Nem. Szakítottunk egy fél év után. Most megin találkozgatunk, de már nincs semmi. Bár én hülye még mindig szerelmes vagyok bele mindezek után. De õ keres engem mindig mindenféle ürüggyel, pl Karácsonykor, hogy menjünk együtt vásárolni, most vett egy kocsit, és hogy segítsek neki vezetni, meg mutassam meg a várost, stb. De mondtam neki, hogy ha megtanítom vezetni, utána lehet, hogy nem kéne találkozni többet, mert minden tali után szenvedek. Most is ezért ültem itt egész éjjel, hogy ne rá gondoljak.
Tapasztalatom a nõkrõl: az elején tündér, odavan érted, ölelget, puszilgat. Azután nyaggat, hogy vidd magaddal mindenhova. Kiderül, hogy nem bírja a haverjaidat (kisajátítás?) Ezután következik, hogy otthon marad anyucival, és nézi a valóvilágot, meg a brazil szemetet. Majd kitalálja, hogy a kapcsolatotok nem a régi, és szakítsatok inkább. Eközben te végig kõkeményen lovag maradsz, mindent megteszel érte (legalábbis én hülye ezt csináltam...). Azt már nem is említem, hogy fél év múlva visszajön, és kiderül, hogy volt egy fasz azóta benne, és rájött, hogy mégiscsak te vagy az igazi. Hát ez az én tapasztalatom. Biztos vannak rendes csajok is, de ilyen alapon (#2-es hozzászólás) én is állhatnék így minden nõhöz.
Akkor mér használunk mind kotont? Egyébként lehet benne valami. Egyébként én sem caltam meg soha a barátnõm, szal ez nem nagy cucc, ha valaki tényleg szereti másikat. Egyébként Kata, ha azt mondod 6-szor voltál szerelmes, akkor szerintem igazán még nem voltál sosem szerelmes. Bocsi, hogy régi témáról írok, csak most kezdtem el olvasni.
Errõl a hûség témáról meg annyit, hogy a megcsaláshoz mindig kellenek egy nõk is akik nem biztos, hogy egyedülállóak ugyebár.Akkor miért is CSAK a férfiak hûtlenek? Az más kérdés, hogy a férfiak kezdeményezõbbek.
Sajnálom hogy ilyen tapasztalataid voltak. Sajnos igaz, hogy rengeteg férfi ilyen, de a nõk sem éppen ártatlanok ezen a téren. Ne értsd félre, nem rád értettem, de sajnos ilyenek vagyunk mi emberek. E mellett kívánom, hogy olyan bartátot találj magadnak, aki nagyon hûséges lesz hozzád. Én is ilyen nõt keresek, ezért vagyok én is nagyon óvatos és ezért nincs már barátnõm 3 éve, ugyanis én sem kedvelem az "egyéjszakás" kalandokat.
"A pasik mind egyformák, disznók, meg mind ugyanazt akarja. Ja meg hûtlenek, a szennyes ruháikat szanaszét hagyják, és ha tévéznek állandóan váltogatják a csatornákat!" ... ".. korunk férfiai híján vannak az õszinteség és a hûség jellemvonások egyikének, vagy mindegyikének."
az általánosítás helyett inkább mondd úgy, hogy te még nem találkoztál az ellenkezõjével ...
háát amenyire visszaemlékszem még a magántanulmányaimra pl. abban hogy a a libidó minden emberi cselekvés hajtóereje..., nem volt még képes ketté választani az éntudatot a tudattól... ilyesmik...
ez tiszta, csak az ilyen általánositások nem jonnek be....biztos neki sincs mindenben igaza, de attol még nem hulye fazon... talán olvastad már konyvét?
