Songs for a Hero

Kiadó: Dumativa Game Studio
Fejlesztő: Dumativa Game Studio
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium 4, 3,0 GHz-es vagy AMD Athlon 64 3000+ 1,8 GHz-es processzor, Nvidia GeForce 6800 GT vagy ATI Radeon X600 XT grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Intel Core 2 Duo vagy AMD Athlon64 X2 3800+ 2,0 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 390 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely
Hasonló játékok: Braid, Super Mario Bros.
Kategória: akció-platformer

Egy újabb Super Mario-klón, mely egy eleinte érdekes, néhány perc elteltével azonban kifejezetten idegesítő játékelemmel próbál kitűnni a sorból, miközben önismétlő jellege ellenére sem okozott nagy csalódást. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a Songs for a Hero!

Régóta nem lehet már pontosan számon tartani, hogy milyen sok klónjáték készült a Super Mario Bros. alapján. A Nintendo legendás alkotása annak idején túlzás nélkül stílust teremtett – bár sokak szerint csak jókor volt a jó helyen, illetve elég figyelmet kapott –, ugyanakkor tény és való, hogy azóta rengeteg olyan alkotás érkezett, mely kisebb-nagyobb mértékben, de az olasz vízvezetékszerelő legendás kalandjait tudhatta magáénak elődként. Bár az elmúlt években egyfajta trend alakult ki az oldalnézetes platformerek világában, ezáltal egyre-másra érkeztek az indie színtérről az ígéretes próbálkozások – Braid, Limbo stb. –, azonban úgy tűnik, hogy vannak még, akik ragaszkodnak a gyökerekhez.

Ide sorolható a Songs for a Hero is, mely első ránézésre sem titkolja, hogy alapjait a legendás Super Mario adta, hiszen kísértetiesen hasonló játékelemek, megoldások, sőt még a történet tekintetében is meglepő összecsengés tapasztalható. Nyilván napestig lehetne vitatkozni azon, hogy milyen mértékben vádolhatjuk meg arcátlan lopással a fejlesztőket, de nekünk az a véleményünk, hogy amíg ilyen tisztelettudóan nyúlnak valamihez, addig jó ötletet lopni ilyenkor nem nagy bűn. A Songs for a Hero ugyanis dacára annak, hogy nyilvánvalóan elcsent ezt-azt a jó öreg pirossapkástól, alapvetően igencsak kellemes élményt nyújt annak, aki kipróbálja!




Mindez annak ellenére is igaz, hogy a játékban egy olyan hős lovaggal kalandozunk majd, aki pályáról pályára a hercegnőjét keresi. Közben csúf ellenfelekkel harcol, platformokon ügyeskedik és ugrabugrál, néha pedig egy-egy zászlóra is ráugrik a mentési pontokon vagy az adott helyszínek végén. Ismerős? Nem is kicsit, de érdemes lapozni, hiszen van egy olyan eleme a történetnek, pontosabban inkább a történetmesélésnek, amihez foghatót korábban még nem láttunk egyetlen videojátékban sem.

Ez nem más, mint hogy főhősünk folyamatosan énekel. Nem ám csak úgy ímmel-ámmal, amikor eszébe jut, hanem tényleg állandó jelleggel, gyakorlatilag be nem áll a szája, a legjobb pedig, hogy folyamatosan reflektál mindarra, ami vele történik. Ha ügyesen legyőztünk egy ellenfelet, ha egy helyben ugrándozunk szerencsétlenül, ha elrontottunk egy platformot, a kis lovag mindent belesző a strófákba, ami nagyon gyakran képes mosolyt csalni az arcunkra. Annak ellenére is, hogy néhány perc után elég frusztráló az egész!

Hiába lesznek majd ugyanis vicces beszólások, illetve versszakok – igen, egy idő után direkt keressük a humoros helyzeteket, melyeket a karakter megénekelhet –, azért elég sok az önismétlés, még ha ez konkrétan nem is teljesen igaz állítás. Ami sokkal kellemetlenebb lehet hosszabb távon, az valójában az előadásmód. Akárki énekelte fel a vicces strófákat, a hamiskás jelleg egyáltalán nem tett ránk jó benyomást, egy kicsit olyan érzete volt az egésznek, mint a legendás Gyalog galopp című mozifilmben Sir Robin históriája, melyben egy trubadúr humorosan énekelt a lovagról. Nagyjából hasonló megoldásról lesz szó ebben a játékban is, ami könnyedén meg tudja fájdítani a fejünket hosszabb távon, hiszen a legízlésesebb vicc sem működik, ha folyamatosan, szinte tényleg megállás nélkül a fülünkbe zengik.




Ezt leszámítva azonban a Songs for a Hero játékmenete működik! Egy kicsit egysíkú és önismétlő, de nagyszerűen hozza a Super Mario által kikövezett útvonalat, ezáltal egy oldalra scrollozós megoldásra épülő, akciókban dúslakodó platformerről van szó, melyben hősünkkel rengeteg különféle világot megjárhatunk majd. Sajnos azonban ezek közel sem különböznek egymástól annyira, mint az elvárható, így például szinte folyamatosan elkísérnek majd minket utunkon a különféle mérgeskígyók, illetve azok szemtelenebbé váló variánsai, miközben azért a palettát természetesen újabb és újabb rémségek egészítik ki.

