Én attól féltettem hogy ne vezessen ittasan.....mert bulizni akar bulizzon, inni akar, igyon, de bebaszva ne vezessen mert nem szsretném korházba látni... na de a tegnapi nap se volt semmi kiakadtam kissé...:S totál padlóra vágott...:(
Tudod említettem, mi /fiúk/ sokkal jobban szeretjük a csajos csajokat. Ugye érted? Csak kérdem. Attól félted, hogy bulizik, vagy hogy iszik? De ha szeret, biztos be is tartja a szavát.
nem tom..:D lehet a témához való hozzáállásom miatt..:)) Jujj most visszont aggódok, nem nagyon fogok tudni aludni..:S Párom bulizni van és féltem...:( elõbb beszéltem vele telefonon....mondta persze hogy bízzak benne meg szeret meg minden....de félek hogy nehogy rá vegyék a haverjai hogy ittasan vezessen, nem lenne jó ha legközelebb már a korházba kéne hozzá menjek..:( DE mondta hogy nem fog úgy vezetni, hát remélem hogy lesz annyi esze...:S
Jajj én most nagyon boldog vagyok...:) de tényleg..:) vasárnapom jó volt, meg a tegnapi napom is....:D és remélem a holnap is jó lesz..:D
én attol,hogy végre nem kell felkelnem 7:00-kor,hanem aludhatok 10:00-ig kb... aztán azért,mert pár cucc megjött az uj gépre,aztán még fog jönni pár db,és összerakom a gépet,és boldogon használom.^^
De azért nem gondolod, hogy ennek is van valami értelme. Ha egy hét öt nap henyébõl állna becsülnénk annyira??
Ha megtetted volna / hála nem/, akkor most nem dumálnánk. Azért azt ist mondják az okosok, hogy aki eldobja az életét, egyszer gyáva, egyszer meg "bátor". Minden élõlényben az életösztön az uralkodó, és azt uralni nem semmi. Bár bátorság kell ahhoz is, hogy valaki a mai világot végigvegetálja. Vannak kivételek.
Voltam depressziós, úh. tisztában vagyok vele, milyen az. Soha nem lettem volna öngyilkos, csak gondolati síkon vetõdött fel, hogy "milyen lenne ha", de az sem konkrétan az öngyilkosságra vonatkozott, hanem inkább a halálra. A depressziós az állandóságot keresi az állapotában, ahhoz hogy a halállal szembesüljön nincs elég bátorsága, ugyanis ahhoz is fel kéne adni az állapotát, lemondani róla. