Lehet-e a gravitáció a téridõ görbülete? A speciális relativitás a fényrõl szól. Az idõt a fényúttal írja le. A távolságok látszólag rövidülnek. A mozgó testek valójában összemennek. A mozgó órák lassabban járnak. Ennek következménye, hogy az látszólagos távolságlülömbség a különbözõ sebességgel haladók számára reális külömbséggé válik. Az idõt térszerûvé tesszük azzal, hogy beszorozzuk a fény sebességével. Az idõ a speciális relativitásban a fényút. Ha ezen a négydimenziós teren görbületet veszünk fel, akkor megkapjuk a gravitációt helyettesítõ leírásmódot, ahol nincs gravitációs erõ, csak görbült téridõ, aminek a görbületét az anyag-energia térbeli sûrûsége határoz meg. Ha speciális relativitás a fényrõl szólt, akkor nem kellene-e az általános relativitásnak is a fényrõl szólnia?
elírás történt, helyesen t=-abs(x)/c Emiatt a két x' felcserélõdött, de nem lényeg.
Akkor számoljunk.
A Lorentz-transzformáció x'=(x-vt)/(1-v2/c2) t'=(t-vx/c2)/(1-v2/c2)
Villantsunk a Holdon egy lézerrel. Az esemény térbeli koordinátája x=-384000e3 méter, az idõkoordináta t=-x/c mert az origó a jelen lesz. Tehát én az x=0 t=0 pillanatban mérek, sebességem most v=0. Most legyek a térnek ugyan azon a pontján ugyan abban a pillanatban mint az elõbb, de legyen a sebességem v=0.8c. Távolodom a Holdtól. Ekkor át kell transzformálni az elõbbi koordinátákat, amibõl x'=-1.152000e+09 . Távolabb ugrott a Hold? Nem, mert az álló mérése még mindig 'reális'. Most közeledjek a Holdhoz. v=-0.8c x'=-1.280000e+08 . Közelebb ugrott a Hold? Egyáltalán, most akkor hol van a Hold?
A három mérés ugyan azon a helyen ugyan abban a pillanatban történt. Gyakorlatilag ezt nehéz lenne megvalósítani, de ez részletkérdés. 3 különbözõ távolságot MÉRTÜNK. NEM 3 különbözõ távolságra VAN a Hold.
Ez egy látszat. Ebbõl van aki azt a következtetést vonja le, hogy akkor az idõdilatáció is az. Az idõdilatáció valós.
MINDEN ÚGY MÛKÖDIK, AHOGY A SPECIÁLIS RELATIVITÁS LEIRJA. A speciális relativitás azt mondja, hogy a mozgó óra lasabban jár. És ez így is van. Az egész következik a newtoni fizikából. Az idõdilatáció is. Hogy lehet az, mikor a newtoni idõ abszolút? Már leítram, mi a relativitás IDÕdimenziója. Órák által mutatott értékek halmaza. A kettõ nem ugyan az.
Ez tiszta newtoni fizika és optika. Az egészet legegyszerûbben a Lorentz-transzformációval lehet leírni, ha az idõt úgy kezelem, hogy ugyanezekkel a fénysugarakkal SZINKRONIZÁLOM az órákat, és az ezek által mutatott értékeket használom a képletben.
Semmilyen idõsíkról meg hasonló dologról szó nincs .
Az ábrán látszik, hogy a végérõl visszapattanó foton hosszabb utat tett meg visszafele, mint az elejérõl érkezõ. Távolabbinak kellene látnom a vonat végét, mint az elejét. Kérdés, láthatom az elejét és a végét egyforma távolságra ha minden az ábra szerint történik, és az állomáshoz képest halad a fény állandó sebességgel? A válasz, igen. A világoskék vonalak találkozásánál még nem látom a fotont, ott még csak átment a szemem lencséjén. Itt egy pontba kerül az összes foton, olyan ez mint egy fotógép. Ezután még át kell haladnia az üvegtesten, és ezután éri el a látóidegeket. De ez idõ alatt már szétnyílik a fénysugár, egyre növekedni fog a kép mérete. Én eközben tovább mozgok a vonattal együtt, emiatt hosszabb utat kell megtennie a fénysugárnak, mintha állnék. Nagyobbnak fogom látni a vonat végét, mintha állnák.
