"gyalogsági támogató harckocsi" ... :DDD Én el nem tudtam képzeli , hogy mi lehet az ... Elõször én is a Marder-ra gondoltam de az se nem támogató , se nem harckocsi , aztán a Marder-ról a TAM jutott eszembe de az meg nem német (bár van német kapcsolata) .
gondolom nem tudod, hogy ez a mûanyag változat ma már messze nem vicc, mivel a mai szénszálas kevláranyagok még az acélnál is nagyobb szakítószilárdságuak, és azoknál összehasonlíthatatlanul könyebbek. Ez teljességgel megváltoztathatja a tankról alkotott felfogásunkat, mint böhöm nagy harci egység, mert ha tucatjával lehet õket levegõbõl (ejtõernyõvel!) kidobni, akkor az egész egység mobilitása ugrásszerûen megnõ.
Bevallom igencsak elcsodálkoztam, mivel a Marder-rõl meglepõen kevés adatott találtam a neten - ebbõl sajnos csak nyúlfarknyi ismertetõre futja... :(
A Marder tervezését az 1950-es években kezdték meg, mikor a német hadsereg igényt tartott egy olyan Gyalogsági Harcjárûvre (Infantry Fighting Vehicle - IFV), amely képes lépést tartani akár terepen is az elõrenyomuló harckocsikkal, és azokhoz mérhetõ védelemmel is rendelkezik. Ugyan az 1960-as években Nyugat-Németország rendszeresítette az M113 Páncélzott Szállító Jármûvet (Armoured Personal Carrier - APC), azt gyenge páncélzata és fegyverzete miatt nem tartották alkalmasnak arra, hogy a közvetlen a harckocsiegységekkel tevékenykedjen. A Marder az akkori kor jármûveihez képest elég nehéz lett, mivel páncélzata a Leopard 1 harckocsiéhoz mérhetõnek kellett lennie, így a tömege 32 tonna lett, a tervekben nem szerepelt az úszóképesség, csak az elõkészített gázlóképességét növelték meg, így max. 2m-es folyókon is át tud kelni. Az úszóképesség hiánya azért nem okoz problémát, mivel arra tervezték, hogy a harckocsikkal mozogjon együtt, és azok sem rendelkeznek ilyen képességel. A harcjármû fegyverzetét eredetileg egy fõ és egy melléktorony hordozta, amelyeket belülrõl, távirányítással kezeltek, a fõ toronyban egy 20mm-es gépágyú és egy 7,62mm-es MG3 géppuska (MG42 néven ismerõs lehet még a II. VH-ból) kapott helyet, a segédtorony a harcjármû végében kapott helyet és egy 7,62mm-es géppuskával volt ellátva. Egyik torony sem volt stabilizálva, így ha pontos lövést akartak végbevinni, a harcjármûnek meg kellett állnia. Az elsõ példányt 1970-ben adták át, és 1975-ig gyártották, de alvázát felhasználták a Roland légvédelmi egységnél is, amelyet 1985-ig gyártottak. A segéd tornyot a tapasztalatok alapján hamarosan leszerelték, mivel akadályozta a fõ torony tüzelését hátrafele. A Marder-t csak a német hadsereg rendszeresítette, és folyamatosan fejlesztette, így az évek alatt három fejlesztési fázison eset át, melyek elsõsorban a páncélzatának megerõsítésére, éjjellátó (passzív infravörös) célzókészülékek felszerelésére, illetve az elektronikus rendszerek fejlesztésére irányultak. Az Marder 1A3 verzió jelenleg a legútóbbi változat, ennél már opcionálisan lehetõség van "Milan" páncéltörõ rakéta indítóberendezésének felszerelésére is. A jármû háromfõ legénysége a sofõrbõl (a tank elején, bal oldalon), a lövészbõl (középen bel oldalt) és a parancsnokból (középen jobb oldalt) áll, és hat fõt képes szállítani, akik a jármû végében foglalnak helyet. Az erõforrás egy 600 lóerõs dizel-motor, amely a jármû orrában, jobb oldalon található. A 90-es években elkezdtek egy Marder 2 jelû jármû fejlesztésébe (#489-es hozzászólásban Marder 2-õt említettem, de Marder 1A3 képeket raktam be, amiért elnézést kérek), amely a Marder 1 utóda lett volna. A jármû erõsebb péncélzattal, és nagyobb, immár stabilizált löveggel szerelt toronnyal lett volna ellátva. Fõ fegyverzete egy 35mm-es vagy 50mm-es gépágyú lett volna. A Német védelmi minisztérium a 90-es évek második felében leállította a fejlesztést, mivel nem volt anyagi keret a Marder 1A3-asok leváltására, így azok legalább 2008-ig rendszerben maradnak.
