Nem hiszem, hogy ilyen egy Mars expedíción elõfordulna, akkor sem ha történetesen széria tartozék lenne a wc pumpa a súlytalansági wc-khez.
Természetesen mások az elvárások és nyilván mások az ingerenciák, de nem véletlen, hogy még most is sok izolációs kamrás "szimulált" ûrutazással kapcsolatos teszteket hajtanak végre, amelyek egyik legfõbb feladata az emberi viselkedésproblémáinak kezelése, a tapasztalatok gyûjtése.
Noha egy haditengerészetnél a személyzet hangulati ingadozásai mindennaposak, ebbe az is belejátszik, hogy szûk a hely és a hajókat tervezõk minimális figyelmet fordítanak a személyzet ergonómiájára. Félelmetes számomra, hogy még a legújabb Virginia-osztályú amerikai SSN esetén is a legénység egy részének nincs kabinja, hanem a torpedóterem alján lévõ kuckókban alszanak, amit egy vastag szövetbõl készült árnyékoló választ el a külvilágtól. Ehhez képest a modern német, francia és svéd SSK osztályok esetén minden legénységi tag normális kajütben alhat, még ha 2-4 fõs, szûk kajútben is, de mégis egy elszeparált szobában valamennyire elvonulhat.
Állatok mindenhol lehetnek.
A helyzetet én kicsit másképpen látom. Bizonyos körülmények segítik azt, hogy az emberbõl kibújjon az állat. Ezeket kell felfedezni, és lehetõleg kezelni...
Köszi, ismét érdekes esetválogatást adtál (asszem, ezt egyszer-kétszer még eljátszom veled, hiszen hatékonyabb téged kérdezni mint a google-t).
Az ausztrál példád megerõsíti azt, hogy gyenge szûrõket alkalmaznak. Nem hiszem, hogy ilyen egy Mars expedíción elõfordulna, akkor sem ha történetesen széria tartozék lenne a wc pumpa a súlytalansági wc-khez. És gondolom a vezetés nem volt a helyzet magaslatán, a személyzet nem minden tagja vett részt a pumpák nem rendeltetés szerû használatában és igen valószínû, hogy a személyzet nem minden tagja volt úriember. Állatok mindenhol lehetnek.
Még egyszer kösz, ezekrõl az ûrállomásos konfliktusokról még nem hallottam.
Ebben például azonban az Anktartiszi bázisokon tapasztaltakról írtak. Ott a nõk jelenlétében szinte megszüntek a férfiak közötti harsányabb viaskodások.
Errõl a lovagias viselkedés jut eszembe. Nõk elõtt nem mernek balhézni. :)
Nem hallottam semmi komolyabbról, ami tartósan és hátrányosan befolyásolta volna a csoportmunkát.
Skylab-4: A szigorúan beosztott ütemterv miatt összeszólalkozott a Földi irányítás és az ûrállomás parancsnoka, aminek az lett a vége, hogy egyszerûen kikapcsolta a rádiót az ûrállomáson egy idõre.
Szojuz-28 / Szaljut-6: A Cseh ûrhajóst szabályosan elnyomta a három orosz ûrhajós, ezt Vlagyimir Remek (õ volt a Cseh ûrhajós) a végén poénnal próbálta elütni, miszerint a kézfeje vörös lett attól, hogy ha bármihez hozzá próbált érni, valamelyik orosz ûrhajós egybõl rácsapott a kezére, hogy ne nyúljon hozzá. Tették mindezt akkor is, amikor Remek egy olyan mûszert próbált használni, amivel a tudományos megfigyeléseit végezte volna.
Szaljut-7 / Szojuz T-14: A személyzet egyik tagja depressziós lesz, elveszti a motivációját, ezért 160 nappal a tervezett visszatérés elõtt megszakítják a munkát, és visszajönnek a Földre.
