Na jó, nem forgatom ki a mondanivalódat:D. Ha Heisenberg bebizonyította, h van véletlen, akkor semmi baj. Tehát a lenti miértekre a tudományos válasz röviden: mert csak.
Akkor végül is egy pontnál tovább nem is illik tovább kérdezõsködni,(miérteket kérdezni) mert a tudományos indoklás: így alakult és kész, ez van, ezt kell szeretni. Akkor mégis mit kutat az a sok fizikus, matematikus, csillagász és egyéb kenyérpusztító? Minek kutatnak, hiszen a válasz már Heisenberg óta létezik...
Ez HÁBORÚ! Háború meg nem fair. Legalábbis _nekik_ háború, nem értik meg, hogy a tudomány nem hatalommal, nem erõvel mûködik...
amúgy meg nagyon könnyû megválaszolhatatlannak tûnõ kérdéseket feltenni, és egyáltalán "nem fair" :PP ha majd egy szuperintelligens létforma leszünk (ha addig nem irtjuk ki magunkat az ilyenek miatt mint te:P) akkor is rengeteg kérdés ott lesz még, a régiek megoldódnak, jönnek újak
Heisenberg óta tudjuk hogy véletlenek vannak
a mi a tömeg kérdésre meg remélhetõleg 1-2 éven belül jön a válasz:) (Higgs mezõ:)
a fizikai törvények az õsrobbanást szempillantásnyira követõen "fagytak be", lehet véletlen mûve is, de nagyon kicsi az esély..ha véletlen lett volna akkor a multiverzum elmélet az igaz...
a tér meg létezik, az univerzum nem egy ürességbe robbant bele hanem vele maga a tér terjedt ki, illetve a 3ik dimenzió.
Einstein-nek meg még a legnagyobb tévedésérõl is kiderülhet hogy igaz.. sötét energia..
Igen,látszólag akár véletlennek is mondható. a fizikai törvényeket és konstansokat az univerzum kezdeti feltételei határozzák meg. ezeket a kezdeti feltételeket nem ismerjük. az elméletek nem írják le õket. nem tudjuk ki állította be azokat és miért pont úgy ahogy. akár másmilyen törvények és konstansok is jellemezhetnék az univerzumunkat,látszólag véletlen az egész, DE! az belátható, hogyha pl. az elektron tömege nem annyi lenne amennyi, a fény sebessége nem annyi lenne amennyi, vagy a univerzum átlagsûrûsége nem annyi lenne amennyi,vagy egyáltalán nem olyanok lennének a törvények, amilyenek, akkor nem alakulhatott volna ki a mi létünkhöz megfelelö univerzum (mert például ha sûrûbb lenne az univerzumunk már nagyon hamar öszzehúzódott volna ha pedig csak egy kicsit is ritkább, akkor meg már rég teljesen üres és kihûlt lenne ). tehát igencsak kevés fajta univerzum létezik, amelyben mi létezhetnénk a konstansok és fizikai törvények szempontjából. ilyen módon egyáltalán nem véletlen h az univerzumunkat éppen olyannak figyeljük meg, amilyennek. (ezt a gondolatmenetet egyébként antropikus elvnek hívják)
Tudom, h nem lehet megfigyelni közvetlenül semmit. Mindenre csak következtetni lehet. Sejtések, elméletek. Szerinted a filozófia tudományának kell foglalkoznia a lentebb leírt kérdésekkel, vagy megteszi a fizika is? A miértekre végül is ki kutatja, kutathatja a választ??? Tehát, tudjuk, h ilyen. De MIÉRT ilyen, miért annyi és nem több, vagy kevesebb? Véletlenül így alakult? Sztem a véletlen nem tudományos érv, vagy bizonyítás.
persze, szabad szemmel. a baktériumokat is onnan tudjuk h szabad szemmel látjuk. a kérdésedibõl látszik h nem érted mit is jelent az a fogalom h fizikai elmélet. hadd magyrázzam el. az elméletek eképpen keletkeznek:
1. megfigyelünk bizonyos jelenségeket: jelenség1, jelenség2, jelenség3,..stb. 2. ezután kitalálunk ún. elméleteket. ezek arra vannak h leírjákezeket a jelenségeket, ami annyit jelent egy elmélet akkor jó ha helyesen jósolja meg a jelenségeket, amiket megfigyelünk.
namármost az elméletek nem arra vannak h válaszoljanak olyan filozofikus jellegû kérdésekre h "miért létezünk?" vagy "mi a fény?" "mi a gravitáció". ha az elmélet helyesen írja le a azokat a jelenségeket amiket tapasztalunk, és helyes elõrejelzéseket ad a kísérleteknél, akkor az tökéletesen elég.tehát ha azt mondjuk h a fény hullámrészecske,akkor mit akarsz azonkívül? a magerõt leíró elmélet leírja a nukleonok kölcsönhatását. mi az hogy "és?". mi kell ennél több? a fénysebebesség értéke pedig egy konstans, azaz egy állandó, ami az univerzum tulajdonsága, tehát nem következhet az elméletbõl. az csak egy megfigyelt tulajdonsága az univerzumnak. ilyen, hogy a hasonlót a hasonló vonzza, ez végképp szubjektív és tudománytalan megnyilvánulás. szerintem meg az ellentétek vonzzák egymást. na? az õsrobbanásról megy annyit h nem úgy kell pontosan elképzelni, mint mondjuk egy gránát szétrobbanását. ott nem hatott (és most sem hat) semmilyen erõ.
