Ez a Topic a Haditechnika iránt érdeklõdöknek lett nyitva, elsõ hozzászólásként egy kis JSz-2 ismertetõ mindjárt :)
A JSz-2 a KV-1 nehéztank leszármazotja, eredetileg KV-13 név alatt kezdték fejleszteni, egy közepes tank, amely nehéztankokra jellemzõ páncélzatott kapott. Miután a német Tigris és Párduc tankok megjelentek a keleti fronton, felgyorsították a fejlesztés ütemét, és két változatban kezdték volna el gyártani, 76.2mm-es ágyúval (ez lett pártdöntés alapján a JSz-1) és 122mm-es ágyúval (JSz-2). Miután azonban 1943 közepén egy elfogott Tigrist megvizsgáltak, kiderült, hogy a 76.2mm-es ágyú szinte hatástalan a német harckocsi ellen, így a JSz-1-et áttervezték 85mm-es ágyúra (ekkor amúgy JSz-85-nek hívták ezt a verziót, és JSz-122-nek a JSz-2-õt, az ágyú ûrméretére való utalásként). Számtalan tervezési problémával küzdött a tervezet, elsõsorban a hajtáslánccal voltak gondok. Az elsõ JSz-1-esek 1943 Októberében, míg az elsõ JSz-2-esek 1943 Decemberében gördültek ki a gyártócsarnokokból. A JSz-1-esek gyártása a gyengébb fegyverzet miatt hamarosan abbamaradt, az utolsó 1944 Januárjában készült el, utána átáltak a JSz-2 majd a Jsz-3 gyártására. A JSz-2 elsõ sorozata teljesen öntött testel és toronyal rendelkezett, de a harci tapasztalatok vegyesek voltak, mert bár a német 88mm-es lövedékek legtöbbször még az oldalpáncélt sem ütötték át, a páncél belsõ oldaláról darabok szakadtak ki, amelyek nagy pusztítást vittek végbe a harctérben. Késõbb legalább 4 féle változat készült, különféle formájú öntött testtel, illetve egy változat hegesztett gyártástechnológiával (ezeknek fõleg az orra tért el egymástól, az elsõ két változatnak laposabb orr-része 60mm-es páncélzattal rendelkezet csupán, a késõbbi változatok 120mm-es páncélzattal készültek az egész orr-részen). A 122mm-es ágyúval is voltak gondok, miután egy teszten a csõszájfék konkrétan szétrobbant. Ezek után többféle csõszájféket is kidolgoztak a DT-25 ágyúhoz, nevezetesen egy "T" alakút, egy olyat, amely megszólalásig hasonlított a német 88mm-es ágyúk csõszájfékére és végül az általánosan ismert kissé hosszúkás változatot.
Érdekesség, hogy 1944 Novemberében JSz-2-esek és KirályTigrisek összecsaptak Magyarországon, nem meszze Budapestõl, egyértelmû gyõztese ennek a csatáknak nem volt, komoly veszteségeket szenvedet mindkét oldal, de amíg az Oroszok tudták pótolni a veszteségeket, a Németek nem.
1945-ben sok JSz-2-es tornyának oldalára hevenyészet kötény került, amely gyakorlatilag annyit tett, hogy négy csövet hegesztettek a torony mindkét oldalára, ehez pedig egy acéllapot hegesztettek. Azért döntöttek ilyen megoldás mellett, mivel elég sok tank veszett oda a HEAT lövedékek és rakéták miatt, amelyek többsége a torony oldalát találták el. Hasonlóan hevenyészet megoldás volt a gyilkos városi harcokban a nyitott búvónyilásokon bedobott kézigránátok elleni védekezésül az a parancs, hogy minden harckocsi legénységének be kell csuknia a búvónyilások ajtaját (a városi harcokban sokszor a parancsnok a tetõn lévõ géppuskáját használta a bújkáló védõk ellen, nem egy esetben sikerült mellette bedobni egy gránátot a harctérbe, amelynek hatása meglehetõsen nagy volt).
A JSz-2-es a német tankokhoz viszonyítva elég jól fegyverzett volt (a 122mm-es ágyú páncéltörõ fegyverként a német 88m-esel egy partiban volt, viszont repesz-romboló lövedéke annál sokkal erõsebb volt, és mivel a JSz-2 legtöbbször élerõ ellen harcolt, ennek nagy jelentõsége volt), elég komoly páncélzattal. Azonban a német harckocsik sokkal jobb optikával rendelkeztek, ami miatt nagyobb esélyük volt a találatra, valamint a legtöbb német nehézharckocsi személyzete jól kiképzett elit volt, ami miatt a jelentõs fölényben lettek volna - csakhogy a német Tigrisek és KirályTigrisek nem voltak a megbízhatóság mintaképei.
JSz-2-esek harcoltak a Koreai-konfliktusban, az 50-es években, majd a közel-keleten is, a 60-as években, sõt a 70-es években is használták õket, de immár beásva, mint egyfajta kisméretû erõdítményt.
Az ahogy nézem fõleg a kézifegyverekrõl szól, ez pedig inkább a harckocsiról, repülõgépekrõl esetleg hadihajókról, stb. Nem vitás, hogy a két topic bizonyos szintig üti egymást, de amikor én rákerestem, olyan szavakat adtam meg kulcsnak, mint "haditechnika" vagy "harckocsik".
Sdkfz 251/1-s féllánctalpasról kéne olyan kép amin az elsõ géppuska helyett 1 Pak 36-s ágyú van.
Akkor egy korábban megejtett T-80 család ismertetõ:
A T-80 család az 1980-as évek elején lépett szintérre, és az eredeti tervek szerint a T-64-es váltotta volna a "minõségi harckocsi" feladatkörben, míg a T-72 megmaradt volna egy olcsóbb, egyszerubb, nagy tömegben gyártható "tömegharckocsinak". Az elso változatot, a "sima" T-80-at még a SG-1000 gázturbina hajtotta, amleynek megjelenésében nyilván komoly érv volt, hogy az USA a 70-es évek végén egy gázturbinás eroforrással hajtott harckocsi fejlesztésén dolgozott, aminek a végeredménye az M1 Abrams lett (mellkes, hogy az Abrams-ot egy teszten összehasonlították a Diesel-Motoros Leopard 2-vel, és bár az a tesztek jó részén a Leo2 jobban szerepelt, az amerikai tisztek az Abrams gyõzelmét hirdették ki). Az orosz fejlesztomérnökök hasonló problémával szembesültek a gázturbina beépítésénél, mint amerikai társaik: a gázturbina fogyasztása olyan nagy volt, hogy jelentosen korlátoztott hatótávolsággal rendelkezett a dizel-motoros harckocsikhoz képet (a T-72-es egy feltöltéssel külsõ tartályok nélkül 480km-et tehetett meg, ehez képest a T-80 csupán 335km-et). Megoldásként extra külso tartályokat szereltek rá, így 600km-re nõtt hatótávolsága (a T-72-es maximális hatótávolsága a kisebb külso tartályokkal 550km). A T-80-as ugyanakkor jelentõsen fejlesztett tûzvezeto rendszerrel rendelkezett, lézeres távolságmérõvel, (orosz viszonylatban) fejlett ballisztika számítógéppel (a T-72-esen még nincs semmi ilyesmi!), ágyúcsövét pedig hõelnyelo anyaggal burkoltál (lövés után az ágyúcsõ megemelkedett hõmérséklete nagyon jól láthatóvá teszi a rejtõzõ harckocsit infravörös érzékelõk számára). Fõ fegyverzete a T-64-es és a T-72-es 125mm-es ágyújának továbbfejlesztett változata, a 2A46M lett, hozzá pedig a 3VBM7 és 3VBM8 APFSDS (levállóköppenyes ûrméret alatti szárnystabilizált nyillövedék) páncéltöro, 3VBK16 HEAT-FS (szárnystabilizált kumulatív páncéltöro lövedék) és a 3VOF-36 HE-FRAG-FS (szárnystabilizált repesz-romboló lövedék) löszert rendszeresítették, illetve képes volt 9M119 (NATO: AT-8) rádióvezérlésu, ágyúcsõbõl kilõhetõ páncéltöro rakéták indítására is (megjegyzem, a késobb kijött urániummagvas páncéltörõ lövedékek ugyanúgy kilohetõek a korábbi ágyúkból is). Az ágyú töltõberendezéssel volt ellátva, akár a T-64 és a T-72, ez alaphelyzetben 28 lõszert tartalmazott, további 17 lõszer pedig a vezetõ mellett illetve a harctérben volt elhelyezve. Szükség esetén ez utóbbiból a személyzet kézzel is tölthette az ágyút.
