A halál után az ember agyának megszûnik a mûködése, tehát nem gondolkodik és nem érez többé semmit. Minden élõlény születésétõl a haláláig benne él a bioszférában, majd utánna teljesen törlõdik belõlle. Mint mikor törlünk valamit a számítógépbõl. Egyszóval egy élõlénynek a tudata és léte a halál után MEGSZÛNIK.
Na nekem errõl van egy "sztorim'. vannak ugye a húsvét szigeteken azok a nagy fej-szobrok. Úgy olvastam, hogy azok kelet felé néznek. Amikor meg papámat temettük, a fejfát meg nyugat felé fordítva tették. Amikor ez volt, még kicsi voltam, és aszittem, hogy aki itt meghal, az ott éled fel a szobroknál (Nyugat-Kelet párhuzam :) ) tom, eléggé hülye ötlet, de még elég kicsi voltam amikor kigondoltam
Ne idegeld Magad. Úgy is megtudod, csak nem lesz kinek elmondani:DD
a halál után semmi sincs nincs alagút meg a jó ég tudja micsoda... az egy tévhit hogy van mennyország... NINCS NINCS NINCS én semmiben nem hiszek mivel nem vagyok primitív elme...
Amúgy hívõ vagyok de még nem jártam templomba. Baj?
Lehet mivagyunk isten sz.gépe és egyszerûen mi vagyunk a progik. Ide-oda tologat,egyik mappából a másikba,kiír CD-re,DVD-re,este megnézi és popcornt eszik amíg nézi egy részt valaki életébõl.
Nos én nem igazán értek a távkeleti vallásokhoz, de az egyik haverom szerint hétszer kell újraszületni, hogy a Nirvánaba jussunk. Plvastam szakweben, hogy a wincsit igazából hétszer kell formizni, hogy biztosak legyünk szûziességében. Ekkora egybeesést:) Válasz 'Zsolo007' üzenetére (#826) Walk the Talk.
Sajnos nincs igazad, a lomtárürítés nem a vég, a wincseszter mûködési elvébõl adódóan maradnak nyomok a lemezen, melyet csak nehezen lehet eltüntetni :) Válasz 'rolipoli' üzenetére (#825)
Törlõdünk mint egy fájl a gépen,mert mi mind egy nyomorult kis fájl vagyunk,néhányan kijutnak az asztalra vagy a start menübe de ettõl még õk is ugyanolyanok mint a többi,a fájl megunva és go lomtár,lomtárürítés és byebye................
Halál után minden törlõdik és kész. Soha többé nem fogunk gondolkodni,mozogni,egyszerûen eltûnünk az életbõl és sohatöbbé nem jövünk vissza,ez a legtudományosabb meghatározás.
kíváncsi lennék ki akar halva születni, ki akar szellemi fogyatékosnak születni és ha az alma miatt elfelejtjük az elõzõ életet, akkor hol a tapasztalatszerzés? Válasz 'mama2' üzenetére (#821) ,:: www.smsjatek.com ::, ':: www.smsjatek.com ::'
Egy kedves sg-s tag Tigeroo mondta nekem: Amikor meghalunk, egy angyal, elvezet minket az alagút végére, ahol három bölcs fogad. Az egyik ad egy almát, a felejtés almáját. Ha azt megeszed, elfelejted az elõzõ életed. Majd egy angyal, segít kiválasztani a szüleinket a következõ életben, majd ki kell választanunk hogy mit akarunk megtapasztalni az életben(szegénység,boldogtalanság stb.). Csak ember formájában születhetünk ujjá, szóval nem lehetünk kutya, mamutfenyõ szerû földönkívüli, bigmac menû, stb. csak ember. Addig születünk újjá, amíg a ránk bízott feladatot nem teljesítjük. Ha kérünk valamit(nem anyagi dolgot), akkor az megpenget egy "Hurt" a világegyetemben. Nem származhat a kérés hátsószándékból. Õrangyalunk is van a jobb vállunknál van. Ott áll és segít minket a döntésekben. Ennyi lenne. Ja és: Külön nincs menny és pokol, meg Isten, vagyishát Keresztény formában nincs. Isten ott van mindenben. De úgy külön nincs(mondjuk ezt nem hiszem el). Somlói Galuska Fan Club™. Somlói Galuska Forever.
A poén az, hogy lehet választani, de erõsen korlátozott lehetõségek közül :D Persze ez csak a vallási rész. A filozófiai részét jobban kedvelem. Az hogy pontosan hogy volt... legjobb esetben is nem emlékszem. Válasz 'gebana' üzenetére (#819) Don't take anything for granted. (Ne tekints semmit magátó értetõdõnek.)
ha lehet választani, vagy tanokkal ösvényt kovácsolni, akkor szivesen lennék valami tigris vagy mamutfegyõ szerû füldönkívüli. thx. :D Válasz 'Fantomlovag' üzenetére (#818) ,:: www.smsjatek.com ::, ':: www.smsjatek.com ::'
hehe. Kelemesen archaikus elképzelések. Nincs lélek, nem az születik. Továbbá, nincs olyan rendszer, ami csak errõl az emberi és állati világról írna. Mindenhol van mellette pár másik világ. De csak, hogy a mai ember számára érthetõbbé tegyem, és ne magasabb, és alacsonyabb létformákról beszéljek... Földönkívüli leszel egy másik bolygón :P Válasz 'gebana' üzenetére (#817) Don't take anything for granted. (Ne tekints semmit magátó értetõdõnek.)
én remélem hogy nincs utána semi. mert én tizenpárévesen elgondolkodtam a vallásos oldalán, katolikusnak neveltek (akartak :P ) és egyik este az jutott az eszembe, hogy én szét unom majd a fejem a mennyországban/pokolban. merthogy örökké nem lehet csinálni mindig valami újat :D uncsi :D szóval én ezért is örülök annak hogy nem igaz :D a lélekvándorlást meg azért tartom hülyeségnek mert az :D mert most vagyunk (nemtoom) 6 milliárdan + többmilliárd/billiárd állat-növény. hasraszám van 88 billiárd lélek. usa+oroszország bedurvul: atomháború, föld elpusztul, túlélõ 1-2 milió egyed. a többbi lélek hova megy? nyaralni? :D de a lényeg benne, hogy azért hülyeség mert sosem ugyanannyi az állandó létszám. Válasz 'Fantomlovag' üzenetére (#798) ,:: www.smsjatek.com ::, ':: www.smsjatek.com ::'
A dolog "nagyságrendje" ugyanaz a szememben. Válasz 'Rundstedt17' üzenetére (#815) Don't take anything for granted. (Ne tekints semmit magátó értetõdõnek.)
