vajon miert? egy 20 eves kisgyerek se agyilag, se anyagilag nincs ugy eleresztve, mikozben a kislanyok elvarjak, hogy kocsival cipeld oket ide-oda, mozi-buli-meki legyen szombat este es meg csodalkoznak ezek utan, ha hamar mennek a levesbe? :)
wah anyám is most jött hogy ö 23 évesen már diplomás volt, volt gyereke és akkor vették a házat... mondtam neki a szülés még nincs kizárva :D
Hát, nem tudom... Van egy atyai barátom, aki most 49 éves, és augusztusban veszi feleségül az egyik volt osztálytársamat (aki 21 éves lesz). És az én atyai barátom nem egy dúsgazdag krapek, ámde a leányzó sem egy Jessica Alba. Sõt! És épp ezért nem tudom, mit szeretnek annyira egymáson. Ráadásul érdekesen is néznek ki együtt. Bár, az is lehet, hogy én vagyok túl elfogult, mert nekem még fontosabb a fõsuli, mint a munka, meg a családalapítás. Dehát, kinek mi az elképzelése az életben...
Részemrõl teljesen nemnormális, hogy 18 éves lányok 30as pasikkal lógnak. A +-5-6 év ok (max 10), de hogy a pasim egyidõs legyen apámmal, az már egy kicsit sok(k). Nem értem az ilyen kapcsolatokat, tényleg...
18as korosztály a 30 fölöttiek társaságát keresik, már ez az általános
A topikcímben benne van hogy egy 22éves lassan végzõs egyetemista azonos szinten van egy 10edikes lánnyal...ma már ez egyértelmû...van közös beszédtéma meg ilyenek...ezen ma már nem lehet megbotránkozni...
AM már az a kérdés Emberek hogy mit akar egy 14éves lány egy 25éves pasitól, és egy 18éves csaj egy 30 éves pasitól...
te aztán kimondod a véleményed
Zsuzsa!
Hogy te mekkora egy lúzer gyökér ribanc vagy! ÚJRA összejössz azzal aki csak megtolni akart, a másik volt barátod meg lassan már nyugdíjas, a következõ "az meg egy nagy csõdör". És MÉG TE pofázol b*zmeg hogy mekkora nagy géniusz vagy: "Sztem, ha egy sokkal idõsebb pali egy sokkal fiatalabb csajjal akar járni (pl 34-17) az a pasi egy vicc..."
K*rva okosnak képzeled magad ugye? Valószínû, hogy a veled egykorú csõdörök azért nem vettek észre, mert akkora egy ótvar lucskosp*nájú pattanásos picsájú kanca vagy!
Édes-husi-nyuszi vagy :D Ezt csak azért írom, hátha félreérthetõ :) Szal a lényeg: 1.: tetszik a stílusod, jól fogalmazol
2.: igazad van mindenben, amit leírtál, de az az igazság, h ezt csak én olvasom, a párom nem és sajnos õ amúgysem az az egyetértõ típus, nála még kell 6 kört futni, h elfogadja a tényeket :) Ezért nem haragszok rá, én így szeretem, de természetesen mind2-en tudjuk, h ahogyan bejutunk egyetemre ez a kapcsolat megszûnik. Nem azért, mert én így akarok, nem azért mert õ így akarja. Én már most nem bízok benne õ sem bennem, akkor meg egyetemen mi lesz? Majd börtönben tartom nehogy vkivel összejöjjön, kalandja legyen? Á...isten õrízz! Az a legszemetebb dolog, ha vki ezt csinálja. Valszeg majd szétegyünk, amit azért nem bánok, mert mind2 félnek lesz ideje kiélni magát, vagy lesz idõnk átgondolni, h mit is akarunk...biztos lesz majd egy-két kaland, de sztem, ahhoz, h ez egy életen át tartó kapcsolat legyen....húúú...hát ahhoz már diplomásnak kellene lenni...õ tökéletes társ, leszámítva néhány gyerekes húzását, ami teljes mértékben megbocsátható, hisz még gyerek, mint jómagam, de én hiszek benne, h ha õ az életem társa, akkor így vagy úgy de egymás mellett fogunk kikötni.
Szal értem mirõl beszélsz, értem miben szeretnél segíteni, de mi még túl fiatalok vagyunk egy komoly kacsolathoz...hiába szeretem, nincs itt senki sem, aki tetszene....de, ha õ ilyet meglépett egy lánnyal, aki 3 évig oszt.társa volt, mi lesz, amikor majd kikerül a "nagy világba"?