Nem sokkal késõbb jött a T-80B, amely az elsõ igazi szériagyártású változat volt, az elso szériákban SG-1000 (1000le) majd késobb GTD-1000F (1100le) gázturbinával látták el. Ennek a parancsnoki változata volt a T-80BK, amely nagyobb teljesítményu rádióval (és egy második antennával) volt ellátva, fejletteb navigációs rendszerrel rendelkezett, viszont nem volt képes páncéltörõ rakéta kilövésére. A közel-keleti hadszintereken tapasztaltak alapján kifejlesztett ERA (reaktív páncélzat, ez gyakorlatilag formázott robbanótölteteket jelent, amely akkor robban, ha egy HEAT fémsugara éri, ekkor a robbanás ereje a fémsugarat a harckocsitól eltéríti, így védve azt) felszerelhetosége miatt jött ki a T-80BV, amely csak abban tért el elodjétõl, hogy a tornyon és a testen az ERA felerõsítésére szolgáló tartóelemek megjelentek, az ERA-képes parancsnoki harckocsik új változata pedig a T-80BVK lett.
Az elsõ igazi változást a T-80U széria hozta meg, amely 1985-ban jelent meg. Ez már fejlettebb kétvektorú löveg-stabilizátorral rendelkezett (a lövegstabilizátor feladata, hogy az ágyú folyamatosan a célra nézzen, még akkor is, ha a harckocsi közben össze-vissza forog és dõl), és a rádióirányítású páncéltörõ rakétarendszert egy lézerirányításúra cserélték le (9M119M, NATO: AT-11), amely 100-5000 méteren belül alkalmazható. Elláttható továbbá a "STHORA-1" infravörös zavaróberendezéssel (amelynek feladata megtéveszteni az infravörös célravezeto berendezéseket) illetve a 3D17 "Tucsa" ködfejlesztovel, amely a lézeres bemérés ellen ködfüggönyt hoz létre a tank körül.
Továbbfejlesztették a túzvezeto rendszerét is, bár az nem sokban tér el a T-80B-tol. Az elsõ sorozatok a GTD-1000TF (1100le), míg a késobbi szériák a GTD-1250 (1250le) gázturbinával voltak ellátva.
Ennek parancsnoki változata a T-80UK, amely csökkentett (összesen 30 darabos, melybõl általában 6db AT-11 volt) loszerkészlettel rendelkezik, mivel a lõszerek helyére új rádió került, ugyanakkor e változat képes volt AT-11 páncéltöro rakétát indítani. Az T-80UD a gázturbinákkal felmerülo problémák megoldására született: ezt a 6TF jelu hathengeres dizel-motorral szerelték fel, amely 1100 lóerot adott le, ezen kívul új, erõsebb páncélzattal szerelték fel. A T-80UM 1991-ben jelent meg, és a GTD-1250-es gázturbina hajtotta. Új, fejlettebb számitógépes tûzvezeto rendszert kapot, valamint a tûzér kapott egy infravörös képalkotó rendszert (1991-ben! mikor a nyugati tankok már több, mint 10 éve rendelkeztek ilyen berendezéssel!) Utódja (ha lesz rá vevõ) a T-80UM2, amely alig pár éve jelent meg, és valószinüleg még mindig nem az utolsó T-80 változat. Új, még modernebb számítógépet kapott, és immár a vezetõ is rendelkezik infravörös képalkotó rendszert.
A T-80 család 1990-re teljesen leváltotta a T-64-eseket. Jelenleg Oroszországban, Omszkban gyártják a T-80U/UK, és a T80-UM/UM2 harckocsikat, Ukrajnában a Kharkhov-i tankgyár pedig a T-80UD és a T-84 harckocsikat.
A T-84 az ukránok fejlesztése, mivel õk gyártják a T-80 család dizel-motoros változatait. A T-84 is dizel erõforrásal rendelkezik, nevezetesen egy kétütemu, hathengeres, 1200 lóerot leadó "6TD2" jelut. A harckocsi amúgy a T-80UM2 megfeleloje, ám egy érdekes plusszal rendekezik: az ukránok válalják 120mm-es NATO löveg beszerelését, akár töltõberendezéssel együtt, továbbá különféle (francia, orosz, sõt, akár német) tûzvezérlo berendezésekkel is felszerelik, a kedves vevõ kivánalmai szerint.
Ettõl függetlenül inkább a "hagyományos" verziók hóditanak, Pakisztán legutóbb ukrajnától rendelet több, mint 300db T-80UD-t, és Dél-Korea (aki amúgy saját gyártású harckocsival is rendelkezik) pedig nagyobb mennyiségu T-80U vagy UM-et szándékozik vásárolni oroszországtól.
Érdekesség: A Csecsenföldi hadjáratok alatt az orosz T-80B harckocsik komoly kellemetlenségeket okoztak, egy orosz tábornok a fáma szerint dührohamot kapott, mikor egy elõrenyomulásnál az éket alkotó harckocsik sorra robbantak le. Ezek után Csecsenföldön feltüntek a T-80 dízel-motorral szerelt változatai, illetve a T-72-eseket is átvezényeltek. Ettõl függetlenül nemrég készült képen is láttam Csecsenföldön gázturbinás T-80-as harckocsit.
Pár Kép: (bocsi a modemesektol, de talán nekik is tetszeni fog):
T-80U
T-80UD
T-84
Légyszíves Írj egy kicsit a C1 Ariete-tõl! Z se rossz. Perszte csak ha nem probléma.
Tud valaki vmit arról az 5 millió 2.vh-s képrõl, amit feltettek a netre? (a fõlapon van róla cikk) Nem mûxik a link http://www.evidenceincamera.co.uk/.
Hmm... Nem egyszerû, de ezt találtam (amúgy a helyes jelzése ennek a változatnak: Sdkfz 251/10):
Az Ariete a Fiat-Iveco és az Oto-Melara cégek együtmûködésének gyümölcse, a Fiat gyártja a testet a hajtásláncal, az Oto-Melara pedig a toronyért és a lövegért felel. 1995-ben adták át az elsõ példányt az Olasz haderõnek, és 2002 második felében szálították le az utolsó, 200.-adik tankot.
Fõ fegyvere az Oto-Melara által gyártott L/44-es 120mm-es simacsövû NATO-szabványnak megfelelõ ágyú, amelynek csövét hõelnyelõ burkolattal látták el, valamint füstelszívóval is felszerelték. Az ágyú kétirányú hidraulikus stabilizátorának köszönhetõen képes mozgás közben is kellõ pontosságot elérni. APFSDS (leválóköppenyes szárnystabilizált páncéltörõ lövedék) és HEAT-FS (szárnystabilizált tankelhárító robbanó lövedék) lõszert rendszeresítettek hozzá. A tank tornyában 15, a testben pedig 27 lõszert tárolnak. Egy 7,62mm-es párhuzamisított és egy egy ugyanilyen, 7,62mm-es légvédelmi géppuska (a parancsnok buvónyilásánál) egészíti ki a fegyverzetett, ezekhez 2500 lõszert visz az Ariete. A védelmet szolgálja a torony két oldalán lévõ ködgránátvetõk (összesen 8), illetve egy RALM lézer-besugárzásjelzõ, amely 360°-os lefedettséget nyújt, és jelzi ha a lézer-távolságmérõk vagy lézer-célzó berendezések sugároznak a tank irányában.
