Nem jo, ha elbagatelizalod a kerdest. A kvantumvaloszinuseg nem azonos a hetkoznapi ertelemben vett valoszinuseggel.
Nezd meg a szamitast a kvantum-radirnal. A foton minden lehetseges utvonalat szamitasba veszem, es ezek altal adott amplitudok neha kioltjak egymast. Valoszinusegek nem szoktak kioltani egymast.
A ketreses kiserletnel ha mindket res nyitva van, a konstruktiv interferencia helyein 4-szer annyi fotont lehet detektalni, mint egy resnel. A destruktiv helyeken szinte semmit. Mondj egy ehhez hasonlo hetkoznapi statisztikai eloszlast, ha tudsz.
Aki nincs tisztában a statisztikával, illetve a valószínûségek jelentésével az nem feltétlenül jár jó helyen. Már tényleg gyermeteg dolog amit mûvelnek néhányan... Számomra az is meglepõ hogy egy ilyen dologról ennyi önellentmondást tudnak egyesek össze hordani, itt fõleg a macskás elmélkedésre gondolok, hogy lehet hogy nem képes felfogni egy ember azt hogy nem a macska van egyszerre élõ és halott állapotban. Ezt az egész határozatlanságot, valószínûségi állapotokat ráhúzni a mi hétköznapi világunkra - ugye a feldobott pénz szuperpozícióba kerül stb. - röhejes. A pénzhez annyit hogy nincs határozatlanság, az hogy te buta vagy, nem tudod kiszámítani mert nem tudsz elég adatot: légmozgás, közegellenállás sok más adat... nem azt jelenti hogy nem lehet megmondani hogy milyen állapotban van, lesz. ( mielõtt magadra vennéd a buta jelzõt nem személyednek szólt, hanem az emberi tudatlanságnak )
Úgy látom hogy sokaknak van baja az 50-50% értelmezésével. Ez csak egy arányszám, az eredmények eloszlására vonatkozik. Az általunk mért adatok, ezekbõl számolt, következtetett adatok!
Az a filozófia, hogy a gyakorlatban milyen 1-tõl különbözõ valószínûség az amit már biztosan bekövetkezõ eseménynek nevezünk. Az eltûnt személyt meg mondjuk pont akkor találják meg, amely idõtartamkor az addigi eltûnt személyek éppen felét találták meg élve. Ekkor már ugyanarról a kísérletrõl beszélünk. Bár nyilván ezt a kísérletet elég nehéz megtervezni.
Hmm. Ez esetben megint nem lehet megkerülni a filozófiát. Gyakorlatilag ha az izotópokat mesterségesen hozzuk létre (tehát csak annyi van belõlük az univerzum belátható részén amennyit mi állítottunk elõ (ezzel annak a valószínûségét csökkentjük, hogy egy extrém hosszú élettartamút találjunk)) és mondjuk T=0,000000000000001 sec, akkor mondhatjuk, hogy ha egy darabot hozunk létre, az biztosan elbomlik mondjuk 1 sec után. Matematikailag sajnos még mindig nem egészen biztos, de a tippmixen tuti 1,000 odds-al adnák :-) Mindenesetre egy eltûnt személynek is a Schrödinger-macskához hasonlóan az idõben elõre haladva folyamatosan növekszik a halálának a valószínûsége, mindaddig míg meg nem találják. Nem kell hozzá izotóp :-)
De az egy darab izotópnál is idõfüggõnek kell lennie ennek a valószínûségnek, vagyis folyamatosan nõ, a felezési idõ idõpontjában 50%, majd folyamatosan tovább növekszik. Kérdés, hogy eléri-e valaha a 100%-ot (gyanítom nem).
Tévedés, nem szimbolikus. Tényleg azt kell feltételezni, hogy nincs egyértelmû állapot ha ki akarsz igazodni a részecskék világában. Az más kérdés, hogy ebben az esetben olyan dolgot kell feltételezni ami elentmond a htköznapi tapasztalatainknak.
Felhoztam az elõbb példának a rugalmas vonalat amit a statikusok gerendák modellezésére használnak. Az a model is akkor jó, ha megfelelõ a kárdés. A gerenda felfekvásánél, ahol térbeli feszültségállapot van, másképp kell vizsgálni. Ott nem ad jó eredményt a rugalmas vonal modell, mégis bizonyos eredményei ott is használhatóak, csak tovább kell gyúrni.
