régen (80-as évek) volt olyan is, hogy egy másfél méter magas rakétaszerû plexi csõ, tele valami folyadékkal, és ha bekapcsoltad színes flitter úszkált benne
az egész alulról volt megvilágítva, és ha csak ez világított, az egész szoba színes fényben úszott
igazi, kefélõs hangulata volt, még az ABBA korszakból................ ha olyat látnék valahol, minden pénzt megadnék érte
mondjuk rendes filmeknél ez ritka, csak a divatszarokra nem szabad beülni......
azt már mondanom sem kell, hogy moziba nagyon rühellek járni! ott tényleg kiver a víz a tömegiszonytól :) kb. negyedévente egyszer elrángat az asszony... általában mindent kivárok dvd-n :)
ja, de én viaszhegyet csorgatok
egy fél literes kólásdobozra raktam az elsõ gyertyát, és ma már nem látszik a doboz
ehhez meg mindig kis csatornákat kell neki vájni oldalt
ja, az egész egy mûanyag tányéron van, ami már szintén megtelt
ez poén ám! a buvároknál van ilyesmi, nem jöhetnek fel egybõl nagy mélységbõl, a nyomás miatt :) csak alkalmaztuk a jelenség leírására, amikor hidegrõl melegre érsz enyhe túlnyomásos állapotban :)
2x (mert érdektelenségbe fulladt :( voltunk a somló-hegyen (ez a 8-as út mellett van, híres borvidék). nagyon jó hely: reggel elvonatoztunk, csak úgy céltalanul mászkálgatni, és ott olyan szokás dívik, hogy az öreg bácsik és mamókák, akik ott dolgozgatnak, behívják a gyanútlan kirándulgatókat, hogy ugyan kóstolják már meg a borukat :) (persze nem ingyen, de nem vágott hanyatt a költség: 3 éve 7-en megszálltunk egy pincét, 10-tõl 2-ig voltunk ott, szétzabáltuk fejünket zsíroskenyérrel, mert az is járt, meg ittunk vagy 7-féle bort, és fizettünk 1500 pengõt :) a beugró törkölypálinka, ami megadja az alapot :), aztán jöhet a borkostoló...
na most, hihetetlen, de 2 éve nem tudok összegyûjteni egy tisztességes csapatot, aki eljönne ide... mondjuk nem tudom manapság hogy van ez, lehet, hogy a jövedéki törvény agyonvágta ezt a jó szokást
ehh... najó, nem kommentálom. így próbáljon meg máskor az emberfia tanácsot adni...
az meg nagyon nem jó. háttérvilágítani kell, hogy ne gyilkolja le a szemed pillanatok alatt (lehet, nem kellene a xenofób topicban lakberendezési tanácsadót tartani? :) )
az a lényeg, mindig legyen, mit nézni
amúgy tök mindegy, úgy is csak a monitor fog világítani :)
nekem a péntek esti dallas idõszak után jólesett kilépni az életbe, de 5-6 év elég is volt belõle
"jártam odakint, de nem tetszett, amit láttam"
:)))))))))
Júniustól saját kéró az asszonnyal, most kezdõdik az életem :)))))
A stúdiómat indiai stílusban fogom berendezni, szõnyegek, puffok, párnák, falvédõk, leplek, gyertyák, füstölõk és egy power ball :))))) Media Marktban 10 rugó :)
ez a boroskóla jellemzõ momentum: régebben literszámra elment egy este, ma egyszerûen hányingerem van, ha csak rágondolok, hogy bírtam meginni... sõt a kóláról is teljesen leszoktam, marad a vörösbor
egyébként milyen kultúráltan lehet borozni, nem? egy jóféle flaska mellett 2-3 ember egy óráig elvan.. próbáld sörrel :) jó, elfogult vagyok, borvidékes vagyok, szõlõnk is van :)
ja, én is addig érzem jól magam, amíg ott szoronkodunk egy szobában, elfoglalva az összes ülõhelyet :) csak ne kéne tovább menni...
aztán van (lett, mert régen nem volt) még egy beütésem, mégpedig az, hogy olyan bulikon igyekszem részt venni, aminek a közelében (ésszerû idõkorlátok között gyalog megközelíthetõ :) egy fekhely van a számomra fenntartva... magyarul lusta is vagyok :)
szerintem kevés bódítóbb dolog van a nyílt víz illatánál, pl. balaton vagy velencei tó partján éjjel egyszerûen leírhatatlan feeling feküdni, és bámulni a csillagokat.... olyankor mindig elképzelem, hogy ebben a pillanatban kb. fél millió ember csak ebben az országban izzad valami büdös szórakozóhelyen, és mások szájszagát szagolgatja, egy boroskólával a kezében :))))
Peace rulz :)
Freak: ja... lehet ebben is van valami... bár ismerek pörgösebb bikát is. igaz, ö még áprilisi.
a tüz körbeülés - sztorizás - beszélgetés az a rulez az összejövetelekre. szerencsére van 1 társaság akik elég bolondok, hogy kb havonta el tudunk menni legalább 1 napra kirándulgatni, és akkor vagyunk kb 4-5en, ott béke van.
