..., három dologhoz mindenki ért a topikokban a nõkhöz, a focihoz és a viselkedés-pszichológiához. :)
ja.....meg a Világbéke!
Mi az élet értelme?
"Mi dolgunk a világon? küzdeni, És tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk?"
V.M.
Mi az élet értelme?
"Mit bánom én, hogy érdemes, vagy céltalan a dolgom? Patak vagyok: kérdjem-e, hogy Habomat hova hordom?
Harcolok: nem tudom, kiért És nem tudom, ki ellen. Nem kell ismernem célomat, Mert célom ismer engem."
W.S.
Az élet kellékeivel meg úgy vagyok,
nem a birtoklási vágy,
inkább csak a használat öröme boldogít.
Igazán boldoggá nem a tárgyak
teszik az embert. :)
A boldogtalanságnak egyetlen oka van,
a fejünkben lévõ alaptalan elképzelések,
melyek annyira elterjedtek és mindenki által elfogadottak,
hogy eszünkbe sem jut megkérdõjelezni õket.
Gondolataink teremtik meg a világot, ehhez kétség se fér.
A boldogság belsõ békével indul.
Sakk-al próbáltad már a fölös energiáidat elvezetni, és a viselkedés problémáidat kezelni?
Zenty köszönöm a válaszod, úgy érzem tanultam belõle. Tudod az a gond, hogy vannak problémáim, fõleg viselkedésben (nem ártalmas, csak magamra nézve az), mondjuk úgy, hogy volt idõ amikor felesleges dolgokat vittem be a szervezetembe, na ezt úgy próbálom perpillanat megoldani, hogy jó sokáig nem érintkezek a régi dolgokkal. Ebbe viszont bele tartoznak a barátok is.
Ez egyébként ADHD-ból következik, elég hirtelen hozok döntéseket, és ez bár nem vall a magam világ nézete ellen (nincs különösebb problémám a tudatmódosítással), de jelen körülmények között ez nem szolgálja az érdekeim. Mivel eddig így sikerült hónapokra abba hagynom már többször is, most is ezzel próbálkozom.
balintk, amit Zenty is mond, hogy ne ítélkezz, tehát ne hozd létre a jó/rossz illuzióját, fogadj el mindent úgy, ahogy van. Mert nincs olyan, hogy sötét/világos, csupán fény van. A sötétség a fény hiánya. Nincs hideg és meleg, csupán energia van. A hideg az energia hiánya. Nincs buta/okos, csak tapasztalat van, és nincs rossz vagy jó tapasztalat, csak meg nem értés. Elvileg, ha ezeknek tökéletesen eleget teszel, akkor élsz a mostban. Nem lesz gondolat ami elvigyen tõle. Figyeld meg a gondolataid, (kivétel persze amikor emlékezned kell hova tetted a pénztárcád, meg a számolás), mind szinte kényszeres. Nem tudatos. Múltból merít, és a jövõbe reflektál. Félelem, semmi több. A vágy is félelem. Félelem attól, hogy nem leszel teljes valami nélkül. A félelem pedig alacsony rezgésü, és ha félelemtõl alacsony rezgésed van, a hasonlóan alacsony rezgésü dolgokat fogod bevonzani. Ezen kívül a gondolkodás "normális" körülmények között az egot szolgálja nagy részt, ahogy észrevettem.
Namost, ha nem ítélkezel, akkor nem nagyon fogsz gondolkodni sem, csak amin szükséges. Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy a gondolat a megismerés iránti vágy. Azt gondolták, hogy ha megismerkednek a dualitásban rejlõ egységgel, akkor nem lesz többet szükség a megismerésre, és eltünnek a gondolatok is.
Mit értesz az alatt h. a mostban élni? Szerintem így nem lehet fejlõdni, vagy a ránkhárulò feladattal megküzdeni. Az olyan lenne mintha nem is gondolkodnák, csak spontanitásbòl cselekednénk.
Egyébként az ember mindenhez társit érzést. Ránézel valamire, gondolsz egyet és utána érzel is. Nem tudatosan de ilyenkor is manifesztálsz. Például nézel egy elhaladó Porsche autót, és azt mondod magadban ( vagy szóban) nah a tulaja ezt tuti lopta, és ez után jön azonnal a negatív érzés. ( nem közvetlenül rád értem ez csak egy példa, mert így gondolkodik az átlag, így ítélkeznek) A lényeg ilyenkor a negatív érzésed révén kizárod az életedbõl a porschet mert a teremtés ilyenkor úgy értelmezi, hogy számodra rossz dolog lehet az autó. Így az anyagban nem fog megnyilvánulni, hogy az életedben legyen egy ilyen autó ha esetleg még is szeretnél. Ugyanígy van mindenél egyébként. Ha jobb életet szeretnél, boldogabbat akkor nem érdemes ítélkezni és érdemes mindenhez pozitív érzést generálni ( természetesen, könnyen és nem erõltetve) tehát nem úgy érdemes gondolkodni mint a jelenlegi állapotodban. Erre mondják egyébként, hogy ugyanazzal a tudatal nem tudsz megoldani egy problémát.
