Szülõ vagy pszichológus. Én inkább szülõt mondanám, de ettõl függetlenül értik a dolgukat, ettõl nem kell félni vagy elõítéleteket szülni.
reméljük hogy nem csak képrõl ismerik a gyerekeket:) én minden esetre bízom benne
Megnéztem az oldalt és kíváncsi is lennék egy ilyen élõre kurzusra, vagy tréningre, vagy mire. Hogy ténylegesen hogy zajlik ez... És vajon õk a szülõ, vagy a pszichológus oldalról közelítik meg ezt? Mert ne haragudjatok, de nekem akár több napig is magyarázhat egy olyan ember, akinek saját magának nincs gyereke és nem találkozott azokkal a problémákkal, amikkel mi szülõk naponta. Elméletileg én is tudom mikor mit kellene tenni, de mikor ott vagyok a konkrét helyzetben nem mindig döntök jó, ahogy a legtöbb szülõ sem.
De nem minden szülõ önszántából rossz. Ha valakinek egyszerûen nincs ideje foglalkozni a gyerekkel vagy sokat van távol, az nagyon megnehezíti a dolgát. Ezek a tréningek akár nekik is, de egyébként bárkinek segítséget nyújtanak.
péerffy János: Szerintem a psziholúgus kicsit erõs megoldás, ez ennél finomabb. http://szuloimuhely.hu-ra gondoltam én. Itt sokat megtudhatsz és akár informálódhatsz is. Ráadásul nem sokára lesz ingyenes tréning is. 6.-án és 10.-én.
Ne haragudj, de valaki vagy jó szülõ vagy nem, de ha nem az, változtasson! Minden szülõ azt hiszi hogy mindig a gyerek a hibás, a rossz kapcsolatért mindig a gyerek a felelõs pedig ez nem így van, máskülönben nem lenne rossz kapcsolat!
Hm.. Szülõ szakemberhez? Milyen szakemberhez??? Tréningre? Ne haragudj, de valaki vagy jó szülõ, vagy nem az! Én jól kijövök a gyerekeimmel és az esetek többségében szót is fogadnak. Bár tény, nálunk van retorzió, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy elvárom. Persze nem testi fenyítés, nem kell nekem esni!
nem muszáj a gyereket elrángatni pszihológushoz, lehet a másik oldalról is megközelíteni, hogy a szülõ menjen el szakemberhez, vegyen részt tréningegn stb, az is legalább annyira a hatásos, és a gyerek még se úgy érzi hogy vele van a baj
milyen segítséget tudsz? egy barátom pszichológushoz vitte a gyerekét és az segített
Igen jelenthet gondot, de nem feltétlen súlyosat, de lehet csak egyszerûen hajlamos is rá. Ha ez tényleg valaminek a következménye, akkor azt azért észre lehet venni a környezetükben.
Ha valakinek egy kis támogatásra lenne szüksége a gyerekneveléssel kapcsolatban, tudok segítséget adni, hogy merre keresgéljen.
egyetértek, a megfélemlítésbõl semmi jó nem származik. most olvasom csernustól a nõt. abban írja, hogy a gyerekeknél a vizelet és széklettartási probléma egy bizonyos kor után a mély félelem jele és nagy baj...szóval ha valaki ilyet lát az csináljon valamit vagy kérjen segítséget...
én nem vagyok annak a híve, hogy megfélemlítsük a gyereket, akár kiabálással sem.. a gyerek nem hülye, csak kicsi
Azért az a néha-néha is sok szerintem. Én nem hiszem, hogy folyamodni fogok ilyen eszközökhöz. Szimplán egy kis kiabálás és határozott fellépés elég lehet. :)
Hát igen, néha a szülõk nem tudják "kordában tartani" magukat és a pillanatnyi érzelmeik alapján cselekszenek, nem pedig a gyerek érzéseit szem elõtt tartva. Ez ha egyszer-kétszer elõfordul még nem gond de szerintem ez könnyen állandósulhat és az hosszú távon semmi jóra nem vezet...