Megfigyelték szabad szemmel a kvantum-párok keletkezését?
Amit A. Ei. mond, annyi igaz, h fizikai test nem tud fénysebességnél gyorsabban haladni.
Hol van az a "tér", ami a bannerban is szerepel bal oldalon? Az sem létezik, csak mint fogalom. Mi a fény? (azonkívül, h foton, meg hullám, meg részecske) Miért pont annyi a fénysebesség vákuumban? Mi a gravitáció? Mi tartja egyben a protont és a neutront? (mag-erõ ezt is tudjuk.és???) Miért vonzzák egymást az ellentétes töltések, holott a logikus az lenne, h hasonló a hasonlót vonzza? Miért semleges a neutron, az ugyanakkora proton miért töltött? Mi volt az az erõ, ami szingularitássá préselte a világegyetemet? Miért szûnt meg? ( és robbanhatott õsit a Világegyetem)?
szinte hihetetlen hogy száz év után még mindig vannak akik nem egyszerûen nem fogják fel hogy megfigyelések sorát magyarázza az elmélet. valóban el kell olvasni ami a kép felett van, de nem uwunak, hanem neked.
Te offolsz! A topic arról szól, hogy: "Miért nem fér öszze a Relativitás elmélete a Kvantum elmélettel? " Olvasd el! A képek felett megtalálod!
A relativitás elmélet kamu téridõrõl szól, nem létezõ kontrakcióról, nem létezõ idõdilatációról. A kvantumelmélet pedig a valóságos energiákról, részecske tulajdonságokról szól. Ahhoz hogy ezt megértsd, tudnod kell, hogy mennyi használható Einstein munkáiból és mi az, amit Einstein félreértett, és félremagyarázott. Ezért kérlek inkább kérdezz és ne bírálj.
A fény a forrásától mindig c sebességgel távolodik. Ha ez a forrás egy vonaton, repülõn vagy bárhol van, a forráshoz viszonyítottan álló érzékelõvel mindig c sebességet mérhetünk.
Ha az a lámpa a vonaton van, akkor a vonattal együtt mozog a fénye is, a vonat eleje felé éppen úgy c sebességgel mint a vonat vége felé is c sebességgel.
Einstein elméletét arra a tévhitre építette, hogy a vonaton lévõ lámpa fénye az állomás rendszerében is szintén c sebességgel halad. De miután c+v és c-v lenne az állomás eleje és vége felé a fény sebessége, akkor pedig nem teljesülne, hogy minden rendszerben c sebességû, ezért úgy hitte, hogy az állomás rendszerének órái lelassulnak ( na perszee: ijedtükben) a vonat óráihoz viszonyítva, és így más idõszakasz alatt teszi meg a fény a c+v sebesség helyett c sebességgel azt az útszakaszt amit c+v sebességgel tenne meg. Ugyanígy megint más idõ alatt azt az útszakaszt amit c-v sebességgel tenne meg. Azaz az idõ relatívvá válik, elõrefelé is más sebességû és hátrafelé is más sebességû. (Sõt! Mindenfelé más sebességû.)
Persze ez hülyeség, de sokan hisznek benne.
Van egy Gézoo nevû barátom, akinek egy egészen egyszerû módszere van arra, hogy tisztázzuk azt, hogy a fény merre megy.
Ugyanis ha például egy puskával meglövünk egy vonatot, akkor a vadász a sín-állomás rendszerében állva például ß szögben célozza meg a vonatot, akkor a lövés pillanatában éppen mellette elhaladó ablakon lép be a lövedék és a vonat hosszára merõlegesen a másik ablakon kilép. Igaz, az is, hogy a vonaton lefényképezett lövedék hossztengelyén a vadász mindvégig rajta marad. A lövedék a vonatra merõlegesen halad át a vonat rendszerén, de a hossztengelye ugyanazt a ß szöget zárja be a merõlegessel, mint a vadász puskája a vonat hossztengelyével.
Szia!
Örülök hogy tetszik! Egy dologra célszerû figyelni: Gézoo folyton bõvítgeti, a lap bal felsõ sarkában van a frissítési dátum-idõ. Van amikor naponta többször kiegészíti a folytatásokkal és csak akkor jelenik meg az új, ha F5 -öt nyomtunk.
Ha a kollégának igaza van, akkor csupán látszatot ír le az Einstein féle relativitás. Nagyon meggyõzõ, mégis egyszerû, érthetõ a bizonyítása.
Tud valaki érvet a levezetése ellen?
Kis ízelítõnek lementettem két egymással Einstein szerint egyenértékû jelenség animációját. Az egyiken egy villanást követõen a lámpától távolodó rendszerben látjuk hogy a fényrõl miért hiszi a lámpától távolodó, hogy a saját rendszere Y tengelyén halad. Persze így a távolodót rövidültnek és lassultnak látja:
A másik ugyanezt mutatja a lámpától távolódó szemszögébõl. Õ úgy látja, hogy a lámpás rendszer tõle -x irányban x= -0,8ct függvény szerint haladva azt hiszi, hogy a lámpájától halad a tükör felé a fény.
Õ viszont a lámpájával száguldozót felgyorsúltnak és megnyúltnak látja.
Melyiküknek lehet igaza?
:) Vicces vagy!
A rövidülés csupán látszat! Egyetlen oka a fény véges és állandó haladási sebessége a térben.