A tank tûzvezetõ rendszerét (név szerint TURMS FCS) a Galileo Avionica készíti, és magában foglalja a parancsnok éjjellátó panoráma-periszkópját, a tüzér stabilizált periszkópját, amely infravörös keresõvel is rendelkezik (ehez tartozik egy lézeres távolságmérõ is), amelyhez a digitális tûzvezetõ számítógép tartozik. Ennek érdekessége, hogy a tankon lévõ meteorológiai érzékelõ adatait is figyelembe veszi. A tüzér periszkópjának képét a parancsnok egy TV-képernyõn figyelheti folyamatosan. A vezetõ a tank jobb oldalán, elöl foglal helyet és három periszkópja van, melybõl az elõre nézõ passzív infravörös érzékelõvel van ellátva. Az Ariete erõforrása egy Fiat V-12 MTCA 12 hengeres turbó-diesel motor, amely 1300 lóerõt ad le, ezt egy, a német ZF gyártól licencelt automata váltómû osztja le, a váltó négy elõre és két hátramenettel van ellátva. Maximális sebessége mûúton 65km/h. Elõkészítés nélkül 1.25 méteres, elõkészítéssel 4 méteres gázlóképességel rendelkezik.
Az Ariete bázisán készül a Palmaria önjáró löveg, amely egy 155mm-es NATO tarackkal lesz felfegyverezve. Készül a fejlesztett, C2-es változat, valószinüleg a páncélzatát erõsítik meg, valamint a tûzvezetõ és kommunikációs rendszerét cserélik le a C1-nek.
Ariete C1
Ariete C1
Ariete C2
PanzerKampfwagen VI. Ausf. B Tiger II.
A PzKpfw. VI. Tiger II. kétségkívül a II. Világháború legerõsebb harckocsija volt egészen a háború befejeztéig, és a Szövetségesek nem állítottak vele szembe semmilyen harceszközt, mely hatékonyan alkalmas lett volna a megsemmisítésére. A Tiger II. kifejlesztésének tervei 1941 májusában készültek, egy évvel a Tiger gyártásának megkezdése elõtt. 1942 õszén kezdtek hozzá a tervezõk a tényleges munkához, egy új nehéz harckocsi kifejlesztéséhez, amely késõbb a Tiger helyét kellett hogy átvegye. 1944 közepére a Tiger I. még mindig rendkívül hatékony harceszköz volt, de veszélyforrást jelentettek már számára a szovjet JS harckocsik, illetve a Szövetségesek által használt páncélvadász lövegek.
Újra a Henschelt és a Porschét bízták meg a tervezéssel. A Porsche gyár két prototípus terveit készítette el, amelyek a VK4501(P)-n alapultak, és a VK4502(P) típusjelzést kapták. Az elsõ változaton, a Typ 180 (Turm Vorne)-n a lövegtorony középen helyezkedett el, míg a Typ 181 (Turm Hinten)-n a torony páncéltest hátulján kapott helyet. A Typ 181-en ezért a motort középen kellett elhelyezni, míg a Typ 180-on a motor a páncélosban szokásos helyére, hátulra került. Az alváz a gázolaj-elektromos motorral egyetemben mindkét típusban megegyezett a VK4501(P)-ben használttal. Ezektõl a különbségektõl eltekintve a két típus teljesen ugyanolyan volt, csupán néhány mechanikai alkatrész különbözött. Ezekbõl a prototípusokból csak fa modell készült.
A Henschel prototípusa lényegesen gyorsabban készült (mivel sok alkatrésze megegyezett a PzKpwf. V. Pantherrel illetve a Panther II.-vel), és hamar meg is kezdték a gyártását. A VK4503(H) teljen különbözött a Tiger I-tõl, és inkább hasonlított egy megnagyobbított Pantherre. 1943. október 30-án a fából készült utánzatát bemutatták Adolf Hitlernek. Már az elõkészültetek során legyártottak 3 darabot a kasseli Henschel telephelyen, a tényleges gyártás azonban csak 1944 januárjában kezdõdõtt meg.
Az elsõ 50 Königstigert (King Tiger, Királytigris) a Porsche által tervezett lövegtoronnyal szerelték fel, a továbbiakat már a Henschel féle toronnyal (ezeket a Krupp gyártotta). A Porsche féle lövegtornyok eredetileg a VK4502(P) harckocsihoz készültek, melynek terveit elvetették, de a lövegtorony terveit elfogadták, és felhasználták a Henschel Tiger II-iben. Míg a Porsche féle torony egyöntésû 88 mm-es löveget tartalmazott, a Henschel félén a 88 mm-es löveget két darabból illesztették össze.
A Porsche torony homlokpáncélja ívelt volt, ami egy csapdát jelentett a becsapódó lövedéknek, ezért a Henschelt megbízták egy másik lövegtorony tervezésével, amit a késõbbi példányokban általánosítottak. Az új torony egyenes páncéllemezekbõl volt összerakva az ívelt részek helyett. A Henschel lövegtorony fél tonnával nehezebb volt a Porsche által készítettnél, így a harckocsi teljes tömege 67500 kg-ról 68000 kg-ra növekedett. A lövegtornyot 360 fokban lehetett forgatni, 19 másodperctõl 77-ig terjedõ idõ alatt, amely a motor pillanatnyi fordulatszámától függött. A forgatást egy hidraulikus rásegítõ könnyítette, melyet a motor hajtott.
A Tiger II-t egy nagyon pontos, hosszú csövû, 88 mm-es 71 kaliberes löveggel látták el, valamint a fegyverzetéhez tartozott még három MG34 vagy MG42 géppuska közeli és légi célpontok ellen. A 88 mm-es löveg a Sherman, Cromwell, és T-34/85 típusú harckocsikat messze a lõtávukon kívülrõl, már 3500 m-rõl képes volt megsemmisíteni. Az öt fõs kezelõszemélyzetet vastag döntött páncélzat védte, amelyet csak néhány ellenséges fegyver tudott átütni nagyon közelrõl. Nincsen adat, illetve fotó sem látott még napvilágot olyan megsemmisült Tiger II-rõl, melynek mellsõ- vagy homlokpáncélját harcban átszakították volna. A Tiger II. azonban messze állt a tökéletességtõl, hibája elsõsorban mozgékonysága, vagyis jobban mondva annak hiánya volt. Mivel tervezésekor még nem állt rendelkezésre újabb motor, a Tiger II-t is ugyanaz a motor hajtotta, mint a Tiger I-et. A motor teljesíményéhez képest a páncélos túlnehéz volt. A másik probléma az üzemanyag-fogyasztása volt. Terepen 100 km megtételéhez közel 1000 liter üzemanyagra volt szüksége, abból pedig amúgy is hiányt szenvedett a német haderõ. A Tiger II. a motor miatt állandó karbantartást igényelt. 1944 végén a Krupp elõállt azzal a tervvel, hogy a lövegtoronyba 105 mm-es L/68 kaliberû löveget szereljenek, de a tervet nem hagyták jóvá.
Összehasonlításban az abban az idõben használt szovjet-orosz harckocsikkal a Tiger II. a T-34/85 illetve a JS-122 páncélosoknál is sokkal jobb fegyver volt. A Tiger II. gyártása 1943 decemberében kezdõdött, és 1945 májusában ért véget. Négy sorozatban gyártották, összesen 489 darab készült el az 1500-ból, amit megrendeltek. Ezek közül 150 darab szolgált a SS. nehézpéncélos-osztályokban.
1944 novemberétõl 20 Tiger II-t parancsnoki harckocsikká (Befehlswagen Tiger II. Ausf. B) alakítottak át a Wegmann gyárban, ezek további rádiós felszereléseket kaptak. Az elsõ 1945 februárjában lépett szolgálatba. Két változata volt, melyekben a rádiós felszerelés eltérõ volt. Mindkét típus csupán 63 ágyútöltényt szállíthatott.