A valóságban a macska nem lehet élõ és holt egszerre, legalább is ez a tapasztalat. De amíg nem tudjuk mi van vele a modell jó mûködése érdekében azt kell feltételezni hogy mindkettõ egyszerre. Vannak dolgok amit nem tudhatunk, és nem árt tisztába lenni mit is várhatunk el egy modelltõl. A mûködése kétségtelenül kiállná a próbát, az esetek felében meghalna a macska. Amit meg nem tudhatunk azzal kapcsoltba kár reszeni a fingot.
Érdekes amit írsz, és bármennyire is fájni fog ez, de ugyanazt mondod, amit én eddig - csak eddig valamiért az hülyeség volt amit én mondtam, most meg leírod ugyanazt. Na mindegy.
"A macskával az a bibi, hogy az egy tökéletlen modell végeredménye szándékosan felnagyított hibával, hogy megértsd "kicsibe" nincs egyértelmû állapot."
Pontosan ez volt a kérdésem, hogy ha a példa egyértelmûen szimbolikus, akkor miért magyarázzák egyesek úgy, mintha az szó szerint értendõ lenne?
a felezési idõ az az idõ, ami múltán 50% az esély arra, hogy egy izotóp elbomlik. ha sok izotópod van, akkor értelemszerûen a fele az izotópoknak fog elbomlani felezési idõ múlva. ha 1 darabod van, akkor 50% az esély h elbomlik, vagy nem
Ezt nem hagyhatom ki: Mi van ha csak egy darab izotóp atomod van? Mennyi idõ alatt bomlik le? Azért kérdem így mert ha felezési idõt kérdeznék, azt írnád: 1-nek a fele nem egész szám.
Meggyõzõdésem, hogy senki nem akarja PONTOSAN lemodellezni az univerzumot, mert ahhoz legalább egy ugyanakkorát kéne építeni (de inkább nagyobbat). Megnyugtatlak, hogy "nagyban" sincs egyértelmû állapot, csak sok kicsi sokra megy. Mondjuk van egy pénzérméd: jobbról nézed fej, balról írás. Vannak akik mindig csak az egyik oldalát látják: számukra egyértelmû az állapota, vannak akik mindkettõt: azok leginkább röhögnek az elõbbieken. De a legvidámabb az lehet, aki ezt a pénzérmét dobálni is tudja :-)
Azért már kezd közeledni az álláspontunk. Pontosan ahogy írod, mikor a megfigyelést/mérést végzed, anyagi rendszerként mindig csakis egy meghatározott térbeli pontban lehetsz. Ha ez egy detektor, akkor a detektor a megfigyelõ és nem a kísérletet végzõ személy. Klasszikus mechanikai rendszereknél a megfigyelt folyamat alatt a megfigyelõ lehet bárhol (de nem "túl messze"), nem feltétlenül a hullám beérkezésénél vagy akár mozoghat is (persze nem "túl gyorsan"), hiszen a megfigyelt rendszerben végbemenõ folyamatok sebessége elhanyagolható az azokról érkezõ információ (fotonok) sebességéhez képest. Mondjuk valaki ül a tengerparton és nézi ahogy hullámzik a tenger. Kvantumfizkai rendszereknél azonban ez nem mûködik. Ezért nem is láthatod/mérheted a foton "hullámait".
Gyenge próbálkozás, még a flémeléshez is kevés vagy.
Szerintem baromira unalmasak ezek az önjelölt paradigmaváltók. Mindíg van 1-2 aki szészpemeli a fórumot a meggyõzõdédével. Mindenki unja õket, keresi a hsz-t amit nem õ ír, meg ilyenek. Akkor inkáb flémeljünk az sokkal murisabb. Sokkal emberközelibb mint telemszturbálni a fórumot azzal, hogy valaki a fizika atyaúristenének képzeli magát.
Ne haragudj, ne nincs ertelme annak, amit iras formajaban itt eloadsz.