Mir-23: A személyzet és a Földi kapcsolat olyan rossz viszonyú volt, hogy a parancsnok szabályosan ordibált a Földi irányítással. A rossz állapotú ûrállomás rátett egy lapáttal (tûz ütött ki az állomáson), ahogy a Progressz emlékezetes ütközése is. A személyzetet a tervezetnél korábban hozták vissza kialvatlanság/álmatlanság és egészségügyi problémák miatt.
Ebben szerepeltek azok a megállapítások, hogy vegyes személyzet esetén olyan versengés alakul ki (semmi tudatosság nincs a dolog mögött, egyszerû hormon és ösztön, amit minden ember és általában minden élõlény örököl a génjeibe kódolva) ami hátráltatja a zökkenõmentes csoport munkát.
Ebben például azonban az Anktartiszi bázisokon tapasztaltakról írtak. Ott a nõk jelenlétében szinte megszüntek a férfiak közötti harsányabb viaskodások.
A tengeralattjáró személyzetet azért nem hasonlítanám az asztronautákhoz. Hogy is mondjam, azért azokat az embereket olyan mindenre kiterjedõen nem válogatják meg. (csak meg kell nézni egy két amcsi, vagy angol tengeralattjárós doksi filmet, és rájössz mire gondolok).
Amerikai vagy angol tengeralattjárón nem is látsz nõi személyzetet. Svéden, Ausztrálon, Kanadain például igen. A Svédeknél az elsõ években voltak kisebb-nagyobb súrlódások (ahogy egy kapitány beismerte, ezek legnagyobb része a férfisovinizmusra vezethetõek vissza), de miután lefektették a keretszabályokat, hogy mi a megengedett, és mi az, ami már nem, a problémák többsége megszünt, vagy legalábbis kezelhetõvé vált. Itt olyasmire kell gondolni, hogy a két fõs kajütök (az új Svéd tengókon ilyenek vannak) is koedukáltak...
Épp a hierarchia az, ami kordában tart egy csapatmunkára kijelölt csoportot és minimalizálja a konfliktusokat, de ismétlem, van egy kis különbség pl egy õrszázad, egy tengeralattjáró személyzet és az asztronauták között.
Az Ausztrál tengókon komoly probléma volt az újoncok beavatásának az esete. A nyílvánosság felé csak a legszélsõségesebb esett került, mikor három újoncot a felszínre emelkedett tengó fedélzetén lekötözték, végbelükbe pedig WC pumpa nyelét nyomták fel. A botrány kipattant, közvetlen megoldást nem találtak, a személyzeteknél továbbra is találtak módot arra, hogy az újoncokat szivassák. A helyzet megfordult viszont, mikor nõk is kerültek a fedélzetre. Az újoncok által emelt panaszok ezeken a tengókon szinte marginális szintre süllyedtek, és noha egy-két szélsõséges esett továbbra is maradt, nagy általánosságban a nõk jelenléte lehûtötte a férfi személyzet ilyen téren.
Nincs itt semmi meglepõ. A Japán ûrprogram 2001-ben hirtelen talált magának 1,4 milliárd dollárt, miután az amerikai lakómodul és a CRV lelövése után kiderült, hogy az eredeti elképzelésekhez képest, mely szerint 7 fõs állandó személyzete lesz az ISS-nek, melybõl egy japán, lett ugye 2(3) fõs állandó személyzet, amelybõl egy sem japán. Az emberes ûrkutatástól így elvontak egy jókora adag pénzt, amit szépen átcsoportosítottak a különféle kutató- és tudományos programokba. Így lett egy pár Hold-programjuk, lett pénz az eféle ion-hajtómûvekre és így tovább.
Amúgy a NEC nem tegnap kezdte az ionhajtómû-kutatást, hanem már az 1990-es években.
Nem olvastad el Kamov üzenetét? Az eredeti cikkben [(URL=http://nextbigfuture.com/2007/11/vasimr-engines-plus-200-mw-of-nuclear.html]Google 5 másodperc) ugyanis 200MW-ot említenek a 39 napos útra. A 200kW-os ion-hajtómû csak egy tesztpéldány, ezekbõl jóóópár darab kellene a Mars-utazáshoz, ha 39 nap alatt akarod megoldani.