Az elsõ Tiger II-k 1944 februárjában érkeztek meg a nehézpáncélos-osztályokhoz. Elsõ bevetésük az 501. nehézpáncélos-osztály kötelékeiben, Minsknél volt 1944 májusában, majd ezt a sandomierzi bevetés követte Lengyelország területén 1944 májusában. Sandomierznél Koborow õrnagy 53. gárda páncéloshadoszálya zsámkánya lett három Tiger II. harckocsi. Az 503. nehézpáncélos-osztályt a normandiai "Wacht am Rhein" hadmûvelethez átvezényelték a Nyugati Frontra, ahol azonban az összes megsemmisült technikai hibái miatt. Ezt követõen a Tiger II-k mindkét fronton jelen voltak, és mindenütt hatékony fegyvernek bizonyultak az ellenséges csapatokkal szemben, ha tapasztalt kezelõszemélyzet irányitotta õket. Néhány Tiger II. még Berlint is védte 1945 májusáig, amikor az szovjet-orosz kézre került. Az utolsó megsemmisített német harckocsi is Királytigris volt, melyet 1945 május 10-én robbantott fel saját kezelõszemélyzete. Jelenleg egy újrafestett példány található a belgiumi St. Vith-ben, de más példányokkal is találkozhatunk több ardenneki faluban Franciaországban.
1944 decemberében a Henschel a Tiger II. 33 tonnás, könnyû változatának (Klein Tiger) terveivel állt elõ. A harckocsiba Maybach HL 230 P 30 motort szántak, melynek teljesítménye 630 LE volt. Mellsõ páncélzata döntött volt, szélessége 80 mm volt, míg oldalsó páncélzatát még fejlesztés alatt álló rétegezett páncélzattal akarták megoldani. A Klein Tiger fegyverzete egy 100 mm-es Krupp által készített PWK (Panzerwurfkanone) volt, mely 200 mm-nyi páncél átütésére volt képes. A Klein Tiger papíron maradt.
Konverziók :
Befehlswagen Tiger II. Ausf. B - parancsnoki harckocsi Bergewagen - mentõ páncélos (18 darabot gyártottak belõle) Jagdpanzer VI. Jagdtiger - páncélvadász Grille 17/21/30/42 - rohamtarack (csak prototípus)
PanzerKampfwagen VI. Ausf. B Tiger II. mûszaki adatai
Tömege: 68000 kg Kezelõszemélyzet: 5 fõ Motor: Maybach HL 230 P 30 / 12 hengeres / 700 LE Sebessége: Úton: 35-38 km/h Terepen: 17 km/h Hatótáva: Úton: 170-120 km Terepen: 80 km Üzemanyag tartálya: 860 liter Hossza: 7,26 m (löveg nélkül) 10,28 m (löveggel) Szélessége: 3,65 m (páncélkötény nélkül) 3,75 m (páncélköténnyel) Magassága: 3,09 m Fegyverzete: 88 mm KwK 43 L/71 & 3 x 7,92 mm MG34/42 Lõszer: 88 mm-es lõszer - 80 (Porsche)/ 86 (Krupp) 7,92 mm - 5850 töltény Páncélzata: 40-180 mm
Képek :
Henschel tornyos PVIB, jól látható a Zimmerit paszta.
A Király Tigrisek magyarországi bevetéseikhez régebben volt egy jó linkem, most azonban nem találom, viszont ilyet hogy a JS2-k elpicsázták volna a PVIB - ket... Esetleg 1 PVIB vs 100 JSII esetén (mondjuk kb ez volt a helyzet, + a szovjeteknek volt üzemanyaguk lõszerük személyzetük alkatrészük és sok sok tartalék páncélosuk, a németeknek nem).
A PVI - ról is berakok egy ismertetõt, az sem volt ám papírtigris : ).
Jó kis ismertetõ, a végén egész pofás kis topicunk lesz :)
A JSz-2 ismertetõnél nem azt írtam, hogy elpicsázták a Tigris II.-eseket, hanem azt, hogy mindkét fél komoly veszteségeket szenvedett. Mivel 1944 végén a Német/Magyar légierõ már nem állt a helyzet magaslatán (fõleg üzemanyaggondok miatt), elképzelhetõnek tartom, hogy az KirályTigris veszteségek légitámadásból erednek...
Pontosan, a PVIB veszteségek jelentõs része meghibásodás, üzemanyaghiány - ebbõl kifolyólag a saját személyzet megsemmisíti, vagy légitámadásnak tudható be, és ez nem csoda, mivel a német páncélosok nyugaton gyakorlatilag teljes légifedezet nélkül harcoltak - a Luftwaffe keleten volt lekötve.
Olvastam pár visszaemlékezést, harctéri naplót a Tigris I - II harcteljesítményét illetõen (szövetséges és német oldalról ! ), és igen érdekes. Ha gondoljátok begépelek párat.
A felsõ képhez hasonlókról mindig az jut az eszembe, hogy a mennyire igaz az az vélemény, miszerint a harckocsizók sérthetettlenségükbe vetett bizalma milyen ingatag is (lásd még Csecsenföld).
Az öböl-háborúról még annyit, hogy ugye a nagyon sok kilõtt T-72-esnek lerepült a tornya. Mint nemrég olvastam ennek oka az, hogy egy esetleges oldalról jövõ találat esetén az automata töltõberendezésben lévõ meghajtótöltetek szépen felrobbanak. Mondanom sem kell, hogy ez esetben a legénység túlélési esélye a nullához konvergál...
Én nekem az egyik specialitásom az Apache. Nem én írtam róla hanem a fabulis makett magazinba egy ürge de pofás kis leírás. Yetike: ez vagy Kuwaitban van, vagy Afghanisztánban.De azért van Afghanisztánban szerintem mert Az M1A2-t (az oldalkötényrõl látszik, az A1-nél egyenes volt a két hátsó darab) Az 1. öbölháborúban nem vetették be (mert akkor még nem is volt csak M1A1.) Ugyhogy Afghanisztán marad. Más cikkbõl beszírhatok? nekem nem a specialitásom a fordítás.
Mondjuk fel nem tudom fogni mi rondíthatott el ennyire egy akkor rendkívül korszerûnek ( tekintve hogy az irakiak fõleg elavult szovjet tankokkal - T55, T72, páncéltörõ fegyverekkel vették fel ellenük a harcot, a totális légidominencia pedig a szövetségesek kezében volt ) mondhatü páncélost. Talán valami meghibásodás folytán a küzdõtérben egy kisebb detonáció felrobbantotta a lövedékeket ill. az üzemanyagot.
Ezt a "kell-e ma harckocsi?" egy kicsit abszurd dolog. Persze hogy kell, csak kell mellé rendes légifedezet (merev és forgószárnyas), kell mellé normális motorizált gyalogság és a harckocsit pedig el kell látni megfelelõ önvédelmi berendezésekkel (pl.: ARENA, Zaslon).
Szerintem maradjunk a GLOBÁLIS haditechnikánál, hiszen vanakinek 2.vh, vanakinek moderc harckocsik, helikopterek ,vanakinek meg a kézifegyverek tetszenek. Mindenki szurjon be mindent, csak olyan képeket ne, amiket akár tv-ben is láthatunk. Oyat mindenki letud tölteni. Köll apache cikk?
T34/85, jól megfigyelhetõ a döntött páncélzat
Köll, de Fegyverek topik van, csak szét van barmolva...
Nem a harkocsira épül a modern hadviselés hanem a gyalogságra. Minden õket segíti, ha áttétben gondolkozunk is (tankot segíti a légi fedezet, zátótûz stb)
Egyenlõre a #28-as 2.-es, 5.-ös és 6.-os képérõl van infom:
2003 Októberében, Irakban, egy út melletti akna pusztította el. A legénységébõl két fõ meghalt, a harmadik megsebesült (és a negyedik? - Cifu). A tank egy M1A2SEP volt.
Észak-Amerika legendás harcos indián törzse az apacsok. Nem csoda hát, ha a US ARMY legfõbb harci helikoptere is a törzsbe tartozik. Ebbõl már könnyedény rájöhetünk, ezúttal az AH-64 Apache-ról lesz szó.
A történelem elõtti idõk.
A gép története egészen 1963-ig nyúlik vissza. Ekkor írta ki az ARMY a Fire Support Aerial System (kb. légi tûztámogató rendszer) nevû pályázatát. A cél egy erõs, mindent elsöprõ harci helikopter kifejlesztése volt. Nem titkoltan az AH-1 Cobra utódjának szánták az új típust.
A versenyben a Lockheed legyõzte a Sikorsky-t, így 1969-ben megkapta a megrendelést az YAH-56 Cheyenne-re, melyet szintén egy igen híres indián törzsrõl neveztek el. A Cheyenne forradalmi újításokat is tartalmazott, mint például a tolólégcsavar, mellyel a gép végsebessége 405 km/h lett. Ám a típus a tervezett 1,2 millió dollár helyett 2 millióba került, így a hadsereg lemondott róla. Inkább elkezdték átalakítani a Cobrát a közben dúló vietnami háború tapasztalatai alapján.
Megszületik az új törzsfõnök.
Már ekkor látszott, hogy a Cobra nem repülhet az idõk végezetéig, (ennek ellenére még ma is aktív szolgálatban áll), ezért mindenképpen szükséges volt egy másik, korszerûbb típus kifejlesztése. Ki is hirdették a pályázatot, melyre a Sikorsky, a Lockheed, a Boeing Vertol és a Bell mellett a Hughes is jelentkezett. Végül a Bell és a Hughes maradt talpon. A Prototípusok legyártását követõen kezdõdhetett a tesztelés. A Bell a Cobrára épített, mondhatni felturbózta azt. Az YAH-63-as két hajtómûvet és T vezérsíkot is kapott. Elsõ repülésére 1975-ben került sor, de nemsokára már le is zuhant.
Ez elvette a kedvét az ARMY szakembereinek, így az amúgy is jobbnak látszó YAH-64-es választották. A fejlesztés során a négyágú fõrotor lapátjainak végét megtörték, ezzel nõtt a maximális fordulatszám, míg a zajszint csökkent. Elhagyták az itt is alkalmazott T vezérsíkot, és itt alkalmazták elõször az X alakú farokrotort, melynek lapátpárjai két külön síkban helyezkednek el. A tesztelés során csak egy gép zuhant le, amelyik a kísérõ T-28-as géppel ütközött össze. A tervezõgárdának a Nemzeti Repülésügyi Szövetség odaadta a Robert J. Collier-díjat. Közben a Mcdonnell Douglas felvásárolta a Hughes-t. Így a berepülést '84-ben már Steve Harvey, az MDD legtapasztaltabb pilótája végezte.
Felépítés.
A gép hagyományos harci elrendezésû. Elöl a fegyveroperátor/másodpilóta, míg mögötte egy kicsit feljebb a pilóta ül. Mindketten képesek egymás faladatát átvenni, kivéve a pilótát, aki nem indíthatja a Hellfire rakétát. A személyzet az összes többi létfontosságú berendezéssel együtt védve van a 12,7 mm-es lövedékek ellen is, ezt kevlar páncélzat biztosítja. Saját tapasztalataim alapján a kabin nagyon kényelmes, tágas. Minden kezelõszerv könnyen elérhetõ, nem kell nyújtózkodni, legalábbis ami a pilótát illeti. A gép páncél nélküli részeit átlagos hengerelt alumínium lemez borítja, így súlya pont optimális.
A hajtómûvek burkolatát megerõsítették, hogy a személyzet ráállhasson. A gép mindenfajta létra és emelvény nélkül teljes körûen szervizelhetõ, köszönhetõen a lapos kialakításnak. A futómûvek elhelyezése biztosítja a gép rendkívüli stabilitását a talajon. Elviselik a 12,8 m/s-os földetérést is, így nagyban hozzájárulnak a személyzet túlélõképességének növeléséhez. A farokkerék teljesen körbefordul. Az elektronika nagy részét a törzs két oldalán végig húzódó konténerek tartalmazzák. Visszatérve a túlélõképességre, nagy hangsúlyt fektettek rá a tervezõk.
A nagy függõleges sebességû földetérésnél a kerekek mellett a gépágyú is energiaelnyelõként szolgál, mikor a pilóta és az operátor közötti részbe fúródik. Így az amúgy is "agyonpáncélozott" fülkében ülõk sérülésmentesen megúszhatják a kalandot. Önvédelmi célokat szolgál a rotor mögé épített AN/ALQ-144-es típusú rendszer, ami nagy hõpamacsokat gerjeszt, s ezzel megzavarja az ellenséges rakéta hõérzékelõjét. Szintén ezt a célt szolgálja a farokrészre telepített M130-as infracsapda vetõ, mely 30 db fáklyát fogad be. A gép hajtómûve végül is a General Electric T700-GE-701 lett, mely 1723 LE-t adott le fejenként. Az Apache 2db ilyennel rendelkezik. További általános adatokat a táblázatban olvashatjuk. (A 2. részben...)
Az Apache rendelkezik APU-val is, mely lehetõvé teszi a külsõ áramforrástól független hajtómûindítást, és a hidraulikus rendszerek nyomását, valamint az elektromos rendszerek áramellátását is biztosítja.
Különleges mûszerek
Az ebbe a kategóriába tartozó berendezéseket összegyúrták és felragasztották a géptörzs elejére. Alapvetõen két részre osztható az orr. A felsõ részben található az AN/AAQ-11 PNVS. Ez egy infravörös-éjjellátó berendezés, mely biztosítja az éjjeli, illetve hõképet a pilóta számára. A sisakba épített kijelzõn, mely a jobb szem elé hajtható reflexüveg, megjeleníthetõ a képe, a célzási és repülési adatokkal együtt. A rendszer együtt mozog a pilóta fejével (pontosabban sisakjával) vízszintesen + 90 fokban, míg függõlegesen + 20 fok illetve - 450 fokban. Ez alatt található az úgynevezett TADS (célfelderítõ- és követõ) rendszer, ami vízszintesen +240 fokban, míg függõlegesen + 30 fok és - 60 fokban téríthetõ ki. Ennek bal oldali részét képezi az infravörös éjjellátó- és célzó berendezés, mely az operátornak biztosít éjjeli képet a célfelderítéshez, illetve célzáshoz. A jobb oldalra építették be az elektro-optikai és lézeres célmegjelölõ részt, mellyel a precíziós fegyverek bevetése válik lehetségessé. Ezzel a világon elõször az Apache büszkélkedhetett.
Ezen kívül a gép rendelkezik az úgynevezett DASE rendszerrel is, mely hihetetlen mozgékonyságot biztosít az Apache-nak. Erre jelenleg egyetlen nem amerikai típus sem képes, egyedül talán a közös nyugat-európai fejlesztésû Tigre helikoptert kivéve, mely a forgószárnyasok körében ritkának számító bukfenc manõvert is könnyedén végrehajtja. De ezzel is csak elérni tudja az Apache képességeit, meghaladni nem.
Turbános indián.
Az Apache legújabb változata, mellyel folyamatosan cserélik le a régebbi "A" típust, az AH-64D Longbow Apache. Ez a gép megnövelt elektronikai blokkokat kapott, melyeket a törzs két oldalán található konténerek aszimmetrikus megnagyobbításával tudtak elhelyezni. Ezen kívül jellegzetes, de nem kötelezõ (lásd Hollandia) tartozéka a gépnek az úgynevezett "turbán".
Ez valójában egy radar, melyet a rotor tengelyére szereltek fel. Így az operátor akár ködben is teljes 360 fokos képet kap a környezetrõl. Még a fedezék mögül sem kell elõbújnia a gépnek, hiszen a radar kilóg a rotor fölé. Ennek segítségével az AGM-114L radaros Hellfire indítására is sor kerülhet. Így a gép csak 2-3 másodpercet tartózkodik fedezék nélkül a levegõben. Ez már a XXI. század technikája, amit az európai és az orosz ipar is csak jelentõs késéssel tud behozni.
Fegyverzet
Az elsõ és legfontosabb fegyver ami a gépen található, a "Chain Gun" becenévre hallgató M-230E típusú, 30 mm-es, egycsövû gépágyú.
Ez kategóriájában világelsõ. Tûzgyorsasága 600-650 lövés/perc. A lövedék 2908 km/h-val hagyja el a csövet, ami már 2,5 km-rõl lehetõvé teszi az 5 cm vastagságú páncél átütését. Élettartama 10 000 lövés. Ezt még egyetlen ágyú sem közelítette meg. A skulókat egy futószalag szállítja a tárból, mely a fõrotor tengelyében található, a fegyverhez, majd egy másik futószalag az üres hüvelyeket vissza, hiszen azok többször is használhatóak. Ezzel elkerülték a heveder okozta elakadásokat. Lõszer javadalmazása 1100 db, de a futószalagon elfér még 90 db. Többféle lõszert is alkalmaznak - mind csereszabatos az ADEN/DEFA típusokkal -, de általában az M789 HEDP kombinált repeszhatású-páncéltörõ van betárazva. A páncél átégetésén kívül repeszei 4 m-es körzetben rombolnak. A fegyver függõlegesen +11 fok és - 60 fokban, míg vízszintesen + 100 fokban téríthetõ ki. Ha megszûnik a hidraulikanyomás, automatikusan beáll 11 fokos helyzetbe (tehát a földön is így rögzítik).