A megcsalás az embernél állati származására vonatkoztatható vissza. Ugyanis az állatvilágban minden faj hím tagja saját génjének fenntartására törekszik, ezt úgy érheti el, hogy a lehetõ legtöbb nõsténnyel párosodik. A nõstény pedig a lehetõ legerõsebb hím génjének fenntartására törekszik, ezzel magyarázható a nõ válogatós mivolta, azért választja a megcsalást, hogy egy általa erõsebbnek vélt génállomány fennmaradását biztosítsa. Ez eddig tudományosan bizonyított tény. De magyarázható ezzel az emberi megcsalás? Jelenthet bocsánatot egy emberi kapcsolatban a gének tulajdonsága? A válasz egyértelmûen nem. Hogy miért? Az ember távol tartja magát állati mivoltától, pedig csak a legfejlettebb állat. Azonban van egy dolog, ami megkülönbözteti az állatoktól ilyen téren, ami az állatokban nincs, vagy csak nagyon primitív módon van jelen: a szerelem. A szerelem, mint a mai napig meg nem fejtett érzelem miatt nem megbocsátható a megcsalás az embereknél. Az állatvilágban nem létezik kölcsönösen érzett szerelem, csupán ösztönös összetartozás. Létezik az állatvilágban megcsalás? A válasz: természetesen. Pontosan a gének miatt. Az ember alapvetõ, mondhatni ösztönös önmagasztaló, nagyképû viselkedése adhat okot a szerelem nemes érzelmének megszegésére. Tegyük fel a kérdést: ha szerintünk az embert a szerelem választja el az állatvilágtól, ahol a megcsalás természetes dolog, akkor létezhet szerelem megcsalás mellett? A válasz valószínûleg nem. Természetesen nem lehet a megcsalást választókat az állatvilágba minõsíteni, csupán nem jellemezhetõ a szerelem érzelmével.
Freud vagy Nietzsche, már nemtom.
jah, nincs elég nõ, hogy tele legyen floodolva, mint a "barátnõ" De majd Kata megoldja :)
Én sem találkoztam olyan lánnyal, bár eddig nem is nagyon kerestem. Most végeztem életem elsõ komolyan vett kapcsolatával, csalódás volt, pedig nagyon jól indult. Képes vagyok elfogadni a másik "dilijét", ahogy mondanád, ha látnám, hogy van értelme, hogy viszonozzák.
De jó! Én még nem találkoztam olyannal. Pedig toleráns ember vagyok, tisztában vagyok, hogy nekem is vannak dilijeim, és másokét is elfogadom. Egy bizonyos határig persze.
Legyél is büszke, ezt nem sokan mondhatják el magukról. Bár egy kapcsolatnak esetleg az eleje függhet a 'megcsalsz-nemcsalsz' dologtól, késõbb már sokkal többmindentõl függ, viszont ha tényleg rátalál vkire az ember, akkor eszébe se jut a megcsalás. Szvsz. Egyébként van 1 kis irományom a megcsalásról, de csak ha érdekel vkit...
Ez meg a másik, pontosan ugyanúgy akarja, ebben nincs semmi rossz, a testi örömszerzésre szüksége van mind a férfinak, mind a nõnek. Esetleg a nõk kevesebbszer adnak neki hangot, de ez sem mindig igaz, van amikor õk a vadabb fél.
Szóval a barátokról annyit, hogy nékem is megadatott 6-szor megismerni mi az a szerelem, meg persze ennek velejárója: a barát. Sajnos mind a 6 esetben kiderült, hogy kkorunk férfiai híján vannak az õszinteség és a hûség jellemvonások egyikének, vagy mindegyikének. Ezért is nem erõlködtem a másfél éve történt legutóbbi szakításom óta újabb kapcsolat kialakítását, újabb "barát" becserkészését. Mondjuk hozzáteszem, legutóbbi kapcsolatom megromlásába az is belejátszott, hogy a munka és a suli sok idõmet elvett, és nem tudtam elegendõ idõt fordítani a "barát" nevû élõlényre, aki köztudottan érzékenyebb lelkületû, mint mi nõk, és ezt hamar zokon veszi, illetve elõszedi a "biztosmegcsalsz" címû lemezeket. Ez pedig már a kölcsönös bizalom megromlásának is jele. Az pedig már régen rossz. Hozzáteszem, nem vagyok az a melegágyból melegágyba típus, még egy páromat sem csaltam meg soha. Lehet, hogy hülye vagyok, de én erre büszke vagyok...