"a kedvesem családja padlón + az enyém is )és a barátai elfordultak kedvesemtõl. Miért fordultak el tõle? Mert ezek után is Lóránt telefonon kimagyarázta magát és tovább tartja fogva a Kedvesem lelkét. "
27. Kedves Fórumozók! Nem tudom mennyire ide való vagy sem ,de azért írom ezt a „történetet” ,hogy mások esetleg okuljanak belõle vagy megelõzzék a bajt. Nos, kb. Dec. legelején a munkahelyén megtalálta a Kedvesemet egy emberke aki szépen felépített tervel hazugságsorozatot indított ellene. Elõadta ,hogy õ egy menõ nemzetközi koreográfus . Meghívta A Kedvesemet ,hogy kísérje el egy díszelõadásra . Kap híres divattervezõ ruháit ,ékszereket stb. Ajánlott továbbá egy szuper munkalehetõséget a cégénél. Ezenfelül Szilveszteri utat Kubába (útlevelét el is kérte érvényesítésre). Persze folyamatosan bombázta szerelmes üzenetekkel és egy Budai villalakást is felajánlott közben. Lóránt a megtévesztés érdekében más számról elváltoztatott hangon mint önmaga barátja beszélt kedvesemmel. Az igazság az ,hogy Kedvesem Naiv lelkû, befolyásolható. Ezt ügyesen felmérte Lóránt. Jött volna a bemutató ideje és a Kubai útra való készülés . Mi történt ? Lóránt eljátszotta ,hogy anyukája balesetet szenvedett és meghalt. Õ persze összetört és sajnos mindezeket el kell halasztani. Kedvesem annyira sajnálta,hogy még pénzt is adott neki ,plusz fuvarozta (mert ugye összetört a kocsi és a kártyája hibás stb) Természetesen mindig Kedvesem hívta mert pont akkor általában nem volt jó a mobilja. ( kocsija mindig messze parkolt) Persze volt még sok egyéb történés mígnem már Lóránt kicsit eltaktikázta magát és a Kedvesem barátainak gyanús lett a dolog és kicsit nyomozni kezdtek. Persze semmilyen balesett nem volt sem haláleset se semmi. Ami a legjobb Lóránt regisztrált munkanélküli ( 0 pénzel ).Régebben pszichiátriai kezelés alatt állt és már ezt a csalást megcsinálta máskor is. Ez az egy igaz, volt intézetben. De ez nem magyarázat arra miért hazudik valaki akár a saját édesanyja halálával is ( természetesen él) és tesz tönkre családokat ( a kedvesem családja padlón + az enyém is )és a barátai elfordultak kedvesemtõl. Miért fordultak el tõle? Mert ezek után is Lóránt telefonon kimagyarázta magát és tovább tartja fogva a Kedvesem lelkét. Mint egy szektatag úgy viselkedik Kedvesem! Saját bevallása szerint megzavarodott és mindenki hülye mert nem értjük meg Õket! Talán mai napon kezd kicsit már visszatérni a valós életbe. De ezt körülötte hosszú távon mindenki megsínylette. Tehát ez az ember Óriási károkat tud okozni egy emberen keresztül sok embernek elsõsorban lelkileg ,de anyagilag is. Egy igazi rafinált hazug csaló!!!! A nagy nyomás miatt talán most tovább áll talán Komárom felé , ezért jó lenne ha valahogy az emberek tudomást szereznének Lórántról és vigyáznának ,mert amit mûvelt még az ellenségeimnek se kívánnám. (LEÍRÁS AZ EMBERKÉRÕL ) Átlagos testalkatú ,szemüveges, 170-180cm és 34 éves ,Nyíregyháza környéki pszicho..... . Kis Lóránt. Semmi extra kinézet nincs rajta. Talán ez a kis nyilvánosság segít más embereknek elkerülni ezt szörnyû helyzetet. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet és mindenkinek szép,nyugodt és gazdag évet kívánok. Üdv: uzsox
Szerinted tapasztalat kell ahhoz, hogy az ember használja a józan eszét és józan belátását? És ahhoz, hogy elkezdjen érteni a szóból?
Csak Steve barátunk még nem jött le a falvédõrõl, sõt elõszeretettel mászik fel rá. És még csak jelét sem mutatja annak, hogy valaha is le fog jönni... Tiszta szívás az õ osztályrésze.
Mesél a jelenlegirõl és legyetek barátok? De édes (tipikus nõi rafináltság: nem rossz a "tartalék", de érzelem mögötte nem sok)!!! Nõ létemre mondom tojd le. Ezt a biciklit már nem érdemes hajtani...De te tudod. Csak vélemény.