Szintén fõ fegyver a Rockwell által kifejlesztett AGM-114 Hellfire is. Bevethetõ minden repülési módban, a földközeli lebegéstõl a maximális sebességû és magasságú repülésig bárhogyan. Ez a páncéltörõ rakéta az elsõ helikopterrõl bevethetõ precíziós fegyver a világon. Félaktív lézeres vezérléssel mûködik. Az Apache TADS rendszere, vagy egy külsõ célmegjelölõ (általában kommandósok, vagy egy OH-58D Kiowa rotortengelyén lévõ célmegjelölõ) megvilágítja a célt, és az arról visszaverõdõ lézersugarakat, akár 8 km-rõl, befogva, a rakéta meghatározza annak pontos helyét, majd kilövi azt. Az érzékelõ a rakétatest orrában, egy speciális plexi mögül kandikál ki. Természetesen rendelkezik robotpilótával is, mely képes meghatározni a ballisztikus röppályát, ha a cél hatótávolságon kívül esik.
2.rész:
Létezik még infravörös irányzású rakéta is az Apache fegyvertárában, mely lehetõvé teszi a passzív és teljesen önálló célfelderítést is. A fegyverbõl az Apache 4-es blokkokban összesen 16 db-ot szállíthat. Ezeket a rakétákat az AH-1W Super Cobra is hordozhatja, bár az korlátozott terhelhetõsége miatt csak 4 db-ot. Felszerelhetõ vele még az AH-60 Black Hawk (UH-60 átalakított, harci változata), az OH-58D Kiowa Warrior (megint egy indián), valamint az A-10-es és a Harrier Gr. 7-es is. Ez utóbbiak 3-as felfüggesztéssel hordozhatják. A Hellfire 2-esen a nagyobb manõverezõ képesség érdekében már nem csak az elsõ, de a hátsó vezérsíkok végét is kitéríthetõvé tették. Ezek mellett a maximális túlterhelés 13 g, így igen extrém fordulókat is végezhet. Sebessége 1,17 Mach, ami igen nagy becsapódási energiát eredményez.
Ezzel lehetõvé vált a ma ismert minden nem amerikai harckocsi (kivételként az Abrams-ra gondolok) páncélzatának áttörése, még a legvastagabb homlokpáncélé is. Az Abramson kívül csak a reaktív páncél jelenthet még akadályt. Az AGM-114B a szokásos lézeres, illetve infravörös mellett még egy kombinált infravörös-radar irányítású változatát is kifejlesztették. Ezek már kettõs, kumulatív/repeszhatású robbanótöltettel rendelkeznek, amit már a reaktív páncélzat sem képes elhárítani. Az AGM-114K illetve L változatokat kifejezetten az AH-64D Longbow Apache számára fejlesztettek ki. A K egy digitális robotpilóta segítségével rendkívül alacsonyan is képes megközelíteni a célt, rossz látási viszonyoknál is.
Az L pedig egy aktív lokátoros változat, mely a Longbow Apache radarjától kapja a célkoordinátákat, majd a megközelítés második fázisában már saját radarjával fogja be azt, és vezeti rá magát. Hasonlóan a repülõknél alkalmazott AIM-120 AMRAAM-hoz. Földi telepítésû változat is létezik, ez esetben egy Hummer terepjáró hordozza azt. Szintén fontos fegyver a nem irányított, Hydra típusú rakéta. Ezek 70 mm-es fegyverek, melyek 19-es rakaszokból, bármely magasságból indíthatóak. Hatásos hatótávolsága 6 km-en belül van. Az M261-es robbanófej jármûvek ellen, míg az M225-ös élõerõ ellen, hiszen 2500 db acéltüskével pusztítja az ellenség sorait. Ebbõl a fegyverbõl a "törzsfõnök" összesen 76 db-ot hordozhat, de általában csak 2x19-et visz, 2x4 Hellfire mellett. Önvédelmi célokra szolgál a világszerte közismert és kedvelt AIM-9 Sidewinder. Ezeket eleinte 2 db hordozható külsõ fegyvertartókra függesztették, majd miután kiépítették a szükséges vezetékeket és csatlakozásokat, a szárnytövek végére szerelhetõek, így nem csökken a földi támadó képesség.
Szintén ilyen célokat szolgál a francia fejlesztésû Mistral. Ebbõl 4 db-ot hordozhat az Apache (szárnyvégeken). Ez a típus passzív infravörös irányzású, hasonlóan a Sidewinderhez. A gép közli a cél koordinátáit az infravörös érzékelõ segítségével, majd indítja a rakétát. Ezután a rakéta önállóan folytatja útját, s saját érzékelõjével semmisíti meg a célt. Felszerelték lézeres közelségi gyújtóval is. Max sebessége 2,6 Mach, hatótávolsága 300-és 6000 m között mozog. A robbanófej tömege 3 kg. Eredményességérõl a magyar légvédelmi tüzérek mesélhetnének pár érdekes dolgot. Ide tartozik a híres amerikai Stinger is. Ez a típus is rendelkezik infravörös (+ ultraibolya) tartományban mûködõ különleges érzékelõfejjel, de van optikai célzású változat is.
Mindkettõ a "tüzelj, és felejtsd el" elven mûködik, mint ahogyan a Hellfire, a Sidewinder és a Mistral is. Max sebessége 2 Mach, hatótávolsága 4,8 km. Lokátorállomások ellen alkalmazható az AGM-122A Sidearm rakéta. Ez a típus a besugárzásjelzõ adatait felhasználva mûködik. Max sebessége 2,3 Mach, hatótávolsága 17 km. Hajók ellen vethetõ be a rendkívül jól sikerült AGM-84A Harpoon. Ez a harceszköz horizonton túli célokra is indítható. Indítás elõtt a központi számítógép átadja a rakétának a céladatokat. Ezután a rakéta már önállóan közelíti meg a célt, egészen a tengerfelszínhez közel, majd egy gyors emelkedést követõen rázuhan a célra. Max sebessége 0,75 Mach, hatótávolsága 92 km. Az Apache 2 db-ot hordozhat a belsõ fegyvertartókon. Szintén hajók ellen használható a norvég fejlesztésû Penguin. Ezt az egyszerû fegyvert az indítás után magára lehet hagyni, hiszen infravörös, vagy aktív lokátoros keresõfeje magától azonosítja a célt, és megsemmisíti. Max sebessége 0,8 Mach, hatótávolsága 27 km.
A fegyverzet részét képezi még a BGM-71 TOW páncéltörõ rakéta. Ezt azért rendszeresítették, mert vannak országok, akik az Apache-t igen, de a Hellfire-t nem kaphatják meg. A fegyver huzalirányítású, vagyis 2db vékony drótot húz maga után, melyen a röppálya helyesbítéseket kapja a fedélzeti számítógéptõl. Max sebessége 1003 km/h, hatótávolsága 500-3750 m. Ezen kívül felszerelhetõ még 4 db 870 literes póttartály is. Ezekkel lehetõvé válik az USA-ból Európába való közvetlen átrepülés (1905 km-es hatótávolsággal). Általában a hosszabb bevetéseken az egyik nem irányított rakétablokk helyére függesztik fel a "nyolchetvenes kulacsot". Gyorsabb áttelepüléshez szállítógépekbe is begyömöszölhetõ a "törzsfõnök". A C-130-as Hercules 1 db-ot, a C141 Starlifter 2 db-ot, míg az óriás C-5-ös Galaxy 6 Apache-ot szállíthat.