Kővel dobálózó majmok, kellemetlenkedő darazsak, vadkanok, keselyűk és megannyi más rémség próbálja majd megakadályozni, hogy lovagunk megtalálja szerelmét valamelyik pályán, illetve kastélyban. Helyette azonban a legtöbb esetben csak újabb és újabb veszélyeket találunk, illetve természetesen bossokat, akiket sok-sok trükközéssel és taktikázással tudunk csak átsegíteni a másvilágra.




A főellenfelekről érdemes tudni, hogy kifejezetten nagy élmény ellenük küzdeni, nagyszerűen felépítették a hozzájuk kapcsolódó harcokat, de alapvetően ez minden pályáról elmondható annak ellenére is, hogy a változatosság – a textúrák váltogatását leszámítva – nem a legjobb. A küzdelmek például főként kardcsapkodásból állnak, azonban érdemes kiemelni, hogy van egy kis fejlődési rendszer is a játékban, ezáltal minél több rejtett dolgot zsákolunk be, illetve minél több érmét szedünk fel, annál több lehetőségünk nyílik például arra, hogy elsajátítsunk újabb támadásokat, vegyünk újabb fegyvereket és így tovább.

Az akciók mellett egyébiránt ügyességi feladványok is folyamatosan várnak ránk, melyek egyáltalán nem a logikára épülnek, sokkal inkább a reflexeinkre, de éppen emiatt igazán kellemesek. Hol megakasztják, hol szórakoztatják egy kicsit az embert, pontosan úgy, mint a legnagyobb klasszikusok esetében tapasztalhattuk annak idején. Emiatt mondjuk azt, hogy bár nyilvánvalók a Songs for a Hero hatásai, azonban mindent kellemesen átdolgozva, saját képére formálva kapunk tőle, emiatt pedig főhajtás illeti a fejlesztőket, hiszen minket sikeresen visszarepítettek az egyre távolabbi gyermekkorunkba.




Grafika: A külső megjelenése szép színes, a játék a manapság igencsak népszerű pixel art körítést alkalmazza, méghozzá közel mesteri formában. Kifejezetten látványos megoldásokkal találkozhatunk, nagyon ügyesen kihasználták az alkotók a megjelenítésből fakadó korlátokat, sőt gyakran sikeresen túl is lépték őket. Amit ebben a stílusban meg lehet valósítani, azt ők sikeresen elkészítették, és mindehhez még kellemes optimalizálás is társult.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Kizárólag billentyűzethez tervezték a Songs for a Hero irányítását, amit ráadásul kifejezetten ügyesen össze is hoztak az alkotók. A kezelőfelület könnyedén átlátható, minden azonnal és egyszerűen elérhető róla, de alapvetően az irányításról, a pontosságról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

Játszhatóság: Kifejezetten terjedelmes tartalom, bőven 10+ óra játékidő tartozik az alkotáshoz, miközben minden pálya végén borsot törnek az orrunk alá a készítők, hiszen akármennyire is pásztázzuk át a terepet, biztosan lesz majd valami, amit kihagytunk korábban. Ez növeli az újrajátszhatósági faktort, miközben ne feledjük el, hogy itt a Definitive Edition, mely keretében extra DLC-csomagokkal, sok bónusz tartalommal együtt szerezhetjük be az alkotást.

Intelligencia, nehézség: Alapvetően nem nevezhető túl nehéznek a Songs for a Hero élménye. Kellemesen magas kihívásfaktort nyújt minden egyes pályán, noha az önismétlésbe fulladó harcok egy kicsit rontják az összképet, de ennél sokkal rosszabbat is láttunk már korábban. A végeredmény minden téren egészen régimódi hatást kelt, így ebből a szempontból is így tekintsünk rá.

Hangok, zene: Nagyon meghatározó ezen a téren az alkotás, hiszen hősünk gyakorlatilag folyamatosan énekel benne, azaz énekszóval reagál az eseményekre, ami először még humorosnak tűnik, később azonban egy kicsit már idegesítő lehet sokak számára. Ezen a téren valamicskét még csiszolhattak volna a végeredményen az alkotók – ha már ennyire a középpontba állították –, egyébként viszont a hangok és a zenék kifejezetten jónak tekinthetők benne.

Összegzés: A Songs for a Hero alapvetően igencsak kellemes élményt nyújt abban az esetben, ha szeretjük a korabeli Super Mario-játékok által keltett hangulatot és játékmenetet. Itt közel ugyanaz tárul majd a szemünk elé, de egy sokkal modernebb, sokkal összetettebb formában, kellemes múltidézés és nosztalgia társaságában. Ha imádtuk annak idején az alkotást, itt és most garantáltan beleélhetjük majd magunkat, illetve visszarepülhetünk az időben pár évtizedet. Amennyiben pedig erre képes egy alkotás, annak a hibáit is hajlamosak vagyunk elnézni.