láthatták a drámát decemberben, amikor Zágrábban egy megnyertnek hitt világbajnoki döntõt vesztettek el nõi kéziseink. Az okokat azóta is mindenki kutatja, de a szakemberek sietve szögezik le, a megszerzett második hely nagyon jó eredmény. Ilyen elõzmények után sokan aranyat várnak Athénban, de a szövetségi kapitány óva int mindenkit attól, hogy nyomást helyezzen fiatal csapatára. Szerdán 14 órától az egyik legilletékesebb, a nõi kézilabda válogatott szövetségi kapitánya, Mocsai Lajos válaszol az olvasók kérdéseire.
Mocsai Lajos (10) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 14:54:20
A kérdéseire konkrétan válaszolnék, hiszen rendkívül fontos problémákört érint. Az idõkérés lehetõsége félidõnként egy perc, mindösszesen két perc a mérkõzés folyamán az edzõ számára. Sajnos a kommunikáció során annak véletlen vagy szándékos elferdítése során megjelentek olyan tudósítások, amelyek tévesen ezt sugallták. A végjátékban három góllal a befejezés elõtt döntõ percekben kértem idõt, és ott két konkrét taktikai tanácsot, utasítást adtam a játékosoknak, és megfelelõ nyugalomra, körültekintõ játékra kértem õket. Az alapvonalra történõ kifutásomat a szabályok tiltják, miután a cserepad mögötti vonalig hagyhatom el a meghatározott területet, valamint a figyelmeztetések, a sárga lapok kiosztásával ebben a helyzetben a pályára való belépésem (amit hosszasan mérlegeltem) kétperces büntetést jelenthetett volna a csapat egy játékosa számára. Köszönöm kérdését.
rvs (9) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 12:06:47
kedves Mocsai úr! elõször is szeretnék gratulálni a második helyezéshez, szép volt. :-) ám ez után szeretnék kérdezni egy csomó dolgot, ami érdekelne engem, mint laikust. (tényleg nem értek a kézilabdához.) 1 - a döntõ második félidejében volt egy idõkérési lehetõsége. emlékeim szerint ezt nem használta ki. miért? nyugodtan lassíthatta volna vele a játékot. (amit akár azzal is elérhetett volna, hogy kimegy az alapvonalra, vitatkozik kicsit, és begyûjt egy figyelmeztetést.)
Mocsai Lajos (9) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 14:46:49
A testmagasság, a tesmagassághoz tartozó testsúly matematikailag pozitív összefüggést (korrelációt) mutat az eredményességgel a világ élmezõnyében. Az Ön által említett terminológiai kifejezés arra utal, hogy a játékosok tömegének és testmagasságának jelentõs szerepe van az eredményességet illetõen.
turgenyev (3) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 07:33:21
A napokban azt nyilatkozta, hogy óva int mindenkit attól, hogy aranyérmet várjon a csapattól az olimpián. 2000-ben a vízilabdázók azt mondták, hogy nincs rajtuk túl nagy súly, mert ÕK MAGUK IS aranyat várnak el saját maguktól. Pszichológiai szempontból nem lenne szerencsésebb, ha a válogatott magának igenis nagy célt tûzne ki? Ilyen játékoskerettel ez egyáltalán nem túlzás. Mi az a "testsúlykilogramm"? Ha merõben fizikai oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor a súlynak newton a mértékegysége, a kilogramm a tömegé.
Mocsai Lajos (8) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 14:44:05
Véleményem szerint a nõi válogatott számára az olimpiai éremszerzés reális, moiváló célkitûzés, hiszen hat csapat azonos föltételekkel fog éremesélyesként küzdeni. A pszichológiából tudjuk, hogy a túl magas, a túlzottan alacsony célkitûzés hibás választás, így a csapat számára a legmotiválóbbat kell megkeresnünk, és mivel a csapat tovább fiatalodik és a nemzetközi tapasztalata még nem éri el az esetlegesen optimáliisnak mondhatót, az éremszerzést mindenképp meg kell jelölni. Az más kérdés, hogy a felkészülést, az athéni versenyzést, a belsõ motivációt, a teljesítményigényt úgy építjük fel, hogy minden mérkõzést GYÕZELEMRE kell, és akarunk játszani.
turgenyev (3) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 07:33:21
A napokban azt nyilatkozta, hogy óva int mindenkit attól, hogy aranyérmet várjon a csapattól az olimpián. 2000-ben a vízilabdázók azt mondták, hogy nincs rajtuk túl nagy súly, mert ÕK MAGUK IS aranyat várnak el saját maguktól. Pszichológiai szempontból nem lenne szerencsésebb, ha a válogatott magának igenis nagy célt tûzne ki? Ilyen játékoskerettel ez egyáltalán nem túlzás. Mi az a "testsúlykilogramm"? Ha merõben fizikai oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor a súlynak newton a mértékegysége, a kilogramm a tömegé.