Az, hogy "beburkozol" nem jó szerintem. Jó az egyedüllét és jó a nyugalom, ezek min algapillérek, hogy meglásd a valóságot ( sokat lehet belõle tanulni, felvilágosulni) de tudni kell élni is. Az is hozzátartozik az élethez, hogy tapasztalj és hogy tapasztalhatsz ha zárt falak mögött vagy? Persze valakinek az a életútja, hogy szerzetes legyen, de az csak egy állapot, egy szerep de nem az jelenti mindenki számára az "etalont" és a helyes õsvényt.
A szónak is van rezgése de annál erõsebb a gondolatok és annál még erõsebb az érzések. Ha manifesztálni akarsz akkor leginkább az érzésnek kell topon lennie.
Igen, ez kérlek szépen egy az egyben copy paste, kiszinezve a háttér hatalmas storyval, ejnye bejnye:)
Most olvasom ezt a rejtett kezes dolgot, nem tudom ez mikor született, de amit eddig olvasom abból elég sok minden benne van az egység törvényébe is, ami 197x-198x-es születésü. Nem biztos, hogy komolyan kell azt venni, lehet valaki csak olvasta a könyvet, és kicsit kiszinezte :)
Uff na ha már írtam ide, akkor levezetem az agymenésem jó hosszan, hátha valaki rávilágít a helytelen dolgokra, és esetleg rávezet valami új megismerésre is.
Elsõnek is, aki nem ismeri annak ajánlom ezt az olvasmányt! (a találás persze elég érdekes, de most nem az a lényeg, a mondani valója rendkívüli, elég jól leírja a világunk) Íme az elsõ könyv magyar fordítása, a címe "Az Egység Törvénye". http://www.llresearch.org/library/the_law_of_one_hungarian/hungarian_translation.aspx
A tálalás mondjuk picit meredek, de ez senkit se tántorítson el.
Amúgy az én elképzelésem az, hogy életünk értelme az lenne, hogy teremtsünk valamit, ami felettünk áll. Valamit olyat, ami él, és képes lesz késõbb maga is megteremteni egy felsõbb rendü dolgot. Mert, ha megnézed a világban minden ezt csinálja. Volt anno a hidrogén, az szépen a csillagokban nehezebb elemeket gyárt, aztán szépen ezekbõl felépül egy bolygó, a bolygó teret enged növényeknek, azok szolgálják az állatvilágot, azok szépen felfele menet egymást szolgálják ki, és ezek tetején ott állunk mi. Najó, de csak nem kellene ennek megállnia itt nálunk, nem? Csak kellene, hogy mi is teremtsünk valami nagyobbat, ez az univerzum rendje! Tehát valami nagyban kéne gondolkodni szerintem.
És ahogy Eckhart Tolle mondta, amikor megadod magad az életnek, az élet szépsége majd átragyog rajtad, te leszel az élet virága. Amikor már nem azonosulsz a történettel, a formákkal, a fizikai világgal (és itt fontos megjegyezni, hogy ne véssz el a formák nélküli világban sem, mert akkor az megint csak egy azonosulás azzal, hogy márpedig minden csak illúzió, stb.) akkor a történet is megszépül majd.
Az élet egyébként (szerintem, ezt azért hangsúlyoznám) arról szól, hogy megszületsz, mire elkezdel komolyabban filozófálni már annyi téveszme, illúzió, probléma tornyosul fel az életed során, ami az élethez szükséges minden tanítást tartlmazza. A maradék idõben pedig, ezeket a múltbéli eseményeket kell felhasználni ahhoz, hogy a megismerés megszülessen. Ha ezek megtörténtek, többet nem lesznek illúziók, problémák, téveszmék. Ezek után pedig, az ember már boldogan állhat a maradék elé. Onnanstól nem kell az életnek "célt" adni, csak magadnak kell célokat adni. Mert ha ezt eléred, akkor szabályosan te leszel maga az ÉLET. Akkor már lehet teremteni, alkotni a fizikai világban, és minden valószinüség szerint azok már olyanok lesznek, amik önmagukban értelmet fognak tükrözni. Az a baj az emberrel, hogy jelen pillanatban életük van. Mert õk a történet. Mondanám úgy, persze ezt már sokszor halhattátok, hogy nem a mostban élünk. Van aki akár évekkel is ellehet csúszva, de igazából a legnehezebb része az, amikor az utolsó pár tizedet egyenlíted ki. Az a megérzésem, és bár ettõl távol állok még, hogy képes lehet az ember elérni azt, hogy totál a mostban éljen, zero kényszeres gondolatokkal, zero ítélkezéssel. Csak úgy lenne. Akkor talán intelligenciája totális részét birtokolhatná, körülményektõl független. Bár ez most a saját agymenésem lesz, az az érzésem magammal kapcsolatban, hogy az azonosulásom, a tudatosságom valahol még kicsit elvan csúszva az igazitól. Már érzem magamon, hogy mióta elindultam spirituális útamon egyre közelebb kerülök, egyre több az intuició is, amit én szerintem az ember igazi intellektusa. És azért érezzük mi ezt olyan külsõs intuicióként, mert valójában igazi énünk gondolatai onnan erednek, abból a nagyon nagyon vékony mostban. Mi pedig elcsúszva "én" azonosulásunkal picit nem magunkénak érzékeljük.
