AZ is röhej amikor megáll a gõzkatapulton! Egy anyahajón ha lefújnek egy támadást de a gépek már a gõzkatapulton állnak és már az utánégetõt is bekapcsolták meg a CAT-be is befogták a futómûszáron lévõ bigyót akkor már nem állhat le a felszállás mert egy gõzkatapultot nem lehet csak úgy leállítani, ha a támadás mégis sztornó a gépek felszállnak tesznek egy kanyart aztán leszállnak. Meg az is baromság ,hogy összvissz 2 gép volt a fedélzeten.Meg a fegyverek is változnak a különbözõ vágásoknál ,és mivel készítik a felvételeket a gépen egyszer sem láttam felderítõkamera konténert még Flir berendezések sem voltak rajta (vagyis voltak de néha eltûntek) Az egész egy nagy szar volt! Meg az a görényfejû faszi bosszút akart rajta állni egy kifogyhatatlan tárú AK47-essel VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Ja, igen... De nem az én utasításomra, mindenki öncéluan fejleszti az oldalt, nem kötelezõ résztvenni benne. Csak azért mondom, hogy ne nézz hajcsárnak. :D
Azért nem hittem volna hogy ennyire (számomra) jelentéktelen országok (arra céloztam hogy nem olyan híres mint a kis Francia, vagy Olaszország...), ilyen futurisztikus és technikailag igencsak élenjáró haditechnikai csodákat alkotnak. (micsoda mondat vazz .) Nézzétek meggyire megvan döntve a front-páncélja a tanknak. A lövegnek meg, szerintem nagyon jó tereptulajdonságai lehetnek... De majd megcsinálom egyszer a leírásukat...
Dél-Afrikát ugye embargó súlytotta anno, az Apartheid-rendszer miatt. Ehez hozzájöt, hogy északi szomszédai sem szerették túlságosan a rendszert, úgyhogy Dél-Afrika rákényszerûlt arra, hogy önellátó legyen fegyverek terén. Annyira fejlett technológiájuk van, hogy saját légiharc-rakéta családjuk van (Darter-sorozat), és õk készítik a Gripen-hez (a mieinkhez is) a sisakcélzó rendszert. Van továbbá egy saját harci helikopter tipusuk is, a Rooivalk
A G6 amúgy az egyik legjobb képeségekkel rendelkezõ 155mm-es löveg, egy speciális lövedéktipussal ez tartja a csúcsot - 53,6km-es lõtávval. Majd összedobok róla egy ismertetõt, de erre csak a jövõ hét elején lesz idõm :(
Az Olifant amúgy erõsen brit-utánérzés, mivel a test szinte egy-az-egyben az eléggé koros brit Centurion harckocsié, kissé feljavítva, és új motorral, a lövege pedig az a 105mm-es huzagoltcsövû L7-es löveg, amirõl lentebb már írtam - ez az M60A1/A3 hk. lövege is. Viszont igen modern digitális tûzvezetõ rendszere van.
Hát mondjuk amikor ilyen leírást csinálok mindig azzal kezdem, hogy a keresõkbe beírom a kulcsszavakat :) De azért jöhetnek a linkek, majd átnézem õket.
ahol ennek a lövegnek angol nyelven van ismertetõje, ott kurvasok harckocsi lehet... egyébként én is igy csináltam a harkocsileírásaimat a vietnámos honlapon.
most nézem a Támadás Rommel ellen c. filmet bazz de nagyon gagyi. Ha már csinálnak egy 2. vh-s filmet miértnem tudnak igényesek lenni??? Bár elég régi film. Egy M-60 Patton akar lenni a tigris tank...