Marder 1A3
Legénység: 3 + 6 Hossz: 6.79 m Szélesség: 3.24 m Magasság (tornnyal együtt): 2.985 m Üres tömege: 29,200 kg Harckész tömege: ~33.500kg Max. sebessége mûúton: ~75 km/hr Max. hatótávolsága mûúton: ~460 km
Fegyverzet: 1db 20 mm-es gépágyú (1,250 lõszer); 1db 7.62 mm-es párhuzamosített géppuska (5,000 lõszer); 1db MILAN páncéltörõ rakéta-indító csõ (6db rakéta)
Hiába röhögsz, már vagy 10 éve kisérleteznek mûanyag páncélzattal. De a "mûanyag" hallatán ne PVC-re meg ilyesféle anyagokra gondolj, hanem Kevlárszövettel megerõsített speciális mûgyantára. Valahol a neten láttam egy elemzést még egy-két éve, ahol azt fejtegették, hogy az ilyen kisérleti páncélok már elérik az acélpáncél védelmi képességeit, igaz, ehez 50-60%-al vastagabbra kell készíteni azokat, de még így is csak harmad vagy negyed akkora a tömegük. Lentebb már írtam, hogy mennyire fontos mostanság a légi szállíhatóság, nos egy mûanyag páncélzatú harckocsi akár 20 tonnánál is könyebb lehet, tehát egy C-17-es akár három darabot is elvihet belõle.
De ez még a jövõ zenéje, szerintem 2010 elött nem várhatóak az ilyen harcjármûvek, és akkor is már nem "hagyományos" ágyúval lesznek ellátva, hanem vagy páncéltörõ rakétákkal, vagy energiafegyverekkel...
Én is gondlotam rá és a mûanyag részét felfogtam :) . Érdekes lesz kiváncsi leszek rá ha lesz ilyen. Nem tom kicsit elszáltam könnyûség ileg mert végülis a 20 tonn is elég sok, én meg vmi nagyon könnyûre gondoltam mint mondjk egy személy autó :)
Babelfish - az Altavista netes fordítóprogramja. Sajnos fõleg a szakszavakkal akadnak gondjai. Meg mondjuk egy megpróbáltam egy japán oldalt lefordítani angolra. Majd lefordultam a székrõl, akkora ökörségeket hozott össze...
A német cég olyan szilárd bukósisakot épített, amely azt is kibírja, ha átmegy rajta egy lánctalpas. A gyár ráadásul nem csak állítja, hogy kibírja a hihetetlen terhelést a terméke, hanem be is bizonyította: a próbák alatt tényleg átmentek rajta egy tankkal, ám az mégis megtartotta az alakját. A sisaknak nagyjából ötven tonna terhet kellett kibírnia, mert ennyit nyomnak a német hadseregnél használatos Leopard márkájú tankok.
Az RF 1.5-ös modell többrétegû szénszálas mûanyagból készült, kétszer olyan erõs, mint egy mindennapi F-1-es sisak, az ára viszont négyszer annyi, tizenötezer euró (kb. négymillió forint).
Egyfelõl azért sem lenne nyerõ, mivel teljesen zárt, és így a katona csaknem süket lenne. Akár mögé is "lopakodhat" az a lánctalpas észrevétlenül :D
A másik probléma az, hogy a sisak ugyan nagyon erõs, de aligha a lõfegyverek ellen. Az szép, hogy kibír egy Leopard 2-õt, de vajon kibírna-e egy 7,62x51mm-es géppuskalövedéket is?
visszatérve a siakra, pár éve olvastam, hogy a mai számítástechnika modellezõ tudással felvértezve kutatók nekiláttak elkészíteni az ergonomiailag tökéletes fejvédõt, és a végsõ modell elkészülte után kiderült, hogy az értékei leginkább a második világháborus német sisak jellemzõivel egyeznek meg, az hasonlított legjobban a "tökéletes" formához.
Desert Combat fórumba csak most jutott el a Apache-os eset... Ott is van egykét lassu felfogásí amerika ellenes ürge.
pedig ott ha jóltudom a "tömeg" termelés volt a fõ elv..
Olvastam, de nem volt pofám beleszólni "kívûlrõl". Bár ma este akarom leszedni a 0.7-es DC-t, valamivel el kell ütni a Söldner megjelenéséig az idõt, és mostanra sikerült legyõznöm az elõítélerteimet a BF42 "alap" miatt :)
Cat: A német sisak valóban ideális volt bizonyos szempontokból, de elég nehezek voltak - mivel ugye acélból készültek. Manapság a kevlár alapanyagú sisakok hódítanak, ami elég könnyûek, így akár egésznapos viseletük sem jelent nehézséget. Viszont az alakjuk nem is emlékeztet a német sisak alakjára (nem olvastam a cikket, de van rá egy tippem, hogy az alul és hátúl kiszélesedõ rész miatt volt olyan jó a tesztben)...
Amúgy a sisakok hatékonyságáról ma is sok vita van - a Delta egységek pl. (mint a Black Hawk Down c. filmben is látható volt) csak "hegymászó-sisakot" viselnek, amely az ütéstõl véd (pl. esés miatt, vagy ha valami a fejükre esne), de lövedékek ellen nem véd. Az indok az volt, hogy ez kényelmes viselet, nem csökkenti a katona hallását/látását, és az olyan fejlövésre való esély, amelynél a hagyományos sisak védelmet nyújtana, kicsi az esély.
szerintetek mostanában miért nem tervezenk féllánctalpas járgányokat?