Hehe. Végülis... Bár nem szívesen egyesülnék, egy nagy kövér amcsi szervezetével. Válasz 'Hober Mallow' üzenetére (#810) Don't take anything for granted. (Ne tekints semmit magátó értetõdõnek.)
Naja. Ami a halál elõtt van, más kérdés. Ahogy a Kurgán mondta: "Jobb (gyorsan) elégni, mint (lassan) elhervadni." Pont az az izgi a dologban hogy nem tudjuk mi jön. :D Válasz 'patiang' üzenetére (#807) Don't take anything for granted. (Ne tekints semmit magátó értetõdõnek.)
A haláltól félni hülyeség. Jön s passz. De a rossz, gonosz, fájó haláltól féni már nem butaság. Én nem szeretnék úgy "új életet" kezdeni, hogy a kaszás elõtte évekig kóstolgat. Válasz 'Fantomlovag' üzenetére (#800) Walk the Talk.
Nem is az egészséges keretekrõl volt szó, hanem az irracionális halálfélelemrõl. Pl van egy ismerõsöm, aki anyira "paranoid" hogy nem meri bekapcsolni a tûzhelyet, mert szó szerint retteg hogy fel fog robbanni. És ismerek olyat is, aki látszik hogy tönkreteszi magát, mert õ ugyan semmitõl nem fél... Csak anyit mondtam, hagyuk a végleteket. Középút. Válasz 'GyuriX2572' üzenetére (#803) Don't take anything for granted. (Ne tekints semmit magátó értetõdõnek.)
A kockázat és a félelem nem ellentéte egymásnak. Valaki kockáztathat úgy is, hogy fél közben (és pont ezért csinálja). Aki egyáltalán nem fél, az is véglet és nincs benne semmi rossz, ha logikusan át tudja látni az adott veszélyhelyzetet.
Elrontottam volna, az idézet szerzõjét? Bocs megeshet. De most elõ nem keresem pontosan. Úgyis az a lényeg amit mondott, nem hogy ki...
Egyébbként érdekes, hogy a legtöbben menyire félnek a haláltól. Soszor ireálisan. Mondjuk vannak irreálisan vakmerõk is, akikben pont az a fura, hogy szeretik magukat közel vinni hozzá. Egyik véglet sem túl jó szerintem. Válasz 'GyuriX2572' üzenetére (#799) Don't take anything for granted. (Ne tekints semmit magátó értetõdõnek.)
Úgy mondod mintha olyan szörnyû lenne. "Talán a halál nem is a vég, csak egy újabb állomás. Ha ezt elhisszük, nem is félünk már" (Dr. Adams). Ez sokakat megnyugtat. Engem pont nem ez nyugtatott meg, de ez más kérdés. Válasz 'patiang' üzenetére (#797) Don't take anything for granted. (Ne tekints semmit magátó értetõdõnek.)
Öh... Halál :D Ebben a fórumban, arra keresik a választ a résztvevõk, hogy vajon a halál aktusa után, jön-e még valami. Válasz 'patiang' üzenetére (#795) Don't take anything for granted. (Ne tekints semmit magátó értetõdõnek.)
Hmm. Magyarul kevés az atentikus irodalom. A "mítoszok és legendák az ókorban" talán valami támpont. Vagy a fejnélküli szellem története. De ott van az örök klasszikus, Tar Lõrinc pokoljárás története. Kicsit nehézkes a mai olvasónak, de elég hasznos. Don't take anything for granted. (Ne tekints semmit magátó értetõdõnek.)
Hát a szellemek, meg az ilyen feltevések hogy milyen lehet az odaát, meg ilyenek. Persze magyar nyelven. Válasz 'Fantomlovag' üzenetére (#792) Somlói Galuska Fan Club™. Somlói Galuska Forever.
Ha kicsit szûkíted a témekört, talán. Pontosan mi érdekel? És milyen nyelven? Válasz 'mama2' üzenetére (#791) Don't take anything for granted. (Ne tekints semmit magátó értetõdõnek.)
Tele van vele a net. De a könyvesboltok is. A sok psziho blapla, és new age, szemét közt néha lapul pár gyönygyszem is. De kezdetnek általában a Buddha beszédeit (és életét) soktam ajánlani. Tudom klissé, de a nagy sárga mókus nagyon nem volt hülye. (Megvilágosodás: Úgy látni a dolgokat ahogy vannak) Válasz 'Hober Mallow' üzenetére (#789) Don't take anything for granted. (Ne tekints semmit magátó értetõdõnek.)
A hit csodákra képes. Pszihoszomatikus reakció. A testnél nincs jobb öngyógyító. Az hogy az ember, ezt kihelyezi és perszonifikálja, (és elnevezi istennek) egy igen érdekes mankója a tudatnak. Válasz 'mama2' üzenetére (#786) Don't take anything for granted. (Ne tekints semmit magátó értetõdõnek.)
akkor az én kívánalmaim ezért nem teljesülnek XD áááh XD (gazdag leszek és kiírtom az emberiséget. de akkor ez nem jön össze XD ) Válasz 'mama2' üzenetére (#786) ,:: www.smsjatek.com ::, ':: www.smsjatek.com ::'
Na. Rólam tudni kell, hogy szívbeteg vagyok. És ha már egy picit futok, de ha még sétálok is, elfáradok. Nem kicsit...nagyon. És anyumék foliázással foglalkoznak. Egyszer vállogatták a paprikát a garázsban. Sok volt ugye a láda, az ember, én meg bementem. Az egyik napszámos, amikor a mérésbõl vitte a ládát, a kivállogattottakhoz, kicsin mult, hogy hátba nem ütött a láda sarkával. Nos anyum, mivel féltett, hogy legközelebb már eltalálnak, kizavart. Felementem a teraszra sírni és imádkozni, kértem Istent, hogy gyógyítson meg egy napra, hogy megmutathassam, én is tudok a munkában segíteni, és nem csak púp vagyok a betegségemmel a szüleim hátán(akkor így gondoltam). Noshát, anyáék végeztek, akkor én nem segítettem, de aztán jöttek mamámék(õk is foliázással foglalkoznak) és õk üres ládákat pakoltak a teherautóra ha jól emlékszem. Már akkor tapasztaltam, hogy valami megváltozott. Ugyanis nem fáradtam el, a láda pakoásban, holott máskor amikor próbálkoztam vele, a sok hajulás, emelés(hiába volt üres a láda), miatt 2 perc alatt, mentem be a házba, lihegve mint egy kutya a nagy nyári hõségben. De msot NEM. Vígan pakoltam a ládákat, és semmi. semmi. Aztán, amikor ez kész volt, maradtam még kint és már olya 6 óra felé járt az idõ, amikor jöttek gozzánk valakik, és adtak krumplit azthiszem mamának. Ahogy megyünk egyre kifelé a szabadba, egy helyen, van egy kis terület, ahol kövek vannak, meg ilyenek. Na annak a területnek a közepén, elkezdtem -amit eddig soha.- Körbe-körbe futni, az ég felé nézve, és úgy hogy közben nem történt semmi, holott, már ettöl is el kellett volna fáradnom hisz, semmit nem tudok futni semmit. Már attol is elfáradok ha kimegyek a wécére. De azon a napon nem történt fáradság, hiába futottam körbe-körbe. Nos ennyi lenne, bárr lehet hogy -ahogy már írtam-, jobban kellett volna futnom, ahhoz hogy elfáradjak, de nem hiszem, és én úgy gondolom, sõt biztos benne, hogy Isten, vagy ahogy egy kedves fórumtársunk Tigeroo mondta nekem MSN-en, a világ, meghalgatta kérésem, és mivel nem volt semmi hátsó szándékom teljesítette azt. Ennyi... Válasz 'sz4bolcs' üzenetére (#785) Somlói Galuska Fan Club™. Somlói Galuska Forever.