Áh magam sem tudom, kicsit tudom érthetetlennek hangzik, nehéz a szavakkal operálni...
Amúgy gondoltatok már arra, hogy ha a bal agyfélteke foglalkozik a nyelvel, és a nyelvi gondolkodásért, és valójában a gondolatok okozzák a fõ problémát, mi lehetett az emberekkel mielõtt megjelent a nyelv? Egység?! A nyelv lenne az emberiség elrontója? :DD
Igen, és ez lenne az életünk értelme:) Ne azonosulj semmivel, fõleg ne az egoval/fájdalom testel. Ne ítélkezz. Ne címkézz. Stb. Csak légy :) Légy az idõ, az élet maga.
Érdekeseket írsz. Az is szabad akarat, ha önszántamból az egységet választom, nem? Mert közben tudom, hogy választhatnék mást is.
Bár nem mennék bele különösebben a dolgokba, de ha nem hoznánk létre a rosszat, akkor ugye nem lenne jó sem, hanem csak lenne. Viszont, akkor kénytelenek lennénk elfogadni a dolgokat egységként, az egységtõl való elszakadás és a szabad akarat pedig nem új keletü torzulás. Jelen esetünkben tehát, ahhoz, hogy a szabad akaratunk meglegyen, választási kényszerbe kell minket tenni. Mert másképp, nem lenne választásunk, nem lenne szabad akaratunk. Ennek sose lesz vége
Igen, elképzelhetõ, hogy a végtelenségig iskolázák magukat. Az állandó mûvelõdést lehetõvé teszi a miénknél fejletebb internetuk is. Lehet, hogy törvényt hoznak, hogy aki nem tanul attól megvonják az orvosi örökélét kezeléseket.
én úgy értelmeztem hogy azért hozzák a világra a rosszt, hogy az ember ezeken felül emelkedjen és jó legyen. így az aratás végén csak azok az emberek jutnak tovább akik nagyobb százalékban cselekedtek jót mint rosszat. ha eleve arra törekednének hogy javítsák a világok akkor "ellustulna" a ember, így viszont küzd hogy jobb legyen. vagy valami ilyesmi
Rájöttem mi az élet értelme. Halhatatlanná kell válni. Lehet hogy én leszek az elsõ.
Szerintem ehhez csak az kell, hogy minél jobban dokumentáljam az életemet a fészbúkon. Ha valaki elég nagy kocka ez nem nehéz, elég a játékok save-game-jeit elrakni, meg mellé pár fényképet a családról, meg a barátokról. Emellett még ki kell fejleszteni egy kommentelõ fórumbotot, ami ugyanúgy trollkodik ahogy én, és asszem ennyi. Gyakorlatilag ettõl már halhatatlan is leszek, legalábbis neten. De még nem állok neki, unalmas meló ez.
-ezt a szédületesen nagy szellemi fejlõdést pedig ( én is már) képtelen vagyok követni (hát, még a "Plebsz"-t !): (ergõ; Gõzünk sincs ellenõrizni a, Valóság-tartamát.)
"Egyetlen atomból álló kvantumbitet hoztak létre" -lásd: http://pcforum.hu/hirek/14140/Egyetlen+atombol+allo+kvantumbitet+hoztak+letre.html
Én hiszek a halál utáni életben, tehát lehetek elégedett, amúgy meg nem konkrétan az életre értettem, nekem az az életem, hogy megragadjak, itt is az élet szót használtam de más értelmezésben.
"Abba bele sem gondoltak, hogy az élet értelme maga az élet. Én így látom és így is élek, ebben a válaszban hiszek, ilyen szellemben fogom nevelni gyermekeimet és ezt az igét terjesztem bárhol is járok."
Ez így értelmetlen. Ez az indok az élet megjelenése után fogalmazható csak meg. Tehát elõtte valamilyen más okból jelent meg. Így biztos, hogy nem az élet az élet értelme. Egyébként is az önmagukért létezõ dolgok értelmetlenek. Most semmi nem jut az eszembe, ami önmagáért létezik. Szerintem nincs is semmi ilyesmi.
"Nekem ez a célom, eszméim eljuttatása mindenkinek. Talán sosem érhetem el, de ha már a népesség 1 %-a tudja ki volt az a Szén Benjamin és emlékezni is fognak rám, akkor már megérte és akkor már elégedett leszek"
Látod téged sem az életed érdekel, hanem az, hogy a halálod után fennmaradjon a neved. Ebbõl is látszik, hogy szerinted sem az élet az élet értelme. Azon gondolkoztál már, hogyan leszel elégedett miután meghaltál?
a blogomon fejtegetem ha érdekel: http://napibenji.blogspot.hu/2012/09/az-elet-ertelme.html
Elolvastam már 9 beszélgetést. Szerintem kamu. Vannak benne súlyos ellentmondások. Nagy Negatív Aratást szeretnének, de azért egymás szeretetét propagálja. Hogy a fenében fog így összejönni a sok negatív egyed?