Könnyû belátni, hogy az elölrõl érkezõ fénysugarakkal pont fordítva történik a dolog, ráfutok a szememben haladó képre, ami miatt az kisebb lesz.
És ez nem csak valamiféle biológiai effektus, hanem optikai. Ez történik a fotógéppel, és MINDEN MÁSSAL, AMIVEL TÁVOLSÁGOT TUDOK MÉRNI. Mert távolságot vagy háromszögeléssel mérsz vagy Dopplerrel. Az utóbbival csak akkor tudsz mérni távolságot, ha van referenciád. A csillagászatban fényerõvel is szokás távolságot becsülni, de arra is érvényes ez a hatás.
Idehozom a képet: http://img0.tar.hu/foton888/img/28106662.gif#3
Szóval. Fogok egy zseblámpát. Kettõt. Állok egy majdnem fénysebességgel haladó vonat közepén. (haha) Villantok egyszerre elõre és hátra. Ezután azt látom, hogy EGYSZERRE megjelenik a fényfolt a kocsi elsõ és hátsó falán. Nem csodálkozom ezen, hiszen tudom hogy a közepén állok, és a fény hozzám viszonyítva halad fénysebességgel. Csakhogy az ábrán is ugyan ez történik, pedig nem hozzám képest halad a fénysugár c-vel, hanem az állomáshoz viszonyítva. Látszik hogy a két jel egyszerre indult és egyszerre érkezett vissza hozzám. EGYSZERRE LÁTTAM A FÉNYFOLTOKAT A VONAT VÉGEIBEN pedig nem egyszerre tükrözõdtek vissza. Ez az egyidejûség relativitása.
Elolvastam újra amit írtam a #1143 ban, nem csodálkozom ha nem érted.. hehe Nehéz leírni ezt szavakkal.
Akkor kédezek én. A két világoskék vonal találkozásánál álló megfigyelõ szerinted mit lát? Nem a két világoskék vonalon érkezõ fotont?
Mert akkor a vonat végét meszebb kellene hogy lássa, mint az elejét, mert az a foton távolabbról indult. De mégse látja meszebb, mert elfut a fény elöl, ami emiatt jobban szét fog tartani. Nem egy foton, hanem mondjuk a hátsó ajtó képe. Pont annyival fogod nagyobbnak látni, mint amenyivel meszebb vagy. A két végét egyforma nagyságúnak fogod látni a közepérõl, pedig nyilvánvalóan a vége meszebb van. De számold ki, a Lorentz-transzfomáció ugyan ezt adja.
Pontosan. Ezt van lerajzolva a #902 ben. Nézd meg a képet és olvasd el még egyszer amit ítram. Utánna jöhet a következõ kérdés. Ha még lesz. ;)
nem ugyvan hogy a vonatban ülõnek ez nem tûnik fel?...mert neki olyan, mintha a a vonat nem mozogna. Csak a külsõ szemlélõnek.
Mert einstein szerint relatív hogy a vonat megy az állomásba vagy az ékkomás a vonat alá, szvl aki a vonatban annak a vonat állónak tûnik, s mivel c mindig = c az órák számára ugyanannyit fognak mutatni.iker paradoxon
Az idõ pedig azért relativ, mert ha egy mozgó vonat közepébõl elõre és hátra kiküldök fényjelet, akkor a végéhez hamarabb fog odaérni, mint az elejéhez. Ugyan az történik mint az elõbb, az eleje elfutott a fény elöl a vége meg belefutott. Ha ez a jel azt jelenti, hogy most 12:00-ra kell állítani az órákat, akkor a végében hamarabb fogják 12:00-ra állítani az órát, mint a vonat elejében. Mert ugye a vonat KÖZPÉN állok, és azt hiszem hogy mind a kettõ ugyan olyan távol van tõlem. Sõt azt is látom, pedig nyilvánvaló, hogy a végébõl érkezõ fény jóval hamarabb indult, mint az elejébõl hozzám érkezõ. De mint alább írtam a távolságok torzultak.