mama2: arra lennék kíváncsi, hogy miféle összefüggés van ebben a mondatban?
"Én azóta hiszek, mióta csodát tett velem, bár lehet hogy enm csoda volt, csak egy kicsit jobban kellett volna szaladnom ahhoz hogy elfáradjak, de én máig abban a hitben élek, hogy valami történt velem azon a napon:P"
csoda volt, futottál, nem fáradtál el, valami történt??!
Engedd meg, hagy vágjak be egy hozzászólást az index egyik fórumáról, ami szerintem nagyon találó:
"Hát igen... Szép dolog a küldetéstudat, de nem véletlenül beszél minden vallás szent irata a keskeny útról, a kevés kiválasztottról, 10000000 bõl 1000 és 1000-bõl egy stb... A tudattalan folyamatokat mesterségesen a tudatra szabadítani, annak felkészületlen állapotában kitöltött beutaló a lipótmezõre. Ha valaki le tudja kezelni a tudattalan betörését az õ kis valós világába az lesz a vallásalapító a próféta a sámán, guru szentember stb, de ha valaki nem tudja az lesz a diagnosztizált skizofrén, és nagyságrendekkel több skizó van a világon, mint vallásalapító.
Én ezen elgondolkodnék a sok "megváltó" helyében....
Az embernek történelmi küzdelme van a saját tudattalanjával, és a sok vallás ezoterikus hókuszpókusz azt a téveszmét igyekszik az emberekben elültetni, hogy a transzcendest bizonyos praktikák (ima, mise, koncentrálás, igézés...) kontrolálni, befolyásolni neadjisten ellenõrizni tudjuk... ó ostoba halandó... ha Istenbõl bolondot csinálsz, Õ százszordeinkább bolondot csinál belõled...
Senki nem piszkál... magadat piszkálod. Te vagy aki piszkál és akit piszkálnak. Mellesleg te kezdted a piszkálást, mint Jákob, aki átment a folyó túloldalára, de õ le tudta bírkózni Istent, illetve Isten nem tudta lebírkózni õt. Isten nagyon kevés embert nem tud lebírni. A transzcendesben a mindennapi tudat talaját veszti, és felbomlik az axiómarendszere, amiben mûködni tud, ahol kapaszkodókat talál. Én inkább visszajöttem a folyónak ere az oldalára, mert nem vagyok Jákob..." Válasz 'mama2' üzenetére (#773) "Mások hibáit úgy tárjuk fel és szórjuk világgá, mint a gabonaszemekrõl leváló pelyvát, saját hibáinkat viszont úgy takargatjuk, mint vesztes dobást a csaló."
Valaki álmodott már azzal aki meghalt? Úgyértem pont aznap amikor meghalt. Mert én igen, meg másoktól is hallotam ezt. Ennek ellenére nem hiszem hogy lenne valami a halál után, csak jön a tepsi, aztán a láda, végül bedobnak egy gödörbe és kukac eledel leszel. الله اكبر
uuuuuuuóóóóóó vóóóóóóóó Válasz 'htr93' üzenetére (#780) "Mások hibáit úgy tárjuk fel és szórjuk világgá, mint a gabonaszemekrõl leváló pelyvát, saját hibáinkat viszont úgy takargatjuk, mint vesztes dobást a csaló."
Lehet mivagyunk isten sz.gépe és egyszerûen mi vagyunk a progik. Ide-oda tologat,egyik mappából a másikba,kiír CD-re,DVD-re,este megnézi és popcornt eszik amíg nézi egy részt valaki életébõl.
Nos én nem igazán értek a távkeleti vallásokhoz, de az egyik haverom szerint hétszer kell újraszületni, hogy a Nirvánaba jussunk. Plvastam szakweben, hogy a wincsit igazából hétszer kell formizni, hogy biztosak legyünk szûziességében. Ekkora egybeesést:)
Sajnos nincs igazad, a lomtárürítés nem a vég, a wincseszter mûködési elvébõl adódóan maradnak nyomok a lemezen, melyet csak nehezen lehet eltüntetni :)
Törlõdünk mint egy fájl a gépen,mert mi mind egy nyomorult kis fájl vagyunk,néhányan kijutnak az asztalra vagy a start menübe de ettõl még õk is ugyanolyanok mint a többi,a fájl megunva és go lomtár,lomtárürítés és byebye................
Halál után minden törlõdik és kész. Soha többé nem fogunk gondolkodni,mozogni,egyszerûen eltûnünk az életbõl és sohatöbbé nem jövünk vissza,ez a legtudományosabb meghatározás.
kíváncsi lennék ki akar halva születni, ki akar szellemi fogyatékosnak születni és ha az alma miatt elfelejtjük az elõzõ életet, akkor hol a tapasztalatszerzés?
Egy kedves sg-s tag Tigeroo mondta nekem: Amikor meghalunk, egy angyal, elvezet minket az alagút végére, ahol három bölcs fogad. Az egyik ad egy almát, a felejtés almáját. Ha azt megeszed, elfelejted az elõzõ életed. Majd egy angyal, segít kiválasztani a szüleinket a következõ életben, majd ki kell választanunk hogy mit akarunk megtapasztalni az életben(szegénység,boldogtalanság stb.). Csak ember formájában születhetünk ujjá, szóval nem lehetünk kutya, mamutfenyõ szerû földönkívüli, bigmac menû, stb. csak ember. Addig születünk újjá, amíg a ránk bízott feladatot nem teljesítjük. Ha kérünk valamit(nem anyagi dolgot), akkor az megpenget egy "Hurt" a világegyetemben. Nem származhat a kérés hátsószándékból. Õrangyalunk is van a jobb vállunknál van. Ott áll és segít minket a döntésekben. Ennyi lenne. Ja és: Külön nincs menny és pokol, meg Isten, vagyishát Keresztény formában nincs. Isten ott van mindenben. De úgy külön nincs(mondjuk ezt nem hiszem el).
