Valószínûleg tudják mit csinálnak a nasa-nál, és ezért ezeket a repülõtereket válaszották ki, mert biztonságosan le tudnak szállni, valószínûleg nem viccbõl van ez a lista az STS rendszer leírásában.
Sztem keress rá, arra hogy shuttle abort runway. Nem építettek, hanem meglévõket használnak(30 db), ha valami gond van kiürítik ezeket a kifutókat, és érkezhet rá ûrsikló. De azért bekopizom leírom ide ezeket:
1 KSC KSC 33 4600 2 EDWARDS AFB EDW 22 4600 3 BEN GUERIR BEN 36 4183 4 BERMUDA BDA 30 2810 5 HONOLULU HNL 08 3500 6 BANJUL BYD 14 3600 7 CHERRY POINT NKT 32 2738 8 LAJES LAJ 33 3922 9 ZARAGOZA ZZA 12 3720 10 DIEGO GARCIA JDG 13 3660 11 NORTHRUP NOR 05 4600 12 OTIS ANGB FMH 32 3506 13 ST JOHNS INT’L YYT 29 2591 14 ANDERSEN AFB GUA 06 3218 15 HAO ATOLL HAO 12 3076 16 ASCENSION HAW 14 2896 17 WAKE ISLAND WAK 28 3005 18 BEJA BEJ 01 3420 19 MATAVERI EIP 10 3046 20 KING KHALID KKI 15 3896 21 MORON AB MRN 20 3598 22 AMBERLEY AMB 15 3050 23 AMILCAR CABRAL AML 10 2966 24 RIO GALLEGOS AWG 25 3400 25 SHANNON INN 06 2896 26 DARWIN DDN 11 3325 27 ELMENDORF EDF 24 2896 28 ISTRES FMI 33 3750 29 YOKOTA AB JTY 00 3354 30 ROBERTS FIELD ROB 22 3049
A bázisnév utáni 2. szám a kifutópálya hosszúsága. Ezek a kifutók már az ûrsiklóprogram eleje óta használhatóak, ha gond van. Mint látod ezek amúgy katonai légibázisokként, vagy civil repülõtérként üzemelnek. És mint itt látszik, nem kell 4 km-es kifutó egy ûrsiklóhoz, simán megáll rövidebb távon (ezért van a fékezõernyõ), lehet is látni leszállós videon, hogy mégcsak nem a kifutó kezdetén ér le, de már a közepén nagyon lassan gurul.
Tudod, hogy milyen hosszú leszálópálya kell az ûrsiklónak? Kb. 4 km. Nem sok ilyen van a Földön és még azt is számításba kell venni, hogy a kérdéses idõpontban SEMMI se szállhat le és fel ott. Csak az ûrsiklóért építeni 30 ilyen repteret nem túl gazdaságos...
Kicsi az esélye, hogy nem betervezett dolognál nem repülne el a 30 használható leszálló hely közelében. Ha már 750km-en belül repülne el mellette, azt már az egyirányú bedöntéssel be lehetne kanyarodni. Egy betervezett leszállásnál meg értelem szerûen a megfelelõ irányba menne. Gyakorlatban pedig a számítógépet kéne átprogramozni, hogy máshogy lépjen a légkörbe, vagy manuális/félig manuális irányítás (bár ezt nem valószínû hogy bevállallnák. Szóval nem járna nagyobb kockázattal, csak egy kicsit akarni kell, és nem ragaszkodni a régihez, bár ez a CEV-et látva már alap hozzáállás a NASA-nál.
Egyébként nem kell semmi mást csinálni csak vizszintesben tartani a gépet/felemellni az orrát/bedönteni, amikor a légkörbe ér igény szerint, minden magától történik, nem fog az ûrben maradni, mert már lassult a légkörben, hanem visszaesik.
és
bár így már tuti túlrepülnek cape canaveralon, de pont ilyen helyzetre lennének jók a világ minden részén használható abort runway-ek.
Pontosan errõl beszélek, itt nem egyszerûen arról van szó, hogy egy másik visszatérési pontot (ie.: olyan pályapozició, amelyrõl az adott célterület, leszállópálya elérhetõ) kell keresni, de a légkörrõl "visszapattanás" miatt az ûrhajó olyan pályára kerül, ahonnan adott esetben csak komolyabb manõverekkel érhet a kedvezõ pozició. Az szükségrepterek sem érhetõek el minden visszatérési pályáról, illetve komoly légköri manõvereket igényelne elérésük.
A gyakorlati megvalósításról van szó, nem szimulátorról. Jelenleg az STS számára az általad említett visszatérési manõver az elfogadhatónál jóval nagyobb a kockázattal járna.
