tul gorcsosen allsz a temahoz, meg kene probalnod ellazulni. a csajoknak nem szabad lehozni a csillagot is, mert akkor csak jot rohognek hogy milyen papucs vagy. hatarozottnak kell lenned, viccesnek, es nem szabad folyton a nyakukban loholni, kell hogy hagyjal 1 kis urt magad utan, titokzatosnak kell lenned, azt marhan birjak, hisz rohadt kivancsiak :D
Volna egy apró problémám,apró mert tényleg az.Nem tartom magam rossz embernek mert általában önzetlen vagyok,vannak barátaim akik a tûzbe mennének értem és fordítva.Suliba járok,mellette dolgozom,családom nagyon szeret öcsém példaképe vagyok hogy büszkélkedjek kicsit,a távolabbi rokonok is nagyon szeretnek szóval minden megvan a boldogsághoz egy dolgot leszámítva. Sose volt még barátnõm(ebbõl ugye leszûrhetõ hogy fiú vagyok).És nem egyedül akarom leélni az életem pedig akkor kellene valaki.A gond az hogy én akárhányszor próbáltam bárkivel összejönni a lényeg én leszedem a csillagot is az égrõl érte,kitiprok magamból mindent,majd bele gebedek, és varázsütésre lesz egy lány aki boldogan él mással én meg megyek a levesbe.Nem értem miért van ez.Teljesen tönkrementem már idegileg,idehaza kötelezõ színdarab "a minden rendben van",a barátaim próbálnak segíteni de nem tudnak.Képtelen vagyok kilábalni,a sokszoros csalódásban mindig darabokra tört a szívem és már elfogyott az erõm,képtelen vagyok össze legozni megint,és nem is igazán látom értelmét hogy minek?Miért?Hogy utána megint összetörje más?Nem bírom már elviselni hogy akárki akit mindennél jobban szerettem,annak sosem kellettem.Így is már olyan gyönge volt,több sebbõl vérzett.És már kiült az arcomra a fájdalom,évek óta nem bírok mosolyogni.Fáj minden perc,félek emberek közé menni mert tudom hogy ferde szemmel néznek rám.Félek már a nõktõl is,ha túl közel kerülök hozzájuk csak bajom lesz(ettõl még nem érzem magam hominak).Nem bírok az emberek szemébe nézni.Félek a holnaptól hogy rosszabb lesz.Pedig mindenem meglenne,de akármim van,nincs értelme,ha közben az nincs amire leginkább szükségem van.Évek óta meg akarok halni,csak nem megy.Nem megy mert épeszû ember nem tesz ilyet szerintem és még épeszû vagyok.Sajnos.Nem bírok aludni,állandóan sírok s ráadásul bármikor rám jön.Nem bírok kijönni ebbõl a gödörbõl mert tudom ha kijövök csak egy másikba esek bele,akkor meg minek?Csak hát megtenni sincs bátorságom mert gyávaságnak tartom,talán ezért élek még.Viszont egyre erõteljesebben folytatok önpusztítást.Sokszor vagdosom magam.És a legrosszabb hogy egy pici probléma miatt.És mielõtt jönne a sok zápor hogy errõl én tehetek,hát szerintem nehezen találnék olyan férfit aki többet tett le az asztalra azért hogy boldog legyen párja oldalán.Már úgy érzem isten ellenem van,vagy valami nagyobb erõ tiltja meg hogy boldog legyek.Én már nem tudom mit higgyek.De azt tudom hogy rám itt nem vár más csak magány,amitõl mélységesen félek...És most kerültem oda hogy kritikusan hajlok afelé,hogy bevállalom a gyávaságot csak szûnjön meg a szívfájdalmam. Ha valaki olvassa ezt,kérem.Könyörgöm.Segítsen.Akár mivel.Jó vagy rossz szóval egyaránt.Tudom hogy dilis vagyok mindig is az voltam.Csak eddig humor formájában nyilvánult meg,de már elvesztettem mindenem legbelül és képtelen vagyok bármit is értékelni.Úgy érzem mintha a lelkem már meghalt volna és csak egy üres test bolyong a hétköznapokban.Kétségbe estem. Mindent köszönök elõre is...
minden eset teljesen egyedi, kár lenne általánosítani. Vadmeggy azt mondja, hogy ott vannak a barátok. De mi van, akkor ha nincs aki segítsen?
"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet." Mellesleg rájöttem már régen, hogy nem az én életem a legszarabb. A napokban ölték meg 4 éve ismert osztálytársam apját. Amúgy is elég szegényesen éltek, ez most nagyon odavágott az életüknek. :S
Ez teljesen igaz. Sok ember csak kesereg a sorsán, hogy milyen a szar neki meg jaj milyen vacak az élet. Ahhoz viszont meg túl lusta, hogy változtasson rajta.
most nem azért, de az élet mindig is szar volt és mindig is szar lesz... Csak rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele. Még ha nagyon elbaszott életed van akkor is tehetsz ellen mert csak rajtad múlik. Csak az emberek (meg énis) szeretek a jelenbe kapaszkodni ahelyett hogy vmit csinálnék magammal és megváltoznék... De pont azért vannak a barátok, hogy ebben segítsenek....
Az a legszarabb amikor tudja az ember hogy az egyetlen megoldás a halál, de nincs ereje még a az öngyilkossághoz sem. A teljes bizonytalanság meg a kilátástalanság a legszarabb. Már el sem tudok képzelni olyan helyzetet, amikor azt mondanám hogy OK, 100% minden rendben van, ilyen nem is volt, és nem látok rá semmi esélyt hogy lesz.