Na mind1, ez a jövõ kérdése, köszönöm a tanácsokat és a gondolataid, szeretek ilyen dolgokról beszélgetni, úgyhogy nemhogy te is felvetnél egy témát :)
Kedves Zsuzsa ! A világ összes kincséért sem szerettelek volna megbántani, és nem akartam azt sem állítani, hogy mindent szó nélkül nyelj le :) Csupán ama nemes szándéktól vezérelve írtam soraimat, hátha tudok némi segítséget nyújtani neked, és azoknak akikkel együtt leszel. Azonban abból ítélve amit a soraidból kiolvastam arra következtettem hogy teis bánsz úgy a partnereiddel ahogyan egy kutyával sem bánnál... Éppen ezért nem kell csodálkozni ha néha teis megkapod a pofonokat, és nagyon elszomorít hogy ilyen félresikolott tapasztalataid vannak a fiúkkal. Sajnos egy hoszabb kapcsolat során ez a dolog nagyon visszaüthet, és a fiúk csak egy ideig hiszik hogy valamiért haragszol, és azért vagy velük ilyen :O) kegyetlen, késöbb megunják a harcot hogy jó kapcsolatot sikerüljön veled felépíteniük, és amellett hogy nagyon rossz tapasztalatokat visznek tovább, még életreszóló ellenségeket is szerezhetsz. Nemis beszélve arról hogy megszokod ezt a viselkedésformát, és bizony könnyen vénkisasszony maradsz. Tudom jobban tetszett volna hogy a kedvedben járva lelkessen kardoskodok az igazad mellett, de hála édesapámnak rájöttem hogy ez egyáltalán nem vezet helyes útra senkit. A kapcsolatos milyenségét igazából csak te tudod jól megítélni, és hogy megéri az illetõvel foglalkozni vagy sem, de ha annak ellenére vele maradsz hogy nem tudsz túllépni a problémáin - ezesetben még meg is értem - illetve õ a tiéiden, akkor csak az idõdet, a szellemi, és testi erõdet pazarlod fölöslegessen, és nem tudsz teret engedni egy másik kapcsolatnak. Amikor eljön a megfelelõ illetõ mindegy hogy szegény, gazdag, testi vagy ne adja isten szellemi fogyatékos, akkor azt fogod érezni hogy annyira szereted hogy jobban esik ha neki kedveskedhetsz, mintha õ kedveskedne bármivel a számodra. Sajnos mi fiúk kicsit kölykök, hiúk, figyelmetlenek komolytalanok vagyunk és leszünk mindíg is, és idõnként szükségünk van arra hogy tudjuk, más lányt is képessek lennénk levenni a lábáról, de ugyanakkor nem bírjuk elviselni hogy esetleg a partnerünknek vannak hasonló sikerei. De hatalmas önfegyelemmel, és tapasztalattal megtanulhatjuk hogyan legyünk úrrá ezeken a kényszereinken, és ehhez a társunk segítsége, és kitartó ébersége is szükségeltetik. Mindazonálltal ha egy általad körülírt kapcsolatba belekényszerítik az embereket, csak a csalódások száma, és a rossz tapasztalatok fognak gyarapodni. Ellenben ha a feleségem tenne hasonló lépéseket - lásd iwiw - azt én tuti felkínálkozásnak venném ahogy minden éppeszû ember tenné, kivéve aki esetleg bele sem gondolva jószándékúan megteszi. Nemtudom nálatok ki kezdte a dolgot, de szerintem sûrgõssen zárjátok le, mert jó útra biztos nem vezet. Nem osztani szerettem volna az észt :O) csak segíteni szeretnék nektek, és azoknak akik hasonló hibákba esnek. Magam is végigjártam hasonló utakat, és ha jóatyám nem beszélget el velem néha nem túl kellemessen, bizony ma nem élnék boldog házasságban.
Lehet h neked ez így jó,én fél éve vetettem véget egy ilyen kapcsolatomnak,ami 3és fél évig tartott,s csaj ugyanígy állt hozzám,de a szerelem kárpótolt,viszont sztem így hamarabb el is múlt,mert meguntam az ilyen balhékat,és nem is vágyok még egy ilyen kapcsolatra. Mostani bnõmmel semmi ilyesmi vita,tök jól elvagyunk,nekem ez kell nem a feszültség. De kinek mi a lételeme. Ha a srác szereti a bnõjét akkor a csajnak nem kell beleavatkoznia a dolgokba,a srác megoldja magától.
Ezt õ is mondani szokta :) Mármint, h csak benne keresem hibát.