"A visszatérési pálya változtatására nem tudom egyébként, hogy egyáltalán voltak-e tervek."
Nem kell semmi terv, csak egy egy mfd ami legalább kiszámolja a balliszikus röppályát valós idõben, ha a légkör hatásait is beleszámolja az mégjobb. Aztán a pilótának kikapcsolni az autopilótát, visszább venni a dõlésbõl, máris pillanatok alatt átmegy a -70 m/s-es függõleges sebesség + amennyit akarnak-ba, és az emelkedési sebességgel szabályozhatják azt is hogy meddig pattanjon vissza, és hogy érkezzen vissza a röppályás mfd-t szerint, és bár így már tuti túlrepülnek cape canaveralon, de pont ilyen helyzetre lennének jók a világ minden részén használható abort runway-ek.
"Hajtómûvet (STS esetén az OMS) akkor kellene használni, ha a légkör felsõ rétegérõl "visszapattansz" az ûrbe. Ekkor ugye ismét a megfelelõ visszatérési pozicizó eléréséhez az RCS hajtómûvek már kevesek."
Egyáltalán nem kell használni ilyenkor sem az OMS hajtómûvet, csak akkor ha az légkörben elcsesznek valamit rosszul lépnek ki a légkörbõl, és ebbõl következõen rosszul esnének vissza. Egyébként nem kell semmi mást csinálni csak vizszintesben tartani a gépet/felemellni az orrát/bedönteni, amikor a légkörbe ér igény szerint, minden magától történik, nem fog az ûrben maradni, mert már lassult a légkörben, hanem visszaesik.
Igazából nem is értem hogy mire gondolsz a "visszatérési pozíció"-nál.
És semmi hajtómûvet nem kell használni, csak az RCS-s, hogy megfelelõ helyzetben álljon az ûrrepülõ.
Hajtómûvet (STS esetén az OMS) akkor kellene használni, ha a légkör felsõ rétegérõl "visszapattansz" az ûrbe. Ekkor ugye ismét a megfelelõ visszatérési pozicizó eléréséhez az RCS hajtómûvek már kevesek.
Ráadásul a mostani számítógépek kicsit pontosabban ki tudják számolni a pályát mint a 70-es években, több paraméter figyelembevételével, de a 90-es évekhez képest is sokkal jobbak.
Per pillanat ha az ûrsikló 30km-es közelében villámcsapás van, máris három azonnali bizottsági ülést tartanak, plusz felébresztik az elnököt, hogy most mi legyen. Ilyen körülmények között egy eféle komoly beavatkozást nem fognak az ûrsikló mûködésében eszközölni. A visszatérési pálya változtatására nem tudom egyébként, hogy egyáltalán voltak-e tervek. Az elmúlt évtizedekben az STS rendszer feljavítására kismillió különféle terv született a folyékony hajtóanyagú gyorsítórakétától a fémes hõvédõ pajzs alkalmazásáig a jelenlegi karbon és szilicium alapú hõvédõ téglák lecserélésére.
És a mostani megoldást sem mondanám biztosan mûködõnek, max ha azt vesszük, hogy az a biztos hogy valahogy beérnek a légkörbe, de sztem nem valahogy kéne, hanem épségben :)
Eddig egyetlen egyszer sem történt a visszatérésbõl magából kifolyólag katasztrófa az ûrsikló (legyen amerikai vagy szovjet) esetében. A Columbia esetében a felszálláskor sérült meg a bal oldali belépõél hõvédelme. Egy ilyen sérülésnél teljesen mindegy milyen szögben érsz be a légkörbe. Ha nem a lyukon beáramló hõtõl pusztul el a gép, akkor a sûrûbb légrétegekbe érve majd a levegõ maga tépi szét a szárnyat a nagy repülési sebesség miatt.
Amúgy egyik általam említett megoldásnál sem kéne lassabban haladnia az ûrjármûnek, mindegyiknél a 7,6 km/s kezdõsebesség van.
Ezt a mondatot nem teljesen értem. Hol írtam olyat, hogy a kettõnek köze lenne egymáshoz?
Tudom milyen a légkörbe visszatérés, sokat olvastam róla, ûrsikló küldetés dokumentációkat is, orbiterben is csináltam, sok különbözõ ûrjármûvel is, köztük Space Shuttle-vel is (nem az alap hozzáadottal, hanem a reális addonnal) méghozzá manuális irányítással, persze számítógép infoi segítségével :) (nem könnyû). Kacsázni is többféleképpen lehet, nem kell sokszáz km-re kirepülni, hogy aztán 70 fokos szögben zuhanjon vissza a légkörbe. Én olyan 60-110 km közötti kacsázásra gondoltam (legalábbis kezdetben, aztán egyre lejjebb), és szerintem tökéletesen irányítható lenne az egész, mert miközben a légkörbe ér nagyon szépen lehet szabályozni, a szárnyak helyzetével, hogy hogyan, mennyire pattanjon vissza. És semmi hajtómûvet nem kell használni, csak az RCS-s, hogy megfelelõ helyzetben álljon az ûrrepülõ. Ráadásul a mostani számítógépek kicsit pontosabban ki tudják számolni a pályát mint a 70-es években, több paraméter figyelembevételével, de a 90-es évekhez képest is sokkal jobbak. És a mostani megoldást sem mondanám biztosan mûködõnek, max ha azt vesszük, hogy az a biztos hogy valahogy beérnek a légkörbe, de sztem nem valahogy kéne, hanem épségben :) Amúgy egyik általam említett megoldásnál sem kéne lassabban haladnia az ûrjármûnek, mindegyiknél a 7,6 km/s kezdõsebesség van.
A légkörbe való visszatérés nem olyan egyszerû, hogy egy picit lassítják az ûrhajó sebességét, majd a többit elvégzi a légkör. Ha túl lapos szögben éri el az ûrrepülõgép a légkört, akkor a szárnyak felületén minimális felhajtóerõ keletkezik, de ha a kelleténél több, akkor nem fékezõhatása lesz, hanem ahhoz ez is elég, hogy "felpattanjon" róla. Ez az a fajta vizen kacsázó kõ, amit mindenképpen szeretnének elkerülni, hiszen az ûrsikló visszatérése így sokkal kevésbé kontrolálható lesz (a sebességvesztés miatt mindenképpen vissza fog érkezni a légkörbe, csak éppen lehet, hogy egy-két teljes Föld-et való megkerülés után). Lévén ugye az ûrsikló üzemanyagkészlete erõsen korlátozott, nem elfogadható, hogy vagy sikerül, vagy nem megoldást választanak.
Az ûrsikló tervezési idõszakában, az 1970-es években is már ismerték a lapos szög elõnyeit, de nem mertek kockáztatni (nem volt ugye ezzel kapcsolatban igazán tapasztalatuk), és egy meredekebb beérkezést választottak. Lehet, hogy erõsebb hõvédelmi megoldásokat követel, de inkább egy biztosan mûködõ megoldás mellett döntenek, mégha bizonyos hátrányokkal is járhat. Ha a "kacsázós" megoldást választják, akkor talán elõnyösebb a Columbia szintû tragédiák megelõzése szempontjából, de elõfordulahatna az, hogy az ûrbe "visszapattan" az ûrhajó, és így a visszatérése már nem kontrolálható rendesen (üzemanyaghiány).
Az 1990-es években tervezett Venture Star esetén a mérnökök már úgy vélték, hogy elegendõ tudással és tapasztalattal rendelkeznek a probléma megoldására, így ennél már laposabb szöget állapítottak a visszatérésre, vagyis könnyebb és egyszerûbb hõvédelem is elég lehetett volna neki.
Az általad említett kacsázós megoldásnál a légi jármû (hiszen az ûrbe nem jut fel) sokkal kisebb sebességgel halad, és a kacsázás ahhoz kell, hogy bizonyos távolságra érhessenek el (a leszálló ágban a jármû sebességet ér el, majd egy bizonyos pontnál felrántják a gépet, és a nyert sebességet magasságba fordítják, mikor a sebességvesztés már elég komoly, ismét süllyedés jön, és így tovább, természetes a légellenállás miatt a parabolák egyre alacsonyabbak és alacsonyabbak lesznek).
Nem tudja valaki, hogy miért erõltetik ezt a durva légkörbe lépést az ûrsiklóknál? Mármint hogy végülis kb 3000 km-es távon lassítanak le a légkörben 7,6 km/secrõl 0-ra? Egy sima ûrkabinnál megérteném, mert nincsenek szárnyai, nem igazán lehet irányítani, de egy szárnyas ûrhajónál miért kell ez? Akár egy körön keresztül is lassíthatnának a felsõ légkörben, úgy hogy alig forrósodik fel az ûrhajó :\ így a columbiát is megmenthették volna talán, ha elõre tudták volna hogy gond van akkor biztosan, de ha pár percel a szétesés elõtt tudják meg(nemtudom mennyivel a szétszakadás elõtt tudták meg hogy szét van esve a hõvédõ pajzson egy darab) akkor is. Ez most onnan jutott eszembe, hogy még régebben orbiterben egy hibának köszönhetõen egy ûrsiklóhoz hasonló, de kitalált ûrrepülõvel, túl korán tértem le a pályáról, és jópár ezer km-el a cél elõtt értem volna le, ha nem kezdem el "kacsáztatni" a repcsit a légkörön, miközben szép lassan lassulok, úgy hogy 400 fok fõlé sem ment a hõvédõ burkolat max hõmérséklete, ami normál légkörbe lépésnél 1400-1500 fokra, is felmegy, épp úgy mint az ûrsiklónál. Aztán meg nézegettem légkörbe lépési terveket, amelyeket II. vh-ban német rakétatudósok terveztek, hogy elérjék az usát a fegyvereik, amelyeket késõbb az amcsik tovább fejlesztettek. Volt egy ilyen hogy decay orbit, amikor olyan 70 km magasságban, majdnem egy teljes körön keresztül(vagy akár több körig is) lassít a rakéta/ûrhajó, aztán a skip reentry, a "kacsázós légkörbe lépés" amit leírtam és orbiterben kipróbáltam. Ez a kettõ sokkal kisebb terhelést adna egy legkörbe lépõ ûrhajóra, és kevésbé veszélyes is lenne. Miért használják akkor mégis inkább ezt a közvetlen légkörbe lépést?