A poén az, hogy lehet választani, de erõsen korlátozott lehetõségek közül :D Persze ez csak a vallási rész. A filozófiai részét jobban kedvelem. Az hogy pontosan hogy volt... legjobb esetben is nem emlékszem.
hehe. Kelemesen archaikus elképzelések. Nincs lélek, nem az születik. Továbbá, nincs olyan rendszer, ami csak errõl az emberi és állati világról írna. Mindenhol van mellette pár másik világ. De csak, hogy a mai ember számára érthetõbbé tegyem, és ne magasabb, és alacsonyabb létformákról beszéljek... Földönkívüli leszel egy másik bolygón :P
én remélem hogy nincs utána semi. mert én tizenpárévesen elgondolkodtam a vallásos oldalán, katolikusnak neveltek (akartak :P ) és egyik este az jutott az eszembe, hogy én szét unom majd a fejem a mennyországban/pokolban. merthogy örökké nem lehet csinálni mindig valami újat :D uncsi :D szóval én ezért is örülök annak hogy nem igaz :D a lélekvándorlást meg azért tartom hülyeségnek mert az :D mert most vagyunk (nemtoom) 6 milliárdan + többmilliárd/billiárd állat-növény. hasraszám van 88 billiárd lélek. usa+oroszország bedurvul: atomháború, föld elpusztul, túlélõ 1-2 milió egyed. a többbi lélek hova megy? nyaralni? :D de a lényeg benne, hogy azért hülyeség mert sosem ugyanannyi az állandó létszám.
Naja. Ami a halál elõtt van, más kérdés. Ahogy a Kurgán mondta: "Jobb (gyorsan) elégni, mint (lassan) elhervadni." Pont az az izgi a dologban hogy nem tudjuk mi jön. :D
Vannak akik a halállal cimbiznek. Azt hiszik, hogy barát, pedig csak épp "nem figyel oda"
A haláltól félni hülyeség. Jön s passz. De a rossz, gonosz, fájó haláltól féni már nem butaság. Én nem szeretnék úgy "új életet" kezdeni, hogy a kaszás elõtte évekig kóstolgat.
Ismertem egy gyereket, aki félt a fogkefétõl... :o
Nem is az egészséges keretekrõl volt szó, hanem az irracionális halálfélelemrõl. Pl van egy ismerõsöm, aki anyira "paranoid" hogy nem meri bekapcsolni a tûzhelyet, mert szó szerint retteg hogy fel fog robbanni. És ismerek olyat is, aki látszik hogy tönkreteszi magát, mert õ ugyan semmitõl nem fél... Csak anyit mondtam, hagyuk a végleteket. Középút.
A kockázat és a félelem nem ellentéte egymásnak. Valaki kockáztathat úgy is, hogy fél közben (és pont ezért csinálja). Aki egyáltalán nem fél, az is véglet és nincs benne semmi rossz, ha logikusan át tudja látni az adott veszélyhelyzetet.
Elrontottam volna, az idézet szerzõjét? Bocs megeshet. De most elõ nem keresem pontosan. Úgyis az a lényeg amit mondott, nem hogy ki...
Egyébbként érdekes, hogy a legtöbben menyire félnek a haláltól. Soszor ireálisan. Mondjuk vannak irreálisan vakmerõk is, akikben pont az a fura, hogy szeretik magukat közel vinni hozzá. Egyik véglet sem túl jó szerintem.
Úgy mondod mintha olyan szörnyû lenne. "Talán a halál nem is a vég, csak egy újabb állomás. Ha ezt elhisszük, nem is félünk már" (Dr. Adams). Ez sokakat megnyugtat. Engem pont nem ez nyugtatott meg, de ez más kérdés.
én inkább azt mondanám: Mi történik az élet után?............:))
Hmm. Magyarul kevés az atentikus irodalom. A "mítoszok és legendák az ókorban" talán valami támpont. Vagy a fejnélküli szellem története. De ott van az örök klasszikus, Tar Lõrinc pokoljárás története. Kicsit nehézkes a mai olvasónak, de elég hasznos.
Hát a szellemek, meg az ilyen feltevések hogy milyen lehet az odaát, meg ilyenek. Persze magyar nyelven.
Tele van vele a net. De a könyvesboltok is. A sok psziho blapla, és new age, szemét közt néha lapul pár gyönygyszem is. De kezdetnek általában a Buddha beszédeit (és életét) soktam ajánlani. Tudom klissé, de a nagy sárga mókus nagyon nem volt hülye. (Megvilágosodás: Úgy látni a dolgokat ahogy vannak)
A hit csodákra képes. Pszihoszomatikus reakció. A testnél nincs jobb öngyógyító. Az hogy az ember, ezt kihelyezi és perszonifikálja, (és elnevezi istennek) egy igen érdekes mankója a tudatnak.
Na. Rólam tudni kell, hogy szívbeteg vagyok. És ha már egy picit futok, de ha még sétálok is, elfáradok. Nem kicsit...nagyon. És anyumék foliázással foglalkoznak. Egyszer vállogatták a paprikát a garázsban. Sok volt ugye a láda, az ember, én meg bementem. Az egyik napszámos, amikor a mérésbõl vitte a ládát, a kivállogattottakhoz, kicsin mult, hogy hátba nem ütött a láda sarkával. Nos anyum, mivel féltett, hogy legközelebb már eltalálnak, kizavart. Felementem a teraszra sírni és imádkozni, kértem Istent, hogy gyógyítson meg egy napra, hogy megmutathassam, én is tudok a munkában segíteni, és nem csak púp vagyok a betegségemmel a szüleim hátán(akkor így gondoltam). Noshát, anyáék végeztek, akkor én nem segítettem, de aztán jöttek mamámék(õk is foliázással foglalkoznak) és õk üres ládákat pakoltak a teherautóra ha jól emlékszem. Már akkor tapasztaltam, hogy valami megváltozott. Ugyanis nem fáradtam el, a láda pakoásban, holott máskor amikor próbálkoztam vele, a sok hajulás, emelés(hiába volt üres a láda), miatt 2 perc alatt, mentem be a házba, lihegve mint egy kutya a nagy nyári hõségben. De msot NEM. Vígan pakoltam a ládákat, és semmi. semmi. Aztán, amikor ez kész volt, maradtam még kint és már olya 6 óra felé járt az idõ, amikor jöttek gozzánk valakik, és adtak krumplit azthiszem mamának. Ahogy megyünk egyre kifelé a szabadba, egy helyen, van egy kis terület, ahol kövek vannak, meg ilyenek. Na annak a területnek a közepén, elkezdtem -amit eddig soha.- Körbe-körbe futni, az ég felé nézve, és úgy hogy közben nem történt semmi, holott, már ettöl is el kellett volna fáradnom hisz, semmit nem tudok futni semmit. Már attol is elfáradok ha kimegyek a wécére. De azon a napon nem történt fáradság, hiába futottam körbe-körbe. Nos ennyi lenne, bárr lehet hogy -ahogy már írtam-, jobban kellett volna futnom, ahhoz hogy elfáradjak, de nem hiszem, és én úgy gondolom, sõt biztos benne, hogy Isten, vagy ahogy egy kedves fórumtársunk Tigeroo mondta nekem MSN-en, a világ, meghalgatta kérésem, és mivel nem volt semmi hátsó szándékom teljesítette azt. Ennyi...
