én nem igazán értem a kérdésed, mi az h zsarolás közben? amúgy olyan létezik persze h bebeszéli magának és rosszúl lesz, függetlenûl a körülményektõl is akár...
Lenne egy kérdésem. Nagyon fontos lenne. Természetesen nem rólam van szó, de érdekelt vagyok a dologban...
Létezik olyan, hogy valaki bebeszéli magának a dolgokat, bepánikol hány és összesik. Mindezt zsarolás közepette. Rendszeres zsarolás, nem foglalkozik életével tönkreteszi magát stb stb. Van ilyen kor/betegség? Vagy szemétláda szinjáték az egész?
(természetesen az ilyen emberek szolják meg a másikat, részben az ilyenek végett vagyok most ott ahol)
(Ez a szánalmas nem a depresszió.)
Ha olvassa valaki, légyszi írja meg amit tud eféle dolgokrol, vagy mi a véleménye. Köszi.
Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy nem vagy skizofrén. Legalábbis abból, amit leírtál, abból egyik dolog sem utalt rá. Akinek skizofrén epizódja van, az amúgy sem tud arról, hogy skizofrén, mert ugyanolyan valóságosként jelennek meg a képzetei, mint neked, vagy nekem.
Nos olvasgattam dolgokat, és vannak tulajdonságaim hogy alapbol parázosabb tipus vagyok érzékenyebb stb. Igy a feszültség következtében kialakult a stressz, melynek következményei a depreszió tüntei (egyrésze). Viszont most hogy elkezdett érdekelni valamilyen szinten a pszichologoi nem csak rájöttem de meg is értettem azt hogy "minden mindennel összefüggésben van, és bonyulult az egséz rendszer" Rájöttem arra, hogy a legföbb problémám hogy elhagyom magam hihetetlen nagy mértékben. Nincs akaraterõm, kivéve most. Vannak dolgok melyek maguktol keletkeznek de önmagában a depresszió csak a tünetek együtes emgnevezése mindenki maga vedli le. Persze kell hozzá valami vagy valaki... De ha elhagyom magam és sajnáltatom csak magam akkor nem fogok elõrébb jutni... A pofonok pedig majd megedzenek, hogy mégtöbbet birjak. Persze lehet hogy megtörök és megroppanok...
Mindenesetre nem árt ha az ember kicsit olvasgat, talán pont ez tesz egy jó lépést...
És még anyir, hogy nincs itt semiféle skrizofénia hülyeség az egész amiket bemeséltem magamnak, mindenkinek vannak hibái talán még több is meg még nagyobak is mint az enyéim, csak nem tudunk mások hibáiról. Van mindenkinek jó és rossz oldala, van aki tudja szabályozni van aki nem. Ehez önfegyelem kell, ahoz pedig erõs akarat. Ha van motiváció, késztetõ erõ akkor van akarat is...
remélem, hogy pár nap mulva nem fogok viszajönni sirdogálni a msotani kijelentéseim miatt. Talán indulásnak enyi pozitivum már elég...
Menyire egészséges dolog ha bármi történik mindenért magadat okolod, bár ez nem is okolás. Magamra jót nem tudok mondni csak max elmondom magam mindenféle baromnak szószerint utálom magam. Létezik elvileg olyan hogy egészséges önbizalom. Na nálam ez abban nyilvánul meg hogy magamat hibáztatom stb... valahogy jót nem tudok magamra mondani, lehet hogy nem is voltam bunko de akkor is... fura, hogy minden apró szarság fáj mindenen kibukok még ha nem is mutatom ki. Valamiért álandóan játszom a fejem, azt mutatom kivülre, hogy nem vagyok egy érzékeny tipus stb. nem érdekel semmi, és senki. közben pedig... mitha valahogy nem merném felválalni magamat (mármint gondolatok érzések, most nem cselekedetekrõl van szó). talán pont ezért írok ide, mert közvetlenül nem ismertek...