Ja a kommentedrõl: Hát igen, milyen szép is lenne szemtõl szemben öszintén megbeszélnék, hogy mi bajuk egymással, sok bonyodalom elkerülhetõ lenne. Asszem.
Talán igen. Reménykedem benne legalábbis. De még most is erõvel kell rávennem magam, hogy ne akarjak hozzászólni vagy ránézni valamelyik közösségioldalas profiljára. Nem hiszem, hogy látni akarom, ha bármi változás történik ott... bár az egyik profiljában még mindig ott vannak a régi közös képeink... vagy ennyire feledékeny volt, vagy direkt engem akart csesztetni vele -.-
Úgysem tudod leszarni. Az meg faszság hogy gyors szerezz valakit és vágj vissza neki te is hogy tudja milyen. Hagyjad. Nem muszéj beszélgetni vele, nem kell figyelni rá, úgyis eleget fogsz rá gondolni. Próbálj minél kevesebb idõt úgy tölteni, hogy csak legyél...ha te is egyetemista/fõsulis vagy, ez nem lesz nehéz :D
Aztán idõvel találsz valakit te is. És hidd el, utána már te is teljes nyugodtsággal fogsz beszélgetni vele ha õ akar (mámrint az exxel), mert semmi gyomorforgató érzés vagy akármi nem kap el, mivel mást fogsz szeretni. Elfelejteni valaki, újat találni, ezen mindenki átesik.
Vagy szerzel gyorsba egy kurvát/barátnõt és ecseteled a réginek, hogy azzal miyen jó az ágyban és miket lehet vele csinálni, amit a régivel nem. De persze lehettek barátok, mert te is ooolyan szívesen elmesélsz neki minden szaftos részletet az új kapcsolatodról még frissiben. Biztos jól fog esni az exnek, már csak ezért is megéri... :D
Az meglehet, de még mindig jobb, mint az, amit valamelyik nap mûveltem: ráírtam msn-en exemre, és azt vártam, hogy megint elõadja a dühöngõ picsát. Ami azt illeti, még az is jobb lett volna, de nem: bocsánatot kért a viselkedéséért, és aztán folyt tovább a duma. De hiába figyelmeztettem finoman, elkezdte sorolni, milyen az új béreltfarka; és aztán elkezdte, hogy jó lenne, ha a legjobb barátja lennék, mert nálam jobban senki sem ismeri, meg a barátaiban sem bízik annyira... gondoltam magamban, "Gratulálok, Ms. Õszinteség -.-". Hát, ettõl aztán verhettem a fejem a falba, hogy mekkora marha voltam, hogy ráírtam. Semmit nem értem el vele, csak hülyét csináltam magamból - megint. Ezt mondjuk meg is érdemeltem.
Ezek után mi lehet jobb módszer annál, hogy többet egy szót se beszélek vele, és igyekszem megfeledkezni róla, amennyira csak lehet? Az nem megoldás, ha elkezdek jópofizni vele; az már önkínzás. De ha annyira okos vagy, meg kiolvastad a fél Széchenyit, akkor mondj valami "jobb" módszert.
Valahogy mindenkinél így van: nem kérjük ajéndékba kapjuk az életünket, ahogy a halált sem kérjük majd kapjuk. Van amirõl nem dönthetünk. Mi a baj ezzel? Sztem alapvetõen kincs az élet, csak iker-okor befedi a sár.
Fene tudja mért, mindig azt tartottam "normálisnak", hogy pár, gyerekek, munka, némi szórakozás így kerek a világ. Bár mostanában a pár nem annyira hiányzik:D
Nem látszódott a képernyõn, mielõtt írtam, sõt utána sem egy ideig míg ki nem léptem legalábbis... Mit felelnék? Mert szerettem volna, hogy gyerekeim legyenek.
Hát, már bocs, de épp elég remeteéletem van, amikor itthon vagyok, egy eldugott kis faluban valami nagy folyó mellett :D Inkább azt várom, hogy újra felmenjek fõsuliba haverok, meg mindenféle ember közé.
Szép kor én nem biztos, hogy megélem. Mindenesetre volt 76 éve elõtte, ami igen tiszteletre méltó és talán nem magányosan telt. Na meg van egy kedves unokája (vagy több is)...stb. Feltételezem törõdtök vele.
Mennyivel megnyugtatóbb, ha eleve nem is akar senkit és "önként vállalja" a amgányos idõs kort. Mellesleg sok az ellenpélda is, akik foglalkoznak egymással.