Akkor most teljesebben. A kapcsolatunk érdekesen kezdõdött stb..õ fiatalabb másfél évvel, de ez nem számít, csak elõször furcsa volt. Viszont: már 2 hónapja jártunk, õ még mindig tartotta más csajjal a kapcsolatot, akivel járni akart...de ezt nem veszem fel, hisz az elsõ két hónapban senki sem ártatlan bárányka. Utána csörgették lányok, amire úgy reagáltam, h megkérdeztem ez mire jó...elmondta, de zavart...aztán tovább csörgették, így megkértem a barátomat, h szállítsa le magáról a lányokat mert egy kicsit zavar...és természetesen ez nem történt meg, hisz hiába kértem szépen nem foglalkozott vele...aztán felhívtam a csajt, akire a legjobban féltékeny voltam, h ha lehet, akkor ne hívja már este tájban, mert feleslegesen féltékenykedek....aztán persze tovább csörgették egymást...utána eltelt egy jó idõ, kiborult a bili és küldtem a csajnak egy sms-t miben leírtam, h értelmes emberhez méltóan egyszer megkértem, h hagyja abba, nem kérem még egyszer, amire a csaj visszaírt egy flegma sms-t, amire kicsit bepöccentem....így felhívtam a csajt és megmondtam neki, h én szépen kértem egy dologra, de, ha kell durván fogok eljárni, amire megsértõdött már majdnem sírni kezdett és mindent a barátom nyakába akart varrni (nem a barátom háta mögött akartam eljárni, csak õ nem lépett elég határozottan...pontosabban szarba vette, amire megkértem). Utána a barátom kezébe nyomtam a telót, h elõttem kérje meg, ha már eddig nem járt el normálisan és erre a barátom kicsit arrébb sétált, h ne halljam mit mond...ja és tegyük hozzá, h ennek a csajnak sárga rózsát vitt szülinapjára (akkor már 2 hónaposak voltunk) szimpla barátságból....nos ezek után szted mennyire van bírka türelmem? Mert soha senkinek nem állok neki, h na most ezt csináld meg azt csináld meg ezek az elvárásaim meg azok...szal ezek után nyíltan ki tudom állítani: igenis vannak elvárásaim, és nem nézek mélyen magamba, mert magasról teszek ezek után, h mit csinálok rosszul, ha szép kérés után b*sznak velem foglalkozni. Minden fiúnál ugyanazt tapasztalom: amikor nagy elvárásaim vannak és rugdosom õket úgy nyaliznak, mint a kis kutyák és körbe rajonganak..
Sajnálom, h ezt kellett írnom, ez tapasztalat.
Majd egyszer, ha lesz egy férjem.....hát azzal sem lesz más :D
Sné:))) félreértetted, én a hozzászóláshoz mosolyogtam nem a neveden. Pontosabban azon hogy szerintem nem az anyagi szintnek kell meghatározónak lenni párválasztáskor hanem az összeillõ intelligenciának. Az anyagiak nem státusz hanem egy pillanatnyi állapot.
Szia / szevasztok ! Amit itt leírtál az mind nagyon szép, és jó dolog egy laza futó kapcsolatnál, de nem egy komoly és hosszútávú kapcsolat alapja. Ha boldog szeretnél lenni egy kapcsolatban, akkor a másik felet is boldoggá kell tenned, ezért kompromisszumokat kell kötnötök bizonyos dolgokban. Minden másik ember egy saját külön világ érzésekkel, élményekkel, tervekkel, és múlttal. Sok fontos dolgot hord magában, mellyek fájóak, és/vagy szépek, de mindenképp az õ részei, akárcsak a te emlékeid, érzéseid és elképzeléseid a te életedéi, éppen ezért mindíg úgy viselkedj ahogy szeretnéd hogy veled viselkedjenek. Gyakran megtehetsz dolgokat önzetlenül, viszonzást nem várva, mert tudod hogy fordított esetben te is szeretnéd ha õis így viselkedne veled, és sokszor nem teszel meg dolgokat, habár kedved lenne hozzá, mert tudod hogy neki nem tetszene azaz neked sem tetszene az õ helyében. Ha eddíg eljutotál akkor komoly a kapcsolat, és egy életet építhetsz rá, ellenkezõ esetben ha elhagy vagy elhagyod, késõbb ne sírdogálj hogy mégis õ volt az igazi, csak egy kis türelem és megértés kellett volna hozzá. Rövidítve a dolgot :) szerintem ne ingereld azokkal a dolgokkal amiket nem szeret, vagy neked se legyenek elvárásaid vele kapcsolatban. Amit pedíg a való világban megszenvedsz, hogy ha nyújtok valamit akkor más is nyújtson nekem, az nem egy családi kapcsolat része, ugyanis mindkettõtöknek egymáshoz kell menekülni a világ bajai elõl, a biztonságba, a megértésbe. És bocs hogy ezt feltételezem de tapasztalataim szerint a hozzád hasonló lányoknak vannak a legnagyobb elvárásaik a másikkal szemben a " ha ez neki nem tetszik elhagyom, és van még ezer és ezer srác a világon" kijelentésekkel lazára veszik a figurát és nem becsülik a párjukat. De kérdezem akkor õk, vagy te milyen alapon várod el hogy megbecsüljenek, és figyelembe vegyék a kívánságaidat??? Szerintem kicsit azon is gondolkozz el néha hogy te mit hibázol, és ne csak az õ heppjeivel indokold a hozzáállásod.