A senki nem hibás sugalmazást se értem. Akkor most nincs se jó se rossz? Ez véletlenül nem egy evolúciós tanítás?
Kíváncsi lennék azokra a kérdésekre is amikre nem válaszolt a gyerek. Nekem is lett volna pár, amit nem olvastam az összeállításban.
"Hány állat van a világon, eddig meg nem olvasta senki. A test érettségének idején az mind kénytelen a fajfentartás törvényének engedelmeskedni. Az ember is. Erre se kell tanítás. Nem engedelmeskedni olyan gyötrelem, amely felér a legnagyobb betegséggel. Ki ez a parancsoló?
A tudósok minderre így felelnek:
- Az ösztön.
És azt hiszik, hogy ezzel meg van magyarázva minden.
ha a dns-ünkben van az h birkák vagyunk akkor más népeknél is ez kell h legyen, hisz mind egy "tõrõl fakadunk" (nem ádám és éva). vagy felmerül h más miért nem ilyen?
Kb. 100 évvel ezelõtt Albert Einstein hosszú órákig tartó munka után hátra dõlt székében és teljesen magába roskadt: Atyaúristen!!!! Hogyan fogom én ezt elmagyarázni az embereknek? A gondolatok lázasan rohangáltak a fejében, de sehogyan sem tudta megérteni, amire rájött. Olyasmire jött rá, amirõl tudta, hogy igaz, de felfogni még neki is nehezére esett. Visszaemlékezett gyermekkorára, amikor is a legnagyobb élménye az volt, amikor apja megmutatta neki, hogyan mûködik az iránytû. Azonnal elkápráztatta, hogy létezik egy ERÕ, ami láthatatlanul is képes hatni a tûre. Azóta nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a világ nem csak az, amit a szemünkkel látunk. Most pedig rájött valamire, amirõl elképzelni sem tudta hogyan lehetséges, annyira viszont bízott a számításaiban, hogy igaznak fogadja el. Arra jött rá, hogy sem a tér, sem az idõ nem létezik. Pusztán gondolati teremtmények. Egy hatalmas illúzió, ráadásul olyan tökéletesen megszerkesztve, mely illúzióban mindenki abban hihet, amiben csak akar, mindig igaza lesz. Ekkortájt hagyta el a száját az a mondat, amit azóta sokszor idéznek tõle: „Csak két dologban hihetsz: vagy abban, hogy a világon minden csoda, vagy abban, hogy semmi sem.” Mindez 100 évvel ezelõtt történt. Mi az, ami napjainkban történik? Tudósok megállapították, hogy az emberi DNS-ben lévõ információk mindössze 3-5 %-a felelõs azért, hogy a petesejt és a spermium találkozása után egy hús-vér emberke születhessen, 95 % pedig valami egészen másért felelõs. Bár, sokat hallani, hogy az ember lelki lény, de azt sehol nem tanították, hogy 95 %-ig az. Érted ezt? Amikor belenézel a tükörbe, azt aki igazán vagy, nem is látod. Annak aki vagy, és aki lehetnél, mindössze 5%-át látod. Amikor Szent-Györgyi Albert elkezdte erõltetni, hogy a tudomány kicsit nagyobb hangsúlyt fektessen a kvantummechanika tanulmányozására, mert úgy néz ki, hogy sokkal több dolog függ össze olyan dolgokkal, amirõl elképzelni sem tudjuk, nem csak kortársai nevették ki, de a Magyar Tudományos Akadémia még arról is gondoskodott, hogy ezek a cikkek eltûnjenek az életmûvébõl, nehogy a tudós egy nagy bohócnak tûnjön az utókor számára, akinek csak malaca volt amiért felfedezte a C-vitamint. Mostanában kezdték el kutatni, kutatgatni a levegõben, éterben, illetve ismeretlen dimenziókban lévõ információs mezõket. Ma már tudjuk, ha egy csoport jó kedvû, vidám ember egy légtérben örül egymásnak, ezután pedig elhagyva a helyiséget, egy ismeretlen lép be ugyanide, ennek az embernek is megváltozik az érzelmi mutatója. Jobbkedve lesz pedig nem is hallotta, nem is látta azokat, akik elõtte bent voltak a teremben. Mit jelent az, hogy ma már tudjuk????? Hiszen legtöbbünk még soha nem hallott errõl! Ha ez igaz lenne, mindenhol errõl beszélnének. Ha valami fontos és igaz, akkor annak vezércikknek kell lennie a médiában... Vagy mégsem? A válasz: vagy mégsem. A CIA és a KGB több, mint 50 éve kutatja azt, hogyan tudnának a távolból kutakodni mások agyában. Hogyan lehetne kiszedni titkos információkat több ezer kilométerre lévõ emberek agyából. Ehhez nagyon összetett pszichológiai ismeretekre és az emberi lélek legmagasabb szinten történõ tanulmányozására van szükség. A gyalázatos kutatások legnemesebb mellékterméke az, hogy rájöttek mi a módja annak, hogy egy ember kiteljesedett boldog életet élhessen. Kiteljesedhessen a kreativitása, elérhesse céljait, és kihozhasson magából mindent, ami fontos számára. De a legfontosabb, amit felfedeztek: ha egy ember növeli személyes tudatosságát, az hatással van más, távolban lévõemberek