Nem vagy illuzió romboló, én ennek tudatában vagyok4 Egyszer voltam még ezenkívül igazán szerelmes, s nos elég kellemetlenül fejeztük be, s tényleg pokol volt az életem egy darabig.. Után a jött az a fázis, amikor csak csapongtam és kersegélte...persze sikertelenül... Na de tanulta belõle... Megismertem a rosszat, hogy tudjam mi a jó! S különben meg mára úgy is csak a szép emlékek mardtak meg bennem! Másrészt, nem ez jár a fejemben...Félek persze, velem van ez a gondolat, de nem törõdök vel, mert reménykedek mindig... Még ha tudom is, hogy szerte, akkor is... Olyankor azért, hogy minnél tovább örüljek annak,amit megkaptam végre... félelem és boldogság...Aggály és gyönyör...Pokol és Menny... Ilyen a szerelem...legalább is számomra! Odáig meg vissza vagyok, udom, hogy szeret, meg is bízok benne, de mindig reménykedek, hogy ne érjen véget ez a csodaszép álom soha, soha többé!
Nnna úgy látom, hogy sajnos ez a topic is a halála elõtt áll....
Szeretek róla ábrándozni,mert eleve,amikor velem van megnyugtat a közelsége... Akármilyen ideges lehetek,lehet bármilyen probléma,ha mellettem van megnyugszok,és elfelejtem,hogy baj van! Ha pedig nincs velem,és eszembe jut,jókedvre derülök,és mosolygok... Biztos furán festhetek mostanság az utcán,mert történetesen szinte mindig róla álmodozom,úgyhogy ellehet képzelni... Érdekes az is,hogy akármennyi idõt lehetek vele,nem tudom megunni,egyszerûen imádok mellette lenni,s alig búcsúzunk el,már is hiányzik... Bármikor fel tudom idézni az illatát,a hangját,a szemeit,a mosolyát.... Hát igen...Szép dolog a szerelem!
Köszi! Tényleg az vagyok... Ha csak rágondolok....:
Értem... Mondjuk én a szerelmemmel szintén így vagyok...Egy napot sem bírok ki nélküle... sosem sikerült még hosszú kapcsolatot kialakítnom,sajnos leginkább önhibámon kívül,de a mostaniról érzem,hogy az lesz.. Senkiben nem bíztam még meg ennyire,és senkinek se hagytam,hogy kiismerjen ennyire... Apránkét felfedezzük egymás tulajdonságait,összeszokunk,s csak vele érzem teljesnek magam és az életemet!
Az a baj tudod, hogy én elég ilyedõs fajta vagyok, már olyan értelemben, hogy beparázok, ha valaki nagyon rámtelepszik. Befordulok rövidtávon. Ez volt az elõzõ kapcsolatomban is, de én voltam a hibás mert hagytam.
A mostani kedvesemnek ezt elmondtam és egy percig sem kellett magyaráznom, egybõl értette a dolgot és azt mondta, hogy Õ is így gondolja, csak nem akart problémázni. Felnõttként gondolkodik és ez megnyugtat. De ez nem jelenti azt ugyanakkor, hogy hiányozna a szenvedély, mert minden egyre csak jobb ahogy kezdjük megismerni egymás apró tulajdonságait. Szóval hangolódunk egymásra, lassan, folyamatosan, de biztosan. Ez maradt ki az elõzõnél és sosem volt 100%-os a megnyílás a másik felé. Nem tudom jobban elmondani...
Ja és hogy honnan érzem ezt jónak? Onnan hogy lassan egy napot nem bírok ki nélküle. :-)
Persze elismerem,hogy más dolgában könnyû okosnak lenni... Ez csak elmélet,lehet,hogy tévedek.....