Mindenki annyira uralkodik a másik felett amennyire az hagyja. Ha mégis elfajulnak a dolgok,akkor lépni kell,mert max. átmenetileg lehet jobb,úgyis elõjönnek még ezek a dolgok.
Mélyen kivágott felsõ: Nagyon ritkán hordok mélyen kivágott felsõt és nem is mentünk sehova, mikor felvettem, hisz direkt miatta vettel fel. Ez egy szolid, nõies ruha, nincs kint belõle a mellem, csak szép a dekoltázs. Karácsonykor vettem fel, ez egy fehér felsõ, sztem nagyon elegáns és nõies.
A szerelem minden kapcsolatban elmullik és legyünk reálisak: a gondok fõleg a pénz hiáynából adódnak. Ha én eltartatom a s*ggem, akkor majd azért kell hajtanom, h a kedvesem elfogadjon és ha netán-tán rossz kedvem lenne, vagy egy olyan idõszak következne be az életembe mikor kisség életuntá válnék és nem lenne kedvem semmihez, egy-egy esetleges veszekedés során 100%, h felvetõdne az eltartás téma...hát ez nekem nem kell...majd én gondoskodok magamról, ha akarok és nem azért fogom összetenni a 2 kezem, hogy "Hû, de jó "party" a férjem", hanem majd a férjem fogja azt mondani, h de faca csaj vagyok, aki nem várja el, h eltartsák, mert tesz a családi békéért és a családi kasszába õ is tesz...igaz ezzel az is jár, h önálló vagyok és nekem is lehet szabad véleményem, sõt szabad akaratom, amit a fiúk nagyon nem szeretnek, de ez már csak egy ilyen dolog. Most pl a barátom azon akadt ki, h mertem én feltenni olyan képet iwiw-re, amin egy rövid gatyában és garbóban állok (régi fotózás) és h mertem én olyat kiírni bemutatkozáshoz a külsõ jegyek tömör felsorolása utána, a belsõ jegyekhez, h "Aki ismer tudja milyen vagyok, aki nem és kiváncsi, írjon :) " ...mert ezzel én már társat keresek magamnak, holott képek között ott vagyunk, ahogyan csókolózunk, ki is van írva, h kapcsolatban vagyok....de hát én ilyet nem írhatok! Minden eddigi barátom csak birtokolni akart, nekem nem lehet saját terem, nekem nem lehet saját akaratom és gondolatom! Én nem hordhatok szép ruhákat, nekem nem tetszhet, ha megdícsérnek, mert én csak egy bnõ vagyok, de neki csaj haverjai vannak, akik csörgetik, õ eljárhat edzésre, holott én amikor elkezdtem járni karate-ra, akkor azt mondta, h aznap már ne találkozzunk, mert csak másfél órát lehetnénk együtt és az kevés, meg akkor inkább menjek és rugdossak a levegõbe! Hát kapja már be minden uralkodni vágyó férfi a sajátját! Engem nem érdekel, ki mennyire akar uralkodni, mert én sem uralkodok senki felett én szimpla tiszteletet és szabad teret várok el, amit én is megadok! Szal inkább elvégzek egy egyetemet, kialakítom az egzisztenciámat, önállóságra törekedek. Akinek ez nem tetszik, az foglalkozzon más nõvel, van még ezer és ezer srác a világon (természetesen szeretem a barátomat, de nem tûröm a szabályokat egy kapcsolatban).
És igenis utálok függeni, nekem nem a függésrõl szól egy kapcsolat, hanem a kölcsönös tiszteletrõl, bizalomról és szerelemrõl.
Yman: nem tudom miért vigyorogsz a "sné"-n, ha tudnád honnan van a nevem és nem ítélkeznél elõre, talán okosabb lennél.
sné:))) én leszarom hogy a barátnõmnek egy árva vasa se volt amikor összejöttünk, viszont szépen megtanítom neki hogy legyen sikeres, és szerintem jó úton halad, az õ sikere az én örömöm is :) Most kifejezetten az a fõ téma hogy neki elinduljon a karrierje rendesen, én már jó úton haladok és ez megteremti a hátteret az övéhez is.
lol, te úgy akarsz barátot, hogy közben nem függsz senkitõl. Én úgy érzem, hogy ez elég nonszensz. Felületes kapcsolatoknál esetleg elmegy, de ott nem is kellenek kompromisszumok.
Miért lenne az? Ha nekem kell vki, és járok vkivel, akkor nem csalom meg. Ha már majd más kell, akkkor meg elõtte szakítok vele. És utálom a gazdag fiúkat, fõle azért, mert általában apuci seggük alá nyomja a vállalkozást vagy egy kocsit, és rettenetesen el vannak kényeztetve...nekem meg úgy kell majd egy helyes, gazdag, értelmes, hûséges srác :D Hogy nem õ tart majd el, hanem közösen építjük a jövõnket. Csak ezért tanulok. Hogy sose legyek kiszolgáltatva senkinek. Akkor lépek ki a kapcsolatból amikor akarok és akkor vásárolok be olyan szarokat, amik nekem tetszenek, amikor akarok, mert lesz saját jövedelmem és senki nem tud majd bele dumálni.
Viszont, h megmondjam az igazat: szegény sráccal tutira nem fogok járni, de gazdagabbal sem...velem legyen egy súlycsoportban pénzügyileg :)
Na ez tök jó! Tartsd meg jószokásod! :D Engem egyik barátom sem dícsérget, sõr egyszer olyat is kérdezett a barátom mikor egy mélyen kivágott felsõt vettem fel, hogy :"Hogy nézel ki?" Ennyit errõl...elõször azt hittem rosszul nézek ki, utána már úgy is éreztem magam abban a ruhámban, de most már úgy vagyok vele, hogy tudom, h jó az a ruci, csak õ akar bennem gátlásokat, komplexusokat gerjeszteni....de egyszer el is szólta magát.. "Jajj, ne vegyél már fel ilyen jó rucikat..így is túl jó nõ vagy hozzám, hát még így...jön egy idõsebb, gazdagabb pali és elcsábít.. "
Szerintem az egész téma mármint nem a beszlegetés, hanem maga a cím az maga nagy rakás szar, ez a divat vagy nem tudom. De legalább nekünk maradnak az érettebb nõk?
Az anyja nem bánja a dolgot, apja nincs. Kérdeztem tõle én is, mit szól az anyja, de annyit mondott, hogy nagyon örül neki. Biztos, hogy hozzámegy a fickójához, ha még 2,5 év múlva is együtt lesznek, addigra végzi el ugyanis a sulit, elõtte semmiképp nem mehet férjhez.
Nekem az a korábban említett pali volt az egyetlen ennyivel idõsebb barátom. Azóta aki nálam idõsebb volt, maximum 1 hónappal volt idõsebb, aki fiatalabb az meg 6 hónappal volt fiatalabb. Szóval egyidõs voltam minddel. Az, hogy mennyire éretten viselkednek, gondolkodnak egyébként egyáltalán nem korfüggõ. Ismerek olyat, aki fiatalabb nálam, de rendkívül értelmes, normális minden szempontból, a 10 évvel idõsebb, meg tisztára gyerek volt még 27 évesen is. Szó szerint olyan volt, mint egy nagy gyerek, aki játszik még a közlekedési eszközökön is. Égõ volt vele megjelenni az utcán... Szerencsére már nem beszéltem vele hosszú évek óta, de biztos vagyok benne, hogy még most is ugyanolyan gyerekes és tíz év múlva is az lesz.
a topic címet meglátva magamra ismertem..:) én 22,5 voltam a párom 15 amikor összejöttünk. Most én 31 múltam, a párom...? számoljátok ki :) Novemberben vettem el feleségül, és boldogan élünk szerelemben. Hogy mit akarhat a 22 éves fiu? Elmondom. Õszinte szeretetet, rajongást, kötõdést és azt a romlatlanságot ami ahoz kell hogy ne folyamatosan más pasi kezébõl kelljen kiszedni. És ami az én esetemben volt, én szerettem volna törõdni valakivel, valakire vigyázni és gondoskodni. Mivel 22,5 éves koromra már 5 éve önálló életet éltem korábban jött. A párom családi háttere borzalmas volt, így 17 évesen már hozzám költözött. Azt mondta ha én nem jövök neki nem tudja mi lenne. Nekem bejött ez, de egy ilyen kapcsolatban megfelelõ szabadságot kell adni a másiknak hogy a saját egyénisége bontakozhasson ki és ne a pasi domináljon. Így is lett, nem véletlen az hogy nemsokára 9 éve vagyunk együtt (áprilisban) és nem kell senki más. Ja és a szex? Nos igen hamar volt (már aznap amikor összejöttünk) de a kapcsolatunknak azóta is nagyon erõs pillére ez. Egyébként az ilyen kapcsolatok a pasin dõlnek be többnyire. Nem bír magával és kiskirályt játszik meg pórázon akarja vezetni a nõt, vagy komplexusokat gerjeszt benne amikor már kezd igazán jó nõvé válni hogy óvja a flörtöktõl és hogy másra is felnézzen. Nálunk ez nem így van. :) Én hagyom hogy bókoljanak neki, vagy hogy flörtöljön kicsit, és én is dicsérem és folyamatosan éreztetem vele hogy jó party számomra.
azt akarják, amit ezek a srácok: kretens.atw.hu de tényleg :D
És az õ szülei?
Mit szólnak az egészhez?
Hozzá is fog menni?