mama2: arra lennék kíváncsi, hogy miféle összefüggés van ebben a mondatban?
"Én azóta hiszek, mióta csodát tett velem, bár lehet hogy enm csoda volt, csak egy kicsit jobban kellett volna szaladnom ahhoz hogy elfáradjak, de én máig abban a hitben élek, hogy valami történt velem azon a napon:P"
csoda volt, futottál, nem fáradtál el, valami történt??!
Engedd meg, hagy vágjak be egy hozzászólást az index egyik fórumáról, ami szerintem nagyon találó:
"Hát igen... Szép dolog a küldetéstudat, de nem véletlenül beszél minden vallás szent irata a keskeny útról, a kevés kiválasztottról, 10000000 bõl 1000 és 1000-bõl egy stb... A tudattalan folyamatokat mesterségesen a tudatra szabadítani, annak felkészületlen állapotában kitöltött beutaló a lipótmezõre. Ha valaki le tudja kezelni a tudattalan betörését az õ kis valós világába az lesz a vallásalapító a próféta a sámán, guru szentember stb, de ha valaki nem tudja az lesz a diagnosztizált skizofrén, és nagyságrendekkel több skizó van a világon, mint vallásalapító.
Én ezen elgondolkodnék a sok "megváltó" helyében....
Az embernek történelmi küzdelme van a saját tudattalanjával, és a sok vallás ezoterikus hókuszpókusz azt a téveszmét igyekszik az emberekben elültetni, hogy a transzcendest bizonyos praktikák (ima, mise, koncentrálás, igézés...) kontrolálni, befolyásolni neadjisten ellenõrizni tudjuk... ó ostoba halandó... ha Istenbõl bolondot csinálsz, Õ százszordeinkább bolondot csinál belõled...
Senki nem piszkál... magadat piszkálod. Te vagy aki piszkál és akit piszkálnak. Mellesleg te kezdted a piszkálást, mint Jákob, aki átment a folyó túloldalára, de õ le tudta bírkózni Istent, illetve Isten nem tudta lebírkózni õt. Isten nagyon kevés embert nem tud lebírni. A transzcendesben a mindennapi tudat talaját veszti, és felbomlik az axiómarendszere, amiben mûködni tud, ahol kapaszkodókat talál. Én inkább visszajöttem a folyónak ere az oldalára, mert nem vagyok Jákob..."
Valaki álmodott már azzal aki meghalt? Úgyértem pont aznap amikor meghalt. Mert én igen, meg másoktól is hallotam ezt. Ennek ellenére nem hiszem hogy lenne valami a halál után, csak jön a tepsi, aztán a láda, végül bedobnak egy gödörbe és kukac eledel leszel.
Ok, asszem lassan tényleg kinéz az agyturkász. Bocsi.
VIlág életemben vallásokkal forlalkoztam. Sokkal megismerkedtem, és sokmindentm eghallgattam. Emellett éveket töltöttem okkult tanok tanulmányozásával, és sok olyan embert, és helyet ismerek ahol ilyesmivel foglalkoznak, nem kisgyerekek, nem kis tini szinteken. Mindezek ellenére, soha nem találkoztam se démonnal, se szörnyel, de még szellemmel sem, és minden hangra, és érzésre volt még logikus magyarázat. Bocs ha ez valakit kiábrándít.
Ezt most találtam: Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek. A napló miatt van minden, és amiatt, mert megtudtam mi történt a sráccal. Lehet, hogy csak kezdek begolyózni, ki tudja? De a hangokat akkor is hallom, és ezek nem hétköznapi hangok. A *** életbe, hisz rohadtul valósak. Te is félnél! Úgy érzem, hogy tényleg a napló okozta az egészet. Már azt se tudom, hogy került hozzám az a ***, de nem is érdekes.
Szeptember 7.
Na üdv! Én vagyok az megint, hál’ Istennek ismét eltelt egy nap. No de mi is történt a mai napon, hát ez itt az izgalmas. Suliba nem történt semmi komoly. Oké kaptam egy karót, de ***, majd ki lesz javítva, nem is érdekel. Érdekesebb ennél az ami a buszon történt. Persze megint a szokásos busszal jöttem, mert reméltem az a csaj ott lesz. Nem volt ott. Hû de kár! Olyan csaj a világon nincs több, a teste valami csodás, olyan popsim lenne, mint neki, esküszöm egész nap a kezemen ülnék. Ott lett volna biztos megszólítom, de nem volt ott. Kár. Szerintem most végre beszéltem volna vele, bár esélytelen vagyok mint a Maccabi Tel-aviv a BL-ben, de fene tudja egy próbát azért megér a dolog. Na de majd kiderül hogy mit lépek.
Hát sajna a csaj ugye nem volt ott, de nagyon érdekes volt az utazás. Õszintén szólva féltem. Az egész ott kezdõdött, hogy végre valahára kijöttem a suliból, azt indultam a buszváróba. Igen, igen, a busz késett! Mikor nem? Kábé 10 perces volt a késés. Láttam hogy már fordul be a megállóba, valamiért, *** tudja miért ránéztem a rendszám táblára. 666. Ezek voltak a számok. Eszembe is jutott hogy van egy jó kis zenész arc akinek ez a neve. Meg minek is. Ja persze az ördögnek. Csalódnom kellett, mert a sofõr bácsinak nem volt ***, gondolom nem is Lucifernek hívták. Elkezdtem keresni a bérletem, de hát ugye az ember felejt. Otthon hagytam. Szerencsére a pénztárca nálam volt. Kértem egy jegyet. 66 forint volt. Elindultam hogy keresek valami ülõhelyet. Csak egy volt. Hihetetlen hogy tele volt a busz. Ezen a járaton rohadt ritka a nagy tömeg. A reggeli buszon szoktak sokan lenni. Mondjuk a 6-os buszon.
