Nekem is kéne egy ilyen ismerõs. Nagyon szép darab. Ez a mû nem olyan lavinaszerû-érzelmes, mint a Chopin-mûvek általában. Teljesen más, de megállít és.. hát van stílusa. Sokat gondolkodom, mi egyen a záróvizsgán a darabom.
http://www.polymnia.com/sheetmusic.htm Ezt most találtam. Sok kotta. Mindjárt ki is nyomtatom a Mendelssohnt. Van Satie is :) Abból is megnézegetek párat, mert tetszett, amiket mutattál.
Budapesten van egy nonstop 24 órás klasszikus zenéket sugárzó adó. Meg nem mondom most a nevét, de néhány héttel ezelõtt voltam a "nagyfaluban", és hallgattam. Mintha azt mondták volna, kísérleti jellegû az adás...
Mi lett belõle nem tudom, sajna nem sokáig tudtam hallgatni...
Nekem is feltûnt. Szomorú, szomorú. A Bartók rádiót rendszeresen hallgatom és összességében nagyon jó szerintem. Az egyetlen, ami.. tulajdonképpen összeszorul a torkom: "Bartók rádió, Magyarország egyetlen klasszikus zenei rádiója" Hát... kevesen vagyunk.
De az a kevés azért jól elvan, zenél, koncertre jár.
Egy kis kellemetes: http://www.youtube.com/watch?v=c6tyZoW6Pck
Ha van kedved, akkor te is keresgélhetsz. A legbosszantóbb az, hogy már gõzöm sincs, hogy mi a neve az egésznek ill. hogy hol bukkantam rá...Már csak annyi emlékem van így egy év távlatából, hogy erre az orosz oldalra, minden hónap 2. napján lehet regisztrálni... Egyébként gondolom ez már vmi olyasmi program lehet, amit pl. a nagy filmzeneszerzõk használnak...
épp a Finale 2009-hez írtam egy ilyen kis felhasználói kézikönyvet szakdolgozatként (hétfõn adtam le :D), úgyhogy ez a program nekem is felkeltette az érdeklõdésemet, amit írtál, mindennképp jelezd ha megtaláltad :)
Egy olyan témakörben kérném a segítségeteket, ami csak részben tartozik ehhez a topikhoz. Már évek óta foglalkozom zeneszerzéssel, természetesen csak hobbi szinten. Felváltva használom a Finale ill. a Sibelius nevezetû kottaíró programot. Nagyon jól használható program mind a kettõ, viszont a hangzásuk eléggé gagyi, sõt néha már irritáló is. Azt tudom, hogy létezik egy program (vagy vmi olyasmi), ami gyakorlatilag majdnem hasonló hangzást ad, mintha élõbe játszanák. Vmikor még tavaly találtam hozzá az egyik magyar zenei fórumon egy orosz linket, de most, amikor szükségem lenne rá, illetve a számítógépemen megvannak a szükséges feltételek hozzá, még véletlenségbõl se tudok a nyomára bukkanni (az a program kb. 80 giga volt). Ha bárki tud segíteni, vagy esetleg továbbküldeni egy másik fórumra, azt nagyon megköszönném. További szép napot nektek!
Értem... Mik vannak...:)
Esetleg a kategória vizsgákról tudtok-e valamit? Sokszor hallom, hogy A kategóriás, B kategóriás zongorista...?
nem lehet hangszerbõl érettségizni. régen lehetett de azóta volt pár rendszerváltás...
Egyébként most belelendültem... Tegnap már azt hittem az ujjaim leszáradnak...:) Neki is kezdtem a Török Indulónak. Nem olyan vészes mint amilyennek gondoltam.
És akkor egy nagy költõi kérdést feltennék:
A mai világban szinte minden tantárgyból lehet újraérettségizni, ill. érettségit lerakni... Szerintetek én lerakhatnám a Zenemûvészeti Szakközépiskolai Érettségit ZONGORA tantárgyból, amennyiben felkészülök rá? Hogyan mûködhet ez? Amit szeretnék még tudni, milyen követelményekkel lehet számolni? Ez távlati célom lenne, bár még odáig sok víz lefolyik a Dunán, de a napokban ezen jár az agyam. Lenne végre egy kihívás...
