Hát hogyne, természetesen. Köztudottan a ruszkik birtokolják a Föld kõolajtartalékait, a köcsög arabok meg csak havi 1-2 hordót tudnak megtölteni. Van az a bohócgyülekezet, a (sz)OPEC, vagy mi a neve, ami a kitermelés mértékét, közvetve a kõolajárat határozza meg, na ott ezek a közel-keleti lepedõs emberek sehol sincsenek, mint köztudott.
Most szerintem a legvalószínûbb egy Észak-Korea általi támadás az USA és/vagy Dél-Korea ellen,ez robbanhatja ki a 3. világháborút,vagy pedig egy példa nélküli atomcsapás Irántól USA és Izrael ellen,de az is fennáll,és hangot kapott az utóbbi idõben,hogy Izrael az atomcsapás megelõzése érdekében megtámadja Iránt,ami szintén kiválthatja a 3. világháborút.De ezt szerintem nem lehet megjósolni,mer' egy nap,hét vagy hónap alatt is végbemehetnek olyan folyamatok,amik elõidézhetik a 3. világégést.
Nem tartom túl valószínûnek, hogy az USA és Kína a közeljövõben egymásnak essen nyilt katonai összecsapásban, túlságosan is függenek egymástól.
Oroszország nem elég erõs, hogy háborúba lépjen, a nukleáris arzenálján túl nem képes olyan ütõképes erõt felmutatni, ami egy nagy volumenû háborúhoz szükséges lenne.
Rövid távon tehát én nem tartom valószínûnek a III. világháborút.
Emlékeztetõleg: mindkét elõzõ világháború elõtt sok-sok jel mutatott arra, hogy itt nagy háború következik, a kirobbanása nem volt meglepõ sem Európában, sem Ázsiában (II.Vh).
Nem tudom, hogy írtátok e már, de szerintem ha lesz esetleg 3. világháború, az Kína, USA és esetleg Oroszország között fog zajlani... Az biztos hogy a végén mi megint rossz oldalon leszünk:)
Véleményetek a véleményemrõl?:D
A pálmalevelek tanúsága: A világunk 2050-ig
Az õsi írásokban a világ jövõbeni eseményei is megtalálhatók.
Az írások szerint a társadalmunk döntõ változások elé néz. Az Egyesült Államok által elindított, terrorizmus elleni világméretû harcban - mely elsõsorban az amerikai hegemóniára való törekvések keresztülvitelét szolgálja - a NATO tagállamai is részt vesznek katonai akciók formájában, amerikai vezetés alatt. A támadási célok többek között Irán, Jemen, Líbia, Sri lanka, Malájzia és Szudán lesznek. A legérdekesebb azonban az a tény, hogy a prognózisok szerint az Irak elleni támadás, mely februárban kellene elkezdõdjön, egy amerikai "Vimana" elpusztítása miatt egy hónapot késni fog. A Vimana az írásban repülõgépet vagy éppen ûrhajót jelent. És valóban az amerikai ûrhajó, a Columbia balesete miatt az Irak elleni amerikai háború a tervezettnél késõbb kezdõdött.
A megnevezett katonai akciók a világ további polarizálódásához vezetnek. A világméretû konfliktus, a rettegett harmadik világháború azonban a pálmalevelek jóslatai szerint nem fog bekövetkezni. Ehelyett az elkövetkezõ évtizedekben számos helyi és regionális háború rázza meg a világot, többek között Afrika és Ázsia sok országában. Így például India és Pakisztán között is kiújul a fegyveres konfliktus, a Közel-Keleten újabb háború tör majd ki Izrael és Pakisztán között, melynek kiváltó oka egy magas rangú pakisztáni méltóság meggyilkolása lesz. A háborúba ezúttal a szomszéd országok, Szíria és Jordánia is be lesznek rángatva. Fennáll a veszély, hogy a harcok során nukleáris fegyvereket is bevetnek, mely a Közel-Kelet nagy részének elsivatagodásához vezet.
Európában a balkánon 2040-ig újabb harcok várhatók. A következõ háborút a szerb államfõ meggyilkolása váltja majd ki. Közép és Nyugat-Európa valamint az Egyesült Államok újabb terrorista támadások célpontja. A támadások száma viszonylag alacsony lesz, a hatásuk annál nagyobb. A támadások egyre gyakrabban történnek turisták által látogatott helyeken, Spanyolországban és Olaszországban, ami jelentõs emberáldozatokkal jár majd. Európa ezen felül masszív bevándorlástól szenved majd, melyet a világ más részén kitörõ háborúk váltanak ki. Az európai szociális rendszereket túlterheli a menekülõk tömege, az európai infrastruktúra eléri a terhelhetõsége határait. Hasonló problémákkal fog küszködni Amerika is. Ez pedig a gazdaságok és a nyugati valuták destabilizálódását okozza. Ezek a fejlemények 2012-ben az amerikai dollár összeomlásához vezetnek.
Az USA-ban és Európában súlyos zavargások lesznek, részben polgárháborús állapotok alakulnak ki. A nyugati társadalmak hosszútávú krízise az Egyesült Államok külpolitikai jelentõségének csökkenéséhez vezet. Az erõszak elterjedése oda vezet, hogy az érintett országokba megerõsített békehadtestek állítják fel állásaikat. Míg az USA-ba kanadai csapatok vonulnak be, addig Európában elsõsorban orosz szövetséges csapatok veszik át a békefenntartó feladatot, ezek az országok ugyanis óvatos külpolitikájuknak köszönhetõen kevésbé érzik majd meg a válságot.
A világméretû változások az európai naptárrendszer szerint kb. 2050-ig tartanak. Eredményeképpen Amerika elveszíti jelenlegi domináns pozícióját, Európa pedig Ázsiával együtt új geopolitikai gazdasági teret teremt egy Párizs-Berlin-Moszkva-Peking-Delhi-Tokio tengely mentén, melynek társadalmai az egyes országok gyökereinek és hagyományainak figyelembe vételével a világot a stabilitás és fejlõdés új korszakába vezetik.
Viccnek is rossz!
http://www.youtube.com/watch?v=e5vCvxJUgEI
"Elõttünk a Vízözön ???" avagy: "Jó kis szövetség ez ???"
Tévedett. Fizikai törvényszerûségek miatt nem lehetséges. Pont. Nincs elég mennyiségû tiszta hasadóanyag semelyik reaktorban ehhez.
"Faber szerint az amerikai állam külsõ adósságállománya jelenleg 400 milliárd dolláros éves kötelezettséget von maga után, s ez a következõ 5-7 év alatt akár 1000 milliárd dollárra is nõhet, ami egyúttal azt is jelenti, hogy egy újabb beavatkozás lehetõségét épp a mostani beavatkozás során felhalmozódott költségek lehetetlenítik majd el. A professzor szerint egy újabb gazdasági válság amerikai államcsõdhöz, ám azt megelõzõen egy mesterségesen elindított hiperinflációs folyamathoz is vezethet. Mivel a gazdasági válság valutaválsággal történõ kezelése Faber szerint eleve kudarcra ítéltetett, nem marad más hátra, mint a háború.
