Le a fejjel!

Ismét magyar közönségfilm a mozikban, neves rendezővel, piacképes sztárokkal - kell -e ennél több? Egyelőre, a jelen hazai közönségfilmes vákuumában a válasz sajnos határozott nem.

A Magyar Vándor nyomdokai lépdelve ismét a középkori komédia költséges műfaja lett célbavéve, igaz jelen esetben szigorúan stúdiós környezetben, teljes mértékben mellőzve a szabadtéri felvételeket. A történet középpontjában egy magasra törő királyi pohárnok áll (Gálvölgyi János), aki vendégül látja az udvarnoka (Garas Dezső) tanácsa alapján a koldusgúnyában, a nép között elvegyülő királyt (Bajor Imre). Csak éppen a király számára fedelet nyújtó házban megindul a nagyüzem, melynek okozói a szüzességétől megszabadulni kívánó leányka, a mogorva bérgyilkos, a hóhérvizsgára készülő fiú, a boszorkány nagymama, a csótánybőrbe száműzött nagypapa, valamint a hóhérokra begerjedt asszonyka (Hernádi Judit), és maga a rettegett a hóhér, Lothár (Ganxsta Zolee), aki amolyan középkori ikonként él a női szívekben.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A viszonylagos siker tehát biztosított, a szakmai elismerés már kérdésesebb. A hajdan volt, ma is a régmúlt sikereiből élő (Csapd le csacsi, Egészséges erotika, Csinibaba) rendező, Tímár Péter ugyanis legújabb komédiájánál nem bízott semmit a véletlenre. Egyrészt előszedte a fiók mélyéről saját ósdi filmes eszközeit, a szaggatott, ugráló vágást, a furcsa, csoportképszerű vágóképeket, valamint az Egészséges erotikából megismert überminimál zenét. Az egyetlen furcsaságot az jelenti, hogy olykor hihetetlenül hallatszik az utószinkronos hangalámondás, ami sajnos eléggé kizökkentheti az arra érzékeny nézőt a filmből.

Másrészt pedig fogta az egyik népszerű tévéműsor heti rendszerességgel képernyőn lévő, egymástól hovatovább elválaszthatatlan arcait (Bajor - Gálvölgyi - Hernádi), őket összekeverte egy-két nagy névvel (Garas, Kamarás), vett egy csipetnyit a hazai zenei élet kultikus szeletkéjéből (a stáblista tanúsága szerint: Döglégy), és őket vegyítette a honi abszurd humor egyik állócsillagával, Dolák-Saly Róberttel, aki magával hozta a középkori környezetben kissé anakronisztikus Besenyő nagypapát is. Az egészet pedig felöntötte valami történetnek nevezett szósszal, aminek igazából se füle, se farka (rengeteg befejezetlen szál marad szabadon a film végére), pedig nem is egy író dolgozott rajta.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Aki poénorgiára számít az biztos csalódni fog, s bár akad jópár nevetésre ingerlő pillanat, de azok inkább a színészek, sem mint a film érdemei. Mindezek ellenére csak azt lehet mondani, hogy kellenek még hasonló filmek a hazai mozis palettára, mert a magyar filmkészítők az utóbbi évek sikerei ellenére sem nagyon fedezték még fel a közönségfilm műfaját, pedig a Valami Amerika óta tudjuk, hogy igenis profitábilis tud lenni annak gyártása.

Szóval magyar filmek rajongói előre, be a moziba. Akik szeretik a színészeket, azok jó pár mulatságos pillanattal gazdagabban fognak 90 perc elteltével távozni a vetítőhelyiségből (csalódni bennük biztosan nem fognak, nagyon kellemes meglepetés Kamarás Iván és Döglégy Zolee). Az persze más kérdés, hogy egy nap elteltével már nem sokra emlékeznek majd a filmből, ami simán elment volna a Pasik c. sorozat egyik időutazós epizódjának is.

Filmelőzetes, hossza 3:44, mérete 36 MB, formátuma MPEG


Le a fejjel!
magyar játékfilm, 90 perc, 2004

Rendező: Tímár Péter
Forgatókönyvíró: Szekér András
Operatőr: Csukás Sándor
Zene: Závodi Gábor, Pierrot
Vágó: Tímár Péter

Szereplők:
Gálvölgyi János (a pohárnok)
Bajor Imre (a király)
Hernádi Judit (Kata, a pohárnok felesége)
Fullajtár Andrea (a királynő)
Kamarás Iván (Kozár, a bérgyilkos)
Garas Dezső (Nosztradamusz)
Ganxta Zolee (Lothár, a hóhér)
Murányi Tünde (a boszorkány-nagymama)
Dolák-Saly Róbert (a méregkeverő)