Odamentem az egyetlen üres helyhez. Az ablak felõl valami eszméletlen érdekes arc ült. Nem tudom hogy nõ volt-e vagy férfi, szerintem a kettõ közötti átmenet. Hosszú kezei voltak. Úgy néztek ki mintha csápok lettek volna. A polip jutott róla eszembe. Szerintem volt vagy 2 méter magas, szóval a lábai is elég hosszúak voltak. 4 karú polip. Bámult ki az ablakon, és érdekes hangot adott ki. Mintha cuppogott volna. Jól el volt. - Szabad a hely? – kérdeztem tõle.
Felém fordult. Azt hittem felordítok. Mint egy mutáns szörny, izé polip úgy nézett ki. Az arca szinte csaknem teljesen fehér volt. Zombi, ez csak is egy *** zombi lehet, erre gondoltam. A szeme körül lila folt. Mintha kapott volna egy jó kis ütést a szeme alá, vagy erõsen kifestette volna. Arra gondoltam hogy valami indián féle lehet a tag, de aztán rájöttem mindenre. Lila, fehér. Újpest drukker. Tuti. Amire ezt a gondolat menetet befejeztem szó nélkül vissza fordult az ablak felé, és újra cuppogni kezdett. A *** anyád, gondoltam, hozzád szólok, lila majom. Megköszörültem a torkomat. - Elnézést szabad a hely? Na most meg aztán le se ***. Nem csak Újpest drukker, még süket is. Rossz lehet neki, fõleg mert cuppog is. Elmebeteg. Gondoltam teszek még egy próbát, mert rohadtul nem volt kedvem ácsorogni. - Hahó! Szabad a hely?
A többi utas elég furcsán nézett rám. De hát kapják be és törõdjenek a saját dolgaikkal, gondoltam. És megtört a jég. Rám nézett azzal a mutáns polip tekintettel, és hozzám szólt: - Neked foglaltam! – mondta majd ismét befordult és cuppogni kezdett. A mindenit, de rendes polip vagy te. Majd feltûnt valami. Rohadtul érdekes hangja volt. Ha nem látom, csak a hangját hallom, esküszöm elküldeném egy óvodába, olyan volt a hangja mint egy kis csoportosnak. Bár azt még mindig nem tudom, hogy ez fiús vagy lányos hang. Ez is a kettõ közt volt. A csiga jutott eszembe, az is hímnõs, pont mint ez, mert hogy ez is ilyen féle, afelõl nem kételkedtem. Bár nem érdekelt a dolog, mivel fáradt voltam és leakartam ülni, minden áron. A tesi óra mocskos módon kifárasztott. Mikor leültem véletlen meglöktem a polipot. - Bocs!
Ült, bámult ki az ablakon és cuppogott. Reméltem legalább a cuppogást abba hagyja, de nagyon gyorsan, mert untam. Fáradt voltam és pont a hülye cuppogás hiányzott. Majd még jobban meglepõdtem. Felemelte a kezét, és az ablakot kezdte el kapargatni, na és persze közben cuppogott. *** meg, gondoltam. Ez a *** mindig kitalál valamit, hogy szórakoztasson. A rohadt életbe. Biztos tetszett neki a móka, mert sokáig csinálta, majd hirtelen abbahagyta és rám nézett. Ha lehet most még ijesztõbb volt az arca mint az elõbb. A lila folt viszont eltûnt az arcáról! Azt hittem kiesek a székbõl! Hogy a picsába csinálhatta? Nem foci szurkoló ez, hanem varázsló! Még le sem törölhette az arcát, mivel az biztos, hogy az arcához nem nyúlt, az feltûnt volna. Csodálkozásomban véletlen megszólaltam: - Jó trükk.
Halkan mondtam, biztos voltam benne hogy semmit nem hallott. Felé fordultam és engem nézett. Elfordultam, de továbbra is nézett. Na meg persze cuppogott. Szája úgy mozgott mint a halaké, ez eddig fel se tûnt. Minek nézel ***? Nem tudtam. Csak nézett egy darabig majd megszólalt a kis óvodás polip hangon. - A végállomásra tartasz? Na hogy ez miért érdekelte azt még mindig nem tudom. Azért válaszoltam. - Nem. Nem valami bõ válasz, de nincs olyan ember, aki szívesen társalogna egy polippal. Reméltem végre elfordul, és nem nézz tovább. Nagyon zavart, egyre jobban. De nem tette, ismét megszólalt. - Mindenki oda tart! Te is!
Megborzongtam. Teljesen más hangon szólt, mint ez elõtt. Nyoma sem volt a kis óvodás polip hangnak. Egy az egyben más hang volt. Mintha egy túlvilági hang lett volna. Persze ilyen csak a mesében van, inkább valami hangutánzó féle arc lehetett. Mint a Bagi vagy a Nacsa. Miután eltûnõdtem ezen újabb gondolatok jelentek meg a fejemben. Konkrétan az, hogy mit is akart mondani ezzel a bölcsességgel. „Mindenki oda tart!” Mindenki a végállomásra tart. Én is. Biztos valami ókori bölcs okos mondása volt ez, de tévedett, nem megyek a végállomásig.
Ránéztem. Ismét az ablak felé fordult és cuppogott. Csinálja, ha élvezi. Inkább megnéztem mennyi az idõ. Huh még 5 perc hazáig, reméltem addig nem lesz részem valami újabb voodoo varázslatban. Megint tévedtem. Mikor újra felnéztem, már megint engem nézett. Újabb borzongás vette kezdetét. A szeme sárga volt. Õszintén szólva, elõtte nem néztem milyen színû volt a szeme, de kétlem hogy sárga. Talán mintha barna színû lett volna. Vagy nem? A fene tudja. A további 5 percben szinte levegõt se mertem venni. Életemben nem vártam még semmit, így mint hogy leszálljak a buszról. Szörnyen lassan telt el az 5 perc. Mintha 5 óra lett volna. Aztán végre láttam, hogy mindjárt otthon vagyok. Elindultam hogy jelezzek. Ahogy felkeltem és az ajtóhoz mentem végig engem nézet, csak úgy mint az 5 perc alatt. A busz végre megállt, azt hittem ez a pillanat soha sem jön el az életemben. Az ajtó kinyílt, és villám gyorsan leszálltam. Fellélegeztem, de csak egy pillanatra. Újra magamon éreztem a szemeit. Az ablakon keresztül benéztem az ablakon arra a helyre ahol nem rég én is különös utastársam ültünk. Nem volt ott! Szívverésem felgyorsult, és gyorsabban vettem a levegõt is. De hát persze! Hisz nem az ajtó felõli oldalon ültünk. A másik oldalon. A busz még idõzött, így volt idõm átmenni az úton és megnézni az ablakot ahol tényleg ültünk. Ott sem volt senki. A szívem ismét majd kiugrott a helyérõl. Egy pillanatra nem kaptam levegõt, majd zihálni kezdtem. Ez leszállt. De nem lehet ide valósi, ismerném. Vagy mégse? Mit akarhat itt. Hallottam, ahogy a busz ajtaja becsukódik. Majd a sofõr sebességbe tette a jármûvet és elhajtott.
