Tudom, hogy a versírás ma nem egy népszerû és elterjedt dolog országunkban, de mégis azért sokan próbálkoznak a mûvészet ezen ágával is.
Ez a topic lehetõséget nyújtana arra, hogy a fórumozók által írt verseket kielemezhetnénk, megbeszélhetnénk, és akár nagy tehetségeket is találhatunk egymás közt...
Akkor én el is kezdeném a sort, egy régebbi versemmel :)
Éjjel, magányosan ...
Az idõ megint késõre jár, Az emberek alszanak már. A szomszédban csak horkolás Hangosan, mint a háborodás.
Csak egymagam vagyok ébren, Agyam jár, kezeim tétlen. Tenni ilyenkor sem tudok, Csak, mint szoktam, gondolkodok.
Most leültem asztalomhoz, Hozzányúltam papíromhoz, Kezembe tollat is vettem, Hátha lesz az íráshoz kedvem.
Úgy érzem, ez nem fog menni. Tán aludni kéne menni, Hisz aludva nem gondolkodom, Legalábbis, hogy min: nem tudom.
Ezért hát félre tollam, Nem kell, hogy írjál rólam. Lelkem, adj fáradtságot; Álmom, hozz Szabadságot!
2004.11.14 - 03:17; Dunaújváros
"Hiba az van benne, de próbálkozásnak nem rossz" Ezt Anya mondta aki történetesen irodalom tanár :)
Meglepõdtem, hogy lett ilyen topic, és örültem neki, mert nyáron megszállt az ihlet, és költöttem egy verset.
Nekem nagyon tetszik Remélem nem lesz túl rossz kritika, kezdõ vagyok:DDD
Boldog és szomorú percek
Milyen szép érzés árad bennem, amióta csak megismertelek. Azóta minden percben rád gondolok, szívem csak érted dobog.
Te vagy kit álmomban láttalak, Te vagy akit vártalak, Kérlek ne hagyj el soha, fogd a két kezem, engedd hogy szeresselek, amíg lehet. Bár a sors kegyetlen, szerelmünk nem teljesedhet be, tiltott zóna ez nekünk, mivel mást rendelt az élet nekünk.
Egymás csillogó szemünkbe nézve, tudjuk ezt jól, és nekem könnycsepp gördül le az arcomon. Kezeddel letörölve könnyem, bánatom elfelejtem, hisz csak enyém vagy abban a percben.
De az idõ gyorsan elszáll, és Téged visz a vonat már, szemeim újból könnybe lábad, mert messze a következõ találka. Eme könnyek boldogság és bánat egyszerre, a vonat elvitt Tégedet, ó de nehéz percek ezek, de szívem súgja, ne bánkódjak, visszajön a boldogság hamarosan.
Szívemre hallgatva, könnyeim visszafojtom és újra boldog vagyok, Én egy fohászt mondok, Drága Istenem, kérve kérlek, adjál még sok boldog perceket nékem.
Alapestben ha nem olvasott volna az ember már több ezer +1 szerelmes verset melyben a "csillogó szemünkbe nézve -tõl, a "Te vagy kit álmomban láttalak, Te vagy akit vártalak," elõfordulása átlagosan 10 / 8 arány megtalálható, azt mondanám romantikus darab. Egyébként pedig meg tele van utánzásokkal és közhelyekkel. Nincs súlya, nincs szenvedélye, nincs érzéke. Egyébiránt, mint lelkes amatõrtõl kiváló munka, hisz szárnyaló és érzelmes fantáziára vall.
Bátor de szép dolognak tartom egy ilyen jellegû topic nyitását ezen a fórumon. Félõ, hogy pár emberke csak gumikszobaként fogja használni :-/ Nekem abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy egyik költeményem megjelent egy kisebb újság irodalmi cikkében. Dehát azok az idõk már elmúltak, az életem teljesen más irányt vett, és az ihlet is elszállt. Kíváncsian várom verseid.