Ha egy rendszerbõl egy megfigyelõt indítunk útra, kezében a rendszer hiteles méterrúdjával, akkor ez a megfigyelõ azt fogja tapasztalni, hogy amikor sebessége a nyugvó rendszerhez relatívan pl. v=0,8c akkor a rendszerben maradt méterrúd hossza csupán 0,6-od része a kezében tartott méterrúddal.
És csak a nagyon hülye megfigyelõ hinné azt, hogy a nyugvó, változatlan rendszer csupán attól, hogy Õ a megfigyelõ eljött onnan "bánatában" összezsugorodott volna! Nem! A nyugvó rendszer hosszai nyugalomban vannak. Változatlanok.
Még akkor ha a nyugvó rendszerbõl elõbb elindult megfigyelõ méterrúdját a forrás rendszerbõl nézve megrövidültnek látjuk, akkor talán hihetnénk, hogy attól mert felgyorsult v sebességre a méterrúdja lerövidült. Hihetnénk, ha nem lenne egy fényórája amit Einsteintõl kapott.
Ezen jól látható, hogy a v=0,8c sebességgel halad a megfigyelõ ûrhajója a zöld vektor irányába, a narancssárga vektor irányába egy tükör felé elinduló fény 10 db hullámát a megfigyelõ rendszerében is 10 db hullámnak tapasztalja. Miután két egymást követõ hullám mindegyike egyenként is c sebességgel halad, így távolságuk csak akkor változhatna ha relativ sebesség lenne köztük, de dv=c-c=0 azaz a hullámok közötti távolság állandó, és mindkét rendszerben 10-10 db egymástól azonos távolságra lévõ hullám van. Így a látszat ellenére a forrás és a tükör közötti távolság pontosan ugyanakkora mindkét rendszerben.
Mielõtt bárki azt a téves következtetést vonná le, hogy az egész relativitás egy látszatot ír le, tisztázni kell, hogy a mozgó tárgyak valójában megrövidülnek és a mozgó órák valójában lassabban járnak. (amihez képest mozgást végeznek)
Amit kiszámoltam, az a koordináta-transzformáció háttere a Lorentz-elméletben. Két esemény közt különbözõ térbeli távolságot kapunk,ha egymástól eltérõ sebességgel mozgó inerciarendszerekben mérünk.
Nemtom hogy van-e isten, de ha létezik, akkor nagy matematikus.
Nem volt tisztázva, hol van az események origója. Ez bárhol lehet, én azt a pillanatot választottam, amikor áthalad a fény a lencsén. Ez lesz a (0,0) koordináta.
Ekkor a fénynek x_targy utat kell befutnia, ami miatt t=-fabs(x_targy/c) annak az eseménynek az idõkoordinátája, amikor elindult a fény a tárgyról.
A tárgyak rövidülése valós, ahogyan azt a Michelson-Morley kísérletbõl levonható (a Lorentz elméleten belül), emiatt az események térbeli koordinátái távolabbra kerülnek egymástól. Ez a x_targy*=b;x_ccd*=b;
Emiatt a két módszer szinte teljesen egyforma, nem eldönthetõ, hogy a távolságok megváltozását egy látszat okozza, vagy tényleg a téridõ torzul.
Válasz a #1180ra, nem egészen úgy van ám, van néhány hiba a számításban.
int main() { double x_ccd,x2,x_targy,y,y2,y_targy,b,t,v,c,tan_a;
c=3e8; //fenysebesseg v=c*0.3;//fotogep sebessege
x_targy=5000.0;//targy tavolsaga allo IRben (terbeli koordinata) y_targy=100.0;//targy nagysaga, magassaga, nem koordinata t=-fabs(x_targy/c);//ido koordinata, a fenyjel ekkor indult minusz, mert //amikor a lencsen atmegy a targyrol indult feny az lesz a (0,0) koordinata
printf("tavolsag:%f \n",x_targy);//targy tavolsaga allo rendszerben
b=1.0/sqrt(1.0-(v*v)/(c*c)); printf("specrel:%f \n",(x_targy-v*t)*b);//Lorentz transzformacio //megvaltozott tavolsag a mozgo inerciarendszerben a specialis relativitas szerint
x_ccd=1000.0;//ccd-lencse tavolsag, (ccd a kep keletkezesenek helye)
x_targy*=b;//a hosszak rovidultek, emiatt az esemenyek tavolsagai megnottek mozgasiranyban x_ccd*=b;
tan_a=y_targy/x_targy;//tangens alfa, ilyen szog alatt latszik a targy allo IRben (szog tangense) t=x_ccd/(v+c);//ido ameddig a mozgo ccd es a feny talalkozik
x2=c*t;//feny-ccd talalkozasi pont a lencsetol szamolva //x2=x-v*t; // ugyan az a ccd mozgasabol szamolva y2=x2*tan_a;//keletkezo kep merete /kisebb mint az allo kep /
tan_a=y2/x_ccd;// a lencse is mozog jobbra, mint a ccd, emiatt a fotogeppel egyutt mozogva a szog atan(y2/x_ccd) printf("foto :%f \n",y_targy/tan_a);// megvaltozott tavolsag a mozgo fotogep kepe alapjan
}
A refraktiv gravitációs modell hullámokkal dolgozik, emiatt beleillik a kvantummechanika matematikai formalizmusába.
A részletek. u=12; ennyi szegmensbõl áll a kis körpálya, ahol az anyag c-vel halad. Lehet több is. (Minimum 4 lehet.) A szegmensek miatt dtime-ot u darab részre kell osztani, ez lesz dtime2. Régebben emiatt hittem azt, hogy átlagot kell számolni a végén. Mostmár nem kell átlagolni, a fénysebességû vektorok közvetlenül a sebességhez adódnak vektoriálisan.