Mocsai Lajos (7) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 14:37:08
Sajnos nem tudok egyértelmû igennel válaszolni megállapítására, mert jelen pillanatban Radulovics szülés után másfél évvel fizikailag megújulva, rendkívül tudatosan készült a világbajnokságra, míg Farkas Ágnes az elmúlt két évben elsõsorban ugrólábának valamikori dortmundi sérülése folytán (öt szalag szakadt a bokájában) egyre nehezebben birkózik meg a nélkülözhetetlen nagy terhelésû edzésmunkával. Az õ felkészülése, felkészítése a továbbiakban nagyban múlik egészségügyi állapotán, amit ezen a világversenyen elõbb torok-, majd középfülgyulladása, magas láza nagyban befolyásolt. Az olimpiai sorozatmérkõzésen a két átlövõ közös tevékenysége jónak mondható volt, Farkas Ágnes Dunaújvárosból való távozása után valami megbomlott a játékosok közötti érzelmi és szakmai kapcsolatban, amit a mai napig is igen nehéz visszaállítani. Az irányító põozícióban valóban Görbicz Anita ígéretesen tehetséges, de ha jól emlékszem, az ön "leggólerõsebb" jelzõjét nem tudom megerõsíteni, ha jól emlékszem, átlövési effektivítása 27% volt ezen a világversenyen (csapatátlag 49%). Azon leszünk, hogy a világ egyik legjobb csapatát tovább építsük és a szükséges korosztályváltást tovább forszírozzuk. Miután a világbajnok orosz válogatott, norvég válogatott, szerb-montenegrói válogatott nem került ki az olimpiára ebben a hatalmas versengésben elmondható, hogy különösen a 12 közel azonos játékerõt képviselõ csapat tekintetében ezen a világversenyen csapatunkat játékminõsége, küzdeni tudása, morális tartása a világ egyik legjobb csapatává emelte.
stonedrop (2) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-13 21:16:41
Ha jól emlékszem a legutóbbi eb-n Farkas Ági volt a gólkirály, a vb-n Radulovics. Mondhatjuk, hogy ha mindketten hozzák magukat, akkor nekünk van a legjobb átlövõ párosunk a világon? Ha igen, hozzájön a világ egyik (ha nem a) legjobb kapusa, a leggólerõsebb és legtehetségesebb irányítója, az egyik (ha nem a) legjobb beállója, és a leggólerõsebb szélsõje. Mondhatjuk, hogy miénk a világ legjobb csapata?
Mocsai Lajos (6) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 14:22:37
Az edzõi munka megítélése igen relatív, hiszen fiatalokkal foglalkozó edzõk is szakmailag nem látványos, de ugyanakkor rendkívül magas szakmai színvonalon folytatott munkát végezhetnek. Egy edzõ életpályáját nem a rövidtávú sikerek, hanem az évtizedeken keresztül nyújtott szakmai tevékenység, eredményesség minõsít. A budapesti Vasasnál 1982-ben, a Bp. Honvédnál 1983-84, öt évig a férfi válogatottnál, tíz évig a Bundesligában, öt éve a magyar nõi válogatottnál eltöltött edzõi tevékenységemet megpróbáltam tisztességgel végezni, mellette fõállásban 1978 óta a TF-en tanítok és a kézilabdával foglalkozom. Mindenkinek a saját joga eldönteni, hogy az ezekhez az idõkhöz tartozó eredmények elfogadhatóak vagy eredménytelenek voltak. Köszönöm Simics Judittal kapcsolatos véleményét, hiszen '98-ban, hazajövetelem után, mint régi tanítványomat újra a válogatottba visszaemeltem, annak ellenére, hogy egyesülete, a Dunaferr az Európa-kupa sikerek után nem tartott valósan igényt rá. Mind emberileg, mind szakmailag igen nagyra tartom õt és frissen született babája gátolta meg, hogy a válogatott melletti technikai vezetõi feladatot mellettem ez idõben ellássa. Tisztelettel köszönöm kérdését.
csaba68 (4) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 10:13:16
Tisztelt Mocsai Úr! 1. Nyilatkozataiból már-már úgy tûnik, hogy saját magát tartja a legjobb edzõnek. Az olimpiai és VB döntõ után talán ez mégsem így van. 2. Nincs a védekezést összefogó, a pályán "látó" játékosa, mint Simics volt(akirõl Kökény árnyékában méltatlanul keveset beszéltek). Talán Bohus lehetne. 3. Ha a TV- ben nyilatkozik, kérem gombolja be inge felsõ gombját és igazítsa meg a nyakkendõjét. Csakis az Ön érdekében :))
Mocsai Lajos (5) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 14:13:31
A magam részérõl a médián keresztüli üzengetést nem tartom korrektnek, így magam sem élek vele. A magam részérõl rendkívül tartózkodom attól, hogy más emberek teljesítményét hozzáértés nélkül megítéljem. Az elõzõ két világversenyen a válogatott ötödik, hatodik helyezést ért el, elsõsorban az olimpia utáni tizenegy pozícióban fiatalított válogatott kerettõl az elért eredmény nem volt reálisan tervezhetõ. Szabó Melindával igen régi és rendezett a kapcsolatom, este a banketton gratuláltam neki.
agasssi (5) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 10:56:36
Mit szólt ahhoz, hogy egy mindehez értõ szakember, Havas Henrik szerint le kellett volna mondania, mert a legjobb csapat nem nyerte meg a vb-t? Gratulált Szabó Melindának a döntõ után?