Egyébként lehet, hogy marhaságot írtam bocsi... Láma vagyok a témához egyenlõre...:)
A fél karomat odaadnám egy ilyen tanárért...:) A másik karomat pedig gyönyörûen megtanítaná zongorázni!!!
Tudod azt sajnálom, hogy már felnõtt vagyok és nekem nincsenek ilyen lehetõségeim... A tanárok nem úgy foglalkoznak velem, mint fiatal tehetséges zenepalántákkal... Mit követelnének rajtam? Nagyon jól tudják, hogy dolgozó állampolgár vagyok, nincs mindig idõm... Úgy gondolják, belõlem nem lesz már semmi úgysem, így inkább azokra koncentrálnak akikbõl talán még lehet is valaki. Ez egyébként így is van rendjén, de azért jó lenne, ha egy olyan tanárt fognék ki, aki ezt mondaná egyszer...
- Fiam. Miért nem készültél az órára? Na most kotródjál haza, és gondolkozz el azon, hogy mit szeretnél? Zongorista szeretnél lenni? Akkor mégegyszer meg ne próbálj felkészületlenül jönni órára, mert elzavarlak a bánatba. - Nem szeretnél zongorista lenni? Értem. Tehát csak hobbizenész...Aha... endben van. Nekem nincs idõm hobbizenészekre, én zongoristákat nevelek... Keress mást, én csak a komoly csókákkal szeretnék foglalkozni, ezt diktálja a hivatástudatom. Szervusz...
Ehelyett ezt kapom: Figyeljétek a különbséget!
- Szia. Nem tudtál készülni? Nem baj, majd legközelebb. Addig gyakorlunk valami mást, majd ha lesz idõd megtanulgatod, jó? Nem tanítanak komoly zeneelméletet, szólamvezetést...stb Egy két idegen szót elmondanak mit jelent és ennyi! Egy a lényeg nekik, fizess...
A hivatástudattal rendelkezõ zenepedagógus leszarja a pénzed, neki az a lényeg hogy figyelj és készülj az órájára. Persze nem olcsók, de tudják, hogy profik és utánad majd megkeresi õket más aki tényleg tanulni akar. Így aztán kétszer felhúzod, és többet nem kell menned hozzá...:)
Ezzel csak azt akartam írni, hogy tökéletesen igazad van. Mázli, hogy a kemény tanárhoz kerültél. Használd ki a szerencsés helyzeted! A komoly tanártól komolyan lehet készülni, eleinte lesz nagyon izzadós szerintem. Mikor felveszed a ritmust utána megtanulod az idõdet beosztani, és belefér a napi 4-5 óra gyakorlás is. 1 év múlva pedig mindenki azt hiszi, hogy Liszt reinkarnációja vagy...:)
videót akartam linkelni de elrontottam..no mindegy. Lehet hogy énis kitérek mostanság a zongorára, sok sok idõm van egy héten 2 napot. eközben tudok 2-3 órát is gyakorolni akár, ha van üres terem éppen..
Jazzt akartam tanulni miután meghallottam improvizálni az egyik zongoratanárt a suliban..Eszméletlen jól játszik...és mindig mást:) és kifejez..nekem is kell ilyen képesség, ha vidám, leül és kizongorázza magából, ha pedig ideges, leül és kizongorázza magból..azok a gyorsa futamok.hm jó hallgatni , hallgatózni. És hozzá is kerültem köt.zong.ra de átraktak egy másik tanárhoz, aztán megint egy másikhoz (ezutóbbi volt a szerencsém) kiderült hogy a tanár akihez kerültem, a legszigorúbb..hogyismondjam..legerõsebb zongora tanár a suliban és nem kötelezõ zongorát tanít mint sok más tanár, hanem zongoristákat képez. Sokan mondták már hogy szigorú lesz,(és azis) de nála meg fogok tanulni zongorázni.. érdekes kaland, és jó, csak azt nem tudom hogyan fogom megtanulni azokat amiket kér övetkezõ órára..
akkor talán nem kéne vagánykodnom bartók medvetáncával vagy schumann elsõ bánatával...