Én nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én sosem tudnám megütni a gyerekemet, ráordítok az már elég is.
áá azokból lesznek a lelkibetegek én csak azt mondom, minden gyerek elõtt adott a lehetõség milyen életmódot választ...értendõ ez a kamaszkorra, mert ott jönnek elõ az elsõ fontos döntések...bár vannak olyan emberek, akik gyerekkorukban már nagyon értelmes eszük volt és voltak bizonyos dolgok amiket elõre elterveztek...mint mondtam intelligencia + nevelés kérdése is persze...sok függ a szülõtõl természetesen ezt nem vitatom, szülõk nélkül felnövõ gyerekek általában, õk azok, akik baromi szeretet hiányos érzékeny emberekké válnak, de persze ez változatosan is alakulhat mivel az emberek nem egyformák...
Az a baj hogy a legtöbb szülõ nem tudja mikor érdemes bevetni a pofont, sokszor van ugyanis hogy a szülõ pillanatnyi hangulata határozza meg a büntetés mértékét.. Ha apukának jó napja volt a munkahelyen, elnézõ lesz, egy stresszes nap után viszont a gyerek bûne hirtelen határozottabb fellépést 'érdemel'.. Néha a szülõket kéne tanítani szerintem
Szerintem nincs azzal semmi baj, ha a gyerek néha kicsit szigorúbban van nevelve. Pár tanító pofon is belefér, attól az még nem okoz lelki sérülést a gyereknek. Persze nem szabad átesni a ló túlsó oldalára sem és állandóan verni a gyereket még akkor is ha elég lenne a szóbeli megdorgálás.
Aki gyerekkorában nem kap elég szeretet ami jó irányba indítja az életet, azon szerinted 'utólag' lehet korrigálni?
Kell a szigor de kiskorban, ami végigkíséri a gyereket egész életében és tisztelettudó lesz és erõsebb lesz a jelleme."
Velem nem voltak szigorúak, mégis tisztelettudó voltam mindig is, elsõsorban talán, azért mert eleinte sok szeretetet kaptam a családomtól, ráadásul aki gyerekkorban öntudatosul, tudja mi a helyes, akkor már nem lehet nagy gond...Nagyon fontos az intelligencia ez egy képesség, aki nem mindenkinek adatik meg, tehát azokat az embereket terelni kell és nevelni, nehezebben kezelhetõk akik az érzéseik alapján élnek. Nem ésszerû és késõbb, minden kamasznál ez visszaüthet...
Ha a gyerekkel probléma van, füllent,sumákol, nem a tettét kell méltón megbüntetni, hanem tettének okát felkutatni és megérteni (valami biztos arra késztette h jobban jár ha sumákol), majd megtenni a lépéseket hogy legközelebb ne tegye, illetve elérni hogy Õ ne akarja megtenni. Ha õszinte és nyitott a kapcsolat szülõ és gyermek közt, sose lesz oka ilyet tenni, de szülõ legyen a talpán aki ezt eléri :)
Csak azért, mert a többi hülye iszik, dohányzik, drogozik, nem kell nektek is rászokni! Mi a faszért jó függõvé válni?
Hát itt tartunk???
Gyermekkorú elkövetõk Sárbogárdon (Fejér megye)
Nem egy bûncselekmény történt a közelmúltban Sárbogárdon, amiben kiderült, gyermekkorú elkövetõkkel állnak szemben a nyomozók. Két bûneset is teljes felderítést nyert a napokban a Sárbogárdi Rendõrkapitányságon, a tettesek azonban büntetés nélkül megússzák, tekintettel arra, hogy még egyikük sem töltötte be a 14. életévét…
A korábbi eset augusztus 25-re virradóra történt Sárbogárdon, a Rózsa utcában. Egy apuka tett feljelentést a rendõrségen, hogy két kiskorú gyermekének eltûntek a játékai az udvarukból. A feljelentõ elmondta, hogy nem olcsó kis eszközökrõl van szó. Az egyik eltulajdonított játék egy háromkerekû, elektromos rendõrmotor, míg a másik egy utánfutós mûanyag traktor. Mindegyik akkora méretû, hogy egy 6-8 éves gyerek bele tudjon ülni. A játékok értéke egyenként 15.000.- Ft.