Az ennyi nem ennyi hanem összes hsz. De ha akarnák se tudnák mindent leirni, leírok egyet addig háramat elfelejtek. Persze az írásból nem derül ki a tünet erõssége sem. Igazad lehet, mert te nem csupán a szót ismered hanem a fogalmát is. Viszont az emberek könyedén rávágják mindenre mindenkire hogy skrizófén...
Elég ha bunkon szólsz, vagy valami furcsát csinálsz már egybõl rádvágják. Holott a dolog öszetetteb ennél, mindenkinek van jó és rossz egyénisége. (meg ugye a többség szerint a skrizófénia kettõs személyiség. közben nem is kettõs személyiségû az illetõ csak a roszabbik énét mutatta meg)
Megprobálom majd szépen sorban összeszedni a tüneteket ami kimaradt. Jólenne azért tudni, hogy mégis mivan.
Körülményes gondolkodás: nem birom sokszor észrevenni a megoldást mikor pofon egyszerû és inkább szarakodok a dolgokkal aztán feladom közben pedig egyszerû a megoldás (ez most konkrétan tanulás terén van, de amugy mindennapi életben is elõfordul) furcsa hiedelmek és a paranoid túlrtékelés már inkább skrizofénia
konkrét gondolatokat nem merem leirni, nem csak kitörölnék a modik de még engem is törölnének... Van egyfajta elég erõs nyílt diszkriminációm. (negatív persze) Bár ami nekem van azt csak rasszizmusnak becézgetik... Vannak dolgokról elképzeléseim, elméleteim telejesen magvagyok gyõzödve arról hogy az úgy is van. Lehet, hogy túl sok filmet/sorozatot nézek...
nem is anyira a tettek inkább a gondolatok meg a kimondott szavak ilyesztõek sokszor. Álltalába hazafelé buszon lesek ki a semmibe aztán gondolkozom valamin. Van hogy beképzelek dolgokat, és végigvezetem a gondolatmenetet hogy mit fogok tenni stb. rémisztõ sokszor. Pl. hazamegyek és megtudom hogy öcsémet elütötte valaki kocsival, nem lett komoly baja csak eltörött pár csontja. Én meg hátrahagyva mindent a hatóságok helyett magam veszem kezembe a dolgokat... rengeteg ilyen volt már.
Elég zárkozott típus vagyok, igy aztán ha megyek valahova akkor a többségel ugy vagyok hogy biztos utál, nem gond én is õket, közben lehet nem is ismerem de máris negatívan állítom be. Bár ez inkább a diszkriminácó.
Csak kiváncsiságból kezdtem el olvasgatni, hogy mik is a tünetei a sepressziónak, 90%-a megtalálható nálam is. Mindig mindenkinek vannak problémái max nem egyformák meg nem egyformán fogjuk fel õket. Alapjában két éve történtek dolgok amik elinditottak a lejtön lefelé. Azóta minden kis szarság változtat. Két éve alakulgatnak a dolgok (pl nem járok sehova, itthon sötétbe el gépezek meg filmet lesek) Sokszor a streszt fizikailag is lehet érezni, mikor alig birsz megmozdulni nem birod kihuzni magad. Minden egyes levegõvétel egy sohajtás mert utálod magad meg az egész életet. Mikor látod hogy mások boldogok te meg a rugdalást és a kudarcot kapod. Valamilyen szinten már egy idelye bennem vannak, voltak a tünetek, ha valami nagyobb súlyú dolog történik akkor hetekig tart. Nem tudom hogy irjam le a gondolatam érzéseim, nagyrészt csak ismételem magam igyis...
suliban nem birok ébrenmaradni gyakran alszom az órákon, olyan vagyok mint a mosott szar, éjjel meg csak fogolódom nem birok aludni. Délelött füvet nyírtam, de az álandó sötétség végett a napfényre érzékeny a szemem most meg hányingerem is volt szédültem. Bár ezt tudatalatt befolyásolhatja az a tény is amit olvasok. fura...
Nem tudom kifejteni a gondolatam, de azt azért érzed magadon ha valami nincs rendben. olyan mint a (testi)betegség, ha fáj valamid rosszúl érzed magad akkor valami gond van...
