Akkor kezdjük az elején, nem sokkal miután találkoztam Skaccékkal, olyan hét óra körül volt kapunyitás, 4 sorban elkezdték beengedni az embereket, akik ekkorra már igencsak sokan voltak (és türelmetlenek). Elejinte igen lassan haladtunk befelé, mindenkit alaposan megmotoztak. Bent szuvenírvásárlás, aztán szétváltak útjaink, az Attilák felmentek a kakasülõre, én meg az arénába. Maga a terem nem volt nagy, olyan 5000 férõhelyes lehetett, viszont még ez sem volt kihasználva teljesen (ejnye bejnye az Osztrákoknak, fõleg, hogy még így is rengeteg volt a külföldi. Egyáltalán megérdemelték ezt a koncertet? Confused ) De hogy végre a lényegre térjek, jöjjön a koncert. Én bal oldalt elõl álltam meg az arénában kb. Myung színpadi helyének a vonalában, és milyen jól jártam így, onnan mindent tökéletesen láttam. Nem sokkal este nyolc után a függönyt elhúzták és elindult az intro az In the Name of God záró soraival, amibõl persze lett hamarost The Root of All Evil. Bemelegítésnek nem volt rossz, rögtön utána a jött Panic Attack, amire rendesen megmozgatta a tömeget. Persze ez eddig nekünk is kijárt Pesten, viszont ezután következett az igazi show, a három (szép nagy) kivetítõn a számláló 2005-rõl vadul pörgött visszafelé, közben képek, borítók suhantak el és a végén 1985 után ott virított a Majesty logo és ekkor belekezdtek az Another Won-ba. Õszintén bevallom ehhez a számhoz még nem, vagy csak futólag volt szerencsém, de ott a koncerten fantasztikusan jó volt, rengeteg váltással, szép szólókkal. Félelmetes. Az Afterlife igazi csemege, a közönség is értékelte ezt a két korai számot (saját bõrömön tapasztaltam, hehe). A Pull Me Under mindig is nagy közönségkedven volt, lett nagy beindulás, kórusban éneklés, stb. Én személy szerint jobban örültem volna egy másik I&W számnak (mondjuk a Take the Time még hosszban is ott van), de így is jó volt. Sokan írták mára DT fórumon, hogy a Caught in a Web-et máshogy játszák újabban, én nem tapasztaltam túl nagy eltéréseket (volt elõtte egy kis intro, szerkezetileg amúgy megegyezett az albumverzióval, persze a hangzás egy kicsit más volt, fõleg Rudi bácsinál) Két síkon is haladunk az idõben, FII és Peruvian Skies. Na ezt a számot darabokra szedték! A fények Rudi bácsira fókuszáltak, aki egy kissé Pink Floydos, elszállós, gyönyörû bevezetõt/szólót játszott a Continuumon, majd még a szám elsõ felében volt egy leállás, ahol egy kis Wish You Were Here betétet játszottak, majd jól bekeményítettek a második felén, hogy a végén a Metallica betéttel befejezzék (ha jól emlékszem a Wherever I May Roam volt). Végül az elsõ rész befejezéseként leadták a Home-ot. Ezt egyszerûen nem kell ragozni, nem is lehet. A Peruvian Skies is csúcs volt, de ez... kész. 15 (majdnem 20) perc szünet, ekkor találkoztam 3 másik magyar sráccal, ami f**** volt, kielemeztük az eddig hallottakat, de nem értünk a végére, mert jött a második félidõ. Recsegés-ropogás, harangszó. Bezony, nyitásnak The Glass Prison és ha már itt tartunk akkor folytassuk az AA sagát, This Dying Soul! Mindkettõ nagyon brutális volt, fõleg így együtt. (kár, hogy a RoaE az elején lement, LaBrie még viccelõdött a TDS után, hogy ugyanazt a számot kétszer egy koncerten nem adják le Smile) És elérkeztünk a jelenbe, 2005 a kivetítõkön, jöttek az Octás számok. A These Walls kellemes volt, de semmi extra. Sajnos LaBrie itt már nagyon fáradt volt, látszott az arcán, persze azért igyekezett. Az I Walk Beside You (2 Very Happy) részemrõl kimaradhatott volna, nem a szívem csücske. Körülöttem úgy látszik máshogy gondolkodtak, ugyanis nagyon vevõ volt rá a közönség. LaBrie a fáradtsága ellenére remekelt, látszik, hogy fekszik neki ez a szám. Részemrõl egy instrumentális (SFaM Smile) szám jobb lett volna (csak ugye a kronológiát tartani kellett), és LaBrie és pihenhetett volna közben. Persze pihent így is, ugyanis újabb Rudess szóló következett a Continuumon (csodálatos volt), amivel felvezett az új album mestermûvét, az Octavariumot. Na erre