Õslakos a harcmezõn
Az Apache 1991-ben mutatkozott be az "Operation Desert Storm" (sivatagi vihar hadmûvelet = öböl-háború) keretein belül, nem kis eredménnyel. Elsõ bevetésére mindjárt a "nyitó gálán" sor került, január 17-én hajnalban.
01:00-kor emelkedett a levegõbe a 8 db AH-64 Apache-t és 2 db MH-53J Pave Low-t számláló Normandy kötelék a szaúd arábiai Al Jouf reptérrõl. Mindegyik Apache a 101. légi mozgékonyságú hadtesthez (101st Airbone Division) tartozott, míg az MH-53-asok a Légierõ állományába tartoztak. Céljuk a Bagdad határában kiépített, 3 körletbõl álló légvédelmi rakéta rendszer volt. A 190 km/h-s tempót tartva követték a szorosan a földhöz tapadó MH-53-asokat. Ezek a pontos navigáció érdekében utaztak együtt az indiánokkal. Az AH-64-esek fegyverzete 8db Hellfire-bõl, 19db nem irányított rakétából és a beépített 30 milisek teljes (1190 db) lõszer javadalmazásából állt. A kötelék 02:38-kor kezdte meg a támadást. Az elsõ Hellfire-t Dick Cody alezredes indította 5km távolságból, majd szépen sorba kilõtték az összes többit is.
Ezek után jöttek a 70mm-es rakéták, majd végül a Chain Gun-ok raktak rendet. Összesen 27db Hellfire, 100db 70mm-es és 4000db 30mm-es lövedék tette a rakétakilövõket a földel egyenlõvé. Ezzel megnyílt az F-117-eseknek az út a belváros felé. Ezt a lehetõséget jól ki is használták. A további hadmûveletekben egyébként még a 82. légi mozgékonyságú hadtest (82th Airbone Division), az 1. lovassági hadtest (1st Cavalry), valamint az 1. gyalogsági hadtest (1st Infantry Division) helikoptereri vettek részt. Így az öbölben összesen 237 Apache volt bevethetõ. Ezek összesen 500db harckocsit, 120db páncélozott szállítójármûvet, 120db tüzérségi löveget, 30db légvédelmi eszközt, 10db helikopter, valamint 10 db repülõgépet lõttek ki.
Gyakran segédkeztek a mentõakciókban is, ilyenkor MH-53J-ket kísértek. Jelenleg az SFOR és a KFOR kötelékeiben hajtanak végre békefenntartó bevetéseket. Kosovóban még a bombázások idején próbálták bevetni néhány példányukat, de több gép is lezuhant. Az okok máig ismeretlenek, de valószínûleg vállról indítható rakétákkal lõtték le õket, így végül nem kerültek harchelyzetbe.
A nemrég befejezõdött afganisztáni hadmûveletekben, valamint a most is folyó békefenntartó misszióban az elsõdleges szerep az AH-1W Super Cobra-knak jutott, de most, hogy az amik megvetették a lábukat, mát az Apache-k is bekapcsolódtak a repülésekbe, õrjáratokba. Izrael is bevetette a típust, igaz nem reguláris hadsereg ellen. A jelenleg is tartó palesztin intifáda fõ vezéreit és aktivistáit próbálják tizedelni. A célszemély autóját folyamatosan figyelik. Amint elhagyja a lakott területet és a nyílt területre ér, a készenlétben álló Apache befogja a célt. A rendkívül fejlett optikai rendszerrel még az autó márkája és színe is megállapítható, így nagyon kicsi hibaszázalékkal azonosíthatják a célt. Majd indítják a Hellfire-t, ami néhány másodperc múlva becsapódik. Ezzel a módszerrel a célszemély észre sem veszi, hogy megtámadták. Menekülésre semmi esély. Valószínûleg a tervezett Irak elleni hadjáratban is fõszerepet játszik majd a típus, de annak D változata. Reméljük több bevetési jelentést nem olvashatunk majd, legalábbis a közeljövõben nem.
Fõbb technikai adatok (AH-64A). Törzshossz: 15,06m Törzshossz rotorral: 17,6m Magasság: 3,83m Szárny fesztávolsága: 4,98m Üres súly: 4657kg Max felszállótömeg: 8006kg Max fegyverzet tömege: 2800kg Max sebesség: 309 km/h Szabványos emelkedõképesség (1220m, 35oC): 259 m/min Csúcsmagasság: 6250m Hatótávolság: 611km Max repülési idõ: 3óra 23perc
Nagyjából összefoglalva az AH-64 Apache jelenti a majdnem tökéletes harci helikoptert. Ennek megfelelõen nagy exportsikert is aratott. Elsõként Izrael kapott a típusokból, melyeket mostanság cserélnek le új D-kre. Ezen kívül Szaúd Arábia, Egyiptom és az Egyesült Arab Emirátusok, Hollandia, Görögország, Dél-Korea és Szingapúr is vásárolt a típusból. Angliában licenszben gyártja a Westland a D-típust WAH-64 néven. Felváltására már készül az RAH-66 Comanche. Ez már a Stealth technológia újításait is magán hordozza, így õ lesz a világ elsõ "lopakodó" helikoptere. Meglepõ módon õ is egy igen harcos indián törzsrõl kapta nevét. Vele egy másik írásban foglakozunk majd részletesen.
Addig is látogassuk a Boeing honlapját (www.boeing.com), mert sok érdekes információra bukkanhatunk. Aki Apache képeket szeretne letöltögetni, ajánlom neki a cseh (angol verziója is van) http://www.voodoo.cz/ címet, ahol hatalmas Apache galéria található. Ha még mindig újdonságra vágyunk, nézzünk körül Papp Levente linkjei között is: www.extra.hu/plsz/links
Makettek
Apache-ból bõven van választék. 1:48-ban az Italeri a megfizethetõ, a Hasegawa a kevésbé megfizethetõ, de hiperrészletes kategóriát képviseli, de ha egyik sem felel meg, ott van még a jó öreg Revell is. Longbow tekintetében az Academy és az Italeri nagyon jó, a többirõl hiányzik a plusz elektronika. 1:72-ben akad Italeri, Revell, Hasegawa és Academy. Legutóbbi tetszik nekem a legjobban, fõleg azért, mert egy izraeli matricát mellékelnek, igaz semmi mást. 1:100-ban van Revell, míg 1:144-ben szintén Revell és Italeri. Az óriási 1:32-es méretarányban csak a Revell gyár makettet, így elnyerte az Apache nagyhatalom címet. Festést tekintve a szokásos amcsi Olive Drap az általánosan elfogadott, de Izrael sivatagi mintát alkalmaz (újabban). Errõl bõvebben a Modell és Makett 2000/5 számában olvashatunk.
Felhasznált irodalom: Top Gun 1996/12, 1998/1, 2001/1, Modell és Makett 2000/5, Bill Gunston - Korszerû harci repülõgépek fegyverzete.
A mai modern hadviselés inkább a légierõre épül. A légierõ megszerzi a légiuralmat (ezzel teret biztosítva a földi csapatok számára), felderíti a terepet, kijelöli a célobjektumokat és a légvédelmi egységeket (mobilt és "szilárdat"), ezeket rakétacsapásokkal megsemmisíti ill. megpróbál minél nagyobb csapásokat mérni az ellenség harckocsi parkjára, gyalogságára, utánpótlására stb.re.
Mindezeket összevetve azonban a légierõ csak teret biztosít a páncélos egységek és a gépesített gyalogság számára, akiknek a feladata az immár "meglazított" terep elfoglalása és megszállása.
A gépesített gyalogság a városok elfoglalásában játszik nagy szerepet, mivel oda lövészpáncélosnál komolyabb páncélossal bemenni badarság.
A modern gyalogság páncélosok nélkül semmit sem ér. Gondold el, mész a sivatagban 200 mindenféle bizbasszal felszerelt elitkatonával, és találkozol egy légi - gyalogsági fedezettel rendelkezõ páncélos egységgel. A katonáidnak beszarni nincs idejük, máris 1000 darabra szállnak a repeszromboló gránátoktól, miközben szembõl próbálják kilõni a drótcsévelésû rakétáikkal. Mindez történik 1,5 - 2 km távolságból ( egy huzalos rakéta max sebessége a huzal csévelése miatt kb 300-400 m/s, a páncélosból kilõtt lövedék sebessége kb 1000 m/s ).
jah. De tényleg ez a lego-s kép király mert pojén. A fejreállt tankok is, és azis ok ha egy ismertetõ mellé betesztek képet. De átlagos képeket ne. Mondjuk Ariete-röl jöhet mert az elég ritka tank. Most csak 9 képem van rolla.
