március volt az év elsõ hónapja (ha megnézed szeptember nevében ott van a "sette"-7, október nevében ott van az "octo" - 8, a november a 9. a december a 10. hónap - a nevek onnan vannak) - az ilyen plusz napot pedig az év végére (vagyis februárra) tették úgy, hogy az évzáró ünnepeket ne zavarja. az egyik hindu naptár a téli napfordulót tartja évkezdetnek (ahogy mi is majdnem), és a plusz napokat (ami náluk a fix 13db 28 napos hónaphoz 1 vagy 2 nap az év vége után helyezi el, és azok az év egyik hónapjához sem tartozó, plusz napok. rómában 1 héttel korábbanra (vagyis febr. 24re) került.
Igen, én így már vágom, hogy 24-e, de miért épp 24??? És miért márciusból kell kivonni, és miért 6 napot??? A Júliusból logikusabb lenne, hamár Julius Caesar... És miért épp 6ot?
Miért február 24-e a szökõnap és nem 29-e, avagy kinek is van négyévente születésnapja?
Emlékeznek még a klaszikus matematikai fejtörõre: negyven éve született, de csak tízszer volt születésnapja. Mikor született az illetõ? Február 29-én, szökõnapon ? válaszolta sok kisdiák lelkesen, a matematikatanárok többsége pedig bólogatott hozzá.
A megoldás viszont helytelen. A szökõnap ugyanis négy évente február 24-e, ilyenkor ezen a napon nem ünneplünk semmilyen névnapot, az eredetileg február 24-28-a közé esõ névnapok pedig egy nappal tolódnak.
Akit tehát Elemérnek hívnak, négyévente február 29-én ünnepli névnapját, egyébként pedig február 28-án.
Aki szökõévben született Elemér napján, február 29-én, nyugodtan ünnepelheti születésnapját a többi évben február 28-án. Kellemetlenebb a helyzete annak, aki szökõévben született február 24-én, szökõnapon, neki valóban csak négyévente van születésnapja. Az eltolás mindenkit érint, aki február 24-28 között született, nekik elméletileg négy évente illene egy nappal elcsusztatni születésnapjuk ünneplését.
A caesari reform
A ma használatos naptár történetében most nem mennénk vissza az ókori keleti népekig, a rómaiaknál vágnánk bele a kalendárium rejtelmeibe.
A rómaiak kezdetben 10 hónapból álló, 29-30 napos éveket használtak, késõbb 12 hónapra bõvítették a naptárt. A 365 és 1/4 napos luniszolár évet Julius Ceasar vezeti be. Caesar ie. 46-ban elrendelte, hogy az év 365 napból álljon a hónapoknak ma is szokásos hosszával, de az 1/4 nap miatt minden negyedik évben a február 23-ika után egy napot iktassanak közbe.
A szökõévet bisextilisnek nevezték, mert febr. 23-ika a 6-ik nap volt márciustól számítva, és a reform keretében tulajdonképpen ezt a napot kettõzték meg. A juliáni naptárt a keresztények is átvették.
A Gergely-naptár
A Föld nap körüli pályája azonban nem 365 ? nap, hanem 365 nap 5 óra 48 perc, 46,17 másodperc, ezért a naptár és a valós idõ között napi 11 perc eltérés alakult ki. Ez 129 év alatt egy teljes napot jelentett, a XVI. századra pedig már 13 napot.
Ezért XIII. Gergely pápa 1582-ben elrendelte, hogy október 4-e után 15-ét írjanak. Továbbá úgy döntöttek, hogy minden negyedik év, azaz azok az évek, amelyek évszáma néggyel osztható, 366 napos szökõév legyen, de a százados évek, 1600, 1700 stb. közül csak azok, melyek 400-zal oszthatók. Tehát 1600 szökõév, de aztán 1700, 1800 és 1900 közönséges évek maradnak.
Miért február 24-e a szökõnap és nem 29-e, avagy kinek is van négyévente születésnapja?
Emlékeznek még a klaszikus matematikai fejtörõre: negyven éve született, de csak tízszer volt születésnapja. Mikor született az illetõ? Február 29-én, szökõnapon – válaszolta sok kisdiák lelkesen, a matematikatanárok többsége pedig bólogatott hozzá.
A megoldás viszont helytelen. A szökõnap ugyanis négy évente február 24-e, ilyenkor ezen a napon nem ünneplünk semmilyen névnapot, az eredetileg február 24-28-a közé esõ névnapok pedig egy nappal tolódnak.
Akit tehát Elemérnek hívnak, négyévente február 29-én ünnepli névnapját, egyébként pedig február 28-án.
Aki szökõévben született Elemér napján, február 29-én, nyugodtan ünnepelheti születésnapját a többi évben február 28-án. Kellemetlenebb a helyzete annak, aki szökõévben született február 24-én, szökõnapon, neki valóban csak négyévente van születésnapja. Az eltolás mindenkit érint, aki február 24-28 között született, nekik elméletileg négy évente illene egy nappal elcsusztatni születésnapjuk ünneplését.
A caesari reform
A ma használatos naptár történetében most nem mennénk vissza az ókori keleti népekig, a rómaiaknál vágnánk bele a kalendárium rejtelmeibe.
A rómaiak kezdetben 10 hónapból álló, 29-30 napos éveket használtak, késõbb 12 hónapra bõvítették a naptárt. A 365 és 1/4 napos luniszolár évet Julius Ceasar vezeti be. Caesar ie. 46-ban elrendelte, hogy az év 365 napból álljon a hónapoknak ma is szokásos hosszával, de az 1/4 nap miatt minden negyedik évben a február 23-ika után egy napot iktassanak közbe.
A szökõévet bisextilisnek nevezték, mert febr. 23-ika a 6-ik nap volt márciustól számítva, és a reform keretében tulajdonképpen ezt a napot kettõzték meg. A juliáni naptárt a keresztények is átvették.
A Gergely-naptár
A Föld nap körüli pályája azonban nem 365 ¼ nap, hanem 365 nap 5 óra 48 perc, 46,17 másodperc, ezért a naptár és a valós idõ között napi 11 perc eltérés alakult ki. Ez 129 év alatt egy teljes napot jelentett, a XVI. századra pedig már 13 napot.
Ezért XIII. Gergely pápa 1582-ben elrendelte, hogy október 4-e után 15-ét írjanak. Továbbá úgy döntöttek, hogy minden negyedik év, azaz azok az évek, amelyek évszáma néggyel osztható, 366 napos szökõév legyen, de a százados évek, 1600, 1700 stb. közül csak azok, melyek 400-zal oszthatók. Tehát 1600 szökõév, de aztán 1700, 1800 és 1900 közönséges évek maradnak.
National Geographic Online
azért mert csak 4 év alatt 1 nap az eltolódás a napkörüli forgás miatt (vagy valami ilyesmi), elméletileg pár száz év múlva újjabb szökõnapot kell majd hozzáadni a naptárhoz az eltolódás miatt.
Informatika és tudomány