A sárbogárdi nyomozók az eljárás elején még nem is sejtették, hogy gyermekkorú elkövetõkkel állnak szemben, ám egy szemtanú elmondása alapján körvonalazódott a két kis tettes személye. Az adatgyûjtések során így sikerült beazonosítani a 13, illetve a 10 éves testvérpárt.
Meghallgatásuk során bevallották, hogy már korábban kinézték a két kis jármûvet, aminek eltulajdonítását elõre meg is tervezték. Sötétedés után mentek be a csukott, de nem zárt kertkapun keresztül az udvarra, majd hozták el a két játékot. Elõször a nagyobbik fiú hozta ki a rendõrmotort, majd erre felbuzdulva, öccse kihozta a traktort.
Arra azonban magyarázattal nem szolgáltak, hogy miért törték õket ripityára. A náluk tartott házkutatás során ugyanis elõkerültek a játékok, de már darabokban.
Annak ellenére, hogy a két kis elkövetõ rendõrkézre került, vandalizmusuknak köszönhetõen a sértett fiai sajnos már nem játszhatnak szeretett játékaikkal.
A másik eset szeptember 11-én történt. Az esti órákban az ügyeletes orvos arról értesítette a sárbogárdi rendõröket, hogy egy 6 éves kisfiúhoz hívták ki, akinek szilánkosra tört a bal alkarja egy verekedés során.
A nyomozóknak a sértett elmondása alapján sikerült beazonosítani és felkutatni az elkövetõt, akirõl kiderült, még csak 10 éves. Az adatgyûjtések és meghallgatások során azonban az is körvonalazódott, hogy a 6 éves kisfiú terhére is bûncselekmény róható.
Megállapítást nyert ugyanis, hogy a két fiú mindegyike gyermekotthonban lakik Sárbogárdon, csak egyikük az Ady utcaiban, míg a másik a Salamon útiban. Az ominózus napon összetalálkoztak egymással a városban, és a kisebbik fiú öccse miatt veszekedés alakult ki közöttük. A 10 éves gyerek egyik barátja ugyanis elmondta a sértettnek, hogy nem sokkal korábban a fiú bántalmazta a kisöccsét. Erre aztán a sértett annyira dühõs lett, hogy nekiesett a fiúnak. Miután elengedte, az idõsebb fiú megtorolta a támadást, és fellökte a nála kisebb gyereket, aki olyan szerencsétlenül esett, hogy maga alá fordult a karja. A támadó azonban ekkor sem adta fel, annak ellenére, hogy a kisfiú nagyon fájlalta a karját, még a hátára is rátérdelt.
Az ügyben két garázdaság, illetve súlyos testi sértés miatt indult büntetõeljárás a Sárbogárdi Rendõrkapitányságon. Azonban hasonlóan az elõzõ esethez, az ügy teljes feltárása ellenére szükséges lesz a nyomozás megszüntetése, tekintettel az elkövetõk korára.
hát én azért tiztelem a felnõtteket annak ellenére hogy 14 éves vagyok. bár engem aztán eltitlhatnak mindentõl iskolátol ugysem tudnak és ugye az iskola az elet...