Hogy mehettél el mellette? Elég egyszerûen. Ezt teszi majdnem minden ember és én tényleg sajnálom ezt. Ha tudnák, ismernék.
Gyönyörû a Gnossienne No3. Ez az egész olyan, hogy mész, mész és mindenhol olyan darabokra bukkansz, hogy nehéz feldolgozni, mennyire jók. És mindig újakat fedezünk föl, és egyre többnek tûnik az ismeretlen rész, és sok nap kell még, szükség van rá, hogy ismerni, tanulni, hallgatni, játszani tudjuk.
És leülsz a zongorához, vagy a székre a koncertteremben, vagy a héven a könyvvel, vagy a festmény elé a kiállításon, vagy éjjel a sötétben, lámpafényhez minddel.
Eddig is nagyon jó darabokat ajánlottál, Giovanni Allevi hamar a szívembe lopta magát! :)
A pianosociety.com is nagyon jó oldal...
Most Satie õrült lettem!!! A Gnossienne sorozat egyszerûen fenomenális! Tegnap este a 3-as számút tanultam meg, most jön az 1-es, mert az még jobban bejön! Utána Török Induló, utána pedig valami brutál anyagot akarok elsajátítani...:) Egyre jobban tetszik a komolyzene, hihetetlen milyen hatással van az emberre. Eddig inkább a jazz fogott meg, de ez csak azért volt, mert a komolyzenébõl csak az "elcsépelt" darabokat ismertem... Hogy mehettem el mellette...:)
Elképzelni nem lehet mit hagy ki az ember, ha nem ismeri mondjuk Mozart Rekviemjét, vagy Liszt rapszódiáit...
Áááááá... Imádom!!! :D
A Für Elise volt talán az elsõ szerelmem a komolyzenében. Voltam kb 8-9 éves, kicsit beletanulgattam, én nagyon szerettem.
Ez a mûfaj tényleg gyakorlást igényel. Bõven. Tavaly volt egy idõszak, hogy napi 3 órát gyakoroltam és még azt is kevésnek éreztem. Nagyon nehéz esztétikai tökéletességet elérni a zenében.
Orvosi. Hát a mûvészet mellett ez a másik területet, amiért... Most simán elmesélném, mennyire jó dolog megérteni a nukleinsav-szintézist, de... tekintettel leszek, és nem teszem :)
Én jövõre kezdem az orvosit, hát eltérõek a vélemények... Vannak ismerõseim, akik corvinus nemzetközi gazdálkodás mellett orvosira járnak. Akkor majd én is összehozom valahogy. Pontosabban, nincs választásom, nem történhet máshogy. /Önnön általi eleve elrendeltetés, lételem, ilyesmik/ Megpróbálom, majd meglátjuk. A Zeneakadémián vannak szakok, amik nem annyira egész embert igénylõk. Pl muzikológia, ilyenek. Majd kiderül.
Jó, hogy elkezdtél zongorázni "komolyan". Csak ne add fel. Egyre jobb az egész. Ha nincs sok darabod, és szeretnéd ajánlhatok majd.
Most éppen a komolyzenében kezdtem el válogatni... Hát Erik Satie darabokat pl. Gymnopedie 1, Mozart -török induló, Füre Elise (Ezt rajtam kívül mindenki utálja...:) meg ilyen nekem közepes, másnak bagatell darabokat tanulgatok. A könnyûzenei ténykedésemen azt értem, hogy voltam pár rock formációban billentyûs, voltam vendéglátós, pop-os...stb. Szoftveres zeneszerkesztés, zeneírás ami még nagyon leköt és megy is...
Énekeltem néhány kisebb koncin, olykor fellépek itt helyben, de semmi komoly. Az én álmom, hogy tisztességesen megtanuljak zongorázni és énekelni és ha úgy adódik akár külfödre is kimennék. Na ezen álmom egyre inkább beárnyékolódik. Sajna ennyit nem tudok gyakorolni, gyakorlás nélkül meg nem fogok megtanulni semmit...:) Ráadásul nem is vagyok tini már...