A hír lényege pont ez, hogy elvileg jóval rövidebb is lehetne az utazás, a jelenleg fejlesztés alatt álló technológiákkal.
Sugárvédelem valóban kell, de csak az ûrhajó felé.
Az "árnyékpajzs" mûködési lényege
A kép egyébként errõl az oldalról van, ajánlom mindenkinek, akit érdekel a téma, nagyon 'profi', legalábbis abban, hogy igyekszik tudományosan, de közérthetõen minden lényeges elemet kivesézni.
forrás? A másik meg az ûrben egy szondánál mondjuk nem is kell sugárvédelem, csak a mûszerek és a reaktor közé, hiszen kit érdekel hogy egy amúgy is halálos sugárzású környezetben sugároz még valami?
Na meg ugye itt kW-ról van szó, nem Mw-rõl. Gyanítom hogy egy 100 tonnás reaktor "picit" több kakaót ad mint 200 kW...
Nem maradt le, csak azt már elfelejtették átemelni az eredeti cikkbõl, hogy ehhez egy 200MW-os áramforrás is kellene, ami nagyjából egy atomtengeralattjáró reaktorteljesítményének felel meg. A reálisabb 12-20 MW-os áramforrással is maximum 4 hónap alatt képes lenne a Marsra érni.
A VASIMR lényege pont az hogy a jelenlegi elektromos rakétahajtómûveknél nagyságrendekkel nagyobb energiamennyiséget képes kezelni, és mind a fajlagos mind az össztolóerõ az eddigieknél szélesebb tartományban változtatható. Maga az indexes cikk szokás szerint tele van félrefordítással.
Közben a VX-200 elsõ 200kW-os tesztje is megvolt június végén. A kövtekezõ szintén 200kW-os VF-200 már remélhetõleg az ûrállomáson fog bizonyítani pár év múlva.
Ez ha igaz, akkor nagyon durva dolgok lesznek itt. Bár konkrét kN értéket nem közöltek.
Az utánpótlás ugyanolyan nehéz. A teljesen megpakolt MPLM modul 13.5 tonna is lehet. Az utolsó két repülés egyike márpedig MPLM küldetés lesz a jelenlegi tervek szerint.
"13 tonna alatt a sikló képtelen lenne az ISS modulok feljuttatására. "
A Burán esetében a második fokozat külsõ lemezburkolata 7-8 tonna volt.
A Shuttle jelenleg 16,8 tonnát tud a rakterében az ISS-hez vinni. 900kg a dokkolórendszer tehát marad 15,9 tonna hasznos teher. 13 tonna alatt a sikló képtelen lenne az ISS modulok feljuttatására. A tartály festését is azért hagyták el anno, hogy 600kg-ot spóroljanak vele.
Jelenleg annyira szükség van a Shuttle teherkapacitására hogy a 2010-es utolsó küldetéseken már csökkentett számú személyzettel kell repüljenek, hogy az emberek helyére is hasznos teher kerülhessen.
És a rögzítõ szegecsek tömege? Megváltozott légellenállás a felület változása miatt? Stb. Mondom, a NASA mérnökei nem hülyék. A 2mm meg talán kevés is, nem ismert elõttem a mechanikai igénybevétel nagysága. A hab fölé téva a hab igénybevétele is megváltozhat.
Nem olyan egyszerû az élet, ahogyan azt elképzeled.
Elég lenne a hajtóanyag tartály és ûrrepülõ közé tenni egy fém lapot hogy a leváló törmelékek ne érjenek a hõvédõpajzshoz. Ez nem nagy dolog, vagy tévedek?
Várom a javaslatokat és a költségbecslést és legalább egy basic tervet. Addig ez csak szájakarte. Szigetelni kell a tartály, mert kriogén hajtóanyag van. A tömege viszont korlátzott lehet a szigetelésnek. Emiatt a szilárdsága is az.