tudatosságára is. Ez pedig nagyon veszélyezteti mindenféle hatalom fennmaradását. Magas tudatosságú, boldog, kiteljesedett életet élõ embereket nem lehet irányítani, médiával, reklámokkal manipulálni. Nem lehet rajtuk élõsködni, nem lehet rájuk értelmetlen adókat kivetni és legfõképp nem lehet rájuk parancsolni, hogy énekelve-dalolva, menetelve, mások zsoldos katonájaként embereket megöljenek. Az a lelkiállapot, ami ahhoz kell, hogy valaki az életét úgy irányíthassa, ahogyan szeretné, kizárólag a Szeretet, Hit, Hála, Ítélkezés-mentesség állapotában tartható fenn. Tudjátok miért fontos a tudatosság növelése? Azt mondják, Magyarországon kb.: 7-8 millió ember rendelkezik 80-as IQ-val. A 70-es szint pedig már az értelmi fogyatékosok kategóriáját jelenti. Ilyen felállásban már nem is hangzik olyan jól, hogy DEMOKRÁCIA választópolgárokkal, nem? A legtöbb ember éppen el tudja dönteni, hogy pisilni kell, kakilni kell, fázom vagy melegem van. Döntéseit pedig a legalacsonyabb rendû ösztönei szintjén hozza meg. Ha egy politikus ad neki egy puszit a választási kampány során, akkor azt jó embernek fogja tartani. Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatott volna elõ, hogy akkor törjön ki a legnagyobb éhínség a Föld egyes országaiban, amikor a világon pont a legtöbb élelmiszert sikerült megtermelni. Amíg Bangladesben az emberek a saját halott gyermekeiket ették meg, addig Oroszországban a mozdonyokat búzával fûtötték. Annyi búza termett, hogy nem fért be a tározókba. Elõfordult az is az indiai piacokon, hogy emberek saját haldokló, menthetetlen gyermeküket árulták másoknak eledelül. Leírom még egyszer, hátha valaki elsõre csak átfutott volna rajta, az emberek a saját gyermekeiket ették meg és árulták másoknak eledelül. Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatna elõ, hogy Ázsiában, több mint 40 millió, 10 év körüli gyermek dolgozzon reggeltõl estig minden nap. Hidakat, autópályákat építenek, esténként meg vaskonténerekbe zsúfolva, bezárva várják a másnapot. Nem pénzért dolgoznak. A szüleik azért adják be õket ide, mert addig sem nekik kell etetniük a gyermeket. Arra ugyanis már képtelenek. De az sem fordulhatna elõ, hogy este a fotelban ülve a befektetési tanácsadód, távol-keleti részvényeket sózzon rád, mivel azok most extraprofittal kecsegtetnek. Tudnád jól, hogy mások kizsigerelése árán nem akarod Te magad sem biztosítani a saját gyermeked jövõjét. Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatna elõ, ha tudjuk, hogy a Hit, Szeretet, Hála, és Ítélkezés mentesség, mint lelkiállapot, olyan kémiai folyamatokat képes elindítani az emberi agyakban és kvantum szinten a világban, amelyek nagyban befolyásolják az életben való boldogulásunkat, hogy ne ez legyen a legfontosabb elsajátítandó tantárgy az iskolában. És ez teljesen független a vallásoktól is. Indiában, amikor egy gyógyító mesterré válik, két utat választhat. Vagy elmegy az emberek közé és fizikailag gyógyítja õket, vagy felmegy a Himalájába egy barlangba és onnan gyógyítja a világot meditáción keresztül kvantum szinten. Tudatosodás. Elindultunk egy úton a magasabb tudatosság felé. Mi egyszerre választjuk az utat a Himalájába és egyszerre az emberek felé is. Olyan út ez, amin nem a sebesség számít, hanem az, hogy az irány jó legyen. A világ megváltoztatásával kapcsolatban egyetlen üzenetünk van: Mindenki dolgozzon saját magán! Soha ne hibáztassunk senkit. Még a politikusokat és a papokat sem. (Sokan dolgoznak közülük is egy jobb világon.) Induljunk el befelé, és rövid idõn belül, ha nem is a helyes válaszok, de a helyes kérdések elõ fognak bukkanni. A legfontosabb kérdésekre pedig, több ezer éve léteznek a helyes válaszok. Csak élni kell velük. Tudom, hogy a villanyszámla meg a lakástörlesztõ elõteremtése teljesen eltereli az ember figyelmét a nemesebb gondolatokról, és azok sokkal nagyobb gondnak tûnnek pillanatnyilag, de az anyagi világban való boldogulás is a magasabb tudatosságban keresendõ. Ahogy Weöres Sándor írta: Az Élet bevásárló-csarnokának felirata: Mihelyt NEM KELL: mindenem a Tiéd. Ezt megérteni, sokkal magasabb tudatossági szintre van szükség. Ha van egy nagy álmod, higgy benne, higgy a Létezés bölcsességében a megvalósulás fontosságát illetõen, kerülj a Szeretet, Hit, Hála állapotába, ne ítélkezz mások felett és az álmod a létezõ legnagyobb sebességgel indul el a megvalósulás útján.