Ennyire egyszerû az orvosi egyetem :D, hogy belefér még a zongora is? Ráadásul - amint azt olvastam - elég komoly szinten ûzöd ezt a sportot. Azért a zene elég nehéz szerintem. Fõleg ez a komolyzene... Nem lesz nehéz összeegyeztetni a két szakot? Azért a konzi nem egy egyszerû valami, de ha Te még ezt is bevállalod, minden tiszteletem a Tiéd!
Én énekkaroztam, kb 2 évig. Szerettem, csak nem volt már idõm. Énekelni nagyon jó, ha lenne több idõm szívesen tanulnék "jazzénekelni". De nincs :)
11 éve zongorázom, orvosnak készülök, de jövõre szeretnék felvételizni a konziba, vagy valamilyen zeneakadémiai szakra is mellé. Két hete döntöttem el, hogy belevágok másodszálon és azóta... szóval jó érzés na.
A könnyûzene világában való tevékenykedés alatt mit értesz?
Az énekórákat hagyjuk...:) Én még egyetlen iskolát sem láttam ahol komolyan vették volna. Nálunk általános suliban volt utoljára. Én szerettem, mert - állítólag - jól ment, a tanár állandóan nyírt, hogy menjek énekkarba. De hát...izé...kicsit röhejesnek tartottam a nyivákolást. Ma már azt bánom inkább, hogy gyermekkoromban nem kezdtem el zongorán tanulni, ill. nem kezdtem el komolyabban foglalkozni az énekléssel. Ki tudja hol lennék már...:)
Lényeg az, hogy én még a mai napig is fejlõdök zeneileg... Ugyan a könnyûzene világában tevékenykedem, de rájöttem hogy a két csúcsragadozó a komolyzene ill. a jazz. Mind a kettõ érdekel, csak így munka mellett sajnos kevés idõm van gyakorolni. Ugyan haladok,szépen lassan de már soha nem leszek zongoramûvész... Kár értem...:)
Te zongorista vagy?
Olyan értelemben igaz lehet, hogy érettségiig még van ének óra, aztán már a nagy többséget senki nem veszi rá -komolyzenei- fejlõdésre. De mindig változik, mikor, mit hallgat az ember, de tény, hogy kedveskiskortársaim attól, mert jövõ héten egy új zenekarért rajongnak majd, nem feltétlenül következik be fejõdés. Aki viszont tényleg... az bármeddig fejõdhet. Most is új ismeret jön, aztán holnap is, csakhát... ma megértettem, mit is jelent "Ars longa vita brevis" Elég közhely, de ha belegondolunk...
"Az emberek zenei intellektualitása valahol 16-18 éves koruk között megáll a fejlõdésben""
Hát ezt akár saját magammal példálózva simán meg tudom cáfolni...:)
Nagyon köszi. Ha már requiemek... Múltkor megszereztem Verdi Requiem kottáját is :) -bár zenekari az is Mondjuk szokott "kis" nehézséget okozni, hogy egy szem zongorával akarok zenekar lenni :) Zongoraversenyek egyszemélyes játszogatása is jó kis kihívás.
Köszi, a zenekari kotta nekem is megvan; letöltöttem kíváncsiságból. Jó hír viszont - számomra legalábbis -, hogy találtam egy zongoraátiratot a teljes(?) Requiem-re: az alábbi linkeken letöltheted/letölthetitek. (mindkét link ugyanaz a fájl, csak más oldalakon keresztül)
A Requiem zongorakotta mellé felraktam még egy csak Lacrimosa kottát, ami picit eltér a másik verziótól. Ez a verzió az.
Na, akkor tehát a fájl letölthetõ: INNEN vagy INNEN.
Múlt héten volt koncerten és annyira bosszant, hogy nem értem rá... Én zongorakottát nem találtam, csak zenekarit. Át tudnád küldeni, amit találtál? Én is megtanulnám. Ha érdekel a zenekari szívesen odaadom.
Sziasztok! A kérdésem az lenne, hogy a teljes Mozart - Requiem-re létezik zongoraátirat? Mert a Lacrimosa "részéhez" találtam két félét is - egy egyszerûbbet, illetve egy nehezet...