Mark Faber úgy véli, 5-10 éven belül a most kezeletlenül hagyott, rendszerszerû problémák olyan méretet ölthetnek, hogy az egész kapitalista világgazdaságot maguk alá temetik. A guru által lakonikusan csak a "vég"-ként emlegetett momentumra egyféleképp lehet felkészülni: vegyünk egy tanyát, tárazzunk be élelmiszerbõl s fegyverbõl, valamint törekedjünk az önellátásra."
Az NG vagy Discovery sorozatok szinte már lehet a kukába dobni, mert a lecsupaszított nyelvezet elrontott fordítása sokszor orbitális hülyeséget hoz ki.
A genetikai dolog meg a legfurább nem érti senki. Általánosan az a tapasztalat, hogy minél primitívebb egy életforma, annál nagyobb dózist visel el. A genetikai károsodást mégis csak primitívebb életformánál sikerül kimutatni, mint az ember. Tehát az ember a bonyolultságával, mintha ki tudná védeni a fejlõdés korai stádiumában a hibákat, de egy életképes egyed sokkal rosszabból tûri a nagyobb dózist. Nagyon érdekes téma és mivel azért a gének és örökítõanyagok szintjén tudunk, de sokszor nem értünk dolgokat, ez egy darabig még lehet, hogy így is marad.
További nehezítés, hogy egyszerûen nem kutatható a téma, mert embert nem tehetsz ki szándékosan nagy dózisnak.
A felezési idõnek meg azért van értelme, mert mindig annyi anyagot használsz, hogy van értelme ezt definiálni.
A radiokarobnos és egyéb hasonló eljárások során olyan kis mennyiségû anyag marad vissza, hogy magát a mennyiséget nehéz mérni, a kis dózisteljesítmény miatt, de nagyobb szórással kapod így az eredményeket. A felezési idõ továbbra is állandó.
No, ez így már egy kicsit másabb hangnem, köszönöm.
Szóval lássuk: Elõször is nem összetévesztettem a nukleáris robbanást egy natúr gõzrobbanással (vagy még most sem tudom pontosan mivel), hanem téves ismereteim voltak a dologról. Az NG-n vagy a Discoveryn ment egy mûsor anno, abban még a fûtõelemek túlhevülése során beinduló láncreakcióról beszéltek mint a robbanás okáról. A kettõ rohadtul nem ugyanaz, téves ismeret egy megtörtént eset okáról vagy magának az oknak az ismerete (függetlenül attól hogy az téves-e vagy nem). Annyira hülye én sem vagyok, hogy összekeverjek egy gõzrobbanást egy nukleáris robbanással, ennyire ne nézz madárnak.
Másodsorban nem kevertem össze a szövetkárosodást a genetikai öröklõdõanyag károsodásával, ez csak félremagyarázás. Csupán azt állítottam (amit továbbra is fenntartok), hogy igenis az emberi génállomány is sérülhet a radioaktív sugárzás hatására, ugyanúgy, mint bármely más élõlény génállománya. Valamint azt is állítottam, hogy az emberi szervezet felépítése olyan bonyolultságot ért el az evolúciós fejlõdése folyamán, hogy egy esetleges sugárzás következtében az örökítõanyagát ért minimális károsodás is nagy valószínûséggel az örökítõanyag mûködésképtelenségét vonja magával, vagyis amely petesejtek és hímivarsejtek sugárzás következtében károsodnak, azok legnagyobb része elhal, vagy fogamzásképtelenné válik. De nem minden esetben. Elõfordulhat ugyanis, hogy olyan mértékû vagy jellegû sugárbehatás éri, amelytõl az örökítõanyag már megváltozik, mutálódik, ellenben továbbra is életképes, örökítõképes marad. Csupán az embernél - a nagy bonyolultságnak köszönhetõen - ez a valószínûség igen kicsike, ám ahogy egyre lejjebb megyünk bonyolultsági szinten az egyszerûbb felépítésû élõlények felé, úgy nõ ennek a valószínûsége is (lásd a muslincás esetet példaként). Ezt is fenntartom továbbra is.
A felezési idõ állandóságát sem vitattam, ez is félremagyarázás. Egy bizonyos fajta izotópnak (mondjuk az U238-nak) a felezési ideje állandónak vehetõ, ez tiszta. De ez csak nagy mennyiségû izotópra vonatkozik; egyetlen ilyen U238 atomot vizsgálva soha nem fogod tudni biztosra megállapítani, hogy az az egy bizonyos kiszemelt izotóp mikor fog elbomlani, ez a véletlenszerû. Lehet hogy a következõ pillanatban, de az is lehet hogy 2 hét vagy 1000 év múlva. A felezési idõ fogalmának csak nagy anyagmennyiség esetén van értelme, ahol már x*6*10^23-on izotóp mennyiségrõl beszélünk. Ekkora mennyiségnél is véletlenszerû az egyes izotópok elbomlási ideje, de jó valószínûséggel megállapíthatjuk, hogy teljes anyagmennyiséget tekintve mikor fog annak a fele elbomlani és más izotóppá átalakulni. Ez természetesen nem befolyásolja az izotópok rezgésszámát, lásd az elsõ atomórák ammóniamolekulákkal mûködtek, pedig azoknak nincs felezési idejük mivel nem radioaktívak.
Amikor 14 éves voltam, akkoriban már nem a Csernobili katasztrófa érdekelt, amit meg hallottam róla, az a SZU erõsen cenzúrázott keze alól került ki, akik három teljes héten keresztül tagadták, hogy történt volna bármi is. Aki nem ült elég közel a tûzhöz (átvitt és valóságos értelemben is) az csak annyit tudhatott róla, amennyi a propagandában napvilágot látott vagy ami a szóbeszéd szárnyán eljutott hozzá. Ennek pedig Te is tudod, hogy általában mennyi az igazságtartalma.
Oké. Bocs hogy nem vagyok vele tisztában, hogy mely izotópokból mennyire van szükség egy atombombához, és hogy képtelen vagyok összerakni egy atombombát a ház mögötti sufniban.
Hol vártam én el ezt? Viszot akkor legalább figyelj arra amit írok és okulj. Az aki összetéveszti az nukleáris láncreakcióból származó robbanást egy másfajta balesettel, szerintem az kicsit térjen vissza a tanuláshoz, mert így nehéz érdemi vitát folytatni. Mirõl beszéljek így veled? Ha nem tudsz összeadni és szorozni, a diffegyenletek sem mennek. Magyrán, ha majd az alapokkal tisztában vagy, akkor lehet érdemi vitát folytatni, addig nem. Ez nem magas lóról beszélés. Ez tény.
