Hi! Ti éreztetek már olyat, hogy az élet értelmetlen és rideg, és inkább a halált kívánjátok, csak nincs merszetek véget vetni az életeteknek?
Ha ez jut eszedbe akkor tanacsolom felejtsd is el a leheto leggyorsabban. Ha mar kronikusan sokszor tor elo az ilyen es hasonlo erzes, akkor pedig egy erre szakosodott orvos felkereses a javasolt... Tovabbi legjobbkat...
Éreztem. És szerintem hülyeség. És szerintem hülyeséget beszélsz. És szerintem nem megoldhatatlan a probléma. És szerintem írd be a fórumkeresõbe hogy depresszió, és olvasd végig a topicot. És szerintem ne netes topicban próbálj orvosságot keresni, vagy dokinál, vagy felejtsd el az egészet. Mert szerintem a depresszió gyökérség, csak az az, aki az szeretne lenni (hozzáteszem, én egy gyökér vagyok).
Miért lenne hülyeség. Élsz, és nem érted a léted célját. Felkelsz mindennap, és úgy fekszel le, hogy ennek a napnak sem volt semmi értelme, az alvás megnyugtat, pár órára elfelejtheted azt a rohadt sok gondot, amit a külvilág gyakorol rád, hát akkor mi értelme felébredni?
Ti miért éltek?
"Depressziós vagyok" <--- Ki a f@szt érdekel? Ez nem pszichiátria bazze' !!!!!!!!
Én azért élek még, mert minden este meghalok, és minden reggel újjászületek. Mintha nem is lett volna tegnap, semmi nem marad a könnybe lábadt szemekbõl, a fizikai rosszullétbõl. Járj el futni. Nem vicc. Csak vigyázz, mert én is egyszer idegesen mentem fel a gellértre, és majdnem meghaltam. :D
Viszont mostanában kétszer annyi alkalommal, és alkalmanként kétszer annyit eszem, igénylem a mozgást, kevesebbet alszom, és jobban vagyok. Nincs senkim, de nem tehetek semmit, ez van. Nagy számok törvénye. Rengeteget káromkodom, amitõl csak idegesebb leszek, de igazából leszarok mindenkit aki a környezetemben van. Lív mi ölón! Sziget vagyok! 1. megoldás: próbálj visszatalálni a közösségbe 2. megoldás: törõdj bele, hogy más vagy, mint a többiek, és érezd magad így jól.
Miért találjak vissza a közösségbe, ha mindegyik egy rohadt tapló barom? Ha mindegyik ugyanolyan és ugyanazt akarja, miért kellene az õ szintjükre lealacsonyodnom?
Nem ertem miert kell valakit lehurrogni hogyha depresszios???? [ma mar elfogadott betegseg ami erossen lelki + fizikai fajdalommal is jar] En is hasonlo cipoben jarok.. Az egesz eletem ertelmetlen.. nem talallom oromomet benne es az ertelmet se latom!!!! Es aki igy erez annak nem azt kell monda hogy a "depresszió gyökérség" Stb stb... Az ilyen embereknek igaz baratra tarsa van szukseguk, azzal hogy leoltjatok csak neki lesz szarabb!!
Szerintem kapj be par szem prozacot, tuti segit Vagy nehany marek nyugtatot Vagy ha tolem tavol laksz akkor kapj fel egy AK47est es menj amokotfutni Na most komolyan, talalj vmi elfoglaltsagot. Uj game, kutya, macska, baratno, kocsi. Vagy tanulj vmit, az meg hasznos is. Flash vagy Delphi programozas pl. Vagy iratkozz be vmi suliba (esetleg iratkozz ki belole ha pont amiatt vagy depresszios :) )Pszihomokust csak akkor javaslok ha nagyon tele vagy level, vagy ha csak atlagos intelligencaval rendelkezel (szerintem nem ) Gondolj arra hogy az elet ertelmetlen ugyan, de barmikor meghalhatsz, amikor csak akarsz, sot meg akkor is ha nem. Akkor meg minek siettetni? Probalj ki minel tobb dolgot amig meg elsz. Aztan mar ugyis keso En lassan attol leszek depresszios hogy mennyi mindenre nincs idom Aztan majd kapkodhatom en is a gyogyszarokat. 21.sz-i ember: gyogyszerekkel kompenzalja azon gyogyszerek hatasait amiket a civilizacios artalmak miatt szed. Vegul ha a fentiek egyike se segit: nehany ellenszer depresszio ellen: antidepresszansok, alkohol, kokain. Valassz penztarcad szerint. ui: ha NAGYON unatkozol elkezdhetsz egy MMORPGt. Jo tarsasag (vagy legalabb van kit lebaszni ) es majdnem annyira addiktiv mint a cigaretta meg a tobbi drog Ja meg tartsd eszben: a tobbi fasz se jobb nalad semmivel, legfeljebb ostobabb ha ezt nem fogja fel, szoval elmehet mindenki a picsaba. Ha szarul erzed magad mutasd is ki, hatha vki megunja es segit. Ha meg nem: legalabb neki is rossz lesz. ui: ja es olvasd el a Galaxis utikalauz stopposoknak meg a Cadillac Jack cimu konyveket.
