az "egy kvantumnyi fény" hullámtermészetû mindaddig, amíg - jelen esetben - a mérés pontjáig (a falig) nem ér. ott átmegy a 2 résen hullámként (alapesetben egyenlõ valószínûséggel), és interferál. abban a pillanatban, hogy te méred, hogy melyik résen is megy át (vagyis egy detektort teszel az egyikre, letakarod, stb.) máris csak az egyiken fog áthaladni és részecske lesz. vagyis pontosan a mérés az, ami kikényszeríti a részecskealakot a hullámból, és a mérés pedig jelen esetben a réseken való áthaladás pillanatában történik, vagyis a részecskeforma onnantól "létezik". odáig csak egy valószínûségi eloszlásként közlekedik a fény, és egyenlõ valószínûséggel mérhetjük bárhova a beesését. (a kilövés pillanatában, és egészen a falhoz érkezés elõttig a hullámtermészet létezik, hiszen nem méred / nem használod a részecsketermészetet -> nyitva hagyod a valószínûségi teret) ugyanígy a kettõs rés után (ha meghagytuk hullámalakban) a fényérzékeny felszínen szintén kikényszerítjük a részecskealakot, hiszen elnyeljük egy fotopapíron/ccd-n, akármin - és ott már az interferáló hullám valószínûségei alapján esik valahova az 1-1 foton - vagyis ahol a folyamatos fotonözön (állandó lámpa) fényesebb csíkot hagy oda nagyobb valószínûséggel esik az egy részecske, ahol halványabb oda kisebb. - elvégzett kísérlet, hogy ugyanolyan beállításokkal független helyeken sokmilliószor elvégezték a kísérleteket 1-1 becsapódó elektromágneses részecskével (nem fotonnal, mert kár bonyolítani), és az 1-1 becsapódások nyomát egymásra rajzolva szépen kirajzolódott az interferenciaminta. ez az egyik legmeggyõzõbb bizonyítéka, hogy amíg nem kényszerítjük ki méréssel a részecskeállapotot, addig a hullámtermészet uralkodik.
Igen, a kísérlettel és az eredménnyel tisztában vagyok, "csupán" a miérttel nem. Azt mondod, hogy maga a megfigyelés ténye és módja befolyásolja a kísérlet eredményét. Tökéletesen világos, hogy minél kisebb méreteket vizsgál egy kísérlet, ez annál zavaróbb, és ugye mi kisebb kellene egy elektron- vagy fotonágyú lövedékénél. De! Legyek az egyetlen kilõtt foton (vagy Planckkal szólva egy kvantumnyi fény). Ha felteszem, hogy részecske vagyok, akkor ugye a kilövés pillanatában eldõl, hogy melyik résen fogok átmenni. De kérem szépen, valahogy szét kellene néznem út közben, hogy van-e a a pályám közelében (a hullámhosszal összemérhetõ távolságon belül) másik rés, vagyis akarjak-e interferrálni, vagy mehetek tovább kényelmesen egyenesen. Tessék észrevenni, hogy nem beszéltünk arról, hogy kísérletben veszek részt, senki sem tudja, hogy van-e másik rés, vagy van-e egyáltalán rés! (Ha hullám vagyok, akkor nincs ilyen gondom, átmegyek a résen és kész, ha majd lesz mivel (mert volt másik rés), akkor interferrálok.) Ez számomra egyetlen módon magyarázható, és az is elég furcsán hangzik. "Rezegjek" a pályámon haladva, mindig egy olyan gömbön belül maradva, aminek középpontja a pályán haladó részecske lenne, sugara pedig a már említett, hullámhosszal összemérhetõ távolság (fele, de ez most mindegy). Tehát nem csak jobbra-balra-fel-le, hanem elõre-hátra is. Ráadásul végezzem úgy ezt a rezgést, hogy bejárjam az egész térrészt, amit a gömb kimetsz. Ha nem találtam semmit, akkor nyugodtan becsapódhatok az ernyõbe, ha viszont igen, akkor újabb érdekes és hajmeresztõ dolgok következhetnek; valahogy meg kell õriznem ezt az információt az ernyõig... De errõl talán akkor, ha pozitív visszajelzést kapok az elméletemre.
egy résnél 1 pontot kapsz - hiszen a részecske a forrásból csak 1 egyenes vonalon át megy keresztül (lézersugárnál is) kettõnél egy szép interferenciamintát (lézersugárnál is), és ha egyetlen "részecskényi" hullám megy át, az is interferál.