"addig iszom még 1 korty lesz, ezek után kisandalom ugyis jó lesz "
"mi más mi tagadás tele van a lelkem nótával,barátok de csuda jó kedvet csináltok...barátok huzzátok de csuda jó kedvet csináltok"
én is 17 Én is leszoktam a hauzdozásról de néha muszály volt hazudnom , h elengedjenek bulikba meg kocsmába...bár má kezdek leszokni róla.... Mondjuk azzal nem értek 1et , hogy ha valaki drogozik és iszik attól az illetõ züllött baromarcú (én nem drogozok)...nekem is vannak drogos ismerõseim,barátaim és abszolúte csak jokat tok rolúk mondani...meg kell válogatni a barátaidat,mielött õk válogatnának ki téged. Poncso: én szerintem minden korosztálynak szüksége van bulikba meg partykba járni ahol a saját korosztálya van jelen...mert jó , hogy szerecc felnõtekkel 1ütt lógni,de ez nem egézséges.Én is ismerek olyn gyereket aki nem jár se buliba sem kocsmába haverokkal,hanem ottjon gubbaszt és arra vár , hogy elmenjen a szüleivel 1ütt vendégségbe...és ahogy a szegény gyereket látom ez abszolút nem tesz jót neki.Szóval minden korosztálynak szüksége van bulizni.
G@bornak igaza van...én mondjuk elég szerencsés vagyok..mindenem megvan...nem vagyok elkényesztetve cseppet sem...kapálok meg falusi életet is élek :) ...de haverok,pia,kaja,buli,csajok,sex nélkül Nem Tudnék Élni ...szükségem van kikapcsolódásra ...hogy aztán a 7köznapokban jól teljesitsek. Én ezt igy látom
Nah, én is 17! :P Munch: Sztem attól, hogy valaki dohányzik vagy drogozik még nem biztos, hogy "züllött baromarcú".Van néhány drogos ismerõsöm de én tök normálisnak ismertem meg õket. Neked mi a normális réteg? Aki nem iszik nem dohányzik nem drogozik? Mert manapság sztem nagyon kevés ilyen fiatal van. Én egyetértek nemcsakfél-lel, mindent ki kell próbálni, csak 1* él az ember.Bulizás és piálás nélkül én pl el se tudnám képzelni az életemet.
Sziasztok! Én is 17 vagyok, a változatosság kedvéért. ;) Én életemben nem hazudtam a Szüleimnek, talán azért, mert ha véletlenül hibát követtem el, tudtam, hogy meg lehet beszélni, és nem kell attól félnem, hogy eltiltanak vmitõl, vagy jól szétvernek. Ez nem azt jelenti, hogy nem szigorúak, csupán annyit, hogy ha esetleg vmi olyan disznóságot csinálok, amit nem kellene, akkor "értelmesen tudtak rám haragudni", - legközelebb ne csináld, és hogy miért ne. Én ezeket megértettem. De volt/van példa arra, hogy egy beszélgetés után nekem lett igazam. Tudni kell, hogy én soha nem jártam 'bulizni' (mai napig sem), szivesebben vagyok felnõttek között. Dohányzás, pia egyáltalán nem, szóval nincs is miért haragudniuk rám, bár a tanulás néha... ;( Szerintem próbálj meg Te is õszinte Vele, akkor meg fogja érteni, amit el akarsz nála érni. Kezeld egyenrangú félként.
Poncsó
Vááá!! Mégsem vagyok egyedül!!! Vannak még hozzám hasonló emberek gála a jó égnek!
Én is 17 vagyok... én se szoktam hazudni... Útálom a cigizõs, drogozós kortársakat, legtöbb haverom 20 fölött van. Ilyen szempontból egész szerencsésnek érzem magam, hogy nem vagyok züllött baromarcú. Rohadt sokmindenem megvan, attol még nem száll el az ember agya. Inkább attol, hogy milyen közösségben nevelkedett. Ha bunkó gyökér gyerekek között, akkor szinte biztos, hogy zülleni fog, mivel az a menõ abban a körben. Ha viszont a normális rétegben, akkor ilyenekre szarni fog. A tiltás az végképp nem megy, fõleg ma nem. Olyan régimódi, igénytelen dolognak tûnik már...
