Annyiben helyesbítenék, hogy a Tesco Global (a földi fizikai élet) csak egy parányi része ennek a monumentális szerkezetnek ami szinte végeláthatatlan..
Halál utáni élet az amikor nem reinkarnálódunk, mert megfelelõ tapasztalatokat szereztünk földi életeink alatt. A lélekvándorlás avagy reinkarnáció történik akkor ha még nem vagyunk birtokában megfelelõ tapasztalatoknak... De ez nem is annyira bonyolult ezt mindenki tudja aki olvasott a témáról.
Bõvebben talán annyit, hogy nem csak a tapasztalatszerzésrõl van itt szó (legtöbb helyen mondják így) A lelkek világa (magyarul mennyország, de ebbe beletartozik a föld és az összes bolygó ahol élet van és lelkek vannak jelen) pont olyan mint mondjuk egy óriási cég tételezzük fel a Tesco Global. Van aki megteremtette ezt a céget. És egyre nagyobb és nagyobb lett, a cég dolgozói alsó ranglétráról indulva jutottak/jutnak egyre feljebb.
Na ez is olyan mint a lélek fejlõdése, van egy pont amikor már nem kerülhetünk vissza a földi fizikai létbe, mintahogy egy cégigazgató sem kezd elõlrõl mindent és nem lesz árúfeltöltõ ennél a cégnél.
Az aki meg nem felel meg ennél a cégnél azt elbocsátják de õ keres egy másik céget hol dolgozhat és tanulhat is. Éppúgy ha egy életünk alatt nem felelünk meg akkor új életet kapunk..
Ezért van egyszerre lélekvándorlás és halál utáni élet... de ez az egész csak az én véleményem ezt én sehol nem olvastam.
Érdekes téma! Miben hiszünk? A halál utáni életben, vagy a lélekvándorlásban? Mert ha a lélek vándorol akkor nem hinném, hogy bárkivel is találkoznánk.
Az állatok-növények esetérõl meg a véleményem az, hogy minden amiben élet van abban lélek is van, az emberi lélek egy más formája. Mint amennyire eltérõ az ember és a fa felépítése éppannyira eltérõ a kettõ lelke. A véleményem szerint a fák is kommunikálnak épp úgy ahogy az ember csak mondjuk õk más formában teszik azt, de tudatuk az ugyanúgy van. Az ember nem is gondolná, de ha kivág egy fát azzal fájdalmat okoz a fának. A fa levelei elszáradnak és csak az ágak meg a törzs marad ahogy az embernél csak a csontváz. De itt a földön sem kommunikálunk a fákkal akkor halálunk után miért tennénk? Ezért nincs sok értelme ezen filozofálni, hogy mi lesz a fákkal meg a növényekkel "a haláluk után", nekik is megvan a saját maguk folyamata. Az egyház nemtudom milyen elgondolásból állítja, hogy ez nem létezik.
De ugyanez vonatkozik az állatokra is, nekik is megvan a saját maguk folyamata.
Szerintem apukád nem halt meg, illetve ha úgy is volt ahogy te írtad, elõfordulhat, hogy nem emlékszik. Mert mindenkinek nem adathat meg hogy idõ elõtt lássa mi van a halál után.
A near-death.com-nak volt egy magyar változata, ott olvastam elõször, volt még pár ilyen érdekesebb történet.
6teen #918: Kérdésem: ha valaki meghal akkor találkozik a szeretteivel. Hogy a tökbe ismeri meg õket?
Na ez is egy olyan kérdés amire nehéz választ adni, de ha sikerülne is, akkor sem biztos hogy megértenéd :)! Mindenképpen meg fogod ismerni azt akit itt a földi életed alatt is ismertél, szerettél. De nem feltétlenül fogsz találkozni mindenkivel aki neked fontos volt. Viszont õk odaát már nem a te apukád, meg anyukád, testvéred hanem "lelkek" akiket te szeretsz, viszont megismered és azonosítani tudod majd õket. Õk várhatnak rád halálod után. Hogy látod-e õket földi alakjukban azt nemtudom sajnos, volt pár történet errõl, hogy igen én láttam anyukámat egy réten, csodaszép ruhában, szeretetet és fényt árasztott magából stb...
2. kérdés: Egy pocakban meghalt baba ott is az marad, aki 80 éves, ott is az marad?
Talán ez is azt bizonyítja, hogy az elhunytak úgy néznak ki haláluk után ahogy a túlvilágon, és nem a földön. Viszont mindenképpen megismered õket, függetlenül attól hogy néznek ki.
Ha hiszed ha nem egy csecsemõ is egy lehet egy bölcs emberrel egyenlõ! Egy baba is ugyanolyan lélekkel rendelkezik, mint egy 80 éves ember, csak a 80 éves ember tanult élete alatt testileg fejlõdött ami feloldotta a korlátokat. Tehát van a lélek és van a nyers emberi agy. Ez a kettõ független egymástól. Éppen ezért van az, hogy aki meghal az képes beszélgetni egy csecsemõvel (szerencsés esetben) aki a halálának közelében tartózkodik. Errõl szól az egyik történet, hogy meghaltam és átnéztem a szomszédokhoz akiknek volt egy babájuk. Ennek a babának valami baja volt mert sírt, de még olyan stádiumban volt a baba, hogy az elhunyt szomszéd lelke tudott beszélgetni vele. A baba elmondta neki hogy ha jól emlékszem valamilye el ven törve, és mikor az elhunyt visszatért a testébe és úgyahogy rendbejött ezt elmesélte a szomszédainak akik elvitték a babát orvoshoz és alátámasztották, hogy eltört valamilye, talán a keze, már nem emlékszem sajnos.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a szabad lélek és a földi test+ lélek két különbözõ dolog, így aki meghal az nem feltétlenül néz úgy ki mint a földön, de mindenképp megismered.
Amíg nincs bizonyítva a túlvilág, akár közvetetten is, miért nem lehet elfogadni, hogy kampec? A hinduk akiknél nem létezik túlvilág, kitalálták a reinkarnációt. Nem tudjuk elfogadni az elmúlás tényét. Arra a kérdésre, hogy az állatvilágra, s a növényekre is igaz-e a túlvilág, az egyház azt válaszolta, hogy nem. Kérdésem: ha valaki meghal akkor találkozik a szeretteivel. Hogy a tökbe ismeri meg õket. Egy pocakban meghalt baba ott is az marad, aki 80 éves, ott is az marad? Egy emberre nem a porhüvelye jellemzõ igazán, hanem a lelki világa, viselkedése. Ha valaki elveszíti hozzátartozóját nem az emberi test hiányzik igazán, hanem annak lelkülete.
Figyelj! Apukám négyszer volt ott a halál kapujában. Az orvosok minden egyes alkalommal "kérték", hogy vegyünk búcsút tõle, mert biztos, hogy vége. Az apám intenzíven volt kb egy hónapig. Ez alatt az idõ alatt történt. Azonban félig-meddig talpra állt /pár hónapig/, és megkérdeztem tõle mit látott. Válaszolt: semmit, a nagy szart /bocsi/. Pedig õ ott volt a "kapuban". Persze most erre lehet magyarázatokat kreálni. Tegnap este a TV2-õn, néztem az ezoretikus adást. Hát, hogy az emberek ilyen gyermetegek legyenek??????????
Sikerült megtalálni a kedvenc és szerintem legjobb halál utáni történetet, érdemes elolvasni, sok érdekes dolog van benne. Két részben raktam fel.
David Oakford halál közeli élménye
1979 nyarának elején, David Oakford 20 éves volt, és problémái voltak az életével. Gyerekkora nem tette alkalmassá arra, hogy megfelelõen kezelni tudja az élet nehézségeit. Nem volt önbecsülése, és minden próbálkozása, hogy megtalálja lelki békéjét, kudarcot vallott. Meglehetõsen szerencsétlennek és elveszettnek érezte magát, és úgy vélte senki sem szereti. Így fordult a drogok és az alkohol felé. Egy partin David túladagolta magát, kilépett testébõl, és páratlan mélységû tapasztalatokat szerzett. Nos, következzenek most kivonatok az õ tanúságtételébõl, amely Kevin Williams Nothing Better Than Death címû könyvében is megtalálható.
Randevú a végzettel
Lefeküdtem a földre, hogy az ilymódon szerzett stabilitásérzet segítsen megtartani egyfajta kapcsolatot a valósággal. Tudtam, hogy ezt kell tennem, hogy képes legyek visszajönni.
A következõ kép, amire emlékszem, hogy a barátom autóját vezetem. Azt hiszem északnak mentünk, át a Mackinaw hídon, majd visszafelé. Elhaladtunk gyerekkori otthonom mellett, ahol láttam szüleimet a verandán üldögélni.
Valami vonzalmat éreztem a fák iránt. Képes voltam látni és érezni erejüket. Láttam a gyökereiket, amint mélyen a talajba hatolnak. Úgy értem, akkor valóban láttam ahogy a gyökerek a fizikai valóságban benyúlnak a talajba. A tapasztalat után meséltem barátaimnak a kocsikázásról, és azt mondták, hogy az egyetlen hely, ahova mentem, a karosszék volt, amelyben elhelyeztek, miután elájultam a verandán.
Abban is ébredtem fel, és amikor felébredtem éreztem a szerveket a testemben, amint mûködnek, mindegyiket külön külön, és mindet együtt. Barátaimet nem láttam sehol. A ház összes szobáját láttam egyidejûleg. Éppen a Doors "Absolutely Live" albuma szólt, kissé túl hangosan. Minthogy senkit nem láttam arrafelé, megpróbáltam magam lehallkítani a zenét, de nem voltam rá képes. Ismertem a sztereo felszerelést, de bármit csináltam, a zene ment tovább. Nem szerettem a hangos zenét. Idegesített, és nem tudtam rájönni, miért nem tudom leszabályozni a hangerõt.
Hívtam a bírátaimat, de nem jött senki. Erre megpróbáltam kihúzni a zsinórt a konnektorból, de képtelen voltam megragadni. A zene meg csak ment tovább, akkor éppen az "LA Woman" volt mûsoron, és a hangja egyre jobban idegesített.
Össze vissza rohangáltam a házban, és a barátaimat szólongattam, és üvöltöztem, hogy a zene túl hangos, habár már nem is hallottam. Esedeztem, hogy hallkítsák le. Megpróbáltam kimenni, de nem éreztem a kilincset. Láttam a napvilágot odakint, de képtelen voltam kijutni. Végül is a fûrdõszobába bújva tettem egy sikertelen kisérletet, hogy megmeneküljek a zaj elõl. Belenéztem a tükörbe és nem láttam magam. Ez nagyon megrémített.
Visszamentem a nappaliba, és láttam magamat a székben ülni. Úgy néztem ki, mintha aludnék. Azon tûnõdtem, miképp lehetséges, hogy kívülrõl látom magam. Egy kissé megijesztett, hogy bármilyen szögbõl, kívülrõl, sõt belülrõl is képes vagyok nézegetni magam.
Egyedül voltam, zavart és nagyon rémült. Megpróbáltam visszamenni a testembe, de az se sikerült. A padlót se tudtam megérinteni. Lebegtem. Felemelkedtem egy pontba a testem fölé, és ott lógtam valahogy. Most már mozogni se tudtam. Segítségért kiáltottam, de nem jött senki. Megpróbáltam kimenni, de akárcsak a sztereo felszerelés esetében, nem tudtam megmarkolni a kilincset. Ijedt voltam, magányos, és nem tudtam mitévõ legyek. Nem értettem mi történik velem.
Istenhez kiáltottam segítségért. Hittem Istenben, de haragot is éreztem iránta tyúkszaros életem miatt. Ezt azzal indokoltam, hogy ha Isten valóban olyan mindenható és mindent tudó lény, ahogy tanították nekem, akkor, hogy hagyhatta, hogy fájdalomban éljem le egész addigi életemet. Arra gondoltam, hogy ha valamikor, hát most igazán szükségem van rá! Nos, nem csalódtam benne.