Nem akarlak megsérteni,de szerintem ez így nen teljesen igaz... Tény és való,hogy jobb türelmesen haladni,s nem egybõl ásó,kapa,nagyharang,de ezek egyén- és párfüggõek! És a minõség számít,nem a mennyiség! Elhiszem,hogy a te esetedben a túl gyors tempó volt probléma,de ez nem mindig baj.. Félreértés ne essék,semmi "rosszra" nem gondolok ezalatt,csupán arra,hogy egy heves,erõs,szenvedélyes,szeretettel/szerelemmel teli kapcsolatban nem számít az idõ! A minõség,a minõség...!
Persze, hogy lehet belõlük tanulni. Pont azt, hogy azokat a hibákat ne kövesd el megint. Én megtanultam, hogy 1 hónap után ne költöztessem a csajt magamhoz, meg hogy mindent meg kell beszélni, még a jelentéktelennek tûnõ dolgokat is. 1 hónap után többet tudok a kedvesemrõl, mint az ex-emrõl 1 év alatt. :-)
Mintha csak a saját esetemet olvastam volna. ;) Pont ez az amin szeretnék változtatni a mostani kapcsolatomban. Mert nem megszerezni nehéz, hanem megtartani. Remélem menni fog.
Hellóka Membrah! Igen nagyon tetszett amit írtél. Örülök hogy boldog vagy, és remélem ez nem fog változni Légy jó szia
Háát remélem tetszik....!!!
Akkor leírom...;-) Igaz,ez már régen volt és mára megtaláltam a nagy Õt,mégis fura érzés felidézni az akkori érzéseimet... Szerencsére már itt van mellettem az Egyetlen,az Igazi!:-) Szal íme: Álmodtam egyszer egy tündérmesét, Melyben a fiú szerette kedvesét. A lány boldog volt és mindent odaadott, S szentül hitte,hogy cserébe õszinte szerelmet kapott. A mese eleje könnyû volt és édes, Folytatása pedig szerelmes,színes. Teltek-múltak a napok és a hetek, A lány azt hitte mindketten szerelmesek. Csodálta a fiút,feltétel nélkül szerette, Akár meg is halt volna érte. Úgy látta,ezt a fiú viszonozza, Talán ezért is volt annyira belébolondulva. Azt gondolta végre megkapott mindent,amire vágyott, Szerelmet,törõdést és boldogságot. A fiú eközben belül tipródott, Mert titkon más dolgok után vágyódott. Értékelte,tisztelte a lányt és megpróbálta szeretni, De hamar rájött a szerelmet nem lehet erõltetni. Megtett mindent,hogy a látszatot éltesse, Tudta a szerelmet megérdemli kedvese. Egy este viszont rájött,ez így nem mehet,ennek vége, Vallott a lánynak,s többé nem nézett annak csillogó szemébe. Nem volt rossz ember a fiú,csupán csak férfi, Ki a kalandot,a változást keresi. Meggondolatlan volt ez igaz, Bár ez a lánynak sovány vigasz. Szerelmének rózsája elhervadt,szirmai lehulltak, A láng kialudt,a nyár emlékei megsárgultak. Úgy érezte,összeesküdött ellene a világ, Rájött álma nem más,csak haszontalanság. Zokogott a lány,forgott körülötte minden, Így múlt el egy nem létezõ szerelem. A lány megtört,elillant a hite, Rémálommá vált a tündérmese....
igen nagyon sajnaállak írd le okké? köszike boldog karácsonyt
Kíváncsi-e valaki az én egykori versemre,amit azután írtam,hogy az elsõ nagy szerelmem a szülinapomon(!) szakított velem?
Folytatva:Az élet körforgás! A jó után rossz,és fordítva! A rossz nélkül nem tudnád értékelni a jót! Sovány vigasz,de IGAZ! Jó és Rossz együtt létezik,egybefonódik,mert egyik a másik nélkül nem lehetne! Persze az is igaz,hogy erre csak akkor jön rá az ember,amikor már túl van csalódásokon,és végre megtalálta a jót!