Hát pontos számításokat én is tudok produkálni. pl.: 1+1=2 Aztán hogy mi az egyik egy meg a másik, csak kitalálok valamit ami jól hangzik és tudósfélének tûnök tõle. De ha mégse. mert mondjuk meghaladja a tehetségemet, maj te segítesz, van benne rutinod úgy látom.
Ezt a rejtett folyamatot a legjobban a felezesi-ido mutatja meg nekunk. Ha egy izotop felezesi ideje 5730 ev, akkor ott ennyi ev alatt mindig az adott mennyiseg fele bomlik el. A rakovetketo 5730 evben pedig a maradek fele. Ez nem lenne lehetseges, ha az izotopok mindig teljesen hatarozott allapotban lennenek. Az allapotuk, pont ugy, ahogy a hullamfuggvenyben le van irva MATEKKAL, folyamatosan megy at egyikbol a masikba, Ennek ellenere nem merheto koztes allapot. A valosag ez.
"mûködésére nem jöhetsz rá." En ertem, de suketeknek es vakoknak nem lehet elmagyarazni semmit. Linkeket adtam, youtube videokat, es ismet az megy. hogy en hiszen, en talaltam ki.
Nektek mi bajotok van? Remelem nem ragajos. LOL Olvass el EGYSZER egy igazi fizikakonyvet. En arrol irok, nem egy alomvilagrol amiben te meg itt nehanyan eltek.
Az egész elmélet csak egy modell a világra ami bizonyos feltételek közt jó eredményt ad. Elég jól le lehet írni vele a valóságot. A macskás példa csak a tökéletlenségének a felnagyítása. Sajnos vannak dolgok amiket elméletileg sem tudhatunk, ez áll a háttérben semmi több.
Most épp olyan kedvem van, hogy írok róla, becsüld meg, nem sok ilyen van, hátha lejön belõle valami. Bár tudom, hogy nagy valószínûséggel lepereg rólad, mert a gonosz tudósok mágiája nem fog rajtad. Aztán majd az ilyen önjelölt zsennikkel mint ez itt kielégítheted az igényeidet ami a világ megértésére irányul a magatok szintjén.
Igazából egészen pontosan nem tudhatunk semmit. Tegyük fel, hogy valamilyen csoda folytán tudomást szerzünk a világ összes törvényszerûségérõl, és tudunk csinálni az egész világ állapotáról egy pillanatfelvételt. Tekintsünk el attól, hogy ez lehetetlen, és a kvantummechanikai ismereteink szerint tökéletesen értelmetlen még a felvetés is. De a kedvemért mégis gondolj bele józan paraszti ésszel, elavult mechanikai szemlélettel, és meglátod visszajutunk az elejére, hogy miért is lehetetlen ez az egész, és miért kell egészen másképp gondolkodni. Naszóval adott minden, túl vagyunk a nehezén, csak ki kell számolni mi lesz. Minden adott, hogy tökéletes jóslatot készítsünk. De a számoláshoz is kellenek dolgok, legalább papír meg cerüza. Asszem belátható, hogy ez azért igen nagy pazarlás lenne anyagfelhasználás szempontjából, rengeteg részecskét pazarolnánk pár rászecske nyomonkövetésére. És mivel minden hat mindenre igen nagy bajba vagyunk a technikai megvalósítással. A legegyszerûbb ha 1:1-es modellt csinálunk, az igényli a legkevesebb anyagot. aztán így az se baj, ha a modellünk egyes részei olyan fura állapotba vannak amit nem értesz, mert ha figyeled a modellet a valóság nyomon követhetõ. Asszem innentõl egy óvodásnak is egyértelmû, hogy ha negszekadsz akkor se fogsz tudni tökéletesen jósolni. Képtelenség, még akkor is ha kizárod magad a világból, és újrateremtesz magad körül mindentt, mert az imént gyakorlatilag azt írtam le.