Átnéztem az ajtón, és egy gyönyörû lényt láttam állni mögötte. Lábai nem érintették a padlót, hanem egyszerûen beleolvadtak a levegõbe. Fiatalos külseje egyszerre volt nõies és férfias. Nem tudtam volna a nemét meghatározni. Fejét göndör haj díszítette és termete körülbelül akkora lehetett, mint az enyém. Fényes aura izzott körülötte, amelynek három rétegét tudtam megkülönböztetni. A testéhez legközelebbi réteg zöld, a következõ kék és a legkülsõ pedig tiszta fehér fényt sugárzott. Így szólt: "Azért vagyok itt, hogy segítsek" de amikor beszélt, nem mozgott a szája. Ténylegesen nem is hallottam a füleimmel, inkább éreztem amit mondott.
Amikor láttam ezt a lényt, és beszélt hozzám, már nem féltem többé. Olyan békét és vígasztalást éreztem, mint még soha elõtte. Éreztem a békét, amit kerestem egész életemben. Ez az érzés valahogy ismerõs volt nekem, mintha már lett volna részem benne valamikor, de nem ebben az életben.
Ez a csodálatos lény egy számomra ismeretlen néven nevezett engem. Azt mondtam neki, hogy bizonyára eltévesztette a célszemélyt, mert az a név, amelyet használ, nem az enyém. Nevetett és azt mondta, hogy egy nagy "mester" voltam, csak éppen pillanatnyilag ennek nem vagyok tudatában. Nemigem hittem neki, mert egyrészt nem is igazán tudtam, hogy mi egy "mester" másrészt, ha egy nagy mester lennék, nem lennének azok a problémáim, amelyekkel küzdök. Úgy éreztem egy gonosz valaki vagyok, mert többen is ezt mondogatták nekem eddigi életemben.
Megmondta nevét is , de már nem emlékszem rá. Azt is közölte, hogy mindig is velem tartott, és tudja, hogy igen nehéz életem volt, de segíthet megérteni, miért is akartam ezt, és hogy ki vagyok. Azt mondta, hogy megérti, ha nem hiszek neki, de próbára tehetem, vajon tényleg tud-e mindent rólam.
Elmondott pár dolgot a gyerekkoromból, amelyek meggyõztek arról, hogy valóban mindig velem volt. Olyan dolgokat, amelyek nem történtek meg, csak gondoltam rájuk. Elmondta, hogy bárhová elmehetek, ahová csak tetszik, és ha akarom megmutatja, mi ennek a módja. Továbbá bármikor vissza tudok jönni, ha szükséges. A testemmel minden rendben lesz, mert valahogy még mindig összeköttetésben vagyok vele.
Amikor beszélgettünk egymással, azt telepatikus úton tettük. Arcán mindig boldogság ragyogott.
Azt mondtam neki, hogy szeretném látni a piramisokat és az USA délnyugati részét. Azt mondta, hogy mindössze hinnem kell neki, gondoljak arra, ahova menni akarok, és megyünk. A piramisokra gondoltam, és már ott is teremtünk egy pillanat alatt. Nem tudom miért választottam éppen a piramisokat, a gondolat csak úgy jött. Amíg ott voltunk mondott nekem pár dolgot a piramisokról és Egyiptomról, amelyekre most nem emlékszem, pedig igazán szeretném felidézni, mert fontos volt, és az emberiség jövõjével is kapcsolatban állt valamilyen módon.
Amikor végeztünk Egyiptomban az Egyesült Államok délnyugati részébe mentünk, de most lassabban, úgyhogy láthattam végig az utat. Saját szemeimmel akartam látni ezt a bolygót. Láttam a Távol-Kelet országait és a Csendes-óceánt. A Nap éppen lenyugvóban volt az USA délnyugati részén, ilymódon megbizonyosodhattam arról, amit a lény mondott nekem, hogy energiát sugároz majdnem minden amit csak láthatok, különösen a növény és állatvilág. Ez a kisugárzás erõsebb volt azokon a területeken, ahol kevesebb ember élt.
Az energiaszint az ember alkotta struktúrák, városok területén volt a legalacsonyabb. Itt az energia, amit láttam, a városban élõ emberekbõl jött. Elmagyarázták nekem, hogy a városokban az emberek az alapvetõ energiatermelõk, és mert az õ rezgésszintjük viszonylag alacsony, ezért itt az energiaszint is alacsonyabb itt általában. Láthattam azonban magasabb energiaforrásokat is a városokban. Mutattak nekem embereket, akiknek magasabb volt az energiaszintjük, és páran közülük beszélgettek is kisérõmmel. (a magasabb rezgésszám a jobb, emelkedettebb, szellemibb - ford megj) Láttam sötét lelkeket is azidõ alatt, amit a Gaia-n töltöttünk. (Gaia - a Föld neve a szellemvilágban, azaz tulajdonképpen a Föld valódi neve- ford megj) A sötét lelkek földhözragadt szellemek voltak, akik nem akartak a fénybe menni. Õk a testben élõ embereken élõsködtek, az õ energiájukat szívták, és megpróbálták azokat arra használni, hogy akadályozzák a szellem evolúcióját. Kísérõm megnyugtatott, hogy védve vagyok ezektõl a sötét elemektõl, egészen addig, amíg úgy döntök, hogy a bennem levõ szeretetre összpontosítok. A sötét figurák nem is próbáltak befolyásolni minket, csináltak egy grimaszt nekünk, és már mentek is tovább. Utitársam mondta, hogy meg fogom ismerni õket, majd ha találkozom velük, és ha így lesz, mondjam meg majd nekik, hogy menjenek a fénybe. A fény egy kikötõ, ahova az összes lélek megy, ha úgy dönt.
Láthattam energiát az emberek körül is, mindenféle szinten és színben. A lény elmagyarázott nekem pár dolgot az emberi energiával kapcsolatban. Azt mondta, hogy az emberekbõl jövõ energiából megállapítható az egyes emberek szellemi kondíciója. Minél világosabb és fényesebb a szín, annál fejlettebb a szellem. Továbbá, hogy az aurát azért hasznos látni, mert megállapítható belõle, mennyit kell még egy bizonyos szellemen dolgozni. A magasabb lények tudják hova kell menni és miképp kell segíteni egy földhözragadt léleknek, így hát azok is fejlõdhetnek , ha úgy döntenek. Minden lélek rendelkezik ezzel az energiával, ez az amiért minden emberen láthatom. És, hogy én ugyanabba az energia tipusba tartozom, mint õ, csak a rezgésszámom pillanatnyilag alacsonyabb, mert emberi testben vagyok. Amikor az energiám megemelkedik, hogy ileszkedjen az õáltala szolgáltatott energia intenzitásához, akkor ilymódon tudatosan fejlesztem a lelkemet.
Azt mondta, hogy sok minden van ezen a bolygón, amit a szellemek képesek látni, az emberi szem pedig nem, mert az emberek vibrációja olyan alacsony. Megmutatta a fákban levõ életet, amit szellemként képes voltam látni, de emberi formában nem.
Elmagyarázta, hogy a magasabb vibrációval rendelkezõ lények is élnek a Földön, de õk nem emberek, hanem magának a Földnek a részei. Õk e bolygó fizikai életének gondozói, vagyis annak amit mi természetnek nevezünk, a növény-, ásvány- és vizivilágnak. Ezek az alacsonyabb fokú lények összedolgoznak, hogy a természet minden szempontból védett és egészséges maradjon. Amikor a bolygó kialakulóban volt, kizárólag õk tartották egyensúlyban a természetet.
Elmagyarázta, hogy a bolygó, amelyet mi Földnek hívunk, rendelkezik egy saját névvel. Ténylegesen "Gaia." õ. Gaianak van saját energiája, és valójában õ egy igazi élõ lény. Kérdeztem, hogy vajon ez az energi látható-e, és õ azt mondta, hogy ahhoz távolabbról kell nézni a bolygót. Az emberek az egyetlenek, aki befolyásolni tudják Gaia energiáját a választásaikon keresztül. Ha az emberek úgy döntenek, hogy harmóniában élnek Gaia energiájával, az jó neki. Ha kihasználják, akkor megsértik az energiastruktúráját. Például, amikor az emberek kiirtották az erdõket, ez az energia gyorsabban csökkent, mint ahogy utána lehetett volna pótolni. Azt mondta, hogy Gaia nagyon erõs volt, de jelentõsen gyengült, amióta az emberek úgy döntöttek, hogy az erõforrásokat nem az Univerzum törvényeivel összhangban használják.
Azt kérdeztem, hogy megnézhetnénk -e Gaia energiáját az ûrbõl, és azt mondta: megtehetjük. Nem korlátozza semmi a mozgásunkat, bárhová elmehetünk. Összeszedtem a gondolataimat, bíztam, és már mentünk oda, amit úgy ismerünk mint világûrt.
Eltávolodva a bolygótól, Gaia egy pillantással átfogható lett. Gyönyõrû volt. Láthattam az aurát körülötte. Az aura nagyon megérintett. Mély szeretetet éreztem e gyönyörû hely iránt. Képes voltam hallani a hangját, és azt mondták, hogy amit hallottam, az az energia ki be áramlása. Kísérõm közölte velem, hogy Gaia a legkülönlegesebb planéta, mert kimondottan az emberek számára lett tervezve azért, hogy örökké itt élhessenek. Arra lett teremtve, hogy egy szellem itt játszani, tanulni és növekedni tudjon. A természet egyensúlya lehetõvé teszi a szellemnek, hogy emberi alakban létezzen, ha harmoniában él a természettel.
A természet azért van, hogy kompenzálja a lecsökkent vibrációt, és a szellem számára lett teremtve, hogy tudjon fizikai testben létezni, amíg csak hozzáfér az energiához, amely elõre segíti. Elmagyarázta, hogy Isten terve szerint az emberek hallhatatlanok voltak, a "halál" nem volt betervezve. Azt mondta, hogy a "meghalás" egy ember által teremtett földi fogalom, ami nem sokat jelent a szellemvilágban. A halál oka feltehetõen az, hogy az emberek eltávolodtak a természet egyensúlyától, és megengedték maguknak, hogy annak a hatása alá kerüljenek, amit õk maguk teremtettek, ami megsérti az Univerzum természetes törvényeit. Az emberek eltávolodtak attól, hogy egyensúlyban éljenek a természettel. Újra meg kell tanulniuk a harmonikus egyensúlyt, ha mint faj fent akarnak maradni, és örökké akarnak élni itt a Földön. Az emberiség még tanulhat errõl a harmóniáról, ez a következõ általános cél. Az emberek végül is már most is beláthatnák, hogy helyre kell állítaniuk ezt a harmóniát, de nagy veszteség fog bekövetkezni, mielõtt még teljesen rádöbbennének mi mindent követnek el Gaia ellen.
Utazás a Birodalmakon keresztül
Naprendszerünk majdnem összes bolygóját érintettünk utunkon. Mindegyik mellett hallani lehetett az energiát, ugyanúgy ahogy Gaia esetében. Az aura is látszott mind körül. Láttam szellemeket is mindegyiken. Barátom mondta, hogy az összes bolygó hely a szellemeknek, ahol élhetnek, tanulhatnak és ilymódon fejlõdhetnek. Nagy városokat láttam minden egyes planétán. Elmagyarázták nekem, hogy az Univerzum többi létformája számunkra nem látható, mert vibrációjuk magasabb, és az emberi formában lévõ szellemeknek elõbb el kell érniük ezt a magasabb vibrációt, hogy láthatssák õket.
A lény elmondta, hogy minden bolygóra jellemzõ egy egy elsajátítandó témakör és bármelyiket választhatja egy lélek a fizikai létek között. A többbi bolygón arra gyakorlunk, hogy készek legyünk a Földön élni. Azt mondta, hogy a Gaia a legvégsõ tapasztalat a lélek számára. Azért a legvégsõ, mert itt a lelkünk gyorsabban fejlõdik, mint bárhol máshol. A lecke, amelyet meg kell tanulnunk, nehezen elsajátítható fizikai forma nélkül.
Elmagyarázta miképpen veszünk fel egy fizikai létet a Földön, és én választottam ki a szüleimet, akiktõl megszülettem, aszerint hogy megtanulhassam mindazt ami szükséges a növekedéshez, és hogy visszajöjjek és szellemi munkát végezzek a Földön, miután elértem egy bizonyos szintet. Ezeket a dolgokat azért mondta el nekem, hogy segíteni tudjak a lelkeknek egyesülni, és visszavezetni bolygónkat a harmónia állapotába.