"MEGHÍVÓ RENESZÁNSZ ÉS LÉLEK – KULTÚRA ÉS MÛVÉSZET EGYÜTT, A LELKI EGÉSZSÉG SZOLGÁLATÁBAN A Hungarofest Kht. – Reneszánsz Programiroda és a Magyar Pszichiátriai Társaság tisztelettel meghívja Önt és partnerét 2008. október 11-én, a Lelki Egészség Világnapja alkalmából szervezett egész napos programsorozatára. Helyszín: Petõfi Irodalmi Múzeum (H-1053 Budapest Károlyi Mihály u. 16. ) Idõpont: 2008. október 11.
A Lelki Egészség Világnapjának fõvédnökei: § Dr. Hiller István, oktatási és kulturális miniszter § Dr. Székely Tamás, egészségügyi miniszter
Védnökök: § Demszky Gábor, fõpolgármester § Szûcs Erika, szociális és munkaügyi miniszter
A nap programja:
09. 30 – 10. 00 Regisztráció 10. 00 – 13. 00 Köszöntõk, plenáris ülések, A mentális egészség javításáról szóló stratégiai program társadalmi egyeztetésének meghirdetése 13. 00 – 14. 00 A Magyar Pszichiátriai Társaság sajtótájékoztatója 13. 00 – 19. 30 Elõadások, kerekasztal-beszélgetések meghívott elõadók és civil szervezetek részvételével, gyermekprogramok, kulturális programok 19. 00 – 20. 30 Palya Bea koncertje
PROGRAM RENESZÁNSZ ÉS LÉLEK – KULTÚRA ÉS MÛVÉSZET EGYÜTT, A LELKI EGÉSZSÉG SZOLGÁLATÁBAN 2008. OKTÓBER 11 – PETÕFI IRODALMI MÚZEUM
DÍSZTEREM
10. 00 – 10. 15 Köszöntõt mond: dr. Kurimay Tamás, a Konferencia elnöke (Magyar Pszichiátriai Társaság) Rubovszky Rita, a Hungarofest Kht igazgatója dr. Harmatta János – a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke
10. 15 – 11. 00 Matt Muijen M. D. , Ph. D. – WHO – Europe, Regional advisor – Európai országok lelki egészséggel kapcsolatos felmérésérõl és WHO ajánlások Magyarország részére Üléselnök: Prof. Bitter István SE Klinika igazgató
11. 15 – 11. 35 Prof. Dr. Rihmer Zoltán – Dr. Purebl György - Depresszió és öngyilkosság 11. 35 – 11. 55 Prof. Dr. Rajna Péter – Az idõs korról másképpen? 12. 00 – 12. 30 Prof. Dr. Czeizel Endre – A magyar mûvészek családfái – Szükséges-e a mûvésztehetségnek szenvedni?
14. 00 – 14. 30 Prof. Dr. Bitter István: Implementis – on-line segítség a lelki egészség megõrzéséért folytatott európai munkához 14. 30 – 15. 15 Valachi Anna - Mûvészet és pszichoanalízis „Csak ültünk ott, mi három árva, ki-ki magában, egyedül”- József (Attila) és testvérei: a családvesztés közös traumájának egyéni feldolgozási lehetõségei Bánffy Edit elõadómûvész – József Attila – Naplórészletek/versek felolvasása 15. 15 – 16. 00 Popper Péter – Kultúra – Vallás és Lelki egészség 16. 10 – 16. 55 Jankovics Marcell - Giccs és lélek 17. 00 – 17. 30 Tari Annamária workshopja a családi problémákról 19. 00 – 20. 30 Palya Bea koncertje, részletekkel Weöres Sándor Psziché címû mûvébõl
LOTZ TE "
A rendezvény ideje alatt sok szeretettel várunk minden kedves érdeklõdõt, egy jó beszélgetésre az életrõl, halálról, öngyilkosságról az Életlánc Egyesület standjánál.
én inkább azt figyeltem meg, hogy az emberek túl gyávák vagy még nem szenvednek eléggé. Ha oda kerül a dolog, akkor már nem érdekel senki.
A halál után, ha jobban belegondolsz, nincsen olyan, hogy neked vagy jobb lesz, vagy rosszabb, hanem csak az lesz, hogy: SEMMI. Mintha aludnál, azzal a különbséggel, hogy nem tudsz álmodni, sose kelsz fel, nem érzel semmit, mert nem létezel. Ennyi. Sokan ezért, ebbe belegondolván cselekednek gondolom én. Amúgy van benne valami, ugyanis így garantáltan meg lehet szabadulni minden szenvedéstõl, az élet minden bajától, amikbõl nekem is kijut bõven, de én akkor se leszek öngyilkos sohase, mert nem csak magamra gondolok. Sajnos. :( amúgy tök jól néz ki a videó mellett a "Releated Videos" résznél ez, hogy: "The Penis Song - Monty Pythons". Nem is illúzióromboló. :D
egyik kedvenc filmem a Brian élete. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki még nem látta. A szívemhez legközelebbi jelenet a legvége: az emberünket keresztre feszítik, és mindenki, aki valamit tehetne érte, cserbenhagyja. Akkor kezdi el a mellette megfeszített énekelni a híres dalt, Always look on the bright side of life. Mindig az élet napos oldalát nézd. Mindig van napos oldal. Mindig van, aminek lehet örülni egy hangyányit legalább. Ragadd meg ezeket, tudj örülni apró dolgoknak, amik egy kicsit is melengetik a szíved. http://www.youtube.com/watch?v=jHPOzQzk9Qo
miért hiszed, hogy ha megtennéd, utána jobb lenne? Miért gondolod, hogy a halálon túl nincs szenvedés? senki nem jött át onnan, és mondta neked, hogy ott jobb. a földi életed egyetlen lehetõséged a boldogságra, hogy tégy valamit, csak ebben lehetsz biztos. ez az esélyed van, és még nem fogyott el. még nagyon sok van.
becsületed nem akkor õrzöd meg, ha véget vetsz az egésznek. az menekülés. becsületben maradsz, ha küzdesz, ameddig erõdbõl telik. ha szembe mersz szállni ezzel a kihívással, amely a vereségeddel fenyeget. ha vállalod tovább a szörnyû megpróbáltatásokat, nem mondhatod, hogy elfutottál. nem mondom, hogy meg lesz a gyümölcse. nem állítom, hogy elõbb-utóbb boldog leszel. de becsületére válsz az embereknek.