Talán mert akna ugyanolyan nagy kárt tezs a gyenge páncélozottság miatt benne, mint egy sima kerekes jármûben, üzemanyagfogyasztás terén pedig mivel meg kell hajtani a lánctalpat, elég rosszul áll. Ez az oka szerintem. De Cifu föl fog minket világosítani
A válasz egyszerû: mert nem rendelkeznek sem a lánctalpas jármûvek, sem a gumikerekes jármûvek elõnyeivel.
A lánctalpas jármû fõ elõnye a jó terepjáró képesség. Namost az elsõ kerekek miatt ez nem olyan jó a féllánctalpasoknál (hiszen a jármû elején a kerekeknél nagyobb a talajnyomás, ergo könnyebben elsûlyednek, mint a lánctalp) plusz a kerekek végzik a kormányzás oroszlánrészét, amit terepen ugye a fent említett okokból nem mindig tudnak tökéletesen ellátni.
A kerekes jármû legfontosabb elõnye a kiépített utakon való gyors közlekekés, amire egy lánctalpas jármû sose lesz olyan jó. Ráadásul a kerekes megoldás olcsóbb, kisebb üzemanyagfogyasztású, könnyebb és kevesebb zajjal jár.
A második világháborúban a németek (Sd.Kfz 8, Sd.Kfz 25x, Kettenkrad) mellett az amerikaiak használtak még féllánctalpas jármûveket (M5 család), de a második világháború után új féllánctalpast már nem állítottak szolgálatba, a feladatnak megfelelõen vagy lánctalpas (pl. M113) vagy gumikerekes jármûvek (pl. BTR-széria) terjedtek el. Utoljára az Izraeli háborúkban szerepeltek, a 60-as években használtak harci helyzetben féllánctalpast, de aztán az Izraeliek is gyorsan kivonták õket a szolgálatból, és leváltásukra M113-asokat kaptak/vettek az USA-tól illetve zsákmányolt T-55-ös harckocsikat alakították át páncélzott harcjármûvekké.
lol ezek megvannak makettban, illetve nem pontosan ezek amcsiból a csapatszállító M3A2, németbõl a 250/9 20mm-s ágyúval és a 250/3 rádiós, a kicsibõl ugyanez + Sd.Kfz. 8-s
Na, ha már szóba került, az Orosz mérnökök az Afganisztáni és Csecsenföldi tapasztalatok alapján új harcjármûveken kezdték el törni a fejüket. Afganisztánban és Csecsenföldön az amúgy eredeti feladatkörükre (hagyományos hadviselés)tökéletesen megfelelõ BTR-80 PSZH-k és BMP-1/2/3 Lövészpáncélosok csúnyán leszerepeltek. Páncélzatuk gyengesége miatt egyetlen harckocsiakna vagy RPG-gránát is végzetes számukra. Alternatívaként felmerült az "Izraeli-elv", ahol ugye a sûrûn lakott, városi harcvidelés miatt az M113-ak hasonló problémákkal küzdöttek. Az Izraeliek a zsákmányolt T-55-ösökbõl és a kivonásra került Centurion harckocsikból csináltak PSZH-kat, amelyek ellen kevésbé voltak hatásosak az arrafele jellemzõ házi készítésû bombák és esetlegesen az RPG-7-es páncéltörõ rakéták. Az Oroszok is a T-55-höz nyultak vissza, amelybõl több ezer van "tartalékban" a hadseregnél. Leszerelték a tornyot, helyére egy kisebb méretû, távirányított torony került és átalakították a harcteret, hogy a két fõs személyzet (sofõr+lövész) mellett még 5 fõ gyalogos katona férjen el kényelmesen. Sajnos az egyik fõ probléma itt az, hogy a jármû elhagyására csak a tetõajtókon keresztül van lehetõség, ami nem éppen ideális, hiszen így tökéletes célpontot nyújtanak a kiszálló katonák... A távirányított toronyba különbözõ fegyverzet kerülhet, a legjellemzõbb a 30mm-es 2A42 gépágyú + "Konkurs" páncéltörõ rakétaindító. A védelem megnövelésének érdekében második generációs reaktív páncélzattal látták el, így jelentõsen megnövekedett a túlélõképessége az RPG-lövedékek ellen.
BTR-T lövészpáncélos - (az oroszok H-APC jelöléssel illetik, ahol a "H-" a "heavy" vagyis "nehéz" jelölés)
"Érdemi mérlegelés nélkül dobta vissza a Honvédelmi Minisztérium (HM) azt a holland javaslatot, amelyben használt gépjármûveket, harckocsikat és új harci helikoptereket ajánlottak a honvédségnek. A holland eszközök beszerzése költségesebb lett volna, de óriási fejlõdést jelentene a haderõfejlesztésben.
Holland gyártóktól kapott ajánlatot december végén a HM korszerû helikopterekre, harckocsikra és gépjármûvekre, a magyar illetékesek alig két hét alatt elutasították azt – értesült a Magyar Nemzet. A hollandok a honvédség szovjet–orosz haditechnikájánál jóval magasabb színvonalon álló eszközöket kínáltak megvételre. Az ajánlattevõk a gazdasági kompenzációtól, illetve technológiai együttmûködéstõl sem zárkóztak el. A holland légierõ hat darab (1999-es építésû) amerikai AH–64D Apache harci helikoptert adott volna el. A holland szárazföldi erõk mintegy 70 darab (1982–86-os építésû) német Leopard 2A6 harckocsijából is lehetett volna válogatni, de nagy mennyiségben ajánlottak 6–13 éves Mercedes-Benz 290GD terepjárókat is.