ennél már csak az szarabb mikor látom a Shena-ba (akkor egyszer megnéztem mert láttam h apacs lesz benne), hogy mikor jönnek a AH-64 helikopterek mindig csak a levegõt mutatják, és bazdmeg mikor a helikopter belsõ kamerájára vált akkor egy teljesen kurvára más környezetben vannak. Film szerint egy erdõ (nem kamuzok) a heli belsõnézetbõl meg szavannai sivatag apro fûvel és persze egy ember sincs lent... akkor aszittem dobok egy hátast
Valószínû, hogy egy c kategóriás sorozatban, majd kibérelnek forgatásra 2 apacsot. :)
Ilyen téren a csúcs amúgy a JAG sorozat, amit ugye az Amerikai Védelmi Minisztérium támogat. A kedvencem az volt, amikor a hõs pilóta indul bevetésre - a külsõ felvételek szerint egy fegyverzet nélküli géppel :D
De még a No.1.-es költségvetésû filmek is televannak ilyen bakikkal. A Godzilla esetén például az Apache-k nem használják 30mm-es gépágyújukat - viszont van két gépágyú a pilótafülke mellett (hogy mit keres ott, rejtély), a hõkövetõ rakéta ráfog a szörnyire, majd menet közben rájönnek, hogy ez hüllõ, és ezáltal hõkövetõ rakéta nem látja - de azért elötte még befogta... Aztán a menekülõ helikopterek nem emelkednek fel mondjuk 500 méterre, hogy a szörny ne érje el õket - áhhh, az úgy nem sportszerû - végig a szörny fejmagassága alatt repülnek. A végén jön ugye két F/A-18, mindkettõ egy-egy Harpoon rakétával a szárnyai alatt. Kilövik a rakétákat (mind a négyet), amelyek becsapódnak, majd a fõfõnökök parancsot adnak, hogy forduljanak meg, és újra tüzeljenek. Az engedelmes pilóták megfordulnak, és újra rárepülnek a szörnyire - és hogy-hogynem, gépeik szárnya alatt újra ott ven egy-egy Harpoon - biztos begépelték az IDKFA.
A H&K G11 A G3-as közvetlen elõdje. Szerepelt a Global Operations c játékba. Valóságban egy nagyon jó fegyver, jók a tulajdonságai, csak annyira drága a fegyver hogy senki nem rendelt a cuccból. Aztán leegyszerûsítették a gyártást, az anyagát mûanyagra cserélték, a csõ ûrméretét a szabványos töltényekhez igazították és áttervezték egy kicsit a fegyvert, és lett a G3 v a g36 már nemtom mert nagyon rég olvastam. Ez egy ilyen szar hobbilapon volt ugyhogy nem 100-as a forrás. Majd Cifu fölvilágosít minket szerintem.
A brit Centurion nehéz harckocsi kifejlesztését szintén a II. világháború éveiben kezdték meg A41 kódjellel, prototípusa 1945 elején gördült le a futószalagokról. Sorozatgyártása azonban már csak a háború befejezése után indult el. A Centurionok különbözõ változatait egészen 1962-ig gyártották, mely során összesen 4423 db ilyen páncélos került ki az üzemekbõl. Az elsõ Mk1 és Mk2 változatok 17 fontos (76,2 mm) ágyúval voltak felszerelve, míg az Mk3-as változat már 20 fontos (83,4 mm) löveget kapott.
A Centurionnak az évek során 13 fõ változata jött létre, míg szinte valamennyi fõváltozatnak több módosított alverziója is létezett. Az Mk10-es pl. az Mk8-as nagyobb páncélvédettséggel és 105mm-es L7 löveggel ellátott módosulata volt. A brit hadseregben rendszeresített Centurion egy Merlin repülõgépmotorból kifejlesztett szabványos Rolls-Royce Meteor benzinmotort kapott. Bár 1963-tól a brit hadseregben a Centuriont fokozatosan leváltották a Chieftain harckocsikkal, azokat a Királyi Tüzérség megfigyelõ jármûként egészen napjainkig használta.
A briteken kívül számos más állam is rendszeresítette a Centurionokat, így pl. Dánia, Izrael, Jordánia, Hollandia, Szomália, Dél-Afrika, Svédország vagy Svájc. Ezen államok közül többen átakakításokat is végeztek a harckocsikon, amivel elérték, hogy ezeket a harceszközöket egészen az 1990-es évek elejéig rendszerben tarthatták.
Izrael pl. lecserélte az eredeti benzinüzemû motorokat Teledyne Continental dízelmotorra, melynek hatására a harckocsi sebessége 43 km/h-ra nõtt, hatótávolsága pedig megduplázódott! Az átépített és 105 mm-es löveggel ellátott izraeli Centurionok a Modernizált Centurion elnevezést kapták. Ez a változat már tartalék lõszert is szállíthatott.