Nekem is volt idõsebb barátom. Elõször 16 évesen egy 26 - de az csak arra ment, h megfektessen. Utána volt 17 évesen egy 34, vele egy évig jártam, nagyon szerelmes voltam, õ is szeretett - mi mindenrõl beszélgettünk, nagyon jól megvoltunk egymással - ugyanakkor jó kérdés, hogyan tudott velem lenni...komoly felfogásom van sok dologban, de azért csak egy gyerek voltam még(vagyok most is). Utána szétmentünk és összejöttem újra azzal a sráccal, akivel 16 évesen jártam, így akkor én voltam 18 õ meg 28. Akkor fordult a dolog, mert õ belém szeretett én meg igazán nem voltam szerelmes. Csak 6 hónapomba tellett, míg elfelejtettem a 34 éves srácot. Utána õt elhagytam, összejöttem egy 25-tel (1 hónapra), de az meg egy nagy csõdör :) Nagyon helyes, nagyon humoros, de még nem fér a bõrében... Aztán keresgéltem, jöttek-mentek, de senkivel nem jártam 6 hónapig...csak ilyen 1-2 napos ismerkedések voltak, max egy hetesek...aztán mikor dolgoztam (pultos voltam egy dizsiben) egy srác mindig ott volt...csak ült a kis energiaitalával és sasolt :) Nagyon édes volt, de hát még gyereknek tartottam, látszott rajta, h fiatal még...aztán leszólítottam, beszélgettünk, kiderült még csak 17...hát egy 19 mit kezdjen egy 17-tel...de most lesz 18! :D Jajj annyira cuki volt....de csak haverként tudtam kezelni...aztán ment az idõ és lassan belészerettem...energikus, ugyanakkor zárkózott, játékos és nagyon édes...sok nehézségbe ütköztem....gyerekes viselkedés (megszoktam az idõsebbeknél egy érettebb viselkedést), de nem volt nagy baj. Megszeretettem minden kis hülyeségét minden erényével együtt. És ami a legjobb dolog: amikor idõsebb barátom volt, mind azt hitte, h nálam sokkalta okosabb és uralkodni lehet rajtam. Utáltam, h mindig bizonyítanom kellett, sosem voltam igazán nyugodt..de a kedvesemmel teljesen más..én nem akarom irányítani, de, amikor egy kicsit elszalad vele a ló, akkor tudok uralkodni a problémán. Szépen elmagyarázok neki mindent és õ még meghallgat és elgondolkozik rajta, nem úgy mint az idõsebbek...én nem betanítani akarom, csak azt szeretném, ha figyelembe venné a másik a véleményemet és az idõsebb srácok úgy vannak vele, h õk a tapasztaltabbak, majd õk tudják! Hát akkor menjenek máshoz.
Szóval a lényeg, h így nagyon jól érzem magam már 8. hónapja :)
Mit is akaork egy nálam 3 évvel idõsebb lánytól? Azt amit egy nálam fiatalabb vagy velem egyidõs koravén tiniringyótól nem kaphatok meg...egy mély lelki kapcsolatot...ahol a szex az a horizont szélén is alig látható...
Elsõ kérdés mit akarok 18évesen egy 21 éves orvostanhalgató csajtól?
2-5 hónapja mélydepresszióban egy lány miatt, akibe szerelmes voltam... Elsírtam bánatom egy hasonlóan szar helyzetben lévõ csajnak és kihúztuk egymást a szarból...És a legjobb hogy egyszerûen megszerettük egymást, de nem szerelembõl mert abból mind2õnkek elegünk lett egy jó idõre...ez a kapcsolat sokkal több mint egy barátság de mégsem szerelem, majd azzá válik IDÕVEL! én aki eddig folyton azért nyígtam hogy legyen barátnõm mert még nem volt egy sem... most örülök neki hogy nem járok s nem jártam senkivel...kimaradt a gyerekszerelem az életembõl, és ami különös hogy a lány is ugyanolyan tapasztalatlan mint én, Ez pedig egy különösen nagy kritérium számomra hogy a csaj ne legyen tapasztaltab nálam mert az iszonyatosan sértené az önérzetemet. Eddig folytron nyígtam hogy miért nincs és miért nem volt... AZÉRT hogy ÚGY gondolkozzak témáról ahogy MOST. Úgyérzem jó pár embernél gondolkozok sokkal objetívebben ebben a tekinteben meg amúgyis... Még nem voltam a 'másik' oldalon, tudom hogy égés ez 18 évesen SOKAK SZEMÉBEN DE akinek égek ezzel a szemében annak meg van a maga szintje...