A HM azonban már elkezdte legyártatni a Mi–24-es harci helikopterek prototípusát, amely alapján 12 jármûvet újítanak fel 1,2 milliárd forintért, harckocsikkal nem foglalkozik, terepjárókból pedig újakat rendelt meg a Rábától. Információink szerint a helikopterfelújításra a Dunai Repülõgépgyár (DR) Rt. kaphat megbízást. A magyar modernizációra pályázott volna a brit British Aerospace is, a HM azonban õket is elutasította. Szakértõk szerint 1,2 milliárd forintért akár összetett, éjszaki bevethetõ képességet is megteremtõ modernizációt is végrehajthatnának a helikoptereken, de a DR Rt.-vel csak alapkorszerûsítést végeztetnek el.
Matyuc Péter, a HM kommunikációs fõigazgatója elismerte, a készülõ prototípus nem rendelkezik majd minden NATO-együttmûködéshez szükséges felszereléssel. "
hat darab helikoptert semmi értelme vásárolni - ugyanugy ki kell képezni rá a pilótákat, alkatrészeket vásárolni a javításokhoz, betanítani a szerelõket. Hat gép ezt nem éri meg sztm. A 70 darab leopárdnak sincs értelme, ugyanis most is le akarnak szerelni csomó tankot, akkor meg minek vennének plusszban (hiába korszerubb).
Nem kellettek a német MiG-29-esek 1 euroért, most meg viszonylag jó áron (persze azért itt már reális árról van szó) kaphattunk volna modern AH-64D-ket és Leo2-ket. A terepjárókat még megértem, hogy nem kérték, no de hogy a legmodernebb harci helikopterek ill. harckocsik sem érdekeljék õket...
Errõl annyit, hogy tavaly novemberben vett a HM 1500db FÉG P9RC hadipisztolyt - mintegy 120 millió forintért (80.000Ft/db), miközben egy fegyverboltban (kisker áron!) olcsóbban hozzá lehet jutni. Mindezt úgy, hogy a P9RC gyártási minõségét eléggé sokan kritizálják.
Sajnos a HM beszerzései (függetlenül attól, milyen politikai erõ van hatalmon) kabaréba illõ módon mennek végbe...
Figyelembe véve, hogy jelenleg van kb. 6db repülõgépek Mi-24V-nk nem a gépek száma okozná a legnagyobb problémát. Amúgy már megkezdték a keletnémetektõl kapott Mi-24-esek közül két Mi-24P felújítását, amihez szintén kellenek új alkatrészek, stb.
Hogy le akarják szerelni a harckocsizókat, az erõsen nevetséges, nem vitás, hogy a harckocsik nimbusza némileg megkopott a kézi páncéltörõ rakéták hatékonysága miatt, de ezzel az erõvel akkor helikopterekre sincs szükség, mivel válról indítható rakétákkal azokat is viszonylag könnyen lehet lelõni...
A HM jelenlegi elképzelései erõsen vitathatóak, mivel gyakorlatilag egy tisztán könnyûfegyverzetû hadsereget akarnak (a tüzérséget tovább kurtítják, a harckocsizó egységeket leépítik, stb.)....
Mert azt hiszik arra lesz elég pénz. lassan kb. akkora "hadseregünk" lesz, mint a Smaragd Románcában az arab mukinak ...
1 repülõ, 1 tank, 10 páncéloztt jármû és egy hatalmas emberanyag AK-val felfegyverezve! :(
Tökért nem lehet megérteniük: ha kis létszámú hadsereget akarnak, akkor az legyen modern. Egy kis létszámú, de elavult hadsereg fenntartása, amivel max. külföldi missziókban lehet parádézni, milliárdokért, na arra nincs szükség!
Ennek ellenére azért még nem vészes nagyon a helyzet. Bár nem tudom, hogy jó hír-e a sorkötelezettség megszûntetése a sok agresszív - mind a "jugóknál", mind a románoknál volt az elmúlt 15 évben forradalom, vagy háború. Ez tapasztalat szemponjából nagyon nem jó nekünk. Ezt max. fejlettebb fegyverzettel lehetne ellensúlyozni. Max ...
Mondjuk pont a helikopterek azok, amik univerzálisan használhatók, hiszen mind támadásban, mind védekezésben megfelelnek, jó a rejthetõségük, nagy a mobilitásuk. Ezekbõl lehetne többet alkalmazni, a Kárpát-medencében szinte mindeféle harci helyzetben bevehetõk lennének.
Ja, csak ezt a forgó szárnyat kellene már helyettesíteni valami kicsi de biztonságos és ugyan olyan hatákony (vagy hatékonyabb) cuccosra.
Tényleg, a Harrier-ekkel mi a helyzet? Leállították azt a project-et? Nincs igény helybõl felszáló gépekre?
Hogy mennyire vészes a helyzet az egy dolog, de ha ne adj isten tényleg vészes lesz valamiért a helyzet (akármiért is), akkor tegyük fel a kezünket addig, amíg újra nem építik a hadsereget? Ezt nem értik meg sajnos a felsõ vezetésben... No politika off...
A sorkötelezettség megszüntetése szvsz jó döntés volt. A (magyar) sorköteleseket harci helyzetben bevetni mészárlás lenne, nincsenek rendesen kiképezve, rossz illetve hiányos a felszerelésük. Harci értékük minimális, ellenben fentartása jelentõs összegeket emészt fel. Mostmár jópár éve volt, hogy Kalicz alezredes (Székesfehérvári laktanyaparancsnok volt akkoriban, már nyugdijba vonult) mesélte, hogy az üzemanyaglerakatot civil biztonsági szolgálattal kellett öríztetniük. Tudnillik ha sorköteles katonák feladata volt az örzés, akkor azok folyamatosan lopták az anyagot! Több leleplezett lopás és hadbirósági tárgyalás után ezért úgy döntött, hogy olcsóbb és hatékonyabb megoldás civil örzést várásolni - katonaságnál!!!
A harckocsiknál én már jópár verziót hallottam, állitólag két zászlóaljnyi tartanának meg a T-72-esekbõl, de fejlesztésre nem futja (azért ez valahol vicc: az elmúlt 12-13 évben folyamatosan leépítettek, eladtak, bezártak, és ennek ellenére még sincs pénz...). Kivonták a 2S1 önjáró tarackokat (a 2S3-at még a 90-es évek elején vonták ki), jelenleg ha jól tudom a vontatott tüzérségnél is csak a 122mm-es ágyúkat hagyják meg (még a BM-21-eseket is ki akarják vonni), de vásárolnak 105mm-eseket, mert azok NATO-kompatibilisek - igaz a NATO országok mostanság kezdik kivonni a 105mm-eseket, és könnyû 155mm-es ágyúkkal váltják le õket. Szóval még azt is kivonják, ami amúgy jó lenne...
A helikopterek használhatósága nem is kérdéses, de mégse fejlesztik a helikopteregységeket, egyedül a Mi-24-esek felújítása idõszerû, de az is csak azért, mert öregszik a géppark, és már nem lehet ezt tovább halogatni... Teherszállító helikopterek terén se tudok arról, hogy vásárláson törnék a fejüket, pedig a Mi-8/17 flotta sem nem fiatal, se nem különösebben nagy. Ezen kívûl nagy méretû (jármûszállításra is alkalmas) helikopterünk nincs...
Ugyanúgy mint a tüzérség.
Leselejtezték az összes T-62-es és T-54-55-ös harckocsit, azthiszem már csak T-72-esünk és néhány T-80-asunk van, amik szembeszállva bármilyen harckocsival szemben kudarcot vallanak, ráadásul a kevés létszámból adódóan még a maradék esélyünk is elúszik, ha egy háború bekövetkezik. Forradalom nemhinném hogy lesz, de az hogy mikor, hol lesz háború errõl sokat lehetne írni.
A helikopterek vásárlása nem hülyeség hiszen 12 MI-24-essel szintén nemtudom mit lehet kezdeni egy harc során, hiszen földi tûz nincs, légi támogatás nulla...
Azt sem tudom hová tenni, hogy 120 millió forintból vettek maroklõfegyvert. 120 millióból. Amibõl lehet, hogy nem sok tank meg helikopter jött volna ki, de több értelme lenne, azokból vásárolni, mithogy hülyeségekre költik a pénzt rosszul (mert ahogy mondta Cifu is, kiskeráron egy szar fegyverboltban olcsóbb...).
A 6 db vadászgéprõl annyit hogy a MiG-29 egy jó vadászgép. VOLT. (Vót valamikor - by szalacsi ) A mostani szolgálatban álló amerikai F-15, F-16, F-18-akkal vagy az orosz Szuhoj gépekkel szemben nem tudnak sokat felnyújtani. Ráadásul az Amerikai F-22 Raptor sorozatgyártásra került úgyhogy, lassan semmit nem nyújtanak. Még ellenség-barát felismerõ sincs benne (bár igazán tudhatják, mit lõjenek: ne MiG-29-et).
Egyenlõre megbízható megoldás nincs, marad a hagyományos rotor, vagy esetlegesen a billenõrotoros verzió (V-22 Osprey).
A Harrier-ek gyártása ha jól tudom leállt, az utolsó változat az AV-8B Harrier II. volt, ami több ország haditengerészeti ill. tengerészgyalogsági egységénél megtalálható (Spanyolország, Thaiföld, stb.). A Harrier utóda az F-35B (Joint Strike Fighter) lesz, ami képes lesz (csökkentett terhelés mellett) helybõl fel- és felszálni is, illetve teljes terheléssel rövid nekifutással felszálni.
Lehet hogy nem renszeresítették de van illetve már lehet hogy csak volt. Láttam valami M1-es mûsorba felsorakozva egy pár darabot, elég sok párat. Aztán mivót mikó azt én nemtom, csak azt mondom amit láttam / hallottam.