Tehát a problémák mindig jelentkeztel/jelentkeznek és jelentkezni is fognak de ha van egy nagyobb ami megváltoztat akkor az másik iráynba is tud formálni.
A gyógyszerbevételek 40%-át az antidepresszánsok alkotják, akkor ezekszerint nincsenek kevesen. A problémás ember is talál valamit aminek örülhet, a depresziósnál nincs ilyen (szvsz) És a "Mi értelme ennek a rohadt életnek??" kérdést is csak õk teszik fel. (szvsz) -lehet, hogy tévedek-
Mindenkinek vannak hibái (nekem rengetegnél is több). Lentebb írtam arról, hogy néha a bunkó énem jön elõ máskor a normális. A különbség elég nagy köztük. A kiváltó ok sokminden lehet, pl. ha most megint elmenne a net, vagy ha már reggel hülyeségekkel huzzák az agyam, de ha nyugodtan kelek fel és nem történik semmi akkor nyugodt, normális vagyok. Van hogy emberek váltják ki belõlem alapbol a rosszat vagy éppen a jót. Akármi van/volt vele nem tudtam veszekedni, inkább felvállalom a hibáimat (ezt hivják papucsnak...). Valahogy mindig a normális énemet váltja ki belõlem...
Ha valami vagy inkább valaki igazán fontos akkor igyekszel megtartani magadnak, ha kell alkalmazkodsz ha kell megváltozol.
Ismerem a lányt, 2-2,5 éve is probálkoztam akkor nem jött össze a dolog, aztán nagynehezen valamenyire túl tettem rajta magam, barátok maradtunk. (am. osztálytársam is :( bár engem nem érdekel ez ) Egy ideje kezdtünk jóba lenni, aztán megint azt vettem észre h oda vagyok érte, közben barátjával összevesztek... 3 hét múlva kibékültek... na itt kezdõdött a mély pontom azóta megint az van hogy fáj ha látom hogy jön érte a gyerek, vagy róla beszél... (közben mégis vigyorognom kell) Idõközben anyira lettünk jóban, hogy jópár dolgot elmond. pl. veszekedtek akkor is engem használt lelki szemetesnek. (Pont ezt amit nem akartam, mert a szemetes az csak szemetes marad...) Valamilyen módon én is õt, persze hazudni kellett neki mert az igazi okot amiért szar kedvem és kivagyok azt nem mondhatom meg neki...
Szemétség másnak rosszat kívánni, de most tényleg jól jönne ha szakítanának...
én sem szeretek tanácsot adni, a másik pedig hogy a döntéseket nekem kell meghoznom egyedül...
Én is nem tudtam a csajozáshoz nagyon hozzáállni, a barátnõmet se élõben ismertem meg, 1,5 hónapig csak e-mailezgettünk, meg stb, aztán találkoztunk és bumm :)
De a net se megoldás, nagyon csúnya dolgokat is mûvelnek egyesek a jóhiszemû emberekkel (erre is van egy saját "élmény", nem kívánom senkinek).
Nem adok semmilyen tanácsot, beszéld ki magadból minél több emberrel a gondodat (akiknek ki tudod önteni magad) és egy kicsit az is segít.
Valahogy igy gondolom én is... de a gond az hogy csaj végett van az egész depi, ezért az "orvosság" is õ lenne... Persze van olyan is ami nem miatta van, de ha igy megváltoztatott akkor másik irányba is megtud változtatni...
Néha ha csak ha beszélgetek vele vagy msn-ünk már sikerül kis idõre elfelejteni a csúnya depit
de mind1 mert ebbõl nem lessz semmi van barátja, és ha átvészelték a nehéskes idõszakot akkor többet nem lesz alkalom...
számomra fura az is, hogy vele kapcsolatban alakult ki ambivalencia... örülök ha látom meg beszélünk, de ugyanakkor fáj is és nem akarom látni beszélni vele mert csak fáj.
Viszont egy dolog biztos amig itthon posvadok depisen meg várom h feljöjön msn re addig végkép elfelejthetem, hogy bármi is megoldodna... De ennél nagyobb hülyét se akarok csinálni magamból...
tanulás? hát valahogy nem tud lekötni, nem is tudok figyelni...