én személy szerint szembenevetem a sorsot. nem hagyom, hogy elvegye a jókedvem. amíg van bennem humorérzék, bírom.
mi ? figy, lazán kell az életet felfogni !!! elment, sebaj jön másik, ja és ne hagyd h kihasznáéjanak, me a nök ilyenek, mindig jön nekik jobb, ill neked is mindig lesz jobb, ne add fel wazze...kitartás
Tudom, hogy nem vigasztal, én lassan 20 éves leszek, és még nekem se volt sohase barátnõm. Volt viszont egy korszak, amikor nagyon tetszett valaki, ideállá vállt (még most is az), de idõvel sikerült túltennem magam rajta. Igaz nagyon fájt, még most is fáj, de már nem annyira. Azzal vígasztalom magam, hogy nálam csak jobbat érdemelhet, neki így mindenképpen jobb, míg nekem ugyan nem. Eléggé gyáva duma, de ha személyesen ismernél akkor megértenéd, ugyanis nem igazán vagyok 100 %-os, kibaszott velem az élet rendesen. Barátom mondjuk 1 van, bár csak iskolába találkozunk, személyesen nem mászkálunk egymáshoz, de vele közölhetek bármit, nem nevet ki. Haverom viszont van egy csomó, de igazából nem érdekelnek. Barátokra van/volna a legnagyobb szükség az életben. A gond az nálam, hogy én igazából ismerkedni se igazán akarok, tulajdonképp lassan nem is tudom mit várok az élettõl. :( Lehet élni így függetlenül is, szingliként, vannak elõnyei, de ha nagyon lent van az ember, azért csak jó, ha van mellettünk valaki.
Elegem van az életbõl, egyetlen vágyam, hogy végre megszünjek, hogy miért? Nem tudom, vagy csak nem akarom még magamnak se bevallani. Nem akarok reggel felkelni, nem akarok lefeküdni, nem akarok. Szeretném ha vége lenne e földi pokolnak, soha nem volt senkim, és ezért senkit nem hibáztatok, habár sokak szerint csak én vagyok ezért a hibás, de én tudom, hogy mindent megtettem ami tõlem tellett, hogy másképp legyen, többet nem tudok, majd inkább egy másik életben, új esélyek új felállás, ott lehet, hogy lesz valakim, akit szerethetek, és ha õ nem is szeret, de mellettem lesz.... remélem... de ha nem úgy lenne, akkor is ennél csak jobb lehet, csak jobb. Vennék egy kötelet, felkötném magam.... de egyszerûen félek megtenni, félek... hogy mitõl? egy az, hogy levágnak, vagy még azelõtt rajtakapnak, és valami úton túlélem, utána még rosszabb lenne, még ennél is... folyóbaugrás.... képtelen volnék megtenni... ehhez sincs bátorságom, erek vagdosása... mérgek... ebben nem biztos meg lehet halni, úgyhogy hiába gondolkodom már több éve, hogy véget szeretnék vetni az egésznek, még erre való se vagyok.... de még nem adtam fel, minden nap vezetek egy kisautót, minden nap a határait súrólva hajtok vele, csak egyszer kellene 1 másodpercig legyen akkora bátorságom, hogy megrántsam a kormányt, egy szembejövõ kamionnak, vagy egy fát megcélozni... de még arra az 1 másodpercre is olyan életÖSZTÖN van... egyszerûen nem tudom megtenni, minden este itthon sírok, senki nem látja, de a világhálónak köszönhetõen már sokan tudják, utolsó mentsvárként próbáltam oda beilleszkedni, oda se sikerült ott is én voltam a hibás, mert eleinte egész jól ment, de mégis az egy másik világ, és a legközelebbi ismerõsöm is sok sok kilométerre lett. Én csak annyit szeretnék, hogy legyen bárkim.... vagy haver, akivel legalább havonta egy sör mellett eldumálni... mondtam volna többet is egy hónapnál, de nem mondtam, nem akarok én önzõ lenni, csak kis emberi kapcsolatot szerettem volna, Barát... 1 szó, nekem mégis hatalmas jelentése van... lehet csak azért hatalmas, mert sosem volt benne részem, lehet, hogy tényleg olyan rossz ember vagyok, aki ilyet nem érdemel meg, lehet... de az, hogy én ezt így szeretem, csak azt ne mondja senki. még egy évvel ezelõtt nagy céljaim voltak, 21 évesen kitûztem egyik szilveszterkor, hogy a következõ szilveszterig szerzek magamnak egy csajt, vagy öngyilkos leszek.... és mint látjátok, még élek... csajom...az nem is volt, mostmár azt hiszem, nem is lesz, és már nem is bánom, legalább megismertem magam, hogy nem vagyok szavatartó... azóta nem igértem senkinek semmit, legalábbis olyat nem, amit komolyan gondoltam, mostmár nem érdekel, az életemben egyetlen cél maradt, becsületem visszaszerzése öngyilkosság által. Elegem van tanácsokból, eleget kaptam, meg magam is ki tudom találni, hogy hogyan kellene megoldani... csak nem tudom megtenni, hogy miért, nem tudom. Sokan mondták, hogy de tudom, csak sajnáltatni szeretném magam, lehet, én inkább csak annyit szeretnék, hogy vagy változzon valami bármi, valaki legyen a barátom, vagy sokkal nagyobb szintû vágyam, amit már nem is érdemlek meg, hogy legyen egy barátnõm, akit szerethetnék, annyi szeretetet próbálnék adni