Mocsai Lajos (4) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 14:08:10
Köszönöm a gratulációját. Valóban nagy kockázatot vállaltam a szélsõjátékosok ilyenképpeni nevezésével, gyakorlatilag védõjáték minõségének erõsítésére, a zért és nyitott 3:2:1-es védekezés alkalmazása miatt a belsõ védõpozíciókat kellett megerõsítenem, valamint a belsõ négy támadó a taktikát döntõen meghatározó átlövõ relációt kellett igen variábilissá tennem. Mehlmann, Szrnka valóban fiatal és tehetséges játékosunk, Mehlmann Ibolya kéztörése miatt hathetes kihagyással érkezett, amit végig a felkészülés utolsó fázisában nehezen tudott bepótolni, míg Szrnka Hortenzia sajnálatos módon egy felfázás során lázas gyulladásos állapotban a vébé alatt egy hét orvosi, illetve edzéskihagyás miatt szakmai okok miatt nem tudott játszani. Görbicz megelõzte az irányítóposzton mindkét riválisát a játékidõt és a játéklehetõséget tekintve. Valójában a jobbszélsõ sérülése jelenthette volna a legkellemetlenebb problémát, hiszen a balszélsõ pozícióban több játékos tud elfogadhatóü teljesítményt nyújtani.
Szilárd696 (6) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 11:09:40
Gratulálok az ezüsthöz.A kérdésem az lenne,hogy nem érzi-e úgy,hogy túl nagy kockázatot vállalt azzal,hogy mindkét szélsõ posztra csak egy játékost vitt ki?Szerintem csak a szerencsénknek köszönhetjük,hogy ebbõl nem lett"katasztrófa".Elgondolkozott azon, hogy mit csinál,ha valamelyikük betlizik vagy megsérül?A másik téma pedig a fiatalítás...miért nem bizonyítási lehetõséget a fiataloknak?Nagy Ivett szerintem már most a legjobb balszélsõ Magyarországon,Mehlmann,Szrnka,Görbicz....nekik már nem biztos, hogy csak csereembereknek kellene lenniük.
Mocsai Lajos (3) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 13:59:50
Valós probléma a végjáték sikeres megvívása, klasszikus értelemben véve a kézilabdázásban az utolsó hét percet szoktuk ebbe a kategóriába sorolni. A játék felgyorsulásával a támadások 75%-a 20-25 mp alatt befejezõdik, valamint a passzív játék szabályának azonnali - akár egy passz utáni - alkalmazásával a kézilabdázás rendkívül fordulatos, végjátékában kiszámíthatatlan lett. Gyakorlatilag ezt a speciális területet a tét jelenléte nélkül modellezni a legnehezebb, de valóban az eddigiektõl (rövidített intervall küzdõjátékok 2-3 percre szûkített speciális taktikai helyzetben való gyakorlás stb. nem hozta meg a kellõ eredményt). Úgy gondolom, egy komplex felkészítéssel kell elõrelépnünk, amely a lélektani és gyakorlati feladatokat magában foglalja. Köszönöm kérdését.
stonedrop (0) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-13 21:06:58
T. Mocsai úr! Gratulálok az ezüstéremhez! De szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy nem csak az olimpián és most herdált el a csapat ilyen nagy elõnyt, hanem a romániai eb döntõben is. Ott szerencsére elég gyenge volt az ellenfél ahhoz, hogy a hosszabbításban kijöjjön a valós különbség. Még mindig nem lát tendenciát abban, hogy minden döntõben összedõl a csapat a véghajrában?
Mocsai Lajos (2) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 13:53:58
Nagy szeretettel köszöntök mindenkit és köszönöm az eddigi kérdéseket!
Mocsai Lajos (1) válasz erre | adatok | e-mail 2004-01-14 13:53:07
Mocsai Lajos megérkezett, válaszol a kérdésekre és várja az újakat.
Ma délután az FTC–Prestigio mérkõzést a Sport1 csatorna szombaton 18 órakor közvetíti !!!
Hajrá Magyarok !!!!!!!!!
Azért eztsehittük volna pár éve mikor Prokopp orát beverték pl
Gyõr - Hypo 30-23 :)))
HÁJRÁ GYÕR!!!!
