Tökéletesen igazad van. Az-az erõ egy vektor. van iránya, ami azzá teszi. Akkor annak is kell kezelni. Ha nem így tesznek, akkor minden, amit felírnak, eleve csak fals lehet.
De mi van a cénégyzettel? Einstein szerint a fénysebességet nem lehet elérni. Ugyanakkor nem beszélt olyanról, hogy nem lehetne a fénynél nagyobb sebességen utazni. Ezt csak a kortársai publikálták és a szenzációéhes újságírók. Végül tananyag lett belõle...
A fizika azon elsõdleges mulasztása, hogy nem vizsgálta tovább Newton gravitációs elméletét, tökéletesnek minõsítve azt (pedig a tehetetlenség abban sajna még nem megoldott...) a továbbiakban beépült Maxwell fényelméletébe (mint "vákuum"), majd továbbgyûrûzött Einstein általános relatívitás elméletében (mint a relatív tömeg), jelenleg pedig fénykorát éli a kvantum mechanikában, a fizikában, és a csillagászatban (a sötét anyagokban).
Hát sok mindent én sem értek még... Azért próbálok valamilyen sorrendet betartani. Kezdetként csak a gravitációs térerõsség körül lehetne vizsgálódni, amelyet ugyan vektorként emlegetnek, viszont nem úgy kezelnek. A sokat hivatkozott E= G*M/r^2 képlet ugyanis nem vektoriális felírás. Vektoriálisan csak így írható fel:
E=4(PI)/3*G*(RÓ)*R
Ahol R helyvektor, a többi skalár: a gravállandó (G), és a vonatkoztatási tér sûrûsége (RÓ).
A gravitáció eddigi, helytelen értelmezése miatt nem lehet közte,és az elektromágnesség között analógiát találni, és õket egy közös fényeleméletben egyesíteni (...a vákuum helyett). Amelybõl következhetne a fény és a gravitáció azonos terjedési sebessége is. Amíg ezen át nem rágjuk magunkat, semmiféle kérdésre nem lehet válaszolni. Ami pedig egy hosszadalmas folyamat, amelyben most az a lépés kellene, hogy következzen, amelyben a gravitációs térerõsséget mint tömegvonzást és tehetetlenséget, vektoriálisan is helyesen (és ne tévesen, ahogyan azt százévek óta megszokásból(?) teszik), értelmezzük.
Hát sokmindent nemértek, az biztos. Miért lenne pont fénysebességû a gravitáció? Miután a tömegre jellemzõ, lehetne a fénysebesség négyzete is a sebessége. Mert hogy is szól a képlet: E = m * ?
Csak üdvözöltelek, hogy visszajöttél... Szerintem pedig, akiket illet, azok majd megértik.
Mert egy tudományág, amely többszáz éve meghágva a vektoralgebra minimális szabályait is, még egy olyan "apróságot" se véve észre, hogy a tömegvonzás és a tehetetlenség= gyökerükben azonos jelenségek- amelyik még mindig méricskéli a tehetetlen és súlyos tömegek arányát, keresi és gyártja a sötét tömegeket... részemrõl nem számíthat semmiféle kíméletre! Hogy megírom a "Töltésfizikát" vagy sem, az nem csak tõlem függ, de most úgy tûnik- inkább nem. Hadd lélegezzenek fel kicsit...
"A gravitációs mezõ erõsségét jellemzõ vektormennyiség a gravitációs térerõsség" "Ha a gravitációs mezõt a M tömegû test hozza létre, akkor a gravitációs térerõsség:
Ám kérdezem én: a fenti összefüggés mitõl, és hogyan lehet vektoriális?
Továbbá erõsen gyanítom azt is, hogy a tömeg nem csak, hogy "nyelõ", de alkalomadtán mértéktartóan "örvényes" is. Aminek sokféle megjelenési formája van, pl. olyan is, hogy nincs. De azért van.
Így kivülrõl nézve még egy outsihedernek is van min elcsodálkozni- vajon milyen is az "ilyen" fizika? Mûvelõi miért olyan igénytelenek? Miért az utolérhetetlent, a "sötétséget" hajkurásszák inkább- talán azt nagyobb dicsõség el nem érni, mint azt megfogni, ami közel van, és megfogható?
jav. "...gyorsulási mezõjét számítottam..." Látszott, hogy a gyorsulási mezõ formatényezõtõl, sûrûségeloszlástól és sok más tényezõtõl függött, és csak nagy távolságban közelítette a négyzetes összefüggést. Téves az elképzelés, hogy a gravitációs mezõ forrásos csupán. A gravitációs mezõ forrásos és nyelõ is, megújul. Eközben nem mindegy, milyen a mozgásállapota, mert a véges terjedési sebessége miatt a korábbi mezõ visszahat a jelenlegire. Ez okozza a tehetetlenséget, és szerintem a relatív tömegnövekedést is.