A polip ott állt! Ha lehet a szívem még gyorsabban kezdett verni. Egy véres kés volt a kezében. Nem hittem el amit láttam. Lehunytam a szemem. Mikor újra kinyitottam, nem volt ott senki. Sehol egy polip kinézetû arc, sehol egy véres kés. Hát persze, hallucináltam! Én hülye, túlságosan fáradt vagyok, meg hát erre a polip is rátett egy lapáttal. Nem is szállt le. Aztán az futott át az agyamon, hogy az is lehet hogy az egész polip egy hallucináció volt. Ááá ez badarság, vetettem el magamban az újabb agyrémet. Ott volt az tuti. Nem szállt le, az oké, de ott volt. Beszéltem is vele, sajnos. Biztos ott volt a buszon, ezt szentül hiszem. Ezek után elindultam haza. Ahogy sétáltam haza felé, érdekesnek találtam hogy rajtam kívül senki nem volt az utcában. Nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen, régen az biztos. Már nem sok volt hátra a házunkig, amikor érdekes hangot hallottam. Cuppogást. Aztán valaki mintha ablaküveget kapargatott volna. Úgy hallatszott oldalról jön a hang. Arra fordultam, és az ablak mögött ott volt õ. A polip! Mr. Octopus! De hisz itt tudom ki lakik. Ez itt a 66-os számú ház, ki is lakik itt. Hát persze az öreg Pölösiék. Újra az ablakra néztem. Pölösiné állt ott és az ablakot mosta. Már megint hallucinálok.
Gyorsabbra vettem az iramot, hogy minél hamarabb itthon legyek. Már szinte rohantam, és közbe hátam mögül a cuppogós zajt hallottam. Nem mertem hátra nézni. Valahol legbelül tudtam, hogy hülyeség, hisz nincs ott senki. De a cuppogást tisztán hallottam. Már csak pár méter választott el a bejárati kapunktól. Gyorsítottam, és útközben elõkaptam a kulcscsomómat. Odaérve a zárba tettem és elfordítottam. A cuppogást egyre közelebbrõl hallottam. Lenyomtam a kilincset, és nyitni akartam az ajtót, de az a *** a meleg miatt megszorult egy kicsit. Elkezdtem befelé tolni, a hang egyre közelebb volt, mintha a nyomomba lett volna. Bent voltam bevágtam az ajtót. Fellélegeztem, ma már másodszorra. Az otthon közelsége megnyugtatott, habár ha üldöznek, akkor az üldözi könnyedén átnyúlhatott volna a kerítés rácsain és magához ránthatott volna. Hátrafordultam és persze senki nem volt ott, majd egy halk kacajt hallottam. Mintha nem e világi lett volna. Majd csend, legalábbis a hang eltûnt, csak a megszokott hangokat hallottam. Úgy éreztem vége. Megnyugodtam, légzésem és a szívverésem visszaállt a szokásos állapotba. Ha lehet még fáradtabb voltam, mint tesi óra után, de ez nem is csoda, mert hazáig szaladtam. Meg is izzadtam rendesen. De a lényeg hogy már vége. Se cuppogás, se kaparászás, se kacaj. Végre.
Juhé! Bementem a házba, és itt már minden rendbe volt. Anya valami kaját fõzött, Apa közben beszélgetett vele, a bátyám pedig a 666-ot hallgatta. Szóval jó öreg napló ennyi lett volna ez a történet. Amirõl már magam se tudom, hogy mi is valójában. Hallucináció, vagy valóság! A kettõ között lehet, mert a buszon biztos láttam Octopust, viszont a többi talán már élénk fantáziám része. Na mára ennyit, megyek meccset nézni. Ma lesz a sorsdöntõ vb selejtezõ a svédek ellen. Nyernünk kell. HAJRÁ MAGYAROK! Pá napló!
Vége is van a beírásnak, és a naplónak is. Több bejegyzés nem került bele, és soha nem is fog. A srácot másnap reggel az az 8.-án találták meg. Bent volt a szobájában, az ágyban feküdt. A szülei találtak rá. A srác halott volt. Nem tudni hogyan, de annyi biztos hogy a jobb kezérõl hiányzott a mutató ujja. Egyszerûen eltûnt. A rendõrség arra gondolt, hogy a srácot meggyilkolták, de nem értették, hogy történhetett, mert semmi erre utaló jel nem volt. Egyedül a fiú bátyja hallott az este folyamán zajokat, testvére szobája felõl. Cuppogást és kaparászást. Nem tulajdonított neki különösebb figyelmet.
A napló is elõkerült. Kiderült hogy a buszon, az nap semmi féle polip ember nem volt. Az utasok szerint a fiú néha megszólalt, mintha magában beszélne. A lényeg hogy a polipnak nyoma sem volt. A srác pedig halott volt, és hiányzott egy ujja. Talán a meccs után halt meg, ki tudja. Lehet hogy még hallotta Matthäus nyilatkozatát. „Megölt minket ez a *** gól.” A srácot meg megölte ez a *** polip. Tudom. A polip, aki szerint mindenki a végállomásra tart. A rohadt életbe milyen igaza van. Tudod valamit, de csak azért mert nem e világi. A másik oldalról, a túl világról jött közénk, hogy elvégezze a piszkos munkát. Elvisz a végállomásra. Õszintén szólva nem tudom, hogy került hozzám a napló. Nem emlékszem. Elkezdtem olvasni, és elértem az utolsó bejegyzéshez, és azt is végig olvastam.
Másnap velem is érdekes dolgok történtek. Busszal indultam haza. 66 forint volt a jegyem. Érdekes egybe esés, de ez még semmi. A buszon egy hely volt csak. Elindultam oda és láttam hogy ki ül ott. Mr. Octopus, a polip volt az! Az ablak felé fordult és cuppogott. Nem mertem leülni, a következõ megállónál le is szálltam. Megvártam a következõ buszt, jobbnak láttam ha azzal megyek haza. Sokat kellett várnom, és közben hallottam a cuppogást. Rohadtul féltem. Végre megérkezett, szerencsére csak 10 percet késett. Ismét felszálltam és vettem egy újabb jegyet. A busz megint tele volt, és a cuppogást is tisztán hallottam. Ordítozni kezdtem és mindenki furcsán nézett rám: - Emberek! Maguk nem hallják? Nem látják? Ott ül az a *** polip. A *** életbe, hát senki nem hallja?