És mindez sima newtoni fizika és optika. És mindez a specális relativitáshoz vezet.
Most nevess hatudsz.
"Ebben az esetben egy ûrhajós elméletileg még az elindulása elõtt megérkezne a célállomásra."
Ez Einstein elméletének hibás értelmezésébõl levont hibás következtetés. A téridõ egy modell, ha szigorúan veszem, és az idõt valós térbeli dimenzióként kezelem, akkor ilyen baromságok jönnek ki belõle.
A téridõt stopperórák és fényjelek alkotják. Ezekre vannak mérési utasítások a modellben. Se sárga villamos se más egyéb nincs a modellben.
De továbbmegyek. A newtoni fizika kiegészítve a véges fénysebességel kiadja a speciális relativitás téridejét. Nem egyszerûen arról van szó, mint ahogy itt is leírták más, hogy a Lorentz-elmélettel teljesen megegyezik. A newtoni fizikából szükségszerûen következik a speciális relativitás.
A speciális relativitás lényege, hogy elfut a mozgó megfigyelõ a hátulról érkezõ fényjel elöl. Emiatt a fénysugár szétnyilik, és a távolságok transzformálódnak. A tárgy közelebbinek fog látszani.
Ha a fényjel elölrõl érkezik, akkor ráfut a megfigyelõ, emiatt az kevésbé tud szétnyilni, a tárgy távolabbinak látszik.
"Ebben az esetben egy ûrhajós elméletileg még az elindulása elõtt megérkezne a célállomásra. " [email protected] lett elegem az egészbõl.megyek vissza a fára
Átlépték a fénysebességet?
A fizika egyik alaptörvénye látszik megdõlni, két német kutató ugyanis azt állítja, hogy lehet a fénysebességnél gyorsabban utazni. Kísérletükben fotonok száguldoztak kvantumalagutakban.
Einstein speciális relativitás-elmélete szerint végtelen mennyiségû energia szükséges ahhoz, hogy egy tárgy a fénynél is gyorsabban haladjon. Gunter Nimtz és Alfons Stahlhofen német kutatók ugyanakkor azt állítják, hogy nekik ezt két prizmával sikerült elérniük.
A koblenzi egyetemen elvégzett kísérletben fotonok utaztak két prizma között, írja a brit Telegraph címû lap. Egy detektorral megpróbálták elcsípni a prizmáról visszaverõdõ fotonokat, és a többségüket sikerült felfogni. Néhány foton azonban elég furcsán viselkedett: a tudósok szerint a szó szoros értelmében azonnal megtették az utat az érzékelõig, tehát a fénynél gyorsabban haladtak. A fény sebessége körülbelül háromszázezer kilométer per másodperc. Azt nem tudni, hogy milyen mûszerrel lehetett megbízhatóan megmérni a fénysebességnél gyorsabb haladást. Elég bizarr következményei lehetnek annak, ha valóban lehet fénysebességnél gyorsabban utazni. Ebben az esetben egy ûrhajós elméletileg még az elindulása elõtt megérkezne a célállomásra. A német tudósok szerint a kvantumalagutak tehetnek mindenrõl, amelyek segítségével a szubatomi részecskék megdönthetik a megdönthetetlennek látszó fizikai törvényeket.
Nimtz azt nyilatkozta a New Scientistnek , hogy most elõször sikerült megdönteni a híres elméletet.
A vakum az tényleg nem üres,mert az univerzum tágul és a tágulásának üteme nem lassul hanem még gyorsul is. Ez azt jelenti,hogy a vakumban nagy energia van ami ezt a tágulást elõ idézi és lehet,hogy ez az energia nem más mint a vakumban lévõ virtuális részecskék mozgása.
Vákum az amit létrehozunk olyan helyen, ahol gázzal, porral, gõzökkel van tele a tér.
A vákum nagysága-erõssége a telepakolt tér kiürítésére való törekvés minõségének mércéje.
Pl. a monitor vákumában még 10-30 db atom lehet (ill. van gyártáskor). Egy elektronmikroszkópban ugyanez az atomszám a minta szétrombolását okozná.