Lehet hogy szarul hangzik, de ez van. Hagyományos mechanikai szemlélettel is ugyanolyan képtelenség az eredmény mint a macskás példa. A tanulság az lenne, hogy ne akarj mindent megtudni, az "eredetre" a világ ténykeges mûködésére nem jöhetsz rá. Az alma lefelé esik mindneki láthatja, de hogy egészen pontosan miért azt sose tudhatja meg biztosan senki, mindíg lesz egy kis ha, meg talán. A macskával az a bibi, hogy az egy tökéletlen modell végeredménye szándékosan felnagyított hibával, hogy megértsd "kicsibe" nincs egyértelmû állapot. Egyenlõre ennyit sikerült összehozni a valóság leírására. Olyan mint egy rugalmas vonal. Gondolom sose láttál még rugalmas vonalat. Ez nem véletlen mert nincsen, mi találtuk ki. Viszont egy gerenda méretezésénél sokszor tekintjük annak a gerendát, mert elég jó eredményt kapunk. A kvantummechanikai modellek is csak ilyen elég jó eredményt adnak. Csak az benne a fura, hogy a hétköznapi gyakorlatban nem tapasztalható dolgokat kell feltételezni, pl. azt, hogy a magcska se nem élõ se nem holt. Most má teccik éteni?
Alapvetõ dolgokkal nem vagy tisztába, innen ered, hogy azt hiszed olyat tudsza mit más nem, és olyan dolog jutott eszedbe min még senkinek.
Nem te vagy az elsõ önjelölt paradigmaváltó itt a fórumon. Szép ambícióid vannak, de ehhez kicsit több kell mint amid van. Az elszántság, az önámítás és a meddõ munka kevés lesz :)
Pont az a baj, hogy nem csak tanulok ertik felre, hanem oktatok es meg nagy tudosoktol is hallottam erdekes megkozeliteseket.
Mar irtam, a hullamok lehetnek szuperpozicioban, de a hullamok nem elektronok, nem fotonok es nem macskak. Fuggetlenul attol, hogy leteznek ezek a hullamok vagy nem.
Ha merest vegzel, mindig egy hatarozott valszt kapsz. Az elektron itt van, vagy ott. up vagy down a spinje egy magneses terben. A meresnel meg a kvantum-rendszereknel sincs kevert valasz. De. A valoszinusegi leiras szerint a foton 'hullama' /akarmi is legyen az/, mindket resen athaladt. At kellett hogy haladjon, mert e nelkul semmi ertelme az interferencianak. A foton, mint meresi eredmeny, es a hullam, mint leirasi mod, ket kulonbozo dolog. Hullamot soha nem mersz, csak rautalo jeleket kapsz, mint az interferencia. Rezegni sem latod se a foton, se az elektront, csak az interferencia mintabol visszaszamolhatsz egy hullamhosszt.
Ez ilyen ketarcu dolok. Az sem helyes, ha csak az egyiket fogadom el, es nem veszek tudomast arrol, hogy ezeket a hatarozott allapotokat ugy kapom, hogy hullamokkal szamolok.
Hetkoznapi esetben NEM hullamokkal szamolod az esemenyek valoszinusegeit.
Igen is furcsa a kvantumvilag. DE a macska nem lehet egyszerre elo es holt. Nyilvan. xD
Te talán tudod a választ? Ha nyilvánvaló, hogy a macska nem élõ is és halott is, akkor hogyan juthatnak többen is, akik magukat racionális, logikusan gondolkodó embereknek mutatják be, olyan következtetésre, hogy az a macska az márpedig élõ IS és holt IS.
Ha neked ez nem magas, akkor halljuk a te verziódat!
A foton-energia kvantumoknak klasszikus magyarazatuk is van. A Bragg-diffrakcio, ha a Compton-hullamhossz egy racstavolsag.
Ha feldobok egy pénzérmét az meg egy igen különleges fej-írás állapotban van mindaddig, amíg meg nem nézem, hogy fej vagy írás lett. Miért kell ebbe belekeverni a kiscicákat? :-)
" A beamsplitteren athaladaskor a faziseltolodas sokmindentol fugg, vegyuk 90 foknak."
Ez fokepp a feny anyagban megtett utjatol fugg. Lehet akarmennyi.
Ki lehet ezt is probalni. float athalad=M_PI/3; Az oszto akarmennyi lehet, csak ne 1. Interferenciat kapunk igy is.
Jól esõ érzés tölt el,akkor amikor biztosan tudom rengeteg okos ember él e kis hazánkban.De mégis ott a Plátói kérdésem.Miért hívják,a hülyék Országának a Magyart?