© debussy 2009. márc. 05. 19:27 | privát | válasz erre | #225 Van egy zeneakadémiás ismerõsöm, aki nagybõgõzik. Értem én a szívfájdalmadat. A cselló az cselló, a bõgõ meg nem cselló. Ennek ellenére, biztos vagyok benne, hogy meg fogod szeretni, mivel te elsõ sorban a Zenét szereted és ennek az életre keltõje és szíve a hangszer. Válasz 'htr93' üzenetére (#222)
...
vicces de nem, csak az iskolatársamat:) csak egy darabot hallottam tõle dee az baaromi jó:) Zongora..no mind1
Az In the endes utalás után arra gondolok, hogy nem biztos, hogy komolyzenérõl van szó. Nézegess néhány számot Yann Tiersentõl, vagy Giovanni Allevitõl.
www.youtube.com/watch?v=jJqYjL4kia8&feature=related www.youtube.com/watch?v=MRCFvohiwAg www.youtube.com/watch?v=C_N6rASqJ0c (Lehet, hogy a film az Amelie volt... bár abban nincs zongorázó kislány)
Katasztrófa-filmben? Hm... érdekes Hát, ha kislány játszotta, gondolom nem volt valami nagy versenydarab, vagy ilyesmi, tehát valami egyszerû dolgot kell keresni...
Gondolkodom még rajta...
Esetleg dúdold el, és tedd föl youtubera, akkor már sokkal könnyebb lesz :)
Debussy- Clair de Lune, ez sajnos nem az. Valami olyasmire emlékszem hogy volt egy katasztrofa filmben is, és ott a föszereplõ kislánya játszotta, sajnos nem tudom a film cimét, és már régebben volt a tv-ben :(
"Klasszicista, romantikus?" hihi, zenei tudásom sajnos nulla.
sziasztok! Lenne egy kerdésem, van egy zongora szám, sajnos nem tudom az elõadót, se a ritmusát. Elég sokszor halottam már filmekben, csak sajnos most egy film cimét se tudom amelyikben szerepelt. youtube-on néztem "top 10 piano songs" videókat, de nem találtam. Tudnátok nekem olyan zongora számokat mondani amik gyakrabban elõfordulnak filmekben? Elõre is köszi.
Új szezon, nézegessétek a müpás koncerteket. Most pénteken Csajkovszkij b-moll zg-verseny lesz például.
Hali
Bocsi ezért a "gagyi" kérdésért de máshogy nem tudom megkérdezni. Szóval az érdekelne,, hogy ennek az FG résznek az utolsó néhány másodpercében melyik mû hallható?
Leírná valaki Beethoven 9. szimfóniájának tételeinek hosszát egyenként? El van baszva az enyém, mert 5 tétel van 4 helyett. :/
Azt a 16-18 éves a dolgot a komment írója sem általánosságban gondolta szerintem, hanem az átlagra gondolta - én ismerek olyanokat, akik azt a stílust nyomják 20 évesen is, amit 16 évesen megismertek. Azon belül megismernek újakat, de valszeg soha nem fognak egy egészen eltérõ mûfajt hallgatni.
Hát bevallom enyhén megdöbbentett ez a kis eszmefuttatásod. Elõször, amikor írtál ide, azt hittem, hogy abba a kategóriába tartozol, akinek kicsit megtetszik egy komolyzenei szám és ezt világgá akarja kürtölni, miközben semmit nem ért az egész filozófiából, a zene igazi mélységébõl. Itt az idõ, hogy bocsánatot kérjek ezért a kósza gondolatért. A komolyzene tényleg valóban más. Nem lehet keretekbe foglalni, a hatásáról pontosan írni. Új jelentést ad a zenei katarzis fogalmának. Ez a dimenzió teljesen érzéketlen -persze van kivétel- a pénzzel szemben. Ritka ez a mai világban. Az egész annyi mindenrõl szól. Nehéz ezt megmagyarázni, de amikor egy koncerten vagyok és 50 Zenészbõl Zene árad, felém és rajtam keresztül, sõt általam... 6-7 éves korom óta aktívan része az életemnek a komolyzene, de ebbõl halálomig már nem növök ki :) Ez a "pop-dolog" nagyon nem az én világom, talán fél évig volt ilyen idõszakom, de szégyellem már :) "Könnyûfélékbõl" igyekszem igényesen válogatni, amiben találok valami mondanivalót, vagy sajátos motívumvilágot, egy érdekes gondolatgyûjteményt. 16-18 évesen megáll a fejlõdés? Nem gondolom. Én magamon látom, hogy egyre tágul a látóterem és mindig új korszakot, stílust tudok befogadni a komolyzenén belül. Talán pontosabb az, hogy ez a korszak még olyan, hogy jöhet egy nagy ugrás, fejlõdés. Ha valaki igazán bele tud kerülni ebbe a világba, akkor rájön, hogy nem is érdemes a mai könnyûzenével próbálkozni, kivéve, ha valami igazán kiérdemli. A jazz. Két éve még én is nagyon idegenkedtem tõle, de egy zeneszerzõn keresztül valahogy ebbe a szférába is belekóstolhattam. Itt is kinyíltak a kapuk és én egyre jobban szeretem. Ennek is rá kell érezni az ízére. Persze nagyon más világ, mint a komolyzene, de ennek is megvan a varázsa. A komolyzenéhez "beállítottság" is kell. Ez a "nagy szavak" világa. Itt Mindenrõl és Semmirõl van szó. Ez csak egy kics gondolathalmaz errõl a dologról.