Tényleg te írtad? Nagyon szép!Gratula! Mindenkinek azt kívánom,hogy találjon egy olyan embert,amilyet én most! Miközben olvastam,emlékképek villantak fel... Mégis hamar felvidultam,mert eszembe jutott a szerelmem,aki tudom,viszont szeret! Nekem is sok csalódásom volt,most mégis itt van mellettem,a (számomra) világ legszeretetreméltóbb embere!
És ha mindent elolvastál, akkor láthatod, hogy azért van élet a Földön és Te is jobban leszel, csak akarni kell. Én is teljesen kivoltam és most mégis olyan lánnyal vagyok fél év után, akivel már az elején minden jobb volt. Te is megtalálod még a szerelmet, ne izgulj! ;)
ÍGÉRET! Ígérem nem zavarlak többé, s most elmegyek. Egy lány félre áll utadból és nem lesz többé a tied. Szemed csilogósan látom, vártad már ezt úgyhiszem, megkellett volna tenni régen, de mindent legõz a szerelem. Gondolkoztam mit is tegyek, mit csináljak nélküled? Mi lesz a cél ha már nem leszel? De mégis menj ha menned kell! Ne gondolj arra soha többé, hogy könnyen búcsúztam el! Tudom már késõ, elvesztettelek, s nem jössz vissza sohasem. Arcod még most is látom, nem szóltál csak elmenteél csendesen. Valaki téged biztos szeret, valaki boldog ha melletted lehet, valaki szemében érted könny csurog, s tudd meg ez a valaki én vagyok! Mondd miért van az, hogy mindig azt szeretjük, aki hûtlen, aki mást szeret? Miért van az, hogy szívesen várjuk, pedig tudjuk rajtunk jót nevet? Miért van az hogy könnyet ejtünk ha a múlt emléke énekel? Bár találhat szebbet, jobbat lelkünk, de azt az egyet sohasem feledjük. Elhatároztam hogy elfelejtem, s próbálom feledni, De ha meglátom úgy érzem, õ csak az édes, õ csak az igazi. Megfogod látni köztünk minden véget ér ha múlnak az évek, s láthatod ki volt az ki igazán szeretett téged! Elmentél tõlem, és én hagytam hogy menj csak el, Hiába lett volna minden ki menni akar azt hagyni kell! Mosolygott rám az arcod, de mögé már senki sem néz. Ha most megkérdezné valaki mit jelent ez nekem? Egy pillanatba zavarba jönnék, s nem tudnék felelni hirtelen, Csak nagy sokára mondanám, semmiség csupán: Múló Szerelem!!! S nem veszi észre senki sem, hogy könnyes lett a szemem. Kacagva búcsúzom, de a hangom már remeg. Mosolygok az utca sarkáig, de aztán elfordulok, a könnyem csurog. Ha most megkérdezné valaki mit jelent ez nekem? Lehajtott fejjel csak ennyit mondanék: SEMMISÉG CSUPÁN, CSAK AZ ÉLETEM!!!
pill és írok egyet
szvsz kezdeményezd Te a kibékülést, akkor szép ünnepetek lesz.
Nekem nehéz idõszakot kell most átélnem... összevesztem a bnõmmel, és pont most jön a a téli szünet. Remélem kibékülünk, különben nem tudom milyen karácsonyunk lesz :( majd hétvégén megírom mi lett végül
vazze ez teljesen kikészített. Egyetemi gépterembõl netezek most, és teljes röhögõgörcsöt kaptam. Mindenki hülyének nézett, vagy 5 percig fulladtam a röhögéstõl :DDD
Csáó! Emlékeztek rá mikor áprilisban itt szenvedtem a volt csajom miatt. Akkor megígértem, hogy ha újra komoly lányt találok megírom Nektek. Nos a régi történet lezártnak tekinthetõ végleg és találkoztam egy kis tüneménnyel, akibe beleszerettem egy pillanat alatt és már most az elején sokkal jobb vele minden mint az ex-emmel valaha is volt. Van élet a Földön! ,)
Mondhatni túl vagyok rajta. Újra együtt vagyunk. :) Más a dolog, de jó. Mind a ketten rájöttünk, hogy máshogy kell látni a dolgokat, és így mûködik, úgy néz ki. Persze a mai világban semmi sem biztos, de most jó így. Ha minden igaz, decemberben-januárban összeköltözünk, aztán majd meglátjuk. :)
tényleg
lacika beszámolni P
Mi van veled mostanság Lacika? Fejlemény, eredmény? Remélem túl vagy rajta, így vagy úgy.