Az eddigi legtávolabbi galaxis 2006. szeptember 14., csütörtök, 14:24
Minden korábbinál távolabbi, az Õsrobbanás után 780 millió évvel létezõ galaxist azonosítottak a Subaru-teleszkóppal. Az eddigi megfigyelések alapján általánosan elmondható, hogy idõben visszafelé haladva csökkenni látszik az azonosított galaxisok gyakorisága.
A kozmológiai modellek alapján az Õsrobbanás után táguló és hûlõ Világegyetemben (a kezdeti, rendkívül forró perceket leszámítva) az elsõ néhány százmillió évben sötét volt. Az elsõként létrejött csillagok aztán ioniozálták a közelükben lévõ hidrogéngázt, átlátszóvá téve az Univerzumot - ezt nevezzük újra-ionizációs periódusnak.
A távoli és õsi, gerjesztett hidrogéngáz a 121,6 nanométeres hullámhosszon ún. Lyman-alfa sugárzást bocsátott ki. Ezt a sugárzást azóta a Világegyetem tágulása "megnyújtotta". Az így keletkezett hosszabb hullámokat azonban már nehéz észlelni, mivel a Föld légkörében lévõ hidroxilgyökök saját kibocsátása elnyomja õket. Szerencsére van néhány olyan "ablak", ahol könnyebb a megfigyelés. Ilyenek a 711, 816 és 921 nanométeres hullámhosszak, amelyek a vöröseltolódást tekintve a 4,8-as, 5,7-es és 6,6-os értéknek felelnek meg - amelyek pedig az Õsrobbanást követõen 1,26 és 1,01 milliárd évet, valamint 840 millió évet jelentenek.
A legújabb megfigyelésekhez olyan speciális szûrõt fejlesztettek, amely 973 nanométeres hullámhosszon a 7,0 vöröseltolódású objektumok sugárzását engedi át, így még távolabbra mehetttek vissza az idõben. Az NB973 jelû szûrõ mellett további elõny volt, hogy a legnagyobb távcsövek közül csak a Subaru-teleszkópnál lehetett a detektort közvetlenül a primer fókuszba, a tükör gyújtópontjába tenni. A fókusznyújtás nélkül kapott kép igen nagy látómezõt eredményezett.
A megfigyelés keretében a Coma Berenices (Bereniké Haja) csillagképben készítettek egy 15 órás expozíciós idejû felvételt, amelyen a megörökített leghalványabb objektumok +24,9 magnitúdósak voltak. Az így rögzített, összesen 41 533 objektum közül választották ki a fenti szûrõvel a két legtávolabbit.
Ezek közül az IOK-1 jelûrõl készített spektrum alapján kiderült, hogy vöröseltolódása 6,964. A Világegyetem korát 13,66 milliárd évnek feltételezve a kérdéses objektum az Õsrobbanás után 780 millió évvel létezhetett, kora 12,88 milliárd év. Ez tehát az eddig megfigyelt legtávolabbi galaxis. A hozzá hasonló tulajdonságokkal bíró IOK-2 jelû objektum is ilyen messze lehet, de itt sokkal bizonytalanabban az adatok.
Pillanatképek a Világegyetem fejlõdésébõl (NAOJ)
A felmérés tehát egy vagy két ilyen rendkívül messzi galaxist talált. Bár ez kevés a megbízható statisztikai vizsgálatokhoz, a modellek alapján ennél kicsit több, közel hat ilyen objektum kellett volna, hogy megjelenjen a kérdéses felvételen. Az eddigi megfigyelések alapján általánosan elmondható, hogy a korábban vizsgált, az Õsrobbanás utáni 840 millió évhez képest idõben visszafelé haladva csökkenni látszik az azonosított galaxisok gyakorisága.