Pálinger, te csodás! [2003-12-11] Jegyzet
„Látom, Pigniczki vetkõzik a kispadon!”, mondja a magyar-román mérkõzést élõben közvetítõ Sport1 televízió kommentátora. Majd kisvártatva hozzáteszi: „Görbicz is!” Én pedig – nyilván többezer férfitársammal együtt – bánatosan kesergek. Miért ennyire amatõrök a horvát operatõrök?! Ilyenkor miért azt kell mutatni, hogy Dobrin két gólra felhozza a szomszédokat? Õket nem érdeklik a magyar kispadnál zajló események?
Na, mindegy! A lényeg az, hogy mutatják a kedvencemet. Mint mindig, Pálinger Kati ezúttal is csodálatos. (Igen, az újságírónak is van kedvenc sportolója – a szerk.). Derekasan küzd a legendás Cornel Otelea szövetségi kapitány irányította balkáni válogatott, de a Pálinger, Ferling páros vezérelte magyar csapat magabiztosan gyõz 30-27-re.
Szerda este 7 óra. Következik a norvég-magyar párharc. Mivel a délutáni meccsen az ukránok legyõzték a németeket (25-23), és jelenleg éppen az athéni szálláslehetõségek iránt érdeklõdnek, a képlet meglehetõsen egyszerû: ha Pálingerék nyernek, akkor gyûjtögetõ életmódra váltok. A magyar gyõzelem athéni repülõjegyet jelent a magyar válogatottnak!
Valasek Tibor kolléga múlt kedd óta ötkarikás szemmel nézi a világbajnokságot. Mit mondjak, egészségére. Én „csak” csodálom a lányokat: Pálinger Katit, Ferling Dettit, Görbicz Anitát, Pigniczki Krisztát. (Utóbbiakat annak ellenére is, hogy a horvátok lemaradtak a vetkõzésrõl.) Szépek, aranyosak, ráadásul még kézilabdázni is tudnak. Olykor felsõfokon. Mint most, a norvégok ellen. Pálinger is teszi a dolgát. Véd. Ahogy szokta. Csodálatosan. Nem csak a norvégok nem hisznek a szemüknek. Az a gyanúm, hogy ma azok is elégedetten csettintenek a Pálinger-bravúrok láttán, akiknek ez már nem újdonság. Megszokott dolog.
Félidõben háromgólos magyar vezetést mutat az eredményjelzõ. 14-11, ide. Gólnélküli három perc után sötétségbe borul a csarnok. „Elment az áram”, nyugtázom magamban. „Jé, akkor ingyen vagyok!”, lövöm le a poént.
Végeredményt nem írhatok, lapzárta van. Cserébe viszont kinézek magamnak egy kempinget Vouliagmeni környékén. Jövõre a triatlonversenyt is, Pálinger Katit is élõben szeretném látni az olimpián, Athénban.
Lõrinczi Csaba
Heti Hetes a kézi döntõrõl (1/2)
Jáksó: Ezüstérmes lett a zágrábi világbajnokságon a magyar nõi kézilabda válogatott. (taps) Verebes: Na most persze azt velem nem lehet csinálni, amit ezek a nõk csináltak, mert gondolom láttátok a döntõt. (Mindenki: Persze) Havas: A lányok csinálták szerinted? A lányok csinálták? V: 15 másodpercet kellett volna kibírni... H: A lányok csinálták szerinted? A lányok hibája? Figyelj ide, ezt most nagyon komolyan mondom... V: ...hülyeséget mondtam... H: Nem, nem, jó nyomon vagy. A legjobb kapus a mienké volt, igaz?, a legjobb átlövõ a mienké volt, az egyik legjobb irányító, a Görbicz a mienké volt, a Lovász a legtöbb golt dobó szélsõ volt. 6 perccel a vége elõtt vezettünk hat vagy hét góllal, és akkor te azt mondod, hogy ezek a lányok tehetnek róla? Én azt gondolom - minden tiszteletem Mocsai Lajosé, minden tiszteletem - de ez a világ legjobb csapata. És az olimpián is a világ egyik legjobb csapata a mienké volt. Kétszer ilyen bakit elkövetni, azt gondolom le kellene vonni a következtetéseket. Kiváló szakember, de ilyen nem megy. Nem a lányokon múlt, nem a lányokon múlt. V: Hanem? Nem mondtad meg, hogy min múlt. H: Rajta. Mocsainak el kell menni, mert így nem nyerünk olimpiát. V: De mit csinált? H: Csak semmit. Nem cserélt idõben, rosszul cserélt, nem kért idõt...egyszerûen elrontotta. V: Én ezt nem néztem, én a meccset néztem. Fogalmam nem volt, hogy kit hogy hívnak, azt se tudom, hogy ki az átlövõ, a belövõ, kit