neki, annyira vigyáznék rá, annyira szeretnék mindent úgy csinálni, ahogy neki a legjobb lenne, õ lenne az életem értelme, és örökre hálás lennék neki, tudom, hogy nyálasan hangzik, talán, mert nyálas is, de ha az, hogy mindenek felett szeretném nyálas, akkor azt is bevállalnám érte, hogy nyálas vagyok.... de erre ezély nem látszik, és a legfájdalmasabb, hogy leéltem 23 évet, és még nem volt 1 barátom... barátnõm még annyi sem, nem tudom, hogy kell valakivel dumálni, nem kicsit lettem antiszociális. Szó szerint megtörtént az a beszólás, hogy képzeletbelei barátai is kiközösítették, és még mindig nem szeretném sajnáltatni magam, én vagyok a hibás, és nem is tagadom, nem tudok rajta módosítani, de nincs mit tennem, csak reménykedem, hogy egyszer meg merem rántani a kormányt, és többet nem fogok esténként egy doboz elõtt sírni, tudom, hogy senkinek nem hiányoznék, nem is baj ez, csak tudnám már egyszer megtenni, csak 1 szer.
"nem tudja... de õ irányítja sorsom..."
anno engem is egy nõ húzott ki ebbõl az egészbõl, aztán persze szakítás lett a vége és sokkal mélyebbre kerültem, mint azt elõtte képzelni mertem volna. Szóval csak óvatosan ezzel.
Hát... gyogyulgató stádiumban vagyok jelenleg... tûélen táncolok, jelenleg van értelmi miért felkelnek, van kiért elviselni a szar világot... de gyakran kavarognak még mindig öngyilkossági gondolatok fejemben... noha csak a gondolattal játszok nem tenném meg... érdekes, olyan mintha két vagy több ember lennék... egyszer megfeledkezed arról hogy valaha is próbálkoztam kísérlettel, vagdostam magam, vagy voltak gondolataim... máskor pedig kavarognak a gondolatok a fejemben...
Azaz. :) Velem meg régebben volt olyan, kb 2 éve, hogy minden nap (leginkább hétköznaponként) úgy keltem fel mindíg, hogy ébredés után percekkel úgy éreztwm, hogy semmi keresnivalóm sincs ezen a világon, teljesen feleslegesen élek, "pazarlom" a föld erõforrásait. Ez azért is furcsa, mert akkoriban még sose gondoltam öngyilkosságra. Mára reggelente ez az érzés teljesen elmúlt, viszont öngyilkosságra gyakran gondolok nap közben. :S
én mindíg egy közúti balesetbe képzeltem (meg néha még ma is) magamat. de nagyon rég óta, 2001-02 magasságában biztos agyaltam már errõl, annyira jól emlékszem rá, hogy épp egy felüljáróról repültem le :D volt azóta már minden ebben a témában. és igazából nem is öngyilkosság formájában hanem mint baleset, de akkor is, ép ember nem szokott ilyenekrõl gondolkozni hogy autóval balesetet szenved és meghal. amúgy annó én jártam pszichomókushoz meg pszichiáterhez, féltem az emberektõl meg a tömegtõl, kaptam is 1-2 gyógyszert, és ezalatt megfordult pár öngyilkossági GONDOLAT, de szerencsére csak ritkán és akkor is csak kósza gondolat formájában. most már minden ok, de ez az autós szar még mindíg velem van.
valahol azt olvastam, hogy figyelmeztetõ jel az, hogy az ember túl sokat foglalkozik a halál meg az öngyilkosság gondolatával. és én ezt észrevettem magamon. túlságosan is sokat gondolok rá (olyan napi rendszerességgel). pedig én nem akarok öngyilkos lenni. nem hiszem, hogy megtenném. csak gondolataim közt létezik, ábrándozok róla. most akkor aggódnom kellene, hogy lehet egyszer bekattanok, és tényleg megteszem? én nem akarom megtenni. nem mondom, kifejezetten szarul szoktam lenni olykor, gyakran spontán lehangolódom, és eléggé nem vagyok megelégedve magammal. de nem szeretnék öngyilkosságot elkövetni. kéne valamit tennem, vagy ez így tök normális? mi lesz, ha egyszer tényleg odajutok?
na ez jo hír! akkor rendbe vagy most!
nem az hanem annyira kibukna h valszeg utánam jönne ez hosszú h milrt tenné meg..., rengeteget szenvednének a családtagjaim! úgyhogy ezek miatt nem tenném meg...
mérges lenne és megverne...??? :) ha megtettem volna, magam miatt tettem volna... nem nagyon érdekelt volna mit gondolnak... elgondolkozhattak volna a dolgokon... nagyrészt két embernek (meg még volt pár akik húzták halasztották a dolgot...) két hétig nem voltam itthon gyakorlatilag... nem találkoztam anyámékal, cimbinek köszönhetek sokmindent, majd vettem egy nagy levegõt, kockáztattam... találtam egy rendes lányt, amenyit lehet velevagyok, melette teljesen más ember vagyok (pontosabban melette embernek érzem magam) a paranoia ugyanúgy részem... talán idõvel majd elmúlik, részben rajtam, de nagyrészt rajta múlnak a dolgok...
hmm gondolkodtam rajta de rájöttem az édesanyám nagyon kibukna ha elveszítene!!! amúgy volt olyan idõszak ahol hihetetlenül untam magam és talán már a sok rossz miatt végeztem volna magammal, de aztán mégse tettem meg mert nem az a fajta vok!