Hát nemtudom én is 17 vagyok, a hazudozásokról leszoktam énis, rájöttem ha leülök apámmal egy pohár sör mellett meg lehet beszélni bármilyen dolgot, és sokkal jobb mintha hazudoznék...
DE néha belegondolok hogy én fogok odakerülni, hogy gyereknevelésbõl kiveygem a részem, tudom van még addig néhány év, de néha azért eljátszom a gondolattal... hát nemtudom milyen ember lesz az akit én nevelek :)
Én 17 vagyok :))) De semmi ilyesmin nem töröm a fejem :DD Monjduk nem is szoktam hazudozni a szüleimnek...najó néha..de az csak ilyen nagyon enyhe ferdítés MAX....
Hááát...meg kell neki mutatni, hogy semmi/kevesebb kár éri, ha nem hazudik...
Ha eltiltom valamitöl, ugy érzem kiröhög magában. Igazábol nem is érdekli, hogy mit is mondok. Ha azt mondom nincs tv, számitogép, haverok, robogo, megrántja a vállát és azt mondja jol van. Nem is agyal ezen tovább, nekiáll tanulni. Ez tart kb 1 hétig és minden kezdödik elöröl. Lehet, hogy mi vagyunk lágyszivüek? Vagy tul sokat adtunk neki? A nejemmel már tiszta dilik vagyunk. Én rossz gyerek voltam, de ilyen sosem. Lehet,hogy öregszem?
nekem a közép iskolás éveim voltak a legszebbek, gondtalan élet, csak nyaranta kellett dolgozni és a zsebpénz. :))))) Minden hétvégén buli tiltott dolgok mint pl.: a szesz és a cigaretta :DDD most már nem járok sehova dolgozom és iskolába járok. Nem szívesen lépek ki a nagybetüsbe mert onnantól gyorsabban telik az idõ.
a legidõsebb 15 a legfiatalabb 8 éves Imádom õket de nem szabad ma egy gyereket gyerekként kezelni ha már visszaszájal :DDDDDDDD értelmesen kell megmagyarázni és megmondani neki mindent mert ugyis megérti és ha már minden kötél szakad és csak azért is ellenkezik akkor mutasd ki a fogad fehérjét (nem megütni) csak légy határozott felbõszült eréjes és nagyon dühös a szemében.
4 gyerek van a közelemben és eszméletlenek a mai gyerekek, semmi tisztelet az idõsebbek iránt, önfejüek, érzékenyebbek mint mi anno kisebbkorunkban és hasonlóképp nölnek fel mint mi csak jobban oda kell figyelni rájuk, mert nem tudhatod mikor vesz palira és mikor mond igazat. Nekem ez a meglátásom Kell a szigor de kiskorban, ami végigkíséri a gyereket egész életében és tisztelettudó lesz és erõsebb lesz a jelleme. Kell a magasztalásuk is mert az önbizalomhiányos gyerek elveszett gyerek. Csak túlzásba nem szabad esni ezekbõl. Ennyit akartam, ez a tapasztalatom.
gyerekkoromra vissznézve (februárban leszek csekély 34) az volt a legnagyobb büntetés, ha attól tiltottek el, ami legjobban fájt (pl. engem a tv-tõl, akkor ment a Sandokán :-) ) ez nekem a 4,5 éves kifiamnál már bevált. Ha rosszul viselkedik, nincs számítógép :-) tényleg
Gyermekem ki hetedikes elkezdett mostanában linkeskedni, hazudozni stb. Tudom, hogy ez már a kamaszkor, de azért lehetne annyi esze, hogy nyilvánvaló dolgokban nem ver át. Verni nem akarom mindentõl eltiltani nem lehet. Várom hozzászolásotokat ebben a témában. Fiatalabb és idösebb forumozok véleményére is kiváncsi vagyok.
Informatika és tudomány
