http://www.classiccat.net/verdi_g/_requi.htm Ezt már kipróbáltam és nekem bevált.
http://www.kunstderfuge.com/rachmaninov.htm Hát... errõl töltöttem le pár dolgot. Nagyon sok mû van fent, de az az érzésem, hogy "gépzene". Amiket letöltöttem, nem túl átélt elõadások, lehet, hogy a kottát betöltötték egy programba. Azért egy próbát megér.
http://fileshunt.com/rapidshare.php?file=verdi%20aida Ezt lehet, hogy ismeritek, de én idáig nem tudtam, hogy itt hogy lehet rákeresni. Ezen is nagyon sok minden van.
Voltam ma koncerten. (Beethoven, Chopin, Debussy) A lényeg viszont: Gershwin Kék rapszódiája volt. Sosem hallottam még élõben, szóval hihetetlen élmény volt.
Jövõ héten pedig megyek egy olyan koncertre, amin komoly zenei mûvek hangoznak majd el a jazz feldolgozásában.
Nézegettem az Opera júniusi mûsorát és több minden érdekes dolog is elõkerül majd: Rómeó és Júlia (Prokofjev), Aida (Verdi), Carmen (Bizet).
Volt/lesz valaki valami jó hangversenyen?
"Jövõ héten pedig megyek egy olyan koncertre, amin komoly zenei mûvek hangoznak majd el a jazz feldolgozásában."
Ennek a koncertnek a szépsége az volt, hogy csütörtök délután rádöbbentem, hogy szerdán lett volna a koncert és teljesen kiment a fejembõl...
Nem baj. Jún. 20: Múzeumok éjszakáján megyek egy jó koncertre egy jó múzeumba.
A Borbély Miklós Trió jazz hangversenye a Bach Orgonateremben Mûsor: Story about a French Snail (Farkas Norbert) / Along Came Betty (Benny Golson) / U.M.M.G. (Georg Gershwin) / Peace (Horace Silver) / Smile (Charlie Chaplin) / Még sohase fájt a szívem (Budai Dénes)
osztláytársamék játszották egy elõadáson.. voltam próbán náluk meg minden:D:D:D:D van egy kis korda gyuris beütése nem? (ölelj át és ringaaass, szerelem..DX)
Nagyon jó :)
Jún 19-20-21 a Zene Európai Ünnepe. Ennek keretében csomó budapesti megállóban zenéltek.
Budapesti Fesztiválzenekar 2009. június 28. vasárnap Hõsök-tere 18:30 Zenekari hangverseny Smetana · Dvorák · Dvorák · Smetana karmester: Fischer Iván Budapesti Énekes Iskola
ez a nyolckezes nem rossz :)
én ezt szoktam hallgatni mostanában, elképesztõ, hogy még ennyi idõsen is hogy játszott Kempff
Gurlitt d moll Scherzo-jának a kottája megvan valakinek? Nagyon megköszönném!
Igen, tényleg jó. Egyébként elképesztõ, hogy mennyire másképp tudja játszani két zongorista ugyanazt:
ugyanaz csak Horowitz elõadásában, szóval mégsem ugyanaz :)
Nagyon jó volt a Hõsök-terén a koncert. Elõttem a Szépmûvészeti, mögöttem a Mûcsarnok és több ezer ember körülöttem, és Fischer Iván és egy zenekarnyi zenész.
Ez is volt például. Megtaláljátok a második részét is. Egyszerûen... 1 percnél meghallom azt a taktust és mindig visszatekerem :)
Kicsit laikus vagyok, de hallottam egy gyönyörû és nyugodt zenét. Nem tudjátok mi annak a mûfajnak a neve, amiben kórus van, alacsony hangokat énekelnek, elnyújtva a szavakat, ha egyáltalán szavakat "énekelnek". Elõre is köszönöm.
*Mély hangokat...