Kereszturi Ákos
Összjáték a Plútó holdjai között 2006. szeptember 26., kedd, 8:54
Egy új modell alapján a Plútó Charon nevû holdja eredetileg a mainál sokkal elnyúltabb pályán keringhetett.
A Plútó két új holdjának felfedezése után nem sokkal felmerült, hogy mivel mindhárom égitest azonos pályasíkban és irányban kering, ugyanannak a becsapódásnak az eredményeként születhettek. Bár az eredeti modell számolt azzal a lehetõséggel, hogy a holdak a Plútóval fennálló árapályhatás miatt távolodtak az égitesttõl, a ma megfigyelt távoli helyzetüket nem tudja kielégítõen magyarázni. Ezzel összefüggésben szintén nehezen magyarázható a két távoli pálya közel kör alakjának kialakulása.
A Plútó körül keringõ ma ismert három hold: a Charon, a Nix és a Hydra keringési rezonanciában állnak egymással. Amíg a Charon négyszer kerüli meg a Plútót, a Nix majdnem egyszer teszi azt. Külsõ társa, a Hydra szintén egy síkban mozog velük, ez pedig hatszor hosszabb idõ alatt kerüli meg a Plútót, mint a Charon. A két külsõ hold egymással 3:2 arányú keringési rezonanciában áll.
William R. Ward és Robin M. Canup (SwRI) dinamikai modellje magyarázatot ad a pályák konfigurációjára. Eszerint a feltételezett becsapódás után a Plútó körüli térségbe kiszórt törmelékbõl kialakult a Charon, amely akkor még elnyúlt pályán keringett. A törmelék maradéka pedig egy ettõl távolabbi gyûrû alakzatban maradt meg. A továbbiakban a rendszer tagjai között fellépõ kölcsönös árapályhatás átalakította az égitestek konfigurációját.
Amint a Charon lassan távolodott a Plútótól (hasonlóan ahhoz, ahogy az árapályhatástól a Hold is távolodik a Földtõl), a gyûrûben idõközben összeállt kisebb holdakat rezonanciapályára fogta be. A kölcsönhatások keretében idõvel a Charon pályájának elnyúltsága csökkent, akárcsak a két külsõ, apró társával fennálló rezonanciahelyzet, így alakult ki végül a mai konfiguráció.
2004. június 14-én a Hubble-ûrteleszkóppal készült felvétel az 555 nanométeres (balra) és a 475 nanométeres hullámhosszon (jobbra). A piros ellipszisek a holdak pályáit, a nyilak a Nix és a Hydra helyzetét jelzik, a centrumban a Plútó van (NASA, JPL, STScI)
A két nemrég felfedzett holdnak utólag korábbi felvételeken is nyomára bukkantak. A Hubble-ûrteleszkóp 2002. június 4-i felvételének részletes elemzésével sikerült a Nix és a Hydra képét utólag azonosítani. A két hold azonban nem volt olyan fényes, hogy észrevegyék õket a kép átvizsgálásakor.
Az Atlantis kilövése körüli állapotok végképp aláássák a NASA megbecsülését...
-Julius 31.-én egy vihar miatt kétnapos csúszás, mivel attól félnek, hogy villám csaphat a kilövõállásba. -Augusztusban két napig rágódnak a pontis kilövési dátumon, az egyik ok a vitára az ET habborítása, a másik pedig egy antennarögzítés. Ez utóbbit végülis megcsinálják az indítóálláson álló ûrhajón. -Augusztus 25.-én villám csap a kilövõállásba, ezért egymás után kétszer 24 órát csúszik a 27.-ére tervezett fellövés. Nem találnak semmiféle hibát. -Augusztus 28.-án az Ernesto hurrikántól való félelem miatt a kilövõálláson állú ûrsiklót visszarendelik a VAB-ba. Egy órát késlekedik a mûvelet az egyik Kúszó (az a lánctalpas monstrum, ami a kilövõpadra szerelt ûrsiklót szállítja a kilövõállás és a VAB között) meghibásodása miatt, mivel útban van a másik, jó Kúszónak. -A visszaszállítást eddig példátlan módon lefújják akkor, amikor a sikló már félúton van a VAB felé. Az indok mondhatni kacagtató. A Szojuz TMA-9 indítása szeptember 15.-re van tervezve, és a két ûrhajó nem csatlakozhat egyszerre az ISS-hez, a NASA megkéri az oroszokat, hogy halassza el a TMA-9 indítását, de õk erre nemet mondanak, mivel így a TMA-9-nek este kellene Földet érnie. A TMA-9 szállítja a 4. ûrturistát, Anousheh Ansari-t. Így ha szeptember 8. elõtt nem lövik fel az ûrsiklót, akkor az indítást el kell halasztani legalább októberig. A NASA a jelek szerint oszt és szoroz, és miután az elõrejelzés szerint a hurrikán szeme elkerüli a kilövõállást, és a várhaó szélerõsség nem is olyan nagy, ezért a siklót visszaviszik a kilövõállásra. (megj. a szeptember 8.-ai induláshoz is már egy nappal el kell halasztani a TMA-9 indítását) -Az eredeti fellövést szeptember 6.-ra jelölték ki, de ekkor meghibásodást tapasztalnak az ûrsikló három üzemanyagcellája közül az egyikben. Az indítást elhalasztják 8.-ára, és megvizsgálják a hiba esetleges kezelhetõségét.