Nekem nem ilyen egyértelmû, hogy az egyik rés letakarásával "kikényszerítem" a részecskealakot. Hullám alaknál is ugyanazt a képet kapom egyetlen nyitva lévõ réssel: a rés képét, a két szélén elmosódva a rés széleinek terítõ hatása miatt.
onnan, hogy amíg nem érdekel, hogy részecske-e (vagyis nem zárod be a rést), addig hullámként viselkedik, és interferál. amint becsukod az egyik rést onnantól kikényszeríted a részecskealakot, és máris az lesz. mindig akként viselkedik, amilyen viselkedést elvársz tõle (amit vizsgálsz).
Rosszul fogalmaztam, a kérdés az, hogy honnan tudja az akár egyetlen részecske (amirõl ugye feltesszük, hogy egy résen ment át) azt, hogy nyitva van-e a másik rés.
mindig elég 1 részecske. az a nem mindegy, hogy 2 vagy 1 rés van - ha kettõ van akkor már interferál, mert nem foglalkozunk a részecsketermészetével, így hullám.
Ez viszont felvet egy újabb kérdést: honnan tudja az egyik részecske, hogy a másik átjutott-e a falon, vagy épp le volt takarva a másik rés. Vagyis hogy kell-e interferrálnia vagy nem. :)
huhh nehéz ügy... Stephen Hawking könyvei nem rosszak, bár szerintem kicsit átgondolatlanul fogalmaz néha... Héjjas István Buddha és a Részecskegyorsító c. könyve se rossz, de én leginkább angol könyveket és elõadásokat olvastam/hallgattam/néztem... minél többfelõl, minél többféle könyvet érdemes elolvasni, és akkor talán lesz egy átfogóbb kép a dologról, amibõl már lehet saját véleményt alkotni.
Hol kéne kezdeni? Mert engem érdekel a téma, és még sokminden más is...Vannak ezirányú ismeretiem, de sajonos közel sem a te szinteden. Ha lehet magyar forrásokra hivatkozz, vagy németre...
a szuperhúrokról olvastam egy könyvet, de az annyira bonyolult, elvont és olyan döbbenetes távlatokra mutat, hogy szinte felfoghatatlan az egész. mindenesetre le a kalappal a kvantumfizikusok elõtt, mert olyan dolgokon golndolkodnak, és olyan megoldásokat találnak, amire egy átlagember soha nem gondolna, és még a lehetõségeiknek sincs tudatában
Olvasgatom én, hogy mit írkáltok ti, és megmondom õszintén, egy szót se értek az egészbõl. Fejet hajtok, én sose leszek ilyen okos! :)
természetesen mindez ugyanolyan modell, mint a Newton-féle, vagy az Einstein-féle, csak részletesebben, jobban magyarázza a tapasztalt dolgokat. nem szentírás, és nem végleges, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor a kvantummechanika és dinamika is rossz modell, hibás eredményeket hoz. de pl. a többréses kísérleteknél és néhány számítógépes áramkörben sikerrel alkalmazzák, és ismerik mint korlátozást (pl. az alagút-effektust az áramkörök miniatürizálásánál) szóval a részecske addig golyócska és kering körülötte sok másik, amíg olyan kísérletet nem vézgünk, ahol már nem stimmel a dolog (pl. a többréses kísárlet), és odáig kvantum-hullám és valószínûség, amíg olyan állapotokat nem teremtünk, ahol az borul fel (õsrobbanás és környéke, eseményhorizontok...) a következõ, még pontosabb modell kidolgozása folyamatban van, és az egyik jól mûködõ lehet majd a szuperhúr-rendszer...