Biztos T-62 volt az? És a seregben? Mert még múzeumban vagy valami hasonló helyen el tudom képzelni...
A T-62-õt a Varsói Szerzõdés országai közül csak a Szovjetek használták, sem Lengyelország, sem Cseszlovákia, sem Magyarország nem rendszeresítette. Ennek fõ oka az volt, hogy a 115mm-es simacsövû löveg csak aféle próbababa volt, és utána jött a 125mm-es löveg, ami már széleskörüen elterjedt. Magyarországon azonban úgy tudom, hogy valóban volt T-62, de csak a 60-as évek végén, 70-es évek elején, csak éppen a Szovjet csapatoknál...
T-62, a harckocsitest a T-54/55-re emlékeztet, a futógörgõk elosztása "elõre húzott"
A honvédségnél a T-55 után a T-72 jött rendszeresítés szempontjából, a T-62-õt a 115mm-es löveg miatt, a T-64-et pedig a magas ára miatt nem akarták, legalábbis valami ilyesmit olvastam.
Sajnos nem, de egy ismertetõt most össze tudok dobni, ha érdekel.
Izrael 1970-ben úgy döntött, hogy saját harckocsi fejlesztésébe kezd, miután (akkoriban) egyetlen állam sem volt hajlandó modern harcjármûveket eladni nekik. Egészen addig fõleg második világháborús, vagy közvetlen az utáni harckocsitipusokkal harcoltak, fõleg Sherman-okkal, amelyeket a legkülönbözõbb helyekrõl szeretek be, és amelyeket igen sokféle képen alakítottak át (további fõbb tipusok a Franciországtól vásárolt AMX-13 könnyû harckocsik, majd késõbb a Centurion mellett az amerikai M-48 Patton). Az 1960-as évek második felében a britek a Cheftain harckocsi fejlesztéséhez szükséges pénz egy részét az éppen leváltani készült Centurion harkocsik Izraelnek való eladásából kerítette elõ (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy eredetileg az Izraeliek is beszáltak a Cheftain fejlesztésébe, és az egyezség szerint õk is vásároltak volna a Cheftain-okból, de a Anglia a közel-keleti politikai nyomásra 1969-ben felmondta a szerzõdést - ez után merült fel a saját harckocsi fejlesztése). Miután az Izraelt körülvevõ arab államok a Szovjetúniótól jelentõs mennyiségû modern harckocsit és páncéltörõ fegyvereket vásároltak, az elavult tipusok továbbfejlesztése nem tünt megoldásnak, és egy teljesen új, kizárolag a helyi viszonyoknak megfelelõ harcjármû fejlesztésébe kezdtek. 1973-ban, a Jom Kippuri háborúban az zsidó állam harckocsierõi jelentõs veszteségeket szenvedtek az arab harckocsik és drótvezérlésû páncéltörõ rakétái által. Mivel az ország hadrafogható népessége korlátozott (fõleg a környezõ államok seregeit figyelembe véve), az új harckocsi fejlesztésénél különösen nagy figyelmet fordítottak a személyzet biztonságára. Eredetileg azt tervezték, hogy a rendelkezésre álló alkatrészekbõl, eszközökbõl hoznak létre egyfajta öszvér jármûvet, de hamarosan rájöttek, hogy ez nem jelent megoldást a legtöbb kérdésre, tehát egy, az alapjaitól új jármûvet kell tervezniük. Mivel a harcjármûre nagy szükség volt (bár kaptak/vettek amerikától M-60 harckocsikat, csak viszonylag kis számban, és nem volt biztos az utánpótlás), ezért úgy döntöttek, hogy "teleszkópos fejlesztést" alkalmaznak, vagyis a prototipust már azelött elkezdik sorozatban gyártani, hogy elvégeznék a teljeskörû tesztelést, és az esetleges változtatásokat menet közben végzik el (ez nagyban hasonlít a második világháború vége felé a németek által alkalmazott módszerhez azzal a különbséggel, hogy a németeknek a nyersanyaghiánnyal is meg kellett küzdeniük). Az egyik elsõ döntés a Jom Kippuri háború után az volt, hogy a meghajtást harckocsiknál szokatlan módon a jármû elejébe helyezték át, amely szembõl való találat esetén plusz védelmet nyújt a személyzetnek. A védelmet továbbá egy úgynevezett "üreges páncélzat" (spaced armour) segítségével növelték, melynek lényege, hogy a páncélzatban elõre kiképzett üregek vannak (gyakorlatilag két páncélréteg között egy rés található), amelyek jelentõsen csökkentik a HEAT lövedékek hatását. A védelem növelésére továbbá alacsonyra tervezték a jármûvet, és mindenhol döntöttre alakították ki a páncélzatott. Az elsõ változatott a már kipróbált 105mm-es, huzagolt csövû L7-es löveggel szerelték fel, amelyet megtalálhatunk számtalan korabeli harckocsin is - pl. a korábban már említett M-60A1 és A3 harckocsikon is. Érdekesség, hogy a harctér hátsó részét, ahol normális helyzetben lõszert tárolnak, egyben képes gyalogos katonák befogadására is, amennyiben a lõszert kipakolták onnan. Így a Merkava mondjuk egy bekerített egység kimentésénél maximum 9 fõt tud magával vinni.