Készítettem egy programot, amellyel például egy üreges kockát formázó, pontszerû tömegcsoportosulás gravitációs potenciálját számítottam. A kocka minden lapját 100 pont képezte. A kialakuló potenciál természetesen sem nem gömb, sem nem kocka. Roppant érdekes alakú. Középen a maximuma kivül esik a kockán, belül meg vannak "csomósodási terei", ahol ugyan nincs tömeg, azonban tömegvonzás van. Mint egyféle Lagrange pontok. Azért hívom "csomósodási zónának", mert a galaxis halmazok és galaxisok kezdeti tömegelrendezõdését vélem így megtörténni.
Pl. a saját, és a párhuzamos univerzumok tömegeloszlása miatt. Amelyre a kollapszus után kialakuló univerzumunk, mint egyféle tükör, a saját elrendezõdésével válaszolt.
Bocs, de ezt én nem értem kristálytisztán:
Nem tudok viszont arról, hogy a hatványkitevõ változatását Eötvös hogyan vizsgálta? Vagy hogy annak (mert létezik ilyen változása) nagyobb jelentõséget tulajdonított volna, minthogy az a sûrûségeloszlás miatt áll elõ.
Eötvös Loránd tökéletesített egy mûszert, amelyet azután sokféleképpen használt. Én errõl az alkalmazásáról irtam korábban: "1906-ban a Göttingen egyetem pályadíjat tûzött ki a tehetetlen és súlyos tömeg azonosságának kísérleti igazolására. Ezt Eötvös Loránd nyerte el, mert az ingájával sikerült 200 milliomod pontossággal kimutatni a két tömeg azonosságát. ... Ezzel az addigi mérési pontosságot majdnem 3 nagyságrenddel megnövelte. .... A tehetetlen és a súlyos tömeg arányosságának ez az igazolása az általános relativitáselmélet kísérleti alapköve..."
Én ugyanis azt állítottam, hogy a tehetetlen tömeg minden mérés nélkül is azonos a súlyos tömeggel, mert a tehetetlenség éppen úgy a tömegvonzásból származtatható. Így eléggé furcsálható, hogy az általános relativitás elmélet egy ilyen, ha akarom pontos, ha akarom pontatlan megállapítástól függ.
Nem tudok viszont arról, hogy a hatványkitevõ változatását Eötvös hogyan vizsgálta? Vagy hogy annak (mert létezik ilyen változása) nagyobb jelentõséget tulajdonított volna, minthogy az a sûrûségeloszlás miatt áll elõ. Azzal viszont nagyot segített a kutatásnak..
Amennyiben a gravitációs hullámokat elfogadod már is hamis lesz a harmadik mondatod ( persze megkötéssel, nem gravitonok mozgásaként felfogva ). Szerintem még a téridõ alakváltozása sem fogható fel részecske mozgásként.
Onnan jött a gondolat,h az Eötvös-féle méréseknek vajon nem ez volt-e az igazi célja? Hogy megmérni a kitevõt?! Igazad van, a Coulomb törvény valóban ugyanez az alak.
Írd meg, légyszi, azt a bizonyos "választ", mert valóban érdekel - a filózással együtt! :)
A Coulumb-tv.-nél erre direkt nem kérdezel rá vagy arra is vonatkozik ezen kérdésed? Csak mert arra van válasz. A gravitációra meg egy kis filózgatás jutott eszembe, amit az elmúlt pár hónapban olvastam.
A gravitáció részecskéit nem találták meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs, de azért joggal feltételezhetõ. Ha nincs részecske, nincs ami haladjon. Ha pedig nincsen ami haladjon, nincsen sebesség sem.
Kérdés: a tér görbülete erõt fejt-e ki a testre és milyet? Pl: fogok egy lufit két oldalt, elkezdem széthúzni a két kezemmel egyenes irányba "jobbra és balra". Ilyen hatású lenne a tér görbülete egyenes vonalba, vagy ez a példa totál fals, mert a tér görbülése az egész térre vonatkozik és erõhatást jelent más irányokban is? Úgy értem, hogy tuti, hogy a lufim "föntrõl és lentrõl" lapulni kezd majd, vagy nem fog lapulni, hanem egy irányban növekszik majd (ameddig bírja a rugalmassága) és megmarad a "magassága"?
Már hogyne lenne kezdete, és vége? Van sebessége is. Mi történik pl., ha egy részecske- antirészecske pár annihilálódik? Volt tömeg, nincs tömeg? Hol a gravitáció? Mesélj nekünk errõl, mert én rém vagyok, és kiváncsi is! Vagyis hogy kiváncsi rém. Dehogyis: inkább rém kiváncsi! (Na, így már biztos hogy jó!)