cserélt, kit nem cserélt; azt láttam, hogy 15 másodpercig ha bírták volna: megnyerik a világbajnokságot. Nem bírták a 15 másodpercet. Hihhhetetlen... Dühös voltam. Farkasházy: Én szerintem azért közületek én láttam a legközelebbrõl ezt a meccset, mert én ott voltam. Gálvölgyi: Megõrülök, ott voltál? F: Igen. Nem dicsekedni akarok vele, hanem láttam olyat, amit esetleg nem láttok a közvetítésben. Tehát a következõt láttam: a szünetben 10 percig ordítozott a francia fõtitkár a két izlandi bíróval, és mit tesz isten, ezek az izlandi bírók, nem tudják a franciáknak megnyerni a meccset, de megadták a lehetõségét, hogy sorban kiállították a magyarokat, elvettek egy teljesen szabályos gólt, a hosszabbításban 18-szor birkózták le a magyarokat, nem adtak se hetest, nem volt se kiállítás, tehát gyakorlatilag ezt a meccset ugyanúgy elcsalták, mint 95-ben Wiener Neustadtban. De mielõtt a Mocsainak le kéne mondania, egyszerûen nem lehetett ezek ellen a bírók ellen mit csinálni, mert vizilabdában, kézilabdában szokás izgalmassá tenni a meccset, felhozni a vesztésre álló ellenfelet. Ez történt. Az, hogy a Görbicz szegény kiejtette a kezébõl a labdát, az azért történt mert teljesen szabályos gólját elõtte 40 másodperccel nem adták meg, amit élete végéig nem fog megtudni, hogy miért vették el tõle... H: És elõtte 4 beejtett labda a védõk közé, az mi? Abszolút igazad van, a bírók, ilyen szemét módon bíráskodni! Kettõs emberelõnyben el kellett volna venni a labdát a franciáktól... viszont ennyi labdát eladni, a Farkas Áginak, és a Radulovicsnak is.. F: De hát gyerekek, ezek dobdták azt a sok gólt, hát most ne büntessétek õket. H: Dehogy büntetjük, csak mondom. G: Ez nem egy magyar betegség, hogy hátha például ez a remek labdarúgó válogatottunk egyszer egy megyei szintre eljutna... Ezek a lányok ezüstérmesek, és úgy beszélünk róluk... most ugye, amikor megállás nélkül ünnepeljük a 6-3at, és... V: Fölálltam a székbõl és azt mondtam az apósomnak, hogy világbajnokok vagyunk. 3 perccel a... 2 vagy 3 góllal vezettünk... H: 6 gólos elõnyünknél azt mondtam, hogy ki fogunk kapni. Én azt mondtam: ki fogunk kapni. Biztos voltam benne. V: ... és mire elmentem az asztalhoz és vettem egy datolyát vagy egy fügét, visszamentem és már elvesztettük a világbajnokságot. H: Te, 6 gólos elõnynél letettem volna a nagyesküt, hogy el fogjuk veszíteni. Amit a János mond: magyar mentalitás. V: Nem vagyok olyan okos mint te, hát mit csináljak én szerencsétlen? Aki oly' ostoba, buta, hülye ember vagyok, één így éltem meg. (taps) V: Ennyi fenomén között hogy tudok létezni...
Ez igaz, de vizilabdában is nagy volt a nyomás és mégis sikerült nekik. Szerintem ennyi második hely után kéziben is meglesz egyszer az elsõ hely. Csak ki kell várni. Talán pont jövõre lesz meg.
hát netudmeg miket csináltam mecs elõtt pl babonából mindig vettem fél kiló mogyorót a döntõ elõtt is csak azért kimentem a vásárba
tudod, hogy én nagy focic vagyok, de a nõi kézit 95 óta imádom bár most, hogy mutatták Kökééket olyan fura volt, mintha tök régi lenne..
Emléxem az olimpia után mondtam neki, hogy ugye egyszer elkapjátok a Dél-Koreaiakat is illetve: Mostmár megveritek Dél-Koreát is ugye? Elmosolyodott és azt kérdezte, rendben egyébb kivánság?
Úgyhogy azt üzenem Köke megcsináltak :-)
Amúgy az olimpiára visszatérve félek, hogy nagy teher, lesz, hogy mindenki azt várja most el. Minden fórumon ezt olvasni. Persze sztem is van esélyük, de nem kéne elõre elkiabálni szvsz.
De hát most VB volt...a cím pedig olimpia. Meg amúgy sem hiszem, hogy ezen múlna, hogy van vagy nincs topic az Sg-n, de hát Te tudod. Egyébként ismerõs ez a babona dolog szóval azért megértem mire gondolsz.