tök érdekes, mert ezzel nekem is gondom van..... általában ha valami buli készül, én a lakásban/parkban való punnyadás mellett szavazok, ahol lehet jókat beszélgetni, de a többség mai napig is idegen helyekre akar menni, részegen idegen emberek között tolongani.....
micsoda topik! :) régebben (2 éve) még nagyon szerettem buliba járni, és nagyon érdekesnek találtam a tapasztalatot, amikor tök egyedül voltam egy idegen társaságban (azért, mert eleve így kerültem oda, vagy azért, mert akiket ismertem, otthagytak :) nem sokszor fordult (sajnos)... a különbözö, természetes tudatmódosító szerek sokat lendítettek a dolgon... mostanában azt szeretem, ha elvonulunk valahova, hétvégi ház, tópart, akármi, ahol csak a szûk kör van, eliszogatni, nézni a tüzet, dumálni... ill. csak szeretném, de a mostani barátaim valahogy nem akarnak felnõni ehhez a feladathoz :( de majd átnevelem õket :)
erre gondoltam.
nem szívesen járok olyan helyre, ahol nem ismerek senkit, de ha oda kerülök, akkor csendben feltérképezem a hierarchiát
nem vagyok egy bulizós fajta, legalábbis kinõttem belõle
saját területen, saját társaságban érzem jól magam
"pl. anno megláttam Cindy Crawfordot egy Palmers reklámfotón (ez még nagyon régen volt, amikor nem volt sztár, ez is csak egy újságba volt, még 90 elõtt), és nagyon megtetszett
aztán a világ felkapta, és én megutáltam
ugyanez történt a Prodigy-vel is
fanatikus voltam az elsõ két albumig, de a Fat Of the Land - szerintem megalapozatlan - sikere csak undort váltott ki belõlem
na szóval, számomra a tömeg=divat, és az életben legjobban a divatot utálom
és lenézem azokat az embereket, akik mások után mennek"
jó, de te mondtad még anno!pl. anno megláttam Cindy Crawfordot egy Palmers reklámfotón (ez még nagyon régen volt, amikor nem volt sztár, ez is csak egy újságba volt, még 90 elõtt), és nagyon megtetszett
aztán a világ felkapta, és én megutáltam
ugyanez történt a Prodigy-vel is
fanatikus voltam az elsõ két albumig, de a Fat Of the Land - szerintem megalapozatlan - sikere csak undort váltott ki belõlem
na szóval, számomra a tömeg=divat, és az életben legjobban a divatot utálom
és lenézem azokat az embereket, akik mások után mennek
én is utálom, ha megszabják, hogy mit csináljak! és utálom, ha politikai célokra használnak fel egy nemzeti szimbolumot! de nem hordom a kokárdát, csak márc. 15-én! és nem direkt kötekszem, de te mondtad, hogy ha valami ami emebereket mozgat meg, az téged nem érdekel!
ez is igaz, de MIÉRT EGY ELÕÍRT ÜNNEPNAP ragad ki téged a hétköznapokból?????
bármelyik nap lehet ünnep, ha úgy érzed, hogy mekkora dolog volt fellázadni az osztrákok ellen, akkor május 16-án is kirakhatsz egy kokárdát (ja, azt nem, még fideszesnek néznek..... :), vagy elénekelheted a himnuszt
érted mi a bajom??? ne a kormány szabja meg nekem, hogy mikor örüljek a nagy múltbeli eseményeknek!
akkor most elárulnám, hogy ez a buddhizmus jelszava "azért élûnk, hogy boldogok lehessünk!" ezek után is egyetértsz, hogy kiderült, hogy egy olyan mottót tituláltál igaznak, ami több ezer ember mottója?:-)
a helyzet az, hogy eredetileg nem ezért volt ünnep az ünnep! valóban sajnálatra méltó, hogy az ember nem arra gondol, hogy "hú! milyen jó lesz összejönni a családdal!", hanem arra, hogy "hú! a francba, még mindig nem találtam ajándékot!" viszont, kell, hogy vmi kiragadjon minket a hétköznapokból! de ezt már Garfield elmondta elôttem! csak annyit tudok mondani, hogy egytértek vele!
" Azért élünk, hogy boldogok lehessünk!":-) és ebben az is benne van, hogy mindenki úgy bolodg, ahogy akar! de nem feltélenûl kell nagy dolgokat tenni, ahhoz, hogy azt érezzük éltûnk, szerintem.
pont te nem szereted márc. 15-öt, amikor Petôfi a kedvenc költôd? elmondanám azt, hogy nekem mit jelent március 15: azt, hogy az emeberek fel akartak lázadni vmi ellen, ami elnyomta ôket! tök mindegy, hogy sikerült-e vagy sem!
