Homályba borult az értelem Fekszünk egy húsboltban a mérlegen Áruk van, csak értékünk nincsen Vágóhídra szült minket az Isten Válasz már nincs, igaz kérdés is alig Csak ennyi az élet: faltól falig És egy kirakatban hideg-mereven Húskampón lóg a szerelem...
Hát igen, érdekes, ebben a korban (nem megsértõdni) tipikusan ilyen jellegû verseket ír az ember. Nekem tetszik, nem vagyok nagy mûértõ, egyedül a szóismétlésekkel van némi kivetnivalóm (becsuk, zárt, bezártad, te zártad).
- személyes jellegû (egy egy leánynak, vagy személynek szánt versek) - lázadó versek (magyarország sorsáról...) - búversek (személyes jellegû pillanatnyi vagy tartós bajokról) - jelentésversek (bizonyos helyeken az adott érzelmek feljegyzése rímekben)
Akkor kedveskedek még néhánnyal (össz vissz több mint 100 van már)
Bezártad szavaim
Magamra maradtam, magamra, Bár szívem nyitott kamra, Hiába jön szó ajkamra, Hiába teszem érzelmem ablakomba...
Becsukod ablakom gorombán, S zártság gyanánt, Meg nem értheted, Mit beszélek neked...
Hiába mesélek, Hiába kertelek, Az ablakkal, ahogy akartad, Gondolataim is bezártad...
Hogy megérts, neked kell lépned, Ablak zárát erõvel feltépned, Hagynod, hogy szavaim elérjenek, S hogy õk veled megbékéljenek...
Akkor érteni fogsz, Száddal máshogy mosogolysz, Mert szavaim te zártad börtönbe, Ablakot nyitva megérted õket örökre...
Nem vágom beléd a kést persze, tudom, van benne olyan utánzás, ami bejött az agyamba amit hallottam máshonnan, és olvastam, beleszõttem ugyan, de ezt egy valós eseményrõl költöttem, nagyon könnyen meglett ez a versike, és én azért tartottam/tartom is szépnek
Bátor de szép dolognak tartom egy ilyen jellegû topic nyitását ezen a fórumon. Félõ, hogy pár emberke csak gumikszobaként fogja használni :-/ Nekem abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy egyik költeményem megjelent egy kisebb újság irodalmi cikkében. Dehát azok az idõk már elmúltak, az életem teljesen más irányt vett, és az ihlet is elszállt. Kíváncsian várom verseid.
Alapestben ha nem olvasott volna az ember már több ezer +1 szerelmes verset melyben a "csillogó szemünkbe nézve -tõl, a "Te vagy kit álmomban láttalak, Te vagy akit vártalak," elõfordulása átlagosan 10 / 8 arány megtalálható, azt mondanám romantikus darab. Egyébként pedig meg tele van utánzásokkal és közhelyekkel. Nincs súlya, nincs szenvedélye, nincs érzéke. Egyébiránt, mint lelkes amatõrtõl kiváló munka, hisz szárnyaló és érzelmes fantáziára vall.
Meglepõdtem, hogy lett ilyen topic, és örültem neki, mert nyáron megszállt az ihlet, és költöttem egy verset.
Nekem nagyon tetszik Remélem nem lesz túl rossz kritika, kezdõ vagyok:DDD
Boldog és szomorú percek
Milyen szép érzés árad bennem, amióta csak megismertelek. Azóta minden percben rád gondolok, szívem csak érted dobog.
Te vagy kit álmomban láttalak, Te vagy akit vártalak, Kérlek ne hagyj el soha, fogd a két kezem, engedd hogy szeresselek, amíg lehet. Bár a sors kegyetlen, szerelmünk nem teljesedhet be, tiltott zóna ez nekünk, mivel mást rendelt az élet nekünk.
Egymás csillogó szemünkbe nézve, tudjuk ezt jól, és nekem könnycsepp gördül le az arcomon. Kezeddel letörölve könnyem, bánatom elfelejtem, hisz csak enyém vagy abban a percben.
De az idõ gyorsan elszáll, és Téged visz a vonat már, szemeim újból könnybe lábad, mert messze a következõ találka. Eme könnyek boldogság és bánat egyszerre, a vonat elvitt Tégedet, ó de nehéz percek ezek, de szívem súgja, ne bánkódjak, visszajön a boldogság hamarosan.
Szívemre hallgatva, könnyeim visszafojtom és újra boldog vagyok, Én egy fohászt mondok, Drága Istenem, kérve kérlek, adjál még sok boldog perceket nékem.
Akkor én el is kezdeném a sort, egy régebbi versemmel :)
Éjjel, magányosan ...
Az idõ megint késõre jár, Az emberek alszanak már. A szomszédban csak horkolás Hangosan, mint a háborodás.
Csak egymagam vagyok ébren, Agyam jár, kezeim tétlen. Tenni ilyenkor sem tudok, Csak, mint szoktam, gondolkodok.
Most leültem asztalomhoz, Hozzányúltam papíromhoz, Kezembe tollat is vettem, Hátha lesz az íráshoz kedvem.
Úgy érzem, ez nem fog menni. Tán aludni kéne menni, Hisz aludva nem gondolkodom, Legalábbis, hogy min: nem tudom.
Ezért hát félre tollam, Nem kell, hogy írjál rólam. Lelkem, adj fáradtságot; Álmom, hozz Szabadságot!
2004.11.14 - 03:17; Dunaújváros
Sziasztok!
Tudom, hogy a versírás ma nem egy népszerû és elterjedt dolog országunkban, de mégis azért sokan próbálkoznak a mûvészet ezen ágával is.
Ez a topic lehetõséget nyújtana arra, hogy a fórumozók által írt verseket kielemezhetnénk, megbeszélhetnénk, és akár nagy tehetségeket is találhatunk egymás közt...