Elõre egyházi zenére gondolnék, mondjuk gregorián. Bár... akármilyen kórus énekelhet elnyújtott szavakat. Mutass valamit és úgy pontosabbat tudunk mondani.
mindegy, ami nekem tetszett, komolyzene, amibaen énekeltek, az...
kórusban valami ilyesmi...talán fel kéne töltenem nekem jobb minõségben van meg^^
egyébként, nemtudom, elküldtem-e neked Mendelsohn hegedûversenyt végülis, de ha nem tettem, akkor, megfogom, mivel az MÁS mint Ez. Ez is nagyon szép, de más, mint amit én hallgattam. Mindenesetre, inkáb megosztom a többi sg-s komolyzene kedvelõvel, hátha még nem ismerte...
1:07-nél van a zenekar része...nagyon tetszik, és ha belegondolok hogy ebben a mély szólamban fogok részt venni.... ez egy, a kifejezetten kevés pozitív gondolataimról a hangszert illetõen. Persze Szólistának lenni még mindig 20x jobb lehet
nemrég próbáltam felvételizõs etüdjeimet feljátszani a csellóval...
hihetetlenül,eszméletlenül igazánnagyon borzalmasra sikerült
de még próbálkozom:)
ahhoz képest, õ sokkal nehezebb dolgokat csinál...lenyûgözõ...ráadásul a hegedû egy amúgy is nehezebb hangszer. Az eredményeimet idõvel feltöltöm valahova és belinkelem:)
"A gregorián ének (cantus gregorianus, cantus planus, cantus choralis) a római katolikus egyház egyszólamú..."
Bocs, de nem hagyhattam annyiban :) kell hozzá a cantus-us m is ami éneket jelent, szóval pont ugyanazt mondatad, mint én, csak latinul, de magyarosítva, de nem baj...majd egyszer csak megbocsátok :) kb 5évig tanultam latint és itt haszon :D
Pár hónapja kezdtem el komolyan hallgatni, addig csak egy-két "slágert" hallottam/hallgattam, mint például Beethoven 5. szimfóniáját, Vivaldi Négy évszakját. :) Aztán Vivaldi volt a kiváltó ok végül is, mert elkezdtem barokkot tolni (Telemann, Tartini, Händel, Bach, Pachelbel, Soler, stb), amit nagyon megszerettem az energiája, virtuozitása miatt. Most is persze barokk a kedvenc, de múltkor néztem egy weboldalt, ezt, és itt láttam egy videót Sosztakovics 10 szimfóniájáról, és AHH, ez volt a reakció - annyira durva, kemény, gyors, energikus, hogy rögtön beleszerettem. Azóta leszedtem az életmûvét és hallgatom. És bizony nehéz csak úgy ezt-azt elkezdeni, mert mindig leragadok egy adott mûnél, mert annyira tetszik, ezért hallgattam még csak ennyit tõle. :)
Vicces, hogy így rátaláltál erre a világra... ritkán van ilyen. Ha van a közeledben nagyobb könyvtár, érdemes megnézni a fonotékás részét. És ez is tetszhet: www.pianosociety.com Zongoramûvek mindenféle elõadótól. Van sok "sötét, drámai, gyors, durva" jellegû darab is. :)
Jellemfejlõdés :) Fél év múlva lelkes koncertlátogató leszel :P (Ha tényleg erre kerül sor, ajánlom a MÜPÁt, mert ha diák vagy, akkor a 10 000 Ftos hangversenyre is 300ért bemehetsz.)
Hát remélem, tényleg errõl van szó. :P Kössz a tippet, diák vagyok, jól.
Ez egy olyan kérdés, ami túl nagy ahhoz, hogy megválaszolható legyen. Másrészt a mûvészeti "hitvallásomat" vehetjük úgy, hogy egy letükrözés, magunkon való átszûrés... bonyolult, de teljesen egyéni. Épp ezért ezt a "titkot" ritkán adom át másnak. Hosszú ismeretség, vagy egy hirtelen jött mondat kell hozzá :) Bocs. De azért remélem te elmeséled, hogy hogyan jött ez a váltás (ha csak részleges is)és mi fogott meg, mi találtál benne?
