"Bilal ugyanis telerakta digitális szereplõkkel a filmjét, de nem csak statiszta szerepekben, hanem olykor teljesen „normális” emberi szerepekben is. Néhány fontosabb mellékszereplõ animált, míg mások statiszták, és bárhogy töri rajta az ember a fejét, nem lelni a logikát abban, ki milyen alapon mesterséges, avagy valódi."
"Mivel azonban az animált szereplõk kidolgozottsága és mozgása teljesen változó színvonalon mozog, ez még akkor is kizökkenti a nézõt, ha hajlandó lenne megbocsátani a látszólag logikátlan rendezõi döntéseket."
A változatosság gyönyörködtet. Miért kéne birka módjára bekajálni újra és újra ugyanazt az egyértelmû, kiszámítható, kényelmes sémát? Pont az a mulatságos a dologban, hogy szeszélyesen alkalmazza a technikát és élõ szereplõket, ettõl felszabadult, eredeti a dolog. Ne kívánd a sablonokat. Így is maradt a filmben épp elég.
"Ez talán prózában mûködne, ha pár mondattal megalapozná egyes események elõzményét, vagy kapcsolódását az addigiakhoz, de Bilal és sok kortársa úgy gondolja, hogy a képek elegendõek."
Elegendõek is. Talán azt akarja, hogy használd egy kicsit az agyad, ne csak ülj passzívan a székben, hm? Mond valamit az a szó, hogy képzelõerõ, fantázia? :) Visszautalok fentebbre: Miért lenne követendõ az egyszerû, kényelmes, kiszámítható út?
Tanúlságos kis alkotás, nekem bejött ! Különösen az "istenek" vislekedése, az abszolúte jól el volt találva !
nekem se passzol össze ez az egész. szar összerakott film., vagy legyen teljesen anim, vagy teljesen élõ, nem kéne összebarmolni ilyen nyámnyila szarokat.- a misztikussága sem megnyerõ, erõltetett. a sok éljenzõnek megcsak azt mondanám, hogy attól még hogy ekzotikus módon van megcsinálva egy film, olyan mûvészi jelleggel, még nem lesz jó film
Sajnos azonban két gyenge pontja is van az Immortelnek: Az egyik a látványvilágának azon digitális elemei, amelyek nem tárgyak, vagy hátterek, hanem emberek, vagy emberszerû szereplõk. Bilal ugyanis telerakta digitális szereplõkkel a filmjét, de nem csak statiszta szerepekben, hanem olykor teljesen „normális” emberi szerepekben is. Néhány fontosabb mellékszereplõ animált, míg mások statiszták, és bárhogy töri rajta az ember a fejét, nem lelni a logikát abban, ki milyen alapon mesterséges, avagy valódi. Egyes jelenetekben a rendõrök teljesen számítógéppel készültek, de a film vége felé egyszer csak egyikük élõ szereplõ, de összesen 30 másodpercet sem szerepel a filmben. Igaz, hogy két mondatot kell elhadarnia a rádióból, de mit kezdjünk azzal, hogy a kissé noirosra vett detektív, és teljes stábja, akik Nikopol (valódi színész) nyomát kergetik, kivétel nélkül számítógéppel készültek, függetlenül attól, hány jelenetük és mekkora szerepük van a történetben.
Ugyanakkor az Eugenics fõnöke, Algood és bájos, ázsiai asszisztense annak ellenére digitális, hogy sok jelenetük, fontos párbeszédeik vannak a filmben, ahol mind a történet elõnyére vált volna, ha valódi színészek játéka, mimikája, gesztusai hangsúlyozzák az események jelentõségét. A genetikai cég egyik tudósát Charlotte Rampling játssza, kollégája azonban digitális, ámbár mozgása nagyon valósághû néhány jelenetben, másutt elnagyolt, és olykor úgy tûnik, mintha egy színész játszaná el, csak a fejét manipulálták digitálisan. Az õ mimikája a leginkább tökéletes, a szájmozgása legtöbbször jól követi a hangot, és arca kidolgozott. A többi számítógépes szereplõ hozzá képest legalább egy-két finomítási fázissal és animációs eszköztárral le van maradva.
A kékhajú lány, aki mind különlegességében, mind megjelenésében és az eseményekben betöltött szerepében emlékeztet Leeloo-ra (Milla Jovovich) az Ötödik elembõl, szintén fotómodellbõl lett színésznõ, Linda Hardy. Hórusz természetesen digitális, a Kiálts farkast kalmárjaira emlékeztetõ dayak bérgyilkos szintén. Ellenben az Eugenics által kifejlesztett dayak-humanoid hibrid igazi gumi és latexmaszk, a hozzá tartozó gumikesztyû mancsokkal, amelyek primitívsége a japán Godzillák jelmezével vetekszik. A háttérben mászkáló, arctalan tömeg is többnyire élõ statisztákból áll, a közeli jelenetekben azonban váltakozva digitális és maszkkal elváltoztatott színészek mozognak. Látszólag tehát semmiféle rendszer, semmiféle koncepció nincs amögött, hogy ki animált, és ki nem. Mivel azonban az animált szereplõk kidolgozottsága és mozgása teljesen változó színvonalon mozog, ez még akkor is kizökkenti a nézõt, ha hajlandó lenne megbocsátani a látszólag logikátlan rendezõi döntéseket.
A film másik problémája már a képregényekbõl ered. Bilal ugyanis hiába rajzol remekül és hiába képes újszerû ötletekkel elõrukkolni, érdekes hangulatot teremteni, a dramaturgia már a képregényeknek sem erõssége. Néhány jelenetet mindenféle magyarázat, vagy narráció nélkül tár elénk, olykor kihagyva egy-két elbeszélési lépcsõfokot, összekötõ jelenetet. Ez talán prózában mûködne, ha pár mondattal megalapozná egyes események elõzményét, vagy kapcsolódását az addigiakhoz, de Bilal és sok kortársa úgy gondolja, hogy a képek elegendõek. Ennek eredményeként a történetben (és a filmben is) néha érthetetlen váltások történnek, vagy kihagynak néhány gondolati lépcsõfokot, amitõl aztán az olvasó/nézõ elveszítheti a fonalat. Míg képregénynél van lehetõség visszalapozni, újra elolvasni egy-egy oldalt és megtalálni néhány hiányzó részletet, addig ez egy mozifilmnél alapból nem lehetséges. Ehhez társul még néhány igazán bosszantó, mondhatni ordító vágási hiba, és ez végképp betesz annak, hogy a történetet alaposabban megismerhessük.
A három történetbõl való összeollózásnak is meglátszanak a gyenge pontjai. Bizonyos dolgokat - leginkább a szereplõk elõéletét - ugyanis készpénznek veszi a film, néhány konkrét utalással villantja föl, hogy honnan jöttek - ez azonban többnyire nem sikerül. A kíváncsiságot ugyan néha felül lehet írni a jelenetekkel és ötletekkel, többnyire viszont csak a levegõben lógnak tõlük a karakterek, vagy sután elkeni a dolgot Bilal. Pedig az utalások ígéretesek, sõt, még legalább két filmre való nyersanyag kijönne a karakterek egyes megszólalásaiból.
Összességében valahol egy modern auteur- és mûvészfilm, illetve egy borongós, Szárnyas fejvadász hangulatú sci-fi mezsgyéjén bukdácsol az Immortel, amely a hangulatával folyton lenyûgöz, látványával néhol ámulatba, néhol zavarba ejt, de dramaturgiai és rendezési hiányosságai miatt elvéti a célt. Minden hibája ellenére megéri látni, de sokkal-sokkal több van benne, mint amennyit Bilalnak sikerül kihoznia belõle.
Az egyik aki a motion capture-el mozgatta az animációs figurát(akiröl modellezték) a másik pedig a hangja!
ilyenkor adok hálát, hogy nemcsak amcsi filmek léteznek....nagyon tetszett, remélem otthon is vetítik majd...
Nekem az volt a furcsa, amikor a végén, amikor felsorolják a készítõket, a "szereplõk"-nél két név volt.
Nekem is nagyon tetszett de az ismeröseim csak bambán néztek rám mikor meséltem róla! Még sok ilyet!
Erre én is csak ezt tudom mondani, hogy nagyon jó filmet sikerült csinalni régen láttam már ilyen jót. Magával ragadó másodjára nézem meg.
A hangok is jók és misztikus is nem kicsit!
Na ez a film nagyon jó ! Teljesen sajátos atmoszféra és képi világ!
Letõttyük!
reméljük akkor hamarosan a hazai mozoikban is megfog jelenni (bár abban sem vagyok biztos, hogy 1általán lesz-e itt Magyarországon...)
Production : Telema, TF1 Films, Ciby 2000, RF2K, Force Majeure, Medusa Films distributeur : UFD Réalisation : Enki Bilal Scénario : Enki Bilal, Serge Lehman, d'après les BD de Enki Bilal Décors : Jean-Pierre Fouillet Costumes : Mimi Lempika Maquillage : Nicolas Degennes Photo : Pascal Gennesseaux Montage : Véronique Parnet Musique : Goran Vejvoda, Sigur Ros, Venus Durée : 102 mn
Casting :
Linda Hardu (Jill) Thomas Kretschmann (Nikopol) Charlotte Rampling (Elma Turner) Thomas Pollard (Horus) Yann Colette (Froebe) Frédéric Pierrot (John)
Ebbõl lett a film
Franciaországban márc. 24-én mutatják be az Immortel Ad Vitam címû képregényfilmet (hazai cím, ill. megjelenési idõ nem ismert). Ami igazi meglepetés, hogy a rendezõ Enki Bilal, akinek a neve már fogalommá vált a francia képregényeket kedvelõk körében. Saját maga által írt/rajzolt történetét vitte vászonra, amely a Nikopol trilógia címet viseli, és az alábbi részekbõl áll: The Carnival of Immortals, The Woman Trap, és az Equator Cold.
A sztori elég érdekes, nagy vonalakban annyi, hogy a közeljövõ New Yorkjába érkeznek Egyiptom istenei, akik közül Hórusz kinézett magának egy Jill nevû hölgyeményt, aki azzal az igen ritka adottsággal rendelkezik, hogy képes az istenekkel párosodni... A film látványvilága meglehetõsen tetszetõs, talán az Ötödik Elemhez hasonlítható leginkább. Igazi európai filmcsemege, reméljük hozzánk is eljut hamarosan...
[kepregeny.net]
Vmi hír a filmröl?
Úgyszintén. A Van Helsing és a RE legújabb része után...
Hát igen belinkeltük ugyanazokat a képeket :))) De én valamivel kíméletesebb voltam a modemesekkel :))
Amúgy egész ígéretesnek tûnik a kicsike, a látványvilág egészen lenyûgözõ, engem leginkább az 5. elem és az Underworld látványvilágára emlékeztet. És nem Hollywood-i gyártmány, tehát reménykedhetünk :)))
"Érdekes francia sci-fi trailerre bukkant Birdy kapitány. A trailer szövegét elemezgetve az alábbi következtetésre jutottam: Horus valami oknál fogva leszáll az emberek közé, felveszi egy halandó testét, hogy becserkésszen egy természetfölötti képességekkel megáldott, mellesleg gerinctelen állatokhoz hasonlóan vedlõ, bájos hölgyet. Természetfölötti, mivel egyedül ez a nõ képes kihordani egy isten gyermekét...
Érdekes sztori, s a grafikai körítés sem mindennapi, úgyhogy éjszakára jobb bezárni az ablakokat."
Informatika és tudomány