Anno én is az voltam, nyitottam 1 Depresszió topicot, sztem olvasd át. Alapvetõen a felfogással van a gond. Nekem is igazán csak 1 év útán múlt el a depim !
az alcímre válaszolva... mi az értelme? az, amit magadnak megteremtesz benne. semmivel sem több.
Egy olyan világot, amilyet akarsz. ha rosszul akarod magad benne érezni, akkor az könnyen megy, csak el kell merülni az önsajnálatban. de ha akarsz egy szép világot, amiben jól érzed magad, akkor azt is megteheted. kicsit több odafigyelést és energiát igényel, de megéri. és olvasd át a másik topicot, sokminden meg lett már ott beszélve.
ja, éreztem
igazából ez nem múlik el késõbb sem, max ha nyersz a lottón, de arra semmi esélyed, szóval kezdd el megszokni
a depresszió nem betegség, hanem reakció a túlnépesedésre
amúgy dzsini jól beszél, de én se mondok hülyeséget :DDDDDDDDDDDDDDDDDD
de elmúlik :)
de nem :D
nem múlik el, csak megtanulod kezelni, és az olyan mintha nem lenne
nézzük innen: soha nem is volt, csak átmenetileg azt hiszed, hogy van :)
Fogadd el a rosszat is, vedd ugyanolyan természetesnek, mint a jót és máris nem fogsz semmit érezni. Hülyén hangzik, meg nehéz is, de hidd el megéri ! Itt vagyok példának én vagy Dzsini.
Ilyet szerintem mindenki érez legalábbb egyszer az életben. De ha jobban belegondolsz akkor rájösssz hogy semmi szükség arra amit tenni akarsz. Most egy dolog miatt, ami nem ugy sikerült ahogy akartad otthagynál mindent? Szerintem inkább vagy 1. szard le. 2. Küzdj keményebben hogy sikerüljön és soha ne add fel.
"Az idõ, ami mostanáig tartott, elmúlt. Amit eddig a pillanatig cselekedtünk, azt megtettük, akár jót, akár nem. Ha valami jót cselekedtünk, nincs értelme a büszkeségnek, megtettük, vége. Ha valami rosszat tettünk, akkor hiába bánkódnunk, megtettük, már vége, megtörtént. Az embernek a jelenben kell odafigyelnie és vigyáznia, éberséggel és tudatossággal rendelkeznie, tudnia, mit kell tenni, és azt valóban megtenni a jelenben, abban az adott pillanatban, amikor azt cselekedni kell. Amikor az alkalom elmúlt, akkor már késõ, hiába bánkódunk és hiába vagyunk büszkék."
Ha megnézed ez mind csak biológia folyamat. Azért eszel, mert éhes vagy, majd ürítesz. Alszol, mert fáradt vagy. Tévézel, mert úgy érzed, h. jól esik. Tehát ha úgy vesszük csak biológiailag élsz ?
Tényleg nem akarlak megbántani, ne vedd a szívedre. Neked mi véleményed ?
ha meg csak vicceltél, h. tevékenyek a napjaid akkor argh :)
Persistent sad, anxious, or "empty" mood Feelings of hopelessness, pessimism Feelings of guilt, worthlessness, helplessness Loss of interest or pleasure in hobbies and activities that were once enjoyed, including sex Decreased energy, fatigue, being "slowed down" Difficulty concentrating, remembering, making decisions Insomnia, early-morning awakening, or oversleeping Appetite and/or weight loss or overeating and weight gain Thoughts of death or suicide; suicide attempts Restlessness, irritability Persistent physical symptoms that do not respond to treatment, such as headaches, digestive disorders, and chronic pain
Ha majd a halálos ágyunkon fekszünk, akkor feltehetjük magunknak a kérdést, hogy tulajdonképpen mi értelme is volt az egésznek. Tettünk e valami olyasmit, amiért bárki is azt mondaná, "igen, jó hogy a világon volt!"?