Szerintem a gravitációnak nincsen sebessége. Mivel idõben nincsen kezdete és vége sem, emiatt sebességrõl beszélni fizikailag teljesen értelmetlen.
Jó a kérdés. Elgondolkoztató. Úgy tudjuk, hogy a felület és a térfogat is, bármely alakú a test, a távolsággal négyzetesen, és köbösen változnak. Így azt kell mondanom, hogy a tér görbülete nem hat, erre az összefügésre, valamely adott irányban, ha az irány egyenes. Amibõl következik, hogy adott távolságban a felületek csak gömbi felületen lehetnek azonosak, egybevágóak. Ha a kiinduló testnek (mezõnek) ugyanis nem szimmetrikus gömbi felülete van, akkor azonos távolságban különféle "méretû" felületekkel találkoznánk. De végül is, ettõl az r^2 összefüggés talán még nem sérülne. Azonban másnak tûnik a helyzet, ha maga a sugár sem egyenes. Akkor nem bizonyos, hogy kétszeres távolságra a felület 4-szer nagyobb lesz? És akkor azt gondolhatnám: jaj, a négyzet nem négyzet. Ilyesmi jutott eszembe, de nem biztos, hogy arra válaszoltam, és az se biztos, hogy jól. Ezt mérésekkel lehetne tán eldönteni? De hol, és hogyan? Most még úgy gondolom, hogy ha a tér euklédeszi, és a fizikai tulajdonsága "vákuum" (vagyis nincs neki...), akkor bizonyára mindig négyzetes. Te mire gondolsz?
Igazából az érdekel, vajon az a kettõ mennyire pontosan kettõ a valóságban? Sztem a gravitációval kapcsolatos mérések egyik sarokköve, hogy az a bizonyos kitevõ mennyi. Az a másik kérdés, mit jelent, ha "nagyon kicsit", vagy egy "kicsit jobban" több ennél vagy éppen kevesebb.
Nem monopólus, hanem dipólus, csak egy helyen vannak. Pontosabban nem pont egy helyen, hanem nagyon "egymás mellett", képletesen szólva. Mert emiatt lehetne a jobb, és bal köráramú a gravitációs tömegvonzó-taszító vektoráramkör, amit inkább gravitációs fluxusnak hívnék a továbbiakban. Ami pedig lehetne a gravitáció, és az antigravitáció alapja.
A fluxus kifejezés a mágneses erõvonalakra használatos, ahol a két pólus közötti indukcióvonalszámot jelenti merõleges felületi egységre vonatkoztatva. A gravitációt egy monopólus tömegpontként képzelem, ahol a ki és visszatérõ "erõvonalak" lényegében azonos vonalon haladnak, s így alapesetben a ki és belépõk gyorsulási vektorai kiegyenlítik egymást. Ezért gondolom a tömegpontot forrásnak és nyelõnek egyszerre. Változást ebben csak a gyorsulás, vagy más tömeg okozhat.
Visszajöttem ide, mert ZR érdekes témát vetett fel a Fermatban: miért kell r^2-el osztani, miért nem más hatvánnyal? Erre csak azt mondhatom, hogy az r^2 egy gömbfelület (r= helyvektor), amelyen keresztül a gravitációs hatás terjed. És amely a távolsággal négyzetesen változik. Persze ha tisztán gömbfelületrõl van szó. Ez a felület gömbfelületként meghatározatlan. Egyábként ha vektorként kezelem, akkor a két merõleges vektor vektoriális szorzata egy sugárirányú normál felületvektort jelölne ki. Vagyis vektoriális formában egy rxr=A sugárirányú felületvektorunk lenne a nevezõben, amelyen a tömeg (m) hatása szétosztódik, ha nõ a távolság. Így a négyzet, vektoriális alakban jól mutatja azt, hogy ugyan a tömeg hatása, tehát a "gravitáció fluxusa" (mondjuk így) a távolsággal négyzetesen csökken, de összességében a hatás ugyanakkora marad. Persze ha ez a tér eltorzul, akkor a felület normál iránya és mértéke is változik. Mitõl torzulhat el? Hát pld. egy másik égitest hatására, vagy ha önmaga gyorsulni kezd. Kérdés, hogy a felületi (gömbi) integrál akkor is meg kell, hogy maradjon? Ha pld. a tömeg gyorsul? Eddig azt állitottam, hogy nem. Mert akkor jelenik meg a tehetetlenség, és a fluxus szummája nem nulla!? Állitsam, vagy kérdezzem?
"Ezzel csak az a probléma, hogy aki az árapály jelenségébõl próbálja kihámozni, hogy mõködik a gravitáció..." Dehogy ebbõl, de úgy tûnik a mindenség mûködésében jelentõs szerepe van a gravitáció változásának.
Mint a biológiában a napfénynek, ami állandó és a változásnak ami az éjszakák-nappalok, az évszakok.
Talán a politikai, vagy az általános topikokban lenne áldásosabb a mûködésem?
Úgy néz, ki hogy troll vagyok, és nem is tudtam róla? Hiszen minden topikot leállitok! Miért? Pedig nem azt akarom, pont ellenkezõleg... ühüm, bühüm... Bocsáss meg nekem- SG.Hu! Többé nem jövök! Talán még kijavítható. uwu, Zéró- hogy milyen igazotok volt!
Az a lényeg, hogy írtatok valamit :D
Hát most több nemet is fel kéne sorolnom, mert szinte semmivel se értek egyet.
A homogén gravitációnak nincs jelentõs oldalirányú erõhatása. Ha valamit beleszórunk a levesbe, azt meg is kell kavarni, s ez még csak a felszíni hatás.
A téridõben van csavarodás, ezt megállapították, bár nagyon kismértékû. Az árapály meg kavargatja az anyagot.
Ha visszanézünk a Naprendszer keletkezéséig és elképzeljük a por, kõ, gáz tömeget ami saját tömegközpontja körül gravitációsan stabilan létezik. Ezek a részek a középpont körül forgásban kellett lenniük. Sajnos a tévképzetekkel ellentétben ezek a forgó részek nem sûrûsödnek, csak ha plusz energiát kapnak. Egy külsõ szupernóva robbanás, mágneses tér, stb. Ha a gáz elkezd sûrûsödni, akkor felmelegszik. A sûrûsödéssel egyre gyorsabban is forog, és a tõle sokkal sûrûbb kõzeteket, össze sûrûsödött port (amik kezdetben egyenletesen helyezkedtek el a nap rendszerben) mint egy centrifuga kihajítja a gázcsomóból (ott is a sûrûbb anyag megy kifelé, a ritkább befelé). Ezzel a Nap perdületet veszít, és lassabban forog. A sûrûjébõl pedig napkörül keringõ testek lesznek. Ezek a változások során erõsen változik a gravitációs erõ (ami a centrifugális erõ és a nehézségi erõ(k) /több test esetén/ összege. A változó, dinamikus gravitáció, az az árapály erõ.
Tehát nem akkora baromság ez. Csak Forrainak is kéne egy Mileva. Nekem is. :O)
Régen a matematikusok eszközt adtak, most már csak egymással beszélgetnek... Ha viszont mindent meg akarsz tanulni amit õk, akkor matematikus leszel és nem azzal foglalkozol amivel eredetileg akartál.
Kedves uwu. Most, hogy egy barátomat kitiltottak, pedig semmi rosszat nem tett, csak elgondolkodott azon, hogy hátha a dolgok másképpen is történhetnek, mint ahogyan tanítják, én is el kell, hogy gondolkodjak!
Úgy tûnik, hogy a tudományos fórumokon csak arra van szükség, hogy az odajárók a fizika számára is amúgy érthetetlen dolgokat tovább csócsálják a lila érthetetlenségig.
Félek, hogy Bnummot is kizárhatjátok, mert gondolkodni próbál. Neki javasolom, hogy inkább levelezzen velem a továbbiakban, ha gondolkodni merészel. Magamról már nem beszélek, hogy kizárnak, hiszen egy ügyeletes szamár minenhol jól jön. (Csak megjegyezném, hogy a szamár bölcs, és kedves állat, de már csak kevés van belõlük, ezért ideje védetté nyilvánítani õket.)
És még egy gondolat: "Ha a tett halála az okoskodás, akkor a tétlenségé a butáskodás!" Én ezt az elvet követem. Sajnos azonban ez egy komoly, nem butáskodó topik! Mert mély hallgatások után valaki mégis nagy komolyan egy okosat böffent:
"...Azért nem foglalkozik vele sokat a fizika, mert semmi érdekes nincs benne. A tömegvonzás egyenes következménye, triviális dolog...".
Azután újra mélyet hallgat.
A frászt a tömegvonzás! Hiszen a gravitáció összeszorítja a valóságos bolygók oldalát! Azért fékezõdik a forgásuk, és azért távolodik minden az univerzumban. Mert mindennek fékezõdik a forgása. Csakhogy nem a tömegvonzás, hanem a gravitáció: a tömegvonzás-taszítás miatt. Életre szóló, szép emlékem a találkozás veletek, uwu. A legnagyobb elismerés, egy vitán felül jó képességû vitapartnertõl, hogy nem érti, amit elmondtam. A Nobel díj nem érne ennyit nekem. Ezzel befejezem az árapályt- uwu- legyen a tiétek a 11 dimenziós tér. Ne is legyen kisebb soha. Iá, Iá
Ezzel csak az a probléma, hogy aki az árapály jelenségébõl próbálja kihámozni, hogy mõködik a gravitáció, kb olyan mintha a napsütötte test hõtágulásából próbálná kikövetkeztetni mi zajnik a nap belsejében.