"Sajnos elõbb-utóbb el kell gondolkodnunk azon, hogy nekünk szerencsénk vagy sportdiplomáciánk nincsen?? Ennél talán egyetlen szarabb sorsolás lett volna, ha a Szeged a Lemgot kapja (vagy a 2 magyar csapat egymást). Valahogy MINDEN komoly meccsen kiderül (kezdve a lányok Vb-döntõjével, folytatva a Domino BL-meccseivel, vagy vehetjük a Szeged legutóbbi meccsét is), hogy egyszerûen NEM TUDJUK ELÉRNI, hogy normális játékvezetõk fújják a sípot. Egy Lemgo-Magdeburg párosítás valóban elképzelhetetlen, amíg jut valamennyire egy keleti(bb) csapat. De immár mienk az idei BL két legnagyobb skalpja - azt hiszem, most már a Ciudad elnökének arca lehetett sápadtabb a 2 név kihúzása után!!! :) (követve a Barca elnökét, aki egybõl az elõzõ sorsolás után kiszaladt a terembõl - valamit megérezhetett!!:)) Most már féljenek õk tõlünk! Ne mi mondjuk, hogy "nem szeretnénk összekerülni a Lemgoval", ...stb - mondja azt a Lemgo, hogy nem szeretne összekerülni a Fotexszel vagy a Szegeddel! Hajrá Fotex! Hajrá Szeged! "
Sorsoltak a férfi kézilabda Európa-kupákban. Fotex KC Veszprém a spanyol Ciudad Reallal, a Pick Szeged pedig a német SC Magdeburggal találkozik a férfi kézilabda Bajnokok Ligája negyeddöntõjében. Az EHF Kupában a Dunaferr az orosz Lukoil-Dinamo Asztrahánnal csatázik a négy közé kerülésért.
Cseszregi Balázs (Magyar Rádió Gyõri Körzeti és Nemzetiségi Stúdiója) riportja a világbajnokságon részt vett gyõri kézilabdázókkal
Görbicz Anita a Gyõri ETO KC világbajnoki ezüstérmes kézilabdázója. Idéznék egy hetilapból: "… irányít Görbicz Anita, a nõi kézilabdázás Zinedine Zidane-ja, az Audrey Hepburn-i tekintetû zseni, aki húszévesen mindent tud errõl a játékról, legkésõbb három év múlva egyszerûen kinövi a sportágat. " Görbicz Anita: - Nem tudom, ki mondta ezt rólam, nem hiszem, hogy annyira nagy játékos lennék, de örülök neki, hogy így gondolják sokan. Cs. B.: - Kimentél úgy, mint a magyar válogatott második számú irányítója és hazajöttél úgy, mint a világbajnokság, illetve a világ legjobb irányítója. Hogy érzed most magad? G. A.: - Sikerült az én egyéni teljesítményem, ennek nagyon örülök, annak is örülök, hogy végül is elsõszámú irányítónak tartottak. Cs. B.: - Azt láttam Zágrábban, hogy amint kiállítottak egybõl a koreai játékosok mentek oda és vígasztaltak. Azért ez is nagy szó. G. A.: - Igen, utólag tudtam meg, hogy õk simogattak, mert ugye elég rendesen sírtam. Szakemberekkel nem nagyon akartam és nem is beszéltem, inkább csak Mocsai úrral beszéltem meg, mit kell csinálnom. Cs. B.: - Gondolom, most már ezt az ezüstérmet is nagy sikernek értékeled, annak tükrében, hogy amikor kimentetek, a kapitány mindig csak az olimpiai kvótáról beszélt. G. A.: - Igen, csak az embernek evés közben jön meg az étvágya, egy döntõt mindig nagyon nagy fájdalom elveszíteni, de már szerintem tudunk örülni, tudunk értékelni. Örülünk neki, hogy kijutottunk az Olimpiára és ott megpróbálunk mindent megtenni, hogy végre aranyat érjünk el. Cs. B.: - Csáktornyán a dánok ellen is félelmetes volt a közönség, de Zágrábban, amikor beléptem a csarnokba, megmondom õszintén, én elbõgtem magam. G. A.: - Nekem is nagyon kevés kellett ahhoz, hogy mikor beléptem, elsírjam magam, viszont a magyar Himnusznál a meccs elején kijöttek a könnyeim, fantasztikus, hogy ennyi ember itt szurkolt értünk, énekelték a magyar Himnuszt, és egyszerûen kívánom mindenkinek, hogy élje át ezt az érzést, mert nagyon jó. Cs. B.: - Valószínû, hogy Athénben is átélhetitek, hiszen viszonylag közel a görög fõváros. G. A.: - Reméljük, hogy oda is elkísérnek bennünket és reméljük, hogy ott a döntõ után nem szomorúan térnek haza a szurkolók, hanem örömmel és ünnepelve. Cs. B.: - Mit jelent az számodra, hogy a város is elismeri ezt a nagyszerû teljesítményt? G. A.: - Tényleg fantasztikus, hogy büszkék ránk itt Gyõrben is és az egész országban, nagyon sok levelet, SMS-t kapunk, hogy ne bánkódjunk, így is szeretnek, nagyon jó és nagyon örülünk neki.