De jó, elkezdõdött az iskola, kezdõdik a (számomra) depis idõszak. Csak legyen vége, és hagy dolgozzak. :(
Sziasztok! Helyzetjelentést kérek, ki hogy van augusztus derekán?
Legalább azt csinálod amit szeretsz, meg amit akarsz! Nekem nincs most annyi idõm, hogy azokat a dolgokat csinálhassam amiket szeretek. Na jó, fórumozni is szeretek azért.
Én például egyedüllétben csak sg-zni szoktam. :D amennyi szabad idõm van, az mind el is tud menni vele, de nem bánom. Szeretem az sg-t.
Minden ember más, lehet azért érzed magad sokkal mássabbnak, mert nem találtad meg még a társaságod! Mindennek van értelme, csak találni kell. Egyedüllétben sokat tudsz pihenni, és azzal foglalkozni, ami igazán érdekel.
Én is fiatal vagyok, 19 éves, de én valahogy sose élvezem a baráti együtt léteket. Ennyi, többet errõl nem is akarok írni, minden ember különbözik, én nagyon. :) Egyedül is el lehet lenni, bár értelme lehet nem sok van. :|
Na az a lényeg, ha jól telik a nyár!De amúgy jó a barátokka lis találkozni néha, nekem is volt egy ilyen idõszakom mikor jobban szerettem egyedül lenni, de aztán tök jó volt, kicsit beszélgetni velük, találkozni! Én még fiatal vagyok, és mégis jó barátokkal lenni, egyzser majd próbáld ki!
Én feláldoztam az egész nyaramat a munkának egy gyárban. Erre a nyár pont ideális. Több mint 2 hónap hosszú idõ és engem érdekel, hogy milyen érzés az ott dolgozóknak, és ugyan, még hátra van 1 hónap, és tényleg eléggé szörnyû. Mindenki tiszta stresszes, sápadt, szinte mindenki cigizik oldódásként. Mostanában már én is úgy veszem észre, hogy kezdek rászokni, de tényleg sokat könnyít. :S A család nemrég volt nyaralni Balatonon 4 napra, de én nem mentem, nem nagyon kívánom már a nyaralást, inkább dolgoztam. Számomra mostanában az a megkönnyebbülés, ha munka után, nyugodtan eltölthetem az idõmet otthon, csinálva a tennivalóimat. Ez a helyzet olyannyira fenn áll, hogy már a barátaimmal se találkoztam 1(!) hónapja kb, de õszintén szólva jó nekem így. Sohasem zárkóztam el a szingli élettõl, bár mélyen én is vágynék normális életre, majd talán egyszer, ha már nem leszek fiatal... Mind1, szóval én elmondhatom tényleg, hogy mostanában meghalni sincs idõm. :)
Sziasztok! Énis jól vagyok köszönöm kérdéseteket! Élvezem a nyarat, igaz ezt a nagyon meleget már annyira nem.... Na mi ez a szóvicc? Még viccnek is rossz, naa..! De amúgy nem is nagyon figyeltem, hogy mekkora jelentõsége van ezen a fórumon a kihalt szónak, szerintem túl késõn írhattam azt a hozzászólást...
Amúgy mit csináltatok/csináltok a nyáron? Voltatok nyaralni? Nincs is jobb egy kis kikapcsolódásnál a tengerparton...
én is erre gondoltam. :) Na jó, nem is olyan vicces
persze, az is. én is gondoltam rá, hogy lehet valami ilyesmi. talán eltúlozza. bár bevallom , hogy nem sok értelmét látom a dolognak. inkább örülhetne, hogy nem azon a ponton van mint én. de õ már csak ilyen. szeret a figyelem központjában lenni. de ez így nem jó mert közben meg talán egy-két ember (köztük én) aggódik érte, és lehet, hogy csak feleslegesen. de azért inkább segítek neki, nehogy a végén még télleg történjen valami.
ismerös a dolog az a gond, hogy aki bajban van az probál másokon segíteni, ha már magán nem is tud, meg ugye magát le is szarja egy idõ után. de mint a barátnõd az elmondottak alapján inkább unalom meg tulkomplikálás mintsem igazi gondok végett van... és szerintem igy kicsit rájátszik a dolgokra, holott ez azért nem játék, ilyennekkel nem kellene szorakozni... vagy nemtom
óóó, hát nekem még több gondom van mint neki (legalábbis én így látom), mert nekem azért a családommal is elég sok gond van: a tesómmal például mindennap csak 10 percet beszélek, a szüleimnek nem kellek, nincsenek nagyon barátaim. és még estig sorolhatnám. szóval én szivesen cserélnék a barátnõmmel. mert neki nagyjából csak annyi problémája van (meglátásom szerint), hogy nem mindenki csak vele foglalkozik. ja meg a szüleivel is néhanapján összeveszik. úgyhogy szerintem egy kis segítséggel (amit akár én is adhatnék neki) talpra tudna állni. csak az kéne, hogy õ is akarja
Mért veled mik vannak? Mik a te gondjaid?
