Figy,van egy uj szerelmi kérdésem egy másik lány kapvsolatában....az van hogy nem rég voltam egy táborba a barátommal és mind a kettönknek ugyanaz a lány tetszett csak az volta a baj hogy elég messze lakunk egymástol,mindegy az a lényeg hogy szándékosan nem akartam összejönni vele mert ha a tábornak vége akkor ki tudja hogy mikor látjuk majd egymást.én pedig ezzel a lánnyal elég hosszu ideog szeretnék járni,akkor amikor van már motor engedélyem mert akkor már akkor birok menne hozzá amikor akarok,de viszont a barátom meg nagyon gyomult rá és összejöttek...na az lenne a kérdésem hogy szerintetek jöl döntöttem-e,a másik az hogy szerintetek ez a hosszutávu kapcsolat meddig fog mûködni mert mint montam elég messze laknak egymástól??????
Nos én egy rövid történetet mesélek el.Láttam egy jó csajt az utcán nagyon fullos volt rövid nyomozás után(húgom meséltr róla) megtudtam hogy melyik suliba jár és nincs barátja.Meg kellene ismernem csak az a kérdés hogy hogyan? nem szólíthatom csak úgy le az utcán!De mindenképpen meg kellene ismernem nem szalaszthatom el azt a gyöngyszemet....
hasonló helyzetben vagyok én is, csak engem fél éve érdekel az osztálytársnõm(fura hogy eddig nem vettem észre), viszont tudom, hogy nem vagyok az esete...meg van barátja viszont abba asszem belement hogy barátok simán lehetünk nagyon jófej lány, és túl tudom magam tenni a szerelmen, azt hiszem
szevasztok!!! lehet hogy egy kicsit hulye kérdést teszek fel mert semmi informatikai kérdéshez sem kötödik inkább szerelmi kérdés mivel ennek a forumnak az a neve hogy SEgitség igy bizok benne hogy valaki segit... szoval az van hogy szerelmes vagyok egy lyányba már 4 éve,ráadásul egy osztályba járunk!! sokszor kérdeztem töle már hogy akar e velem jarni de sose szemályesen hanem vagy telefonon vagy pedig mással....mindegy nemet mondott de valahogy ugy érzem mintha engem szeretne,néha meg ugy érzem hogy nem......a suliba is egész tanévbe 5 percet beszélûnk egymással az már gimiszrekord!!! ez a nagy helyzet...remélem senkinek sem vagyok a terhére és ha valakinek kedva szottyan egy ilyen idiótán segiteni akkor lécci privát üzenetbe várom az üzeneteket!!! még egyszer bocs hogy ilyen problémákkal zavarlak titeket!!!!!!! lécci tud valaki segiteni ??? nagyon szeretem ezt a lányt és nem szeretném elvesziteni semiért sem !!!!! lécccccciiiii.
nincs bennem semmi, de majdcsak lesz
Kupidó nyila: Ha ezt az üzenetet tovább küldöd 6 embernek,akkor 6napon belül,valami kellemes hírt fogsz kapni a szerelmedtõl vagy aki éppen tetszik. Ha nem küldöd el, akkor az egész életedben rossz irányt vesz
asszem szerelmes vagyok...
Hogy meghalt ez a topic is... pedig yo volt anno.
Én minden jó nõbe szerelmes vagyok és viszont is yeeeeeeeee!
Hy!
Hy!
Én nem így látom mikike. De ezt most megtartom a saját véleményemnek.
kit-kat, azt hiszem minden, ez is kétoldalú dolog, és talán nem is baj. Nem lehet mindenkit szeretni...