Mondott Istenrõl is pár dolgot, amire nem emlékszem. Az Univerzum méretével és struktúrájával volt kapcsolatban. Arra viszont emlékszem, hogy elmagyarázta: Isten nem látható, mert Õ mindenhol jelen van. És hogy Isten olyan mélyen szereti Gaia-t, mint ahogy egy férfi szereti a feleségét.
Beszélt Jézusról is. Az mondta, hogy Jézus egy mester volt, akit Isten küldött a Földre, hogy megtanítsa az embereket miképp viselkedjenek egymással, és megtalálni az utat az egymás közötti harmóniához és Gaia-val is.
Azt mondta, hogy Jesus az a lény, akit Isten megbízott azzal, hogy biztosítsa a lelkek fejlõdését, és hogy Jézusnak magasabb a vibrációja minden más léleknél. Isten Jézust a legnagyobb méltóságban tartja, mert õ volt a legjobb példa arra, mit kell tennie az embereknek. Akkor látni akartam Jézust. Láttam a fényét. A legtisztább volt, amit valaha is láttam. Nem volt szükség szavakra. Csak a szeretet érzete volt, amelyet meg sem kisérlek leírni, mert lehetetlen.
Azt mondták, hogy az egymás iránti szeretetet kell megvalósítanunk, ahhoz hogy a béke és harmónia általános legyen a Földön.
És hogy van egy hierarchia az Univerzumban, amely arra szolgál, hogy megõrizze a harmóniáját. Az emberiség szerves része ennek az összhangnak, és a szabad akarat, amellyel rendelkezünk, pedig része a léleknek, s ez lehetõvé teszi, hogy szolgáljuk az Univerzumot.
Miután elmondta ezeket a dolgokat, képes voltam belátni az egész Naprendszert egyszerre teljes színpompában. A bolygók mind egyvonalban voltak, és az összeset láttam a plútótól a Napig. Nagyon áldottnak és nagyon fontosnak éreztem magam. Megkaptam ezt a hatalmas ajándékot, és nem igazán értettem miért. Ott lebegtem, egy lény aki letért az útjáról, hogy fájdalmat okozzon más lelkeknek, mégse kérdeztek soha arról, mit tettem. Sõt abban a megtiszteltetésben van részem, hogy választ kapok azokra a kérdésekre, amelyeken a legtöbb ember egész életében tûnõdik.
Megköszöntem ennek a szeretõ lénynek, hogy elmagyarázta és megmutatta nekem mindezt. Azt mondta, hogy még van mit megmutatnia, ha kész vagyok rá. Azt mondtam kész vagyok. Nem tudom miért döntöttem így, de ez nem is volt kérdés. Egyszerûen csak minden aprónak tûnt számomra akkor.
Gaia felé vettük az irányt. Egy helyre mentünk a Föld árnyékában. Egy nagy város volt a felhõk között. Gyönyörû fehér épületek amíg a szem ellát. Láttam ott élõ szellemeket, mind rendelkezett vibrációvel de igazi fizikai testtel nem. Ezek a lakók ki be járkáltak az épületekbõl - munkába mentek, vagy játszani. Láttam egy helyet, ahova a szellemek mentek valamiért, amit víznek gondoltam. Jármûvek nem voltak. A szellemek úgy mozogtak, ahogy kísérõm és én, repülve.
A városnak nem láttam, hogy lett volna határa. Ez a hely tele volt mindenféle élettel. Volt természet, sok tiszta növény, fa, és víz, éppen úgy mint a Földön, csak sokkal tisztább. A természet abszolút tökéletes volt. Mentes volt az emberi beavatkozástól. Ez a hely éppen olyan volt mint Gaia, csak éppen a problémák és a negatívumok nélkül. Úgy éreztem, ez az amit én földi mennyországnak elképzelek.
Láttam szellemeket a Földre távozni és onnan visszaérkezni. Meg tudtam mondani a fejlõdésüket az általuk kibocsájtott energiából. Láttem, hogy állatok is ugyanúgy távoznak és érkeznek, akárcsak az emberek. Sokan a Földrõl vezetõvel érkeztek, és anélkül mentek vissza. Azt mondták, hogy a távozók közül néhányan emberekkel fognak dolgozni a Földön. Meg tudtam különböztetni azt a típust, aki dolgozott és azt aki feltöltõdésre jött vissza a nagy városba, és megy majd vissza további tapasztalatszerzésre és fejlõdésre. Éreztem, hogy azok közül, akik feltöltõdésre jöttek vissza, néhányan szomorúak, megvertek és sérültek, pont ahogy én voltam, mielõtt kisérõm meglátogatott.
Kísérõm elvitt az egyik nagy épületbe. Sok szellemet láttam belül dolgozni. Hasonló munkák voltak a földiekhez. Amikor elsétáltam a szellemek mellet, rám néztek. Úgy gondolom a velem levõ lény miatt ellenõriztek le.
Felmentünk az emeletre, és ismerõs szellemeket láttam. Üdvözöltek, és megkérdezték hogy megy sorom. Tanácsokat adtak, melyekre nem emlékszem. Azt hittem munkát kapok ott, de a lény, aki tudta mit gondolok, közölte velem, hogy van még valami, amit elõbb meg kell tennem.
Extázisban voltam. A Mennyben vagyok, annak ellenére amit a földi életem során mûveltem. Amit most megtapasztalok, arról a legtöbb ember csak álmodozik. Ugyanazt a szeretetet éreztem, mint amikor Jézust láttam. Ilyen helyet kerestem egész földi életem során, és ezt az érzést, amit most itt érzek. Egész életemet ezzel a kereséssel töltöttem. Igazán boldog voltam. Otthon voltam, és tudtam ezt. Kész votam maradni, és dolgozni, akármilyen munkát is kapok.
Kísérõm elvitt egy másik, különleges épületbe. Nagyobb volt, mint a többi, és a legzöldebb növényzet díszítette, amelyet valaha is láttam. Átmentünk néhány kettõs ajtón, és egy élettel teli térbe érkeztünk. Fa panelekkel volt díszítve, amelyekrõl megtudtam, hogy "élõ" fa, azon a csodálatos helyen növõ fák része. Átvezetett néhány további dupla ajtón, és megkért, hogy várjak ott egy padon, amíg õ bent van.
Egy kicsit késõbb kijött a szobából. Azt mondta menjek be, és ne aggódjak, mert õ várni fog rám. Figyelmeztetett, hogy legyek öszinte a szobában levõ lényekkel. Azt mondta, hogy nem bírók õk, hanem inkább azok, akik felbecsülik egy lélek fejlõdését a története alapján. Emlékezzek rá ki vagyok, és tartsam távol a félelmet. Tudtam, hogy elõbb utóbb el kell hagynom ezt a lényt, de örültem, hogy még nem most van. Kissé meg voltam rémülve, az elválástól, de éreztem, hogy ezen a helyen biztonságban vagyok.
Az élet szemle
Bementem, és egy különbözõ szellemekbõl álló csoportot láttam ott, egy asztalnál üldögélni. Az asztal ragyogó fából készült, és minden szempontból tökéletes volt. A mellette ülõ szellemek vibrációja a legmagasabb volt, amit csak addig láttam, Jézusét kivéve.
Rájuk tekintettem, és valahogy ismerõsnek tûntek. Nem tudom honnan. Csak néztek rám.
Aztán hirtelen szüleimet láttam a Földön, mielõtt megszülettem volna. Láttam miképp jöttek össze, bátyám és nõvérem érkezését. Láttam pozitív és negatív tulajdonságaikat, és értékeltem õket aszerint, amit tudtam, hogy tennem kell a Földön. A lények megkérdezték, miképpen és miért választottam pont ezeket a szülõket? Azt mondták, hogy én ezt tudom, és mondjam el nekik. Nem tudom mibõl merítettem, de elmondtam nekik, hogy miképp és miért választottam õket, és egyetértettek velem. Egyrészt azért választottam õket, hogy segítsem õket útjukon, másrészt, hogy megtanuljam amit meg kell.
Láttam lelkemet amint megy anyámhoz, és bemegy. Láttam magam megszületni egy külsõ megfigyelõ szemszögébõl. Ugyanebbõl a nézõpontból tovább nézve láttam az egész életemet, egyszerre azok szemével is, akiket cselekedeteim érintettek. Átéltem az érzéseiket, amelyeket a cselekedeteim keltettek bennük. Láttam a jó és rossz dolgokat egyaránt, az igazságnak megfelelõen, semmi nem maradt ki.
Megtapasztaltam újra a születés durvaságát. A Menny elhagyását és az utat a Földre. Láttam magam újra tehetetlen csecsemõkét, aki mindenben anyjára szorul. Megtapasztaltam apám szeretetét és haragját. Megtapasztaltam anyám szeretetét, félelmét és haragját is. Láttam az összes jó és rossz dolgot a gyerekkoromból és újraéltem mindent amit tettem. Éreztem mindent, azt is amit okoztam, amikor megsértettem valakit, azt is, ha valami szeretetteljes dolgot tettem. Mindezekbõl megtanultam, hogy minden döntésünk nagyon fontos, amit a Földön hozunk.
Megtanultam, hogy milyen hatalmunk van nekünk embereknek, és miképp vagyunk egymásra jó és rossz hatással. Érdekes volt látni, hogy egy ártatlan cselekedetnek mekkora hatása van a lelkekre, amire nem is gondoltam. Ez egy olyan tapasztalat volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Megtapasztaltam az érzelmek teljes skáláját egy viszonylag rövid idõ alatt, ahogy mi emberek látjuk. Ahol én voltam, ott az idõ igazán nem létezik.
Láttam miként váltam azzá, amivé lettem a Földön, és miért. Minden amit tettem, érintette a körülöttem levõ lelkek fejlõdését. Láttam minden cselekedetem mozgatórugóját. Megvolt a helye minden pozitív és negatív cselekedetemnek. Nem volt olyan tett, ami szükségszerûen rossz volt, de voltak olyanok, amelyek nem eredményeztek pozitív növekedést. Áldozata és haszonélvezõja is voltam tetteimnek. Nem volt mókás mindezen kersztülmenni. Láthattam, hogy milyen csodálatos lehet, ha valaki úgy dönt, hogy pozitív hatást próbál gyakorolni a többi lélekre az idõ túlnyomó részében.
Utána a lények kérdéseket tettek fel arról, amit láttam, és hogy miként érzek az életemmel kapcsolatban. Tudtam, hogy õszinte választ kell adnom. Kissé hezitáltam, amikor azt kérdezték, hogy szerintem összességében másokra inkább pozitív vagy a negatív hatást gyakoroltam inkább. Megfordult a fejemben, hogy esetleg hazudok.
Ezek a lények tudták mit gondolok, meg kellett mondanom, amit érzek, azt hogy jobb munkát is végezhettem volna a Földön. Tudtam, hogy amiért a Földre mentem,
azt még nem végeztem el. Egyetértettek velem abban, hogy még sok tennivalóm van, és hogy talán vissza kellene mennem elvégezni azokat. Azt mondták, hogy megértik milyen nehéz lehet nekem, de ez szükséges az én szempontomból is és az Univerzum számára is, hogy befejezzem a küldetésemet.
Azt mondták, hogy talán bölcs lenne visszamenni és leélni az életemet úgy, ahogy azt eredetileg elterveztem.
Azt mondták, hogy egy csomó fontos célt kitûztem magam elé a Földön töltendõ idõre, és az életem eseményei lehetõvé teszik ezek megvalósítását.
Azt mondták, hogy eredetileg azért mentem a Földre, hogy tanuljak, és megosszam másokkal azokat a képességeket, amelyeket különbözõ életeken keresztül felhalmoztam. Azt mondták, hogy arra van szükségem, hogy segítsek lelkeknek és Gaia-nak visszatalálni a harmóniához.
Azt mondták, nagy hatást gyakorolhatok más lelkekre, segíthetem a növekedésüket, és erre Gaia a legjobb hely. Az eddigi események elõkészítettek arra, hogy jelentõsen hozzájáruljak a világmindenséghez, és ezt semmiképpen ne tekintsem személyes támadásnak. Nem akartam elfogadni a dolgot, maradni akartam, és ezt meg is mondtam nekik.
Azt mondtam nekik, hogy maradni akarok, mert az élet a Földön kemény és könyörtelen. Úgy érzem, visszamenetelem veszélyes lenne az Univerzumra nézve, mert szellemileg még nem vagyok elég fejlett. Azt mondták, hogy pont ezért akartam visszamenni a Földre.