És hogy lehet az ember kerek egész önmagában, család, barátok, szerelmek, szeretõk, ismerõs arcok nélkül? Pusztán önmaga megvalósításával és kiteljesítésével?
Vagy kerek egész vagy egyedül is önmagadban, vagy nem érsz fabatkát sem, bármennyire hangos is a tömeg, ami a hamis "társaság" illúziójaként körülvesz. Evvan, tény.
Hogy ez mennyire igaz. A nagyanyám pont ilyen. Anno fiatalon, hogy elkerülje a "õcsörögni tóparton és nézegetni a vizet, hazamenni üres lakásba, nem tudni kivel telefonon beszélni" címû történetet belevágott társaságokba, barátokba, párkapcsolatba, családba, gyerekbe és mi történt 77 éves korára?
77 évesen kell szembesülnie azzal, amivel húszon évesen sem akart. Férje meghalt, ismerõsök meghaltak vagy összeomlottak, gyereke éli a saját életét, õ pedig egyedül a lakásban ismét...
Az ember egyedül jött, egyedül megy el, és egyedül van az egész életében még akkor is ha barátokkal és társakkal, családdal, gyerekkel veszi körbe magát, hogy a kininnél keserûbb tényeket elfedje.
Ez a társas lény dolog Arisztotelésztõl gyûrûzik, aki pontosan annyit mondott, hogy az ember zoón politikon. Ma pedig össze vissza felelõtlenül dobálózunk azzal, hogy az ember társas lény, miközben nem vizsgáljuk meg, hogy Arisztotelész valóban arra gondolt-e, hogy az ember társas lény mikor azt mondta, az ember zoón politikon.
Van egy igaz barátom akivel mindig mindent meg tudok beszélni. Egymással annyit érintkezünk amennyit szükséges, és ez bõven elég, és egészséges.
Nem érzem, nem látom miért lenne szükség párkapcsolatra. Kérdezz meg pár aszexuálist is esetleg a kérdésrõl.
lehet,bár már 2 éve ez a mániája.fiatalon öltözködik szépítkezik meg persze buli meg mindent kipróbál és jóideje ez megy,25 után meg karrierista,40 re meg halál lévén a fiatal kori önpusztító élet okán.
Ez is igaz, de felmerül a kérdés, hogy miért olyanok a gyerekek. Talán a vénasszony nevelte õket. Ez általában azknál fordul elõ, akiknél nincs apa-gyerek kapcoslat. Ott az empátia hiányzik. Az anya nagyon nehezen tudja helyettesíteni ezt.
Van a mónika-show tudjátok. Azt Erdélyi Mónika vezeti. Na az õ házassága kudarcba fulladt. Csalták is egymást, valami ilyet olvastam. Szóval a TV-ben hinti a (z amúgy megjátszott történetekre) szentbeszédet, míg a magánélete romokban. Tudom Mónikának elég nagy az arca és úúgy van vele, minek a férfi a házhoz meg a gyereknevelésben. Hát majd megtudja, ha a saját idióta gyerekeire néz. Nagyon nehéz lesz megadnia azt, mait egy apa adhat. De ez fordítva is igaz!
Salsoul: nem kell azon gondolkozni, miért társaslény az ember. Lehetne, de szeritnem felesleges. Ez mindig is így volt. Az állatban is benne van a szaporodás, az emberben is. Csak az emberé felsõbbrendû. Felsõrendû érzésekkel.
Elnézést, nem egy társas lényrõl van szó. Ha valaki csak a párjával van egész életében, az vagy így nevelkedett (azaz nem igényli a barátokat) vagy csapdában van a házasságában. Telnek az évek a házasságban ,de a barátokra akkor is szükség van. De a párodra mégjobban. De nem is lõheti ki egymást a kettõ. Átjönnek a szomszédok stb. Ha az embernek a párjával nincsenek közös barátai, akkor keresni kell vagy külön ki kell élni barátok utáni igényeket. Ez mûködik. Munkahelyen a barátok, otthon meg a párod.
Bevallom én sohasem gondolkoztam azon, hogy az ember miért társaslény. Viszont a függõ személyiségzavarról igen. Ha már valaki csak a másiktól függ és nélküle nem élhet, na ott gondok vannak.
Igen, persze és hány meg hány magányos vénember és vénasszony van, akinek amúgy hatalmas családja van, csak éppen köpnek rá nagy ívbõl. Milyen szép is az.