Most nem azért mondom, de MINDENKINEK volt már olyan pillanat az életében, amikor azt érezte hogy mindenki cserben hagyta. De ezen túl kell lépni könyörgöm! Meg amúgyis ha ilyesfajta problémáid vannak menj el pszichológushoz vagy bánomisén de ne süllyeszd már ilyen mélyre az SG színvonalát!!!
Ez nem BRAVO magazin!
tudod sokaknak egyszerûbb és sokkal könnyebb itt leírni valamit anonim, mint egy cicológushoz elmenni, és ott vállalni az arcát. szinte biztos lehet benne, hogy talál olyanokat akik hasonló cipõben járnak-jártak (és tényleg), és esetleg tudnak tanácsokat ötleteket adni. ez pedig az általános eszmecsere, ahova ez bõségesen belefér. tudod - ha nem tetszik vagy nem érdekel nem kell hozzászólni :o) - de ne akadályozz meg másokat abban, hogy megpróbáljanak segíteni.
Minek kell leugatni vkit és ezzel süllyeszteni az SG Fórum színvonalát ?
Mi a pálya Yetike?? Kõ' pisztoly? Kõtél? Gránát? AK? Ne legyél már ennyire buta!!! Hisz Te sem gondolod véresen komolyan, mert különben nem nyitottad volna meg ezt a fórumot! Lehet, hogy most tele vagy egy csomó kérdéssel, problémával, de sztem. ne csak nézz, hanem LÁSS is! Most nem akarok szent dumát levágni, hisz nem vagyok a faterod. ÉLJ BAZZE! Mindenki olyannak lát, amilyennek Te látod magad! Mint már elõttem javasolták: Gamez Rulezz! Szerepjátékok! Olvass! Csetelj! Flörtölj! Rock'n'Roll! Psszt. Tanulj meg meditálni! Hidd el a világ kinyílik elõtted, és minden értelmet kap!
Te, figyu! Miért hiszem azt, hogy Te nõnemû vagy?
minden kedves versenyzõnek ajánlanám inkább a SÖR fórum gyakori böngészését
Köszönöm tényleg sokat segítettetek.
Ezt kifejted nekem? Mit tud egy depressziós embernek segíteni egy ilyen topic?
IGEN!!!! A VÁLASZ: SEMMI!!!!!!!!!! Ezvan vazze, az élet értelme egy nagy adag SEMMI!! Mindegy mit csinálsz, a vége ugyis ugyanaz, közepét meg valahogy át kell szenvedni, ez van, akkor is semmi!!! Akár Xanaxal, vagy anélkül!
Én már nem vagyok, shaaaalaaaalaaaalllaaaaaa :))))
Yetike: Ha úgy érzed, hogy üres az életed és mindenki hátat fordít neked, akkor lépj tovább és változtass az életeden. Töltsd meg saját magad tartalommal. Keress magadnak egy új hobbyt. Például kezdj bele valamilyen sportba, ahogy azt a többiek is javasolták. Ha így változtatsz, találni fogsz új ismerõsöket is, elõbb vagy utóbb. Nekem a bringázás jelentette a kiutat. (Úszni körülményes, futáskor pedig csak izzad az ember.) Itt most ne olyan tekerésre gondolj, hogy elmész a szomszéd háztömb sarkáig és vissza. Általában 50-70 km-ket tekerek, ha túrázni megyek. Ebben vegyesen van könnyed terepbiciklizés és kiépített bringaúton való tekergés. (Cross country montainbike.) Ha meglesz a megfelelõ kondim, akkor a hegyi ösvényeket sem fogom kihagyni. A lényeg az, hogy ki kell szakadni a mindennapi környezetbõl. Hagyd hátra a várost! Budapestet kb. fél óra alatt el lehet hagyni vonattal vagy HÉV-vel és máris normális, tiszta levegõn, természetes környezetben tekerhetsz. A legtöbb ember nem nézné ki belõlem, hogy milyen útvonalakat, milyen távolságokat járok be. Ha mesélek róla, nem ritkán csak csodálkozó pillantásokra futja tõlük. Ez kicsit segít abban, hogy többnek érezzem magamat náluk. (Tudom, hogy vannak nálam sokkal jobbak is. Ez ösztönöz arra, hogy még tovább menjek.) Amikor felülök a bringámra, csak az számít, amit