A Centurionoknak igen sok átalakított módosulata is létezett. Ilyenek voltak pl. a 180 mm-es önjáró lövegek, a 120 mm-es páncéltörõ ágyúk, vagy az Mk2 típusú mûszaki mentõjármûvek, melyekre hátsó ásólapot és 31 tonna vonóerõvel rendelkezõ csörlõt is szereltek. (A csörlõ vonóerejét kiegészítõ berendezésekkel 90 tonnára lehetett növelni!) A Centurion AVRE (Királyi Mûszaki Csapatok Rohamjármûve) kizárólag a brit haderõ keretében volt használatos. Ezen típus lövegtornyában egy 165 mm-es rombolóágyút helyeztek el. Az alváz elejére tolólapot szereltek, s a harckocsi mindig szállított egy adag rönkfát is, amit a harctéri árkok betömésére használhattak. Magával vontathatta a ROF Giant Viper elnevezésû aknamentesítõ eszközt is. A Centurion BARV (Páncélozott Parti Mûszaki Mentõjármû) alkalmas volt egy esetleges partraszállás alkalmával az elakadt jármûvek mentésére, ill. a partraszállító hajók tengerbe való visszatolására is. Ezt a változatot sikeresen vetették be a Falkland-háború idején is! A változatok között szerepelt még többek között egy Centurion AVLB megjelölésû hídvetõ jármû is. A Centurion harckocsik nagy elõnye, hogy el lehet látni õket kiegészítõ páncélzattal és erõsebb fegyverzettel is. A menet közbeni tüzelést lövegstabilizátor segíti, s napjainkban több ország is lézertávmérõvel ellátott új tûzvezetõ rendszert épített a típusba. A Centurionok a harcmezõkön is sikeresen vizsgáztak, így pl. a britek Koreában, az ausztrálok Vietnamban, az indiaiak Pakisztán ellen, Izrael pedig Egyiptom és Jordánia ellen vetette be a típust, s sehol nem vallottak szégyent.
TECHNIKAI ADATOK: (Centurion nehéz harckocsi) Hossz (löveggel): 9,854 m Magasság: 3,009 m Szélesség: 3,39 m Hatótáv: 190 km Személyzet: 4 fõ Tömeg: 51,82 tonna Max. sebesség közúton: 34,6 km/h Lejtõmászó képesség: 60% lépcsõmászó képesség: 0,914m Árokáthidaló képesség: 3,352m Hajtómû: 650 LE-s, Rolls-Royce Meteor Mk IVB V-12 benzinmotor.
"A G11 jelû fegyver a mikroméretû fegyverekhez tartozik, és napjainkban az egyetlen, amely hüvely nélküli lõszert tüzel. A G11 típusú önmûködõ puskában a lövésfolyamat más, mint az eddig ismertetett fegyverekben. A tölténynek nincs hüvelye, ezéert az ürítés mûveletét el lehetett hagyni, így a fegyver szerkezete is egyszerûbb lett, hüvelyvonóra, kivetõre és terelõre nincs szükség, és a lövésfolyamat is gyorsabb lett. A hüvelynélküli (más néven elégû hüvelyû) tölténynek igen nagy elõnye, hogy tüzelés után nem maradnak vissza hüvelyek. Ez különösen harcjármûvekbõl való tüzelésnél nagy jelentõségú, ugyanis egy bizonyos idejû tüzelés után a hüvelyeket a harcjármûben össze kell gyûjteni, emellett a hüvelyben maradó lõporgázok szén-monoxid tartalma a jármû belsõ terének levegõjét szennyezi. ... A mûanyag tár 50 töltény befogadására alkalmas. A tár a csõ felett egy tokban helyezkedik el. A töltények lefelé állnak...a nyomórugó hatására lövés közben a fegyver hátsó része felé mozognak, és egyenként potyognak a töltényûrbe.A töltényûr a tölténnyel együtt fordul bea csõfurat vonalába a lövés leadásához. Mivel a tárat a fegyvertokon belül helyezték el, így teljesen védve van a szennyezõdésektõl...Az elsütõszerkezete egyes- és sorozatlövés, valamint 3 lövésbõl álló rögzített sorozatleadására egyaránt alkalmas. A tokra erõsített optikai irányzéknak nagyítása nincs, de szálkereszttel ellátták. " Ûrméret 4.7 mm Tömege 3.6 kg Hossza 750 mm Magassága 298 mm Vastagsága 65 mm Csõhossz 540 mm Csavarzathossz 155 mm A huzagolás profilja: poligonal Elméleti tûzgyorsaság 600 lövés / perc 3 lövéses sorozatnál 2000 lövés / perc
Egyébként a G-36-hoz legfeljebb annyi köze van, hogy mindkettõ a Heckler und Koch cég gyártmánya, mint az MP5 A G36 sokkal közelebb áll az AK-47-hez, mint a G11-hez. A fegyvert sohasem rendszeresítették, de a kifejlesztése sikeresen megroppantotta anyagilag a H&K-t.