A tér fogalmát használják még, az udvar kifejezés helyettesítésére, az anyagot körülvevõ térrész jelölésére is.
A tér kifejezést (pl. Hõsök tere) alkalmazza a köznyelv a települések tágas-beépítetlen részeinek jelölésére is.
A fotonnak két állapota van: a haladó ekkor nevezzük fotonnak, és a zárt (általában gömb) pályán haladó, ekkor nevezzük anyagnak.
Fénysebességgel így az anyag nem haladhat, így nem sugárzódha, csak áramolhat.. Haladó fotonnak pedig a befogódás elött nem lehet kölcsönható tere, mezeje..
Az Origo chat vendégszobában egy ideig követtem a Nagy Bumm vendégszereplését. Nagyon hamar unalmassá vált. Egyáltalán nem serkentett gondolkodásra, hanem egyszerûen sulykolta a manapság tanított kozmológiai mainstream elméletet. Mivel én nem tanultam magasabb matézist, ezért, ha gondolkodni akarok fogalmi rendszerben kell felállítanom azt a logikai sort, amelynek segítségével leképezhetem a valóságot. Nyilvánvaló hátrány ez, mert az absztrakció bizonyos fokán túl már csak a matematika eszközei alkalmazhatóak. Mindezen hátrányokat belátva, szerintem a "semmi" nem létezik. Minden amit mérni tudunk "valami". Ezért a tér mindenképpen fizikai tér. Még akkor is ha jelenlegi értelmezéseink szerint nem tudunk kölcsönhatást érzékelni benne. A Nagy Bumm nem lehetett elõzmény nélkül,szerintem az idõ fogalmát fel kell váltani az okság fogalmával, és akkor talán megszûnik az a kényszeresség, amely a tudományos gondolkodást fogva tartja. Talán ez oldhatja fel az ellentmondást ennek a topiknak a címében is. Einstein zseniális, de antropikus gondolkodó. Szerintem a világegyetem helyesen csak holisztikusan képezhetõ le.
" Higgs bozonok szintén matematikai modellek. Néhány hónapja megtalálták õket"
Elkallódtak a modellek, mi?
Kihagyják az LHC tesztüzemét "Az idén mégsem kapcsolják be a CERN várva várt részecskegyorsítóját, ami többek közt az anyagok tömegét biztosító, rejtélyes Higgs bozonok után fog kutatni."
Ezek 'görbülhetnek', mint tér. De biztos nem a szó hagyományos értelmében.
Igy van, ezek csak modellek. De nem jelentheted ki, hogy a tér üres. Ott vannak pl a virtuális részecskék, amelyek képesek erõket létrehozni , vagy a skalár Higgs-bozon, aminek az elméletek szerint a térben mindenütt jelen kell lennie.
De ha jól megfigyeled az ábrákat, akkor pl a #902-esen láthatod, hogy a test megrövidült. Ha nemlátod, akkor szétszedhetjük az ábrát, hogy mit is mutat.
A Minkowski-féle téridõ, ami a relativitás alapja, egy másfajta geometria, amit nem lehet szavakból megérteni. Csak számolással, példákon keresztül juthatsz közelebb a megértéséhez.
Nem tudom mit fejthetnék ki ezen jobban. A gravitációt leíró általános relativitás energia-impulzus tenzorral számol. Ez adja meg a téridõ 'görbületét' amit végül is a gravitációt írja le. Tehát ha növelem a rendszer belsõ energiáját, szükségszerûen nõ a tehetetlensége és a téridõt is jobban 'görbíti'. Emiatt nõ a gravitációja is.És ez független attól, hogy hogyan növeltem az energiáját.
Igen. Az itt levõ ábrák helyesek, de félrevezethetnek. Ezek nem tárgyakat ábrázolnak, hanem pillanatszerû események téridõ pontjait. Másszóval hely és idõkoordinátákat. Ha ezeket áttranszformáljuk egy másik inerciarendszerbe, akkor az események távolabbra kerülnek. De a testek hossza az már más kérdés. Azok rövidülnek.