Azt mondták, hogy sokkal fejlettebb vagyok, mint azt hiszem.
Azt mondták, hogy lehetséges, hogy maradjak, de elõbb vagy utóbb úgyis be kell fejeznem a munkámat a Földön. Ezt a tipusú feladatot nem lehet máshol elvégezni. Maradhatok, ha úgy döntök, de ez csak elodázza azt, amit meg kell tennem ezért az Univerzumért. Elmagyarázták, hogy a leggyorsabb módja a feladat végrehajtásának, ha amilyen hamar csak lehet, visszamegyek.
Kábult voltam ahhoz, hogy valami értelmeset is mondjak. Elkezdtem könyörögni, de hasztalan. Én igazán nem akarok a Földön élni, és igazán nem akarok visszamenni. A lények ezt megértették, de határozottak maradtak. Végül is meghoztam a döntést, amely azt hiszem a legkeményebb volt, amelyet valaha is hoztam.
Visszajöttem és élem az életet, amelyet tanácsuk szerint élnem kell. Hiszed vagy nem, sokáig halogattam ennek az élménynek a közzétételét, egészen addig, amíg fel nem fedeztem a tehetséget magamban, amelyet kaptam.
Most megosztom ezt a tapasztalatot, mert úgy érzem szárnyakat ad a gondolatoknak, és segít helyes döntések meghozatalában, s ez az egész bolygót pozitív irányba befolyásolja. Ha valamit megtanultam ebbõl, akkor az az, hogy minden döntés amelyet hozok gondosan fel lesz jegyezve és késõbb szembesülök vele, amikor elmegyek innen.
Az a célom, hogy megóvjam az embereket attól a fájdalomtól, amelyet én éreztem, amikor vissza kellett néznem az életem filmjét, és hogy felgyorsítsam az emberi fejlõdést a Földön, továbbá Gaia és az Univerzum segítése.
Azt kívánom, bárcsak mindnyájan azt a szeretetet éreznétek a szívetekben, amit én érzek. és nektek adom ezt a szeretetet.
(David Oakford most a Földre való visszatérésérõl beszél)
Egyike vagyok azoknak, akik halál közeli élményben részesültek, és lehetõséget kaptak arra, hogy visszatérjenek a fizikai testbe erre a bolygóra. Én választottam a visszatérést a szeretetbõl erre a planétára, egy olyan hatalmas szeretetbõl, amelyért mindent feladnék, csak "haza mehessek." Remélem segítek gyógyítani ezt a helyet azzal, hogy megosztom azt, amit nekem megmutattak, és talán a döntéseimmel is. (amelyek remélhetõleg szeretetteljesek).
Szabad akarattal döntöttem a visszatérés mellett, e döntés nélkül nem lennék itt a fizikai világban, és nem csinálnám azt, amit csinálok. A fizikai fájdalom, háború, szegénység, járványok, rettegés, erõszak, gyilkosság, cserbenhagyás, etc, etc, etc. ez az eredménye e bolygón annak, hogy az emberek idejönnek, és szabad döntéseket hoznak a tanulás és a fejlõdés érdekében. Sajnálatos módon a tanulás idõnként zûrzavarhoz vezet, a fizikai fájdalom és a többi dolog része ennek a zûrzavarnak. Számomra nem tûnik értzelmetlennek, hogy ugyanez a szabad akarat a zûrzavar megszûntetésének is fontos eszköze.
Ahhoz hasonlítom, amikor valaki kempingezik, és választhat, hogy tisztán tartja a környezetét vagy nem. Ha a takarítás mellett dönt, akkor hozzájárul ahhoz, hogy a bolygó olyan maradjon amilyen, nem fokozza a zûrzavart. Ha valaki nem takarít maga után, akkor növeli a rendetlenséget. Ha valaki takarít maga után, és még mások után is, akkor segít a Föld gyógyításában.
Halál közeli élményemben azt is megmutatták, hogy sok lélek van a "Mennyben" akik nagyon szeretnének idejönni, tekintet nélkül arra, milyen állapotban van. Ha nem döntöttem volna a visszajövetel mellett, akkor iskolába kellett volna járnom, ami létezik a Mennyben is. A fejlõdést meg kell valósítani, függetlenül a létformától. Az vonzó lehetõség volt számomra, csak az volt a probléma, hogy meddig tart, amíg elérem azt a szintet, amelyet a lelkem kitûzött maga elé. (Égõ vágy van bennem, hogy megismerjek más helyeket is az Univerzumban, és ennek eléréséhez még fejlõdnöm kell.) Az elõfeltétel ehhez, hogy a lelkem rendelkezzen a szükséges IQ -val. Amennyire látom, egy lélek dönthet úgy is, hogy a Mennyben marad és azon a szinten tevékenykedik, amelyiken van a végtelenségig, de én többet keresek, mert biztos vagyok benne, hogy van több. Mindenesetre, a lényeg az, hogy kezdjünk el úgy érezni és kinézni mint a Menny, és ilymódon létrehozzuk a szeretet érzését itt lent is. Ezt szeretném látni ezen a bolygón, és tudom, hogy ez megvalósítható. Ha szükséges újra és újra visszajövök, hogy ez megvalósuljon.
Az orvostudomány miért nem kizárólag objektív mûszeres mérések alapján mûködik? Minek a sok szövegelés, mikor bemegyek a rendelõbe?
Vagy az építészet. Minek szövegelni az építésszel, mielõtt nekiáll megtervezni a házam? :D
Valóban, én nem is állítottam, hogy egy másik dimenzióban lenne egy galaxis is. Viszont nincsenek olyan messze. Térben és idõben csak egy emberi agy gondolkodik, ezért persze távolinak tûnnek.
Csak kérdezem, hogy a pszichológia akkor miért nem kizárólag "objektív mûszeres mérések" alapján mûkszik? Mi a fenének kell beszélgetni, ha minden a testbõl fakad és meg is tudják mérni? Ha minden csak biológián meg kémián múlik minek a szövegelés? Na fogadjunk, lövésed sincs ezt minek kérdezem...:D
Én sem tudok több bizonyítékot az emberek tapasztalatainál.Mindenre csak halálod után kaphatsz választ,emberi ésszel nem lehet felfogni,mert korlátozva vagy.Ahogy korlátozva van,hogy hány fokban,milyen színeket láthatsz,milyen hangokat hallhatsz,tehát amíg a fizikai testedben vagy addig nem érthetsz meg mindent.Mert az agy is csak egy sejtekbõl álló anyag mint ahogy például a szemed.A vakok haláluk után látnak.Tehát a halál után mikor kilép a lélek a testbõl és felszabadul az agy által létrehozott korlátok alól,nagyon-nagyon sok tudást fogsz kapni,megérted majd az élet értelmét.
Ez jó hogy ilyen biztos vagy benne,de milyen tapasztalati(empirikus) bizonyíték szól emelett? Mert amit biztosan tudunk az annyi hogy anyagból álló biológiai organizmusok vagyunk csupán ami ugyanúgy elpusztul mint a többi emlõs állat.
Sokak szerint a halál után nincs semmi,csak az agy állít elõ látomásokat,amikbõl születik a HKÉ.De ez nem igaz.Csak a fizikai test hal meg,a lélek egy másik dimenzióba kerül.Halál után megszûnnek a fizikai testel járó korlátok,mert állítólag az emberi testben lévõ lélek töredékét tudja annak amit a szellemi világban.A túlvilágon minden sokkal szebb és jobb,addig amíg nem kell visszatérned :P.Tehát a halál után is van élet,létezik a reinkarnáció.Mi ide születtünk a földre,de vannak más galaxisok ahová halálunk után eljuthatunk.
Huh, engem már jellemzett pszichológus, na nem is ezen topic miatt. mondókájának az volt a lényege, hogy ahhoz képest amiken keresztúlmentem akkora akaraterõm van és jószándékom, amekkora kevés embernek és a tûrõképességem is tiszteletre méltó...Ki tudja...
tudom kicsit offtopik de sztem nagyon jól lett elõadva
Most olvastam egy érdekes cikket arról, hogy a halálközeli élmény átélt embereknél az élmény utáni öngyilkosságok aránya 4 százalék, míg általánosan 1 százalék. Azt is taglalja a cikk, hogy pszichológusok szerint ha az ilyen élményt átélt emberek meg nem értéssel találkoznak nem találják általában a helyüket és nehezen "térnek vissza" az elõzõ életvitelükhöz. Hááát...
hogyan jellemeznétek magatokat pszichológusként, azért, amiért ebbe a topica írtok?Szoktátok így jellemezni magatokat?Nagyon érdekes és hasznos dolog tud lenni,
Majd ha egyszer összejön neki, akkor írhatsz olyan sms-t is, hogy már csak hülye vagy, de legalább ügyes. Az ismerõsöd beleesik abba a körbe, hogy csak a figyelmet akarja felhívni magára?
Na igen. Egyik ismerõsöm a napokban kísérelt meg öngyilkosságot. Szerintem az öngyilkosságok 90%-a csak hiszti. Fel akarják hívni magukra valakinek a figyelmét. Csak ott az átverés, hogyha annak a valkinek fel is tûnik ettõl, akkor is csak idõlegesen, és maximum szánalomból, ami magával vonja hogy "hamis" a figyelem. És tényleg csak igen rövid távú. Tehát csak hiszti, és nem több. Ráadásul természet ellenes... Ráadásul ez is csak érzelmi zsarolás. Kvázi, érzelmi terrorizmus.
Ami az ismerõsöm illeti, gyógyszert vett be. Idõben észrevették, bevitték a kórházba, túlélte. A magam részérõl írtam neki sms-t, hogy nem csak hyüle, de béna is...
Necronomicon. Amit meg lehet vásárolni külföldön és itt a könyvesboltokban mind hamisítványok. Magyarországon 1 db eredeti másolatáról tudni, ami az Országos Széchenyi Könyvtár irattárában van és kb. VII. századi. 1882-ben került az intézetbe, Mario Zanetta trieszti kereskedõ és hajótulajdonos hagyatéki könyvtárából; távolabbi elõtörténete ismeretlen.
Tegnap elõtt tudtam csak meg hogy bekerült a metroba amit akkor írtam amikor a legjobb barátom öngyilkos lett. link
Ezen kívül ezt küldte még az õ egyik legjobb barátja nekem ezzel kapcsolatban. Csak azért tettem be, hátha valakit érdekel.
"az öngyilkosságról!:naponta a világban kereken 1000 ember dobja el magától az életét, és több mint 2000 ember sísérelnek meg öngyilkosságot. A nemzet közi halálozási statisztikában ötven halálok-csoport közül az öngyilkosság a kilencedik helyet foglalja el! E józan számadoatok mögött a legkülönfélébb összetételû emberi problémák rejlenek. Ám egyvalami közös bennük: azt hiszik, hogy az öngyilkosság révén megszabadulnak problémáiktól. De az öngyilkosság Óriási tévedés!!! mivel ezen úton csak a materiális testet semmisit meg, a problémák megmaradnak. Hiszen a problémák mindig lelki természetûek - még ha testi szenvedés váltotta is ki õket, hiszen a szenvedésesk csak a megoldatlan lelki konfliktusok kifejezõdései. A sikeres öngyilkosság után pedig az illetõ meglepõdve fogja tapasztalni, hogy összes gondjával egyetemben továbbra is létezik, azzal a külömbséggel,h ogy nincs többé teste. Teste hiánya pedig jelentõsen megnehezíti a helyzetét, hiszen nincs már a cselekvéshez szükséges"eszköze". Legkésõbb ebben a helyzetben be kell látnia, hogy a problémáktól NEM lehet megmenekülni,henam cselekedvén meg kell oldaniõket - de a cselekvéshez már nincs teste. Ezért mindenkinek meg kell óldania: nincs lehetõség arra, hogy"eldobja magától az életét"
Örülök, hogy csak sikerült egy normális zárást összehozni :).
Most írtál rengeteg olyan dolgot, ami hit kérdése, és én egész egyszerûen más következtetéseket vonok le belõlük.
Csak egy példaként a vérzés elállítása. Hamarabb megy agykontrollal? Mihez képest? A vérzés egyszer csak eláll. Akkor is, ha agykontrollal rásegítesz, meg akkor is, ha nem. Mivel kétszer nem lesz ugyanaz a vérzés, szerintem egyszerûen nem lehet kijelenteni, hogy ez most hamarabb állt el. Másik fele, hogy mi az, hogy agykontroll nélkül? Szerintem aki vérzik, az eléggé azzal van elfoglalva, hogy elálljon, akármilyen módszerrel is, alfában, vagy nem. Tehát a szellemi rásegítés amúgy is megvan.