Cs. B.: - Irina. Te az ETO-ban hatvan perces kapus vagy, itt pedig igazán egy meccsen kellett bizonyítanod, azt hiszem, ez sikerült. Mit gondoltál akkor, amikor a kapitány szólt Korea ellen, "Ira! Gyerünk be!" Sirina Irina: - Én minden meccsen készen voltam beállni a kapuba, ahogy mindig. Cs. B.: - Kicsit féltettük a válogatottat Korea ellen, mert tudtuk, hogy hihetetlen gyors, pörgõs játékot játszanak. Arra készültetek-e, hogy nagyon gyors szélsõik vannak, úgy tûnt, hogy ezen a meccsen is és korábban is inkább a szélsõket lövették a játékosok? S. I.: - Készültünk erre, más stílusban, nem európai stílusban játszanak, európai csapatok mindig nehezen játszanak nem európai csapatok ellen. Cs. B.: - Ami elképesztõ volt, hogy 45 százalékkal védtél, úgy, hogy harmincnyolc gólt kapott a csapat. Több mint hetven lövés ment a kapura, ez általános egyébként a mai nõi kézilabdában? S. I.: - Nem, ezen a meccsen nagyon gyors támadások voltak, két passz után már lõttek és ezt mi is átvettük. Cs. B.: - Most, hogy köszöntött a város, mennyire tudsz örülni a világbajnoki ezüstnek? Láttam, ahogy a többiek, Te is lehorgasztottad a fejed a döntõ után. S. I.: - Örülök én is, de az aranyéremnek jobban örültem volna. Jobban örültem volna, ha többet tudtam volna tenni a csapatért. Cs. B.: - Jöhet majd az arany Athénban! S. I.: - Remélem!
Cs. B.: - Mivel nagyon nehéz dolgod volt - végül is egy gólkirálynõ játszott elõtted -, hogy élted ezt meg, hiszen akárcsak Irina, az ETO-ban, illetve tavaly az Európa bajnokságon is végig kezdõ voltál? Mehlmann Ibolya: - Nehéz volt, de elsõsorban annak örülök, hogy a keretben voltam és részt vehettem, átélhettem ezt a csodálatos érzést, amit a döntõben a szurkolóktól, magyar emberektõl kaptunk. Jó másodikként is ott ülni a padon, mert nem akármilyen játékos van elõttem, tanulhatok is tõle és remélem a jövõ majd nekem áll. Cs. B.: - Jövõre például Athén. Azt mondják, hogy a következõ év az ETO, illetve a magyar kézilabda nagy éve lehet, hiszen a bajnokságban vezettek, nemzetközi kupa, Olimpia és Európa bajnokság következik. Akár ebbõl négy arany is összejöhet. M. I.: - Ne legyünk telhetetlenek, biztos, hogy nagyon örülnék, ha mindegyiken aranyérmet tudnánk szerezni, de én egy olimpiai aranynak örülnék a legjobban, meg persze az, hogy a klubban egy kupadöntõt játsszunk, és ott gyõzzünk. Cs. B.: - A világbajnokságra mindig azt mondják, hogy a sportág ünnepe. Az ünnep után hogyan rázódtok vissza a hétköznapokba, hiszen kedden már bajnoki? M. I.: - Nagyon rossz, igazából annak örülünk, hogy végre itthon vagyunk ennyi idõ után, nagyon sok dolgot el kellene rendezni, meg kell szokni. Cs. B.: - Tudtok pihenni, vagy egyáltalán nincs erre idõ, mert Kálmán azt mondja, napi két edzés, aztán jöttök Ti is. M. I.: - Kaptunk néhány nap szabadnapot, de igazából egy hét lenne az igazi, de erre nincs lehetõség, megtanultunk gyorsan pihenni. Cs. B.: - Belegondoltatok abba, hogy mikor pihenhettek legközelebb, mert most bajnokság, nemzetközi kupa, Olimpia, EB következik. M. I.: - Igazából nyáron, az Olimpia elõtt két hetet kapnánk.