A Merkava Mk1., jól látható a jármû jobb oldalán a kipufogó
A Merkava Mk1.-et 1979-ben állították rendszerbe, és igen sikeresnek bizonyult, mikor 1982-ben összecsaptak a Szíriai T-72-esekkel, ami az akkori legfejlettebb szovjet harckocsi volt. Ugyanakkor a harcok alatt gyüjtött tapasztalatokkal felvértezve nekiláttak a következõ generáció megalkotásának, mely elsõsorban új tûzvezetõrendszert kapott, kiegészítõ páncélzattal látták el a páncéltörõ rakéták ellen, és egy 60mm-es aknavetõt helyeztek el a harctérben, amelyel a legénység a fedezékbe (dombok vagy épületek mögé) bújt páncélelhárító gyalogság ellen harcolhatott hatékonyan. Az új, Mk2.-es változat 1983-ban jelent meg.
Merkava Mk2., az új kiegészítõ páncélzattal
Mivel az Mk2. kitûnöen teljesített, a fejlesztés más irányt vett, és a mindennapi használat és karbantartás tapasztalatain alapultak. Ennek eredménye képpen az addigi laprugós futógörgõ felfüggesztést spirálrugósra cserélték, a régi, 900 lóerõs dizel-motort egy 1200 lóerõs erõforrás váltotta le, a torony mozgatását hidraulika helyett immár elektromotorok végezték, a páncélzatott modulszerûen képezték ki, amelyeket csavarral rögzítenek, így lehetõvé vált a sérült rész cseréje akár tábori körülmények között is. A fegyverzet terén a legnagyobb fejlõdést az új, 120mm-es simacsövû löveg jelentette, de a tûzvezetõ rendszert is továbbfejlesztették, a régi infravörös éjjelátókat és lézeres távolságmérõket modernebbekre cserélték és TV-kamerákkal oldották meg a megfelelõ kilátást. Ez a változat lett a Merkava Mk3. és 1990-ben lépett szolgálatba.
Merkava Mk3. a leglátványosabb változás az új torony
A fejlesztés nem állt meg, és a fõ irány ismét a védelem növelése, illetve a tûzvezetõ rendszer fejlesztése volt. A korábbi Merkavák a hatásos tûzvezetéshez meg kellett, hogy álljanak, nem rendelkeztek a menet közbeni tüzelés képességével. Az 1991-es Öböl-háborúban azonban ez a képesség igen látványosan bizonyított, ezért a tervezõmérnökök egy teljesen új tûzvezetõrendszert és kétsikú lövegstabilizátort építettek be az Mk3.-ba, valamint további kiegészítõ páncélzatot szereltek a harckocsira. Ez a változat 1995-ben jelent meg, Merkava Mk3. "Baz" jelöléssel.
Merkava Mk3. "Baz"
A legutóbbi fejlesztés, a Merkava Mk4. szinte minden porcikájában mutat valami újat. Még erõsebb, immár 1500 lóerõs motor került beépítésre, tovább erõsítették a páncélzatát, kiemelt figyelemmel a felülrõl jövõ támdásra (ez itt elsõsorban az új, felülrõl támadó páncéltörõ rakéták elleni védelemre szolgál, de ugyanúgy hatásos a levegõbõl támadó harci jármûvek tüze ellen). Új ágyút is kapott, amely magasabb nyomás elviselésére képes, új, nagyobb hatásfokú lõszer használatát lehetõvé téve. A löveg töltését egy 10 lõszert befogadó, elektromos mûködtetésû automata revolvertár végzi. További újdonság, hogy lehetõvé tették ágyúcsõbõl indítható rakéta használatát, a hozzá kifejlesztett az új "LAHAT" lézervezérlésû páncéltörõ rakéta segítségével (a LAHAT egyébként némi átalakítással használható az amerikai M1A1/A2 és a német Leopard 2A5/A6 harckocsiknál is).
Több mint 65 millióért keltek el az elárverezett katonai hajók
Jóval a kikiáltási ár felett, 66,8 millió forintért keltek el az ÁPV Rt. által árverésre bocsátott katonai hajók. Egy alumínium rohamcsónakért 350 ezret, míg egy aknásznaszád hajóért 2,2 millió forintot is ajánlottak az érdeklõdõk.
Forgalomból kivont katonai hajókat árverezett el az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. csütörtökön. Schieber József, a Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelõ Rt.
sajtóreferense elmondta: a parancsnoki motoros, a lakóhajó, az öt darab alumínium testû rohamcsónak és a 34 aknásznaszád jóval a 48,4 millió forintos kikiáltási ár felett, 66,8 millió forintért kelt el.
Schieber József elmondása szerint volt olyan rohamcsónak, melyet a 100 ezer forintos kikiáltási ár helyett 350 ezer forintért vittek el. A lakóhajót a licitálók 280 ezerrõl 640 ezerre tornászták fel, míg a parancsnoki motorost 300 ezres kikiáltás ár után 760 ezer forinton ütötték le. Az aknásznaszádokat 1,2 és 1,6 millió forint között bocsátották árverésre, de volt amelyért 2,2 milliót kínáltak.