Ja, kimaradt. A G3 ugyebár az StW-44 közvetlen leszármazottja, egy 7,62 mm-es lõszerhez gyártott automata puska, avagy assault rifle. Ma már nem nagyon használják, a német hadseregben most zajlik a leváltása a G-36-osokra.
Lehet, hogy azért annyira brit utánérzés, mert egy egy Centurion átalakítás? :) A Rooivalk anno igen alaposan meglepte a "fejlett" államokat, mikor feloldották Dél-Afrikával szemben az embargót. Hirtelen ott termett a Mangustának egy vetélytársa, ami a könnyû csatahelikopter kategóriában jobbnak mutatkozott.
A "Ryan közlegény megmentése" ilyen téren viszonylag kevés látványos hibával rendelkezik, inkább történelmi pontatlanságok vannak benne pl.: a II.VH-ban az amerikai katonák barna bakancsot és khaki szinû rövidújjút viseltek, a filmben pedig fekete bakancs és zöld rövidújjút, vagy hogy az amerikaiak a D-Day idején, de még egy ideig utána sem találkoztak SS katonákkal, csak Wermacht egységekkel, meg ilyenek.
Azon kívûl talán csak Miller "zoknigránátja" kritizálható, mivel ilyen trükökket nem nagyon alkalmaztak a katonák, inkább a gerillaharcot folytató ellenállók.
Ghost a Centurion tankról csinált leírást, de te ugye a Crusader tankot kérdezted, na egy rövid ismertetõ összeütök róla:
1936-ban Angol megfigyelõk is részt vettek egy Szovjet hadgyakorlaton, és nagyon meggyõzõnek találták a BT harckocsikat. Doktrinájuk szerint viszonylag gyors, közepes páncélzattal és fegyverzettel felszerelt harckocsikra van szükség - ezt akkoriban közepes harckocsinak nevezték, az angolok azonban "Cirkáló" harckocsiként nevezték el ezeket. Néhány kisérleti jármû után a létrehozták az A15 Crusader tankot, amely 18 tonnát nyomot, egy 2 fontos (40mm-es) páncéltörõ ágyú volt a tornyában, és a kiemelt helyeket 40mm-es páncélzat védte. Ezek alapján jobb volt, mint a Panzer II. (amely 1940-ben a német harckocsiegységek gerincét alkották), és a Panzer III.-asal többé-kevésbé egy szinten mozgott teljesítmény terén. 1940-ben kezdték el rendszeresítlését, és ez lett a Britt hadsereg fõ harckocsitipusa addig, amíg meg nem érkezetek az USA hadbalépése után az M3 Grant és az M4 Sherman harckocsik. 1941-ben jelent meg fejlesztett változata, az MK II., amely 47mm-es homlokpáncélzattal rendelkezet, és a korábbi MK I.-ek egy részét is feljavították MK II. szintre. 1942-ben jelent meg az MK III., amelyen a kétfontos ágyút annak elégtelen teljesítménye miatt lecserélték egy 6 fontos (57mm-es) páncéltörõ ágyúra, és eltávolították az MK I. és II.-n található másodlagos géppuskatornyot, amely a harckocsi bal oldalán, a torony elött volt. A Crusader-ekbõl összesen 5700db-ot építettek, és 1943 elejéig az angolok legfontosabb harckocsija volt. Bár alapjában véve nem lett volna olyan rossz harckocsi, legendásan megbízhatattlan volt - márpedig amúgy is szélsõséges körülmények között, az Észak-Afrikai harcokban kellett bizonyítania. A britt harckocsizók azonban sokkal többre tartották a megbízható amerikai harckocsikat, így nem meglepõ, hogy viszonylag hamar eltüntek a frontvonali harcokból. A bázisán kialakítottak légvédelmi és utász-harckocsit (aknamezõk felszámolására).