Mindezekben az a legnagyobb vicc, hogy leirtam a problém leirtam hogy mi a megoldás, tudom hogy lépni kell, de még sem tudok/merek...
(mint a tanulásnál tudom hogy fontos meg nekikellene állnom már komolyan stb. el is határozom, de itt megáll a folyamat)
Én is voltam atomdepresszioós meg mindenen kibuktam, meg alig volt valami, aminek örülni tudtam. Megoldás? Van a tanulás, ami elfoglal, meg van a barátnõd, aki szeret téged és nem lesz rosszkedved sem :)
Nálam bevált, azóta talán ha 2x volt szar kedvem (az se sokáig), mióta összejöttem mostani barátnõmmel, elõtte meg alig volt, amikor ne lehetett volna elszomorítani valamivel.
Jó mondjuk ez nem az az "igazi" depresszió biztosan, az konkrétan egy betesgség.
Persze kifejtem a dolgokat, ha van aki olvassa... Rettentõ bonyult dolgok ezek durva hogy minden mindenel összefügg... Depresziomhoz hozásegitõ ok az állandó stressz is, mivel alapbol parázos fajta vagyok igy mindig minden szaron parázok... a dolgoknak anyira van súlya hogy a hátam is meggörbült már, nem birom magamkihuzni, tükörbenézek leköpném magam... Elég durva az is hogy két oldalam van, az egyik alapbol normális illedelmes, hatalmas tervekkel stb. stb. attol függ hogy viszonyulnak hozzám... a másik egy bunkó amiben más teljesen más tervek szerepelnek néha félelmetes tud lenni néha...
"Az antidepresszánst fogyasztó betegeknél az öngyilkosság aránya magasabb, mint a gyógyszert nem használó betegeknél." nem akarok semmi kép sem gyógyszert... annó pár ével ezelött olyan társaságban mozogtam ahol elkezdtek dolgokhoz nyukálni aztán mára már elég szépen tolják a dolgokat...
lényegében az anti depreszánsok sem mások mint nyugtatok... olyasféle világot állit fel ami a valoságtol távol áll... ha pedig függöséget okoz akkor nehéz lessz letenni...
nem vagyok orvos csak vélemény...
az életben pedig türni kell, kinek megy kinek nem megy... hát most valahogy nem megy... ha védõoltást kapsz valami ellen akkor gyengitet korokozokat kapsz... vagyis maga a virus az ellenszer is egyben... valahogy számomra is igy lenne a dolog... (vagy csak én gondolom igy) szar az élet alapbol és kell hogy legyen valami aminek örülhetsz vagy inkább valaki, ha viszont nincs meg ez és miatta vagy a gödör alján akkor csak õ tud kihúzni... ha a sok kis apró vagy nagyobb rossz dolog igy megváltoztatott akkor a jó dolognak is meg kellene változtatnia... tehát vagy marad a remény és a fájdalom vagy valahogy felejteni kell meg ismét tovább lépni... (kb olyan ez mint az út javitás, ha szar az aszfalt felkellene marni új alap új aszfalt réteg, ám 99% -ban itt csak rászornak egy kis újrahasznosított aszfaltnak mondott valamit elteritik vékonyan aztán kész... látszat megvan de ugyanugy szar lessz...)
skrizofénia egyéb tipusainál voltak, levolt irtva jopár dolog csak azt hagytam bent ami nálam van...
Paranoid: vonatkoztatásos, üldöztetéses, nagyzásos téveszmék, Gyakori a düh, szorongás, zárkózottság. Szkizotipiás zavar: Távolságtartó, különc viselkedés, rossz kapcsolatteremtõ készség, furcsa hiedelmek, paranoid túlértékelések, kényszeres rágódás. Homályos, körülményes gondolkodás, amely különc (bizarr) beszédben és viselkedésben nyilvánul meg.
viszont még a Szimplex-nél felsorolt dolgok közül is igaz rám pár... a szociális funkciók nagymértékû hanyatlása, visszahúzódás, az érzelmek elsivárosodása, és az érzelmi életben megjelenõ ambivalencia (egyidejûleg egymással ellentétes érzések), a gondolkodás logikusságának felborulása.