SEP -> System Enhancement Program. Digitális számítógépes vezérlés és kommunikáció: a személyzet lapos LCD kijelzõket kapott, modern számítógépes rendszerl együt, modern tûzvezetõ rendszer (pedig az M1A1-é sem kutya), modernizált éjjelátó rendszer és egy kiegészítõ energiaforrás, amely a karbantartáskor és a fõhajtómû eseteleges meghibásodásakor energiával látja el a tank rendszereit. 2000-ben kezdték leszállítani az US Army-nak 1A2SEP-eket (2003-ban 588 M1A2SEP volt a seregben).
Az M1A1-eseknél is van ilyen mellékjelölés, ugyanis létezik kimerült uránium páncélzatú változat, ez az M1A1(HA), és készül az M1A1(FEP), amely az US Marines Abrams-ainak felújítását célozza meg (új tûzvezetõ rendszer, modernizált elektronika, stb.)
Hát ezaz! Ezért írtam hogy a nem is közvetlenül. De erre mondják hogy egy háborút a földön kell megnyerni. Muszáj páncélos egység, légi gység, vizi egység, de minden a katonákat szolgálja, akik 30 kilot visznek a hátukon, kezükben egy stukkerral. Minden rájuk vezethetõ vissza.
Egyébként most olvasom egy USMC karbantartó hozzászólását egy fórumon (keresem, hogy az a kiégett M1A2 most Afganisztánban vagy Irakban volt-e). Azt írja, hogy a legtöbb ilyen kép nem kilõtt tankot mutat, hanem olyat, amely vagy kiéget (a gázturbinák meghibásodása esetén megesik, hogy lángba borul az egész gép, majd ha a lángok elérik a torony hátsó részén lévõ lõszertárolót... BUMM), vagy csak megrongálódott (lánctalp vagy motortalálat esetén).
"Ezek után jöttek a 70mm-es rakéták, majd végül a Chain Gun-ok raktak rendet. Összesen 27db Hellfire, 100db 70mm-es és 4000db 30mm-es lövedék tette a rakétakilövõket a földel egyenlõvé. Ezzel megnyílt az F-117-eseknek az út a belváros felé"
Az F-117nek nem az a lényege hogy éjszaka képtelenek bemérni radarral, így a földi ütegek is hatástalanok ellene?
Oroszoknak vagy egyéb országnak odaadnák a "régi" berendezést, szerintem örülnének. Bár a tévhitekkel ellentétben, kezdik NAGYON összekapni magukat az oroszok, és elég jó cuccokat csinálnak, és moderneket.
#60: Inkább fogalmazzunk úgy: lényegesen nehezebb bemérni.
Hát a külsõ kiégést elhiszem de belsõt nem, meg a robbanást se nagyon, hiszen ezeknek a harckocsiknak nagyon modern a belsõ tûzoltó rendszerük, és a lövedékeket meg ugyebár a küzdõtérben tárolják. Kicsit szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban.
Ez egy kicsit tényleg érdekes felállás, mivel az F-117-esek ritkán voltak a front közelében, inkább jóval a front elött ügyködtek. Az F-117-eseket amúgy (a tévhittel ellentétben) nem képtelenség bemérni radarral, "mindössze" nagyon nehéz. Ha egy S-200 "Angara" légvédelmi rakétakomplexum egy átlag vadászgépet (legyen egy F-15E) mondjuk képes 200km-rõl követni és megsemmisiteni, akkor egy F-117-est lehet, hogy csak 10-15km-rõl képes befogni. Sokmindentõl függ ez, de a lényeg, hogy az F-117-es sem "láthatattlan", inkább csak "nehezen felderíthetõ", és éppen ezért alapos tervezés után indulnak csak el, és amennyire lehet, elkerülik a légvédelmi állásokat.
Király a fórum. És Cifu a Jó éjteket a morgen, meg jó reggelteket, szerintem nyugodtan dobd ki a pi**ába, az senkitse érdekel . Ezt is kivághatod, csak olvassátok el. (javaslat)
Persze, hogy nem 100%, de ha 0%-nál több, akkor statisztikai alapon elõbb-utóbb bejön... ;)
ehhh kurva nagy eza topic, de most álmos vagyok, de elolvasom az egészet az biztos !!!
A statisztika tényeken alapul, tények viszont MÉG nincsenek mert azthiszem egyetsem lõttek le hadrendbeállításuk óta. Vagy Yugoszláviában 1-et????
Ezt hozta fel konkrét példának a hajtómûhibából eredõ kiégés - robbanás esetére:
A kiégés látható, és a két lõszertároló gyengített teteje elszált, a parancsnoki buvónyilás nyitva, ami arra utal, hogy a robbanás elött kimásztak belõle...
#70: Igen, azt hiszem Jugoszláviában leszedtek egyet.
Igen, a Jugók lelõttek egyet 1999 Március 27.-én, a jelentések szerint két ZRK-SD (NATO: SA-6) "Kub" önjáró légvédelmi rakétaüteget vezényeltek oda, ahol egy nappal korábban a helyikek láttak egy F-117A-t elrepülni közepes magasságban. A terv az volt, hogy az két Kub megpróbálja "megvilágítani" a célt, és a másik pedig remélhetõleg a szétszóródó jelekbõl tud fogni annyit, hogy rávezethesse a rakétáit. Persze az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az USAF egy bõdületes hibát vétet - azonos útvonalon repült a lopakodó két, egymást követõ napon. Végzetes hiba volt. Az egyik Kub sikeresen be is fogta a gépet, és két rakétát indított, az egyik pedig el is találta a célt.
Egyébként egy másik F-117A is elveszett, de ez egy légibemutató alkalmával, ha jól emlékszem talán 2000-ben.
nem tudjátok véletlenul hogy a comanche milyen álapotban van most? ugy értem mikor lesz hadrendben....
Na, közben ehez még akartam írni, csak mindig elvonták a figyelmemet :)))
Ezen kívül jellegzetes, de nem kötelezõ (lásd Hollandia) tartozéka a gépnek az úgynevezett "turbán".
A milliméter hullámhosszú radar azért érdekes, mivel ez szükséges a "Longbow Hellfire" rendszerhez. Az AH-64D csak ezzel rendelkezik azzal a képességével, hogy ne kelljen "feldugnia" a fejét a cél megsemmisítéséhez, elég, ha a radar "látja" a célt. Az US Army azt tervezi, hogy a költségek miatt 3+1 gépes egységeket hoz létre, amely 1 "turbános" AH-64D-bõl és három "kopasz" AH-64D-bõl áll. A "kopasz" gépek is vihetnek Longbow Hellfire rakétát, ez esetben a "turbános" gép navigátora a radarral kijelöli a célt, amely a számítógépes adatcsatornán átkerül a "kopasz" gépre, és annak navigátora ez alapján indithatja a rakétát, amelyet a "turbános" gép fog a célra vezetni. A teljes gépállomány felújítása az AH-64D szintre 2009-re várható.
Felváltására már készül az RAH-66 Comanche.
A Comanche eredetileg valóban az Apache leváltására készült. Ám az Apache fejlesztéseknek (és a RAH-66 magas rána) köszönhetõen a tervek szerint az AH-64 továbbra is megmarad "verõlegénynek", míg a RAH-66 feladata elsõsorban a felderítés, illetve a veszélyesebb/fontosabb célok leküzdése lesz.
2002-ben az US Army tervei szerint a RAH-66-osoknak csak az 1/3-a kapja meg a Hellfire Longbow rendszert, ismét csak a pénz, illetve azon okból, hogy az elképzelés szerint a Comanche-k nagyobbik részének nem elõnyös a radar használata (ugye bekapcsolásával könnyen észrevehetõ a radarbesugárzásjelzõkkel, és kikapcsolva a radardóm is megnöveli a gép láthatóságát és radarkeresztmetszetét).