no, azért mégis tanultál tõlem valamit szabika bár pont attól a részemtõl, amire nem vagyok annyira büszke szívesen le is vetném, de nem tudom úgy látszik nekem nincs szabad akaratom
És ott állsz a Mester elõtt a 668. életed után. A Mester, aki egy hosszú szõkésbarna hajú mosolygós lány. Fiatalosan néz ki. Kimondottan gyerek. Látszik a szemébõl, hogy nagyon szeret. Szeret mindenkit, mindent. Szereti az életet, szeret téged, az embereket. Ott állsz bátran, egyedül, mint aki befejezett valamit, és tudja, hogy jól végezte el a dolgát. Belenéztek egymás szemedbe, és Õ elmosolyodik. Te mindent kiolvasol a tekintetébõl. Rágyújt egy szál piros multira. A boltban nem volt KÉK Sophiane. Minden kétséged elszáll, de nem leszel tõle boldog. Sõt! Lehangol amit látsz. Amit el akar mondani, ahhoz nem kellenek szavak. -Hülye vagy fiam, mindig az voltál, hagytad magad becsapni. Egyetlen próba volt amin te elbuktál. Nem azt tetted, amire elrendeltelek. Életed közben mindenkin átgázoltál csak magaddal törõdve azért, hogy most itt állhass kérdezve a lét értelmét. Elvileg nem is állhatnál elöttem, mert egy 20. 21. századi formádon soha nem tudtál túllépni, nem volt fejlõdésed, csak egoizmusod, és rombolásod. Nem adtál, csak zsaroltál, és elvettél, így megragadtál azon a szinten. De én, mint mestered úgy döntöttem, nem kell tovább vergõdnöd, mert csak egy vicc vagy az életben, a tudatos lét kigúnyolása. Nélkülem úgysem jutottál volna el idáig. De azt tudom, hogy szavam e-bizonyíték után még erõsebb lett számodra. Akkor tudd meg, hogy tõlem nem kapod meg a választ, mert csak annyit tudok adni, ami mindenben benne van. Amibõl adnék, de nem fogadod el. Amit eddig is kaptál volna de nem kértél. Nekem van szabad akaratom, és lehetõséget adtam rá neked is és mindenki másnak, de te elhitted, hogy nem létezik. Engem is kétségbe vontál. De én szeretlek, ezért új lehetõséget adok neked a létezésre. A szabad akarat nélküli létezésre. Amõba, sejt, vagy fogaskerék formájában szeretnél létezni? Most még utoljára szabad akaratodból dönthetsz. -Emberként nem lehetne? -Szeretnél?
mikike, nem mondtam,hogy nincs bennem hiba. De lehetek boldog, nem? Vagy nem erre rendeltettem?:))))
én is örvendek
sajnálom biztos bennem van a hiba és ti vagytok tökéletesek
Azt láttam a TV-ben, hogy "Ki van mondva.. Innen már lehet tovább lépni. És ön? Bevállalja? Igen, vagy nem?"
mikike hülye vagy
Én jól érzem magam abban a tudatban, hogy van szabad akaratom, és nem szeretném ha nem lenne, mert olyan lennék, mint mikike :) Szerintem ez már magában elég nyomós érv arra, hogy legyen szabad akaratom, és ne olyan legyek, mint amit a #668-ban írtam. Egy kis frissítõ annak, aki már elfelejtette: Ha olyan világképem lenne, ami elveti a szabad akaratot, csak élnék bele a nagyvilágba, tahó lennék, tolerancia szóban nem látnék értelmet, nem érdekelne hogy taposok át más embereken a céljaim elérése közben, önzõen kielégíteném a tudásvágyam, és egyéb ösztöneimnek eleget tennék, az élet kis örömeit abszolut nem látnám meg, csalódni nem igazán tudnék, végülis megvédene a külvilág összes dolgától, magától a külvilágtól. Ami a legfontosabb, hogy nem kéne felelõsséget vállalnom semmiért. Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, olyan emberek teszik magukévá ezt a világképet, akik rengeteget csalódtak, és nem merik vállalni a tetteikért a felelõsséget, belül nagyon félnek, hogy más derül ki a világról, mint amit magukban fölépítettek róla.
De minél jobban vergõdsz itt, annál jobban bizonyítod, hogy igazam van a #668 hozzászólásban. Tessék csak :)
A szavaim kiforgatása, és önigazolásod közben figyelmen kívül hagytad #686 <--ezt
Egyébként határozottan állítom, hogy az ember több mint egy sejt. Fejletteb, ezért nem is olyan feladatai vannak. Sõt, nem is várható el tõe, hogy részletként viselkedjen, amikor egész. Mert minden ember teljes, ha hajlandó elfogadni önmagát.
De meg kell próbálni. Te meg sem akarod próbálni. Bele sem gondolsz abba, amit a másik mond.
Szerintem megoldás csak az lehet, ha megpóbáljuk megérteni egymást. Ami persze nem könnyû, mert nem mindenki gondolja/hiszi azt, amit én (vagy épp te).
Nem érzed, hogy ez egy kissé diktatórikus? Sõt...
És szerinted az lenne a megoldás, hogy tegye mindenki azt amit mondanak neki? Mert ugye nem hisz mindenki abban hogy neki ezt vagy azt tennie kell, és nem önszántából, hanem, mert egy hozzád hasonló mindent tudó, azt mondja, hogy õt erre teremtették.
mikike, szerinted az emberiség így mûködik? Mert szerintem alapvetõ problémák vannak az emberi társadalommal.
kedvedért kiterjesztem élõ dolgokra, bár tudom, hogy ezt sem érted meg és tovább vergõdsz: Mi lenne veled, ha a sejtjeid azt csinálnának amit akarnak és nem azt, amit eleve elrendeltek nekik?