éppen csinálok. Terepen könnyen lehet hibázni, muszáj 100%-kosan ott lenni. (Erre térdemen lévõ sebhelyek mindig emlékeztetnek.) A koncentráció, a fizikai megterhelés, valamint a természetes környezet segít kikapcsolni. Nincs annál jobb érzés, mint amikor a térképen kinézet helyet, saját erõdbõl eléred. Még akkor is igazi élmény, ha hulla fáradt, izzadt, poros és sáros vagy egy kiadós esõ utáni dagonyázás miatt. A bicikli javítgatása, karbantartása, fejlesztése szintén jó elfoglaltság. Pláne, ha érzed, hogy ettõl jobban megy a tekerés, jobban kiszolgál a biciklid. A bringázásnak köszönhetõen megismertem egy csomó új embert, illetve régi ismerõseimmel is találtunk új közös idõtöltést. (A montainbike õsatyja Gray Fisher mondta egyszer: "Aki biciklizik, az a barátom." /szabad fordításban/)
A fentiekbõl merítek erõt a mélypontok átvészeléséhez, ezzel vezetem le a stresszt és a mindennapi feszültséget. Szóval a lényeg az, hogy keress magadnak célt és élj annak. Nem kell állandóan az önmarcangolással foglalkozni, vagy azon rágódni, hogy értelmetlen lenne az élet.
Olyan depi vagyok, hogy mindjárt öngyi leszek ... (from Fábry :)
Ne! Beszéljük meg! Küldj egy üzit, majd talizunk! :))
Jó, bocs a stílusomért, csak elég sz*r kedvemben voltam. Amugy télleg elegem van mindenbõl, ebbõl az egész rohadt kétszínû világból. Csak mindenki másképp fogja fel, engem pl. nagyon idegesítenek ezek az emberek, és szerintem nekik le sem esik. Meg mindenki jópofizik, nem látják v. nem akarják látni, hogy az egész világ "GÁZ" !!!
Attól függ mit vársz el az emberektõl. Ha mindig a legjobbat várod el tõlük, akkor persze, h. csalódsz bennük. Minden attól függ, h. hogyan éled meg az adott dolgokat (egyéntõl függ) és, hogyan dolgozod fel magadban (ez már rajtad áll).
Én nem hiszem, hogy sokat várnék el tõlük, de fõleg õszinteséget. Azt utálom legjobban, ha pl. komolyan akarok beszélni vkivel, és ott is a pofámba hazudik. Utána már nem tudom, hogy kirõl és mit gondoljak. Egy idõ múlva ez állandósul, és végül nem bízol meg senkiben, max. 1-2 emberben, de bennük tényleg.
Jó ötlet ez a biciklizés is, csak sajnos nehezen megvalósítható. Mire szerzel egy komolyabb bringát, esetleg találsz vkit, aki veled menne, meg idõ is van, addigra már esetleg nem is érdekel annyira. De az önmarcangolásnak télleg nincs sok értelme.
Nem olyan könnyû kikerülni ebbõl. Most pár napig azt hittem, hogy túlvagyok rajta, de apám rohadt falra mászó stílusa teljesen kikészített. Egyszerûen érzem, hogy mindenki ellenem van, és ami legrosszabb már kezdem látni, hogy ez így van. Azthiszik kis eltévedt bárányka vagyok, akit "jó útra kell téríteni". Mosolyognak, közben ott rugnak belém, ahol tudnak. Adják az együtt érzõt meg a segítõt, közben amint hátat fordítassz megütnek. Nehéz ebbõl kikerülni. Próbálom nem sajnálni magam, de egyszerûen nem tudok mást tenni! Az agyamnak már csak az jelent megnyugvást, ha sajnáltathatom magam valakik elött, PEDIG NEM AKAROM!!! Miért van ez?
"...csak az számít, amit éppen csinálok. Terepen könnyen lehet hibázni, muszáj 100%-kosan ott lenni. (...) A koncentráció, a fizikai megterhelés, valamint a természetes környezet segít kikapcsolni. " - gyakorlatilag egy meditatív állapot :) nekem legalábbis többször sikerült olyasmit elérni egy-egy alkalommal tekerve.