Egyébként skrizo sok mindentõl alakul genetikai dolgok... gyerek kor stb. pl koraszülötteknél van rá esély, oxigén hiány stb. 1-2 éves kor között átélt dolgok, ha a terhes anya megfázott vagy valamilyen sirust kapott stb stb.
hát majdnem egy hónappal elöbb születtem keleténél... meg vannak még itt dolgok ... olvasgattam sok félét és meg van a kialakulásra az esélyem rendesen... tünetei meg is vannak...
(wikipedia-rol copy-ztam de csak az maradt ami rám igaz)
" Én úgy gondolom, van megoldás, de az nem jön magától, és nincs is rá varázsszó."
Egyet értek... kell hogy legyen megoldás, ám ezért tenni kell valamit...
Még valami: Egyszer azt írták nekem, hogy ha pár szinttel rosszabbul lennék, akkor két kézzel kapnék a gyógyszerek után. Ezen egy éjszakán át gondolkodtam, nem tudtam rá mit írni.
Aztán a barátom válaszolt helyettem:
Amikor az ember két kézzel kap a gyógyszer után, akkor a szenvedés még nem "olyan fokú". Amikor "olyan fokú", akkor az ember sem élni sem meghalni nem tud. Olyankor minden gyógyszer, vagy kábítószer olyan, mint ha C-vitamint adnának megoldásként.
Óvatosan, mert mindig van rosszabb, a szenvedésnek nincs alsó határa. Remélem sikerül kifejlesztened magadnak egy megoldást, mert van olyan zavarodottság, kétségbeesés ahol az ember már azt sem tudja, hova kapjon.
Én úgy gondolom, van megoldás, de az nem jön magától, és nincs is rá varázsszó.
"...Az elsõ fajta lustaság az, hogy nem is tehetnénk kevesebbet. Egyáltalán nem törõdünk a dolgokkal. Eszünkbe se jut, hogy valamit is tegyünk, le vagyunk teljesen nullázva, nem akarunk semmit csinálni. A második fajta lustaság az, hogy nem akarunk jót tenni. Eszünkbe se jut, hogy jót kéne tenni. Azonban ha az ember nem tesz jót, ha nem törekszik a jóra, az egy nagyon veszélyes dolog, mert abban a pillanatban, mikor nem törekszünk a jóra, beengedjük a rosszat. A rosszra nem kell törekedni, a rosszat nem kell mûvelni, magától bejön. Abban a pillanatban, amikor a jóravaló törekvés megszûnik, már helyet is adtunk a rossznak, a rossz már be is jött magától.
Errõl szól tehát a buzgóság. A buzgóság eredménye belsõ gazdagságunk föltárása. De az csak buzgósággal jön, magától nem mutatkozik meg. Magától a rossz jön, minden egyre rosszabb lesz. Ha van egy házunk, és nem tartjuk karban, nem ápoljuk, nem javítjuk folyamatosan, akkor az egyre csak romlik, magától tönkremegy. Így vagyunk mindennel, a belsõ kvalitásainkkal is. Ha nem ápoljuk, nem fejlesztjük magunkat nap, mint nap, ha a figyelmességünket nem gyakoroljuk, hanem elhanyagoljuk, akkor minden egyre rosszabb, silányabb lesz. Ez magától történik."
teszt... párnapja olvasgattam találtam érdekes dolgokat... itt 9/9 ... :( a kritériumoknál durva hogy megváltoztam és észre sem vettem. Voltak régebben is rossz napjaim meg alapbol peszimista vagyok, de a sok kis kudarc szépen megváltoztatott. A legfurább hogy a dolgok felérõl nem is tudtam hogy köze lenne depresziohoz, csak miután olvastam róla akkor jöttem rá... pl. hazajövök redõny le (résre)... aztán úgy vagyok egész nap gép elött. utobi két évben egyszer voltam bulizni... gondolom a sötétség következménye a féynérzékenység is, erõsebb fényt/napfényt nembirom egyszerüen.