Bármilyen helytõl is függõ intenzitású erõ hatása ugyanolyan jellegû mint az árapály. Semmi varázslat vagy csoda nincs benne amitõl a hatásnak köze lenne az eredetéhez. Onnantól kezdve, hogy tudjuk melyik ponton mekkora a hatása, bármit ki tudunk számolni, ha elég jól ismerjük az objektum tulajdonságait. De ettõl a vizsgált tárgy nem fogja elmesélni hogy keletkezett az az erõ ami õt megnyomorította.
"mert semmi érdekes nincs benne" Ha nincsen, valószínû az élet sincsen, igaz ez nem a fizikára tartozik.
A fizika nem foglakozik vele, mert azon kívül, hogy egy bonyolult képlettel esetleg kiszámolja az értékét, nem tud mit kezdeni vele. A statikus gravitációval is problémák vannak (még a mértékével is), ez pedig dinamikus gravitáció változás. Rá lehet keresni, hány hibás magyarázat van fent a Neten.
Ha 3 test mozog, akkor már problémák vannak. Igaz az idõintervallumot csökkentve csökkentik a hiba mértékét, de a megértéstõl messze vannak a fizikusok. A laikusok, meg szabadon szárnyalnak. :o)
Azért nem foglalozik vele sokat a fizika, mert semmi érdekes nincs benne. A tömegvonzás egyenes következménye, triviális dolog.
Az árapály erõ azér lép fel, mert a dolgoknak van kiterjedése. Tehát a geometria egyértelmûen meghatározza ezt, ha már ismerjük az objektumra ható erõt. Ami vizsgálandó az az erõ eredete. És a gravitáció ma a leg alaposabban vizsgált jelenségek közé tartozik. Ha igazán bele akarnál mélyedni, hogy terjed a feszültség a tesben anyagtannal kéne foglalkoznod, de te egész másról beszélsz.
Olyan témakör az áapály, amelyet a fizika láthatólag nem tart érdekesnek, nekünk meg szerintem pont jó. Miért nem használjuk ki ezt a szép, és izgalmas lehetõséget? Amelyen keresztül óhatatlanul megismerkedhetünk mindazzal, ami a gravitáció sebességét befolyásolja?
Ne légy olyan morcos! Beismerem, igazad volt, buta meg minden többi is vagyok. S így nem is lesz soha lábjegyzetem. De az árapály hidd el, érdekesebb, és sokak számára is érthetõbb, mint a 11 dimenziós téridõ. Belátom, számomra is. De akkor miért nem inkább azt beszélnénk ki? Hátha elvezet a gravitáció megértéséhez? A 11 dimenziót meg beszéljék ki a fizikusok.
Megtalálod te azt egyedül is. Csak akarni kell. Ha csak tizedannyira akarnád az aláírást, mint okosnak látszani, már rég ott virítana valami nagyon gáz szöveg.
remark, maradj itt! Ne add fel! Hisz épp erre számítanak. Meg hogy megsértõdjünk! Amúgy pedig nekem eddig jó ez a fórum, kedvelem. A hülyézést pedig meg lehet szokni, ha közbe értelmesen beszélgethetünk. Még uwu, sõt a Zéró is hiányzik! uwu, hogy kell lábjegyzetet írni a hozzászóláshoz? Én is szeretnék néhány sort beírni! Talán azt- hogy "Miért van mindenben igazam?" Ezzel is a szerénységem szeretném prezentálni.
Kipinil. Nincs ellentmondás, mert mire mi is 29 óróra fékezõdünk, nekünk is megjöhet az eszünk... Egyébként számításaim szerint elõbb fékezõdünk le annyira, mint az eszünk megjöjjön! :-) A "tudományos világot" pedig érdemes néha megkukkantani a kivülállónak is, hogy legalább olyan szintû ezotériákat tudjanak kitalálni, amelyek nem annyira átlátszók, hogy az outsiderek is beszólhassanak..
Bnum Szivbõl és észbõl is egyetértek. A Hold árapálya- mert közelebb van, kétszer nagyobb hatású a Földre, mint a Napé. Vagyis ha a Hold távololodik cm/év, akkor a Föld méter/év nagyságrendben! (ezt számítottam) Szeretném, ha érzékelnéd: az árapály problematikája, van olyan univerzális, és fontos, mint bármely másik, relativitás stb. Viszont sokkal szebb, és mert senki nem foglakozik vele- perspektivikusabb is. Mert igaz, amit mondasz: mindenre kihat! Általalános jelenség, amit a fizika elbagatelizál,. A geofizika jól tárgyalja, de csak a saját szemszögébõl. A csillagászat pedig kedvetélenül, marginálisan foglalkozik vele. Mondván- ha már a villamost se éri utol, elõkelõbb, ha taxi után fut. (Sötét tömegek)
Én meg nagyon örülök, ha végre valakivevel egyetérthetek. És konkrét,hozzáértõ társalgás folyhat errõl.