Az akaratot nem lehet tárgyakra kiterjeszteni, így értelmetlen a fogaskerekes példád. Kijelentéseid vergõdésként értelmezem, ami abból adódik, hogy nem tudod elfogadni a véleményem. #676
Gine: Ma vittük be tesóm... és itt vagyok informatikán
viszont megfordítva a példádat: Mi lenne az emberiséggel, ha az emberek azt csinálnának amit akarnak és nem azt, amit eleve elrendeltek neki?
Ez így nem mûködik.
nem is... nincs is a fogaskerekeknek sok szabad akaratuk
Mikike, nem hiszem, hogy csupán fogaskerekek vagyunk. Mert mi lenne akkor egy autóval, ha néhány fogaskerék azt csinálná, amit akar, és nem azt amit eleve elreneltek neki:)))
Kedd van, és a busz 1kor indult... :)))))))
Szabika, neked nem suliban kéne lenned most?
Semmi gond. Már nem szeretném, hogy elfogadd a véleményem, vagy megérts.
jó, de aztán döntesz valahogy és biztos vagyok benne, hogy akkor a benned lévõ ERÕSebb ösztön kerül felülre ok, végül ezt vehetjük úgy mintha szabad akarat lenne, de azért...
Biztos vagyok abban, hogy van szabad akaratom, mert, ha csak egy pillanatra is elhinném, hogy nincs, akkor be kéne látnom, hogy nincs értelme semminek ebben az életben. Márpedig, akkor gond nélkül véget is vetnék neki. De én élni akarok, mert úgy érzem van értelme annak, amit csinálok, hogy ezzel változtatok a dolgok menetén, és jobbá teszem(magamnak és másoknak is) az itt eltõltött idõ hátralévõ részét.
mikike én rengeteg példát tudok arra mondani, hogy mikor volt szabad akaratom, és mikor nem. Pl: Ami szabad akaratomból történt: Sokszor van úgy hogy rengeteget gondolkodom, azon, hogy megtegyek, vagy kimondjak-e valamit. Pontosan tudom, hogy mi lenne a következménye annak, ha megtenném, és annak, ha nem. Az ilyen esetekben mindig én, csakis én döntök. Amiben nem én döntöttem: Most számítástechnikát tanulok, és szenvedek minden nap mikor be kell menni, mert én nem ezt akarom, de nem volt választásom. És ha nem azt teszem, amit én akarok/amit szeretnék, akkor mindig csak nyûg az egész. Nem egy ilyen dolog van az életemben, de tudom, hogy ennek is vége lesz egyszer, úgyhogy szenvedés ide vagy oda, végigcsinálom.
bip
Jó étvágyat :)
De legyen még egy kis ráadás. Tisztábban, érthetõbben mindenkinek:
Nem tartom megalapozottnak semmilyen szempontból azt a kijelentést, hogy nincs szabad akarat. Azt sem, hogy van. Az akarat számomra nem cél. Mondok egy példát: Rácsaptam a billentyûzetre. Te úgy értelmezed, ennek meg kellett történnie, nem volt másik választás, az élet ezt hozta elõ egy felsõbb erõ így akarta. Én azt mondom: Rácsaptam a billentyûzetre, mert úgy akartam, vagy pedig rácsapok a billentyûzetre, mert úgy akarom. Rá fogok csapni... meghatározom a módját, hogy hova, milyen erõvel. Számomra az akarat tudatosságot jelent, a szabad akarat a cselekvéseim tudatos megítélését a cselekvésem elött, közben, után. Tehát van szabad akaratom. Ez segít a tetteim megítélésében amiért felelõsséget vállalok. Más szemszögbõl egészen másképp ítélném meg a tetteim. Ha olyan világképem lenne, ami elveti a szabad akaratot, csak élnék bele a nagyvilágba, tahó lennék, tolerancia szóban nem látnék értelmet, nem érdekelne hogy taposok át más embereken a céljaim elérése közben, önzõen kielégíteném a tudásvágyam, és egyéb ösztöneimnek eleget tennék, az élet kis örömeit abszolut nem látnám meg, csalódni nem igazán tudnék, végülis megvédene a külvilág összes dolgától, magától a külvilágtól. Ami a legfontosabb, hogy nem kéne felelõsséget vállalnom semmiért. Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, olyan emberek teszik magukévá ezt a világképet, akik rengeteget csalódtak, és nem merik vállalni a tetteikért a felelõsséget, belül nagyon félnek, hogy más derül ki a világról, mint amit magukban fölépítettek róla. Ehhez ismét csak nem értek, de szerintem ez különbözteti meg az embereket az állatoktól. Nem a cél, vagyis a létezés, és ezért állat az ember is, és ezért érzünk állatokat emberibbnek. Mégegyszer mondom: Az hogy kinek van szabad akarata és kinek nincs, ez egyéni dolog, mindenesetre nem a cél, mert a célt mi sem tudjuk csak sejtjük, hisszük, ha így jobban tetszik. Én minden esetre így érzem magam embernek a világban. Továbbá mikikének: #665-re még mindig választ kapsz a #661-tõl #664-ig. Amég azokat nem fogadtad el, addig ez a hozzászólásom neked csak vitatémát nyújt válaszok helyett. Ezt nem vitatémaként írtam, hanem mert én így látom a világot.