Tehát valóban, teljesen másképp látjuk a dolgokat.
Ha tényleg csak ennyirõl szól a dolog, akkor azt hiszem abba is hagyhatom az ezoteria vizsgálatát. Nekem ez örökre fantasy irodalom marad.
Szerintem, ha valamire nem alkalmazható, akkor az nem is létezik. Ez egy teljesen érthetõ álláspont. Igazad van. Olyannyira igaz, hogy szerintem lehetetlen támadni. Ezért nem is fogom ezt tenni.
Inkább (mivel ez is HSZed része így illõ lesz talán) leírom, hogy engem mi vezetett oda, hogy komolyabban foglalkozzak a témával. Mindíg is különc gyerek voltam, nehezen kezelhetõ, néhanapján láttam, érzékeltem dolgokat amiket nem tudtam hova rakni, de semmi különös nem volt igazán. Aztán szüleim beirattak egy agykontroll tanfolyamra (akkoriban azt mondták az orvosok, hogy hiperaktív vagyok, pszichológushoz jártam, hál' istennek mondjuk gyógyszereket nem szedettek velem) hátha az majd segít. Ott tanultam egy-két dolgot nem is ez a lényeg igazán, hanem az amit tapasztaltam. Ilyen apróságok például, hogy agykontroll használatával hamarabb elállítható vérzés. Nem egy nagy dolog, viszont megmutatta, hogy nem komplett hülyeség az egész, mert valami csak mûködik. Aztán teltek az évek, kapcsolatba kerültem egy olyan ágazattal ahol energiával gyógyítanak (kézrátételes). Résztvettem egy tanfolyamon, iszonyatosan szkeptikusan, ott is éreztem pár dolgot, az illetõ aki tartotta mesélt a saját életérõl, vele mi történt, hogyan került kapcsolatba vele stb. Mindeközben próbálgattam, tapasztaltam azt, hogy valami csak van itt ami mûködik és ez valami olyasmi amit a tudomány nem tud megmagyarázni (illetve azt mondják, hogy nincs is ilyen). Aztán könyveket olvastam (igencsak kritikus szemmel) az ezekben olvasottak alapján elmélkedtem a dolgokon, igyekeztem visszaemlékezni saját életemre hátha ott látok hasonló dolgokat. Nem akarom nagyon részletezni.
A lényeg a lényeg: Folyamatosan olyan dolgokkal találkoztam amik mûködnek (mert tapasztaltam, láttam), pedig a tudomány szerint nem mûködhetnek. Aztán ilyen aranyos dolgok is vannak, hogy pl. rádióban szokták mondani, hogy xy tudósok mikor mire jöttek rá kísérletek segítségével és sokszor olyan dolgokra jönnek rá, bizonyítanak be amit a természetgygászat már x ideje állít. Nem egy keleti gyógymódot még 20-30 is körberöhögtek a tudósok, ma pedig elfogadotabbá válnak egyre inkább. Mindezek segítettek abban, hogy megkérdõjelezzem azt, hogy a tudomány valójában mennyire is érti azt ami ezen a világon van.
Véleményem szerint a tudományos módszer egy univerzális eljárás a világ megismerésére. Szerintem, ha valamire nem alkalmazható, akkor az nem is létezik. (Most ne keverjük ide a nem reprodukálható és nagyon ritka jelenségeket, pl gömbvillám.)
Az egyetlen dolog, amit nem értek, hogy mi visz rá embereket arra, hogy elhiggyenek ilyen marhaságokat _bemondásra_, elfogadható indoklás nélkül? Ez most fõleg neked szól, Másik! Te nagyon élesen kritizálod a tudományt úgy egészében, felhánytorgatod, hogy a modell pontatlan, az eredmények néha bizonytalanok, meg az egész szerinted átverés. Ellenben ezek az ezoterikus marhaságok meg _TELJSEN_ alaptalanok, magyarázat nincs, hit kérdése, és objektivitása nulla. Miért ezt választod? Kalandvágyból?
Szerintem meg ez az átverés, nagyon szépen mutatja ezt az a tény, hogy épp egy kurvanagy részecskegyorsítót, meg kísérleti fúziós erõmûvet építünk, nem pedig lélekcsapdát meg ezógenerátort. Az egyik használható valamire, a másik meg szórakoztatóipar, többezer éve.
De miért veszitek komolyan az ellenõrizhetetlen, és meglehetõsen meredek állításokat?
"Akkor építs rá egy generátort. Ha áramlik az energia, akkor találj rá alkalmazást! Eddig ha a világban bármilyen jelenséggel találkoztunk, elõbb-utóbb kitaláltuk, hogy hogyan csináljunk belõle az esetek 95%-ában mûködõ alkalmazást"
Ezek szerint utóbb lesz mert ha elõbb lett volna akkor már létezne... de ez szerintem nagyon világos. :)
Egyébként szeretnék... világosítsa meg az agyamat a jó Isten...
DE ! Még ha kitalálnám sem biztos hogy engednék elterjedni... merthogy tudod ez a mai... ez egy... kõolaj alapú gazdasági rendszer, amelynek rendszergazdái nagyon nem örülnének ha megfosztanák õket legfõbb bevételi forrásuktól.
Sajnálom, hogy nem sikerült elõrébb jutnod. Tudományos válaszokat keresel egy nem tudományos témában. Ilyeneket nem fognak tudni neked adni. Ennek a témának a megismerése csak egy módon lehetséges: tapasztalás által. (amit sajnos te szépen ki is zártál) Ez nem azt jelenti, hogy akármit érzel akkor azt egybõl körbe kell rajongani és azonnal be kell venni mindent. De ahhoz el kell kezdeni. Ezért mondtam, hogy fura az álláspontod. Ahhoz, hogy el kezd megérteni tapasztalnod kell, ahhoz hogy tapasztalj fel kell adnod egy részét az álláspontodnak (helyesebb lenne talán a félretevés szó).
Abban látom a problémát, hogy még a legkisebb mértékig sem vagy hajlandó elfogadni semmit. Minimális területet sem adsz fel. A reakcióidból nem az tükrözõdik, hogy te valóban meg próbálnád megérteni amirõl beszélünk, olyan mintha idejöttél volna simán kötekedni.
Kb. ezt értem az alatt, hogy nagyon különbözik a nézõpontunk.
Egyébként mi sem zombik vagyunk, nem veszünk be mindent, még akkor is ha ez esetleg így látszik onnan ahol te vagy..
"Hatalmas énközpontúságodban és öntömjénezésedben magadat a senkivel egyenlõvé tetted."
Bármibe lefogadom, hogy ezek a csudálatos dolgokat neked is csak mondták. Akkor meg mirõl beszélünk?
"(Merthogy létezik ember aki látta azokat a dolgokat, de õk az alapján hogy szerinted senki nem látta, nem tartoznak bele a senkibe, tehát valakik.)"
Megint jössz ezzel az elborult elméjû zagyvasággal. (Már ne is haragudj. Ezt kb Joker is mondhatta volna a Betmenkettõben.)
Én azt állítom, hogy senki nem tud kézzelfogható bizonyítékot, vagy mûködõ alkalmazást mutatni rá. Még az sem, aki azt állítja, hogy ért hozzá.
"Vagy mi, de lehet hogy én sem értem de azért szerintem igen, de még én is tévedhetek, bár ebben kételkedek, de hát a kétkedõk vitték elõrébb a világot... akik lehettek akár kérkedõ kétkedõk. :)"
Miért szerinted én épp mit csinálok? Kételkedek abban, hogy ezek a dolgok mások lennének, mint ügyes csalók szép meséi. Elõrébb vinné a világot, ha kétség kívül be tudnák bizonyítani (nekem vagy az emberiségnek, a világnak, a tudománynak), hogy igazuk van. De képtelenek. Akkor maradjunk a legegyszerûbb magyarázatnál: hazudnak. Egész egyszerûen azért, mert szellemet még nem láttam, hazug embert meg már igen. (Most a "szellem" helyére majdnem bármi ezoterikusat behelyettesíthetsz)
"Ezt én úgy gondolom, illetve képzelem el, de nem be, hogy van tizenkét csatorna és ahogy telik-múlik az idõ úgy mindig más más csatornákon érkezik a (valószínûleg - a változatos világegyetembõl adódóan- eltérõ minõségû) lé (az energia a cucc az anyag)..."
Akkor építs rá egy generátort. Ha áramlik az energia, akkor találj rá alkalmazást! Eddig ha a világban bármilyen jelenséggel találkoztunk, elõbb-utóbb kitaláltuk, hogy hogyan csináljunk belõle az esetek 95%-ában mûködõ alkalmazást (biológia és orvostudomány _sokkal_ rosszabb hatásfokú, ahhoz még kevesek vagyunk). Kivéve a soha el nem avuló, többezer éve mûvelt, eredményt felmutatni nem tudó spiritualizmust és ezoteriát.
"Off-topicok vagyunk nagyon."
Ja, ha meg nem vagyunk, akkor áll a topic. Úgyhogy magasról...
"Részemrõl lezárom a dolgot. "
Sajnálom. Kicsit több reakcióra számítottam...
"Annyira különbözik a nézpontunk, hogy elbeszélünk egymás mellett."
Azt sem sikerült nagyon felfognom, hogy akkor mi is lenne a "helyes" nézõpont. Higgyünk el bárkinek bármit, anélkül, hogy leellenõriznénk? Legyen az bármennyire is légbõl kapott és megalapozatlan? Legyen benne bármennyi lehetõség a csalásra, és legyenek bármiylen ködösek is a magyarázatok?
Nem. Én nem vagyok hajlandó semmit elfogadni, amíg meg nem értem, és be nem látom, hogy az tényleg úgy mûködik.
" Az ilyen tipusú beszélgetések valamiért mindíg ide jutnak el sajnos."
Igen, sajnos tényleg mindig ide jutnak. Elsorolom a (nem kevés) aggályomat a témával kapcsolatban, aztán semmi. Magyarázatot nem kapok, csak homályos utalásokat a világnézetemre, vagy jelzõket az értelmi képességeimre(itt most nem a mostani beszélgetésünkre gondolok). Mindenesetre ez is csak megerõsít abban, hogy az egész egy nagy kamu, csak szeretitek csinálni, meg szerettek hinni benne. Ez mondjuk teljesen elfogadható álláspont részemrõl, csak ezt még nem ismerte be senki.
"Köszönöm a beszélgetést." HÁt.. Én is. Bár részemrõl nem kerültem sokkal elõrébb.
(Illetve van egy tizenharmadik is ha minden igaz.)
Ezt én úgy gondolom, illetve képzelem el, de nem be, hogy van tizenkét csatorna és ahogy telik-múlik az idõ úgy mindig más más csatornákon érkezik a (valószínûleg - a változatos világegyetembõl adódóan- eltérõ minõségû) lé (az energia a cucc az anyag)...
Hatalmas énközpontúságodban és öntömjénezésedben magadat a senkivel egyenlõvé tetted.
(Merthogy létezik ember aki látta azokat a dolgokat, de õk az alapján hogy szerinted senki nem látta, nem tartoznak bele a senkibe, tehát valakik.) Vagy mi, de lehet hogy én sem értem de azért szerintem igen, de még én is tévedhetek, bár ebben kételkedek, de hát a kétkedõk vitték elõrébb a világot... akik lehettek akár kérkedõ kétkedõk. :)
Off-topicok vagyunk nagyon.
Részemrõl lezárom a dolgot. Valóban komolytalan. Annyira különbözik a nézpontunk, hogy elbeszélünk egymás mellett. Az ilyen tipusú beszélgetések valamiért mindíg ide jutnak el sajnos.
Köszönöm a beszélgetést.
"De a bolygók viszont elég konkrétak. Azoknak mi közük az ég szeleteihez?"