T a tangensvektor a körpálya: position + N*dr*2.0; (N*dr*2.0 a sugár) Ehhez jön +- N*dr, amibõl két pontot kapok, ez p1 és p2. Ezek mozognak dtime2 ideig T irányban c1 ill c2 sebességgel, ami a fény sebessége az adott térbeli ponton.
Ezután jön a tangens irány újraszámolása, végül Tc hozzáadódik a sebességhez.
A refraktív gravitációs modellt az einsteini gravitációhoz illeszteni kicsit bonyolultabb lesz, egyenlõre nem meggyõzõ egyik próbálkozás sem. A görbült téridõ egy tenzormezõ, nem egyszerû skalármezõ, mint amivel a modell jelenleg számol.
(vektorkezelés a másik topikban, minden float-ot cserélni kell float1-re )
A legegyszerûbben úgy lehet fényelhajlást számolni, ha két nem túl távoli pontot ugyanazon irányba mozgatunk különbözõ sebességgel, és az végpontokból a tangens irányt újraszámoljuk.
Az ábrán egy zölddel rajzolt ellipszis pálya van newtoni gravitációval számolva és a hozzá, és a hozzá tartozó pályamenti sebesség görbe, és pirossal a fénytörés modellel számolt pálya. Ja, hogy csak piros van? Persze, mivel pontosan fedi a zöldet, emiatt se a zöld pálya sem a zöld sebességgörbe nem látszik. A lassabb fény ellenére ahogy közeledünk a tömeghez, a tér gradiense egyre nagyobb lesz, emiatt nagyobb a 'gyorsulás'. Habár egyenlõre csak sebességváltozást számol a program.
A fénytöréses modell kis körpályákat számol, mintha a test csavarvonalban mindig fénysebességgel haladna. A modell függ a fény sebességétõl, amíg a newtoni nem.Ki lehet próbálni, ha T*c*0.99-el számol a program, már jelentõs az eltérés a newtoni pályától. A newtoni szimuláció egyszerüsített, de teljesen helyes is ugyan ezt a pályát adja.Ilyen skálán nem számottevõ a különbség.
typedef long double float1;
float1 g,c,m, Rs,r1,v1,scale, dr, dtime,geom_unit; float3 position, speed; int n;
A következõ kérdés úgy hangzik, hogy lassulhat-e a fény a gravitáló tömeg fele közeledve? Mert ahhoz, hogy a gravitációt valamiféle fénytörésnek lehessen nevezni, le kellene lassulnia a fénynek erõs gravitációs térben.
A fénysebesség konstans, azaz állandó mint a speciális, mind az általános relativitás elméletében(és a valós mérésekben is)
De ez az állandóság a gravitáció elméletében (az általános relativitásban) már csak lokális, a megfigyelõ környezetében érvényes, hiszen nem tudunk felvenni globális koordinátarendszert.
Ez azt is jelenti egyuttal, hogy globálisan szemlélõdve NEM állandó a fény sebessége. Mivel nagyobb gravitációs térben lelassulnak az órák, ebból már sejthetõ, hogy a fény sebessége is kisebb ott. Hiszen lassabb órávan mérünk ugyanakkora sebességet. Ha 300000km-ert csak 2 másodperc alatt teszünk meg, akkor már csak 150000km/s el haladunk('valójában' egy távoli pontról szemlélõdve). De ha nekünk ez a 2 másodperc az óránk szerint 1 mertt lelassult, akkor 'valójában' 300000km/s-et mértünk.
Tehát a fény lassul erõsebb gravitációs térben, egy TÁVOLI MEGFIGYELÕ SZERINT. Ez a lassulás belsõ méréssel kimutathatatlan, mivel az mindig c(300000km/s) értéket ad.
Eddig minden rendben, de hogy lehet az, hogy a zuhanó testek gyorsulnak, ha a fény lassul?
Gondolom tudod azt, hogy csak annak van gerjesztési színképe ami létezik, és pont ott rezonál ahol a tömege meghatározza..
Mintha ezeket is valamiféle gerjesztési sorozat elemei lennének.
Felrajzoltam 'néhány' mezon(sárga vonalak), barion(lila), és lepton (piros) tömegét.
Nem ismerõs?
Ezt biztos ismered, a hidrogén atom Balmer-sorozata. A különbözõ energiaszintek közt 'ugráló' elektron sugározza ki.
no problem
köszi a linkeket, bocs, h így hallgatok, csak közbe sok a dolgom :/
igyekszem mindet elolvasni, amivel fáradoztál!...
#1190 Én még messze vagyok a Higgs-tõl, elõször a kvarkokat kellene rendesen megérteni. Lehet, hogy a Higgs az isten-részecske, avagy az isteni atom, ahogy Lederman írta. Ekkor minden részecske ennek a rezonanciája. Persze a dolog nem ilyen egyszerû amennyire egyszerûen hangzik.
Az is lehet, hogy a kvarkokat és a leptonokat egy még kisebb egység alkotja. Az egyik ilyen modell a preon modell.
Nem ismer valaki olyan programot amivel részecskéket lehetne ütköztetni vagy valami iesmi??
Nagyon kéne :)
Sok elõadást találsz a youtube-on, akár Feynmantól is. De a képletek sokkal jobban vezetik az intuicíót, mint akármilyen profi elõadás. Ott a baj, hogy egy mondat mögé akármit elképzelhetsz, a képletek egyértelmûbbek, amiatt is a fizika nyelve a matematika. Az volt mindig és az is marad.