Most ne magyarázzátok be, hogy én vagyok a sátán mert hülyét kapok :) Voodoo? kac kac
Azt hiszem az elõzõ 4 hozzászólásom kimerítõ válasz a 665ös hozzászólásodra.
de legalább mondhatnál példát a saját életedbõl, arra amikor volt szabad akaratod én ezer példát tudok arra, hogy nem volt
Másrészt fontosnak tartom azt, ha megkérdezek valakit valamirõl megbecsüljem a kapott válaszokat, de minimum elfogadjam a véleményét attól függetlenül, hogy milyen érdekem fûzõdik hozzá.
Márpedig az ember hajlamos saját szemszögébõl látott dolgokat alapul venni. Ilyen az ember amég saját egyénisége van.
"és nem a biztos vagy benne" hanem a tény, hogy van vagy nincs a fontos. Attól, hogy valaki valamiben biztos, nem jelenti azt, hogy másképp nem lehet. Másrészt az önigazolásban az okokat is vizsgálni kéne. Nekem nem fûzõdik ahhoz semmi érdekem, nincs rá okom azt hinni, hogy nincs szabad akarat.
Ugyanattól, amitõl te biztos vagy abban, hogy nem létezik. Igazából te sem tudsz számomra elfogadható példát fölhozni arra, hogy nem létezik. Ez számodra azt igazolja, hogy nincs, számomra azt, hogy van.
na de most én kérdeznék ha nem tudsz példát mondani önálló döntésedre, akkor te mitõl vagy abban olyan biztos, hogy szabad akaratod van?
Nekem arra nincs energiám. Lehet majd többiek írnak. Én nem tudnék ilyet elképzelni a helyzetedben, hogy változtatok egy ilyen biztos elméleten, ha még az is meg van írva, hogy milyen betüt ütök le a billentyûzeten, és amikor néha félreütök, az is meg van írva.
nyilván elöszõr én sem venném be, de ha mindenki írna egy hasonló példát egy szabad (értelmetlen) döntésérõl, egy idõ után be kéne látnom, hogy mégis szabadon döntünk
Nincs baj az elméleteddel, csak a gyakorlatát nem értem. A példát meg nem értem mit bizonyít. Nyilván a szemszögedbõl ezt ugyanúgy nem lehet szabad akaratnak nevezni, és ugyanúgy meg van írva. Mert nem választhattál mást (miután megteszed), mint hogy elmenj Afrikába. Csak akkor lenne értelme, ha eldobod az elméletedet.
aham... biztosan van olyan aki zsarolni akarja...
pedig elég könnyû lenne megdönteni az elméletemet, ha mindenki mondana egy példát az életébõl a szabad akaratára ide írok egy fiktív példát:
"Elhatároztam, hogy elmegyek Afrikába. Nincs állásom, megtehetem. Igaz pénzem sincs, így macerás lesz az út, meg itt a szerelmem, aki nagyon fog hiányozni, de hát szabad akaratom van, megtehetem. Ázsia, Ausztrália és Afrika között gondolkoztam, aztán hirtelen Afrikát választottam. Egyáltalán nem érdekel az a vidék, meg tudom, hogy semmi haszna nem lesz az útnak, mégis elindulok, mert ez a döntés akkor is megváltoztatja az életemet..."
Ez igen. Erre azt mondom, hogy ez a döntés biztos nincs benne a horoszkópban. Erre varrjanak gombot az asztrológusok... ...és nekem is újra kell gondolnom az egész elméletemet.
Én legtöbb ember véleményére adok, akit megkérdezek egy kérdésrõl. Ez azt jelenti, hogy elfogadom amit gondol, mégha mást is gondol, mint én. Sajnos néha becsúszik olyan, aki annak ellenére, hogy én elfogadom a gondolatait, õ nem. Dehát ilyen az élet. Van aki tud szeretetet adni, kapni, és van aki zsarolni akarja.