Ez még egy kicsit furcsán hat. Ennek nincs köze az elõzõ mondathoz, ezzel még visszatértem egy kicsit ahhoz a gondolathoz, hogy "nem a csillagkép számít, hanem". Tehát, a csillagkép lófütty kitaláció, a szektor számít. Oké, rendben, de most úgy õszintén, mit számít az, hogy innen a Földrõl nézve melyik kõdarab az égen hol látszik? És miért csak abban a pillanatban, amikor ééééppen elvágják-szakítják-rágják a köldökzsinórt? És mi van, ha az anya már korábban halott? Akkor ugye hamarabb számít különálló lénynek, mint a születés vagy a köldökzsinór elvágása. Ezek olyan apró, de fontos részletek, amikre a dolog ismét taktikusan nem tér ki, pedig azért egy többszáz/ezer éve "mûködõ" módszertõl azért elvárná az ember.
Szóval ne vicceljünk már, ez így nagyon komolytalan.
"Szóval akkor csak van hatása." Nem, nem a szernek van hatása. A körítésnek. Hogy vagy elhiszi a homeopata körítést, vagy "hát az orvos írta fel" alapon, de hisz a hatásban. Semmiképp sem azért, mert "azonos azonosat gyógyít", ez többszörösen bebizonyosodott már, hogy szép elképzelés, csak nem igaz. Hogy erõltetni miért kell? Talán hogy legyen egy stabil placebóforrás, amibõl mellesleg sok ember szépen megél. Nyilván egyébként jó üzlet csapvizet aranyáron eladni.
"Most magyarázhatnám, hogy az miért nem tiszta víz, de azthiszem ezzel célt nem érnék el."
Valóban. Tudom, hogy átadja az esszenciáját, meg felruházódik a tulajdonsággal. Állítólag. Aztán meg mégis inkább csak tiszta víz.
"Mi lehet a rendszer felett?" Most ne álljunk neki nyelvészkedni, tudod, mire gondolok. Lélek, túlvilág, szellemek, gondolatátvitel, telekinézis, mágia, meg minden, ami szóbeszéd szinten létezik, csak még senki sem látta. Ehhez kapcsolódik, hogy: "Ezek az "ezoterikus" dolgok több ezer éve léteznek." Pontosan ezért vagyok ledöbbenve, hogy mennyire nulla eredményt tudnak felmutatni. Egyszerûen hihetetlen, hogy több ezer éve mûvelik ezeket a dolgokat, és még mindig ott tartunk, hogy "de lehet benne valami". Ez azért nagyon karcsú. Emellett ugye nem szeretnéd, ha bármilyen problémával az orvosnál vércsapolással kezelnének? Az is többszáz éves módszer, bár azon meg is látszik. Van a világban egy csomó módszer és találmány, amirõl gond nélkül belátjuk, hogy oké, hát ez nem mûködik, vagy nem elég hatékony, és könnyek nélkül búcsút veszünk tõle. Meg van néhány, amihez meg foggal-körömmel ragaszkodnak. Miért? Jó érzés csinálni? Oké, de akkor ne állítsuk már be valós, mûködõ dologként!
"Tapasztalataim vannak, semmi más." Erre csak azt tudom mondani, hogy az semmit sem jelent. Jelenleg amit a pszichológia és az orvostudomány tud, hogy az ember nincs közvetlen kapcsolatban a valósággal, csak az érzékszerveink által közvetített adatokból az agyunkban összeálló "modell" tudatosul. Tehát az elsõ dolog, amit egy furcsa tapasztalatodnál meg kell vizsgálnod, az a pillanatnyi elmeállapotod. Elég furcsa "bugok" tudnak lenni egyébként, pl a deja vu is egy ilyen "szétcsúszás" eredménye, vagy például az alvási paralízis. Ezek olyan jelenségek, amit valóban tõbb (tíz?)ezer éve tapasztalunk, csak épp most már eljutottunk odáig, hogy megértsük. A másik fele a véletlen egybeesések, amit hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni, ez egy hasonlóan hosszú téma, most inkább hagyjuk.
"Szóval te vagy a kõfal és az emberek legyenek kedvesek megállni és megdönteni téged (hitedet, elképzelésedet). Aranyos :)" Csak ha nem tetszik, amiket beszélek. Egyébként nem kötelezõ. Csak addig ilyeneket fogok beszélni, amíg meg nem gyõzõdöm arról, hogy tévedtem. Ez nem kérés volt, csak elmondtam Másikisvan-nak, hogy mi a szitu, miért is beszélek az asztrológia ellen.
1. Nézõpont kérdése. De az _biztos_, hogy a csillagok együttállásán kívül szinte _minden_ más külsõ hatás már korábban is hatást gyakorol a magzatra. Úgyhogy szerintem elég meredek az az elképzelés, hogy a konstellációk meg nem. Nem hinném, hogy a világ ilyen nyakatekerten mûködik. Inkább érzek rajta olyan jóféle, középkori, avas mellékízt.
2. Nem vagyunk vele elõrébb, ettõl nem lesz kevésbé öncélú a dolog. A Föld sem kitüntetett égitest, csak épp ezen vagyunk rajta. De a bolygók viszont elég konkrétak. Azoknak mi közük az ég szeleteihez? Az a gond az egésszel, hogy szép elképzelések, csak nem vagyunk velük elõrébb, _kizárólag_ az asztrológia számára mondanak valamit, egyébiránt meg még kimutathatatlanok is. Az ilyen légbõl kapott, tudományoskodó magyarázat miatt nevezem áltudománynak. El akarja hitetni mindenféle bonyolult és _megmagyárzhatatlan_ dolgokkal, hogy márpedig úgy van az.
Számomra sokkal hihetõbb magyarázat az, hogy ügyes emberismerõ képességgel bíró emberek már többszáz éve üzletet csinálnak az emberek hiszékenységébõl. Ez a 3-as 4-es pontot is szépen magyarázza.
"Trendeket, lehetõségeket, fõbb befolyásoló tényezõket mutat ki," Vagy inkább csak olyan közhelyekben és általánosságokban beszél, hogy bármire rá tudod húzni. Ez megint csak egyszerûbb, de nagyszerûbb megoldás, ráadásul azt is jól magyarázza, hogy miért nem mûködik mindig, pont akkor nem, amikor ellenõrzött kísérletként folyik a mûvelet.
"Akármirõl is van szó (tudomány vagy nem) bárminek is a megismeréséhez egy gondolkodás-szemléletmódbeli változásra van szükség. Enélkül semmit sem lehet megérteni."
Na ne mondd, szerintem egészen jól értem én a dolgokat. Egyedül azt nem értem, hogy miért van még mindig közönsége a csalóknak.
"Ha te bebetonozod a pozíciódat és azt várod, hogy majd más kiszedjen onnan, akkor soha sem fogsz elmozdulni az álláspontodról. "
De ha eddig még semmilyen személyes tapasztalatom nincs, semmi olyan esemény nem történt és nem jutott tudomásomra, ami az álláspontom megváltoztatására kényszerítene, akkor miért változtatnám meg? Amellett, hogy jól leírom a véleményem,(erre van a fórum, nem?) várok, hogy esetleg ti tudtok valami olyasmit mondani, ami talán megfontolásra érdemes, de ilyen ködös utasításokkal, hogy "gondolkodás-szemléletmódbeli változás"-ra van szükségem, nemigen tudok mit kezdeni. Nekem eddig egyébként teljesen megfelelt a racionális-szkeptikus szemlélet.
Megint hosszú lett. Mindegy. Rájöttem, hogy szeretek írni. :P Meg hogy megtanultam vakon gépelni. :)
A placebóra vonatkozó részét visszavonnám a HSZ-emnek, félreértelmeztem amit írtál.
#868: "pl:fekete/fehér mágia" Akkor _erre_ mondj példát! Nem tudok. Semmi közöm sincs hozzá.
Homeopátia meg egy csökevény, ha nagyon jóindulatú akarok lenni, akkor placebó-terápia. Ez egész egyszerûen _nem_mûködik_. Placebóhatása van. Sõt, a legtöbb esetben _tiszta_vizet_ adnak homeopátiás szerként. Érdekes dolog ez a placebó. Azt mondják nincs hatása, viszont a placebóhatásnak pont az a hatása, hogy a beteg elhiszi, hogy attól meggyógyul és meg is gyógyul (az egy másik kérdés, hogy a dolog nem tart sokáig, mert semmi sem változott). Szóval akkor csak van hatása. Ez a tiszta víz téma meg az általános érv a homeopátia ellen. Most magyarázhatnám, hogy az miért nem tiszta víz, de azthiszem ezzel célt nem érnék el.
Az elõzõ hozzászólásban elírtam, nyilván az asztroLÓGIÁT tartom hülyeségnek. #864-es HSZ-re gondoltam. A többi részére késõbb írok majd, mert felvetõdött a dolog feljebb is. :)
Mert nincs értelme máshogy. Ha valami természetes úton lett "nem normális", akkor azt a nem normális tulajdonságával jellemezzük inkább. Pl: óriás tintahal. Nem paranormális, de nem normális. A természet egy rendszer. Mi lehet a rendszer felett? Valami misztikus valami? :). Szerintem meg nem a természet felett állnak ezek a dolgok, hanem inkább a tudomány által elfogadott természet felett. Az meg változik, ahogy rájön a tudomány dolgokra, tehát a a szó megintcsak értelmetlenné vált.
Konkrétumokat tudsz nekem linkelni? Csak mert általában az ilyen "mûködik, csak nincs rá tudományos magyarázat" kategóriájú dolgok általában hallomáson, elferdített tényeken, tévedésen vagy szándékos hazugságon alapulnak, sõt néha az is kiderülhet, hogy az egész jelenség _teljes egészében_ mondvacsinált. Tapasztalataim vannak, semmi más.
#875: Én magamnak meg tudom cáfolni. (Késõbb erre visszatérek) Amíg ebben a szilárd meggyõzõdésemben nem bizonytalanít el valaki, addig bizony ezt a véleményemet fogom hangoztatni, ha felmerül a téma, és emellett az állításom mellett fogok érvelni. Szóval te vagy a kõfal és az emberek legyenek kedvesek megállni és megdönteni téged (hitedet, elképzelésedet). Aranyos :).
És akkor a buktatók: *1 Miért a _születési_ dátum? Miért nem a fogantatásé? Miért nem a 3. hónap 5. napja? Miért nem _bármi_más_? Válasz: csak. Az asztrológia szerint csak a születés pillanata számít. Ezt képes bárki is komolyan venni? *2 Csillagképek. Az emberi fantázia szüleményei. Teljes mértékben fikció. A csillagképek csillagai nem kitüntetett csillagok, csak és kizárólag a Földrõl látszanak csillagképnek, maguknak a csillagoknak semmi közük egymáshoz. Miért pont azok a csillagok? Csak. Az asztrológia a csillagképeket veszi alapul. Ja, oké, ez is kurvára hihetõ, persze. 3* A lista nincs számszerûsítve. A Merkúr a Rákban azt jelenti, hogy "x". A Jupiter a Vízöntõben meg azt jelenti, hogy "x ellentéte". Ha mindkettõ szerepel a horoszkópban, akkor megállapíthatod, hogy ezek gyengítik egymást. De hogy mennyire, és hogy melyik érvényesül, arra nagyon taktikusan _NEM_ tér ki. Tehát abszolút rajtad áll, hogy x-et vagy x ellentétét írod bele a horoszkópba. 4* Ezekbõl az egymásnak ellentmondó információkból az asztrológus válogat. Ha ismer, akkor elég pontos lesz a horoszkóp. Ha nem, hát akkor lehet, hogy valamit félreértett, és azért hibás. El kell mondjam elõször is, hogy nem végeztem semmilyen asztrológia tanfolyamot, csak olvastam róla, meg jártam párszor asztrológusnál.
1:A válasz relatíve egyszerû: ekkor jelenik meg az illetõ önálló egyedként a világban. Mindaddig valaminek a része volt, valamitõl függött. Elvágják a zsinórt és így egyedül lesz, megszületik az egyén. Ezért a születés és nem a fogantatás.
2: Igen ez egy olyan dolog volt ami sokáig fogalkoztatott. Az egésznek nincs semmi értelme, hiszen a csillagképek csak nézõponttól függnek, ha valaki elhagyja a Földet akkor az egész dolog felborult. A vicces az, hogy a válasz erre is relatíve egyszerû. Az asztrológia nem a csillagképekbõl jósol. Ez csak a felszín. Valójában semmi köze sincs a csillagokhoz. Egyszerûen arról van szó, hogy az éppen aktuális "energetikai irányzatokat" (hirtelen nem jut eszembe jobb szó) a csillagok segítségével rögzítették, hiszen azok számunkra állandóak (voltak elég sokáig, de már nem sokáig). A csillagképekre mint szimbolumokra kell gondolni.