Na igen csak kéne hozzá,egy "Goauld"szarkofág!HI-HI
Ha igaz lenne az elo-holt keverek macska, akkor elerheto lenne az orokelet, csak be kellene 'fagyasztani' a macska kvantumallapotat az elo allapotba.
Ez pedig a kvantumfizika szerint ugy erheto el, hogy folyamatosan megfigyeljuk. ..es biztos lesz olyan, aki elvegzi majd ezt a kiserletet is. xD
Volt egy paranormális esetem.Álltam a tengerparton,merengõen és láss csodát!Szembejött velem a hullám!
Ket kulonbozo hullamhosszu es fazisu hullam interferal. Ugy hihetetlen?
Ennel csal az a bosszantobb, amikor egy tanult ember nem hajlando szamolni, de koti az ebet a karohoz. A mozgo testek osszemennek, ez kiszamolhato es igaz. A feny pont ugy viselkedik, mint egy klasszikus hullam, csak a mozgo orak lassabban jarnak, aminek az a kovetkezmenye, hogy a relativisztikus Dopplerben ez a lassulas megjelenik minden fenyforrasnal.
Es akkor nekem magyaraz, hogy de nem. De igen, Szamold ki. Ha nem igy tanitottak neked, az nagy baj, mert az illeto sem szamolta ki. Tessek szamolni, nem ertelmetlensegeken vitatkozni.
" Lehetséges hogy eredendõen ebben az állapotban vannak, mert így állhatnak csak elõ... "
Semmit mast nem kellene tenned, csak szamolni.
Ha megmerem az egyik feny polarizacios iranyat egy polarizatorral, akkor UGYAN ABBAN A BAZISBAN a masik iranyban halado fenynek erre meroleges lesz a polarizacios iranya.
Nem szamit, hogy az ott levo polarizator hogy all. Allhat teljesen mas iranyba is. A foton olyan valoszinuseggel fog atmenni rajta, mint az a polarizalt fenysugar, ami mar atment a masik oldali polarizatoron.
Szamolj. Nem fogod mashogy elhinni. Shut up and calculate. Egyesek szerint ezt is Feynman mondta, lehet hogy nem.
Na, ujra elolvastam a kvantum-radart. Kiszedi a kiserleti berendezesbol az egesz tukor-beamsplitter rendszert. Ennek igy semmi ertelme. Pont az ott letrejovo faziseltolodas a lenyeg. Ha nincs fazis varialodas, akkor nincs interferencia a D0 detektoron. A kvantum-radar nem mukodhet. Nincs miert mukodjon. Mint mar irtam, a D0 detektoron nincs onmagaban interferencia soha. Ezt az altalam belinkelt cikkben is jol latszik, de ki is szamolhato. Iterferencia csak es kizarolag D0-D1 es D0-D2 detektor parosok KOZOS detektalasai adjak ki. Ha elnezem ezt a kis tevedest, akkor is vissza kellene hozni az informaciot a szkennelt galaxisbol, ami mindenkepp rengeteg idobe tellne. Az elgondolas tobb sebbol verzik.
A D1 detektorra erkezo piros nyomvonalu foton ket zolddel jelzett beamsplitteren halad at, es egy tukorrol verodik vissza. A beamsplitteren athaladaskor a faziseltolodas sokmindentol fugg, vegyuk 90 foknak. Ekkor a kapott fazis f0+90+90+180. A masik utvonal, ami a D1 detektorba vezet, vilagoskek. Itt az also resrol erkezo fotonra ket tukrozodes es egy athaladas esik. ez f0+180+180+90 faziseltolodast ad ki.
A D2 detektorhoz szinten ket lehetseges utvonalon erkezhet foton, de itt a piros nyomvonalu tukrozodik ketszer, mig a a vilagoskek csak egyszer.Ebbol egyszeruen levonhato a kovetkeztetes, a fazis-kioldas pont forditott, mint a D1-re erkezo fotonoknal. Ellentetes az interferencia. Tehat interferencia mar megvan a D0 detektor nelkul. A D0 csak azert kell, hogy az f tavolsag fuggvenyeben varialni tudjuk a fazist, igy egy lathatova interferencia mintat tudunk letrehozni.