én nem sajnálom magam (ha rám céloztál), sõt, örülök, hogy nem vegyülök
megmosolyogtatni az ismerõsöket szép dolog, de te félreolvastál valamit
azt senki nem állította (én tuti nem), hogy az átlagember nem jó ember, vagy értéktelen
csak két oldal van
1. aki felnéz másokra a tömegbõl 2. akire a tömeg felnéz
itt most nem csodálatról, tiszteletrõl és rajongásról van szó, hanem arról, hogy van aki bemegy egy házibuliba, és a többség észre sem veszi, meg van, aki bemegy, és elkezdõdik a buli
és, igen, én úgy érzem, hogy szürkeségben élek, mert egyszerûen nekem nem felel meg az az életmód, ami átlagosnak számít
én többet akarok, nekem nem elég, az aminek az átlagember már örül
de errõl nem tehetek, és jelen helyzetben nem is a legkellemesebb, viszont ez van, így legalább van némi célja az életemnek, nem csak annyi, hogy valahogy kihúzzam a halálomig......
nekem van egy olyan érzésem, hogy pontosan te vagy az aki a szürkeségben él, hiszen ha élnéd az életed, akkor nem gondolnál olyanokra, hogy nem csinálsz semmi különöset!
egyébként szerintem az ember nem attól lesz "nagy", hogy ír egy verset, amit száz év múlva is elemeznek, nem is attól, hogy szerepelt a TV-ben, nem is attól, hogy egy jól menô cég igazgatója, vagy egy sikeres politikus...(és hosszú még a lista) HANEM attól, hogy az ismerôsei mosolyogva ráköszönnek; attól hogy mosolyt tud valakinek az arcára csalni azzal, hogy egyszerûen csak van! és vica-versa, az ember attól "nagy", hogy másiknak is tud örülni, és nem csak saját magát sajnálja!
kedvencem a karácsonyi bevásárlás novemberben.......... és van jópár barom, aki meg is teszi....
érdekes módon én évek óta 23-24 körül megyek vásárolni, és mindenkinek meg tudom venni a cuccot....
felhajtás, kavarás... (leginkább alaptalan)
az ünnepek nem azok. a hype ami az elmúlt nemtudom hány évben kialakult közte, az már igen.
egész biztos???
szerintem Efreet nagyon tisztán leírta a lényeget
a halott nagyi nem attól lel lelki nyugalomra, hogy halottak napján (és csak akkor!) dobunk pár virágot a sírjára, hanem ha néha gondolunk rá, akár a temetõben akár a buszon...... ha valaki szereti a sírt gondozni, az kimegy havonta, ha meg nem szereti, akkor hiába megy ki halottak napján, ez már csak képmutatás, aminek se haszna se értelme......
a másik a családi összeborulás...... ha egyszer utálják egymást (ugyanez szomszéddal is igaz), akkor utálják karácsonykor is, semmit nem változtat a helyzeten ha egy évben kétszer jól bebaszva ölelkeznek egy jót....
nyilván, akinek nem inge, ne vegye magára, de sajnos a többségnek az ünnep nem ünnep, hanem egy kötelezõ hagyomány, amit meg kell ejteni....... ha megkérdezed miért, max ennyit válaszolnak : azért, mert mindenki így csinálja....
hmm látom tegnapeste ünnepszezon volt... a dolgok nagyobbik részében egyetértek freakkel, bár nekem nem az ünnep létével van bajom, hanem azzal, hogy pl családon belül ilyenkor vannak összejövetelek... mivel vannak részei a családnak akikkel nem vagyunk túl jóban, és ilyenkor megy a "persze, úgyis szeretjük egymást" c. képmutatás, ami EGYIK FÉLNEK SE tetszik, mert mindkettö morogva távozik a.. mondjuk ünnepi ebéd után, ezekután és több ilyen után én az ünnepeket erösen a képmutatás eszközeiként kezelem, amit nagyon nem szeretek. nem értem pl, hogy miért kell 1 nap, hogy én megmutassam hogy szeretek valakit? miért kell 1 másik, hogy megmutassam, hogy emlékszem a családomban az elhunytakra? máskor nem szabad? vagy... szóval ez egy kicsit fura, hogy központilag ki van adva, hogy MOST tessék rendesnek lenni... egyrészt majmolás (valentinnap, mert kell egy ünnep karácsony és húsvét közé, különben mi lenne az ajándékárusokkal?) szóval fura egy dolog ez, és a fogyasztói társadalom szépen rátette a kezét a régi, igenis jó és szép ünnepekre. igenis lehet májuselsején a munka ünnepe, lehet húsvét, lehet karácsony, minden... csak ne képmutatás és protokoll legyen, hanem VALÓDI ünnep. ne arról szóljon a karácsony, amiröl egyre több helyen szól, hogy jaj, neki VENNI kell ajándékot, meg neki is, meg... jaj, ez olcsó lesz, tavaj drágábbat vett nekünk... pfuj.
nya. lehet leanyázni.
Húsvét nekem továbbra is vallásos ünnep, de locsolkodás is 1ben.
Nananana álljunk csak meg. Ha mondjuk áthelyezzük a locsolkodást pl jún 24-re akkor a haverok azt kezdik átvenniés ismét tömeg szindróma nekem az a véleményem nem az az egyéniség aki mindig a tömeget követi, nem is az aki mindig a tömeggel szembe megy, hanem az, aki mindkét csapatban van, mégpedig vegyesen ez a véleményem, lehet rajta gondolkodni