Adatok (MK III.):
Max. sebessége: 43.4 km/hr Méretei (hossz x szélesség x magasság): 5.99 x 2.64 x 2.23 m Tömege: 20.3 tonna Armament: 57 mm páncéltörõ ágyú, 7.62 mm géppuska Személyzet: 3 fõ Páncélvastagsága: 40 mm
Két Crusader MK I.
Egy Crusader MK III. - jól látható a szegecselt páncélzat.
Egy kicsit bõvebben arról, mi is a hüvely nélküli lõszer értelme.
Ehez viszont vissza kell menni a II. Világháborúig. Mind a nyugati, mind a keleti fronton egyértelmûvé vált, hogy milyen elõnyei lennének egy olyan sorozatlövõ fegyvernek, amely a géppisztoly és puska közötti ûrt töltené be. A német STG-44 (STurmGewehr-44 - de nevezték MP-44-nek is) volt az elsõ, amely végülis az elsõ (magyar nyelvben) Gépkarabélynak nevezett fegyver. Elég könnyû volt ahoz, hogy ne jelentsen komoly megterhelést a cipelése, erõsebb volt, mint az akkori géppisztolyok és sorozatlövés közben a visszarugó erõ nem volt olyan nagy, hogy a katona ne tudta volna kellõen kontrolálni. Ehez viszont egy, a pisztoly és a puskalõszer közötti lõszertipusra volt szükség, a 7,62mm-es Kurz lõszerre (amely a Szovjet 7,62x39 alapja is egyben).
Az STG-44
Keleten a háború után az AK-47 indult hóditó útjára, amely az STG-44 egyenesági leszármazottja, csak éppen a német precizitást megbolondította Kalasnyikov az orosz "egyszerû, megbízható, olcsó" elvel, így az STG-44-nél egy minden téren jobb fegyvert tervezve. Nyugaton kicsit zûrösebb volt a helyzet. A frissiben alakult NATO elsõ kihívása nem is annyira a Szovjetúnio volt, mint inkább a saját tagjai közötti együttmûködés. A II. VH-ban az amerikai és brit csapatok különbözõ fegyvereket és lõszereket használtak. Logisztikai szempontból ez nem volt túl kedvezõ, mivel más-más alkatrészeket és lõszereket kellett biztosítani, ami jelentõsen bonyolította az ellátást. Ideális esetben az azonos oldalon harcolók ugyanolyan fegyverrel küzdenek, amely ugyanolyan lõszert használ - így hihetettlenül legyeszerûsödne az ellátás, mivel teljesen mindegy, hogy milyen országból jöttek, milyen egységbe tartoznak, bármely közelben lévõ raktárban lesz olyan fegyver, alkatrész és lõszer, ami a csapatoknak kell. Ez lett volna a NATO szabványosítási elv lényege. Ám az elvek mit sem érnek megfelelõ hozzáállás nélkül. Az USA szorgalmazta egy egységes gépfegyver rendszeresítését, arra a megállapításra alapozva, miszerint a II. VH-ban 40000, kézifegyverekbõl leadott lövésre jutott egy találat. Hiába volt a kezükben az STG-44, és a tervezõcsapat nagy része, egyszerûen elvették e fegyver továbbfejlesztését, ahogy az angolok javaslatát egy kisebb ûrméretû lõszer bevezetésére is. Az USA tüzön-vizen keresztülvitte a .308 Winchester puskalõszer rendszeresítését, még akkor is, amikor minden észérve egy köztes lõszerért kiáltott, a .308 azonban gyõzött és 7,62x51 jelzéssel mind a mai napig a NATO egyik fontos puskalõszere. A problémák a közös fegyver terén kezdõdtek, az amerikaiak az M1 Garand továbbfejlesztett változatát, az M14-et eröltették, míg a Belgák kifejlesztették az FN FAL-t, amelyet az európai tagországok jobbnak találtak. Tény, hogy az M14 sorozatlövésre szinte alkalmatlan volt, egyes lövés esetén viszont igen pontos volt - kissé módosított változatát a mai napig használják mesterlövészfegyverként, M21 néven. Az FN FAL is csak korlátozottan volt alkalmas sorozatlövésre, mert a puskalõszer egyszerûen túl erõs visszarugást produkált, és alig lehetett a célon tartani a fegyvert. A nyugat-németek az FN FAL-t nem kaphatták meg, mivel a Belgák azt visszatartották (az emlékek még élénken éltek ugye...), így az STG tervezõgárdájból néhányan a Spanyol CETME vállalatnál készítették el a saját verziójukat a 7,62x51mm-es lõszerre - ez lett a G3, amely a Spanyol, majd a Német seregben jelent meg.