De nem beszélgetek veled tovább, mert túlságosan el vagy telve önnön tudásod gyönyörûségével ahhoz, hogy emberi módon tudj kommunikálni a vitapartnereddel. Folyamatosan, lekicsinylõen érezteted velem azt, hogy többet tudsz nálam, a szavaidból süt a velem szemben érzett felsõbbrendûséged...
A stílusom az lehet, hogy fura elisimerem, kicsit szarkasztikus. Ez abból fakad, hogy sajnos túl sok olyan emberrel futottam össze a neten, akivel nem kellett volna. Most mondjam, hogy kicsit te is ilyen vagy.
De, akkor lássuk sorjába, hogy mi volt a te oldaladon. Elõször az éllettani, szövet- és egyéb károdosodást összekeverted a genetikai öröklõdéssel. Aztán a felezési idõt nem igazán értetted meg a jelek szerint és az állandóságát is vitatod. Ha a felezési idõ nem lenne állandó, akkor atomóra nem létezne, mert a frekvenciája is ingadozna a sugárzásnak (szerintem). Aztán egy olyan hibát vétesz, amit egy érdeklõdõ átlalános iskolás sem vét, ha tényleg érdekli a téma, miszerint nukleáris robbanás volt Csernobilban. Én legalábbis már tudtam ezt 14 évesen is.
Most akkor erre mit mondjak? Mielõtt ilyen vaskos dologkat leísz, talán nézzél már utána, akkor elkerülhetõek az ilyen kellemetlen dolgok. Mintha nem tudnád, hogy mi az a dinamikus nyomás, de szuperszonikus lökéshullámok fizikájáról vitatkoznál valakivel.
Érthetõ, hogy mi a problémám?
Oké. Bocs hogy nem vagyok vele tisztában, hogy mely izotópokból mennyire van szükség egy atombombához, és hogy képtelen vagyok összerakni egy atombombát a ház mögötti sufniban. De nem beszélgetek veled tovább, mert túlságosan el vagy telve önnön tudásod gyönyörûségével ahhoz, hogy emberi módon tudj kommunikálni a vitapartnereddel. Folyamatosan, lekicsinylõen érezteted velem azt, hogy többet tudsz nálam, a szavaidból süt a velem szemben érzett felsõbbrendûséged... Legyél csak biztos abban amiben akarsz, és tartsd meg magadnak a tudásodat, ilyen formában nem vagyok rá kíváncsi.
Atyaisten. Ezek után 100%-ban biztos vagyok, hogy az alapok is hiányoznak nálad, mert olyan butaságot írtál le, hogy egyszerûen a fejemet fogom. Elképesztõnek tartom, hogy atomfegyverekrõl és reaktorokról írsz, mikor a nukleáris 2x2-õt sem ismered jelek szerint.
Cseronbilban nem volt nukleáris robbanás. Az ugyanis fizikailag lehetetlen, mert ahhoz legalább 40%-os tisztaságú U-235 kell és abból is vagy nemtom hány kiló. 95%-os tisztság környékén kell kb. 13 kg, ha jól emlékesz és még igen jól szabályzott neutronforrás és össze is kell lõni jellemzõen két uránim tömböt, hogy a kritikus tömeg meg legyen és ne vigye szét maga a láncreakció a robbanófejet (nem biztos, hogy kell összelövés). Ezek közül egyik sincs meg ahhoz, hogy a a kellõ sokszorozási tényezõ meglegyen egy olyan láncreakcióhoz, ami egy nukleáris robbantáshoz is kell. Az rektorban meg nem csak uránium volt, Pu is. A Pu esetén meg halálpontos implózió kell, magában soha nem fog láncreakció beindulni úgy, ahogy te álmodod...
Akkor röviden, hogy mi volt Cseronbilban. Anno fejbõl írtam, de elmentettem a szöveget.
Csernobilban RBMK típusú reaktor volt ami a volt Szovjetúnió tagállamain kívul nem található meg sehol és ott is nagyon komolyan át lettek alakítva, hogy alapveto kezdvezotlen tulajdonságai megváltozzanak a rekatortípusnak (pozitív visszacsatolás). Többet le is állítottak közülük és az üzemeltetést és a személyzet kiképzését is igencsak átdolgozták a baleset után.
Az RBMK reaktor tervezési koncepciója abból indult ki, hogy egy olyan rekatort akartak tervezni amiben muködés közben lehet cserélni a futoelemet. Ez miért is volt jó? A plutónium az urán bomlási sorában viszonylag elöl van. Tehát megfelelo idoben kivéve a hasadó anyagot fegyverminoségu (persze kell még vele dolgozni) hasadóanyag nyerheto. A vicc az, hogy mire elkészültek addigra az szovjet atomarzenál gyakorlatilag kiélpült és már nem lett volna rájuk ezekre szükség...
Ez a fajta reaktor más típusú moderátor használt, mint a hagyományos nyomottvizes reaktorok, mint pl. Paks. Alapvetoen különbözo konstrukció.
Akkor a konstrukcióról pár szót. Az RBMK reaktor pozítív visszacsatolással rendelkezik ami azt jelenti, hogy hutoközeg szökése estén a teljesítménye no. Ez alapvetoen gáz. Nem kicsit, nagyon. A másik, hogy a hutoközeg képes elforrni és nem kétkörös a rendszer, hanem "1,5" körös. Kicsit hibrid a drága. A moderátor grafit ebben a típusban. A hagyományos nyomottvizes reaktorok (lásd paksi) kétkörösek. Tehát a reaktoron átáramoltatott nagynyomású víz (több száz atmoszféra nyomáson) még több száz fokon sem forr fel. Ez a primer kör. Ez a víz egy hocseréloben adja át a homennyiségének egy részét a szekunder körnek, ahol vizet forralnak és megy a turbinára.
A létezo legsúylosabb baleset egy a primer körben bekövetkezett törés. Ekkor a radioaktív víz elszöikik a tartályból goz formájában. Mi játszódna le ekkor tömören? Nos, ennél a típusnál viszont víz a moderátor és hutöközeg is egyben. Azt tudni kell, hogy a hasadáshoz "lassú" neutronok kellenek, a "gyors" neutronok nem jók. A víz lassítja le a neutronokat. Persze természetes bomlás a hasadványokból még zajlik és ez még termel hot, de ezt már lehet kontrollálni, nem száll el a cucc.
Akkor jöjjön a tényleges baleset. A balest gyakorlatileg egy elrontott kísérlet és nem üzemszeru muködés közben következett be. Ezt sajnos sokan nem tudják. Ráadásul a kísérlet közben több szabályt és eloírást súlyosan megszegtek.
A kísérlet célja "vicces" módón épp egy baleset idején bekövetkezoo lehetséges biztonsági procedúra tesztje lett volna. Az lett volna a cél, hogy egy esetleges elektromos hiba esetén a hutovíz keringetést hogyan lehetne megoldani a reaktor számára. Tehát arról van szó, ha a turbina valamiért nem termelne áramot - az eromu saját muködéséhez is termel áramot - akkor is legyen hutve a reaktor. A terv az volt, hogy a még pörgésben levo turbia mozgásienergiáját hasznosítanák addig, amíg be nem indulnak a tartalék dízelmotorok amik erre a célra szolgálnak.
