Most akkor a barátok is ki lesznek beszélve a barátnõk után. :P
A pasik mind egyformák, disznók, meg mind ugyanazt akarja. Ja meg hûtlenek, a szennyes ruháikat szanaszét hagyják, és ha tévéznek állandóan váltogatják a csatornákat!
szinte éreztem egy ilyen topic eljovetelét és azt is hogy te nyiotd majd
"A pasik mind egyformák, disznók, meg mind ugyanazt akarja. Ja meg hûtlenek, a szennyes ruháikat szanaszét hagyják, és ha tévéznek állandóan váltogatják a csatornákat!"
Ja, ez a perverzióm. Ha netán eközben ott középen egy rotyogó üstben csücsülnék, vagy egy máglyához kötözve lennék, sokkal jobb lenne, mert hamar megváltana a te fajtádtól. :P :D
lol Kata visszatért és rögtön felforgatja az egész fórumot
Ó, János! Középsõujjad egyenessége felizgat, megcsillanó aranyfogadtól szívem gyorsabban ver, és az a búvárszemüveg! Elalélok szexepilledtõl, te angyal! :D
Ja, és különben is, a nõknek és a férfiaknak pontosan ugyan annyi 'hibájuk' van, persze mindkét fél az igazát akarja. De ez így van rendjén, Ti se nélkülünk, mi se nélkületek...
Szóval a barátokról annyit, hogy nékem is megadatott 6-szor megismerni mi az a szerelem, meg persze ennek velejárója: a barát. Sajnos mind a 6 esetben kiderült, hogy kkorunk férfiai híján vannak az õszinteség és a hûség jellemvonások egyikének, vagy mindegyikének. Ezért is nem erõlködtem a másfél éve történt legutóbbi szakításom óta újabb kapcsolat kialakítását, újabb "barát" becserkészését. Mondjuk hozzáteszem, legutóbbi kapcsolatom megromlásába az is belejátszott, hogy a munka és a suli sok idõmet elvett, és nem tudtam elegendõ idõt fordítani a "barát" nevû élõlényre, aki köztudottan érzékenyebb lelkületû, mint mi nõk, és ezt hamar zokon veszi, illetve elõszedi a "biztosmegcsalsz" címû lemezeket. Ez pedig már a kölcsönös bizalom megromlásának is jele. Az pedig már régen rossz. Hozzáteszem, nem vagyok az a melegágyból melegágyba típus, még egy páromat sem csaltam meg soha. Lehet, hogy hülye vagyok, de én erre büszke vagyok...
Ez meg a másik, pontosan ugyanúgy akarja, ebben nincs semmi rossz, a testi örömszerzésre szüksége van mind a férfinak, mind a nõnek. Esetleg a nõk kevesebbszer adnak neki hangot, de ez sem mindig igaz, van amikor õk a vadabb fél.
Legyél is büszke, ezt nem sokan mondhatják el magukról. Bár egy kapcsolatnak esetleg az eleje függhet a 'megcsalsz-nemcsalsz' dologtól, késõbb már sokkal többmindentõl függ, viszont ha tényleg rátalál vkire az ember, akkor eszébe se jut a megcsalás. Szvsz. Egyébként van 1 kis irományom a megcsalásról, de csak ha érdekel vkit...
Gondoljatok bele mi lesz itt ha elõkerül Moni és majd 2 osztják az igét, tuti a fejünkhöz vágják az elmúlt 20000 év összes sérelmét..... :))
De jó! Én még nem találkoztam olyannal. Pedig toleráns ember vagyok, tisztában vagyok, hogy nekem is vannak dilijeim, és másokét is elfogadom. Egy bizonyos határig persze.
Én sem találkoztam olyan lánnyal, bár eddig nem is nagyon kerestem. Most végeztem életem elsõ komolyan vett kapcsolatával, csalódás volt, pedig nagyon jól indult. Képes vagyok elfogadni a másik "dilijét", ahogy mondanád, ha látnám, hogy van értelme, hogy viszonozzák.
A megcsalás az embernél állati származására vonatkoztatható vissza. Ugyanis az állatvilágban minden faj hím tagja saját génjének fenntartására törekszik, ezt úgy érheti el, hogy a lehetõ legtöbb nõsténnyel párosodik. A nõstény pedig a lehetõ legerõsebb hím génjének fenntartására törekszik, ezzel magyarázható a nõ válogatós mivolta, azért választja a megcsalást, hogy egy általa erõsebbnek vélt génállomány fennmaradását biztosítsa. Ez eddig tudományosan bizonyított tény. De magyarázható ezzel az emberi megcsalás? Jelenthet bocsánatot egy emberi kapcsolatban a gének tulajdonsága? A válasz egyértelmûen nem. Hogy miért? Az ember távol tartja magát állati mivoltától, pedig csak a legfejlettebb állat. Azonban van egy dolog, ami megkülönbözteti az állatoktól ilyen téren, ami az állatokban nincs, vagy csak nagyon primitív módon van jelen: a szerelem. A szerelem, mint a mai napig meg nem fejtett érzelem miatt nem megbocsátható a megcsalás az embereknél. Az állatvilágban nem létezik kölcsönösen érzett szerelem, csupán ösztönös összetartozás. Létezik az állatvilágban megcsalás? A válasz: természetesen. Pontosan a gének miatt. Az ember alapvetõ, mondhatni ösztönös önmagasztaló, nagyképû viselkedése adhat okot a szerelem nemes érzelmének megszegésére. Tegyük fel a kérdést: ha szerintünk az embert a szerelem választja el az állatvilágtól, ahol a megcsalás természetes dolog, akkor létezhet szerelem megcsalás mellett? A válasz valószínûleg nem. Természetesen nem lehet a megcsalást választókat az állatvilágba minõsíteni, csupán nem jellemezhetõ a szerelem érzelmével.
Freud vagy Nietzsche, már nemtom.
Hát még jó, hogy váltogatjuk, ha egyiken sincs semmi, a nõk bezzeg megelégednek a szappanoperákkal meg a valóságsókkal
ez tiszta, csak az ilyen általánositások nem jonnek be....biztos neki sincs mindenben igaza, de attol még nem hulye fazon... talán olvastad már konyvét?
háát amenyire visszaemlékszem még a magántanulmányaimra pl. abban hogy a a libidó minden emberi cselekvés hajtóereje..., nem volt még képes ketté választani az éntudatot a tudattól... ilyesmik...
ehh... nem mondtam én ilyet... de az a baj ezzel az egész témával, hogy ezt szinte mindenki hinni akarja nem pedig érteni...
Soxerencsét. Sok kell Kata!
"A pasik mind egyformák, disznók, meg mind ugyanazt akarja. Ja meg hûtlenek, a szennyes ruháikat szanaszét hagyják, és ha tévéznek állandóan váltogatják a csatornákat!" ... ".. korunk férfiai híján vannak az õszinteség és a hûség jellemvonások egyikének, vagy mindegyikének."
az általánosítás helyett inkább mondd úgy, hogy te még nem találkoztál az ellenkezõjével ...
Informatika és tudomány
Eszed elvitte a télapó?! Mafla! 