Ha átmész a másik topikba, megmutatom neked, milyen is az a vibráció amirõl Greene beszélt. És hogy lesz az egész teret betöltõ hullámok összegébõl részecske. Látni fogod, hogy a részecske-hullám dualitás se teljesen úgy van, ahogy e két szó alapján gondolnánk. A hullámcsomag(részecske) kialakításához mindig szükség van hullámokra, csak sokféle frekvenciájú hullámot összeadva eltünik az ezek interferenciaképessége. De ekkor kissebb térrészbe fog nagy amplitudót adni a függvény, ami miatt a részecske jelleg erõssödik.
mindjárt megnézem, amiket belinkeltél (-: nem olvastam el, mééég...
Elõször is, köszönöm, hogy írtál (-:
A kvantumfizika érthetetlensége bennevan a videóba is.Ha nem lehet érteni, nem baj, akkor csak tudni akarok pár dologról, ahogy a fizikusok is; persze képletekkel bajban lennék; nem tudom mennyire lehet ezeket megjeleníteni.
Igazad van, tényleg a képletek a legszakszerûebbek, elragadtattam magam. Biztos csak kevés ember értené, ha azokat másolnál be. Arra gondoltam, hogy hátha ismertek olyan anyagokat, melyek képletek nélkül, de mégis "komolyan" magyarázza el a fizikát; úgyis érted mire gondolok. A fizikatanárom egyszer kölcsönadta "Az isteni a-tom" címû könyvet, az nagyon tetszett; erre a stílusra gondolok.
A görbült téridõt el tudom képzelni egész jól, a húrokat is. Amit most nem értek az az, hogy miért van szükség Higgs bozonra?... Még sok kérdésem van...
Hogy lehet a gravitációt és a kvantummechanikát egyesíteni?
Fel kell írni a másik topikban leírt hullámcsomag refrakcióját egy olyan vákumon, aminek változik a törésmutatója az einsteini egyenleteknek megfelelõen.-
Már sokan próbálják,
Tudod, itt celron fellebbentette egy titokról a lepelt. Fogadjunk el sem olvastad.
Érthetõ leírást akarsz? Vagy nem egy olyan leírást, ami számodra misztikus szavakat használ? Szerintem te az utóbbira vágyol. Mert a valóság az pofonegyszerû, majd meglátod..
DE úgy látom, te újra a kék pirulát választottad.
Szerintem matekkal jobban megérthetõ az egész, mint hasonlatokkal, meg csellósokkal.
http://www.sg.hu/listazas.php3?id=1102426957
Brian Greene a húrok vibrációjáról és rezonanciájáról beszél. Mennyiben segített a megértésben, hogy õ ezt elmondta? Az általános relativitásról is beszélt, ahol görbült a téridõ. Ez mint mond neked? Mi az, hogy görbült a téridõ?
Nem kötözködök, csak ha már megnyitottad ezt a topikot, akkor használjuk ki az alkalmat.
Azt kéred, olyan link kellene, ami érthetõen elmagyarázza a dolgokat. Rendben. Azt mondod, az elegáns univerzum tetszett, ez is rendben. Megnéztem újra, tényleg jó.
De vajon tényleg megértettél valamit a sorozatnak köszönhetõen? Mondott olyat neked, amit eddig is tudtál, csak nem értettél? Ha igen, mi az?
Érthetõen elmagyarázni? Hm , Feynman szerint a kvantumfizikát például senki nem érti.
A szakszerû leírás, az a matematikai leírás. Ha átültetem szövegbe, már nem ugyarról beszélek. Hasonlatok kerülnek a leírásba, amitõl az már nem lesz hiteles. Ebben a topikban is érdekes dolgokat olvashatsz, csak épp olyan nyelven lett megfogalmazva, ami miatt abszolute nem hitelesen hangzanak.
Sziasztok! rég nem írogattunk ide...
Azt kérném, ha valaki tud jó oktató videókat/szövegeket on-line, ami érthetõen elmagyarázza a témát, kérem linkelje be.
Nekem az Elegáns Univerzum nagyon tetszett. ITT az elsõ része a Tubeon...(tudom nem annyira szakszerû)
Régebb a CERN honlapján volt egy olyan flash program amivel részecskéket lehetett csinálni, nem ismereitek?...nem találom sehol
Na akkor játszatok egy kicsit a gravitációval: (Meg lehet fogni és lehet huzigálni és forgatni az elemeket.)
A tesztnek vege, mindenki megbukott.Ennyit nem tudtatok kiszamolni? Foglalkozzatok inkabb valami massal, ha mar egyszeru haromszogekkel sem tudtok szamolni.