Már megint te? Annak például örülsz, hogy kinyírtad a beszélgetést? Ha ez marad a színvonal, akkor lelépek én is. "Biztos" jobb lesz akkor neked, no meg mindenki másnak is.
Gondoltam, hogy volt elõzménye. Akkor magamba beszélgetek. :O)
Egy másik fórumon hosszas várakozás után visszaengedték az egyik ismerõsömet. kb. 24óránát nem szólt semmihez se hozzá. Ennek ellenére a következõ admin meglátta a nevét, hogy bent van, megint kizárta, bár nem követett el semmit.
Na befejeztem a témát.
A látszat ellenére ez itt most nem elõzmény nélküli kizárás volt. Exy sokat tett érte, hogy Cifu most már utazzon rá.
Már én is gondoltam rá. Minden fórumon vannak emberek, akik így, vagy úgy megakadályozzák az elõremutató társalgást. Nem tudom, hogy ezt ingyen teszik, vagy bizonyos díjazás ellenében? Az utóbbi esetben, nekem is jó lenne valami mellék jövedelem. ;o)
Komolyan nem értem, hogy miért kell a termékeny beszélgetéseket sorozatosan félbeszakítani kizárásokkal. Mintha az lenne a cél, hogy ne jöjjenek ide az emberek beszélgetni. De akkor meg minek van fórum?
Egy másik fórumon én is jártam így, hogy nem tudtam kifejteni az érveimet. Ezért az általad említett fórumon (azt is olvasom) várom a meggyõzõ érveket! Ha meggyõzöl, én ide fogom írni.
Na többször meghallgattam. Kiss János biológus többször megemlíti, hogy kb. 24órás (kicsit több) a biológiai óra. Ezek után kíváncsi lennék ki (és hol) hallja a "29 órát"?
De a hülyeséget lehet terjeszteni. Ha azt írják oda: a biológiai óra 24 órás, "valamivel" kevesebben olvasták, hallgatták volna meg.
Hallgasd csak meg a tudóst. Meg fogsz lepõdni miket mond...
Bocs, nem emeltem ki, de azért nem mindegy milyen link. Az ami bizonyítja. Az, hogy más fórumon szóba került és ilyen tartalom került beírásra az nem bizonyíték. http://hu.wikipedia.org/wiki/Cirkadi%C3%A1n_ritmus
Enélkül, láttam leírva, hogy egy ember hallott egy embert beszélni aki... :O)
"sejtjeink beépített órája kb napi 29 órával számolnak" Errõl jó lenne bõvebb infó, mert eddig ezt nem hallottam.
Kérdezd forrait. Õ ez tudja számolni is. Méghozzá -állítása szerint- meglehetõs pontossággal.
Engem csak egyvalami zavar. Ha ez a dolog igaz, akkor ugye folyamatosan csökken a forgási idõ. De akkor viszont nem innen származunk, hanem ide csak telepítettek minket. Ugyanis más tudományág kísérletébõl biztosra vehetõ, hogy sejtjeink beépített órája kb napi 29 órával számolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy az a bolygó ahonnan származunk, (vagy amire tervezve vagyunk) nemhogy gyorsabban, de sokkal lassabban forgott mint a Föld forog jelenleg.
Szóval bennem is vannak kételyek bõven, de úgytûnik a tudományos világban nincsen olyan intézmény, ami összegezné, összefogná a különbözõ tudományágak egymásnak ellentmondó anyagait, hogy aztán a végén válaszokat kapjunk ezekre a szerintem nagyon is izgalmas kérdésekre.
Tehát a forgás során állandóan (mozgási) energiát veszítünk (hõ formájában). Ha a keringéssel szinkronba forgunk, akkor lényegében állunk és akkor a minimális az energiánk. Még jó, hogy az olvadt kõzet elég jó csapágynak tûnik, ezért elég sokáig forog. Ez alapján viszont minden bolygó távolodik a Naptól, nem csak a Föld - Hold egymástól. Ez természetesen tisztán, csak körpálya esetén valósul meg. Más esetekben rezonanciák zavarják, csökkentik, erõsítik ezt a hatást. Vagy tartják fent és akkor csak bizonyos stabil pályák maradnak meg.
"Pontosabban, hogy irányát megtartsa évente fordul 1-et. Ehhez képest a köpeny elcsúszik rajra, közben egy csomó hõ is keletkezik."
Foroghat az többet is mint 1. A lényeg, hogy a mézesgolyó-effektus lejátszódik, vagy sem. Minden jel arra mutat, hogy igen. Forrainak igaza van. Távolodunk.