"Próbálom nem sajnálni magam, de egyszerûen nem tudok mást tenni! Az agyamnak már csak az jelent megnyugvást, ha sajnáltathatom magam valakik elött, PEDIG NEM AKAROM!!! Miért van ez?" - tudod te is mitõl van, és tudod a megoldást is. már csak végre kell hajtani. kell egy elhatározás, hogy MOST vége, mostantól rendbenleszel, és utána bármi is történik ragaszkodni hozzá. barominehezen indul meg, és csomószor vissza lehet csúszni, de nagyon hamar tele leszel pozitív élményekkel amik utána segítenek 'fent'maradni.
Koránt sem annyira nehezen megvalósítható, mint elsõre tûnhet. Minden csak akarat kérdése. Ha valaki szeretne változtatni az életén, akkor meg tudja tenni. Hosszú ideig, begubóztam, csak a számítógép érdekelt és azt hittem ez így rendben is van. Tavaly nyáron hosszas halogatás után úgy döntöttem, ideje változtatni és megvettem a bringámat. Szinte teljesen rákattantam a témára. Mindent átolvastam, látogattam a különféle bringás weboldalakat, fórumokat. Még kellett egy fél év, hogy letisztuljon bennem, milyen jellegû bringázás az, ami érdekel és ennek megfelelõen kezdtem átalakítani a bicomat is. Az átalakításokra kb. még egyszer annyit elköltöttem, mint amennyibe eredetileg került a bringám. (Szóval nem Corabike kategóriájú keroról van szó, de nem is csúcs modell.) Mellette még vettem bringás ruhákat, sisakot stb.. Azt hiszem látszik, hogy nem kevés pénzem ment el erre. Le kellett mondanom egy rakat dologról, többek között a számítógépem fejlesztésérõl is, de egyetlen bringázásra költött Forintot sem sajnálok vagy bánok. Mivel hét közben dolgozok, ezért bringázni nekem is legfeljebb hétvégén van idõm. De ez a lényegen, nem változtat, egyedül vagy társasággal, de tekerni kell. Néha jó egyedül menni. Nem kell igazodnod senkihez. A saját tempódban mehetsz és a gondolataidat sem zavarják. Viszont a megfelelõ társaság nem kis mértékû húzóerõ tud lenni. Amirõl egyedül azt gondolod, hogy lehetetlen megcsinálni, a megfelelõ társakkal "könnyedén" összejön. Ha bajba kerülsz, akkor pedig ott a segítség. A terep bringázás az önbizalom erõsítésére, sikerélmények szerzésére is jó. Amikor teljesítesz egy nagyobb távot, amirõl azt gondoltad lehetetlen. (Nekem ez 84 km, a végén már végkimerülés közeli élményekkel.) Amikor felmész egy olyan emelkedõn, ahol elõzõleg kifulladtál és tolnod kellett. Amikor le mersz gurulni egy rázósabb letörésen. Vagy amikor kicsit jobban neki mered ereszteni a bicot egy jó lejtõn. Ráadásul egy kiadós kapaszkodás után ott a jutalom egy szép lejtõ képében. Ezek mind-mind pozitív élmények.
Társakat pedig a neten is lehet találni. Erre jó hely a lenti két fórum: http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9006401&uq=14638 http://www.bikemag.hu/portal/index.php?board=;
Mind a két helyen remek társaságra lehet lelni.
A lényeg az, hogy bár nehezen megvalósíthatónak tûnik a dolog, ha valaki akarja, akkor sikerülhet neki.
Én nem depressziós vagyok, hanem pánikbeteg! Na..az se jobb! Mivel a pániktünetek már majdnem teljesen elmúltak, jött helyette (miatta) egy fasza kis depresszió szerû valami! Ez sem jobb, de próbálom megtalálni a kiutat. Sokan mondták, hogy sportolj! Igen! A sport felszabaditja a boldogsághormonokat, mellesleg jobban is alszol utána! Más...keress egy barátnõt! Nekem már csak az hiányzik, és már ki is jöttem a depibõl!
Üdv: PEACE LOVE & SEX
a barátnõ dologgal azért vigyázni kell :) ha túlságosan ragaszkodsz hozzá és akármi történik akkor baromi nagyot lehet esni... ne más tartson egyensúlyban, te tartsd önmagad.