Elhatároztam, hogy nélküle is menni fog és nem készítem ki magam teljesen. Bárcsak tudnám utálni. Könnyebb lenne. Ha lesz egy új barátnõm, akkor Ti tudni fogtok róla. ;)
Hát remélem picit segíthettem hogy megbeszélhetitek egymással, sajnos többet egyenlõre nem tudok.
Szia!
Ha megütöm, az nem old meg semmit. Nem akarok lealacsonyodni a szintjére. Nem érzem magam annyira gerinctelennek. Én csak simán szar alak vagyok, aki nem tisztelte a számára legnagyobb kincs értékét. Vagy nem is tudom. TIszta szívembõl szerettem mindíg, 2 évet vártam ár, mire az enyém lehetett, de az utóbbi idõben elment az eszem, és valamiért nem a szívemre hallgattam. De úgy látszik, ez kellett hozzá, hogy visszatérjen a valós énem.
Én ezt csak a nõvérem õrültségébõl adódóan éltem át, egy fiú miatt. Csak egy pár pillanaton múlt, hogy ne veszítsem el. Megváltozott a történtek után. De neki is az idõ segített. Amúgy tudod, hogy gyógyult ki, mi segített neki? Egy zeneszámot elõvett, amit akkor is szivesen meghallgatott, és éjjel- nappal csak azt játszotta. Annyira megunta, elege lett belõle, fogta magát és új életet akart kezdeni. Sikeresen. De tényleg nagyon sokszor meghallgatta, és meditált, majd unt, és végül újból visszakaptam a régi nõvérkémet. Köszike, hogy ezt leírhattam.
Mondjuk a te eseted az nem csak szomorú, de dühítõ is. Ha elém állt volna az a gyerek, én biztos hogy nekiestem volna a helyedben. Mondjuk azzal csak rontottál volna a helyzeten, jól tetted hogy nem estél neki.
Az én esetem simán szomorú. Decemberig amíg hivatalosan nem szakítottunk, végtelenül korrekt és hûséges volt hozzám. Annak ellenére ahogy viselkedtem. Mint embert 100%-ig becsülöm. Az hogy összejött valakivel utána, abban meg már semmi sportszerûtlen nem volt, én is megtehettem volna.
Nekem egyszerûen elõbb kellett volna gondolkodnom. De az élet megy tovább. Egyébként sikerült jól kiakasztanom szegényt a hülyeségemmel. Egy kicsit hasonlít a most kezdõdött kapcsolata arra amikor én jöttem össze vele.
És mivel tudom, hogy a végtelen korrektsége miatt nem fogja otthagyni a srácot, mint ahogy engem sem hagyott el anno az ex kedvéért, így sajnos esélyeim egyenlõek a 0-val. Nem beszélve hogy õ Németországban van én meg itthon. SUX.
Gondolj arra, hogy ez a tragédia kellett hozzá, hogy kiderüljön, milyen sok ember áll melletted, és igazán fontos vagy nekik. Most biztos nem vigasztalhat téged senki és semmi, de talpra kell állnod, mert értékes és pótolhatatlan ember vagy azok számára, akik most a bajban veled vannak és szeretnek téged.
Informatika és tudomány
Mi is így kezdtük.
