WOW, már úgyis voltam börtönben. Csak nem Te voltál? :) Egyébként az is csak rontott a helyzetemen. Megszoktam hogy ne mozduljak ki otthonról (persze dolgozni eljárok) csak ha nagyon muszály.
Tolsztojtól Ivan Iljics halálát. -épp azt olvasom :/
Jah eszembe jutott valami a boldogságról,reggel a buszon. A gyûrûk urában például szerintem nagyon jól megmutatkozik mi, milyen a boldogság: A gyürü szövetségében, mikor a tündéknél vendégeskednek az erdõben. Az erdõbõl kiérve samu meglepõdve tapasztalja, hogy több mint egy hónapot ott voltak, pedig ailg tûnt pár napnak.
Amit ezzel mondani akarok: A boldogság szép és jó, de közben az ember megfeledkezhet arról, ami addig vezérelte, és a nagy boldogság tévútra is terelheti, megtévesztheti az embert.
A bizonytalanság és a kétely a legveszélyesebb dolgok, de ha le tudod õket gyõzni, de mégsem leszel fanatikus, na az már eredmény.
Továbbá a legfontosabb, hogy én nem Istenrõl, hanem egy útról beszéltem, amit mindenki maga talál meg és érezni fogja. És én itt a tartós dologra gondolok.
Akkor lesz nagy pofáraesés, amikor rájössz, hogy semmit nem ért az egész, se a család, a munka, az életed sem. Olvasd el Tolsztojtól Ivan Iljics halálát.
Randal: pont te írtad le... 'S a végén már miért dolgozol?' - de ha már az elején rá lehet jönni, akkor már az elején minek? pontosan ez az, hogy már az elején lehet találni valamit, ami nem csak rövidtávú cél... lehet ilyeneket is találni, de minek? ... (innentõl nem folytatom, mert kemény társadalomkritika lenne belõle) mindenesetre nem mindenkinek felel meg a kipipálós életmód... (kipipáljuk a sulit, a munkát, a családot, az autót, a lakást, a házat, a gyerekeket.... aztán a végén temetéskor a sírásó listáján kapunk 1 pipát...) - és mi vagyunk azok, akik megpróbálnak valami mást keresni...
Én le fogom élni, ti azt csináltok amit akartok :DDD
Látod ez a te véleményed. Mindenki keresi a maga Istenét. Hmm, inkább a maga célját. tudod, vannak célok amiket kitûzöl magad elé és ha elérted õket, újakat tûzöl ki magad elé. Mint pl: Gimnáziumba vagy, célod-->fõiskola,egyetem--->diploma megszerzése-->megfelelõ munka--->jó kereset stb. persze ezek mellett párhuzamosan fut egy másik is--->barátnõ akit elveszel, majd gyereked lesz-->családot eltartani-->gyereket nevelni. S a végén már miért dolgozol? Hogy a családodnak jó legyen, s végül a gyerek tovább jusson mint te. Ez az élet, sajnálom. Az örömök pedig múlandóak. örülsz ha ehetsz mondjuk egy pizzát, de ha folyton pizzát ehetnél akkor nem ennél vagy ha mindig azt ennél akkor már nem lenne olyan jó mint mikor kívántad.
Mikor meghalsz nem tudod mi történik utánna. Valószínüleg semmi, de talán más. Majd megtudod vagy nem. Hogy mit kívánnék? azt hogy nõjjön már be a fejem lágya és fogjam fel, hogy miért kell tanulni...
volt valami nálad okosabb pasi (igaz sokan vannak)valami madách vagy mi a neve aki szerint az emberek célja, hogy legyen céljuk talán jobban igaza volt mint neked
én személy szerint ha kívánhatnék egyet nem ilyen baromságokat kívánnék, hogy boldogság, örök fiatalság meg gazdagság, hanem azt, hogy mindig tudjam mit kell tennem és legyen erõm megtenni
máris sokkal jobban hangzik :) egyébként szerintem boldogság az tud lenni, amikor mindenki körülöttünk boldog - vagyis segítünk akinek tudunk... ahoz hogy megtisztulj be kell járnod mennyet és poklot. "Szerintem, ne életcélt keressünk, hanem mások életének próbáljunk értelmet adni." - mi ez, ha nem életcél? és ha tudod, hogy így lenne jó szerinted is akkor mi tart vissza hogy cselekedj is?
semmit. csak benthagytam a hozzászólást.
