főként néhány istenség esetén lett zseniális –, de a zenék, a hangok és úgy általánosságban minden effekt kellemesen kiegészíti az élményt, hozza az elvárható minőséget.

Összegzés: Az Immortals Fenyx Rising összességében egy nagyon kellemes akció-kaland lett a sorban, mely talán több esetben is erőteljes párhuzamot ápol a Nintendo sikercímével, de az vesse rá az első követ, aki ennek a hasonlóságnak nem örül őszintén. Vannak kisebb problémák a játékkal, az irányítás például lehetett volna kifinomultabb, és a tartalom adagolását is eloszthatták volna egyenletesebben, de ezt leszámítva egy nagyon szerethető, kellemes élmény született. A kérdés, hogy most merre tovább, hiszen a folytatás nem is lehet kérdéses!