A gond az volt, hogy a kísérletet normál fogyasztás mellett nem lehetett megcsinálni, el kellett halasztani estére. A külön err a kísérletre kirendelt mérnökök viszont csak napközben voltak ott, aztán hazamentek. Este megkapták az engedélyt és balga módón belekezdtek, de olyan képesítésu emberek, akiknek nem szabadottt volna.
Innentol tömörre veszem és nem is emlékszem fejbol mindenre (eddig minden onnan lett írva). Szóval elkedtek a grafit szabályzó rudakkal játszani és a reaktor teljesítménye egy ideig valóban azt is tette amire ok számítottak. Már ekkora le volt kapcsolva több biztonsági berendezés is. Csakhogy vagy egy sajtos jelensége ezen reaktor fajtának amit "xenon mérgezésnek" hívnak. Teller Ede ezért is tiltatta be az USA-ban, hogy ilyen reaktorok épülhessenek.
A teljesítmény elkezdett ide-oda ugrándozni, a grafit rudakat is elkezdék össze-vissza mozgatni. A vége az lett, hogy a reaktor a névleges teljesítményének kb. 0,1%-rol felugrott 10000%-ra. Ekkor már a dolog megállíthatatlan lett. Ekkor még megpróláták az utolsó kétségbeesett lépést, beejteni a szabályzó rudakat a reaktorba, hogy megállítsák a szabályzott láncreakciót. Csak éppen a nagy ho miatt a rudak alagutai eldeformálódtak és nem estek be. (Azért használtak ejtést, mert a gravitáció mindig muködik, nem lehet kikapcsolni és nem hibásodhat meg).
A hutõvíz igen gyorsan elforrt nagynyomású goz lett belole. Igenám csak ott voltak az RBMK reaktor nagy grafittömbjei olyan módon, hogy a goz érintezhetett vele, ahogy más reaktroba nem...
Akkor egy kis kémia. Mi is volt régen a városi gáz? Igen, pont az ami ott volt bent... Az eredmény? BAMMMMM! A rektor ekkor szállt el. A több száz tonnás rektorfedelet több száz méterre találták meg darabokban. Asszem két robbanás volt. A radiokatív grafit meg égett napokig és terítette ez terítette szét a szennyezést. Hát durván ez történt.
A katasztrófát az súlyobította, hogy a rekatorok körül normál esetben 5 vagy több biztosági réteg van, ezek a mérnöki gátak. Pénzhiány miatt ezen gátak közül többet kispóróltak. Zseniális ugye? (Az eromuuvek alapveto tervezési elve, ha gáz van 'nem baj', ha sugárzás szabadul ki, csak az eromu épületén belül maradjon. Azért olyan masszívak az eromuvek amilyenek.
Mi levonandó tanulság?
- Képzelten emberek (egyszeru mezei tecnikusok) akartak egy olyan dolgot csinálni amit nem kellett volna. Talán nem kellett volna...
- Milyen biztonsági rendszer az amit ki lehet kapcsolni? Semmilyen. Ma már ez technikailag lehetetlen, új alapokra van helyze a reaktorok biztonságtechnikája. Nyugaton már akkor is más volt a szint és ma már régen túl van haladva ez a szint.
- A szovjet vezetés miatt lehetett csak ilyen reaktorokat megépíteni, sehol máshol nem épültek ilyenek, csakis politikai nyomásra. Aki tiltakozott az sejthetjük, hogy hol és miként végezte...
- Ma már sziumlációs megerosíto tréningeken kell részt vennie a rektor kezelo személyzetének. ahol vészhelyzeteket és balesteket gyakorolnak.
- A reaktorok biztonsági szintje (az összesé) már rég túlhaladta azt ami 20-30 éve volt.
- Az RBMK reaktorokat (ami maradt még) elég masszív ráfordítással átalakították, hogy pozítiv visszacsatolás nem legyen, hanem "0" stabil állapotot érjen el baj esetén.
- Ehhez hasonló baleset nem történhet meg a többi fajta reaktorban, mert azon rektorok biztonságát természeti törvények garantálják. Teljesen más konstrukciós elv szerint épültek.!!
7 http://megkerdezem.hu - Nételen kérdések! Rengeteg kategoriában! Kérdésed van?! Tedd fel te is!
Hõtõl és sûrûségtõl (nyomástól) eleve semmi nem lehet független. Lásd az atomreaktorok mûködését: minél feljebb megy a hõmérséklet, annál aktívabbá válik az üzemanyag, ezért kell gondoskodni a hûtésrõl. Úgy tudom, Csernobilban is ez okozta a katasztrófát: a radioaktív üzemanyag olyan hõmérsékletet ért el, amin már elegendõ volt az izotóprudak aktivitása a láncreakció beindulásához, ez vezetett a nukleáris robbanáshoz.
Egyébként lehet, hogy ekkora (tized %-nyi) szórás nincs az egyes izotópok felezési idejénél, csupán arra akartam rámutatni, hogy ha egy "tríciumtömbben" van teszem azt pontosan 14.000.000 radioaktív izotóp, akkor pontosan 12,3 év múlva csak közelítõleg marad belõle 7.000.000, lehet hogy 3-mal kevesebb, de az is lehet hogy 114-gyel több, nem tudom mekkora a szórás. Amúgy is ez egy folyamat, és ekkora izotópmennyiség mellett (visszatérve a valóságbeli x*6*10^23-on nagyságrendre) eleve lehetetlen pontosan megállapítani az adott idõpillanatban jelenlévõ izotópok pontos számát.
Úgy látszik most sem érted amit írok. :(
Ez nem azt jelenti, hogy 12,3 év múlva pontosan a fele bomlik el, lehet hogy 50,3%-a, de az is lehet hogy a 49,8%-a.
Ezt cáfoltam ez a lényeg. Egy adott állapotban egy adott elemnek a sûrûsége állandó. A radiaktív bomklás meg atomi szint alatt levõ folyamatoktól függ, ezért tudtommal független, nyomástól, hõtõl, stb. Még ha függ is, esetünkben nincsenek szélsõségek.
Ez sem igaz, ebben a formában. Valóban ismert a felezési idõ és a bomlási sor, amely állandónak tekinthetõ azonos atomok vagy izotópok esetében (radioaktív atom és izotóp között nem teszek különbséget a késõbbiekben, nem része a tárgynak). Viszont egy bizonyos radioaktív atomról nem lehet megmondani, hogy mikor fog elbomlani. Teljesen sztohasztikus, véletlenszerû hogy mikor következik be a bomlási sorban a következõ állapotba kerülés. Viszont nagy mennyiségû (akár pár miligrammnyi anyag esetén már felfedezhetõk bizonyos törvényszerûségek.