... aztán egy idõ után a Minden Elmélete, a fizikus Szent Grál :D
kérdés: honnan tudja egy "szem" részecske, hány nyílás van a falon? mert ha egy van, akkor golyóbisként viselkedik, ha kettõ, akkor hullámként.
a válasz rendkívül egyszerû: mindig 2 van, csak az egyiket letakarod (detektálod az oda esõ valószínûségeket), így marad a másik, amin már részecskeként halad át, hiszen ezt várod el tõle. de amint nem avatkozol bele tovább (kinyitod a másik lyukat is), máris hullámként fog viselkedni, és interferenciamintát rajzol neked.
azzal, hogy detektort teszel a résekre, már részecskeként akarod vizsgálni a dolgot, és akkor máris részecskéket kapsz. ha "hagyod" magában a 2 rést, akkor a hullámtermészet fog mûködni, és a részecskék csak valószínûségek eredményeként szerepelnek. és egyetlen részecske is hullámállapotban valamilyen valószínûség szerint átmegy vagy az egyik, vagy a másik résen, és máris interferenciára képes önmagával. de ha vizsgálod, akkor máris csak az egyiken halad át, vagyis nem interferál.
errõl szól az egész eredeti Schrödinger-macska kísérlet: van egy doboz, ami teljesen és tökéletesen zárt, kívülrõl semmilyen módon nem lehet hozzáférni. van benne egy atomnyi radioaktív anyag, aminek a felezési ideje 1 óra (ez azt jelenti, hogy 100 ilyenbõl 1 óra után 50 marad, vagyis 1 óra alatt bármelyik 1 atom vagy felbomlik sugárzást keltve vagy nem) van benne egy sugárzásérzékelõ (Geiger-Müller eszköz), csak ez nem kattog, hanem egy méregkapszulát nyit meg a macsek irányában van benne egy macsek :)
a kísérletet beindítva 1 óra után a macska 50%os eséllyel halott, hiszen ha elbomlott az az atom, akkor meghalt, ha nem akkor él. DE ezt mindaddig nem fogjuk megtudni, amíg ki nem bontjuk a dobozt, amivel már valamelyik állapotába fixáljuk a macskát, odáig csak egy valószínûségi mezõben létezik, ahogy a rés-kísérletben szereplõ sugárfolyam. amíg nem vizsgálgatod, addig szépen minden részecske áthalad mindkét résen (hiszen a valószínûsége ugyanakkora mind a kettõre), interferál önmagával, és eszerint alakítja ki a becsapódási képet. abban a pillanatban, hogy megnézed, hogy melyiken halad át (vagyis elkapod menet közben - másképp nem lehet a helyét meghatározni) - felbontod a valószínûséget, és máris részecskeként csak az egyiken halad át.
egy könyvben (john gribbin: schrödinger macskája) olvastam a kvantumfizika alapvetõ problematikáját jól jellemzõ úgynevezett kétréses kísérletrõl. valami ilyesmi:
van két párhauzamos fal. az elsõbe vágsz egy lyukat, és elkezdesz lövöldözni a falra, mondjuk, egy gépfegyverrel. bizonyos valószínûséggel eltalálod a lyukat, a hátsó falon megjelenik az eloszlás. ha vágsz még egy lyukat, akkor kapsz egy másik becsapódási eloszlást is, ami ugye független az elsõtõl.
namármost, fogj egy részecskeágyút :), és kezdj el részecskéket lövöldözni. ha egy lyukra lõsz, akkor kapsz egy, a gépfegyver lövedékeihez hasonló eloszlást. ha viszont mindkét lyukra lõsz, akkor már hullámszerû eloszlást kapsz (sötét-világos interferenciaképet).
namármost2: ha a kétlyukú falra rálõsz egyszerre egyetlen részecskét, és ezt elegendõen nagy számban elvégzed (akár úgy is, hogy 1000 különbözõ laboratóriumban az eredmények összevetésével), akkor megintcsak megkapod a sötét-világos interferenciaképet. tehát a részecske, úgy tûnik, hogy (hullámként) egyszerre mindkét lyukon áthalad.
kérdés: honnan tudja egy "szem" részecske, hány nyílás van a falon? mert ha egy van, akkor golyóbisként viselkedik, ha kettõ, akkor hullámként.
namármost3: felvetõdik, hogy megnézed, melyik lyukon megy át, és mindkét lyukhoz teszel egy detektort. ebben az esetben, ugyanazt kapod, mintha gépfegyverrel lövöldöznél a falra: két, egymástól jól elkülöníthetõ eloszlási ábrát. ha leveszed a detektorokat, megint interferenciát kapsz. tehát a részecske nem csak azt "tudja", hány lyuk van a falban, hanem azt is, hogy figyelik-e, vagy sem.