stb stb. lassan már egy éve tart növekvõ ütemben hogy fogyok, szeptembe óta probálok hizni de akármenyit ehetek csak fogyok... minden szarságon parázok, minden apro szaron felhuzom magam... gyomorideg az olyan természetes dolog mint hogy levegõt veszek...
szinte naponta veszek ösze valamin anyámékkal, havonta - kéthavonta durvában is, ilyenkor pár napig jobb elkerülni... tünetek megvannak van ami rettentõ erõs van ami nem anyira... egy idelye már tart a dolog, ha meg jön valami nagyobb trauma mint most akkor totál padló ha valahogy már talán elhinném hogy nem szar az élet akkor jön egy ujabb pofon és rájövök hogy szarabb mint azt eddig hittem...
furcsa mod nem is tagadom (persze nem reklámoztatom) lelkileg vagyok megviselt, de nem vagyok idegbajos vagy hülye, szoval gyógyszereket inkább kihagynám... csak függõséget okoz meg megnagyobb bajt okozna szerintem. És rohadtul nem szeretnék gyogyszertõl boldog lenni...
egy normális megoldást látok arra hogy kimászak ebbõl a szarbol de az lehetetlen...
szánalmasak tudnak lenni az emberek, ha látják valakin h baja van akkor sajnálják stb amugy meg leszarják aztán háta mögött ugyis kibeszélik, megszolják...
Az az egyetlen gondom, hogy az a "néha" túl ritkán van. :(
Jaja, ez így van... Amíg az ember látványosan szenved az emberek jobban törõdnek vele. De az öngyilkosság sztem hülyeség, mert egyszer úgyis meghalunk. Nem kell siettetni a dolgokat... És én úgy vagyok vele, hogy lehet az élet sokszor már szinte elviselhetetlen, de mindenkivel történnek néha jó dolgok és "pár szép percért érdemes élni"
Sokszor hallom vissza ezt. De a vége mindig ugyanaz. Addig foglalkoznak velem, amíg látják, hogy szenvedek.
Hidd el, hogy sok embert érdekelne a halálod, mégha nem is hiszed! Azért mertem írni, mert láttam a dátumot:nem olyan régi! Meg gondolj bele, a halál lehet megváltás, míg az élet egy nagy szívás, de ha akarod mókássá tudod tenni! Élj percrõl percre, mégis a szíved mélyén legyél tudatos!
Lehet, hogy elég bátorságot gyûjtött mindenki az öngyilkossághoz.
Remélem igazad van.
legyõzitek.
topic's closed
Üdv mindenkinek. Valahogy én is így érzek. De az a sajnos, hogy próbálkoztam egy s mással (úgymond nem merem megtenni).
Sokat gondolkoztam azon, h mi lenne ha kinyírnám magam, kiket érdekelne, mi értelme lenne stb... arra jutottam hogy le se sz@rnának, igy inkább élek még egy sort :D
Én sem látom életem értelmét. néha elõ is készülök hogy na most kinyírom magamat. csináltam már kötelet hogy felakasszam magamat, meg volt már majdnem hogy kiugrok a kamion elé... csak nincs merszem hozzá és miért értelmetlen az életem? mert nem tanulok, bukok, mindennap lebasznak valamiért, utálnak itthon is, csak gépezek ;)
én nem vok de egyszer egy haverom mondta: holyan depis voltam hogy majdnem öngyi lettem
nah és ez a topik él még?? :D
Azt hittem direkt magyarázod, hogy még a hülyék is mint én megértsék. :) Mert még a hülye is tudja, ha nem ég jól önts rá olajat... egyébként meg Axl is tudta, hogy a vízbe kell ugrani, nem az olajba 8))
elég jól elboldogultál az elvont kifejezések között. :-)
Azért szépen levezettem nem? :P Bár meg tudom érteni a "szemet szemért" álláspontú embereket is.