És szeretném azt hinni, hogy célba értem. :) 10-11 évesen kezdtem a nu-metállal, aztán jött a power metál, majd az összes többi, késõbb pedig metálon belül a progresszív és az avantgarde irányzatok, aztán psytrance és annak társai, triphop, nu-jazz, hardcore techno, jumpstyle, industrial, világzene, stb és persze mindegyik alfaja. Szóval 3-4 hónappal ezelõttig eljutottam odáig, hogy volt vagy 50 stílus, amit párhuzamosan szerettem és kész. De nem tudtam már mit hallgatni, nem tudott elégtételt adni és erõm sem volt újakat keresni a stílusokon belül - ráuntam. És akkor próbaképp betettem Haydnt, a többi pedig már történelem. :) Szóval jó volna tudni, eztán merre - azt hallom mindenhonnan, és tapasztalom a suliban, hogy még a jazz az, ami hasonló szinten van, de egyelõre távolságtartó vagyok, mert addig nem fogok jazzt hallgatni, amíg nem mond nekem valaki egy olyasvalakit, aki hihetetlen erõt képes megszólaltatni - a jazzrõl egyáltalán nem a gyorsaság és az energia jut eszembe (persze nem is ismerem, így nem lehetek objektív), de a lényeg, hogy minden további nélkül meghallgatnék valaki olyat, aki a fentebb leírtakat teljesíti.
Ha elolvasod ezt a cikket, (ami egyébként fogalmam sincs, hogy került fel az amúgy jó Quartra), akkor valszeg hányingered lesz. Viszont van egy tökjó komment alatta, ami egyre inkább igaznak érzek, hiszen a cikket író Zsófi említi is, hogy barátjának, Zsoltinak nagy kedvence volt az Offspring a gimiben, ezért megnézi õket....:
"Az emberek zenei intellektualitása valahol 16-18 éves koruk között megáll a fejlõdésben és a végeredménye meg az amit az elõbb szépen megfogalmaztál. tánci tánci kakira. Ne duzzogj, inkább szánjad a mû arcukat, fogyatékkal élõk... :)"
Csak szerintem nem normális az, hogy tizensokév múltán megnézek egy zenekart, ami már huszadrangú azokhoz képest, amiket ma hallgatok? Vagy éppen ezek az emberek nem keresik az újat, a jobbat, a magasabbat, hanem megmaradnak egy jól ismert szürke pocsolyában, ami nekik persze a világot jelenti?
