a Hawking-féle (nem csak õ, de a legtöbben az õ nevét ismerik) superstring-elmélet simán 9 térdimenziót feltételez, és azzal magyarázza a legtöbb eseményt...
nade tényleg, szerintem olyan, mint egy nagy, tölcsér alakú ébenfa kád.
Hát a 4. dimenzió az az idõ, 5. meg nincs, azaz nem bizonyított, hogy mi akar az lenni. Hogy végtelen-e, vagy sem, kár rajta filózni, legalább megspórolunk egy csomó fejfájást. :))
LEhet másképp is végtelen, mintha pl. elindulsz a Földön bármerre, sosem érsz a végére, így nincs is olyan, hogy a "végen túl". Végtelennek érzed, miközben a felülete véges. Mivel ott a mozgásod a 2dimenzióhoz hasonlítható, ott a 3.dimenzió szól közbe. Így nem tudjuk, mi lehet a 3. dimenzión túl, de valószínûleg nem is érthetnénk meg 3D-s voltunk miatt.
Egyébként lehet hogy az általunk ismert világegyetem csak alkótóeleme egy élõlény egyik sejtjének :) De komolyan, én ezen gondolkoztam sokat, lehet hogy mi is hasonló szerepet töltünk be mint valami hormon/fehérje/akármi a mi testünkben.
mitakartok, a zidnex már megmonta hogy a világegyetem focilabda(!) alakú...
Ezekre a kérdésekre nem feltétlenül reménytelen a válaszkeresés. A különbözõ csillagászati megfigyelésekbõl nagyon sok mindenre lehet következtetni. A jelenlegi, általánosan elfogadott modell szerint, az univerzumnak véges a kiterjedése (13,7 Mrd fényév) és tágul. Nem lehet belõle kilépni a semmibe, mivel a tágulási felület 4 dimenziós. Tehát ha elindulnál az egy irányba (és a fénysebességnél gyorsabban tudnál menni), akkor egy idõ után a kiindulási pontba jutnál vissza. (ugyan úgy, ahogy egy gömbfelületen)
minden attól függ mihez viszonyítja az ember. tényleg lehetünk "apró parányi kis légyszarok" ,de lehetünk óriások is. régen rengeteget gondolkoztam azon,hogy véges,avagy végtelen a világegyetem. aztán vmikor eszembe jutott,hogy ugyanezt "befelé" is lehetne boncoltgatni. tehát elfelezünk egy tárgyat,vagy élõlényt,vagy üres teret és azt megint felezzük. ilyen módon talán a végtelenségig haladhatnénk befelé is,ahogy a világûrben kifelé. sztem ebbe bele lehet õrülni,nem ?!?!
Én mindíg úgy képzeltem el a világegyetemet, mint azt az üvegjátékot, hogy ha fejrefordítod akkor hullik a hó...lehet hogy csak egy ilyen kis játék...és akkor hihetetlen kimutathatatlan apró parányi kis légyszarok vagyunk...:D
persze, ezt nem mi, és nem a mi gyerekeink fogják megtudni, igaz mire olyan technikánk lenne, hogy ezt biztosra tudnánk, akkorra az emberiség ideje saját belsõ hibájából lejár szvsz :))
de én már 70ezer fényévvel közelebb jártam az igazsághoz :PP :DDDDDDDDDDDDDD
mikor az emberek biztosan "tudták" ,hogy a Föld lapos (mert látni a horizontot) és le lehet esni a szélén :) akkor képtelenségnek tûnt az,hogy elindul az egyik irányba és visszajön egy idõ után oda,ahonnan elindult. most is ez a helyzet nagyjából. mivel FOGALMAD SINCS,hogy a távoli messzeségben egyáltalán érvényesek-e az eddig általunk megfogalmazott fizikai törvények,KÉPTELENSÉG arról biztosan nyilatkozni,hogy a világegyetem véges,avagy végtelen..
szerintem soha nemfogjuk megtudni, igaz az emberi képzelõerõ nagyon nagy
nem biztos,hgoy végtelen. legalább annyi esély van arra is ,hogy véges,minthogy végtelen. ezt még nem ismerjük,így errõl nem tudunk hitelesen nyilatkozni.
ez jellemzõ rá a legjobban még a legkisebb része is óriási
Ebbe a topikba, mindenki beírhatná egy szóval, vagy mondattal, hogy szerinte milyen a világegyetem. Nem elméletekre, meg olyan cikkek belinkelésére gondolok, amit maguk sem értenek, hanem egyszerû szavakkal. Mi jellemzõ rá a legjobban?