Nem vágom beléd a kést persze, tudom, van benne olyan utánzás, ami bejött az agyamba amit hallottam máshonnan, és olvastam, beleszõttem ugyan, de ezt egy valós eseményrõl költöttem, nagyon könnyen meglett ez a versike, és én azért tartottam/tartom is szépnek
- személyes jellegû (egy egy leánynak, vagy személynek szánt versek) - lázadó versek (magyarország sorsáról...) - búversek (személyes jellegû pillanatnyi vagy tartós bajokról) - jelentésversek (bizonyos helyeken az adott érzelmek feljegyzése rímekben)
Hát igen, érdekes, ebben a korban (nem megsértõdni) tipikusan ilyen jellegû verseket ír az ember. Nekem tetszik, nem vagyok nagy mûértõ, egyedül a szóismétlésekkel van némi kivetnivalóm (becsuk, zárt, bezártad, te zártad).
Homályba borult az értelem Fekszünk egy húsboltban a mérlegen Áruk van, csak értékünk nincsen Vágóhídra szült minket az Isten Válasz már nincs, igaz kérdés is alig Csak ennyi az élet: faltól falig És egy kirakatban hideg-mereven Húskampón lóg a szerelem...
te irtad? :) a formája tetszik meg a mondanivaló is :)
Alél a lélek és rest a test Semmi esélyed, hogy megszerezd Azt, amire úgy vágytál Egyre lassabban hatnak a vegyszerek Megint csak elölrõl kezdheted Pedig már a megváltástól is megváltál A szemmel verés már nem büntetés De jutalomnak még mindig túl kevés Az élet utáni halál ígérete Azt hiszed, hogy az Úr hangja szól Pedig igazából csak túl sokat iszol És visszabeszél a józanság kísértete Azért néha még felébred a gyanú: A dezodorod túl temetõszagú És a névtáblád leginkább egy sírfelirat Istent hívod, de õ nem figyel Nem mindig menny az, ha menni kell Csak egy csók és búcsúzóul még megsimogat Mert ez az alkoholon hizlalt alibi-élet Úgyis szétrohad egyszer Hiába ittál pertut a Sátánnal Nem tarthatod szemmel Hogy mit rendel....
Én azt fogom csinálni, ha egyszer ráveszem magam. De elöbb megpróbálok élni és utána írok verset, most nincs rend a fejemben és képtelen vagyok bármihez.
hát én még sohasem gondoltam arra, hogy versetírjak, és nem is szoktam sulin kívül versetolvasni, de az itt olvasható költemények elött le a kalappal! nagyon tetszenek! Csabinak dupla csillagos ötös!
The sun is shining The sky is blue The dogs are fucking and I love you!
aki akarja kiélheti kreatívitását:
" A 2005.02.24-tõl fogva elindítunk egy versenyt, melyre bárki nevezhet mindössze versbe kell foglalnia a ReTTeNeT-HuB dícshímnuszát azzal a kikötéssel, hogy magánhangzóból csak az "e" betû szerepelhet. A verseny 2005.03.12-ig tart a legjobbakat temészetesen megmutatjuk, és a gyõztes pedig egy hónapos VIP jogot kap, ami 0 megosztást vonz maga után. (de persze ettõl még rosszul nem viselkedhet ) Ha érdekel a dolog, akkor rímelgess és alkotásodat küld el nekünk emailben a címünkre: [email protected] Elõre is köszönjük !!! "
Szakad az esõ, csillognak a tócsák S a kóbor kutya-hadak összefognak ellenem. A fények is, most szomorúak és ócskák, Ohh, Szerelem miért nem vagy ilyenker velem?
Lázas, ûzött vadak fûtik a hideg utcát, Olyanok mint én: hontalan és sebes lelkek. Szívem mélyén egy halk vágy suhan át: Ohh, Szerelem ilyenkor is hiába kérlellek.