3-as és 4-es: Igen itt jön be a kevéséb egzakt része szerintem (errõl a részérõl tudok a legkevesebbet). Tapasztalat és intuició lehet ami vezeti õket. Persze ezzel meggyõzli nem foglak, de egy kõfalat nem is lehet meggyõzni :).
Aha, még sincs tele az újság "Jósnõ nyerte a lottófõnyereményt" szalagcímekkel. Ez azért eléggé árulkodó, nem? Materialista nézõpont :). Ez egyszerûen nem így mûködik. Trendeket, lehetõségeket, fõbb befolyásoló tényezõket mutat ki, nem alottószámokat :). Persze, hogy homály a dolog, ha nem az lenne az azt jelentené, hogy nincs szabad akarat, hanem mind a Nagy Könyv szerint játszunk...
Sokaszor használod az áltudomány szót. Szerintem helytelenül. Áltudomány az ami tudományos alapokon, tudományosnak tûnõen próbálja magát eladni. Másikisvan utalt a dologra, manapság sok ilyen asztrológus van (de igazából, mindegyik ezoterikus ág tele van velük, ez az ára a relatív publikusságnak). Azok akik komolyan foglalkoznak a dologgal azok soha nem fogják neked tudományos alapokra helyezne. Egyszerûen nem fér össze a kettõ, annyira különbözõ a rendszerszemlélete a kettõnek. Ezért nem lehet tudományos módszertannal vizsgálni az egészet.
Van még egy fontos tényezõ amivel nem foglalkozol: az idõ. Ezek az "ezoterikus" dolgok több ezer éve léteznek. Gyakorlatilag lehülyézel több ezer évnyi generációt az egész világon + a mostani keleti világ jórészét. Ehhez aztán kell pofa.(Ezt nem sértésnek szánom, inkább fél humorosan :) )
Akármirõl is van szó (tudomány vagy nem) bárminek is a megismeréséhez egy gondolkodás-szemléletmódbeli változásra van szükség. Enélkül semmit sem lehet megérteni. Ha te bebetonozod a pozíciódat és azt várod, hogy majd más kiszedjen onnan, akkor soha sem fogsz elmozdulni az álláspontodról.
"Egyedül annyit akarok mondani, hogy ha sem azt nem tudod bizonyítani hogy téves, sem azt hogy helytálló"
Én magamnak meg tudom cáfolni. (Késõbb erre visszatérek) Amíg ebben a szilárd meggyõzõdésemben nem bizonytalanít el valaki, addig bizony ezt a véleményemet fogom hangoztatni, ha felmerül a téma, és emellett az állításom mellett fogok érvelni.
"egyébként igen ahogy azt a mai ál-asztrológusok" Nincs ál-asztrológus. Az egész eljárásrendszer gyökeresen elcseszett. Egyébként nem a Blikkes horoszkópokról beszélek, hanem a "komoly" asztrológiáról. Tehát nem az újságolvasásról, honlaplátogatásról beszélek, hanem a tanfolyamokról, meg a személyre készített horoszkópokról.
Van szerencsém közelebbrõl is ismerni az asztrológiát, a fõnököm hidász mérnök létére elvégzett egy asztrológia tanfolyamot.(Valami nevesebb asztrológusnál állítólag, tehát egy naaagy, országosan elismert fõasztrológusnál) Érdeklõdtem nála, hogy hogy is mûködik ez, és az elején tényleg egy komoly és összetett rendszer benyomását keltette. Csak sajnos vannak olyan lépések az eljárás során, miktõl számomra a hitelét vesztette. Kifejtem, hátha meggyõzlek róla, hogy mekkora kamu az egész: Tehát elsõként szükség van a percre pontos születési dátumodra. (*1) Abból kiszámolod, hogy a jeles asztrológiai cuccok hol álltak éppen az égen. Ezek ugye a bolygók és csillagképek(*2). Ebbõl kijön, hogy melyik bolygók melyik "házakban" állnak. Aztán van egy értelmezõ lista, hogy melyik bolygó melyik házban mit jelent. (*3) Utána ezt a listát az asztrológus súlyozza, és jellemképet készít belõle. (*4)
És akkor a buktatók: *1 Miért a _születési_ dátum? Miért nem a fogantatásé? Miért nem a 3. hónap 5. napja? Miért nem _bármi_más_? Válasz: csak. Az asztrológia szerint csak a születés pillanata számít. Ezt képes bárki is komolyan venni? *2 Csillagképek. Az emberi fantázia szüleményei. Teljes mértékben fikció. A csillagképek csillagai nem kitüntetett csillagok, csak és kizárólag a Földrõl látszanak csillagképnek, maguknak a csillagoknak semmi közük egymáshoz. Miért pont azok a csillagok? Csak. Az asztrológia a csillagképeket veszi alapul. Ja, oké, ez is kurvára hihetõ, persze. 3* A lista nincs számszerûsítve. A Merkúr a Rákban azt jelenti, hogy "x". A Jupiter a Vízöntõben meg azt jelenti, hogy "x ellentéte". Ha mindkettõ szerepel a horoszkópban, akkor megállapíthatod, hogy ezek gyengítik egymást. De hogy mennyire, és hogy melyik érvényesül, arra nagyon taktikusan _NEM_ tér ki. Tehát abszolút rajtad áll, hogy x-et vagy x ellentétét írod bele a horoszkópba. 4* Ezekbõl az egymásnak ellentmondó információkból az asztrológus válogat. Ha ismer, akkor elég pontos lesz a horoszkóp. Ha nem, hát akkor lehet, hogy valamit félreértett, és azért hibás.
Ezek után teljesen egyértelmû számomra, hogy légbõl kapott marhaság, átverés az egész.
"Viszont ha folytatólagosan eltalálja valaki a véletleneket... az már tud valamit. Menjen rulettezni ugye ?"
Aha, még sincs tele az újság "Jósnõ nyerte a lottófõnyereményt" szalagcímekkel. Ez azért eléggé árulkodó, nem? De ez már csak huszadrendû dolog az említett sokkal fajsúlyosabb csúsztatásokhoz képest.
És az összes említett áltudománnyal és mágiával ez a helyzet. Elsõre nagyon érdekesnek és komolynak tûnnek, ám ha belemélyedsz, akkor kibújik a szög a zsákból. _Minden_ ilyesminél van buktató, vagy buktatók sokasága.
Homeopátiáról amíg nem tudtam semmit, addig még el is hittem, hogy ez valami ága az orvostudománynak, és biztosan fasza. Aztán amikor utánaolvastam, és tisztázódtak az alapelvei, rögtön meg is változott róla a véleményem. Necronomiconnal is ugyanez volt a helyzet.
Engem tényleg érdekelnének ezek a dolgok, de minél többet tudok egy adott ezoterikus témáról, annál kevésbé tudom komolyan venni.
Nem tudom megcáfolni. Egyedül annyit akarok mondani, hogy ha sem azt nem tudod bizonyítani hogy téves, sem azt hogy helytálló, akkor érdemes nem állást foglalni... vagyis amellett állást foglalni hogy talán igaz talán nem. De nem... te fennhangon harsogod hogy az asztrológia egy áltudomány... egyébként igen ahogy azt a mai ál-asztrológusok végzik tényleg úgy van ahogy írod, épp arra való hogy az unatkozó háziasszonyok megvegyék a következõ napi vagy heti újságot, vagy visszatérjenek a következõ nap is vagy következõ héten a weblapra, vagy visszajöjjenek a jövõ héten is a jósnõhöz.
Ez kétféleképpen valósulhat meg: vagy telibe trafálják a véletlent vagy kellõen homályos megfogalmazásban általánosságot írnak le amelyek valamennyi embernél beválnak... persze mindig vannak kivételek ugye a szóródási arány meg ilyesmi na,,, tehát elismerem nem minden arany ami fénylik
Viszont ha folytatólagosan eltalálja valaki a véletleneket... az már tud valamit. Menjen rulettezni ugye ?
"Pedig azt mondják"
Pontosan errõl beszéltem. Ezt mondják. Aztán amikor arra kerülne a sor, hogy ebbõl valami használható következtetést levonjanak, akkor kezdõdik a mellébeszélés, a homályos fogalmazás, meg az egyéb hasonlóan pitiáner kísérletek a hallgató átbaszására.
Te is csak ködösítesz, mellébeszélsz. _Semmit_ nem mondtál, csak közölted, hogy hülye vagyok. Sajnos akkor fenntartom azt az állításom, hogy az asztrológia unatkozó háziasszonyok elfoglaltsága, a módszereivel semmilyen használható következtetést nem lehet levonni, sõt, maga a rendszer is arra épül, hogy annyira kétértelmû, hogy szituációnak megfelelõen bármit, és annak az ellenkezõjét is tökéletesen le tudod vezetni.
Ha ezeket meg tudod cáfolni, akkor tedd! Ha nem tudod, akkor meg milyen tévedést is kérsz rajtam számon?
"""Az asztronómia a csillagok vizsgálata, míg az asztrológia a "csillagokból" való jóslás, a kettõnek nem sok köze van egymáshoz."
Az elõzõ hozzászólásban elírtam, nyilván az asztroLÓGIÁT tartom hülyeségnek. De egyébként nagyon sok köze van egymáshoz, az asztronómia az asztrológiából nõtte ki magát. A különbség az, hogy az asztronómia használható következtetéseket vont le az elméleteibõl, az asztrológia meg nem. Ennek ellenére megmaradt, de fõleg abból a célból, hogy az unatkozó háziasszonyoknak valami elfoglaltságot adjon.""
Pedig azt mondják hogy összeköttetésben vagyunk a világegyetemben lévõ összes dologgal... hogy minden történés a világegyetemben kihat az egész többi részére is. Oda-vissza. Attól hogy ezt nem érted meg még nem kell letagadni... vagy legalább ne olyan fennhangon... bár nekem mindegy végül is engem nem tudsz elhülyíteni, csak azért mondom, hogy légy szíves a többieket ne vezesd már félre... a (helytelen) feltevéseiddel.
Na, innen le lehet tölteni angolul, ha esetleg érdekel valakit.
Oh, köszi, erre már nem emlékeztem. Az még megvolt, hogy a sztori szerint Abdul Alhazred, az Õrült Arab írta a 8. században, és hogy ez nem igaz, mert újkori.
helyesbítés: a necronomicont nem lovecraft írta, hanem csak õ találta ki(ezt õ maga vallota be :)), hanem az késõbb egy bizonyos Peter Simon nevû 20. századi angol úriember irománya, melyet H. P. Lovecraft munkássága ihletett.
Attól, hogy nem mûködik, mégis sokan hangoztatják, és hisznek benne.
"pl:fekete/fehér mágia" Akkor _erre_ mondj példát! Mágiával kapcsolatban kétféle eljárásról hallottam. Az egyik, amit te is kipróbálhatsz, és a világon semmire sem jó, csak önbecsapás és belemagyarázás. Konkrét példa, hasonló fórumról: "Fogj egy követ, tedd ki a holdfénybe, napfelkelte elõtt hozd be a házba,és moss vele kezet. Ez eltávolítja a rontásokat és átkokat." A másik fele az meg az annyira titkos és veszélyes tudás, amit soha nem tudhatsz meg. Nem, nem _nehezen_ tudod meg, hanem konkrétan soha. Mert megölheted magad vele, véletlenül elpusztíthatod a világot, meg ilyesmi. Hadd ne minõsítsem a mágus kolléga szellemi képességeit, ha ezt komolyan gondolta. Másféle "mágussal" még nem találkoztam, csak ilyen kamugéppel. Ja, a Necronomicon-t olvastam, nem tudom azt mennyire veszik komolyan ezek a mágusok. Úgy tudom, azt Lovecraft írta, kútfõbõl, a regényeihez, és eleve nem komolynak szánt "varázskönyv", bár eléggé komolyan veszi magát. Na abban olyan szertartások voltak leírva, amit ha elvégzel, akkor ne csodálkozz rajta, ha szárnyas kígyót látsz. Eleve a mágussá váláshoz át kell lépni a hét kaput. Most tekintsünk el attól, hogy arany, ezüst és platinalemezekbe kell ábrákat vésni, de kritérium még a kapu átlépése elõtt egy év önmegtartóztatás, egy hónap böjt, és az utolsó héten csak tiszta forrásvíz. A kapu átlépése meg úgy kezdõdik, hogy égess el egy tucatféle "gyógyfüvet", és lélegezd be a füstjét. Namármost egy igen erõsen legyengített szervezetet ha jól megpumpálsz tudatmódosítóval, az elég csúnya dolgokra képes. Innentõl kezdve nincs mirõl beszélnünk, amit így megtapasztalsz, az nem a valóság, hanem a saját szétcseszett agyad. Tudsz még a Necronomiconon kívül elérhetõ szertartás-leírásokat?