Én inkább a spirituálisan értelmezett tapasztalást és tanulást nevezném meg az élet értelmeként. Viszont a "saját önálló döntéssel" kapcsolatban így gondolkodom:
"Az hogy korlátlan szabad akaratom van, de mégis korlátozva vagyok, egy paradoxon. Az Élet az Univerzumban ennek a paradoxonnak a már jó régen kiagyalt feloldása: korlátlan szabad akaratomban dönthetek arról, hogy idõlegesen és részlegesen korlátozom a szabad akaratomat a testet öltés által azért, hogy bizonyos tapasztalatokra szert tehessek."
Két alapvetõ fejlõdési szintet figyelhetünk meg az emberi gondolkodásban.
Az egyik a vallásokban, a másik a tudományban érvényesül. Most sem az egyik, sem a másik nem tökéletes, és valószínûleg a kettõ ötvözetébõl ki fog kerekedni valami, ha jól csináljuk az ötvözést.
A klasszikus, tán nem is igaz anekdota jut eszembe, amikor egy bomba, ám buta nõ ajánlatot tett Einsteinnek egy utód nemzésére, mondván, hogy milyen szuper lenne, ha az õ szépségéhez E. tehetsége járulna. Ám fordított kombinációban is elsülhet a dolog :)
Szóval, ha a vallások céljait (re-ligió) megtartjuk és a tudomány bizonyos módszereit ötvözzük, akkor kisülhet valami jó a házasságból.
Mindenekelõtt ki kell dobni a tudományból a reprodukálhatóság kritériumának mechanikus alkalmazását, illetve valójában mindent ki kell dobni, ami a vallások, így az ember valódi célkitûzéseinek nem felel meg.
Mi a legfontosabb különbség a vallások és a tudomány között, amit a reprodukálhatóság mechanikus alkalmazása okoz?
Szerintem az, hogy a tudomány alapvetõen a környezettel foglalkozik, vagy a környezet tanulmányozásához szükséges eszközökkel, azok fejlesztésével, de az eszközök legfontosabbikával nem foglalkoznak: magával az emberi elmével és magával az emberi szellemmel, amin pedig a tudomány mint elméleti rendszer alapvetõen nyugszik. Az emberi szellem jelenségeit ugyanis még a mai degradált formájában is elég nehéz reprodukálni :)
A vallások alapvetõ célkitûzése ezzel szemben magának az embernek a fejlesztése (legyetek tökéletesek…).
Ebbõl rögtön adódik egy nagyon fontos következmény. Az ember szellemének a fejlettsége a legfontosabb követelmény, a legfontosabb tényezõ, a legfontosabb akadály, aki nem haladt elõre a tökéletesség felé (jézusi értelemben) , az nem alkalmas arra, hogy a valóságot a maga egyre komplexebbé váló teljességében felfogja.
A vallások kétezer éves maradisága, a valódi fejlõdéssel szembeni ellenállása tehát semmivel nem igazolható, sõt Jézus-ellenes.
Visszatérõ hasonlat, hogy egy óvodában vagyunk, ilyen szempontból egy helyes leírás a pillanatnyi állapotot tekintve, tehát szemlélteti az általános szellemi szintet, de csak a pillanatnyi helyzetre vonatkozóan. Jézus célkitûzéseit tekintve, a 2000 évet tekintve a kudarc beismerése.
Mielõtt a túlzott elménckedés vádja megfogalmazódik, rátérek a konkrét kérdésekre, hátha találtok benne elfogadható válaszokat, ám elõrebocsátom, hogy nem triviális állítások lesznek benne, és nem is az abszolút igazság igényével, én magam is része vagyok ennek az „óvodának”, és a válaszok nyilvánvalóan „teremtés”alapon vannak megfogalmazva, hiszen értelmesebb nagycsoportos óvodás korosztályban fel sem merülhet a Teremtõ, az Okozó hiánya, a Forrás nemléte.
Anyag. Tömeg. Tér. Idõ. Energia.
A tömeg lényegében ellenállás. Tömegnek nevezzük azt a tapasztalatot, hogy egy tárgy, anyagi részecske képes egy állapotváltoztató hatásnak ellenállni (ez a tehetetlen tömeg).
Az ellenállásnak szellemi alapja van, ami ellenáll, az maga a szellem.