Hmmm... Ez azt jelenti, hogy a külsõ szemlélõ számára a közel fénysebességgel haladó objektum mérete a haladás irányában nem megnõ, hanem lerövidül? Télleg tanulmányoznom illene még ezt az egész relativizmust :)
A fotonnak nincs végtelen hossza. A hullámfüggvényének van egy véges hossza ami nagyjából az adott fény koherenciahossza. A relativitás egyenletei nem alkalmazhatók semmi olyanra, ami c sebességgel halad.
Az elektronra fõképp nem igaz amit írsz. Az atom körüli elektron sebessége kb c/137. Számold ki erre a hosszkontrakciót.
Ha elfogadjuk, hogy a tehetetlen tömeg és a súlyos tömeg egyenértékûek, akkor érdekes lehet az az okoskodás, hogy a gravitáció a perdületbõl származik, Mégpedig úgy hogy az anyagtömegeket felépítõ elemi alkotók spinjei egymáshoz rendezõdnek, hasonlóan mint amikor egy vasdarabot felmágnesezünk. Az összerendezetlen perdületek, hatásukban kioltják egymást, mint a rendezetlen elemi mágnesek. Viszont az anyagi szerkezetbe rendezõdõ részek perdületeinek kötelezõ módon kell szinkronizálódni egymáshoz, egy vagy több nagyon erõs törvény hatására. Talán éppen a kölcsönhatásokat közvetítõ részecskék végzik el a szinkronozást.
Szia!
Kicsit kevered. Mindent egy nézõpontból hasonlíthatsz össze.. Majd ugyanezen tulajdonságok mindegyikét egy másikból.
A fény számunkra végtelenül lerövidült hosszú és végtelenül lelassult idejû. A fény számára mi, végtelenül megnyúltak és végtelenül gyorsak vagyunk.
A szuperrotáció: a mozgási tehetetlen tömeg relativisztikus növekedése az elmozdíthatóságra hat. Az idõlassulása miatt, a mi idõegységeink alatt kevesebb fotont tud kisugározni, így a gravitáló tömege látszólag csökken.
Ejj, még köszönni is elfelejtettem nektek, annyira a dolog hatása alá kerültem :D Szóval szevasztok! :)
Még egy dolog eszembe jutott a fénnyel kapcsolatban. Akkor fogant meg a gondolat, mikor olvastam az interferenciáról, amely a fénynek réseken való keresztülhaladásakor történik.
Ebben volt egy olyan gondolat, hogy ha mérjük Egy foton leszakadva az õt kibocsájtó fényforrás felületérõl ugye megkezdi útját a maga iszonytató sebességével. Einstein elméletében szereplõ idõdilattáció és távolságkontrakció szerint a hossza a sokszorosára nyúlik a haladási irányában, míg számára az idõ rendkívül lelassul a külsõ szemlélõ számára. Nem lehetséges, hogy azért viselkedik a fény a mérések szerint ennyire furán, mert a hossza nagyobbra nyúlik, mint amekkora távolság van a fénykibocsájtó eszköz és a mérés céljára szolgáló szerkezetek között? Tehát amíg elérné az ernyõt, tulajdonképpen még el sem hagyta teljes mértékben a fényforrást? (Valahogy úgy gondolom, mint a "Csillagok háborújában" a lézerpisztolyok :)
Kicsit másabb: az elektronfelhõ az atommag körül nem azért tûnik felhõnek, mert az elektron olyan sebességgel mozog az atommag körül, hogy ennek következtében mozgásának irányában kinyúlik, és a "feje utoléri a farkát? Vagyis összekapcsolódik önmagával, nem lesz neki se eleje, se vége, és valóban minden pillanatban megtalálható a pályája minden pontján?
Igaz lehet, hogy az abszolút rotáció során a szerkezet kívülrõl nézve is tömegnövekedést produkál? Valóban érdekes, hogy egy forgó test a forgástengelyére merõleges erõhatással szemben konokul ellenáll; még azt is elképzelhetõnek tartom, hogy ilyen abszolút rotációban mozgó test minden irányban ellenáll az erõhatásoknak, tehát nehezebb elmozdítani, felemelni mozgása közben. De az azért fura, hogy ez tömegnövekedéssel járna...