Hát igen. Erre nem is gondoltam. Ha a mag eredetileg nem forgott a Naphoz képest, akkor most se forog. Pontosabban, hogy irányát megtartsa évente fordul 1-et. Ehhez képest a köpeny elcsúszik rajra, közben egy csomó hõ is keletkezik.
Lehetséges, hogy a Föld hõjének egy része innen, és nem radióaktiv bomlásból keletkezik. A gravitációs fékezés (árapály) hatására ezek után természetes, hogy pont annyira fékezi le, hogy ne forogjon. Ebben az esetben, ha tartja az irányt akkor a központi testrõl nézve pont 1 fordulatot tesz meg 1 keringés alatt.
Én ezt már sokszor végiggondoltam. A tudományt mára a dogmák õrzése mozgatja. Mivel azonban minden-mindennel összefügg, bármi ilyesmi dominószerû végigborulást jelentene. Ezért nem ismételnek meg kísérleteket. Ezért nem hajlandóak semmiféle új dolgot megvizsgálni. Nekem ez a véleményem. És hozzáteszem, sajnos. Ugyanis a tudománynak nem ez lenne a feladata...
A hold belsõ része már kiszáradt. Innen a kötött forgás.
Nézni érdekes ez a mézesgolyó. Igaz fizikailag semmi pláne benne. Egy nagyobb gömbön belül, a külsõ forgását simán lehet fékezni. Ha te sétálnál egy gömbön belül, mozgásod sebességével befolyásolni tudnád a külsõ sebességét. Amikor kerékpározol, kerékre vonatkozóan ezt teszed.
"Pusztán abból indulok ki, hogy a tudománynak nem érdeke valamiért, hogy az igazság kiderüljön." Jogos akkor ha van igazság. Csak annyit kérek tõled, adjál neki igazat és gondold végig a következményeket! Az eddig dokumentált megfigyelésekben nem változna semmi? Ha igen, akkor az elmélete ellentmond a megfigyeléseknek.
Jelen pillanatban ezt az effektust csak ott és csak akkor és csak õ figyelte meg. Ezzel szemben van millió más megfigyelés.
A garvitáció egészen egyszerû eszközökkel, megismételhetõ kísérletekkel megváltoztatható. Íme egy eklatáns példa:
http://www.youtube.com/watch?v=lFArgSxsvqo
A tehetelenség definiciója (még csak munkahipotézis!)
"A tehetetlenség: a tömeg- tudatú (vagy a tudatos- tömegû)testek önmagukra ható, saját tömeg(tudati?)vonzása."
Aminek pedig a tömeg(tudat) véges terjedési sebessége az oka, amely viszont a környezõ világ kompressziómodulusától (tömeg, vagy tudati) nyomásától is függ.
Adott univerziumra meghatározott mértékû, más univerzumokban más lasúbb, és gyorsabb is lehet. Ha egy ilyen, az utóbbi elszáguld mellettünk, akkor a legcélszerübb leköpdösni, és gusztustalan dolgokat mutogatni utána, hátha felbosszantja õt.
Ha ketten is mondjuk, sokkal könnyebb, már csak 3,5 Mrd embert kell, hogy egyedül meggyõzzek.
Próbálna persze a fizika is elszakadni a piaci valóságtól, csakhogy azt a vákuum felfúvásával törekszik megtenni, amit még a legképtelenebb ezotéria se tudna elképzelni!
Azt mondják a "zavarosban" könnyû halászni. Ám csak a fizika tudhatja: hogy a "semmiben" még könnyebb!
Tessék, itt a mézesgolyó:
http://www.youtube.com/watch?v=KuwTeZL_gzk
Az ejtõkísérletet pedig bármikor meg lehet ismételni. Tudományos volt, számlája van róla és nem estek le egyszerre. Ezek tehát tények. Az, hogy ki mit gondol és hogyan fejti meg a "nemestekleegyszerre" tényét, már vitatható. Én azonban nem akarom ezt vitatni. Pusztán abból indulok ki, hogy a tudománynak nem érdeke valamiért, hogy az igazság kiderüljön. Világosan látható, hogyan próbálják semlegesíteni, kiröhögtetni, szõnyeg alá söpörni ezt a tényanyagot.:
Megtehetnék, hogy ellenõrzik? Igen. Megtehetnék, hogy új elméletet állítanak fel rá? Igen. Megteszik? Nem.
Ezen tessék elgondolkodni, ne pedig azon, hogy iszigyi megfejtése jó, -vagy nemjó.
Van "Fizika"- nagy betûs is! Amelynek azonban el kellene szakadnia a történetileg kialakult, "...kérek 1 kg tonhalat..." alapú fizikától. Amire persze szintén szükség van, de a maga helyén, és korlátaival.