Homeopátia meg egy csökevény, ha nagyon jóindulatú akarok lenni, akkor placebó-terápia. Ez egész egyszerûen _nem_mûködik_. Placebóhatása van. Sõt, a legtöbb esetben _tiszta_vizet_ adnak homeopátiás szerként.
"Az asztronómia a csillagok vizsgálata, míg az asztrológia a "csillagokból" való jóslás, a kettõnek nem sok köze van egymáshoz."
Az elõzõ hozzászólásban elírtam, nyilván az asztroLÓGIÁT tartom hülyeségnek. De egyébként nagyon sok köze van egymáshoz, az asztronómia az asztrológiából nõtte ki magát. A különbség az, hogy az asztronómia használható következtetéseket vont le az elméleteibõl, az asztrológia meg nem. Ennek ellenére megmaradt, de fõleg abból a célból, hogy az unatkozó háziasszonyoknak valami elfoglaltságot adjon.
"Igen, ebben az esetben érdemes elgondolkodni, hogy miért is lett ez így..." Mert nincs értelme máshogy. Ha valami természetes úton lett "nem normális", akkor azt a nem normális tulajdonságával jellemezzük inkább. Pl: óriás tintahal. Nem paranormális, de nem normális.
"Mit értesz komoly vizsgálat alatt? Tudományos vizsgálat? Tudományos módszertan szerint ezek valóban nem vizsgálhatók."
Ez nem igaz, nagyon jól vizsgálhatók. Vizsgálják is, és kizárólag negatív eredményre jutnak. Ez van. Nem olyan kalandos a világ, mint ahogy azt egyes álmodozók szeretnék. Homeopátia kettõs vakteszten elbukik. Asztrológiához még az sem kell, elég elolvasni egy elemzést, és összehasonlítani a valósággal. Hülyeségeket mond, objektíve. De jó példa az is, hogy ugyanarra a dátumra két asztrológus két különbözõ elemzést fog adni. Az egész szabályrendszere arra épül, hogy totál homály az egész, mond 100, akár egymásnak ellentmondó állítást, és az asztrólógus ezekbõl azokat válogatja ki, amik egyéb adatok alapján illenek az elemzett személyre. Az asztrológus pontossága az emberismeretén múlik, nem az asztrológia ismeretén.
Konkrétumokat tudsz nekem linkelni? Csak mert általában az ilyen "mûködik, csak nincs rá tudományos magyarázat" kategóriájú dolgok általában hallomáson, elferdített tényeken, tévedésen vagy szándékos hazugságon alapulnak, sõt néha az is kiderülhet, hogy az egész jelenség _teljes egészében_ mondvacsinált.
Nem. Azt mondom, hogy mindaz a marhaság, ami nem mûködik, az nem tudomány. Tehát ami mûködik az tudomány? Mitõl lesz valami marhaság?
Egy ilyet mondanál? Én ilyesmivel még nem találkoztam az életem során. pl:fekete/fehér mágia, ezotéria(bár ez egy nagyon nagyon tág fogalom, önmagában nem igazán jelent semmit.) homeopátia, asztrológia. Azt egyébként meg kell jegyeznem, hogy korábbi hsz-edben az asztronómiát az asztrológiával hoztad össze. Az asztronómia a csillagok vizsgálata, míg az asztrológia a "csillagokból" való jóslás, a kettõnek nem sok köze van egymáshoz.
Eredetileg ezt jelentette, ma már csak a "természetfeletti" szó szinonímája. Igen, ebben az esetben érdemes elgondolkodni, hogy miért is lett ez így...
Ha komolyabban megvizsgálod a feketemágiát, ezoteriát, homeopátiát, asztronómiát, ilyesmit, akkor az derül ki, hogy csak szóhasználat kérdése, hogy nevén nevezed-e a dolgot, vagy egyszerûen kóklerségnek hívod õket gyûjtõnéven. Mit értesz komoly vizsgálat alatt? Tudományos vizsgálat? Tudományos módszertan szerint ezek valóban nem vizsgálhatók. Egyébként a kóklerségnek való nevezés nem feltétlenül helytelen, ha a szót nem akarjuk mindenáron negatívan értelmezni.
"Tehát gyakorlatilag azt mondod, hogy ami nem tudomány az mind marhaság?"
Nem. Azt mondom, hogy mindaz a marhaság, ami nem mûködik, az nem tudomány.
"Mágiának pedig azt ami mûködik, de nem bizonyítható a tudományos módszertan szerint :)."
Egy ilyet mondanál? Én ilyesmivel még nem találkoztam az életem során.
"Paranormális egyszerûen csak annyit jelent, hogy a normálistól eltérõ"
Eredetileg ezt jelentette, ma már csak a "természetfeletti" szó szinonímája.
Ha komolyabban megvizsgálod a feketemágiát, ezoteriát, homeopátiát, asztronómiát, ilyesmit, akkor az derül ki, hogy csak szóhasználat kérdése, hogy nevén nevezed-e a dolgot, vagy egyszerûen kóklerségnek hívod õket gyûjtõnéven.
Aztán idõvel ami elképzelés mûködik a való világban is, azt tudománynak nevezzük, ami meg nem mûködik, azt mágiának, paranormálisnak, áltudománynak vagy kóklerségnek.
Tehát gyakorlatilag azt mondod, hogy ami nem tudomány az mind marhaság?
Szerintem inkább azt nevezzük tudománynak ami mûködik a "való" világban és "objektívan" vizsgálható, mérhetõ. Mágiának pedig azt ami mûködik, de nem bizonyítható a tudományos módszertan szerint :). Paranormális egyszerûen csak annyit jelent, hogy a normálistól eltérõ (átfogalmazva: az átlagtól eltérõ)
Az áltudomány meg kóklerség meg egészen más dolog...
Ez egy nagyon leegyszerûsítõ, felületes megfogalmazása a dolognak. Van olyan tudományág, amire igaz. Alkímia-kémia, asztrológia-asztronómia, meg még talán az orvostudomány.
Aztán idõvel ami elképzelés mûködik a való világban is, azt tudománynak nevezzük, ami meg nem mûködik, azt mágiának, paranormálisnak, áltudománynak vagy kóklerségnek.
Egyik kedvenc tanárom szerint, a tudomány valójában a mágiából alakult ki. Ugyanaz a szerepe. Valami módon megpróbálni megérteni a világ mûködését és befolyásolni. Ennek fényében...
Hát itt vannak már gondok. Mert mi van ha valaki nem hisz a lélekben? És nem a materialistákra gonodlok csak. A Buddhizmus szerint sincs lélek, mégis elég szép a túlvilág panteon, meg "extra" lények és hasonlók.
De gonoldom itt inkább arra megy ki a játék, hogy mi történik "velem" miután meghalok...
Erre idézném az egyik kedvenc kínai gungan (koan)-omat. Az alapszitu, hogy a magas rangú hivatalnok elmegy a Buddhista mesterhez. Hivatalnok: Mond mester, mi történik a mesterekkel miután meghaltak? Mester: Nem tudom, fiam. Hivatalnok: dehát, Te hatalmas megvilágosodott mester vagy. Átláttad a kozmosz egészét, bölcsebb vagy mindenkinél, és a császár is hozzád fordul tanácsért. És mégsem tudod? Hát nem vagy mester? Mester: De az vagyok. Csak tudod, még élek...
én a testére is emlekszem Tulajdonképpen azt kérded. mi lesz a lélekkel, ugye?
Igaz. Egyenlõre. Azonban valójában nem az lenne a kérdés, hogy mi történik fizikai valónkkal /porból lettünk-porrá leszünk/, hanem a mivoltunkat jellemzõ "erõvel" mi történik. Mert, ha valaki meghal közülünk, akkor nem az õ testére emlékezünk, hanem más tulajdonságaira.
Miért tudományos eszmecsere a halál utAn? Mennyire lehet tudományosnak lenni egy ilyen témában, amit sehogy nem lehet vizsgálni?
Ömmm... Már bocs, de az élet szót még soha nem definiálták pontosan.
A halál már könnyebb... Az amikor nincs élet. Ami ugye definiálatlan...
"Ki ne oktassál már engem... egy atomnak is van élete... akor az anyag összességének rengeteg-rengeteg élete van..."
Hát bazmeg, ha hülyeséget beszélsz... Nem, nincs élete az atomnak. Az élet szót a (biológiai) élõlényekre használjuk, legalábbis a magyar nyelvben. Ha nem, akkor az megszemélyesítés, irodalmi eszköz. Érvelésre tökéletesen alkalmatlan, fõleg tudományos hipotézisek kiindulópontjaként.
Ki ne oktassál már engem... egy atomnak is van élete... akor az anyag összességének rengeteg-rengeteg élete van...
Rendben, értelmezem, te vagy itt a megmondósrác, mindenki aki másként gondolkodik, súlyos önvizsgálatra van szüksége... te képviseled a dronkzeroizmust.
Én nem vagyok a dronkzeroizmus híve.
Köszönöm, hogy elmondhattam a véleményemet. Többé ide sem rondítok...
"Ami életben van az nem lehet halott. Ami éltet minket az nem halhat meg, ha folytatjuk a gondolatmenetet, hogy minden élõt valami éltet..."
Igen, a napenergia. Közvetlenül, vagy áttételesen.
"Ez az anyag élete..."
Olyan fárasztó már, amikor ilyen hülyeségeket(már megbocsáss) csúsztatsz. Ha ennyire humán beállítottságú vagy, akkor legalább az anyanyelvünket használd már pontosan! Az anyag sûrûsödése-tágulására nem használjuk az "élet" szót, az eléggé mást jelent.
"Eljutunk valami örökhöz."
Hurrá, és? Az örökkévalóság istennek csak egy tulajdonsága, de ha csak azt tudja, akkor megint ott tartunk, hogy bevezettél egy új szót arra, amire már van egy másik(világegyetem).
Szal lehet próbálkozni az ilyen csúsztatós-nyelvészkedõs-belemagyarázós idétlenségekkel, de soha a büdös életben nem jutsz így sehová.
Egyan arról szól mint a többi. Itt is nevetségessé theted magad
Egyébként ez egy nagyon jó téma, bár én teljesen anyagi alapon értelmezem az embert. Egyszerû mûködõ biológiai mechanizmus. Szerintem lélek, emberi találmány, és csak azért kell, hogy tudjunk beszélni az elvont dolgainkról. Szerintem gondolkodás is csak illúzió, sõt a szabad akarat is. Szerintem mindenki csak a dolgát teszi, ha úgy tetszik azt ami eleve el van rendelve, csak úgy tûnik, hogy van akaratunk, meg lelkünk. Mindez csak a környezetre gyakorolt tevékenységunk, és más emberekkel való kapcsolataink ránk vonatkozó visszacsatolásból adódó illúzió.
Ez tévedés: ami van arra azt mondani hogy nincs... Ami valami az nem semmi !
Ami életben van az nem lehet halott. Ami éltet minket az nem halhat meg, ha folytatjuk a gondolatmenetet, hogy minden élõt valami éltet... Mert akkor ami éltet minket, azt élteti valami, és azt is és azt is és azt is... és van valami ami önmagát élteti. Ami saját magából fogva él...
Maradjunk a ti materialista elgondolásotoknál: van az anyag ami tágul és összesûrûsödik, majd kezdi elölrõl. Ez az anyag élete... és akár hisztek valamiben ami megszervezi az anyagot, hogy mi itt most gondolkodhassunk akár nem, az anyagnak van egy élete.
Ha ehhez hozzávesszük hogy az anyag (energia) nem vész el csak átalakul... :) Eljutunk valami örökhöz.
Persze én nem gondolom hogy az anyag mindig volt... de ma ezt így könnyebben el lehet magyarázni.