(részecske=elemi részecske)
ez azért igen elgondolkodtató, hogy akkor mi is van...
az irányát akkor tudod felismerni, ha hullám - akkor viszont nincs helye, mert nem golyócska. a golyócskának meg tudod határozni a helyét (azért, mert az a vizsgálat golyócskát igényel), de akkor már az irányát nem a lenti okból. a technikai feltételek pedig korlátok, hiszen az egész kvantum-alapú gondolkodás is csak egy modell - arra a szintre jól használható és pontos, de vannak állapotok amikor nem. nem végsõ igazság az, hogy nincs golyócska hanem csak egy hullám vagy részecske állapotú valami... csak egy azon a szinten jól közelítõ modell. nem bonyolult ez, ha megvan hozzá az út amin elvezetnek. egy általános iskolában se integrálni tanítanak, hanem elõször összeadni, és a negatív számokkal nem foglalkoznak. (nem is létezett sokáig, ahogy a zérus sem) - mûszaki egyetemi szinten viszont már az integrálás se probléma, mert megvan a vár amit aláépítettek.
én egy kicsit mást olvastam errõl: a heisenberg-féle határozatlanság a kvantumállapot sajátossága. nem azért nem lehet megtudni egyszerrre a részecske sebességét és helyét, mert nincsenek meg a technikai feltételek hozzá, hanem mert nem létezik egyszerre ez a két tulajdonság, mivel a részecskét nem úgy kell elképzelni, mint egy kis golyóbist, hanem mint hullámot, "térfodrot", húrt... még ebben sincs megállapodás :) bonyolult na :)
van egy olyan magyarázat is, hogy egy pár milliomod mm átmérõjû fekete lyuk volt ami átszaladt a Földön, a túloldalon meg valahol az óceánon keresztül távozott...
", az információt -" hitgyülekezetes tanárom, aki vasárnap reggelenként az atv-n közvetített mûsorban szokott tapsolni, és kórusban énekelni. amíg nem ismertem eléggé még hittem neki.
erre is vannak nagyon jó, és érdekes elméletek, amik beveszik a 2 állapot mellé (tömeg és energia) egy harmadikat is, az információt - egészen érdekes dolgokat vázolnak fel, és jól tudnak magyarázni jónéhány élettani folyamatot, amit idáig "mert így van"-al sikerült csak.
atomnak hívják, mert ez lett a neve, és amíg a kvantumkáoszon kívül figyeljük a dolgokat, addig jól mûködik akár a Bohr-féle modell is, meg az egész elektronhéjasdi. ugyanúgy, ahogy arra, hogy 2 ember egy labdát dobáljon egymásnak, ahoz elég a Newton-féle fizikai modell, nem kell a relativisztikus fizikát elõvenni.
hullám, ha arra a tulajdonságára van szükséged, és részecske ha arra. alapvetõen mindkettõ (vagy egyik sem), és ha beleveszed a pozitivista gondolkodást, miszerint csak az létezik, amit ki tudunk mutatni, akkor nem is létezik, hiszen a Heisenbergi egyenletek megmutatják, hogy egyszerre nem ismerheted a pozícióját (mert akkor behatással vagy a sebességére), és a sebességét (mert akkor nem tudod merre van) természetesen a megfigyelõtõl is függ, hiszen ha valamit MEGNÉZEL, akkor elõszöris mondjuk valamivel rávilágítasz, hogy a visszaverõdõ fénysugarakat begyûjthesd - a rávilágítás pedig máris megváltoztatja az állapotát (ha az irányt figyeled, akkor egy szórt fénysugár kell, ami a haladását kimutatja, viszont ez képtelen helyre koncentrálni - a helyre pedig egy koncentrált fénysugár, aminek abból adódóan hogy nagyon kis pontra van irányítva nagyon nagy az energiatartalma, így amint visszaverõdik a részecskérõl átadja neki az energiáját, és megváltoztatja a mozgását - vagyis a helyét tudjuk, a sebessége pedig megváltozott). ez ilyen egyszerû, és egyelõre erre nem találtak megoldást.