Hát az irányt már leírtam, de elfelejtettem, hogy Haydn 73. szimfóniája (La Chasse) volt ténylegesen az elsõ, ami igazán megtalált. Akkor éreztem úgy, bocs a "nagyon eredeti" képért, hogy a "tüzét", az igazi esszenciáját meg tudtam fogni, át tudtam érezni. Addig mindig az volt, hogy 2-3 hallgatás után abbahagytam, mert nem tudott tartósan lekötni. Most pedig már egy ideje szinte csak klasszikust hallgatok. Ami tetszik benne az az egész másképpen felépülõ struktúra. A könnyûzene "dalban" íródik és kapsz egy "obvious", könnyen kiszámítható verse1-bridge-chorus-bridge-verse2- stb-stb. felépítést, aztán öröm van. Komolyban viszont nincs ilyen, hanem inkább motívumokra épül a dolog, amit (nekem) nehezebb elsõre befogadni - nyilván, mert kisgyermekként nem komolyzenében nevelkedtem. Valahol pedig azt érzem, hogy a komolyzene sokkal mélyebben képes "megmutatni" dolgokat és sokkal több lehetõség is van benne - ez alatt azt értem, hogy még egyszer sem hallottam ugyanazt korstíluson belül sem. Vannak egyértelmû jegyek, de míg egy popszámban minden 3. szinte ugyanaz és minden 2. ugyanarról szól, itt ezek a számok sokkal nagyobbak, ha egyáltalán vannak. És valahol õszintébb is, tisztább úton "talál be". Ami még lenyûgöz, az a szólamok általános kidolgozottsága - könnyûzenében is találhatunk úgymond szólamokat, de azok iszonyat primitívek és repetitívek a komolyzenéhez képest. Pl. Sztravinszkij Tavaszi áldozatának elsõ tétele alatt annyira apró, kis nüanszok vannak, amiket elsõ hallgatásra nem is hall meg az ember, de mikor meghallja, akkor leesik az álla. Hirtelen ennyi jutott eszembe, bocs, hogy kicsit zavaros. :) Amúgy találtam egy idézetet a nagy kedvenc Shostakovichtól, amit nagyon magaménak érzek:
"Music is a means capable of expressing dark dramatism and pure rapture, suffering and ecstasy, fiery and cold fury, melancholy and wild merriment – and the subtlest nuances and interplay of these feelings which words are powerless to express and which are unattainable in painting and sculpture."
Ez egy olyan kérdés, ami túl nagy ahhoz, hogy megválaszolható legyen. Másrészt a mûvészeti "hitvallásomat" vehetjük úgy, hogy egy letükrözés, magunkon való átszûrés... bonyolult, de teljesen egyéni. Épp ezért ezt a "titkot" ritkán adom át másnak. Hosszú ismeretség, vagy egy hirtelen jött mondat kell hozzá :) Bocs. De azért remélem te elmeséled, hogy hogyan jött ez a váltás (ha csak részleges is)és mi fogott meg, mi találtál benne?
Jellemfejlõdés :) Fél év múlva lelkes koncertlátogató leszel :P (Ha tényleg erre kerül sor, ajánlom a MÜPÁt, mert ha diák vagy, akkor a 10 000 Ftos hangversenyre is 300ért bemehetsz.)
Mindig vonzott, de sosem annyira, hogy 3-4 meghallgatás után is hallgassam. Most viszont már igen. :)
Vicces, hogy így rátaláltál erre a világra... ritkán van ilyen. Ha van a közeledben nagyobb könyvtár, érdemes megnézni a fonotékás részét. És ez is tetszhet: www.pianosociety.com Zongoramûvek mindenféle elõadótól. Van sok "sötét, drámai, gyors, durva" jellegû darab is. :)
Pár hónapja kezdtem el komolyan hallgatni, addig csak egy-két "slágert" hallottam/hallgattam, mint például Beethoven 5. szimfóniáját, Vivaldi Négy évszakját. :) Aztán Vivaldi volt a kiváltó ok végül is, mert elkezdtem barokkot tolni (Telemann, Tartini, Händel, Bach, Pachelbel, Soler, stb), amit nagyon megszerettem az energiája, virtuozitása miatt. Most is persze barokk a kedvenc, de múltkor néztem egy weboldalt, ezt, és itt láttam egy videót Sosztakovics 10 szimfóniájáról, és AHH, ez volt a reakció - annyira durva, kemény, gyors, energikus, hogy rögtön beleszerettem. Azóta leszedtem az életmûvét és hallgatom. És bizony nehéz csak úgy ezt-azt elkezdeni, mert mindig leragadok egy adott mûnél, mert annyira tetszik, ezért hallgattam még csak ennyit tõle. :)