Az Idõképes cikk alatt van lehetõség kommentelni, úgy láttam a cikk szerzõje, Nagy Gergely "ng" néven már többször válaszolt a felvetõdött kérdésekre - kíváncsi volnék, hogy mivel érvelne, ha leírnád neki a szerinted hibásnak vélt dolgokat. Legalább egy próbát megérne, nem?
Ha cirkularisan polarizalt fenykent tekintunk a fotonokra, az sem magyarazza meg, miert nem merunk egyszerre fotonokat meroleges polarizator allasnal. Hiszen csak linearisan polarizalt feny lesz beloluk, ami legfeljebb annyi kovetkezmennyel jar, hogy fazisbeli kulonbseg lesz koztuk.
De a foton nem egyetlen hullamfazis, hanem az egesz kiterjedt hullamfront rejt egyetlen fotonnyi energiat. A faziskulonbseg nem magyarazza meg, miert nem merunk egyszerre fotonokat meroleges polarizatoroknal.
Vagy ha igen, hogyan?
Csak hogy itt legyen
"A fotonnak spinje is van, amely független a frekvenciájától. A spinjének nagysága \sqrt{2} \hbar és a mozgásirányába mért vetületének nagysága, azaz helicitása, \pm\hbar. Ez a két lehetséges helicitás a foton két lehetséges cirkuláris polarizációjával (jobbos és balos) kapcsolatos."
http://hu.wikipedia.org/wiki/Foton
Ugyan az tortenik nalad, mint az idodilatacio temajaban. Nem ismered a reszleteket, vagy egy elnagyolt elkepzelesed a dologrol, es van egy egyszerunek latszo magyarazatod ra.
Azt kell mondjam, helyes a logikad. Ha a foton spinje lenne egyben a polarizacios iranya is, akkor lehetne ugy, ahogy irod.
De az nem a polarizacios irany, es nem is oldja meg a problemat.
Nem vagy tisztaban a polarizacio fogalmaval. Ennek igy nincs ertelme.
A fotonnak igazabol spinje van. De az nem a polarizacio. Polarizaciorol inkabb a fotonok sokasaganal beszelhetunk. A polarizator polarizacios tengelye pedig erre meroleges. Semmi kozel a foton haladasi iranyahoz. Arra meroleges, es ugy forgatjuk. Amit irsz, nem jo.
Az adott fotonokat valamilyen tulajdonságuk alapján szétválasztották (vagyis megmérték). Ennek a tulajdonságnak pedig egyértelmû függvénye lehet a vizsgált polarizációs irány. Tehát megmondtam ez egyik irányban polarizált fotonnak hogy menjen jobbra a másiknak meg hogy balra, majd elcsodálkozom rajta, hogy ezek tényleg arra mentek, és mindig éppen ellentétes a polarizációs irányuk.
Fogalmazhatok egyszerubben is. Ha van ket gitar 20 km-re egymastol, mindketton egy elszakithatatlan hurral, akkor mindket hurt kihuzhatom 20 km-re a gitartol, igy amikor elengedem oket, rezges kozben interferalni fognak. Nem szamit mennyivel terjed a hang, nem szamit mennyi a frekvenciajuk. Feynman szerint a kvantumfizika egy nem terjedo rezgest ir le. Nos, ez a rezges sem terjed. Megfelel a kvantumfizika feltetelenek.
" az alany akin a kísérleteket végzik mégis mirõl számolna be?"
"kvantummechanika másképpen magyarázza a gravitációs erõt "
Kis kiegeszites. Az sehogy nem magyarazza, a kvantumgravitacios elmeletek probaljak, egyenlore nem sok sikerrel. De ezek mar magukba foglaljak Einstein elmeletet.