Hát az irányt már leírtam, de elfelejtettem, hogy Haydn 73. szimfóniája (La Chasse) volt ténylegesen az elsõ, ami igazán megtalált. Akkor éreztem úgy, bocs a "nagyon eredeti" képért, hogy a "tüzét", az igazi esszenciáját meg tudtam fogni, át tudtam érezni. Addig mindig az volt, hogy 2-3 hallgatás után abbahagytam, mert nem tudott tartósan lekötni. Most pedig már egy ideje szinte csak klasszikust hallgatok. Ami tetszik benne az az egész másképpen felépülõ struktúra. A könnyûzene "dalban" íródik és kapsz egy "obvious", könnyen kiszámítható verse1-bridge-chorus-bridge-verse2- stb-stb. felépítést, aztán öröm van. Komolyban viszont nincs ilyen, hanem inkább motívumokra épül a dolog, amit (nekem) nehezebb elsõre befogadni - nyilván, mert kisgyermekként nem komolyzenében nevelkedtem. Valahol pedig azt érzem, hogy a komolyzene sokkal mélyebben képes "megmutatni" dolgokat és sokkal több lehetõség is van benne - ez alatt azt értem, hogy még egyszer sem hallottam ugyanazt korstíluson belül sem. Vannak egyértelmû jegyek, de míg egy popszámban minden 3. szinte ugyanaz és minden 2. ugyanarról szól, itt ezek a számok sokkal nagyobbak, ha egyáltalán vannak. És valahol õszintébb is, tisztább úton "talál be". Ami még lenyûgöz, az a szólamok általános kidolgozottsága - könnyûzenében is találhatunk úgymond szólamokat, de azok iszonyat primitívek és repetitívek a komolyzenéhez képest. Pl. Sztravinszkij Tavaszi áldozatának elsõ tétele alatt annyira apró, kis nüanszok vannak, amiket elsõ hallgatásra nem is hall meg az ember, de mikor meghallja, akkor leesik az álla. Hirtelen ennyi jutott eszembe, bocs, hogy kicsit zavaros. :) Amúgy találtam egy idézetet a nagy kedvenc Shostakovichtól, amit nagyon magaménak érzek:
"Music is a means capable of expressing dark dramatism and pure rapture, suffering and ecstasy, fiery and cold fury, melancholy and wild merriment – and the subtlest nuances and interplay of these feelings which words are powerless to express and which are unattainable in painting and sculpture."
És szeretném azt hinni, hogy célba értem. :) 10-11 évesen kezdtem a nu-metállal, aztán jött a power metál, majd az összes többi, késõbb pedig metálon belül a progresszív és az avantgarde irányzatok, aztán psytrance és annak társai, triphop, nu-jazz, hardcore techno, jumpstyle, industrial, világzene, stb és persze mindegyik alfaja. Szóval 3-4 hónappal ezelõttig eljutottam odáig, hogy volt vagy 50 stílus, amit párhuzamosan szerettem és kész. De nem tudtam már mit hallgatni, nem tudott elégtételt adni és erõm sem volt újakat keresni a stílusokon belül - ráuntam. És akkor próbaképp betettem Haydnt, a többi pedig már történelem. :) Szóval jó volna tudni, eztán merre - azt hallom mindenhonnan, és tapasztalom a suliban, hogy még a jazz az, ami hasonló szinten van, de egyelõre távolságtartó vagyok, mert addig nem fogok jazzt hallgatni, amíg nem mond nekem valaki egy olyasvalakit, aki hihetetlen erõt képes megszólaltatni - a jazzrõl egyáltalán nem a gyorsaság és az energia jut eszembe (persze nem is ismerem, így nem lehetek objektív), de a lényeg, hogy minden további nélkül meghallgatnék valaki olyat, aki a fentebb leírtakat teljesíti.
Ha elolvasod ezt a cikket, (ami egyébként fogalmam sincs, hogy került fel az amúgy jó Quartra), akkor valszeg hányingered lesz. Viszont van egy tökjó komment alatta, ami egyre inkább igaznak érzek, hiszen a cikket író Zsófi említi is, hogy barátjának, Zsoltinak nagy kedvence volt az Offspring a gimiben, ezért megnézi õket....:
"Az emberek zenei intellektualitása valahol 16-18 éves koruk között megáll a fejlõdésben és a végeredménye meg az amit az elõbb szépen megfogalmaztál. tánci tánci kakira. Ne duzzogj, inkább szánjad a mû arcukat, fogyatékkal élõk... :)"
Csak szerintem nem normális az, hogy tizensokév múltán megnézek egy zenekart, ami már huszadrangú azokhoz képest, amiket ma hallgatok? Vagy éppen ezek az emberek nem keresik az újat, a jobbat, a magasabbat, hanem megmaradnak egy jól ismert szürke pocsolyában, ami nekik persze a világot jelenti?