(bocsi nem ismerem.... az is lehet, hogy elkényesztett kis tyuk aztán mindig középpontban akar lenni.... nem tudom)
asszem neki nem a pasikkal van gondja. Ugyan nem beszélünk olyan sokat a pasikról, de mondta, hogy most megy gimibe és ott már kiszemelte magának az egyik fiút. a volt pasijával is õ szakított, úgyhogy nem õt dobták. ha észrevenné, hogy mi is folyik a világba akkor már nem lenne olyan sok problémája. de már kezdem azt hinni, hogy direkt nem akarja észrevenni. én meg már kezdek fáradni a sok gyõzködéstõl.meg hát azért nekem sem fenékig tejfel az életem.
Akkor beszélgess vele a fiukról. Szerintem a párkapcsoat hiánya gond, vagy valaki fiúval nem jött ösze a dolog, ilyesmi...
Az tényleg jó, ha már rég óta joban vagytok, nem árt ha van egy tartós barátság.
télleg lehet, hogy így bizonygatja magának... és megpróbálok türelmes lenni, ahogyan azt eddig is próbáltam. 2 éves korunk óta ismerjük egymást. minden nap beszélünk, fõleg azért mert féltem õt, és persze felhívom, hogy megbizonyosodjak, hogy minden renben van-e. sokszor ott van az msn is. bízik bennem maximálisan. de ez a mániája, hogy nem szeretik csak mert nem csak vele foglalkoznak. ezzel nem tudok mit kezdeni. sokszor mindenki csak körülötte sürög, de õ neki ez sem elég. nem értem mi lehet a problémája.
bizonyitáshoz idõ és lehetõség kell... persze veszélyes dolog az idõ ilyenkor... és türelmet len is az ember ilyen helyzetekben... hidd el az a gondja, csak azért mondja hogy nem kell mert igy akarja saját magát átvágni, hogy ne szenvedjen... olykor magányra vágyik az ember, de nem akar egydül lenni... ha csak együtt vagytok pár szót beszéltek is elég, csak ne legyen egyedül, ha nem akar beszélni akkor hagyjad békén nem kell eröltetni a dolgokat. de ha velevagy már biznyitasz neki
én nem hinném, hogy jó ha elmondom a problémám, de én is makacs vagyok. és sajnos nem tudok semmi mást csinálni mint beszélni vele, és valamiféle tanácsot adni. jóllehet ez most szájjártatásnak tûnik. de ennél jobb ötletem nincs. bizonyítanék ha lenne mivel. de ha neki nem elég, hogy segítek neki, törõdök vele akkor nem tudok mit csinálni. mert azért szerintem rajta is nagyon sok múlik. és lehet, hogy jól jönne neki egy pasi (bár sztem sok ember így van ezzel- én is), de én nem kerítek neki. volt már pasija csak szakítottak. de azt mondja, hogy neki nem is kell . úgyhogy ez a terv sajna kilõve. jöhet a többi, de elég nehéz lesz eltalálni. fõleg, hogy nekem is van bõven hülyeségem. de ha belegondolok az én helyzetembe és elképzelem, hogy most az õ helyében vagyok akkor végiggondolom, hogy mi esne jól nekem ha vígasztalni próbálnának. így talán egy kicsit könnyebb lesz a feladatom. az emberek télleg leszarják egymást, de, hogy már az ember szülei is... ez persze csak saját tapasztalat, nem feltétlenül így van. szívesen adnék tanácsot csak az a gond, hogy semmi sütnivalóm nincs :(
ha neked is gondjaid vannak akkor jobban áttérzed a másik helyzetét, és jobban tudsz segíteni is neki. Alapbol leszarják egymást az emberek, és mindenki magával foglalkozik... ez pont az ellenkezõjét váltja ki. Tisztába vagyok a bajaimmal, csupán nem tudom megérteni a saját problémáim, tudom mit kellene tenni tudom mi lenne a megoldás de ez sosem egyszerû és makacs is vagyok igy mindig az ellenkezõjét teszem... viszont észt osztani sokkal könyebb mint magadat kirángatni a szarból...
Nekem pl. elég ingadozó a hangulatom (persze mindig negativ) hetente többször is rámjön hogy meg kellene halni, már, de sosem tudom megtenni... viszont eddig is túl parázos voltam, most már nem agodom dolgokért ha valami végett meghalok hát meghalok levan a gond, és nem én csináltam... pl. nem ugrom ki a busz elé, de ha véletlenül elb**szna hát akkor ez van...
(a gond az, hogy az a busz sosem jön... )
Az meg ha a lány nem veszi észre, hogy mindenki vele foglalkozik, és kiakad ha nem igy van... neveltetés kérdése a dolog ezt gyerek korban ba***ák el a szülei...
hát nem tom... csak annyit tudok, hogy muszáj rajta segíteni. az én problémáimat meg hagyjuk. már nem fodom magam sajnáltatni, attól nem leszek okosabb :), de a tanácsaitokat mindenesetre megfogadom
de hogy segítesz a bnõdön ha neked is olyan bajaid vannak :P
én már rég lesüllyedtem, az már olyan mind1... a vagdosást pedig csak kikottyantottam, de hát végül is csaj vagyok :). és inkább segítek másokon, az olyan embereken akiken még lehet segíteni.