A Cassini rés a Szaturnusz USP pályájánál van! Az alatta lévõ gyûrûk zuhannak, a fölötte lévõk pedig szépen távolodnak tõle. Azért van ott a rés! Nagyon érdekes, igaz dolog ez, a fizika és a csillagászat együgyüsége miatt, amelyben nagyon hisztek- sokat veszítetek. Meg kellene talán próbálni legyõzni a tehetetlenségeteket, és önállóan gondolkodni? Magamról tudom, nem könnyû, de megéri.
A bolygók csomósodási elméletérõl beszélsz? Valamely többé- kevésbé rendezett porkorongban az egy égi mechanikai paradoxon (lásd gázbolygó gyûrûk)! A ritkás porkorongból, ami a Nap körül maradhatott- nem csomósodhatott ki semmi! Mert amit a kezdetben (feltételezetten) kialakuló porfelhõbõl a még gyorsan forgó (2-3 óra periódussal!)Nap még a gázbolygók kiszakadása elõtt nem fúvott ki a messzeségbe, azt az elsõ, majd a többi belõle kiszakadó, óriás gázbolygó "seperte" össze!
Ugyanazok- elsõként a hatalmas Anonymus1, amely elszakadt a Naprendszertõl is, hagyta ránk az útján kikondenzálódott Plutót, és a Szednát, valamint az Oorth felhõ nagy szögben keringõ kisebb nagyobb objektumait, a meteorokat, üstököseket, kisbolygókat. Mert azok ugyebár hogyan csomósodhattak volna szép gömbbé, ha nem lettek volna eleve olvadékok? Szóval- ne írj nekem a "szedimentálásról". Vagy ha írsz, írd inkább azt, hogy az megtörtént! Hiszen szemmel látható. Csakhogy éppen a kiszakadó, és elrohanó gázbolygók külsõ burkának gyors lehülésekor. Hiszen elõször a szilárd részek kondenzálódnak, azután a víz, utána a metán. Nézz körül- így épül fel a Naprendszer! De a fórumon, ahol te jól érzed még magad, az én errõl szóló topikomat, kirugták a tudományból, hogy legyen helye a banaliásitásoknak, és a sületlenségeknek. Ja: és a szabadesés egyetemlegessége változó gravitációs potenciál esetén nem létezhet! (Szeretnék láblécet írni- ahogy uwu- nál láttam. Hogy kell? uwu-segíts!)
Lehet az ütközés is. De lehet még sok más ok is. Pld. a kifúvások is megpördíthetik. Vagy a világûr viszkozitása az árapály. Vagy hogy lehül egy gáztömeg, átmérõje csökken, fordulata nõ. - Miért forog a Föld 24 órával? Mert lefékezõdött az árapály miatt! mondja bárki. (eddig gilt?) - De mennyivel forgott kezdetben? 17-19 órával- mondják a paleontologusok, és a geofizikusok, (én meg, hogy másfél órával, ami a Hold kiszakadási sebessége a még képlékeny, olvadék Földbõl) - Miért annyival? Ez a kérdés fel sem merül, nemhogy megválaszolást nyerjen. Talán valami ütközés miatt? - Hogy lehet, hogy minden bolygó (kivéve Vénusz...) ennyivel forgott? Ezt a kérdést sem teszik fel, én megválaszoltam, mégpedig a kiazakadás impulzusmegmaradásával, és a lehûléssel.
A bolygók csomosodási elmélete nem tesz fel kérdéseket, amelyeket nem tuid megválaszolni. Hanem egyszerûen törli õket. Kipinil felteszi a kérdést, mik azok a kis földméretû golyóscsák a Nap közelében? Pillanatok alatt megjelentek, sokáig ott vannak? A válasz: letörlik õket, hogy képhibák.
A honlapomon azt a kérdést járom körül, pld. a mûvészettörténelemben, hogy az "Ember" csak azt veszi észre a képeken, amit már elmondtak róla neki. (ja, és amit szeretne látni rajta). Ha valami más is van azokon, azt a tudata ignorálja. Lelki vakságnak mondható ez. Nincs ez másképpen a természet tudományokban sem: a matematikától kezdve a csillagászatban, stb. A dolgok ugyanis, sokféleképpen mûködnek, és megoldhatók- egy bizonyos határig. Szerintem az a határ már eljött, és kell már arról írni. Nincs is probléma. Írok.
Ha fékezõdtek volna, akkor mindegyik fékezõdött volna. Ha különbözõ képpen gyorsultak volna, akkor a Nap körüli keringésünk során (ami ténylegesen zuhanás a nap gravitációs terében) különbözõ sebességgel zuhannának a különbözõ elemek. A Föld anyaga szétválogatódott volna. Bizonyos anyagok elõrébb keringenének, mások hátrébb. 4,5 milliárd * pi*2*150 millió km csak nagyobb zuhanás, mint 130 méter? :o)
Informatika és tudomány