értem. :-)
Persze ennek már nincs köze ehhez a zenéhez, és egy-egy zene mindenkinek mást jelenthet. Ez szubjektív. Lehet valaki mélydepresszióba esik tõle, bár szerintem annyira nem szar :)) Én pl. a Maroon5 This love-ot nem tudom úgy meghallgatni, hogy be ne ugorjon valami amire nem szívesen emlékszem, pedig az egy fokkal vidámabb szám, zeneileg ne hasonlítsuk ;]
ÁÁ dehogy. Csak arra, hogy minden bajnál van nagyobb baj, tud az ember mégnagyobbat csinálni magának, és tudja enyhíteni is ha akarja. Nem tudom pontosan mire írtad, de a "nem törõdöm vele" nem ugyanaz, hogy rosszat akarok neki. Az úthengerrel csak arra akartam rámutatni, hogy lehet még rosszabb is. :)
Nem tudom engem ez a szám soha nem tört le, pedig tényleg befordult szám. Nem is szomorú, inkább közönbös, vagy közönyös (kérdezheted "miért az jobb?"), de van benne valami gúny is szarás azokra akik becsaptak elhagytak kihasználtak, hogy tényleg csak azokkal törõdjön az ember akik törõdnek vele. Nekem ezt jelenti :) Ha ég az ember, mennyen át rajta az úthenger is! :PP
Ez az Estranged, 9 perc, otthon elkezdem hallgatni, beérek melóhelyre, mire vége lesz. :-) Atz nem értem, hogy aki alapból szomorúbb hangulatban van, miért hallgat szomorú számokat? Azzal nem segít magán. Ha ég az ember, vízbe kell ugrani, nem olajba.
Szerintem 50-100 év múlva ezeket fogják suliban elemezni :D Off off
Miután Axl megõrült és kirúgta a tagokat sztem nincs guns, csak axl nyafi bohócokkal a háta mögött. Mintha meghalt volna :) Még1 idézet, azt hiszem igaza volt:
Don't hail me An don't idolize the ink Or I've failed in my intentions Can you find the missing link Your only validation is living your own life Vicarious existence is a fucking waste of time
Old at heart but I'm only 28 And I'm much too young To let love break my heart Young at heart but it's getting much too late To find ourselves so far apart
Young at heart an it gets so hard to wait When no one I know can seem to help me now Old at heart but I musn't hesitate If I'm to find my own way out
When I find out all the reasons Maybe I'll find another way Find another day With all the changing seasons of my life Maybe I'll get it right next time An now that you've been broken down Got your head out of the clouds You're back down on the ground And you don't talk so loud An you don't walk so proud Any more, and what for
Well I jumped into the river Too many times to make it home I'm out here on my own, an drifting all alone If it doesn't show give it time To read between the lines 'Cause I see the storm getting closer And the waves they get so high Seems everything We've ever known's here Why must it drift away and die
I'll never find anyone to replace you Guess I'll have to make it thru, this time- Oh this time Without you
I knew the storm was getting closer And all my friends said I was high But everything we've ever known's here I never wanted it to die
/Guns n' Roses/ -Csak hogy a témánál maradjunk ;]
Ez egy picit meredek, de erre szoktam mondani, hogy ha lekésed a buszt, majd jön következõ, amin lesz hely. "All we need is just a little patience" /Guns 'n' Roses/
Rafaelo: ugyan már... az, hogy most nem vagy senkivel, még nem azt jelenti, hogy szüleid, haverjaid, stb. nem szeretnének.. hidd el, lesz ott barátnõ is, ha nem így állsz hozzá. "Kérjetek és megadatik néktek"
Az "engemsenkiseszeret" egy energialeszivasi technika. Reg ota letezik, altalaban kis novesu, alulfejlett emberek hasznaljak. Nekem is van ilyen ismerosom... õ ugy probal meg az ismeroseitol energiat "szerezni", hogy fikazza sajat magat. "Ábazzeg, szar a hajam" Mondanom se kell, hogy a haja mindig tokeletes.
Informatika és tudomány
igazolta saját példával