Per pillanat döntésre várnak, hogy a pénteki indítás lehetséges lesz-e. Ami miatt aggódnak, azok a felhõk, amelyek megakadályozzák, hogy a földi kamerák végigkövessék az ûrsikló emelkedését, és felvegyék az esetleges lehulló habszivacsokat...
Lesz egy pár változata a CEV-nek különbözõ feladatokra. Sztem egy szárnyas cucc jólenne marsraszálló egységnek, vagy legalább levegõfékezésre, hogy kevesebb üzemanyag kelljen.
Ez egy ezeréves koncepcióvázlat. Azóta már többször is átdolgozták a terveket. Gyakorlatilag a NASA elõírásai nem hagytak igazán komoly mozgásteret, egyszerûen egy kevés újdonsággal rendelkezõ Apollo 2.0 volt a kérés. Ami újdonság, az például az, hogy napelemekkel lesz felszerelve, és ez a fõ energiaforrása (korábban a NASA ûrhajói kizárólag üzemanyagcellát használtak).
Ezek szerint mégsem az Apollo-kinézetû CEV (vagyis már van neve, Orion) lett kiválasztva? Mintha ezt régebben már kész tényként írták volna... Vagy igen, csak a Lockheed gyártja majd? Nem igazán világos nekem...
Az UFO videok topikban nem volt nagy visszhangja ugyhogy benyomom ide is. :D Shocking! US government staff confirm UFOs are real "Iiiiiiiistenem scifit nezek?? Vigyazat 115percnyi baromsag! En megszenvedtem. :D
Azert jo volna ha. Zero point module. :DDD" Német "Fan" site. :DDD
szerintetek az leheséges hogy ahogyan van több száz/ezer/millió/milliárd bolygó és ugye ezek a bolygók az ûrben vannak és ugyanígy vannak ilyen hogyismodjam Ûr halmazok(amikben töb milliárd bolygó van) és ezeket is elválasztja valami mint a bolygókat az ûr:) elég fura gondolkodás mód de nem lehetetlen hiszen szint semmit nem tudunk a világegyetemrõl...
Orbiter STS 121 scenariot néztem(ott az ûrsikló kilövõ autopilótája 310 km-es legmagasabb pontra van állítva(eredetileg ennyi lett volna), és én úgy kezdtem neki, hogy magasabbra mentem, és saccra nem hittem volna, hogy 2 nap alatt be tudnám érni az iss-t alacsonyabbról, de most megnéztem és tényleg lehet :) Na szóval én ebbõl indultam ki, mert ez pontos lett volna, azon a 310 km-en kívül :)
A NASA Orbital tracking szolgáltatása tegnap egész nap vacakolt, és még most sem tökéletes(a pályasíkok nem jók), ha esetleg azt nézted. A NASA tv-n már jól van ábrázolva csak el kell kapni egy közvetítést. A pályaadatok szerint a Discovery még mindig a szükséges alacsonyabb pályán van az ISS mögött. A távolság most már csak kb. 4000 km
Ja igen, 2 nap lesz (a júlus 2. számoltam indulásnak :\). Amúgy magasabb pályán kell lenniük, mert alacsony pályán sokkal több mint 2 napig tartana míg elérik az ûrállomást, mert valamivel kevesebb mint 3/4 "földnyi" távolságban van elõttük az ISS, mögöttük viszont csak 1/4-ed földnyi távolságban az ISS. Tehát az ûrsiklónak kéne bevárnia az ISS-t, és nem fordítva.
Kb 2 nap alatt érnek így is az ûrállomásra mert most még viszonylag alacsony pályán vannak. Pár óra kell az ûrrepülõ kabinjának átrendezéséhez, egy nap kell a hõvédõ burkolat átvizsgálásához, ezenken felül jópár órát tesznek ki a megközelítési/dokkolási mûveletek, közben meg enni és aludni is kell. Nagyjából így jön ki a két nap.