Igen, a huros dolgot igy ertettem. De lassuk bovebben. Adott egy problema, nevezetesen tavoli hullamok 'latjak' egymast. Kepesek kioltani vagy erositeni egymast, persze csak latszolag. Erre a viselkedesre tobb valasz lehetseges. Jelenleg nem ismert a helyes valasz. Peldaul a kvantumfizika meg sem probal valaszt adni, csak elirja az esemenyeket hullamokkal, meglepoen jol. A kvantumfizikan belul az a megdobbento, hogy ezek a hullamok latszolag nem leteznek. Itt a kiserletekben nem ezeket a hullamokat merjuk, hanem az amplitudojuk negyzete ad egy valoszinuseget, ami nekunk megmondja, hogy egy reszecsket milyen valoszinuseggel talalunk egy adott allapotba. Remelem egyertelmu, hogy en mar nem ezekrol a hullamokrol irok, hanem egy feltetelezett hullamrol, ami tenyleges rezges a vakuumban. Igy amikor azt irom, hogy vegtelen amplitudoju, ezekre gondolok. Hiszen a kvantumfizikaban nem vegtelen az amplitudo, hanem normalt. Ez annyit jelent, hogy ha egyetlen reszecsket irunk le, annak a letezesi valoszinusege az adott hullamterben 1. Ez nyilvanvalo annak, aki tanulta. Ha en azt mondom, hogy a hullam amplitudoja vegtelen, az csakis egy masik elkepzelt hullam lehet. De ne legyen vegtelen ,csak eleg nagy ahhoz, hogy egy masik iranyba tarto hullamfronttal rezonalni tudjon. Ez mar kikuszoboli az idoben visszafele halado hullamokat, ami ismet csak egy feltetelezes. Nyilvan a kvantumfizika nem beszel valos hullamokrol, igy nem is haladnak a hullamok sehova. Visszaterve a nagy amplitudora. Normal hullamoknal az energia az amplitudo negyzete. Ha a hullam egy masik hullamnak a Bragg-diffrakcioval ad at energiat, akkor csak a hullam frekvenciaja szamit, az amplitudoja lenyegtelen. Ezert ebben az elmeletben lehet a valos hullam amplitudoja akarmekkora. A gitarhur peldaval azt akartam megmutatni, hogy nem szamit, mennyire leng ki a hur, a frekvencia mindig ugyan annyi marad. Marpedig most pont ez a lenyeges. Igy az amplitudo akkar akkora is lehet, hogy egy tobb km-re levo masik hullammal interferaljon. Abszurd? Az. De hat a vilag is az. Mit lehetne felhozni ellene?
Bocsi hogy ha már elveszítette az aktualitását, amikor az üzenetet küldtem nem néztem meg hogy van még egy oldal teli hozzászólásokkal. :)
A gitárhúr példa szerintem nem arra vonatkozott hogy maga a húr mennyire van kifeszítve két végpontján, tehát hogy mekkora feszültséget tárol, hanem amikor pl.: az ujjaddal megpendíted, mindegy hogy csak picit megpöckölöd, vagy erõsen a húrok közé csapsz. :) Mondom ezt úgy hogy nem értek annyira ennek a fizikai hátteréhez, hogy pontosan milyen össze függés van a húr feszessége, rá ható erõk és az általa létrehozott rezgés, frekvencia között, de nekem reálisnak tûnik hogy ~közel állandó lesz a freki ha ugyan azt a húrt pengeted...
Egy kérdés a gravitáció mibenlétével kapcsolatban, úgy tudom hogy a kvantumfizika, kvantummechanika másképpen magyarázza a gravitációs erõt mint Albert Einstein Relativitás Elmélete. Na most, szerénytelenül állítom hogy a Einsteini gravitációt értem csak hogy azon ne essék annyi szó, de mi van a kvantum-os gravitáció magyarázattal. Arról valaki érthetõen vagy valami forrás, kísérletek stb. ? ( graviton még nem játszik )
Komolyan úgy gondolod hogy az a valóság ami a te fejedben van, amit el tudsz képzelni, fel tudsz fogni? Ne viccelj már. :) Természetesen nem az a lényeg hogy mekkora tudásod van, hogyan képzõdik le az Univerzum az elmédben, az olyan amilyen, független tõled, tõlem. Attól még hogy nem ismerték/ismerjük a (fizikai) törvényeket még mûködnek és jelen vannak. Szerintem nem szûnik meg a valóság attól mert egy ember meghal, az hogy számára megszûnik-e már túlhalad az én tudásomon. :D Számomra a kvantumfizikai jelenségek nagyon érdekesek, bonyolultak. Ehhez az egész macskás dologhoz én annyit írnék hogy nem történhet meg az hogy egy ilyen összetett, élõ szervezet egyszerre(egy idõben) egynél több állapotban legyek. Nekem mindig az jut az eszembe hogy próbáljuk megcsinálni, az alany akin a kísérleteket végzik mégis mirõl számolna be? Tudom hogy jelenleg ez nem lehetséges mert bár a jelenség szépen leírható, még mûködik is kis méreteknél, atomoknál molekuláknál is(talán).