Hát bevallom enyhén megdöbbentett ez a kis eszmefuttatásod. Elõször, amikor írtál ide, azt hittem, hogy abba a kategóriába tartozol, akinek kicsit megtetszik egy komolyzenei szám és ezt világgá akarja kürtölni, miközben semmit nem ért az egész filozófiából, a zene igazi mélységébõl. Itt az idõ, hogy bocsánatot kérjek ezért a kósza gondolatért. A komolyzene tényleg valóban más. Nem lehet keretekbe foglalni, a hatásáról pontosan írni. Új jelentést ad a zenei katarzis fogalmának. Ez a dimenzió teljesen érzéketlen -persze van kivétel- a pénzzel szemben. Ritka ez a mai világban. Az egész annyi mindenrõl szól. Nehéz ezt megmagyarázni, de amikor egy koncerten vagyok és 50 Zenészbõl Zene árad, felém és rajtam keresztül, sõt általam... 6-7 éves korom óta aktívan része az életemnek a komolyzene, de ebbõl halálomig már nem növök ki :) Ez a "pop-dolog" nagyon nem az én világom, talán fél évig volt ilyen idõszakom, de szégyellem már :) "Könnyûfélékbõl" igyekszem igényesen válogatni, amiben találok valami mondanivalót, vagy sajátos motívumvilágot, egy érdekes gondolatgyûjteményt. 16-18 évesen megáll a fejlõdés? Nem gondolom. Én magamon látom, hogy egyre tágul a látóterem és mindig új korszakot, stílust tudok befogadni a komolyzenén belül. Talán pontosabb az, hogy ez a korszak még olyan, hogy jöhet egy nagy ugrás, fejlõdés. Ha valaki igazán bele tud kerülni ebbe a világba, akkor rájön, hogy nem is érdemes a mai könnyûzenével próbálkozni, kivéve, ha valami igazán kiérdemli. A jazz. Két éve még én is nagyon idegenkedtem tõle, de egy zeneszerzõn keresztül valahogy ebbe a szférába is belekóstolhattam. Itt is kinyíltak a kapuk és én egyre jobban szeretem. Ennek is rá kell érezni az ízére. Persze nagyon más világ, mint a komolyzene, de ennek is megvan a varázsa. A komolyzenéhez "beállítottság" is kell. Ez a "nagy szavak" világa. Itt Mindenrõl és Semmirõl van szó. Ez csak egy kics gondolathalmaz errõl a dologról.
Azt a 16-18 éves a dolgot a komment írója sem általánosságban gondolta szerintem, hanem az átlagra gondolta - én ismerek olyanokat, akik azt a stílust nyomják 20 évesen is, amit 16 évesen megismertek. Azon belül megismernek újakat, de valszeg soha nem fognak egy egészen eltérõ mûfajt hallgatni.
Leírná valaki Beethoven 9. szimfóniájának tételeinek hosszát egyenként? El van baszva az enyém, mert 5 tétel van 4 helyett. :/
Hali
Bocsi ezért a "gagyi" kérdésért de máshogy nem tudom megkérdezni. Szóval az érdekelne,, hogy ennek az FG résznek az utolsó néhány másodpercében melyik mû hallható?
Új szezon, nézegessétek a müpás koncerteket. Most pénteken Csajkovszkij b-moll zg-verseny lesz például.
sziasztok! Lenne egy kerdésem, van egy zongora szám, sajnos nem tudom az elõadót, se a ritmusát. Elég sokszor halottam már filmekben, csak sajnos most egy film cimét se tudom amelyikben szerepelt. youtube-on néztem "top 10 piano songs" videókat, de nem találtam. Tudnátok nekem olyan zongora számokat mondani amik gyakrabban elõfordulnak filmekben? Elõre is köszi.