Szánalmas hogy ennyit kell szenvedni egy fellövéssel. Arról nem is beszélve hogy megoldhatnák ezt törmelékes problémát.Azon izgulni mindig nehogy valami baja legyen a hõvédõpajzsnak...
najó, hát akkor ez úton van.... térj vissza egyben Endeavour!!!
jóóóó!!!! megint most értem haza!! a világért sem hagynám ki a startot..:DDD
Úgy néz ki, hogy ez-alkalommal végre minden ok.
De a zivatarok kialakulására számítani lehet. Azt azért csak megtudják jósolni legalább 1 nappal elõre. Amíg van esély arra, hogy szupercellák kialakulhatnak a közelben, addig hanyagolnám a dolgot a helyükben.
Valahol régebben láttam egy képet amin a shuttle régi és új mûszerfala volt egymás mellé rakva. Nincs meg valakinek ez a kép (vagy link), mert nem igazán találom most?
Én a helyükben megvárnám, hogy enyhüljön egy kicsit az idõjárás. Nevetséges már, hogy szinte mindennap készenlétben állnak, aztán lefújják. Eltudom képzelni, hogy az asztronautáknak hogy tele lehet már a faszuk az egésszel :D
Akkor remélem ma is esni fog, fõleg itthon, jó lenne már ha eltakarodna ez a kvameleg :D
az mondjuk mindegy xD Szerdán fognak indulni(kedden meg se probálják)
Én épp ezért nem nagyon foglalkozok olyanokkal, amiket csak tervezgetnek, meg álmodoznak. Majd, ha már a kilövésnél tartanak, akkor szívesebben olvasgatok.
Az ESA ember szálító ûrhajó építését tervezi.ESA ûrhajó. Lesz -e vajon valami belõle? Ez olyan lehet mint a szovjet Mars program.Szovjet Mars Program. Tervezik halasztják és semmi nem lesz belõle.
Halasztás, hidrogénszivárgás miatt. Ugyanaz a probléma mint ami az STS-119-nél volt.
Atlantist elkezdték visszaszállítani az Edwards-ról és az Endeavourt átszállítják a másik kilövõ állásra és felkészítik a kilövésre.
Egy 10MW-os naperõmûvet építenek a floridai lakosoknak és egy 1MW-osat a központnak a Kennedy Space Center területén. Nasa podcast
Nagyméretû feketelyuk korongját vizsgálja az XMM-Newton. HUNENG
a kavarodást a szökési sebesség és a kozmikus sebességek keverése okozhatja. Bár utóbbiból az elsõ a Föld esetében még mindig 7,9km/s szal a 4,5 sehogy se jó.
Én ugy tudom h a szökési sebesség az kb. 11km/s a Föld esetében. Ugye igazam van csak mert a minap vki aki állitólag okos, azt mondta nekem h csak 4.5km/s?? Most akkor ki is tudja jól??
Eleddig az összes kísérletben összesen nem hoztak létre egy gramm antianyagot. Ebbõl le lehet szûrni, hogy egyhamar nem lesz antianyag meghajtásunk. :)
Ha az elsõ szökési sebességre gondolsz, akkor arra alkalmatlan. Egyszerûen túl kicsi tolóerõt lehet kisajtolni belõle. Az Ion-hajtómû "csak" arra jó, hogy nagy idõtartamú, kis mértékû gyorsításra használják. Ha a Föld-körüli pályát elérted, onnantól kezdve viszont teljesen jó, alkalmazták már Hold körüli pálya elérésére és bolygóközi ûrszondáknál is.
A következõ lépcsõfokhoz már nagyobb energiabefektetés kell, amihez vagy gigászi méretû napelemek, vagy nukleáris reaktorra van szükség. A JIMO lett volna egy ilyesmi, de a költségek miatt sajnos lelõtték...