Már ekkor voltak kisérletek arra, hogy leváltsák a hagyományos, egybeszerelt lõszert egy hüvely nélküli változatra, ugyanis rájöttek, hogy a sorozatlövés lõszerepocsékló, mivel az elsõ két-három lövés után a csõ már annyira elmozdul a visszarugás miatt a célról, hogy esély sincs a találatra. Ezen elgondolás szülte a rögzített sorozatott, ami végülis egy olyan sorozatlövés, amely a 3. lövés után leáll, és újabb tûzkiváltás csak az elsütõbillentyú elõreengedésével és újra meghúzásával érhetõ el - közben pedig a katona ösztönösen újra célra tarthat, javítva a találat esélyét. Ezzel azonban csak az volt a gond, hogy az átlag gépfegyverek tûzgyorsaság 600-700 lövés/perc, és amire a 3. lövedék elhagyja a csõtorkolatott, az elsõ lövés visszarugási ereje már bõven realizálódott, és a csõ elmozdul a célról. A megoldás az lenne, hogy a fegyver tûzgyorsaságát kellene annyira megemeleni, hogy a 3. lövedék még az elött hagyja el a csövet, mielött az elsõ lövés reakcióereje realizálódik a fegyvertartó katonán és ezáltal a fegyveren. Ehez olyan 2000 lövés/perc tûzgyorsaságot kellene elérni, amely a hagyományos megoldásokkal nem, vagy csak nagyon nehezen, kompromisszumokkal érhetõ el.
A megoldás a lövés folyamatának gyorsítása lehet. A lövés alaphelyzetben a következõ fázisokból áll: Töltés-Reteszelés (a csõfar lezárása)-Elsütés-Kireteszelés-Ûrités. A legtöbb automata fegyveren a töltés/reteszelés és a kireteszelés/ûrités egy folyamatban megy végbe. Ebbõl igazából csak az ûrítést lehet kivenni, mégpedig úgy, hogy a fegyver elsütése után nem marad olyan anyag, amit el kellene távolítani. Erre két módszer ismeretes jelenleg, mindkettõ lényege, hogy a töltényûrbe csak a lövedék és a hajtóanyag kerül:
I.: Hüvely nélküli fegyver: A lövedék egy olyan meghajtótöltetbe van beleszerelve, amelynek külseje elég kemény ahoz, hogy ellenálljon a külsõ behatásoknak. Elsütéskor a meghajtótöltet maradéktalanul elég. Elsütéséhez vagy elektromos gyújtást használnának, vagy olyan csappantyúval szerelik a lõszert, amely vagy elég, vagy azh elsütés után, a töltési fázisban könnyen eltávolítható.
II.: Folyékony hajtóanyagú fegyver: Egyenlõre csak kisérleti szintig jutott megoldás, a lényeg az, hogy a lövedéket betöltik a csõfarba, a töltényûrbe egy folyékony meghajtótöltett töltenek, és ezt elektromosan meggyújták. Ezzel a megoldással az a baj, hogy a lövedéket és a hajtóanyagot külön-külön kell bejutattni, és ez elég bonyolult.