Az árverésen 92 érdeklõdõ jelent meg. A szerencsés licitálóknak 15 napon belül kell megkötniük a szerzõdést, különben elveszítik az árverésnél befizetett tízezer forintos kauciót. A hajók megvásárlás után jelentõs felújításra, átalakításra szorulnak.
Egy szemmel láthatóan hozzáértõ, középkorú férfi pár szóban összefoglalja a tudnivalókat az elõnyös vételnek tûnõ vizijármûvekrõl: "A hatvanas években gyártották ezeket a naszádokat Magyarországon, és igaz, hogy lepusztultan néznek ki, de szegecselt alumíniumból van a testük, és az alu az nem rohad. Két nyolcvan kilowattos, hathengeres Csepel motorjuk van, azt valószínûleg le kell cserélni, hiszen nem túl korszerûek. Tizenegy és fél tonna a vízkiszorításuk, és hatvan centiméter a merülésük, ami olyan kevésnek számít, hogy volt ezekre egy szólás: a harmaton is elmennek." Hogy mennyit kellene még rákölteni? "Legalább a vételár dupláját, ha nem többet. Aztán le is kell vizsgáztatni, meg kell hogy feleljen például a környezetvédelmi elõírásoknak."
Az egyik naszád belsejében egy idõsebb úr elismerõen nyilatkozik a hajó állapotáról: "Nincs ezekkel semmi baj, természetesen fel kell újítani, de mindenképp megéri a befektetést, kiváló hobbihajó lehet belõle, persze kell hozzá a kishajó-vezetési engedély." Majd gyakorlott mozdulatokkal kikászálódik a szûkre szabott (feltehetõleg cingár haditengerészekre méretezett) kajütajtón. Az enyhén klausztrofób térben a nonkonform katonás életmód roncsai ragadják meg leginkább a figyelmet: a másodosztályú fekete mûbõrhuzatok, a puritán formavilág, a spártai kényelem valószínûleg nem a hajózók kényeztetésére szolgált. A panorámás kilátással visszafogottan szolgáló ablakokban döglött darazsak emlékeztetnek rá: télen hideg egy ilyen hajó.
Nem olvasztják be
A másnapi árverésen aztán minden elkelt. A csaknem kétszáz résztvevõvel megtartott kedélyes hangulatú licitben többnyire alulmaradtak az alumíniumra utazó hulladékkereskedõk. Úgy tûnik, a hajóbarátok pénztárcát nem kímélve szeretnék hajó formájában tartani az egykor harcos folyami hadieszközöket. "Egy hajó addig él, amíg foglalkoznak vele" - tartja az egyik licit nyertese, egy harmicöt éves vállalkozó, és azt is elárulja, egész életében hajóépítéssel foglalkozott, és most társával beindítják az Adrián kis hajózási cégüket. A magát megszállott hajózónak tartó férfi szerint "olyan üzleti hasznot tud hajtani egy ilyen hajó, ami a befektetett összeghez képest is kedvezõ".
Egymillió-nyolcszázötvenezerért visz haza Nyíregyházára aknásznaszádot dr. Köteles István, akinek az árverési kiírás szerint negyvenöt napja van arra, hogy megoldja a hajó elszállítását. "Ez pár százezer forintba kerül majd, és legalább a vételár dupláját kell még ráköltenem a ladikra, hogy a Tiszalöki víkendtelkünk kikötõjébõl kirándulóhajóként kifuthasson." A saját használatra vásárolt hajóval Tokajig, Sárospatakig is el lehet túrázni, és akár több család is elfér a fedélzeten. De az sem kizárt, hogy késõbb "szolid üzleti célokra" is kihasználják majd a kicsinosított jármûvet. Az új hajótulajdonos leplezetlenül boldognak tûnt.
Egy, az árverésrõl sietõsen távozó középkorú férfit csak nehezen lehet szóra bírni. Az ukrán vállalkozó helyett tolmácsa mond pár semmitmondó szót a hajóvásárlásról, majd sürgõs szerzõdéskötésre hivatkozva leráznak egy fuvarozást felajánló ügynököt, és elviharzanak. A teremben kevesen maradnak, többen a friss hajótulajdonosoknak kínálnak különféle szolgáltatásokat: a daru- és trélerbérléstõl kezdve a motorkereskedésig és felújításig terjed az ajánlatok köre.
Minden eladó
A sikeresnek mondható hajóárverés nem az elsõ a nem NATO-kompatibilis honvédségi holmik értékesítésének sorában. A Honvédelmi Minisztérium Logisztikai Igazgatósága 2000-tõl 2003 végéig 187 értékesítési eljárást folytatott le, többek közt mintegy 2900 darab gépjármûvet és egyéb "nagytechnikát", kilencmillió lõszert és fegyverzeti eszközt, hatszázezer tételnyi ruházati anyagot és 4850 tonna hulladékot értékesítettek.
Raktáron ennek a mennyiségnek többszöröse van, és 2004. január 30-tól egy része a nagy forgalmú marcali "Honvéd" Katonai Használtcikk Bolt révén kiskereskedelmi forgalomban is hozzáférhetõ.