Szia! Igen, a gravitáció befolyásolja egy bolygó légkörét. Szakszerû válaszhoz kevés az ismeretem, de azért megpróbálok válaszolni. A gravitáció magyarul tömegvonzás. Minden anyagi tömeg a saját tömegközéppontja felé görbíti a tehetlenül (inerciálisan) mozgó testek pályáját, másképpen térgörbületet hoz létre. Ezt mi vonzásnak érzékeljük. a gracitáció a tömeggel arányos. Ez a vonzás tartja össze az égitesteket. Ha egy bolygó tömege kicsi, akkor a tömegvonzása is kicsi. Tehát a szökési sebesség is kicsi. A gázoknak halmazállapotuk miatt nagy a mozgási szabadsága, így könnyen megszöknek a világûrbe, amit a napszél hatása is jelentõsen fokoz. A gravitáció hatással van a légkör kémiai összetételére is, hiszen a könnyebb gázok könnyebben szöknek el. A Marsnak is azért renkívül ritka a légköre, mert a kis gravitáció miatt az évmilliárdok során a napszél nagyrészt "lefújta" róla az õsi légkört. A víz nagyrésze az UV sugárzás hatására disszociált Oxigénre és hidrogénre. Az oxigén egyrésze reakcióba lépett a felszín anyagaival, (pld a vasoxid adja a Mars vörös színét) a hidrogént pedig a napszél kisodorta a világûrbe. A maradék víz megfagyhatott, és a felszín alatt lehet esetleg. Ha mesterségesen sûrû légkört juttatnánk a marsra, azt is elvesztené néhányszáz millió év alatt, mert a kis tömegvonzás nem sûríti be, kicsi lesz a légnyomás, a légkör határa sokszáz kilométeres magasságba terjed, és ott már a napszél elvégzi a munkáját. A föld is folyamatosan veszít a légkörébõl, de ez elhanyagolható mennyiséget jelent. Minél nagyobb a tömegvonzás, annál több és könnyebb gázt tud megtartani az égitest, ezért van, hogy az óriásbolygók légköre, túlnyomóan hidrogénbõl ill. héliumból áll. Érvényes ide a bibliai mondás, hogy: Akinek van annak adatik, akinek nincs, azt is elveszik tõle amije van. No, hirtelen ez jutott eszembe. Remélem sok butaságot nem hordtam össze neked. Azért jó lenne, ha hozzáértõ is írna a témáról.
A gravitáció befolyásolja egy bolygó légkörét?Példuául a mars rendelkezik megfelelõ gravitációs mezõvel a légkör megtartásához?
Amikor az egyesített elmélet ókori történelem lesz, és mi a saját ûrhajónkkal visszük a csajokat ezerötszáz fényéves hétvégi kiruccanásra, akkor is hülyék leszünk a nõkhöz! Mert a sötét anyag, és a sötét energia mellett létezik a "sötét hatalom" is, amely éltet és ural minket férfiakat, és ezt a nõk uralják. Igazából ez a hatalom világos, csak mi vagyunk hozzá sötétek, mert logikusan gondolkodunk. Ez bizony a "Big Csöcs"!
az a baj, h kezdem úgy látni, h a nõk nagyrészébe benne van ez a "sarlatánság"...vagy nevezzük akárhogyanis; sztem nem csak ezt takarja, a fizikusok által tényeknek kezelt fogalmakban való kételkedésük valószínûleg csak az egyik következménye a gondolkodásuknak....vagy felfogásuknak.
ha az élet értelmét megtaláltuk, elkezdhetjük megérteni a nõk életének értelmét a mi életünkben...
homályos-basszus
"Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul!" Persze én is csak a konyhanyelv egyes elemeit beszélem. Hi! Szerintem a tudatlanságot lehet gyógyítani, a sarlatánságot nem. A levélírónak téves elképzelései vannak a fizika alapjairól. Sztem egy próbát megér, hogy nagyon egyszerûen fogalmazva, egy rövid válaszban próbáld helyretenni a fogalmakat. Persze csak akkor van némi esélyed, ha ez nála nem hit kérdése. Amire õ gondolhat, azok a kísérletek, ahol nagyfeszültségû elektromos tér felhasználásával lebegést, illetve inerciális hatást lehet elõidézni, amely teljességgel nem magyarázható a tradícionális tudományos megközelítéssel. De ebbe ne menj bele, mert a sarlatánok a homájos határeseteket öntik nyakon "tudományos" szakfrazeológiávalamit õk sem értenek, és ebbõl kreálnak "elméleteket".
Sziasztok, kaptam ma egy érdekes levelet:
"Gondolj csak a lebegésre. Most igen, az ufo-kra gondolok, mert szerintem gyarlóság azt gondolni, egyedûl vagyunk. Nem is beszélve arról, hogy jómagam is szemtanúja voltam nem egynek. Szóval. A lebegés nem más mint a gravitációs mezõ megfordítása. Hogyan? Ha töröd egy kicsita fejed a kérdésen nem nehéz kitalálni a zúgó hang mibõl ered. Ha elhaladsz egy trafóház mellett ugyan olyan hangot hallasz. Tehát. Az elektromosságnak igenis köze van a gravitációhoz, és miért ne lehetne akkor a feltevésem igaz? Csak a méretek mások.
"Szóval amint mondottam az elektronokat NEM a gravitáció tartja keringésbe az atommag körül" Nem értek egyet ezzela mondattal."
most erre mit is lehetne válaszolni, hogy meg se bántsam...
Teller Ede fizikaórái
"A nagyhírû professzor vendégelõadóként tartott elõadásainak részletei digitalizált formában megtekinthetõek a http://www.lilli.hu/ weboldalon. A felvételek a '90-es évek elején készültek az ELTÉ-n, melyeken a világhírû "marslakó" közérthetõ módon avatja be a hallgatókat a fizika legnehezebb kérdéseinek: relativitáselmélet, kvantumfizika atomreaktorok biztonsága rejtelmeibe. Az elõadásokon elhangzottak szervesen kapcsolódnak a nemrég kiadott Teller Ede: Üzenetek egy marslakótól c. könyvéhez, annak mintegy virtuális mellékleteként."