Azt viszont nem értem, hogy miért az ISS elé lõtték fel az ûrsiklót, mert 1. sokkal több üzemanyag kell, hogy elérje az iss-t 2. 3,5 napig tart a szinkronizáció az ûrállomással
De a július elsejei indításnál is jóval mögé lõtték, az akkor nem igényel több üzemanyagot, de viszont az is rohadt lassú út az iss-hez. Úgy is fel tudnák lõni, hogy 2 keringés (~3 óra) alatt elérjék az ISS-t. Vagy akár korábban is de akkor nagyon sietni kell a dolgokkal (OMS égetés a pályára álláshoz, és egy percen belül újabb égetés keringési síkok egyeztetésére(korrekció)).
Tök jó volt! Most elõször láttam "élõ"-ben ûrsiklókilövést, megfogalmazhatatlan az érzés, ami elfogott!Huh
oroszországban bajkonuron kívül találtam még egy olyat hogy plesetsk. ott mi van? milyen rakétákat lõnek fel onnan?
Azért az utóbbi idõben már inkább a kényszermunka v. a hosszú börtönbüntetés dívik gazdasági büncselekményekért. Ettõl függetlenül tény, hogy nagyon szigorúak a büntetések.
Nagyon jó dolognak tartom, hogy a Magyar Kormány szorosabbra akarja fûzni a kapcsolatot az ESA-val. Fontos lenne, hogy ne maradjunk ki a legújabb fejlesztésekbõl. Ráadásul ezeknek a fejlesztéseknek a közvetlen hasznát is érezhetnénk. Még a végén lehet, hogy ûrhajós leszek :D
Az elejé aztán lassan majd beindul a kiáromlás.
Persze ha elõször mondjuk a mars kolonizálódik, ott még nem igen lehet a szabad levegõn flangálni. (Tervezik a terraformálást egyébkén... Vagy inkább foglmazzunk úgy, hogy vannak már elképzelések...)
Az csak természetes, hogy oylank lesznelk ott az eslõk akik tudósok+minden, aztán a mentálisan stabilok, akik nem gojóznak be egy kis bezártságtól, aztán ahogy kolónia egyre jobban bõvül (kupolavárosok?) akkor mér jöhet más is de elsõsorban mérnökök+családjuk, akik az ottani projektekben dolgoznak... Az hogy bárki odamehessen az majd max a nem álllami, hanem utaszáállító (Civil)ürhajózás elterjedésével fog megvalósulni. Marsnál távolibb kolóniák? Majd ha feltaláltuk a csillagközi utazást lessz idõnk gondolkozni rajta...
Kicsitm ég messze vagyunk a SW benépesített univerzumától...
Úgy sacolom, hogy ha normálisak leszünk, ha nem füstöljük el magunkat, ha nem fulladunk bele a mocsokba, ha nem omlik össze a civilizáció, és kezdjük közel nulláról újra, ha nem lessz 2012-ben világvége, ha nem jön el a megvilágosodás (mert akkor mindenki meditálni fog megm inden és nem fognak ûrhajzni, legalábbis nem úgy) akkor 500 de 1000-év alatt megvalósuil ez.. De talán hamarabb... Most ez az új NASA hajtómû+ a Warp hajtómû. Ez nem csak valami Sci-fi kitalálció... Papíron már megvan hogy kéne csinálni de gyakrolatban (térgyûrés, antianyag)még kell egy "kicsikét" fejldni hozzá... Lakjuk be elõször a naprendszert, gyûjtsünk erõforrásokat és majd aztán gondolkodhatunka következõ lépésen.
Mér amerikába is csak a legjobbak mehettek anno? -Ja meg ausztráliába? -nem börtönsziget volt eleinte?
azt teszik a nagyhatalmak amit kolumbus tett. felfedeznek. de már nem uj földrészeket, hanem uj bolygokat. majd ha találnak valamit ,akkor azt szépen meghoditják. kitüzik az amerikai zászlot!majd betelepitik.de a földön az emberek ebböl nem sokat sejtenek. csak a legjobbak mehetnek az uj bolygora.(részegeket eddig sem küldtek ürhajora) csak a legjobbak népesithetik be az uj bolygot. oda csak azzok mehetnek akik tudnak békében élni egymással!