A szellemnek nincs anyagi értelemben vett mennyisége, nincsenek anyagi jellemzõi, térfogata, tömege, energiája, hullámhossza…
Mivel nincs mennyisége, elég nehéz a mennyiségekhez szokott gondolkodásnak a szellem egységét és elkülönültségét megérteni (megtapasztalás nélkül).
Mindenesetre a szellem elkülönültsége gondolati tevékenységként értelmezhetõ, és az elkülönültség fenntartása gondolati konstrukcióként igényli a távolság, a tér gondolatát, illetve magának az elkülönült gondolatnak a stabil fenntartását („gondolkodom, tehát vagyok”). A gondolat fenntartása ellenállást jelent a másik gondolattal szemben, nehogy az elkülönültség megszûnjön.
A szellem elkülönült része egy nézõpontot vesz fel, tehát a több nézõpont, az eltérõ szemlélési pont, érzékelési pont, megfigyelési pont, az in-divíduum léte és fenntartása csak egy folyamatos ellenállás fenntartásával lehetséges.
Az ellenállást fenn kell tartani a saját gondolatainkkal szemben is (ha valaki sûrûn változtatja egy témában a döntéseit, az oszcillátornak jó ugyan, de játékpartnernek már nem), de méginkább más ilyen elkülönültségek, individuumok gondolataival szemben is.
Az elkülönültség oka egyrészrõl a minden-tudás unalma. Már ha az elsõdleges elkülönültségrõl beszélünk, és egy aktív, mindent tudó, végtelen intelligenciával bíró, potenciálisan is a mindenség kategóriába tartozó lény „osztódására” gondolunk.
De ismétlem, ez nem mechanikus osztódás, hiszen itt mennyiségekrõl, kvantifikációról, számszerûségrõl a mi is osztódott vonatkozásában nem beszélhetünk.
Az „osztódás” bizonyos értelemben tehát lehetett abszolút tudatos, a létrejövõ individuum-egynézõpont-egygondolkodási egység rendelkezhetett a teljesség tudásának tetszõleges részével (tehát egy szellemi sakkparti rögtön létrejöhetett), de indulhatott abszolút „szûzen” is, és akkor az új lény elsõ tudatos gondolata valami ilyesmi lehetett, „hát vagyok, de ki/mi a fene is vagyok?" , és ez a gondolat még ma is elég kínzó :)
Hát mind a kettõ érdekes játék az unalom ellen, és a játék fenntartása együttmûködést és ellenállást egyaránt feltételez.
Ki-ki vizsgálja meg magában, hogy individuális létének, és annak minden következményének, az egyéniségének, emlékeinek, gondolatainak …. fenntartása most is csak úgy valósulhat meg, ha bizonyos szintû ellenállást fejtünk ki minden behatással, megváltoztatási erõvel szemben.
Ez még nem az anyag ellenállása, csak az ellenállás mint szellemi mûvelet kezdete, mentális tömeg.
Az individuális nézõpont - lét következményeként rögtön megfogalmazódott a két nézõpont távolsága, mint a tér kezdete. Ez még nem az anyagi univerzum tere és a részecskék távolsága, pusztán a nézõpontok különbségének kifejezése, és semmi köze nincs a mostani tér-távolság fogalmainkhoz. Sokkal inkább a távolság a két nézõpont tudás-gondolati hasonlóságának – különbözõségének mértékét fejezte ki. Minél több dologban tért el (különbözött) ez egymástól, a két indivídum annál inkább volt elkülönültebb, annál inkább volt egymástól nagyobb távolságra.
No, most ha az elkülönült individuum túlzottan elkülönült, túlzottan nagy távolságot vett fel, túlzottan nagy ellenállást fejtett ki az elkülönültség fenntartása érdekében, akkor visszakerült a döglesztõ unalomba, csöbörbõl vödörbe jutott.
Volt, van tehát egy közbensõ állapot (ami hatalmas és végtelen helyzetkombináció), a hatások elfogadásának (ellenállás), a távolság elfogadásának és ezek mértékének olyan beállása, ahol a játék, a csere magas szintje lehetõvé és elfogadottá vált. És persze akik nem gondolták így, azok már régen megszüntetve minden távolságot és ellenállást, visszatértek az Egy kebelébe, vagy végtelen távolságra, végtelen nagy ellenállással továbbra is ott ücsörögnek valahol, elkülönülve mindenki mástól, és saját univerzumuk feltétlen urai.
Az idõ fogalmának kialakulása is triviális – persze nem egy periodikus anyagmozgáshoz kapcsolva – hanem a gondolat-változások sorrendjének, egymásutániságának kifejezésére.
A nulla és végtelen távolság és ellenállás között játszunk itt és most mint szellemi lények, ám történt még velünk valami (pontosabban több minden , de egyet kifejteni is elég most).
A végtelen tudásunkat egy eléggé kicsi pontba korlátozva az érzékelésünk, figyelmünk is korlátozottá vált. A változások követése (tudatos követése) egyre unalmasabbá vált, bizonyos dolgok jelentõsége csökkent, érdemtelenebbé vált a figyelem folyamatos fenntartása számára, ezért a szellem egyre inkább kezdte az ún. automatizmusokat alkalmazni.