hehe én ezt pont fordítva csináltam meg^^ marmint en voltam fiatalabb "csoppet" mint huszonvalahany eves faszija^^ ilyen faszfejeknek akik 14 eves csajokra vadasznak mert sajat korosztalyuk elutasitja oket meg verés járna
igazad van, de az is biztos hogy pl. engem taszít a velem egykorú lányok viselkedése (fõleg az érzelmeket tekintve), túlságosan komolytalan az egész(amiket látok) és csak felületes kapcsolatokat látok...amelyek tartanak pár hónapig, jó esetben egy évig... és már az hogy hogyan jönnek össze az emberek egymással már az is érdekes... lassan már elég ha nyomulsz, elviszed a csajt egy két helyre, meg jó szöveged van, vicces vagy...stb. aztán ha komolyabb dolgokról van szó akkor mindjárt koppanás van, és "miért is vagyunk együtt? nem is ismerjük igazán egymást(igazán)?" persze én sem egyedül akarom eltölteni az életem, de ebbõl nem kérek tudom sok kivétel van, õket kell megkeresni :)
"Egy ifjú egy napon elment egy szerzeteshez, hogy tanítsa. Az ifjú ragaszkodott hozzá, hogy a szerzetes mondjon neki példát a Máyáról, mert érti ugyan, de mégsem érzi, mit is jelent valójában a máyá fátyla. Az öreg végül így szólt az ifjúhoz: rendben, tanítalak, de elõbb hozzál nekem egy pohár vizet a kútról. Az ifjú elindult, hogy vizet hozzon. A kútnál azonban meglátott egy gyönyörû fiatal lányt, éppen olyat, amilyenrõl mindig is álmodott. Megijedt, hogy vajon érzéseit osztja-e a lány. Félelme boldogsággá változott, mert a lány rámosolygott és szemeiben ugyanazok az érzések tükrözõdtek. Beszélgettek, majd a szenvedély olyan magasra lángolt, hogy elhatározták, hogy összeházasodnak. Mivel ebben az idõben a szokás az volt, hogy a szülõk választják ki a férjet, féltek, hogy mit fognak szólni. De félelmük alaptalan volt, mert a szülõknek azonnal szimpatikus lett az ifjú és áldásukat adták a frigyre. Megházasodtak, boldogan éltek, s született egy szép kislányuk. Történt azonban, hogy egy nagy esõzés után iszaplavina zúdult a falura. Az ifjú is kétségbeesetten menekült kis családjával, megpróbált feljutni egy domboldara. A víz azonban hamarosan elsodorta mellõle a kislányt. Szorította a felesége kezét is, de hasztalan, az ár õt is elragadta tõle. Az ár elvonulása után bánatában összeroskadt és sírni kezdett. Akkor vette észre, hogy ott áll a kút mellett, kezében a pohár és könnyei a kútba hullanak. Majd egy ismerõs hangot hallott maga mellõl: - Hol van a pohár vizem?"
Nagy érzelmeknél nagyot lehet koppanni. Érdemes, nem érdemes? Úgyis itt kell hagyni egyszer. Valaki egyszer talál egy olyan embert, akibe mindennél jobban szerelmes, mi lesz akkor? Talán örökké fog tartani? Vagy abban reménykedik, hogy majd együtt halnak meg? :)
ha nekik ez jó..., hol a probléma?..:) 13-15 évesen át lehet már látni a "helyzetet", azt hogy mi a fontos az életben, úgyhogy az ilyen lányok miatt én nem törném a fejem, és nem is változtatnám meg õket, mindenki tanuljon saját hibájából, ha képes egyáltalán belátni, ha meg nem, akkor meg úgyis mindegy annak a csajnak
gondolom azért van a 13-15 közötti lányoknak idõsebb pasijuk hogy felvágjanak hogy már nem szüzek. Gondolkozhatnának azért.
mennyi irígykedõ kisgyerek :D
nem értem a 13-15 év közötti lányokat akiknek 20 év feletti pasija van. ez az egész megpecsételi a fiatal lányok életét. szerintem majd 16-18 éves korban legyen komoly kapcsolata a lányoknak. De a srác is gondolkozhatna hogy túl fiatal a lány. Inkább keressen a korához megfelelõ partnert.
ja ez így macseleknek ment, de végülis általánosságban is elfogadható
oly mindegy az egész...életed szerelmét úgysem 14 évesen találod meg(valószínüleg) 19 leszek holnap, de még nem találkoztam olyan lánnyal életemben, aki úgy igazán "megfogott" volna, jó, nem is vagyok az a nagy bulizós tipus, meg a nyomom a sódert és másnap már járunk is..., de semmi problémám nincs emiatt, várok amíg benõ a velem egy korúak feje lágya, és akkor talán észreveszem, kiért érdemes élnem
Kész idegbaj. Ha kezd kialakulni vmi egy korombeli csajjal, akkor egybõl összejön vmi 20 évessel, aztán meg olyan kis szarnak érzem magam. Szóval 13-14 éves lányok már teljessen máshol járnak mint az annyi idõs fiúk... És szvsz ez tök szar így. Valóban egyre divatossabb a lányok körében, hogy 20 évessekkel járjanak. El se tudom képzelni mi jár ilyenkor a fejükben... És akkor én vagyok a gyerekes? ÁÁHgrr... Láttátok a 13 címü filmet? HBO-n szokott menni, na kb. az megy itt. De ugyanakkor ismerek egy csomó olyan 13 éves fiút, aki meg 18 éves csajjal jár... tiszta gáz. Ez szerintem mindkét félrõl égõ. F@sz kivan már komolyan... Sztem ha a kiscsaj van olyan hülye hogy belemegy ilyenekbe akkor meg is érdemli ami valszeg rá váár...