alapvetõ probléma, hogy a makrovilágban megszoktuk azt, hogy valami "van" meg "nincs", meg "ekkora" meg "ilyen energiával rendelkezik" - ezek mind csak kvantumfolyamatok eredõi, amit mi úgy látunk. amúgy ha egy sötétben levõ mérõórát te leolvasol, akkor is rávilágítasz a lámpával, amitõl rögtön fel is melegíted... csak az 1 fokhoz képest végtelenül pici változást okoz, ezért elhanyagolod. ez az, amit kvantum-szinten már nem tudsz megtenni, mert a megfigyelés eszközei (jelenlegi elméletek és tudományos szint alapján) nem tudnak nagyságrendekkel kisebbek lenni a megfigyelt dolognál.
-nem, de én nem is vagyok fizikus de energiagombócnak nevezném
Szóval hogy van ez? A fizikusok egyelõre atomnak hívják. Te meg bár elismered, hogy nem értesz hozzá, állítod, hogy õk nem tudják mi az. Ez egy kicsit faramuci nekem...
És a fény most akkor hullám vagy részecske ? Attól függ, hogy minek akarjuk látni. Szerintem valami nagy turpisság van a kvatumfizikában. Milyen dolog már az, hogy a megfigyelõtõl függnek bizonyos mérési eredmények? Ha nem figyelnénk meg, akkor nem is létezne?
van olyan modell, ami szerint igazad is lehet, ha megmondod mi az energia, és ha az atom energia, akkor mi különbözteti meg az anyagtól, és miért viselkedik hullámként :)
mindegy, nem is érdekes, nem kell válaszolni - csak azt akartam itt felvillantani, hogy olyan nagyon könnyû _bármit_ elhitetni azzal, aki hinni akar valamiben, és olyan nagyon keveset tudunk arról, hogy mik lehetnek a magyarázatok. készülgetnek a modellek, de atomi szinten már nagyon nagy problémába keveredik a kísérletezés és a próbálgatás is.
Nekem errõl szól az egyik kedvenc könyvem. Oppenheimer a címe. Mondjuk az nem kvantumfizika. Akkor mégsem arról szól :D De attól még nagyon jó, és laikusoknak is érthetõen magyarázza el, hogy is kell atombombát csinálni. Nem utolsósorban igen érdekes, politikai nézõpontból is.
és nem Hawkinggal kezdtem a tanulmányozást, hanem Arisztotelésszel... onnan kezdõdik az egész, és amíg egy lépés nem tiszta, addig kár továbblépni, mert csak ál-tudás lesz belõle, megalapozatlan, felborítható, és könnyedén félrevezethetõ.
miért ne értenék? én teljesen önképzésbõl az elveit már megértettem, tudom kezelni, és ha felvetõdik valami akkor tudok vele valamit kezdeni "belül". nem az egyenleteket kell tudni, ahoz leginkább elméleti fizikusi diploma + célirányos phd kell. annyiról lenne szó, hogy a "kvantumfizika segítségével" tudjad, hogy mit jelenthet, és hogy mit határol be. hogy ha azt mondják "alagúteffektus" akkor ne egy hegyen átmenõ útra gondolj, vagy ha azt mondják, hogy "valószinûségi hullám", akkor ne próbálj szörfözni rajta...