Persze van logika abban amit mondassz, de a titkos procejtekbe is lehet logika. Csak ennyit mondok. Mivel egyikunk se nagykutya az amerikai vagy orosz vagy akar kinai kormanyugyekbe, nemtudhatjuk miket is muvelnek titokba. :)
Jet Propulsion Laboratorium (Lökhajtási Kutatólaboratórium),Vanguard Ûrkutató Laboratórium, Los Alamos Nemzeti Laboratórium,Sandia Nemzeti Laboratórium, Brookhaven Nemzeti Laboratórium stb. De a NASA már önmagában is kutatási laboratórium is. Ezek a laboratóriumok mind szerepet vállalnak a NASA-nál. A "legtöbbször" alatt "sokszor, de nem mindig"-et értettem. Természetesen sok dolgot magáncégekkel fejlesztetnek, de elsõsorban az anyagi feltételek könnyítése, és a gyártás elhárítása miatt, ide megint jó példa a miskolci ûrkemence. Ráadásul az is fontos tény, hogy sok találmányt, amit haszál a NASA, a feltalálók levédik (természetesen), ezért sokszor ilyen szempontok miatt kell magáncégekkel szerzõdést kötniük.
Nono, az egy más tészta. Mûszereket is gyártanak magáncégek, csakhát nekik üzleti alapon kell(ene) mûködniük, márpedig akkor a különféle egyetemek, tudományos intézetek inkább saját berkeikben intézik el, hogy oda menjen az a kevés pénz.
"Pl. a Venture Star esetén a Lockheed cég készítette a törzset és végezte az azzal kapcsolatos fejlesztéseket, a Boeing meg a hajtómûvet készítette el."
Ez így igaz, ezért írtam, hogy korlátozásokkal a magánszférát is bevonták. De legtöbbször a mûszerek kifejlesztésénél állami kutatóintézetek, vagy nemzetközi kutatóintézetek játszanak szerepet, melyek állami kézben vannak. Hangsúlyozom: LEGTÖBBSZÖR. Pl az ûrkemencét gyártó magyar cég már magáncégként mûködik.
"Miért áldoznának a CEV programra az elkövetkezõ 10 évben mintegy 50 milliárd dollárt, ha van a kezükben egy jobb, olcsóbb, hatékonyabb alternatíva?"
Én sem gondolom, hogy lenne a kezükben más megoldás, hiszen akkor értelmét vesztené a több milliárd dolláros CEV biznisz. De ha volna, véleményem szerint nem teregetnék egybõl a nyilvánosság elé.
Mármint milyen fejlesztésekbe? Alaphelyzetben a fejlesztéseket a magánszektor cégei végzik el, az ûrhajózás, ûrkutatás tekintetében az állami programoknál általában a NASA felügyelete alatt és részvétele mellett. Pl. a Venture Star esetén a Lockheed cég készítette a törzset és végezte az azzal kapcsolatos fejlesztéseket, a Boeing meg a hajtómûvet készítette el. Amit a K+F-rõl írsz, az katonai eszközöknél érthetõ és rendben is van, de nem-katonai vagy csak részben katonai felhasználás (mint egy hordozórakéta vagy ûrhajó) esetén ha kifejlesztenek valamit, akkor azt használni is kellene. Itt lép a képbe a "fehér" fejlesztés. Miért áldoznának a CEV programra az elkövetkezõ 10 évben mintegy 50 milliárd dollárt, ha van a kezükben egy jobb, olcsóbb, hatékonyabb alternatíva?
Részben egyet értek veled, de azt hozzá kell fûznöm, hogy a magánszektort nem, vagy csak nagy korlátozásokkal vonták be a fejlesztésekbe. Az X-díj, pedig más területekre koncentrál. Azt, hogy mi kap/kaphat nyilvánosságot, a védelmi minisztérium hatáskörébe tartozik. Kétlem, hogy õk foglalkoznának a tudósok "lelki fejlõdésével". A K+F az országok számára mindig is rangmeghatározó szereppel bírt, pont ezért még békeidõkben is féltve kezelik az ilyen ügyeket. A tudásnak anyagi haszna van, ezért nem teregetik/teregethetik ki a dolgaikat.
Érthetõ ez a misztifikálás, de azért felhívnám a figyelmet arra, hogy az 1960-as években folyt nukleáris rakétahajtómûvek fejlesztése például nyílt program volt. A csúcstechnika kifejlesztése mindig is sok pénzt és erõforrást igényelt (elég visszagondolni a V-2 fejlesztésére vagy a Manhattan-projectre), egy háborús helyzetben teljesen normális, hogy eltitkolják a fejlesztéseket, mert azok elsõ sorban katonai célt szolgálnak. De békeidõben egy rakétahajtómû vagy alternatív meghajtás fejlesztését eltitkolni egyfelõl felesleges, másfelõl káros (a mérnökök és a tudósok is hiúk valamennyire, szeretik megmutatni a nagyközönségnek, hogy mit is sikerült összeütniük), harmadrészt pedig könnyebb egy nyilt programra pénzeket szerezni, mint a titkos költségvetési záradékokba valamit beépíteni (ahol azonban elsõ sorban katonai célú fejlesztések vannak).