Garrett: válassz magadnak valamit ami neked való... "Ez az irányvonal mindenkinél más, még ha ugyanazt a vonalat követik is," - legyen ez egy filozófiai irány, egy vallás, egy hit... akár egy egyház, ha úgy érzed... bármi, amit amikor megismersz, akkor úgy érzed, hogy: "IGEN, ez az, amit nekem találtak ki... " - meglátod benne az igazságot, azt, hogy átjár és kitölti a gondolataid... amíg bele nem szaladsz egy ilyenbe nem lehet leírni... én nagyon hosszan keresgéltem (elég buta módon így visszatekintve) mire most úgy érzem, hogy valami nekem valót találtam. 10 év depi és szinte állandó rosszkedv után egy boldog ember vagyok.
Sztem a legjobb ilyen rövídtávú cél pl:jk2-ben a lejobb player akarok lenni vagy az swg-ben a legûberebb kari az enyém legyen! Ezek elég hülye életcélok,de nekem bejön
vagy lehet csak reggel van és nem fogtam fel :/
hmm és ezalatt az irányvonal alatt pontosan mit értessz?
Alapvetõen az emberek célja a boldogság, valószínûleg neked is, hogy boldog légy. Ez sokféleképpen lehet értelmezni. Én itt a tartós boldogságra gondolok és azt is teszem. Mert vannak a pillanatnyi örömök, amikben az emberek (köztük én is) élnek. Tehát történik vmi, legyen az buli, sex, jó érdemjegy, dícséret vkitõl stb. az örömöt vált ki, de ezek mind elmúlnak, marad az üresség és a boldogtalanság, jönnek a rossz dolgok. Ha üres az ember akkor azt is szokták rá mondani, h. nincs ami motíválja az életben. Véleményem szerint, ami múlandó az minek motiváljon ? Lesz családod ? Õk is meghalnak vmikor, hisz õk is halandók. Sok pénzed lesz, anyagilag biztonságban leszel, na és ? Jöhet egy gazdasági defláció v. devalváció, leértékelés és oda minden, arról nem is beszélve, h. ha föld alatt leszel (jobbik esetben ugye...) akkor mit kezdesz a millióiddal ? Semmit. Ezért az, ilyen materiális és múlandó dolgokra támaszkodni szerintem balgaság, mert elmúlnak. Sokan teszik viszont ezt, mert azt hiszik jó lesz. A példa rá a befásult apám, aki elõször csak a családnak örült, semmi más az életben nem nagyon érdekelte hosszú távon, de most már ez is elmúlt és csak egy dolgozó kép, aki szemlélve nézi, h. mi történik körülötte (ezeket persze nem neg. értelemben mondtam, mert szeretem az apám.). Munka...nem megoldás, belefárad az ember, ki akar itt csinovnyikká válni ? Remélem senki... Mi lehetne a megoldás ? Hit, vallás, gondolkodás, elmékedés ? Igen De itt bejön az, h. mindenki különbözik, mindenki máshogy fogja fel az elhangzott v. leírt dolgokat. A dalai lámának van egy nagyon jó mondása : "Ahány ember, annyi vallás." Vallásokkal kapcs.-ban, pár hónapja még én is nagyon rosszban voltam Istennel és az egyházzal, el is hidegültem tõlük, de azóta megnyugodtam, de a véleményem az egyházról (kat.) nem változott. Jézus evangéliuma is errõl szól, hogy nincs szükség egyházra és külsõségekre, mert anélkül is szeretheted az Istent és követheted Jézus tanításait, hogy templomba járnál v. napi 5x elmondanád vmelyik zsoltárt. Amit én csinálok, és mondhatni értelmet ad az életemnek már lassan 3 hónapja, az az irányvonal. Tehát ha kijelölsz magadnak egy irányvonalat és azt követed nyitott szívvel és aggyal akkor abból nem lehet probléma. Ezt az irányvonalat kell mindenkinek megtalálnia, de ehhez szükségeltetik az elõzõ mondatban leírt két fontos tényezõ. Ez az irányvonal mindenkinél más, még ha ugyanazt a vonalat követik is, ugyanis egy történést stb. mindenki máshogy értelmez. Persze most félre tesszük a platóni filozófiát, ahol a mondanivaló állandó :P
Röviden ennyi az ÉN véleményem, ez nem általános igazság, csak egy vélemény, de én amióta vallom,gondolom és követem azóta boldog vagyok a szó szoros értelmében. Szomorúság, depresszió ? Nem környékeznek és szvsz amíg így csinálom az életem nem is fognak. Persze az itt leírtak mind akkor érvényesek ha a boldogságot keressük ? Bár ez is egy nagy gyûjtõnév, sokminden belefér, de hát kinek nem szükséges a boldogság ?