Úgy látom a felezési idõ lényegét nem sikerült megérteni, holott pont a lényegre hivatkozol csak rosszul. Elképesztõ ez számomra.
Éppen a felezési idõ lényege az, hogy egy adott anyag esetén nem tudod megmondani, hogy az adott atom abban a pillanatban fog -e bomlani, de nem is kell.
A felezési idõt ez "nem érdekli", mert nem mikroszkopikusan vizsgálódik. Van egy nagy tömb és tudod, hogy x idõ után fele lesz y anyag és nem kb. A felezési idõ állandó. Pont.
Az, hogy az tömb melyik része lesz, az senkit nem érdekel. Valójában, ha a fenti probléma megoldható lenne, egy teljesen lehetetlen világban akkor úgy rendeznéd az anyag molekuláit, hogy az összes szeparálni kívánt anyag az test egyik felén legyen, minden más, meg máshol. Aztán hasítod a tömböt és megvan a tiszta anyag. Ez persze fizikailag lehetetlen, csak egy gondolatkísérlet.
Éppen ezért van az, hogy a fegyverminõségû hasadóanyagoz szeparálni kell az izotópokat, mert véletlenszerûen vannak az anyagban. Az elhelyezkedés véletlenszerû, de a mennyiség az nem! A mennyiség az ismert hahó! Így már világos? Ha nem lenne elõrejelezhetõ a bomlás, akkor áruld már el, hogy hogy a pékbe lehetne erõmûvet tervezni és atomfegyvert gyártani? Hasraütéssel? Hogyan tudnák, hogy mikor kell kivenni az anyagot?
Nem tõlem kérdezd. A kutatások szerint, amit több országban is végeztek, nem mutatható ki. Asszed õk nem lepõdtek meg? Asszed én nem lepõdtek meg, mikor megtudtuk? A Csernobil környéki állatokat is vizsgálták és növényeket is. Asszem egy fenyõnél tudtak elváltozást kimutatni, meg még valaminél. A fenyõ életképes, csak máshogy virágzik.
A két atomboma hatása meg már a háttérsugárzással összemérhetõ sugrázást produkál nagyjából...
Mitõl lenne rá meg az esély. Fejdst ki kérlek, mert nagyon súlyos dolgot írsz le, de hogy hogyan képzeled el a mechanizmust azt nem. A dózis fogalma mond valamit neked? Aktivitás? Felezési idõ? Kérlek csekkold már le, hogy 6-8 kg Pu aktivitása mekkora és szétszóródva milyen dózist tud adni. Addig ez így max. szájkarate.
"A bomlási sorok és felezési idõ ismert. Óramû pontosságú. Ezek után mivel is nehéz kalkulálni?
(Az atomóra meg a bomláskor létrejövõ sugárzásának frekvenicájának állandóságát használja fel, de ehhez is ismerni kell a bomblási sort. Tudod, óramû pontosságú.)"
Ez sem igaz, ebben a formában. Valóban ismert a felezési idõ és a bomlási sor, amely állandónak tekinthetõ azonos atomok vagy izotópok esetében (radioaktív atom és izotóp között nem teszek különbséget a késõbbiekben, nem része a tárgynak). Viszont egy bizonyos radioaktív atomról nem lehet megmondani, hogy mikor fog elbomlani. Teljesen sztohasztikus, véletlenszerû hogy mikor következik be a bomlási sorban a következõ állapotba kerülés. Viszont nagy mennyiségû (akár pár miligrammnyi anyag esetén már felfedezhetõk bizonyos törvényszerûségek.
Ezt kábé ahhoz lehetne hasonlítani, mint egy héliummal felfújt, majd a szabadban eleresztett lufi élettartamát. Van amelyik már fél percen belül eldurran, de van olyan is, amelyik hetekig a légkörben tartózkodik. Viszont ha egymillió lufit eresztesz szabadjára ugyanazon idõpontban, akkor nagyjából meg lehet állapítani, hogy mennyi lesz a lufik "felezési ideje", vagyis kábé mennyi idõ múlva fog a lufik fele elpukkanni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha késõbb újra eleresztesz egymillió lufit, akkor másodpercre pontosan ugyanakkora csökken a számuk 500ezerre, lehet hogy csak 480ezer pukkan el belõle, de az is lehet hogy 520ezer. Tehát eleve csak egy körülbelüli értéket lehet megszabni mind idõre mind a kipukkant lufik számára.
Ugyanez van a radioaktív elemekkel is, csak ott általában nem egymillió, hanem valahányszor 6x10^23 atommal kell számolni. Ilyen mennyiség mellett pedig elhanyagolható a felezési idõtõl eltérõ idõ alatt elbomló atomok mennyisége (néhánymilliárd darab ide vagy oda, mit számít a nagyságrendek x nagyságrendekkel nagyobb mennyiség mellett?). Való igaz, ha egy atom elbomlik, akkor az általa kisugárzott energia mennyisége, rezgésszáma meg hasonlók azok szinte mindig állandók, ezt használják ki az atomórákban. De ennek semmi köze az atomok elbomlási idejéhez. Pl. a trícium felezési ideje 12,3 év. Ez azt jelenti, hogy ha van egy marék tríciumod, akkor 12,3 év múlva ugyanaz a marék anyag csak kábé feleannyi tríciumot fog tartalmazni, mint eredetileg. Ez nem azt jelenti, hogy 12,3 év múlva pontosan a fele bomlik el, lehet hogy 50,3%-a, de az is lehet hogy a 49,8%-a. Ez függ az anyag mennyiségétõl, sûrûségétõl, térfogatától, hõmérsékletétõl, az azt érõ egyéb sugárzásoktól, meg még sok mástól is. Viszont ha kinézel egy bizonyos tríciumatomot abból a marékból, arról soha nem fogod tudni megállapítani, hogy nem 100 év múlva, vagy épp a következõ pillanatban fog-e elbomlani.
"Milyen tényeket? Írtam. Nem kimutatható genetikai elváltozás emberen. Pont."
Hogyne lehetne kimutatható! Ugyanúgy kimutatható a DNS roncsolódása, mutációja, elváltozása, mint bármely más élõlény esetében. Miért lennénk mi kivételek? Mi is ugyanolyan alapú életforma vagyunk, mint (nagyrészt) az összes többi élõlény itt a Földön, ergo miránk is éppúgy hat a radioaktív sugárzás mint az összes többi élõlényre. Csupán nekünk annyira bonyolult már a felépítésünk, hogy a legtöbb esetben az ivarsejtekben bekövetkezõ, minimális mértékû DNS-szintû változás is az örökítési képességet gátolja. Vagyis amely ivarsejtek sugárzás általi roncsolódást szenvedtek, azok legnagyobb része életképtelenné, fogamzásképtelenné válik. Ám nem minden esetben. Néha elõfordul olyan jellegû, vagy olyan kis mértékû DNS-roncsolódás, változás, amely már megváltozott génállományt eredményezhet, de még nem olyan mértékû, hogy fogamzásképtelenné tegye az ivarsejtet. E két határ között a mi sávunk keskeny, mert nagy bonyolultságú a felépítésünk. Ám minél egyszerûbb felépítésû élõlényeket veszünk alapul, annál inkább kiszélesedik ez a sáv, annál gyakoribb a megváltozott gének örökítõképességének megmaradása.