Már találkoztam az oldallal, más ajánlotta korábban. Úgy látom, hogy bár zömében nem értek vele egyet, de mégis akad sok olyan részlet ami elgondolkodtató.
Köszönöm a választ! Adok egy linket. Érdekelne a véleményed az ott közöltekrõl. Persze sarlatánokkal tele van a padlás. Szakértelem híján nem tudom értékelni az ott leírtakat.
Ha Maxwell szerint nézzük, akkor a tereket alkotó hatás fénysebességgel távolodik a forrásától. Ha pedig az Einstein-i fotonokat nézzük, akkor szintén fénysebességgel távolodik a mezõt alkotó hatás a részecskétõl.
Szerinted utolérheti egy részecske a tõle fénysebességgel távolodó hatását? Szerintem nem.
Szuperperdület.
Miért ne létezne? Létezik. Hogy van-e hatása a gravitációra?
A garvitációra sajnos nem sok. És fõleg nem úgy mint ahogy a kérdés sugallja.
Sziasztok! Azt szeretném kérdezni, hogy a mozgó részecske által generált tér, ha figyelmen kívül hagyjuk az egyéb terekkel való kölcsönhatást, visszacsatol e a forrásrészecskére, vagyis saját tere, külsõ kölcsönhatás nélkül befolyásolja e a létrehozó részecskét. A "részecske" kifejezést jobb híján használom. A térben mozgó valami talán jobb szó.
A másik kérdésem az, hogy fizikailag létezik e a "szuperperdület", amikor egy tömeg az összes tengelye mentén azonos momentummal forog, illetve a forgó tömeg generál e gravitációs hatást?
Én adott számú fázismaximum távolságát mértem meg idõben..
Két pont között A-B irányban és B-A irányban. A kettõ átlaga adja a tényleges hosszot.
Ha a torzult eszközökkel végrahajtott méréseink eredményét nevezzük valóságnak, akkor a specrel a valóságot írja le. Ha tudatosul bennünk, hogy torzultak az eszközök, akkor képesek vagyunk egy meglátni egy newtoni világot, amit a Lorentz elmélet is ad. Ekkor mondhatjuk, hogy a relativitás csak egy illuziót ír le, és mi ezt az illuziót méricskéljük.
Érdekes, hogy régen nem merte lerajzolni senki az ûrhajós rendszerébõl az ikerparadoxont. Mostmár az egyetemeken is lemerik, habár egyenlõre csak a távolodó szakaszt.
A vak is látja, hogy a Föld térben távolabbra ugrott. Most egy kérdés. A Föld csak úgy ugrál a térben? Nekem nincs realitásérzékem.
LOOOoooooOOOL
Elsõre? LOL
Tudod mikor pár éve az indexen a két fõokosnak lerajzoltam az ikerparadoxont Lorentzel, ott vergõdtek hogy az nem jó, mert nem ugorhat arrébb a látvány az iker fordulásakor. Mutogattak nekem valami félresikerült rajzot valami katonai fõiskoláról, ahol a vonalak össze vissza mennek. Tavaj végre eljutottak arra a szintre, hogy felfogják mit is rajzoltam.
Érted, akik tanulták és értik a specrelt. A többiekrõl akik szöveges feladatot csinálnak belõle, hagy ne beszéljek.
Különbenmeg számold ki egy konkrét helyzetre, minden úgy van ahogy meskhenet vagy kicsoda leírta.
Megdöbbentõ! Te vagy a sokadik aki szerint a fény sebességét, minden rendszerben, két anyagi pont között mérjük, és nem két fáziscsúcs között.. Egyszerûen megdöbbentõ, mivé lett az egykoron oly színvonalas magyar oktatás!
"2. axióma (a vákuumbeli fénysebesség (c) invarianciája)
A vákuumbeli fénysebesség, melyet általában c-vel jelölnek, állandó, bármely inerciarendszerbõl is mérjük meg és bármelyik irányban, nem függ a fényt kibocsátó forrás sebességétõl sem"
Felhívnám a figyelmed arra, hogy ha az anyagtól mért sebesség szerepelne benne, ha igaz lenne az állításod..