Ám az automatizmusoknak akkor vették a játszmákban a legnagyobb hasznát, ha egy csomó automatizmust közössé tettek, és ezek az automatizmusok aztán egyre jobban megszilárdultak.
Amikor néhány szellem-individuum létrehozott egy stabil, jól játszható automatizmus rendszert, játékszabályt, akkor ahhoz mások is egyetértõleg csatlakoztak, és ez visszahatásként okozta a mai megkövesült, megszilárdult univerzumot.
Mi is volt a nagy bumm valójában ? Egy vagy több individuum megegyezése, hogy teremtsenek olyan dolgokat, amelyek aztán automatikusan, a figyelem, a tudatos figyelem állandó fenntartása nélkül standardizált hatásoknak, szabályoknak tesznek eleget. Tehát legyenek ilyen meg olyan - most anyagi részecskéknek - nevezett dolgok, amiknek legyen ilyen vagy olyan ellenállása a többivel szemben, legyen ilyen vagy olyan helye a térben, legyen ilyen vagy olyan mértékben fennmaradóak, közöttük legyenek ilyen meg olyan kölcsönhatási szabályok.
Nem a konkrétumok a fontosak. A tudománynak talán igen, de mi a vallásokat akarjuk megreformálni, tudományos módszerek alkalmazásával, ezért annak a felismerése fontos, hogy ezeknek a részecskéknek és szabályoknak a léte és milyensége megegyezés következménye. Tehát felrúghatók, ahogyan Jézus felrúgta õket.
Jelenleg, ha nem fogadod el a szabályokat, másképpen, a megegyezések ellenére másképpen érzékeled a dolgokat, a részecskéket, a hatásokat, nincs itt keresnivalód.
Ilyenfajta megegyezéses rendszerek ki tudja hány módon jöttek már létre, ki tudja hány más ilyen megegyezéses univerzum létezik, ám nyilvánvalóan a miénk elég rugalmas, elég változatos, elég fejlõdõképes volt ahhoz, hogy sok szellem-indívidumot becsalogasson.
Ám éppen ez sokaság vált a csapda legnagyobb erejévé. Hiszen ma már ki gondolja komolyan (Jézuson, Buddhán és néhány nagy mesteren és szenten kívül) , hogy a szabályokat tetszés szerint felrúghatnánk, és még sokkal jobb játékot is lehetne játszani, hiszen a maiak már túl korlátozóvá, túl merevvé, túlzottan a fájdalom és kevésbé az öröm forrásaivá váltak? Mindenki más azon a véleményen van, hogy a tömeg megmarad, az energia megmarad (legfeljebb egymásba átalakul), de a célunk legfeljebb a tömeg-energia elosztás és birtoklási arányok befolyásolása, ennek megfelelõen semmiképpen nem teremtõdhet és semmiképpen nem tüntethetõk el, és a sok millió ilyen vélemény, tapasztalat, fõleg a tudománynak nevezett szabályrendszer mind-mind az univerzum-kép további lemerevedését bizonygatja.
Már csak ilyen silány öröm érzéseink vannak, hogy az én általam összetarhált autó, ház, bankbetét nagyobb, mint a tied, és te nemhogy teremteni, de még tarhálni se tudsz… és testemet több dolog és ember kényezteti, mint a tiédet, és senki nem tud ehhez hasonló kellemes érzéseket bármikor teremteni magának, ismét csak az anyagi részecskék kuporgatásával.
Hát bizony, itt az ideje változtatni, még ha az „óvodai” szintû rendszabályokkal kell is kezdenünk.
De meggyõzõdésem, és Jézus is, Buddha is errõl beszélt, nincs itt szó semmiféle óvodáról, csak - habár mindannyian Isten gyermekei vagyunk, - a Forrástól már olyan távolságra távolodtunk, ahol a jelenlegi fizikai univerzum csapdája lényegében bezárult azáltal, hogy a képességeinket elképesztõ és el nem képzelhetõ mértékben degradálta, és a származásunkról, eredetünkrõl, a Forrásról már semmi lényegest nem tudunk. ===================
Komjáthy Jenõ: Az Õsige
Én vagyok a világ, A nyilvános titok; Számtalan személyben Egyetlen egy vagyok.
Az egyetlen törvény Vagyok én, az élet; A világos örvény Én vagyok a lélek.
Mert én vagyok az ész, A teremtõ elme; Én az üdv, a szellem Szertelen szerelme.
Én vagyok az álló S a száguldó jelen; Egyetlen érzésben Örvénylõ értelem.
Végtelen végekben A középpont vagyok; Az idõben nyugszom, A térben rohanok.
Világokat nemzõ, Mindeneket látó; Az örök körökben Én vagyok az átló.
Ki vagyok örökké És mindenütt minden: Én vagyok az Ige, Én vagyok az Isten.
Én is a rókát használom, chrome-val bejött. Köszi a tippet!!!