megint nem találok szavakat, pont (izé... majdnem) olyan volt, mint ahogy annak lennie kell. Egyrészt nem siették el, mint néhány korábbi koncerten, másrészt az Intervals (IV.) résznél LaBrie nem esett ki a ritmusból, mint ugyancsak korábban több koncerten (na jó, a Root-nál még csúszott, de a Third-nél már a helyén volt). Egy bõ perces visszataps után a The Spirit Carries On-t az egész aréna együtt énekelte, persze jó volt, de a Pecsában (hazabeszélek Razz) jobb volt. Utolsó számként elõszedték a Metropolis Pt. 1-et, ami megintcsak szuper volt, még a végén bohóckodtak is egy kicsit Portnoyék, alig akarták abbahagyni (sajna LaBrie arcán látszott, hogy menne már :/) A koncert maga nagyjából ennyi volt, utána gyülekezõ és jöttünk haza (mégegyszer köszönet Skaccnak, hogy hazahozott) Még egy pár dolgot kihagytam. Elõször is muszály kitérnem a hangzásra: majdnem tökéletes. Az elsõ két szám mindkét félidõben elég hangos volt, de utána rendbejött. Viszont a hangszerek szuperül ki voltak egyensúlyozva és ami a legnagyobb csoda, hogy Myung kristálytisztán szólt (legalábbis ahol én álltam), nem kenték el a basszust! Rudess sem volt halk, mint szerintem a Pecsában. Két, nem is, három kisebb baj volt viszont a hangzással, mégpedig a kicst hangos dob, a halk vokál és Petrucci gitárja. Ez utóbbi néhol gerjedt, néhol furcsán torz hangokat produkált . Viszont nagyon meg kell dícsérnem a zenekart, ugyanis annak ellenére, hogy ki tudja hanyadik koncertet adják szinte napi rendszerességgel hihetetlen aktívak voltak és élvezték amit csinálnak. (LaBrie is, csak a végére dõlt ki). Rudess végig mint valami gyerek vigyorgott, cukkolta a közönséget; Portnoy szintén acsarkodott velü(n)k; Petrucci végi vágta az õrült grimaszokat; Myung rengeteget(!) mozgott, néha enyhén headbangelt, és a Metropolis bassz-szólójánál kiállt elõlre a színpad közepére, látszott rajta, hogy õ is élvezte; LaBrie körbe-körbe rohangált, buzdította a közönséget, pózolt stb. Összességében egy nagyon jó koncertet láttunk, kár, hogy mindez nem Magyarországon történt, biztos lett volna rá minimum ekkora érdeklõdés. Fin."
áz, :-D, majd mesélek, most tanulok mikroökonómiára :-(
In the Name of God outro (intro tape) 01 - The Root Of All Evil 02 - Panic Attack 03 - Another Won (Majesty) a kivetítõn 04 - Afterlife (1989 + a borító) 05 - Pull Me Under (1992 + a borító) 06 - Caught In A Web (1994 + a borító) 07 - Peruvian Skies (with part of Pink Floyd - Wish You Were Here and Metallica - For Whom The Bell Tolls) (1997 + a borító) 08 - Home (1999 + a borító + a casino stb.) ~~~Intermission~~~ 09 - The Glass Prison (2002 + a borító) 10 - This Dying Soul (2003 + a borító) 11 - These Walls (Innentõl Octavarium golyók a háttérben középen nagyban + 2005) 12 - I Walk Beside You 13 - Octavarium ~~~Encore~~~ 14 - The Spirit Carries On 15 - Metropolis Pt. 1
A Glass Prison, This Dying Soul és a Root of All Evil egy trilógia (eddig), történetileg nem tudom mi a kapcsolat, de zeneileg sokat észre lehet venni. Pl a TDS-ban van egy rész ami egy-az-egyben ugyanaz, mint a GP-ban, és a ROAE-ben meg a TDS-ból van ugyanígy az "I can fell your body brakig" rész átemelve. Ezt legegyszerûbben onnan lehet tudni, hogy megveszitek a lemezeket és látjátok hogy a GP elõtt egy I. áll, a TDS elõtt II. és a ROAE elõtt meg egy III. a szövegkönyvben a szám neve elõtt. Elég pontos volt? :-D
Oh, de szép, na majd utánanézek :) Igen van eltérés: itt azt mondja asszem, hogy I want to feel your body braking. A Root of All Evil-ben pedig I can feel my body braking..
Hm, jól hallom, hogy a This Dying Soul-ban lévõ I can feel your body braking szerû szókapcsolat a Root of All Evil-ben is kihallható ugyanolyan ritmussal, csak egy pici szöveg változtatással? Mi történt? Feldolgozták a saját számukat?
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Gyerekek, ilyen nincs, nincsenek szavak, semmi, ezt nem lehet elmondani... sorry, nem tudom most szavakba önteni mi történt ma este PeCsában...