Elgondolkodtató. Fõleg, ha meggondoljuk, hogy az ember nem örökké fiatal. Sex, na az sem megy x idõ után ugyanazzal az intenzitással. A család jelentõsége fiatalon nem tûnik annyira fontosnak, de egy idõ után...fene tudja 50-60 körül majd õcsörögni tóparton és nézegetni a vizet, hazamenni üres lakásba, nem tudni kivel telefonon beszélni, hát azért csak hajrá, éljenek a mának, ha úgy gondolják....Kicsit emlékeztet a három karácsonyok szellemének meséjére...
Társas lény, oké, legyen, de akkor miért csak egy társas? És miért kell hozzá nõ, párkapcsolat, házasság, család, gyerek?
A problémát, amit leírsz az nem a párkapcsolat/nõ problémából gyûrûzõ probléma. Szimplán a tudattalanul, és rosszul megválasztott életközéppont folyománya.
És igen, hiába a pénz, siker, és hiába a szex is, de hiába a párkapcsolat is, és a társasági is, mert az is csak egy ideig használ.
Szóval ezeknek a problémáknak amikrõl te beszélsz közük nincs ahhoz amirõl beszélni kezdtünk.
De az ember társas lény. Kell neki a szeretet. Ha csak önmagát szereti (ez még a jobbikeset, nagy baj, ha önmagát sem szereti valaki), akkor könnyen magányos lehet. És 2x évesen anyuci szeretetére vágyni az nem egészséges.
Olvastam már 26 éves lányról, aki szûz és emiatt pszichológushoz ment, mert önbizalomhiányos. Akkor 35 éves férfiról is, akinek van biztos állása, szûz és utálja magát. Tudod ez a tipikus nevelés, hogy semmivel ne foglalkozzon, csak magával és a tanulmányaival. Akkor van olyan még idõsebb, akinek van családja, a kapcsoalt kezdete óta másodállást is vállalt, egész nap dolgozott. Aztán X idõ után ráébred, hogy a gyerekeit alig ismeri, nem is látta felnõni. Haza megy a magányba, mert otthon nem érzi otthon magát. Nincs is otthona. Két lehetõség lesz ezután (+1): vagy marad így vagy a munkájába menekül (+1: felakasztja magát).
Hiába a pénz, a siker, egy idõ után úgy sem elégít ki. És hiába van szex, az sem fog.
Valóban abból is lehet meríteni, ám létezik a világon még sok más dolog, amibõl még többet lehet meríteni, mint egy párkapcsolatból.
Hogy a szûz 30 évesekkel mi van: nem tudom. Férfiakra vagy nõkre gondolsz egyáltalán? Egyáltalán hogyan épül fel az életük?
Valóban, visszatarthatom, és valóban következményei lesznek, de a szimpla szarásnál nem is csinálok többet. Nem lépek miatta párkapcsolatra, házasságra, nem dobom félre az egész eddigi életem, és amit felépítettem… Csak szimplán elvégzem és kész. Pont úgy és pont annyit amennyi a testi higiéniához szükséges.
A család utáni vágy az természetes, "genetikus". Ha ezt felülbírálod (mert felül lehet), megnézheted magad.
Család kell, hogy tartozz valahova, illetve az utódnemzés is alapvetõ. Olyan dolog, ami nem opcionális, de mégis az.
Sötétbarom: az apa kell, mivel az empátiát az apa adja át. Akiknek nagyszerû apjuk van (nem csak van és nem pénzbõl áll), azok empatikusak lesznek. De ehhez kell az apa testi érintkezése a gyerekkel!
Csak van egy kis bibi. Ma végeznek úgy pszichológusok, akik szerint ha megfogod a meztelen gyereked vagy ha veled alszik az ágyban, akkor pedofil vagy. És ezt terjesztik. Persze rögtön ráharapnak a beszari emberek. Az ilyen pszichológus emberek maximum kertészeknek valak, csak a könyveket ismerik. Az életben nem sok nehézségük akadt.
Ez szerintem nagyon egyszerû. A férfi is és a nõ is az adott esetben párkapcsolatot szeretne. Eddig nincs is gond. A gond ott van, hogy a férfinek "A" indító oka van míg a nõnek "B" a párkapcsolatra. "A" és "B" pedig rend szerint üti egymást.
A másk kedvencem az internetes párkeresõ. Akiket megnéztem (lányokat), azoknak ai igen nagy része õszinte, humoros, kedves és ezt elvárja a párjától is. Végig kéne nézni a férfiakét is. Remélem ott is mindenki õszinte, humoros és kedves.
Csak akkor miért vannak kapcsoalti válságok és ennyi rossz házasság és élettársi kapcsolat?
Amit te írsz az egyrészt alig 10%-ban kapcsolódik a #18234 tárgyához, másrészt minden benne említett problémát meg lehet oldani nõ és párkapcsolat nélkül.