De sajnos, tévedsz. Tudom, hazánkban több helyen úgy oktatják, ahogyan mondtad.. nem tud mindenki olvasni.
Tulajdonképpen mit is értenek itt az impulzus sebességén? Az elejét, a végét, vagy a közepét?
P: No itt van a kutya elásva! Egyiket sem. A cikkben az úgynevezett group velocity-t, a csoportsebességet mérték, amely az impulzus csúcsának a haladási sebessége. Bár igyekeznek a kísérleteket úgy kialakítani (a kapszulában lévõ anyagot úgy kiválasztani és elõkészíteni), hogy az impulzus alakja ne nagyon változzon, amikor áthalad a kapszulán, de végül is ez kismértékben mindig megtörténik. A kilépõ jel nem ugyanúgy néz ki, mint a belépõ. Elõször is sokkal gyengébb. Ezen kívül minden valószínûség szerint a kilépõ impulzus eleje egy kicsit meredekebbé vált, a csúcs a kilépõ jelnek nem a közepére esett, hanem egy kicsit jobb oldalára, a farka pedig egy kicsit laposabb lett. Csiribá-csiribú, a jel csúcsa gyorsabban haladt c-nél, vagy akár hamarabb jelent meg a kapszula jobb oldalán, mint ahogy a bemenõ jel csúcsa elérte volna azt.
Nem baj, hogy mondod. Igaz, hogy tévedés, vagy rosszul értelmezett újságírói tévedés.
Fotont nem lehet lelassítani. Kilép és megy utolérhetetlenül.
Nincs olyan hatás ami utolérhetné. Gyakori tévedés, hogy a feketelyukak felszíni szökési sebessége miatt nem hagyhatja el a foton a feketelyukat. Miközben a gravitáció el tudja hatni. A valóság az, hogy csupán az idõlassulás miatt minden kilépõ frekvencia a nagyon nagy (gravitációs tartományú) hullámhossz felé lassult.
( Egy példával: sárga fényforrás -utcai Na lámpa- fénye sárga, de ha a lámpa rendszerének idejét lelassítjuk akkor narancs, ha jobban akkor vörös, ha még jobban akkor infra (csak melegít, de nem látjuk) tartomány felé tolódik el a színe. Ezt egészen a gravitációs fotonok "színéig" eltolhatjuk ha még sokkal jobban lelassítjuk a rendszerét.)
dopler ide-oda, a foton minden rendszerbõl az adott közegnek megfelelõ fénysebességel megy
Most nemértem mit kellett igy megvariálni...azt mondta Tommy, hogy gyufaszálhoz képest, gyufaszáklhoz képest milyen fény(foton) nem mehet fénysebességgel? Hol mondtam én ilyesmit? akármi ilyet...
Gyorsuló lassuló állapota az viszont tényleg nincs.
Nagyon fontos hogy mindig megadd mihez viszonyitassz, honnan szemléled a dolgot. A fénysebesség állandó minden inerciarendszerbõl megmérve. Logikus, ha ehhez a rendszerhez képest mozog egy másik rendszer, ahoz képest nem mehet c-vel a fény az ELSÕ RENDSZER SZERINT. A második rendszer ettõl még mérhet c-értéket, de ha csak az elsõ rendszerbõl szemlélõdünk, akkor ez minket nem érdekel.
Nem ilyen egyszerû, albertnek valamennyire igaza van.
Ha egy külsõ referencia rendszerbõl nézel egy fotont és egy elektront ami mozog hozzád viszonyítva, akkor a foton az elektronhoz képest szerinted mint külsõ megfigyelõ szerint c-tõl eltérõ sebességgel mozog. Most vegyünk egy második elektront, ami megint más sebességgel mozog. Ez az elektron ugyan azt a fotont más energiájúnak érzékeli mint az elsõ elektron a doppler miatt. De az egészet fel lehet úgy is fogni, hogy nincs frekvenciája a fotonnak, hanem egyféle foton van, ami más sebességgel ütközött. Emiatt más energiájú volt.