(fincsi pánikos napok-hetek.... arrrrrg)
Nekem néha szokott csak elõjnni a fepresszióm. Nem tudom mennyire normális ez 14 évesen. Bajom van ezzel a rohadt világgal, bajom van azzal, hogy itt élek Magyarországon, ahol az egész politka szenny, el is felejtették milyen volt, és mibõl lábaltak ki, és megint egymást marják. Elegem van abból, hogy ilyen rohadt nehéz, és az is idegesít hogy vannak helyek, emberek ahol nem így van ez. Az iskola is idegesít, hogy ilyen rohadt nehéz iskolába jráok, és állandóan teljesíteni kell. Nem igazán van lehetõségem semmire, mert el kénne menni ismerkedi, osztályból nem lehet, mert pont Dzsini tudja a legjobban, hogy 8 osztályos gimnáziumba járok, és elkönyveltek olyannak, amilyen voltam, és nem lehet ezen már változtatni. Lehet csak egy barátnõ kéne. Ebbõl a rohadt életvitelbõl is elegem van. Bár el kezdtem sportolni, ami tényleg felvidít, eltereli a gondolataimat, és tudok valamire koncentrálni. A számítógépezés egyáltalán nem megoldás, hogy ott üljek egésznap. Komolyan mondom, kezdek rájönni hogy milyen világban élek, és, hogy mennyire szar. A világ nagyobb gondjait nem is említem, mert az emberiség úgy is meg fog halni, mert rajtunk már csak egy csoda segíthetne, csodák márpedig nincsenek. Minek éljek, suliba járok, néha szórakozok, aztán egyetem, ha jót fogok ki akkor szórakozás, utána meló, család stb. Reggelente arra kele fel, hogy átgondolom mit fogok csinálni, és nem akarok felkelni. Normális ez ilyen korban?
Bazzeg beteg az egész internet :D
rövidtávon normális. pont abban a korban vagy amikor meglátod a világot körülötted :) de ha elhúzódik akkor sürgõsen változtass. a világ igenis szép, és van miért felkelni reggel :) (reggel a tükörbõl néz vissza rád)
dikki azt ne mondd hogy erre most jöttél rá :o) amúgy nem csak az internet, csak itt bárki könnyebben vállalja önmagát. (és alapvetõen a netezés magányos sport :) )
tudod mitôl tudok a legidegesebb lenni? attól, hogy vki kijelenti: "elegem van Magyarországon élni!" persze tökéletesen megtudom érteni, hogy nem mindig könnyû és a hazai politika igenis egy nagy szemetesláda. de ez, legfôképp rajtunk, "polgárokon" múlik...meg azon, hogy mit hiszünk el a médiának és mit nem. de ehhez fenekestül fel kéne forgatni az egész ország felfogását... de ennek ellenére, hidd el, hogy ha magyarként kûlföldön élnél, sokkal nehezebb lenne. én külföldôn élek, és nem fenékig tejfel az egész! attól még, hogy magtanultam a nyelvüket (jó pár évnyi kínlódás után), egypáran még mindig csak legyintenek és elkönyvelnek "idegennek". és én minden nap ez ellen küzdök, de vhol nagyon bûszke is vagyok, hogy nem olyan a felfogásom, mint a "nyugatiaknak". a honvágyról már nem is beszélek. ez az egyik, a másik, hogy pontosan a 8 osztályos gimi az, ahol igazi barátokra lelhetsz. mert pont azokat az idôket vészelitek át, amikor szükségetek van összetartásra. míg 8. ált.-ban elszakítanak a barátoktól, itt megmaradnak az érettségiig. és ez "cool"! én imádtam a 8 osztályos sulimat. de persze mindig vannak jó és rossz napok, egyszer fenn, egyszer lent. persze, azzal is tisztában vagyok, hogy otthon vért pisilsz mire nagy kegyesen megadják a négyest (mondjuk itt sem egyszerûbb, de vmivel szbadabb vagy tanulás terén). hülye porosz rendszer... de ehhez, megint csak egy nagyon nagy reform kellene az oktatásban. de majd a felnövô generáció...:-) ennek ellenére, vannak szép napok is az életben. és a legfontosabb: carpe diem!! (ég akkor is ha meg kell játszanod a boldogságot:-))
hu, hát tudnék mesélni én a 8oszt. gimi hátrányairól... 10-18éves korodig ugyanazok közt, és már majdnem felnõttként egy váltás... vannak akik (pl én is) igencsak rosszul viselték a megszokott környezetbõl váltást. nem kellett soha megtanulni idegen környezetbe beilleszkedni, stbstb.... de kétségtelen, ahogy írtad megvannak a pozitív oldalai is.
a politikát (legyen nemzetközi vagy hazai vagy bármilyen) lécci hagyjuk innen ki...