jót tesz ha máson segítesz és nem a saját bajaiddal foglalkozol, de azért gondolj kicsit magadra is majd.. többször írtad hogy a vagdosásról te is tudnál mesélni, meg a nicked is... szal a sok segítség közepette azért te se menj tönkre teljesen:P
nos, szórakozási lehetõség éppenséggel akad, mert Szegeden élünk. és nem hinném, hogy egy szórakozóhelyre mennénk el mert én félek ha sok ember van körülöttem. neki szerintem az a legnagyobb problénája, hogy nem tudja elviselni ha valaki nem csak kizárólag vele foglalkozik. sokszor nem veszi észre, hogy szinte már az egész világ körülötte forog, pedig ha észrevenné akkor már meglenne oldva a dolog. most egész nyárra elutazott, úgyhogy most nem féltem. de törhetem a fejem, hogy ha visszajön akkor mivel tudok neki segíteni. jó kis nyári program :) közben persze én is tönkremegyek, de elõtte ezt nem nagyon hangoztatom. minden erõmmel segíteni fogok neki és ezúton szeretném nektek megköszönni, hogy segítetek nekem, illetve neki
Igen de egyet nefelejtsünk el. Barát csak egy van... "egynagysenki" a barátja mert foglalkozik vele, a többi nem olyan barát akire a roszban is lehet számíteni. Egy megmarad de a többi cserélõdik...
Attól pedig nem lesz boldogabb, ha elcibálod egy buliba leitatjátok aztán valaki felszedi, talán még marad is egy ideig. Mondom olyan kell aki tényleg szereti... kérdés hogy lehet -e ilyent találni... és neki kell találnia... akkor fog bizni magában. Ha te/ti kerestek neki valakit attol nem lessz elõrébb. Persze hatalmas az esély arra, hogy nem sikerül neki... De szerintem nagy az esélye annak hogy a mostani depressziót is egy fiú váltotta ki belõle. Vagy a tudat, hogy egyedül van és bárhová néz mindenki boldog, mindenkinek van valakije. Bár semmi sem az aminek látszik... (sokan megjátszák magukat, és mindenhol vannak gondok)
Azt hogy nem szeretik valami oka kell hogy legyen amiért igy érez. És ez sem olyan dolog hogy odamegy hozzájuk és megkérdezi, hogy utáltok vagy szerettek... szánalom, könyörület és sajnálat semmit sem segít...
"a barátnõdön lehet segiteni, meg kell találnia azt ami (vagy inkább aki) boldoggá teszi." szerintem ez a legfontosabb abból amit gabo91 írt. csúnyának, kövérnek gondolja magát a bnõd, ha összejön vkivel rá kell jönnie hogy nem az. te törõdsz vele, segíteni próbálsz rajta. elmehettek ketten valahova, emberek közé (mondjuk valami nyugisabb helyre). még akkoris ha elsõre nem akar. ha teljesen magába fordul és otthon ül mondjuk, akkor nemsok esély van arra hogy boldogabb legyen. ha látja hogy segíteni próbálsz neki, érzi hogy törõdsz vele, azt is észreveszi hogy vannak barátai.
hát igen, a vagdosásról én is tudnék mit mondani... de engem nem a saját problémám izgat. a szülein pedig nem tudok kiigazodni. nos, tulajdonképpen a legnagyobb probléma a gondolkodásával van. azt pedig lehetetlen megérteni. és úgy nincs betegségbelátása, hogy nem látja be, hogy valami baja van. barátai vannak, de nagyon nem bízik meg senkibe sem. csúnyának is gondolja magát, pedig nagyon szép. egyszerûen lenézi saját magát. bróbál menekülni minden és mindenki elõl. mondjuk sokszor mondják, hogy én ugyanolyan vagyok mint õ. de neki vannak barátai (mondjuk nem olyan sok)... szeretik õt csak õ szerintem ezt nem tudja értékelni, és ezzel nem tudom mit lehet kezdeni ha ezt meglehetne vhogy változtatni...
Mikor irtam a hsz-t még nem láttam ezt amit most irtál... de mégis csak jól gondolom a dolgokat...
Ezek szerint jogosan gondolja, hogy (majdnem) mindenki leszarja õt. Nincsenek barátai sem, elég magányos. Legalább te tudod, hogy mivan vele, igy valami féle bizalom mégiscsak van. És a msáik barátnõje nem barátnõje... magával foglalkozik csak de leszarja hogy mivan az emlitett lányal. Minden esetre pozitiv dolog, hogy kiállsz melette segiteni akarsz rajta és nem vágod a pofájába hogy "beteg vagy" és nem hagyod magára. Hány éves? Mióta vannak ezek a dolgok? Mióta viselkedik furcsán, régebben voltak barátai vagy meynire volt társasági ember. kb-ra mondj idõt valahogy.
Szar az egész, nem beteg õ, csak az a gond hogy magára vesz mindent ettõl lett ilyen. Nagy adag bánat és szomoruság okozta ezeket a dolgokat, de ha megtalálja a boldogságot akármi lehet vele... csak igy nehéz a dolog, és az emberek töbsége pedig inkább belerug az ilyenekbe... Pedig bárki lehetne ilyen... mások kocsmába mennek õ inkábbotthon sirdogál... õt megvetik az alkoholistákat nem...