"A japán adatot sem tudom, hogy honnan vette. Igen magas szintû ott a nukleáris kutúra, mivel atomra alapoz a japán energetika."
Egyrészt ne keverd bele az utóbbi 20 évben virágzásnak indult atomreaktor-telepítéseket, nem ezekrõl volt szó, hanem az amcsik részérõl ledobott két atombomba által okozott sugárzás hatásairól. Másrészt ha már felhoztad: a japcsik nem úgy dobnak össze egy atomreaktort, hogy közben térdig gázolnak meg fürdenek a radioaktív hulladékban. Megfelelõ kezelési szabályokat betartva egy zsák radioaktív anyag sem okoz nagyobb problémát, mint egy zsák búza. Ergo attól hogy több reaktort telepítenek, nem következik egyenes ágon, hogy nagyobb a radioaktivitással közvetlen kapcsolatba kerülõk száma, ha maradéktalanul betartják a szükséges biztonsági óvintézkedéseket. Ha odafigyelnek ezekre a biztonsági szabályokra, akkor akár az egész szigetvilágukat telerakhatják atomreaktorokkal, mégsem lesz semmi bajuk ami sugárzástól alakulna ki. A japcsik egyébként is híresek a precizitásukról, és a szabályok betartásáról.
Jaja . Csak a hasonlatod hibádzik, inkább olyan mintha kiherélnél valakit, azért nem ua a csökkenés és klasszis a kettõ. Ez erõs külömbség és nem elhanyagolható veszély. Én aláírom a mit írsz az élettartamról, de megvan rá az esély hogy néptömegeket súlytson fertõzés, és nem fogjuk idõben észleni és nem tudjuk így kezelni sem.
Milyen tényeket? Írtam. Nem kimutatható genetikai elváltozás emberen. Pont.
Amirõl te beszélsz az nem nem genetikai elváltozás. A sugárzás a sejtszinten roncsol, nem DNS-t. Egyszerûen károdosát okoz benned. Olyan, mintha eltörném a lábad, csak más a kiváltó hatás.
A japán adatot sem tudom, hogy honnan vette. Igen magas szintû ott a nukleáris kutúra, mivel atomra alapoz a japán energetika. Cirka 3 év ott egy erõmû felépítése, mert olyan gyakrolatuk van benne. Statisztikailag a japánoknál nem emelkedett a daganatos megbetegedések aránya továbbá felhívnám a figyelmedet, hogy a fejlett világban ott a legmagasabb asszem a várható élettartam.
Te is figyelj egy kicsit. Nem akarod látni a tényeket ott írja a srác lejebb, hogy kimutatható nem emberekben nagyobb a torszülöttek aránya, a sugárfertõzés miatt embereknél fogamzóképtelenséget jelent ugyanez. Kész ezen nincs mit magyarázni tovább. Igen csak posztolnak sokan a vezetõk közûl, és nem tesznek semmit a sarukkal amit a ruszkik és az amcsik okoztak, nekik kéne a legtöbbet tenni.
Sugárterhelés a táplálékláncban Az atmoszférában elõforduló iniciális dózis igen kicsi, de lehetséges az ökoakkumuláció. Így az atomfegyver-kísérletek hatása a sarkvidéki területeken is kimutatható. Radioaktív részecskék kerültek a tundra és a tajga zuzmóiba. A 137Cs a telep felsõ részében maradt, a 90Sr az egész lassan növõ zuzmótelepbe bejutott. A zuzmók a rénszarvasok legfontosabb téli táplálékai, ezért télen nagy mennyiségû izotópot vesznek föl. Az õslakosság túlnyomóan rénszarvashússal táplálkozik. Alaszka, Kanada, Lappföld és a volt Szovjetunió északi részén kimutatható a lakosság 137Cs-mal és 90Sr-mal való terhelése, amely 50-100-szor nagyobb, mint a mérsékelt övi zóna lakóié." (Forrás)
Ezt pedig csak azért, mert a levegõ jóval könnyebb mint a víz, mégis többezer kilométerre eljutottak a szennyezés kibocsájtásának helyétõl a radioaktív elemek. Akkor a vízben miért ne juthatna el hasonló távolságokra?
Miért is nem? Ott sem tudtak kimutatni magasabb születési rendellenésseget az áltagnál. Könnyû mindig a sugárzásra mutogatni. Tudod te, hogy mi volt a környezetvédelem a SZU-ban? Nagy nulla. Ott van Csernobil, mindenki rámutat. Azon bezzeg nem töprengett el senki, hogy mondjuk mi mással került kontaktba az alany. Zseniális...
Ergo Csernobil és Hirosima, valamint Nagasaki környékén mégsem hatásvadász képeket csináltak, valóban jóval nagyobb volt a torzulással születettek aránya mint a Föld más, radioaktivitással kevésbé szennyezett részein.
"* Genetikai hatás
Az ionizáló sugárzások genetikai hatását egy sor állatkísérlet igazolja. Muller 1926-ban muslicákon mutatta ki elõször. Az emberek esetén genetikai hatást a statisztikák nem tudtak kimutatni. A vizsgálatokat Japánban végezték, az atombomba robbanását túlélt emberek utódain. A vizsgálat szerint a besugárzás után fogant magzatokon nem lehetett az örökölt rendellenességek arányának megnövekedését kimutatni, még akkor sem, ha a szülõkön kimutatható volt a kromoszómakárosodás. Kutatók szerint a fogamzáskor és az azt követõ rövid idõszakban sokkal erõsebb szelekciós mechanizmusok mûködnek, mint az állatoknál, s ezért a sérült petesejtek és hímivarsejtek nem képesek magzatot létrehozni. Mégis sok gyermek született a bomba ledobása után súlyos születési rendellenességgel. Azonban ezek a gyerekek még a besugárzás elõtt fogantak meg, és az anyaméhben érte õket a sugárzás. Ez azonban már nem genetikai, hanem szomatikus hatás, mert a sugárzás a már megfogant gyorsan fejlõdõ embriót érte, és a fiatal gyorsan szaporodó sejtek a sugárzásra különösen érzékenyek." (Forrás
Tehát embereknél is történik genetikai károsodás a besugárzást követõen. Csak épp a genetikailag károsult hím- és nõivarsejtek legnagyobbrészt csíramentessé válnak, az ilyen sejteket hordozó egyedek nemzõképtelenek lesznek (vagy legalábbis ha olyan sejt jut megtermékenyítési állapotba amelynek genetikai kódja hibás, akkor túlnyomó többségben nem történik meg a fogamzás). Viszont állatoknál kimutatható és létezõ genetikai torzulások jöhetnek és jönnek is létre.