Zseniálisan magyaráz az öreg! Más, egyszerû és érthetõ módon tanítja a "vaskalapos" definíciókat is. Még gyakorló fizikusoknak is érdemes megnézni az elõadásokat.
Ameddig nem számolja ki miért annyi a részecskék tömege amennyi, addig nem a végsõ elmélet. De ha a gravitációt nem a görbült felületek egyenleteivel kell számolni, akkor nem is fogja megtalálni...
Rég jártam erre. Üdítõ olvasni az újabb beírásokat. Ezen a szinten nem tudok érdemben hozzászólni a témához, de feltûnt egy elõremutató fejlemény, amit már régebben forszíroztam. Ez a szemléletmód változása.Az hogy a jelenségek leírása és értelmezése a triviális matematikai szemlélettel nem ad lehetõséget a továbblépésre, de ha ugyanazon triviális egyenleteket úgy rendezzük át, hogy az antropomorf mennyiségeket kiváltjuk azok matematikai függvényeivel ( értelmezésével) az egyenletek ugyanazt az értéket adják, viszont jelentõsen megnövekszik az átrendezés lehetõsége olyan formulákra, amelyek megfogalmazásukban közelebb állnak a reális fizikai valósághoz, mint az emberi érzékelés behatároltsága alapján megalkotott mennyiségekkel történõ felírása a dolgoknak. Az antropomorfizmustól való elszakadás felszabadítja a gondolkodást, és megmutat olyan dolgokat, amelyek eddig is nyilvánvalók lettek volna, ha nincsenek elrejtve a történelmileg kialakult matematikai és fizikai formalizmusok által. További jó gondolkodást. Üdv: shakwill
Mert hiába van külön anyag, energia, tömeg, és töltés! Kinek is tetszhetne egy ilyen massza...,már csak kezdenének valamit egymással! Legalább oszcilláljanak, hogy valamiféle kis rend lenne végre, no...
Legyen VILÁGOSSÁG!
Itt új vagyok, más fórumokat már megjártam...
Szerintem a probléma a fény helytelen értelmezésében van. Maxwell ugyanis valójában nem EM sugárzást, hanem EM-Vákuum sugárzást írt le. És mert a vákuum=semmi, elkezdték keresni, hogy vajon mi lehet az EM (elektromágnesség) oszcilláló párja a sugárzásban? Mert az elektromos és mágneses tér együtt növekednek és tünnek el! De mi az, hogy ...eltünhetnek? Hogy bármilyen megmaradás ne sérülhessen, kellett valami, amibõl, és ahová ezek a terek jönnek, mennek. És egy kis csavarral, -ez lett a vákuum (ami nem semmi)! És aminek mára már 100x több energiája és tulajdonsága van, mint bármely anyag-rendszernek! Nemcsoda, hogy elkezdték keresni- azt a semmit, ami mégiscsak valami! Volt aki éter formában, volt aki kvantumfizikában, ki- hol? De kétségtelenül: mára a leganyagibb anyag: a VÁKUUM!
Ami azért megmosolyogtató.
Mert ez szerintem is igaz, no de nem így- egy ilyen csavarral! Kétségkivül, nem illik, hogy "eszet osszak", pont én, aki kellõen sem képzett, sem képzetlen nem vagyok. De hátha beszélhetnék végre valakivel errõl a modellrõl? Tehát: A fény egy "gravinerciális- elektromágneses" sugárzás. (=GI-EM sugárzás) Vagyis a gravitációs-inerciális mezõt létrehozó tömeg, és az elektromos-mágneses mezõt létrehozó töltés egymásba átalakulása, oszcillációja. Ami egyuttal egy "töltés és tömegsûrûség ekvivalencia elv" alapja. Töltés=tömeg Vagyis hogy mindenféle kölcsönhatás egymásba alakulhat? Ezért kell legyen a fény: GI-EM sugárzás, és nem valamiféle EM-Vákuum sugárzás. "EM" sugárzás meg végképpen nem lehet, mert az sületlenség, (még az enyém se lehetne nagyobb...) mivel nincsen oszcilláló párja az elektromágnességnek, csak közege. Olyan ez, mintha a vízhullámban nem lenne a mozgási energiának párja a helyzeti! Semmilyen oszcilláló párja nem lenne!
A fény szerintem a fizikai világmindenség építõköve- az anyag és energia, töltés és tömeg, tér és idõ, és információ autonom hordozója. Ahol nincs fény, ott nincs világmindenség, és megfordítva. Nincs se tér, se idõ, se tudat, se emlékezet.
Bizonyításként például levezettem a gravinerciális Poynting vektort, az elektromágneses mintájára.
Szerkezetileg ugyanaz, és a kettõ összege- 90o fáziseltolással (sin^2+cos^2=1) konstans lehet. A fény tehát önfenntartó, s így nincs szükség a Jolly Joker szerepû vákuumra, amire mindent, amirõl fogalmunk sincs, rákenhetünk.
Én is tudom, hogy Maxwell fényelmélete az elektrodinamika, az SRE, ARE, kvantum mechanika és sok mai technológiánknak biztos alapköve. Pont annyira jó, és biztos, mint amilyen a geocentrikus világkép is volt! Amíg fel nem váltotta azt a heliocentrikus, ami pontosan olyan pontos, mint az volt, csak lényegesen áttekinthetõbb. Bár ugyanaz az eredmény, mégsem mindegy,hogy a kört a közepébõl, vagy valamelyik pontjából akarjuk meghúzni. Egész más szerszám kell hozzá. Hirtelen, eszembe se jutna olyan körzõ... Tiszteletre méltó, ha valakinek mégis sikerül. De használni nem azt kellene.
