Oddworld: Soulstorm

Kiadó: Oddworld Inhabitants
Fejlesztő: Oddworld Inhabitants
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Quad Q6400 2,1 GHz-es vagy AMD Phenom 9700 Quad-Core
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q8200 2,3 GHz-es vagy AMD Phenom 9850 Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 390 grafikus kártya, 16 GB RAM, 20 GB szabad hely
Hasonló játékok: Oddworld: New 'n' Tasty!, Oddworld: Stranger's Wrath
Kategória: platformer

Újabb feldolgozással kedveskedett az Oddworld Inhabitants csapata a legendás sorozat rajongóinak, melyet egyenesen sértés lenne egyszerű átiratnak hívni, annyi új ötlet található benne. Nem hiába jelent meg új név alatt az alkotás, melyről játéktesztünkből mindent megtudhatsz!

A rajongók többsége nem érti az Oddworld Inhabitantset, hiszen hiába szeretne mindenki már vadonatúj kalandokat a mudokonok világában, a kaliforniai stúdió valamiért nem hajlandó kilépni a saját komfortzónájából, és inkább érdekes feldolgozásokat készít nekünk. Legújabb alkotásuk is becsapós ebből a szempontból, hiszen az Oddworld: Soulstorm hiába egy vadonatúj cím, valójában azonban nem egy új élményt kínál, éppen ellenkezőleg, az 1998-ban megjelent Abe’s Exoddus alapjára épül fel, azonban egy közönséges remake helyett sokkal többet kaptunk tőle.

Azon túl ugyanis, hogy újragondolták az eredeti történetet, annyi friss tartalmat szőttek bele, és olyan sok új játékelem jelent meg benne a nyilvánvaló grafikai megszépülés, illetve modernizálás mellett, hogy a végeredmény könnyedén elmehetne egy teljesen új résznek is. Így lett a Soulstorm egyfajta hibrid, ami alapvetően nagyon jól sikerült, néhány bugtól eltekintve minden percét imádtuk, de valóban vihar dúlt a lelkünkben miatta, mert nagyon örültünk volna, ha mindezt egy, az alapoktól teljesen új epizód részeként mondhatnánk el, nem egy innen-onnan összeollózott elemekből felépülő, csak részben friss epizódról.




Az Oddworld: Soulstorm ennek megfelelően nem hoz sok újdonságot a történetbe, a cselekmény alig néhány órával a New ’n’ Tasty! után veszi kezdetét, miután Abe nevű mudokon főhősünk megmentette fajtársait a biztos pusztulástól, azonban véletlenül rábukkan Molluck the Glukkon vezérigazgató ördögi tervére. Ebben az áll, hogy a mudokonokat újabb veszély fenyegeti, lévén ezúttal nem is annyira munkaerőként, mint inkább ételként szeretnék felhasználni ezt a szerencsétlen fajt, így adott az újabb kihívás hősünk számára: megmenteni a fajtársakat és megakadályozni a szörnyű tervet.

Sok újdonság ezen a téren nem várható az eredetihez képest, azonban nem árt ügyeskedni az egyes szinteken, hiszen alapvetően 15 pályát teljesíthetünk a játékban, melyek mindegyikén az lesz a célunk, hogy minél több mudokont megmentsünk. Ha elég ügyesek vagyunk, két extra szintet teljesíthetünk és egészen más befejezés vár ránk, értelemszerűen ekkor számíthatunk egyfajta happy endre, míg más esetben egy lényegesen sötétebb végkifejletet tár elénk a program.




A sztori talán most sem lett túl erős, azonban korábban egyetlen Oddworld-játékot sem a történet miatt játszottunk végig vagy élveztünk igazán, sokkal inkább Abe szerencsétlenkedése, a zseniális játékmenet miatt, mely a klasszikus platformerek nyomdokain járt, és jár a mai napig. Ezen a téren persze nemcsak szép új grafikával számolhatunk majd, hanem rengeteg extra játékelemmel is az egykori Abe’s Exoddushoz képest. Persze az alapok azért változatlanok, Abe oldalán most is lehetőségünk lesz rengeteget ügyeskedni, platformokra ugrándozni, miközben reflexeinkre és jó helyzetfelismerő képességünkre, na meg persze türelmünkre lesz a legnagyobb szükségünk az akadályokkal szemben.

A fejtörők folyamatosak, hol elegendő lesz csak jól helyezkedni, megfigyelni a környezetet, máshol azonban komolyabb logikai feladványokat kell megoldanunk a továbbjutáshoz. Emlékezőképességünket most is próbára tették a készítők, mint ahogyan azt is, hogy mekkora furfang lakozik bennünk, noha az ellenfelekkel szemben már nemcsak a bujkálás és a varázslás segít, hanem szükség esetén oda tudunk pörkölni nekik, ha muszáj. Folyamatosan gyűjtögethetünk is majd a pályákon, amit érdemes lesz megejtenünk, hiszen sok-sok fegyverre, vagy az egyszerű craftrendszerhez szükséges alapanyagra bukkanhatunk ilyenkor rá.