Elkábítva az éj fájó levegõje által Egy halom fûben megbotlok esetlenül és bénán. Tudom, két szemed most sem láthat, De én csak téged óhajtlak halkan, némán...
Csak, hogy éledjen a topic ... :)
Szõke angyalok
a szõke nõs viccek ellensúlyozására...
Sokáig hittem: szépek a szõkék, Legszebbek a Föld egészén. Most már tudom, jól túljártak Egy bolond, beteg eszén:
Elismerem most is gyönyörségük, De rájöttem: nem földi lények, Puszta szépségnél több fenségük, Hisz õk angyali teremtmények.
Most is nagy fénnyel jelenik meg Elõttem egy angyal, s a felszökennõ Angyalpalástjának háta mögött ott Bújik meg egy szépséges szõke nõ.
Nem mint testböl a vér csorbul ki,nem úgy hegyböl víg pataknak habjai, Mely erötlenül a magasba kél, Szélét vágja csúfan a dér. Szélét vágja csúfan a dér.
Gondtalanság itt megpihen halkan,szépen,s az ember keze tüzként lészen Pusztít orvvul a végtelen felszínen, S vérét ontja a természet kertiben. Vérét ontja a természet kertiben.
Árva rétek,gyarló kezek, Mit elszenvedtenek mi általunk a felperzselt emberek,ó a szegények! Csillogásból vérré lettek, S míly sok holtat eltemetek... Míly sok holtat eltemettek...
Borzongató,embertelen isteni kép,mely talán szép, De gyomrában a halott nép nem rest ott feküdni, Nem bír már kitörni. Nem bír már kitörni.
Nyugvó földek,csont temetönek Kitünö vidékek,s ha víz belöl kilép Tán újjászület majdan a nép? Elhalt tövisek mindent beszönek, S csak a vihar áll tetönek. Csak a vihar áll tetönek.
Mind,mit emberek vártanak felöled,ó természet!Töled kértek új életet,s egyidöleg buzgón támadtak,végül belöled Mindenek feltámadtanak. Mindenek feltámadtanak.
ETR-ima
Mi etr-ünk, ki vagy a szerveren Szenteltessék meg a te rendszergazdád Jöjjön el a te kezdõlapod Legyen meg a te EHA kódod Miképp at államiaknak, úgy a költségtérítéseseknek is Mindennapi kurzusainkat add meg nekünk ma És bocsásd meg leterhelésünket, Miképpen mi is megbocsájtjuk összeomlásaidat És ne vígy minket a túlterhelt lapra De szabadíts meg a várakozástól Mert tied a nappali, az esti, a levelezõs, Mindörökké... sikeres kilépés!
(Barátnömmel irt közös versikénk, tágyfelvétel a tárgyfelvétel sûrûjében.. :))))
upsz, a "tárgyfelvétel" szót elég egyszer elolvasni. :)
Csendes a hajnal, nem tûznek a nap sugarai, Ébredeznek már a mókusok, köröznek az erdõ madarai, De megremeg a föld, és az erdõben megáll az élet, Minden apró hang azt suttogja: félek!
Közelít egy sereg, émelyítõ robajjal, S azt kürtöli: menekülj, baj van! Emberek lóháton, kardok a kézben, Nemsokára minden úszni fog a vérben.
Megcsillan a napfény, az erdõ másik oldalán Közelít a másik sereg, lovaknak hátán, Kiáltva rontanak az ellenséges hadra, De amazok már felkészültek a harcra.
Kard csattan pajzson, És sisak az arcon, Ennyi szörnyûség láttán leeresztem fegyverem, Ez nem az én harcom.
Sokan látnak, és meg is szólítanak, Majd az ellenség felé lódítanak, Harcolj öreg, úgy mintha védenéd a váradat! De én csak nevetek mert tudom: Halálomon vagyok már,látom magam felett, Az árnyakat
Informatika és tudomány
aszem az én "verseim" ide nem jók...