Fõiskolai filozófia dolgozat kapcsán foglalkoztam a témával (ezt a forumot még nem néztem át, de érdekesnek tünik).
Én úgy látom, hogy egy kicsit rosszul magyarázzák idõnként az idõ fogalmát, vagy a kvantumállapotokat (bár én csak laikus vagyok).
A dolgozatom ezen a címen elérhetõ: http://www.sumegi.eu/doc/
Hali, Nemtom hallotad-e állitólag egy Kaliforniai faszi megtalálta a mindenség egyenletét. Tudsz hozzá egy linket? Köszi.
Einstein nyert.
Továbbá nem állítom hogy tényleg így van, odaírtam, hogy LEHET...
Na jó, de ha áll a térben egy atomokból álló tömeg, ott hol van fényelhajlás? Minden anyagot bozonok tartanak össze. Ezek a foton rokonai, csak némelyiknek tömege is van. Ez azt jelenti, hogy minden anyag felfogható egy fényórának, amiben folyamatosan oda-vissza mozog a fény. A fényt itt, és általában, nem csak a látható fényre értem, hanem az egész frekvenciatartományára. Nyilván ha így nézünk egy atomokból álló tömeget, akkor abban a 'fotonok' folyamatosan a gravitáló tömeg fele fognak eltérülni, ami az egész test elmozdulását eredményezi. És ennek az energiáját nem a közvetítõ részecske szolgáltatta, hanem maga az anyagban mozgó fény(fotonok, és bozonok). Az anyag belsõ energiája, pont úgy, ahogy a relativitás leírja.
A számok azt mutatják, hogy a gravitáció lehet hogy egyszerû fénytörés. Ismert hogy a gravitáció megközelítõleg a fény sebességével terjed. Kell lenni valamilyen közvetítõnek, ami c-vel halad. Nyilván valahonnan tudnia kell a fénynek, hogy el kell hajlania. Ezt a lokális vákum sürûsége határozza meg. Mi határozhatja meg a vákum sürüségét? Az egyik lehetséges megoldás, hogy a gravitáló anyag mindenféle részecskéket sugároz ki magából. Ezek lehetnek akármik, nem ezek a fontosak, ezek csak a vákum sûrûségét fogják meghatározni. Lehet hogy nem is kell graviton a gravitáció mûködéséhez, akár a neutrinók is megadhatják, hogy milyen sûrû legyen a vákum egy adott helyen.
Mivel ezek térben szétszóródnak, ebbõl származtatható a távolságnégyzetes függés. A fény a sûrûbb közeg fele törik meg a beesési merõlegeshez képest, és a sûrûbb közegben halad lassabban. A gravitációnál ugyan ez történik.
A fénytörés képlete a sin1/sin2 = v1/v2 ami annyit jelent, hogy a beesési szöget szinuszainak aránya egyenlõ a közegbeli sebességek arányával. Számoljuk ki, igaz-e ez a gravitációra?
cx2=cx;cy2=cy;/* gyorsulas utani sebessegvektor lesz ebben */
a=-m*g/(r*r);/* newtoni gyorsulas, nagy a tavolsag a tomegtol, kozelitoleg jo ez is, minusz mert lefele hat */ cy2+=a*dt;/* csak lefele, a Fold most X-ben vegtelen sik, a gravitacio csak Y-ban hat */
dr=cy*dt+a*0.5*dt*dt;/* dr ujraszamolva a gyorsulas miatt, csak Y-ban */ /* dt ido alatt ekkora utat tett meg a feny */ printf("fenyut : %.30Le \n",dt);
t=sqrtl(cx*cx+cy*cy);/* sebessegvektorok hossza */ t2=sqrtl(cx2*cx2+cy2*cy2);/* a masik */
sin1=cx/t;/* szogek szinusza a sebessegekbol (szogek a merolegeshez) sin(a)=x/t */ sin2=cx2/t2;
Rs=m*g*2.0/(c*c);/* schwarzschild radiusz */ /* oszto a schwarzschild metrikabol, egyenlo a gravitacios idodilatacio mertekevel */ /* ez aranyos a feny sebessegenek a csokkenesevel, mivel a fenyora jarasanak az utemet */ /* a feny sebessege hatarozza meg */ c1=c/sqrtl(1.0-(Rs/r));/* kozegbeli(vakuum) fenysebesseg r tavolsagban */ c2=c/sqrtl(1.0-(Rs/(r-dr)));/* es dr-el lejjebb */
Valahogy úgy szól a történet, hogy az anyag meggörbíti maga körül a téridõt. Ebben a görbült téridõben halad egyenesen a fény, amit görbének látunk. Ha a fény a legfontosabb szereplõ a történetben, akkor nem volna-e helyesebb azt mondani, hogy a fény elhajlása maga a gravitáció?
A görbült téridõ maga az elhajló fény.
Járjuk körbe a dolgot. Tud-e a fény elhajlani? Természetesen, hiszen ismert a fénytörés jelensége, ahol a fény két kölönbözõ törésmutatójú közeg határán irányt vált. Az optikailag sûrûbb közegben lasabban halad. Az Einstein egyenletek egyik megoldása statikus centrális tömegre a Schwarzschild-megoldás. Ha számolunk egy keveset, hamar rájövünk, hogy a fény sebessége mondjuk egy végtelen távoli megfigyelõ számára csökken ahogy megközelíti a tömeget. Az elsõ gyanus jel.