Nos remélem senki sem lesz közületek öngyilkos míg távol vagyok, de sajna elszólít a kötelesség !!!
Isten áldjon benneteket tékozló gyermekeim !
Legfeljebb idegen lények létezését tudom elképzelni.
Mit értesz Isten alatt?
Mert ugyebár, ha Isten gyermekei vagyunk, nem tagadhatjuk meg õt ! Ez olyan, mintha tudnád, hogy van egy szeretõ szülõanyád, de sosem akarnál vele találkozni és tudomást sem véve róla, hátat fordítanál neki ! EZ a legszörnyûbb bûnök egyike és az Õ szíve vért könnyezik mindenik elveszett gyermekéért !
Aztán vannak akik tovább cifrázzák, mert azt állítják nem elég Istenben hinni és ebben a tudatban békésen leélni az életünket, hanem keresnünk kell õt, utat kell hozzá találnunk, hogy kapcsolatba kerülhessünk vele, megismerhessük és szolgálhassuk teljes valónkkal õt ! Ez persze ránk vár, sem vallások, sem mesterek, sem hírhozók, sem földi helytartók nem segíthetnek ebben...
Mostanság azt teszem, amihez "éppen" kedvem van. Persze csakis ha más embereknek nem ártok vele. Nem kutatok, nem keresek, csak létezem, figyelek, tanulok és lassan alakul a kép a homályban. DE ha nem érem meg, hogy egész legyen, hát istenuccse, legyen úgy !
nekem nagyon nincs...
Nem sikerült épkézláb elképzeléseket találnom a filozófiában vagy a vallásban. Az egyik az idõdet lopja, a másik meg mese, szerintem.
Arghhhh... :)
NAGYON nem szeretem, ha megmondják nekem mi a helyes és mi nem, ill. ha a szemembe mondják az igazságot, amit sajnos én is tudok (és azzal basztatnak, mondván majd ez felnyitaj a szemem). Ez a gagyi módszer nálam (ellentétben az emberek többségével) nem jön be, mert elsétálok ! Sokkterápia ide, vagy oda !
Neeeem. A helyzet az, hogy én nagyon nehéz eset vagyok, megrögzött nihilista (szerintük) így inkább megszakítottam velük a kapcsolatot egy idõre, minthogy hagyjam, hogy megváltsanak ! Sokan mesternek tartják a vezetõjüket, pedig õ számtalanszor megmondta, hogy nincs szüksége tanítványokra ! :-)))
De ha te a filozófiában, vagy hitben/vallásban keresed a kiutat (másmerre úgy sincs), abban tudnak segíteni.
Úgy tûnik valami nem kalppolhat, mert Te nem vetted igénybe az általuk biztosított lehetséges célokat :) Volt célod ami nagyon fontos lett volna hogy teljesüljön de feladtad?
Egyébiránt a legjobb ha elõször csak apró kis célokat tûzöl ki magad elé (világbéke, miegymás). Tudod, baby steps ! Aztán ha ez megy, akkor kiterjesztheted kapzsi kis önmgevalósulásra vágyó lényed és további világégéshez vezetõ célokért indulhatsz harcba !
Igen, jó lenne ha tudnék hinni valami természetfeletti dologban, esetleg ha hinni tudnék a halál utáni létezésben. Arghhh :) Akkor nem izgatna hogy mi lesz velem.
én széjjel fogom piálni , hányni aztán 30 évesen átesek egy májátültetésen,35 évesen széjjelmegy a vesém 40 évesen meg idegbeteg leszek...50 évesen megdöglök
Ti mit kezdtek az életetekkel?
A legtöbb ember akit ismerek, a családjáért él vagy ha nincsen neki, akkor családot szeretne, esetleg anyagi boldogulást, egészséget, ilyesmiket. Mi van, ha engem nem ambicionál a családkép? Mi más van még az életben, amiért érdemes élni?
Mi a véleményetek? (azon kívül hogy menjek el pszichológushoz)