Senki nem hallotta, és nem látta. Csak engem láttak, amint ordítozok. Leszálltam a buszról és úgy döntöttem gyalog megyek haza. Hosszú séta várt rám, de az is jobb, mint egy buszon utazni a polippal. Egész úton haza felé minden honnan hallottam a cuppogást, és éreztem, hogy figyel engem. A mellettem elhaladó emberek arcát lestem, hátha felismerem. És egyszer csak megláttam, biztos voltam benne hogy õ az. Fehér arc, hosszú végtagok és sárga szem. - Húzz a ***, te ***! Tudom, hogy te voltál! Te ölted meg a srácot!
A tag furán nézett rám. Hisz csak egy járókelõ volt, nem a polip. Szó nélkül tovább haladtam, nyomomban a hangokkal. A sráchoz hasonlóan, egyre közelebbrõl és közelebbrõl hallottam a cuppogást. Mikor átléptem a kapun a túlviláginak hangzó kacajt is tisztán hallottam. Az nap este nem aludtam semmit. Ültem az ágyamban, és bámultam magam elé. Éjfél körül, visszatértek a hangok. A polip eljött értem. A túlvilági polip, talán õ a halál, nem tudni, de este eljött értem. Szobám ablakán kaparászást hallottam, odanéztem és a sötét éjszakában két sárga szempárt láttam, szinte izzottak a sötétben. Ordítani akartam, de nem bírtam. Majd észre vettem hogy csak Orlando van ott, a macskám. De a fenét, legbelül tudtam hogy nem macska az ott, hanem õ az, a polip, Mr. Octopus.
Ez egy hete történt, és azóta még élek. A hangokat folyamatosan hallom, szinte egész nap. Az éjszakák a legrosszabbak, mert nem merek elaludni. Tudom hogy engem less, érzem magamon a sárga, izzó szempárt. Arra vár hogy elaludjak és akkor lecsap. Másnap meg csak a hullámat találnák meg, és hiányozna egy ujjam. Hát köszi, ebbõl nem kérek. Bár tudom, hogy nem lehet elfutni elõle. Csak játszik velem, bármelyik pillanatban lecsaphatna rám, de nem, õ nem ilyen. Szórakozik velem, kínoz. Ha egyszer rájössz, hogy õ létezik, akkor véged van. Elolvastad a naplót! Te is a listáján vagy. Hallgasd a hangokat és figyeld a sárga szempárt az éjszakában. Te sem tudod, hogy mikor jön elérted. Ne aggódj, álmodban csap le, szerintem nem érzel majd semmit, de lehet, hogy tévedek. Ne próbálj elmenekülni, hidd el csak rosszabb lesz, sokkal rosszabb! Hisz tudod: „Mindenki a végállomásra tart!”
Hát nem tudom lehet. Igazából senki nem tud semmit, amíg oda nem jut, de azért elég érdekes ezeket a feltevésekel olvasni:D. Én azóta hiszek, mióta csodát tett velem, bár lehet hogy enm csoda volt, csak egy kicsit jobban kellett volna szaladnom ahhoz hogy elfáradjak, de én máig abban a hitben élek, hogy valami történt velem azon a napon:P. Egyépként tudtok olyan oldalt, ahol szellemes történetek vannak? vagy magatoktól is mondhattok, akár olyat is, ami veletek megtörtént, vagy ismerõsötökel. Vagy esetleg videókat tudtok? Nagyon érdekel engem ez a téma.
ilyen dezsavû nekem is van néha, de csak kisebbek. 1x volt 1 nagyobb, amikor tudtam hogy már láttam ezt és a kérdést és választ is tudtam, de valahogy mégis megkérdeztem és azlett a válasz pedig nem akartam. :D lehet minden elõre le van "zsírozva" (és nem tudunk rajta változtatni)? X)
Hát ebbem lehet valami. Mert azt vártam, hogy vaéalo nézzen le rám:P. a konyha ablakán át figyeltem a felhõket és mint ha az egyikben, most hülyének tartotok, hogy miért pont rám nézett volna le, de mintha Jézust láttam volna. Bár nem hiszem, mert nem tudom hogy nézki, de volt szakálla, meg minden. Ja és amikor, azt mondtam, hogy dédi nézzen le rám, akkor ugye lenézett, de ha már ha pillanatra levettem a szemem a felhõkröl, eltünt az az arc amit láttam. Aztán újraí megjelent. És a legérdekesebb, hogy beszéltem "hozzá" Dédimhez, és néha elerett az esõ, mintha sirna Dédim. És mondtam hogy ne sirjon, mert egyszer ha eljön az én idõm, találkozunk odafönn, meg hogy hiányzik meg ilyenek. És amikro ezelet mondtam, elált az esõ, majd újra esni kezdett. És amikor vissza ,mentem a géphez, elõtte, még beszéltem egy sort,l majd 1 perc után tatám szólt, hogy nézzétek milyen szép szivárvány van odakinn. Lehet hogy Van valami összefüggés a között, hogy láttam Dédim arcát, esett az esõ, majd amikor beszéltem dédimhez, elált, és egyzser csak szivárvány lett? Lehet hogy Dédim , vagy Isten küldte, hogy Dédi megnyugodott? Vagy mi lehet?
Az ember gyakran azt látja a dolgokban, amit szeretne látni. Ha mutatnál valamit három különbözõ embernek, mindegyik mást látna benne. Lehet, hogy ugyanabban a felhõben te a Dédid arcát látnád, a második egy kutyát, a harmadik pedig valami egészen mást.
Az imádkozásról nem tudok mit írni, mert nem hiszek istenben.
Szerintem ez bõven normális. Legalábbis én ilyeneket olyankor érzek, amikor jól mûködök. A felhõkben nagyon sok minden meglátható. Ha az ember meg is látja ezeket, az azt jelenti, hogy mûködik a képzelete, és nem fásult be. Sajnos a felnõtté válás alatt ez a képesség halványodik el, és könnyen elveszíthetõ. Ez az, amikor a lehetõségek látását felváltja a korlátok látása.
Én is sokat sírok, mikor mélyen megérint valami. Ez azért jó, mert ilyenkor nincs jelen az önhittség, azért arra vigyázni kell, hogy ez ne valami begubózást eredményezzen, hanem nyitást, megkönnyebbülést.