Debussy- Clair de Lune szinte minden filmbe ezt teszik be. Ha nem ez az, akkor biztos valami Chopin.
Kicsit jobban körül tudnád írni? Akkor jobban tudok segíteni. Klasszicista, romantikus?
De azért nem ártana egy filmcím... :)
Remélem segítettem, ha nem szólj és szûkítjük a kört.
Debussy- Clair de Lune, ez sajnos nem az. Valami olyasmire emlékszem hogy volt egy katasztrofa filmben is, és ott a föszereplõ kislánya játszotta, sajnos nem tudom a film cimét, és már régebben volt a tv-ben :(
"Klasszicista, romantikus?" hihi, zenei tudásom sajnos nulla.
Katasztrófa-filmben? Hm... érdekes Hát, ha kislány játszotta, gondolom nem volt valami nagy versenydarab, vagy ilyesmi, tehát valami egyszerû dolgot kell keresni...
Gondolkodom még rajta...
Esetleg dúdold el, és tedd föl youtubera, akkor már sokkal könnyebb lesz :)
Az In the endes utalás után arra gondolok, hogy nem biztos, hogy komolyzenérõl van szó. Nézegess néhány számot Yann Tiersentõl, vagy Giovanni Allevitõl.
www.youtube.com/watch?v=jJqYjL4kia8&feature=related www.youtube.com/watch?v=MRCFvohiwAg www.youtube.com/watch?v=C_N6rASqJ0c (Lehet, hogy a film az Amelie volt... bár abban nincs zongorázó kislány)
© debussy 2009. márc. 05. 19:27 | privát | válasz erre | #225 Van egy zeneakadémiás ismerõsöm, aki nagybõgõzik. Értem én a szívfájdalmadat. A cselló az cselló, a bõgõ meg nem cselló. Ennek ellenére, biztos vagyok benne, hogy meg fogod szeretni, mivel te elsõ sorban a Zenét szereted és ennek az életre keltõje és szíve a hangszer. Válasz 'htr93' üzenetére (#222)
...
Sziasztok! A kérdésem az lenne, hogy a teljes Mozart - Requiem-re létezik zongoraátirat? Mert a Lacrimosa "részéhez" találtam két félét is - egy egyszerûbbet, illetve egy nehezet...
Múlt héten volt koncerten és annyira bosszant, hogy nem értem rá... Én zongorakottát nem találtam, csak zenekarit. Át tudnád küldeni, amit találtál? Én is megtanulnám. Ha érdekel a zenekari szívesen odaadom.
Köszi, a zenekari kotta nekem is megvan; letöltöttem kíváncsiságból. Jó hír viszont - számomra legalábbis -, hogy találtam egy zongoraátiratot a teljes(?) Requiem-re: az alábbi linkeken letöltheted/letölthetitek. (mindkét link ugyanaz a fájl, csak más oldalakon keresztül)
A Requiem zongorakotta mellé felraktam még egy csak Lacrimosa kottát, ami picit eltér a másik verziótól. Ez a verzió az.
Na, akkor tehát a fájl letölthetõ: INNEN vagy INNEN.
Nagyon köszi. Ha már requiemek... Múltkor megszereztem Verdi Requiem kottáját is :) -bár zenekari az is Mondjuk szokott "kis" nehézséget okozni, hogy egy szem zongorával akarok zenekar lenni :) Zongoraversenyek egyszemélyes játszogatása is jó kis kihívás.
"Az emberek zenei intellektualitása valahol 16-18 éves koruk között megáll a fejlõdésben""
Hát ezt akár saját magammal példálózva simán meg tudom cáfolni...:)
Olyan értelemben igaz lehet, hogy érettségiig még van ének óra, aztán már a nagy többséget senki nem veszi rá -komolyzenei- fejlõdésre. De mindig változik, mikor, mit hallgat az ember, de tény, hogy kedveskiskortársaim attól, mert jövõ héten egy új zenekarért rajongnak majd, nem feltétlenül következik be fejõdés. Aki viszont tényleg... az bármeddig fejõdhet. Most is új ismeret jön, aztán holnap is, csakhát... ma megértettem, mit is jelent "Ars longa vita brevis" Elég közhely, de ha belegondolunk...