Mindeközben persze fajtársaink megmentésére is koncentrálhatunk, ami közel sem lett annyira mókás, mint azt manapság megszoktuk. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a játékban maradt pár kellemetlenség, és bár a megjelenés napján tapasztalt bődületes hiányosságokhoz mérten ma már azért javult az összkép, de még mindig messze van a tökéletestől. Nevezzük elfogadhatónak! Hogy mi a probléma? Például az automatikus mentési rendszer. Működik, jobb is mint az eredetiben, sűrűbben menti az állásokat, de továbbra sincs felette hatalmunk, és többször belefutottunk abba, hogy egy másnak talán könnyű pályarész nekünk komoly gondot okozott, és csak jó pár helyszínnel korábban akadt hozzá mentési pont.

Ezenfelül 2021-ben egy kicsit többet vártunk a mesterséges intelligenciától is. Rendben van, hogy ez egy feldolgozás, de ha a játékmenet terén ennyit tudott fejlődni az eredetihez képest, akkor egészen meglepő, hogy az ellenfelek vagy a fajtársak viselkedését miért kellett meghagyni egy lyukas zokni szintjén. A probléma leginkább a többi mudokon megmentésekor jelentkezik igazán, hiszen őket élve el kell juttatnunk egyik pontból a másikba, csakhogy annyira együgyűek, hogy sokszor halnak kínhalált olyan esetben, ami egyenesen az ostobaságukra vezethető vissza. Mivel a mentési rendszer sincs a helyzet magaslatán, ez a párosítás annyi kellemetlenséget tud okozni, hogy annak a kicsit magas vérnyomásnak nem kell sok az egekbe emelkedéshez.

Ez pedig még nem minden! Bár a játékot imádjuk, ugyanolyan idegesítően bájos, mint a legendás elődök, de azért a bugokat nehezen tudjuk elnézni neki. Merthogy a korábbi részek is idegesítők voltak, a mentési pontokkal sose tudott jól bánni a csapat, azonban legalább programhibák nem voltak. Most azok is vannak, és bár folyamatosan jönnek a frissítések, nekünk így is sikerült belefutni néhány olyan hiányosságba, melyek miatt nem sokáig halogattuk a kilépést. Persze csak azért, hogy megnyugodjunk egy kicsikét, és újra visszatérhessünk nosztalgiázni.




Grafika: A küllem tekintetében a Soulstorm minden idők legszebb és legrészletesebb Oddworld-játéka. Elképesztően alapos pályák jellemzik, nagyon látványos minden egyes pillanata, az effektek, a különféle animációk, de még inkább az a különleges körítés, aminek jóvoltából az oldalnézetes megoldás ellenére is folyamatosan térbelinek érezhetjük majd az élményt. Kár, hogy az optimalizálás terén nem voltak ennyire a helyzet magaslatán a készítők, de teljesíthetetlen követelményeik azért nincsenek.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Már az első Oddworld-játéktól kezdve szentül meg vannak győződve a rajongók arról, hogy az irányítás gyakran pontatlan, de legalábbis kiszámíthatatlan. Nincs ez másként a Soulstorm esetében sem, így bár nem rossz az összkép, de gyakran tapasztalhatjuk majd, hogy egy platform elérése egyszer olyan könnyű, mint az egyszer egy, máskor viszont tizedik nekifutásra sem akar összejönni. Olyan kiegyensúlyozott élményt tehát itt nem kapunk, mint például egy Super Mario esetén, persze nem is annyira árkád az élmény.

Játszhatóság: Kifejezetten jónak tekinthető a tartalom tekintetében az új Oddworld. Nagyjából 30-60 percet számolhatunk pályánként, azonban a rengeteg felfedezni való, illetve az eltérő befejezések, valamint természetesen a nehézség miatt azért érdemes lehet legalább egyszer újra nekifutni az élménynek.

Intelligencia, nehézség: Ezen a téren nagyon komoly gondok vannak a végeredménnyel. Mondhatni kritikus problémák, hiszen sokan nem tudják elfogadni majd azt, hogy szinte kizárólag ezen a ponton, de a kilencvenes években ragadtak a készítők, ellenben minden más tekintetben 2021-es szintet hoznak. Annak idején ugyanis a cikkben említett hiányosságok még elnézhetők voltak, ma azonban ezek a kellemetlenségek kifejezetten irritálók lehetnek sokak számára. Különösen akkor, ha annak idején nem ismerték az Oddworld-sorozatot!

Hangok, zene: Ezen a téren különösen nagy problémák nincsenek a játékkal, mind a zenék, mind a hangok tekintetében a kötelező átlagot hozza, de különösebben kiugró megoldásokkal nem szolgál.

Összegzés: Általánosságban az Oddworld: Soulstormról elmondható, hogy bár rengeteg idegesítő hiba van benne, és a mesterséges intelligencia sincs a helyzet magaslatán, azonban aki korábban kedvelte a sorozatot, az biztosan odáig lesz érte. A nosztalgiafaktor tekintetében ugyanis kifejezetten jól sikerült a végeredmény, a játékmenetet szintén sikerült magasabb szintre emelni az eredetihez képest, és megannyi olyan újítás került bele, ami talán csak a régi rajongóknak mond majd valamit, de ők kifejezetten nagy örömüket lelhetik benne. Semmivel sem lett rosszabb vagy jobb ez az epizód, mint az előző feldolgozás, és bár itt lenne már az ideje egy teljesen új résznek, mégis félő, hogy megint csak egy újabb átirat érkezik egy-két év múlva.