Valaki még sublimiter nagy mennyiségû hozzászólása elõtt feltöltött egy érdekes képet. Röviden olyasmirõl szólt mint ahogy a kétréses-kísérletet tovább fejlesztenénk. Nem csak egyszer kényszerítjük a fotont, elektront stb... hogy áthaladjon egy olyan szûrûn melynek két párhuzamos rése van, hanem a réseken már átjutott részecskéket ismételten kitesszük ennek... Nahát az eredmény az érdekelne engem, vajon tényleg megsokszorozódna a végén, mikor felfogjuk ernyõn, vagy valamilyen mérõberendezéssel. Hogyan alakulna az interferencia kép mikor különbözõ összeköttetéseket, kapcsolatokat létesítenénk az olyan "hullámok" vagy "részecskék" között melyek külön úton haladtak.
Még valami a kvantumteleportációnak nevezett jelenséghez, inkább csak kérdés. Mi van ha úgy képzeljük el hogy nem az történik hogy akkor adnak, cserélnek információt amikor megmérjük az egyiknek valamely állapotát. Lehetséges hogy eredendõen ebben az állapotban vannak, mert így állhatnak csak elõ... Úgy értem hogy van két gömböd, mind a kettõnek van színe, ezek különbözõek. Egyik legyen kék a másik piros. Hogyha a két gömb távolodik egymástól és egy adott pillanatban megmérem az egyiknek bizonyos tulajdonságát, most a 'színét', kapom hogy kék, akkor nem azt történik hogy a másik azonnal (valamiféle szuperpozícióból) piros színt kap, hanem egyszerûen piros volt eddig is.
Kristóf azt írja, hogy "téridõ-plazma", nem azt mondja, hogy a téridõ áramlik, hanem a téridõben van valamilyen "anyag"(?), ezt nevezi õ plazmának, és aminek tulajdonképpen mi is a szerves részei vagyunk, ez áramlik, minden tömeg nyeli (a gravitációt is ezzel magyarázza). Ezt is érdemes elolvasni: kérdések és válaszok
Most jottem ra, hogy nem kell feltetlenul idobeli visszahatas a hullamokhoz. Eleg, ha a hullam amplitudoja vegtelen nagy, igy akar az egesz galaxist besoporheti, mindig ugyan annyi marad a frekvenciaja. Mint egy gitarhur. Mindegy milyen erovel huzod ki, mindig ugyan azon a frekvencian szol.
Azert a helyzet nem teljesen ugyan az, de kozelitoleg igazad van. Nem lehetseges informaciot kuldeni.
Hetkoznapinak azert nem neveznem. Hacsak nem nevezzuk annak az idoben visszafele halado hullamokat. Mert vagy azt fogadjuk el, vagy azt, hogy a ket kulonbozo iranyba halado foton valojaban egy reszecske. Mindket kep bizarr.
Nos igen. Attól hogy valaki a kvantumfizika színeiben értelmez egy hétköznapi eseményt, sokan azt hihetik, hogy valami különleges dolog történt. Pl. van egy rádióadó melytõl én és Béla is 50 km-re vagyok ellentétes irányban. Ekkor pontosan ugyanabban a pillanatban jelentkezik ugyanaz az információ nálam, mint Bélánál egymástól 100 km-re. De mivel én ezt az információt nem tudom befolyásolni Béla irányába, így ez nem valódi információ küldés. Mégis tudományos cikkekben úgy állítják be mintha ez az esemény kvantumfizikai szinten az lenne.
Tisztelem azt a tobb evtizedes munkat, amit ebbe az irasba beleolt. De a fogalmakat helyesen kell hasznalni. A terido helyett irja azt, hogy eter. Az aramolhat, ha letezik. A terido egy 4 dimenzios sokasag, ami mozdulatlan. Ertelmetlen azt irni, hogy aramlik. Igy senki nem fogja komolyan venni a szamitasokat. Pedig van az egeszben valami.