A csernobili képek hatásvadász képek. Csernobil elõtt is születtek genetikailag torz gyerekek. Vegyi anyag is okozhatja.
Az meg hab a trotán, hogy a fejlõdési rendellenességet kevered a DNS állomány épségével. Szezont a fazonnal.
Új volt, persze, mert a különbözõ élõlények (legyen az akár állat, növény, baktérium, stb.) felzabálták a maradványait. Ettõl még az alkotóelemei még ugyanúgy a felszínre kerülhetnek, csak nem egy nagy organizátumként, hanem sok különálló elemként, molekulaként.
"Talán ássál bele egy kicsit a szakirodalmban. Az emberben sugárzás általi genetikai toruzlást eddig nem tudtak eddig kimutatni, magyarán nincs mit átörökíteni."
Akkor vajon a japóknál és a ruszkiknál (fõleg Csernobil környéke) miért volt és van annyi kimagaslóan sok, különbözõ torzulásokkal született ember, állat mind a mai napig?
Abba kell belegondolni ezek a rádióaktív sugárzások nagyon sokáig megmaradnak meg, a felezési idõ miatt,
A felezési idõ és s sugárzó hatása fordítottan arányos. Vagy valami nagyon sugároz, de rövid a felezési ideje, vagy kevésbé sugároz, de hosszú a felezési ideje. Az elõbbi veszélyes, de magától elfogy rövid idõ alatt. Az utóbbi kevésbé veszélyes, ellenben valóban pár száz évig is ott lehet, de mivel az is fogy, az idõ elõre haladtával a sugárzása is csökken. A fegyverekben használt Plutonium-239 felezési ideje 24.100 év, a sugárzása viszonylag kicsi, a termonukleáris fegyverekben begyújtáshoz használt triciumgáz felezési ideje 12 év, tehát egy termonukleáris fegyver általában 10 évente nagyjavításon, tricivumgáz pótláson kell, hogy átessen, ellenkezõ esetben nem lehet felrobbantani, semmiféle képen. Vagyis az elveszett termonukleáris bombák már felrobbani nem fognak. A bennük lévõ plutónium az, ami veszélyes, de igazából a sugárzás kumulatív (összeadódó) hatása miatt.
Abba kell belegondolni ezek a rádióaktív sugárzások nagyon sokáig megmaradnak meg, a felezési idõ miatt, nehéz kalkilálni mi lesz majd.
Felfogod, hogy egy mondatban ellentmondasz saját magadnak?
A bomlási sorok és felezési idõ ismert. Óramû pontosságú. Ezek után mivel is nehéz kalkulálni?
(Az atomóra meg a bomláskor létrejövõ sugárzásának frekvenicájának állandóságát használja fel, de ehhez is ismerni kell a bomblási sort. Tudod, óramû pontosságú.)
Nemtudom téged érne ilyen sugárzás a szüleidet vagy a gyerekeidet és gyógyíthatatlan károsodást szenvednének, és mondjuk örök életükre betegágyhoz kötve, még mindig így gondolkoznál-é.
Hahó, figylesz te rám? Grönland és óceán mélye. Nagyon magas ott a népsûrûség...
Ezeket a betegségeket utána szépen tovább is örökítik mintha nem lenne már most elég csökkent ember...
Talán ássál bele egy kicsit a szakirodalmban. Az emberben sugárzás általi genetikai toruzlást eddig nem tudtak eddig kimutatni, magyarán nincs mit átörökíteni.
Talán nem hülyeségekkel kellene dobálózni és bulvársajtó szintjén olvasni, mert valahogy nekem ez jön le a te ismereteidbõl.
Abba kell belegondolni ezek a rádióaktív sugárzások nagyon sokáig megmaradnak meg, a felezési idõ miatt, nehéz kalkilálni mi lesz majd. Nemtudom téged érne ilyen sugárzás a szüleidet vagy a gyerekeidet és gyógyíthatatlan károsodást szenvednének, és mondjuk örök életükre betegágyhoz kötve, még mindig így gondolkoznál-é. Ezeket a betegségeket utána szépen tovább is örökítik mintha nem lenne már most elég csökkent ember...
Mert mikor lemerültek elõször olyan mélyre megdöbbentõen új volt midnen. Soha addig olyan dolgot nem láttak még maradvány szinten sem igazán, amit odalent láttak.
Ami meg nehezebb a víznél az mitõl is jönne feljebb?
A mélytengeri állat csak egy kiragadott példa volt, természetesen az összes élõlényre értettem, amely közvetlen kontaktusba kerülhet a szivárgással. Balage, azt viszont nehezen hiszem el, hogy ennyire szeparált lenne az 1-2 km mélyen élõ élõlények és a felszíni vagy felszínközeli élõlények táplálékláncolata. Sztem ugyanúgy van átvivõközeg - bizonyos állatok, növények formájában - a kettõ között. Amúgy honnan tudod hogy egy sem érhette el a felszínt? Ott voltál mindegyiknek az enyészeténél? Akár közvetetten, pl. húscafatként egy rák vagy kagyló gyomrában, akár közvetlenül a mélytengeri, vulkánközeli áramlatok formájában, vagy sok más módon is a felszínre kerülhet bármikor. Olyan nincs, hogy ha valami lesüllyed néhány km mélyre, az onnan soha a büdös életbe ne kerülhessen mégegyszer a felszínre.
Mélytegneri halak gondold, hogy soha nem pusztulnak el semmiben? Mégsem érte el egy sem a felszínt. Magyarán a felsõ táplálékláncba igen nehezen kerülbe be onna bármi odalentrõl.
Ha 1-2 hal megpusztul akkor mi van? 1-2 másik állatot megöl. A szennyezés lokális volta miatt ez nem okoz problémát. Ez nem vírus, nem terjed szét az egész populációban.
Eggyetértek Candi veled, de most nem a Józsibácsi nevû halászról szól a történet. Azért pl vizinövények vagy kagylók is lehetnek a szivárgó atomrakéta közelében, amibõl táplálkozhatnak halak is, valamint a kagylók közvetlen veszéllyel is bírhatnak.
Mértenem épûlhet ott akár mi is véletlen, ahol elvesztheték és mért nem történhet akár egy gázrobbanás majd pl?
Hol? Az óceán küzepén és a grönladni bázis közelében? Gázrobbanás ezek közelébe? Hogyan? A nem tengerbe esett töltetek emlékeim szerint mind megvannak, kivéve a Grönlandit.
Mondjuk vulkáni tevékenységgel :) Persze ehhez hosszú idõ kell (nem párszáz vagy párezer év).