A kézi lõfegyverek terén a Vietnami háború hozta meg a változás szelét, és az 5,56x45-ös NATO lõszert. Az Európai tagországok továbbra is inkább a saját gyártású fegyverek mellett döntöttek (FN FNC, FAMAS, L85, stb.), kivéve Németországot, ahol úgy vélték, hogy a G3 leváltása nem idõszerû. A válasz keleten sem váratott sokat magára, és létrehozta a Szovjetúnió az AK-74 családot és hozzá az 5.45x39mm-es lõszert. Németországban úgy gondolták, hogy a jelenlegi kézifegyverek elérték technikai képességeik határát, és új megoldások felé kell fordulni - Mindezt még a 60-as évek végén. A HK feladata volt egy, a G3-nál sokkal jobb hatásfokú fegyver megtervezése és kivitelezése. 1970-ben a következõ kritériumokat támasztották a fegyverrel kapcsolatban:
Max. hossza: Kevesebb, mint 75cm Max. tömege 100 lõszerrel: Kevesebb, mint 4.5kg Egy tárban lévõ lõszerek száma: Legalább 50db Nagy találati pontosság 3.-as rövid sorozat alkalmazásakor 300m-es lõtáv nyilt irányzék alkalmazásakor (ami lapos röppályát feltételez)
A program lényege az, hogy olyan fegyver szülessen, amelyel nehéz harci körülmények között, erõs stresszhelyzetben lévõ katona is igen jó teljesítményt érhet el. A HK két utat kezdett vizsgálni:
"Sörétespuska-elv": Sok lövedék egyszerre való kilövése. Hátránya, hogy nagy a visszarugás, kicsi a hatótávolság, és nagy a lõszerfogyasztás. (A STEYR cég a 80-as években ezen az elven készítette el az ACR jelû kisérleti fegyverét)
"Sorozattûz-elv": Nagyon rövid idõ alatt adott számú lövedék kilövése.
A HK a második változaton kezdett el dolgozni, ehez viszont minimum 2000 lövés/perc tûzgyorsaságra lenne szükség, amit viszont hüveélynélküli fegyverrel lehet reálisan elérni. A G11 program azonban nem csupán (sõt, inkább egyálltalán) nem a HK érdeme, hanem az általa, valamint a Dynamite Nobel (lõszer) és a Hensoldt (távcsõ) által alkotott GHGS konzorcium terméke.
A mûködési elv lényege, hogy egy hengeres test, benne a tölténûrrel a zárszerkezet, amely két állást vehet fel (függõleges és vizszintes), függõleges állásban fentrõl töltik be a lõszert, miközben alul kipotyoghatnak az esetleges maradékok, illetve eltávolítható a lõszer besült lõszernél. A zár vizszintes pozicióba fordul ezután, és megtörténik az elsütés, majd ismét függõleges poziciót vesz fel.
A G11 hüvely nélküli lõszert tüzelõ fegyver mûködési elve.
A fõ gond a lõszer volt, ugyanis ilyesmivel nem nagyon volt akkor még tapasztalat, a Dynamite Nobel-nek nem kis nehézséget okozott a megfelelõ megoldás kikisérletezése.
Az egyik elsõ proto-lõszer. Látható, hogy a meghajtótöltet egyszerû, préselt lõpor. Ez a megoldás nem vált be, mivel a lõpor túl érzékeny volt a behatásokra és a hõmérsékletre.
Balra az egyik vég-közeli változat, illetve a végleges, DM11 jelõ lõszer, teljesen bujtatott lövedékkel.
A fegyver tûzváltója három állású volt, Biztosított, Rögzitett 3.-as Sorozat (2000 lövés/perc) és Sorozat (460 lövés/perc). A fegyver tetjén egy nagyítás nélküli célzótávcsõ volt, amelyel 300m-ig a tesztek szerint igen jól teljesített a fegyver. Elsõ változatain 50-es tár volt még, de aztán a végleges, 4,73x33mm-es lõszer megjelenése után 45db-os tárakat használtak. A G11K2-nél a betöltött tár mindkét oldalán egy-egy tartaléktárnak volrt kiképzett hely.
A G11 elsõ prototipusa
A G11 elég nehezen jutott el a végsõ változatba, csaknem 20 év volt a fejlesztése, és mikor végre elkészült, az egyesülni készülõ Német állam már nem tartott igényt rá, mivel egyfelõl megszünt a közvetlen fenyegetettség, másfelõl a pénzre égetõ szükség volt az egyesülés miatt.