egyiptomról szólt, feltételezések, hogy hogyan szállították olyan messzire a követeket és építették a piramisokat a kvantumfizika segítségével, nem hiszem, hogy téged érdekelne és tényleg nehéz volt belõle dolgokat kihámozni
annyiban igazad van, hogy rengetegen kovácsolnak elõnyt maguknak abból, hogy azzal, hogy a tudomány eljutott egy olyan szintre, amit az átlagember nem ért, hangzatos és misztikus magyarázatokkal új hitet tudnak mutatni azoknak, akiknek a régi vallások már nem felelnek meg. a legtöbbeknek pedig hitre ÉS tudásra is szükségük van - ebbõl az elsõt megadja nekik, ha már az iskola csak a másodikra nevel. ez egy szükséges része az emberi létnek.
nincs rá lehetõségem, de teljesen felesleges, ilyen maszlagot bármelyik ufo-magazinban olvashatsz, és ugyanannyi fél(negyed)igazságot találhatsz abban is.
valahogy szokássá vált a 'kvantum' szót úgy használni, mintha egy misztikus, érthetetlen, és mindenható valami lenne... kb annyira érti a legtöbb ember aki használja, mint Terry Pratchett Piramisok c. mûvében: "Te, mit jelent az a kvantum? - Írj utána még egy nullát..."
igen, pont ez az állítólagos philadelphia project.
filecserélõkön böngéssz még rá ilyen olyan neveken, de ne várd, hogy túl nagy magyar irodalma lesz a dolognak, fõleg nem online.
amúgy pont azért ajánlottam, hogy elõször ismerd meg amirõl olvasni szándékozol, hogy elválaszthasd a szemetet az értelmes dologtól. ahogy a tegnapi Spektrumos Hórusz Szemében is akkora egetverõ baromságokat mondtak néha - 1-2 mondaton belül önmagukat is megcáfolva... egyrészt tetszik, hogy ilyen határtudományos (néhol áltudományos) dolgot is leadnak, az viszont nem, hogy néhol hibás volt a fordítás (látható volt a képek alapján, hogy másról beszélnek), és a mûsor és a leírás érdekében meghamisítottak dolgokat pl. Tesláról és Einsteinrõl is, olyan dolgokat tulajdonítva nekik, amikhez közük se nagyon volt. Imhotep más tészta, bizonyíthatatlan, hogy melyik írások és mûvek valójában az õ dolgai, és melyiket adták utólag a szájukba.
igen arról van szó :) magyar cikk vagy bármilyen magyar nyelvû írás a témával kapcsolatban nemhiszem, hogy létezik. Ha vágod az angolt akkor kicsit lejjeb a linkeken vannak rövidke írások a témával kapcsolatban
Igen a Philadelphia-kisérletrõl és hasonló dolgokról akarok olvasni de nem feltétlenül bulvársajtó álltal közölt stílusban. Felõlem lehet részletes fizikai magyarázat is a dologról, szivesen fogadnám és elolvasnám azt is, de engem inkább a témában megjelent könyvek érdekelnének pdf formátumban, a tömény fizikai részét ugysem érteném meg... :)
Háát, ha Philadeplhia-kísérletrõl és hasonlókról akarsz olvasni, akkor ez a topik a kvantumfizikából nagyon hamar át fog csúszni a természetfölötti határát súroló, bulvár jellegû összeesküvés-elméletekbe.
Egyetértek, de engem nem a fizikai leírás érdekel hanem maga a történet és az esemény ami akkor és ott történt. Találtam egy érdekes leírást, sztem érdemes elolvasni
szerintem akkor érdemes az ilyesmik keresésébe kezdened, ha a relativitást, az elektromágneses hullámtereket, a téridõt a kvantumelméletet (schrödingertõl hawkingig), és esetleg a string-theoryt már oda-vissza érzed és érted. addig maximum néhány kiragadott szót értenél belõle, és semmit a mögöttes tartalomból.
Errõl szeretnék mégtöbb infót! DC-rõl már szedtem le Nikola Tesla - The Philadelphia Project (ha valakit érdekel üzenjen privátban azt elkülöm neki) írást de ott is nagyából ezt írják le... :(
THE PHILADELPHIA PROJECT PROJECT RAINBOW AND THE USS ELDRIDGE
In July 1943, the destroyer U.S.S. Eldridge pulled into the Delaware Bay area for a United States Naval experiment that involved the task of making the ship invisible. The project's official name is Project Rainbow, but was nicknamed and more commonly known as the Philadelphia Experiment.