Egyébként mostanában azt vettem észre, hogy szinte kivétel nélkül minden fiú és lány igyekszik még 20 éves kora elõtt megtalálni élete szerelmét, összeköltözni, összeházasodni, gyereket csinálni. Csak azt nem értem, minek akar valaki anyuka/apuka/feleség/férj lenni, amikor még szinte õ is gyerek? A fiatalok minimum 80%-ának valami nagyon nincs rendben a fejében.
Hát már másfél éve együtt vannak és nagyon boldogok, úgyhogy nem hinném, hogy nagyon rá kellett beszélni. Elég volt megkérdezni és rögtön igent mondott. A szexuális életükhöz meg nincs semmi közöm, de azért gondolom, hogy másfél év alatt már nem egyszer voltak együtt. :) Úgyhogy nem hinném, hogy ez a mozgatórugója az egésznek. Habár én sem értem, hogy minek akar valaki 16 évesen férjhez menni.... de azok után, hogy az egyik barátnõm húga 17 évesen lett terhes, most meg 18 évesen boldog anyuka, már semmi nem tudok meglepõdni!
jol ra beszelte a pasi. ha maskent nem engedi a sexet akkor jon a hazassag. lehet hogy akkora mikor eskuvo lenne belole felno a hugod is agyilag es talal maganak mas elfoglaltsagot is mint ferjhez menni (csak nem az az eletcelja...)
Lány vagyok. Amikor 16 éves voltam, akkor jártam egy 26 éves palival. /Hát az se most volt már. :D/ De csak csók volt semmi több, és hála égnek eszébe nem jutott megkérni a kezem.
A "húgom" (nem vérszerinti) MOST 16 éves, és a 28 éves palija jegyezte el nem rég.
Tizenhat évesen eszembe nem jutott volna hozzámenni bárkihez, de még jó pár évvel késõbb sem, sõt, az elkövetkezendõ jóóó néhány évben még nem is tervezem. :D
mondjuk azoknak a fiuknak jo, akik szeretik magukat produkalni - mond egypar (szeirnte) vicceste es a kislany ugy figyel ra mint aki eleteben meg jobb poent nem hallot + mej mond egypar szepet is a csajnak aki mindjart nedves lessz tole...
Van egy 18 éves fiú barátom. Nyáron járt egy éppen 14 éves lánnyal, és mikor megkérdeztem, hogy ez miért jó? "Megértjük egymást!" Könyörgöööööm... mirõl tudnak ezek az emberek beszélni? Hogy a kiscsajnak megjött-e már?! Én 14 éves koromban még szinte féltem a 18-20 éves srácoktól!
Most te fiú vagy vagy lány?
Most te jártál egy idõsebb palival, téged jegyeztek el vagy a hugodat?
A lényeg, h nekem is volt idõsebb barátom, de azért hál'istennek nem jegyzett el ...az kellett volna még....szerelmes voltam, de azért a realitás talaján mozgok...még csak 19 vagyok, messze állok én még egy igazán komoly, hosszú, egész életre szóló kapcsolattól...még csak most megyek fõsulira/egyetemre...ez mindent megmagyaráz sztem
Semmi különöset nem szóltak hozzá. Azt mondták, ha tisztességes a pali, nem akar átverni vagy kihasználni, akkor nem számít majd' 10 év különbség. A csadádi, de leginkább ismerõsi körben amúgy sem ritka a 10-15 év korkülönbség a párok között, úgyhogy nem lógtam volna ki a tömegbõl. :D A fickó értelmi szintje egyébként kábé 13 éves volt 26 éves korában, úgyhogy még én éreztem úgy magam, mint aki egy jóval fiatalabb fickóval beszélget. :D Nem csoda, hogy az akkori huszonévesek nem akartak tõle semmit! Ennyi évvel késõbb már én sem állnék vele szóba.
Én most erre a felvetésre válaszoltam: " Én azzal találkoztam, hogy minden simen ment, majdnem összejött, erre meg jön egy 20 éves f@sz, a lány többé nem ismer engem, és kb. miután meglátta, fél óra mulva már ott smároltak kint az udvaron. Mindez szilveszteri partyn, és a nemtomkinek a bátyja jött, látott, tarolt. "