Gyõzelem
(Egy magyar szurkoló a XVI. horvátországi nõi kézilabda VB-rõl)
Csak azt nem tudom, mit fogok majd mondani a gyerekeknek… Mikor - akár így karácsony tájékán - el kell majd mondani, hogy szeretni úgy jó, meg úgy kell, hogy annak bizony sem nagysága (kicsisége), sem meghatározott iránya ne legyen, hanem csak úgy a téli szobában kályhaként sugározni vég - és válogatás - nélkül mindenre és mindenkire. Mi a fenét fogok mondani, mikor épp arról a napról kell majd beszámolnom. Hazudni nem akarok, de valamit ki kell találnom, mert kicsit azért szégyellem: azon a napon azokat a mélykék (szutyok inkább) mezes lányokat, akik ott ugrabugráltak a piros-fehér-zöld zászlók, piros-fehér-zöld hajak, piros-fehér-zöld szívek, piros-fehér-zöld agyak, piros-fehér-zöld… Na szóval ott ugráltak, és én nagyon nem szerettem õket. Tiltakoztam magam elõtt, de nem és nem, nem ment: utáltam õket, pedig nem ártottak nekem semmit. Illetve hát… Akkor már tizenegynéhány napja mélyen aludtam és álmodtam. Meseszép volt az álom, csak olykor vegyült bele némi germán vagy viking rémmese és én tettettem a fáradságom, hogy fel ne ébredjek idõ elõtt. Csak majd a végén! Mikor a jó elnyeri méltó jutalmát. Volt, hogy hétezerkilencszázkilencvenkilencen ordítottak mellettem fülsüketítõen mégsem ébredtem fel, sõt egyre édesebbé lett az álom. Aztán jöttek ezek a kékmezesek… Ezek a hülye (azt mondják ezek még a csigabigát is megeszik) kékmezesek néhány perc alatt elintéztek: álom helyett könnyek jöttek a szememre és kínlódva próbáltam visszazuhanni a rózsaszín mélységbe, de csak ezek a kékek ugráltak már ott, és minél jobban fickándoztak, annál inkább minden teljesen reménytelen lett. Pedig az egész történet igazi vesztese nem is én voltam. Hanem a tündérek, az álomból, akikkel együtt éltem két hete, és ezalatt végig tudtam, hogy a végén gyõzni fognak, mert a jók mindig gyõznek és ennek így kell lennie és nem lehet másképp és kész. Minden úgy is alakult, ahogy lennie kellett. A manók, a legkisebb manó vezérletével a legjobb úton haladtak a gyõzelem felé, és semmit nem bízva a véletlenre az egyik fõtündér mindig hátul biztosította, hogy az elsõ sorban lévõk minél messzebbre jussanak…És jutottak, mindenki mindent megtett. Azt hiszem, tövirõl hegyire elmesélem ezt a gyerekeknek… Majd úgy kezdem, hogy holnemvolt. Biztos, hogy meg fognak érteni, és mivel ártatlanok, majd nem akarnak követni, és nem akarnak majd kékmezeseket gyûlölni, hanem csak álmodni, és csak tündéreket szeretni és a végsõkig szurkolni nekik a gyõzelemért. Megalkuvás nélkül. Mert a szeretett tündérekkel gyõzni az olyan földöntúli ragyogás, ami oly csábító, ki megízleli másra nem vágyik. Mondom én, akit végül is ezek a fránya kékmezesek felébresztettek és azt sem tudom milyen az… Csak azt tudom: álmodni, álmodni a tündérek menetelésérõl jó. Mit jó: nagyon jó, fantasztikusan jó, szuperjó és csupa boldogság Csak fekszik mozdulatlanul az ember és mégis mozog, szakadatlanul tombol a lelke és a szívverés hol felgyorsul, hol megáll. Az ember dolga ez, ez a magatehetetlen szorítás, esetleg álmában ordítozhat picit… Helyette meg dolgoznak a tündérek, ezek a fantasztikus lények, akik miatt az ember nem is akar feleszmélni egy ilyen kéthetes álomkórból. És most, hogy felébredtem, anélkül, hogy a jó elnyerte volna méltó jutalmát, azért valamivel mégis gazdagabb lettem. Most ébren vagyok és itt legbelül dolgozik valami és szüntelenül mondja, ne add fel. Ne add fel, hogy újra álomba merülj, és csak a beteljesedés után ébredsz majd fel. És gazdagságom, hogy megismertem és a végsõkig megszerettem a tündéreket, akik szüntelenül csúsznak másznak, küzdenek, és törnek elõre a gyõzelem reményében, és így küzdenek helyettem is, hisz gyõzelmük az álmom csodás végét jelenti. És most ebben az állapotban remegve várom, hogy újabb alkalmam legyen mélyen elaludni és várni, hogy az én pirosfehérzöld manócskáim újra és újra nekirugaszkodjanak a feladatnak. Á, azt hiszem annak idején majd sok év múlva mégiscsak elmesélem a gyerekeknek… Abban a pillanatban nem szerettem a kékmezeseket, sõt… De majd gyorsan hozzáteszem: mióta okosabb lettem meg rosszabbul is alszom meg ilyenek, azóta teljesen megértettem, hogy a kékmezesek úgysem jönnek soha közel a kályhához, ezért én csak a pirosfehérzöld manókkal foglalkozom, és már régen az sem érdekel, hogy az álom végét megérjem, mert tudom, hogy a manók természetükbõl adódóan - ha olykor szomorúak és elkeserednek is - legyõzhetetlenek és a végén, a végén õk mindig gyõztesek. Hja igen… Jövõ nyárra tervezek egy olimpiai hosszúságú alvókúrát… Nem is tudom… Hogy az altató kilója manapság?
Élõfórumon a "csajok"! "DO-ajándék fórumozóknak, néhány nappal karácsony elõtt: lapunk szerkesztõségében a horvátországi vb-n ezüstérmet szerzett nõi kézilabda válogatott dunaferres tagjai december 22-én, hétfõn válaszolnak böngészõink kérdéseire! Bojana Radulovics, Ferling Bernadett, Bohus Bea és Lovász Zsuzsanna biztosan jön, Pigniczki Kriszinát várjuk, Pálinger Kati pedig gyógyuljon meg addig! Csak tessék, csak tessék - máris lehet kérdezni! "
Informatika és tudomány