Minden mindenre hatásal van ez tény, a környezeti ráhatások nagyon befolyásolják. De mindenképpen kell lennie egy nagyobb kiváltó oknak traumának. Ezt kellene megtudnod, hogy mi az. A többi pedig önbizalom hiány. Észt osztani tudok, nekem is hasonló dolgaim vannak. (jó nem vagdosom a kezeimet, de mégis mindig sebes... fura.) A labilis állapottal meg nem sok mindent lehet tenni. Kerülni kell az olyan dolgokat amitõl a fõ kiváltó ok jut az eszébe. szvsz lehet hogy nincs barátja és ezért ilyen. Sajnos ezzel az a gond, hogy ilyen állapotban nem sok esélye van rá hogy találjon valakit. Olyannal meg ne probálkozz, hogy segitesz neki fiút találni, neki kell találni, megszerezni, olyant akit szeretni tud és õ is szereti. Lehet az is hogy konkrétan valaki végett lett ilyen. Elég labilis vagyok én is, de ha itthon vagyok a sötét szobában akkor totál csõd... sajnos a gond az ám, hogy a barátnõdön lehet segiteni, meg kell találnia azt ami (vagy inkább aki) boldoggá teszi. Persze eleve az is, hogy irtál ide és segiteni szeretnél ezzel is bizonyitod hogy te tényleg foglalkozol vele, de õ ezt nem tudja, és jobb is ha nem tudja. Probld kicsalni valamerre, hogy minnél töbet legyen kint, szar lesz elöször. Nem baj, ha nem lehet vele beszélgetni, majd egy idõ után megnyilik és elkezd beszélni a gondjairól. Tömegbe semmikép se vidd, attól csak roszabb.
Ha gyakran érik kudarcok, basztatják mindenért akkor könyen kialakul az önbizalom hiány és ez nagyon nehezen fog viszajönni... de semmi kép se hazudj neki, öszinteséggel egy idõ után bizalmat nyersz. Hogy érted, hogy betegségbelátása semmi? nem tudja magáról, hogy valami nincs rendben...?
az elmondottak alapján mintha rólam lenne szó, csaj változatban... de attol még hogy tudom hogy mi van velem mi a megoldás rá stb. mit nem kellene csinálni mit kéne csinálni mégis képtelen vagyok dolgokra... észt osztani tudok másoknak de magamon nem tudok segiteni
(sorry nem kéne rolam osztani, mikor másrol van szó)
Azt irtad, hogy nem nagyon ismered a szüleit... látod nem tudhatod, hogy szeretik vagy nem, lehet hogy szeretik de mégis furán bánnak vele, vagy úgy ahogy a lánynak nem jó. magyarul leszarják a lelki világát...
hát fiúbarátja nincs, a szülei szerintem már egy ideje sejtik, hogy van valami probléma vele, de õk inkább úgy csinálnak mintha nem is lenne semmi. és ez így nagyon nem jó. túl büszkék ahhoz, hogy beismerjék, hogy valami nincs rendben a lányukkal.a testvére nagyon elfoglalt és õ egy olyan ember aki nem tud változtazni. mellesleg nem is akar megnyílni senki elõtt sem, fõleg nem a szülei elõtt. rajtam kívül senki nem tudja, hogy vagdossa magát. ügyesen csinálja a dolgot. a combját, vagy a karját szokta vagdosni, és mindíg hosszúújjú felsõ van rajta, szal nem látja senki. van még egy lánybarát de õ azt mondja, hogy nincs semmi baj vele, és inkább én menjek orvoshoz, mert bevallom velem is vannak dolgok. de az nem érdekel. sokszor elmegyek vele valahova, és látom, hogy jól érzi magát, mosolyog. de mindig fényévnyi távolság van köztünk.õ gondolatban máshol jár.fura... csak annyit tudok, hogy segítenem kell neki valahogy... muszáj
fiúbarát? szülõkkel, testvérrel beszélni? egyáltalán.. szülõknek mi a véleménye arról, hogy VALAMIÉRT a lányuk vagdossa magát.. többi lánybarát? kimozdulás? programok?
hát a problémái eléggé összetettek, igazándiból talán inkább a gondolkodásával vannak gondok. furán hangzik: különleges a gondolkodása. elmondani nem tudom sajna. a problémája az, hogy a szülei szerinte nem szeretik, a testvére nem foglalkozik vele, azt hiszi, hogy nem jó semmire. emellett kövérnek gondolja magát. az igazság viszont az, hogy szerintem egyáltalán nem kövér. sõt... soványabb a kelleténél. és az sem igaz, hogy nem ért semmihez. a szüleirõl sajnos nem sokat tudok. szép lány és esze is van. de õ ezt nem így látja. ha megpróbálok vele beszélni akkor rögtön védekezni próbál, holott jobb lenne ha megbeszélnénk. elzárkózik és soem tudom, hogy mi jár a fejében. nagyon szeretnék neki segíteni. sokszor mondom, hogy én is csaj vagyok, ráadásul a barátnõje, és én segíteni szeretnék. de neki ez szerintem el sem jut a tudatáig. betegségbelátása persze semmi... mit lehet vele csinálni?
kikötözöd az ágyhoz és meg..... attól biztos jobb kedve lesz
komolyra fordítva: megosztod velünk, hogy mik okozzák a lány problémáit? lehet, hogy azokon kellene valahogy megpróbálnod változtatni, ha családdal van gondja, családdal beszélni, ha barátokkal, azokkal, ha pénzügyi gondja, segíteni neki pénzt keresni, stb.
persze, nagyon sok múlik rajta is. de mégsem hagyhatom meghalni. beszéltem vele, illetve csak próbáltam. de nem mentem vele sokra.és sztem magától nem tud továbblépni. csinálni kéne vmit, csak azt nem tom, hogy mit
huh hát hülyeséget nem akarok Neked írni. de SZERINTEM: mindenképpen neked kéne elõször beszélni vele hogyha nem akar orvoshoz menni. lehet õ saját maga is tud lépni ezen a depis hangulatán, neked csak beszélni kell vele, távol tartani attól hogy hülyeséget csináljon. de hogyha nagyon el van veszve, és csak orvos segíthet, õ pedig elutasítja akkor lehet nem is akar kigyógyulni ebbõl. akkor pedig te nemsok mindent csinálhatsz.