Viszont az óceánok mélyén szivárgó radioaktív szennyezésnek nem kell az egész óceánban szétáramlania. Elég ha valami mélytengeri állat bezabál valami radioaktívan szennyezett algából, hamar a felszínre kerül miután elpusztult. Onnan pedig már csak idõ kérdése, mikor vetõdik partra a hullája, vagy mikor eszi meg egy másik hal amit utána kifoghatnak. A halász- vagy rákászhajókon pedig nem tartozik az alapfelszereltségbe a Geiger :) Különben pedig a fekete özvegy póknak egyetlen csepp mérge egy tonnányi élõ emberi masszát képes megölni, és az sehol sincs a radioaktivitás "mérgezési szintjéhez" képest (fõleg mivel a radioaktív anyagok felezési ideje gyakran évtizedekben, évszázadokban, ha nem évmilliókban mérhetõ).
Elhiszem és mivan ha nincs ilyen szerencse! Mértenem épûlhet ott akár mi is véletlen, ahol elvesztheték és mért nem történhet akár egy gázrobbanás majd pl? A tengerbe esettekrõl el tudom képzelni, hogy nem olyan veszélyesek, de a talajban igen. A titkos atomfegyerekrõl nem monthatok többet sajna...
Ja, és még azt magyarázd meg, hogy mitõl kerülne felszínre egy olyan anyag, ami a természetben a legnagyobb sûrûségüek között van, hanem a legsûrûbb...
A radioaktív vagy kémiailag mérgezõ anyagok szivárogni kezdhetnek, különösen hosszú idõ után, amikor az idõjárás, a talaj- vagy tengervíz kikezdi a külsejét.
Olvastad már, hogy miket bírtak ki a robbanófejek?
Volt olyan, hogy beindult a hajtómû és a rakéta áttörte az elég decens betontetõt és leszakadt a robbanófej. Több száz méterre találták meg egy bokorban. Még szivárgás sem volt. Nagyon masszív szerkezetek ezek.
Ha a tenger alján még ki is szivárogna valami, szerinted abból mi mit érzékelnénk idefent?
- Röhejesen kis mennyiségû anyagról van szó az óceánok térfogatához képest.
- Több km. vízzel körülvéve. A víz alapvetõen a sugárzások nagyrészét kinyírja. A neutronbomba elleni védekezés leghatékonyabb formája, hogy 1 méter mély vízbe belemész pl. egy hk-val.
További kockázat, hogy az instabillá váló hagyományos robbanóanyag egyszercsak nagy területen szétszórja ezeket az anyagokat. És persze az is kellemetlen, ha illetéktelenek találnak rá, és rosszarcú emberek kezébe kerül.
Ez kérlek fejtsed már ki, mert nem értem. Északi sark, óceán mélye, stb. helyeken van. Milyen rosszarcú terroriste és hogyan találná meg. Az akkori gyakorlatilag korlátlan források mellett sem találták meg õket.
A bombák masszív volta miatt a talajban vagy jégben elég mélyen vannak. Ezért is nem találják õket...A robbanás hatása talán még a taljig sem jutna el, ha egyáltalán felrobbana ott bármi is.
Mi van ha titkos atombomáról van szó mondjuk 100 szoros pusztító erõvel...
Mi az, hogy titkos atombomba? Mihez képest 100-szoros pusztító erõ?
A bomba, mint fegyver kb. 40-45 éve elavult. Rakétára kell tenni.
Tájékoztatásul leírom, hogy egy 200 kt-ás robbanófej, ma kb. 125 kg, de csak a jenki csúcstechnika ilyen.
Jó lenne valami kohéziót látni abban, amit leírtsz, mert egy így a nagy semmi.
20 éve is ezzel riogattak és 20 évig nem történt semmi. A készletek évrõl évre kisebbek...
Sajnos én nem látom ilyen fényesen a jövõt. A radioaktív vagy kémiailag mérgezõ anyagok szivárogni kezdhetnek, különösen hosszú idõ után, amikor az idõjárás, a talaj- vagy tengervíz kikezdi a külsejét. További kockázat, hogy az instabillá váló hagyományos robbanóanyag egyszercsak nagy területen szétszórja ezeket az anyagokat. És persze az is kellemetlen, ha illetéktelenek találnak rá, és rosszarcú emberek kezébe kerül. Mi van ha titkos atombomáról van szó mondjuk 100 szoros pusztító erõvel...
Az elveszett jenki bombák olyan helyen vannak, ahol még a tulaj sem találta meg õket, mert olyan zord környék vagy mély tenger / óceán van. Még ha meg is találná azokat, akkor nem horgászadmillal hozná fel õket én nem lapáttal kellene kiásni. Terroristák labdába nem rúgnak...
Azokban meg max. hasadóanyag van, 100%, hogy nem mûködõképesek és hagyomásnyos gravitációs bombákról van szó. Hordozószköz sem lenne hozzájuk...
Szerintem nem kell tartani tõle hacsak hosszútávon nem okoznak a kisebb helyi konfligtusok gondot. Gondolok itt a piszkos bombákra, esetleg vírusfegyverekre és azoknak a hosszú lefutású gyógyítására. Aztán ott vannak a titkos atomfegyverek amik sokkal halálosabbak és nem tudunk róla semmit, az is lehet persze, hogy nem igazak.
Mennyi atombombát elvesztettek az amcsik és a ruszkik, ha azt egy terroristacsoport találja meg, mihez kezd vele vajon... Nem ártana inkább, ha már nem tudják hol vannak, legalább sûrûn sugárzásméréseket folytatni, a lakott területeken, termõföldeken, halászvízeken. Dehát ez is olyan mint a globális felmelegedés majd ha gond lesz, már késõ lesz, aztán nézegethetünk, mi és a gyerekeink fõleg...
"Valsag van es munkanelkuliseg." ezért talán hazai terepre vinnék vissza a gyártást, az árak ugyan felmennének, de a munkanélküliség biztosan megoldódna :D tudom nem lehet csak így egy csapásra túl sok minden van külföldön :)
én úgy tudom a gyártók, befektetõk menekülnek a háború elöl, tehát, háború után valszeg visszahoznák, de könnyen meg lehet, hogy találnának alternatívát (ázsia más részei, afrika...) akik ugyanúgy elvégeznék a munkát. úgy gondolom nem ér meg kínának és indiának ekkora kockázatot a kakaskodás, viszont érdekel hogy a többiek mit szólnak az álláspontunkhoz, majd kivárjuk :)
épp a fejlett világ embargálna szerintem, nem hiszem hogy örülnének ha lerombolnák gyáraikat. van máshol is olcsó munkaerõ, bár igaz a legtöbb ebben a két országban öszpontosul. és szerintem nagyon jól tudja ezt kína és india is, és nem kezdenek el problémázni.
#792: india, kína, sztem nem kockáztatnák egy háborút, ha kapnak egy embargót oda a jól fejlõdõ gazdaságuk, mert a belsõ piac még mindég nem elég vásárlóerõ.
Informatika és tudomány