Much has been written and speculated about the legendary experiment into invisibilty, but sorting fact from fiction is a near impossible task, especially with the recent influx of misinformation and deliberate disinformation that has been spread by those connected to the U.S. Intelligence community and professional skeptics.
There is much controversy over what exactly happened, but one thing is for sure. For some reason, soon after the test was completed, a massive blanket of secrecy and denial was placed over what happened in Delaware Bay. It is thought that a huge scientific breakthrough was made, and the ship was accurately transported over space and time, disappearing in Philadelphia, Pennsylvania and reappearing in Norfolk, Virginia. Whatever did happen is still not known, but different theories are discussed below:
The "Official" Navy Record
The Navy admits that the U.S.S. Eldridge took part in an experiment that involved wrapping wire around the hull of the destroyer in an attempt to cancel out the magnetic fields of the metal on the ship. This is known as degaussing. This would render the ship "invisible" to underwater magnetic mines that rely on proximity sensors to trigger the detonation. These sensors operate by detecting magnetic fields around ships. Without the magnetic field, the ship would be able to pass through regions mined with these sensors, invisible to enemy mines, but not to radar or vision.
The Navy's report is very plausible, and doesn't mention any exotic results or circumstances. But could this just be a believable account to drop the interest by the general public, leaving only the true minority of investigators in doubt?
Physical Invisibility
Some scientists have developed the theory that the Navy was working on a way to make the ship invisible to vision. However, it didn't involve warping space time or any complex task of a similar nature. This theory suggests that the Eldridge was equipped with high frequency generators that would heat up the surrounding air to cause a mirage, making the vessel invisible.
This phenomenon is naturally occurring, and there have been cases where entire islands have disappeared from view in the right weather conditions. The high frequency generator would heat up the surrounding air and the water (creating a green-colored fog that was said to have engulfed the ship), causing a mirage to form, concealing the ship from view.
The generator would also account for the sickness (physical and mental) of the crew after the experiment. A high freqency generator can cause serious harm to a person's wellbeing, especially at close range. This is more plausible than the degaussing theory, and would also explain the crew's sick condition as a result of the test.
The main problem with these theories though, is that it doesn't explain how the U.S.S. Eldridge was seen in Norfolk, Virginia by the civilian crew of the SS Andrew Furuseth, when the ship disappeared from view in Philadelphia in a space of only about fifteen minutes. There are also details such as crewmen being fused to the hull of the ship and some not even reappearing.
Transported across space and time?
The most interesting theory about the Philadelphia Experiment is that the destroyer did in fact disappear and was teleported across space and time. Supposedly, there was a great number of ingenious scientists (including Tesla and Einstein) that were taking part in the experiment. However, Nikola Tesla was supposed to dead at the time of the Naval experiment.
The theory is that light has to be bent around the ship to make it invisible. To accomplish this, the Navy wrapped the ship's circumference in wire and passed a measured current through it. This caused a huge oscillating magnet to form a magnetic field around the ship, not only bending the light, but space and time as well. The physics of the experiment are reminiscent of Einstein's Unified Field Theory that once you bend light, you are also unwittingly bending space and time as well.
The first time this experiment was undertaken, the ship didn't completely disappear, and an imprint of the hull could be seen sitting in the water. The second time, the ship totally disappeared in a green fog and was sighted in Norfolk, Virginia.
A haunting fact is that when the ship reappeared, the crew were all in a state of disorientation. Some were mentally ill, while other crewmen didn't even return. There were also crewmen that returned embedded in the hull. Later accounts arose about the crewmen, including a former crew member who was involved in a bar fight, and all the participants froze in time, as reported by a local newspaper! There were also accounts of people who were on the ship, spontaneously combusting.
The mystery remains
It is still not known what happened that day in 1943, mainly due to the lack of witnesses coming forth who served aboard the Eldridge. There is also no documentation available to the public which details Project Rainbow. It may have simply been a degaussing experiment. But how did the destroyer appear seconds later in Virginia? Its possible the answer will never be known, but the mystery may be solved when scientists rediscover what happened in Delaware Bay.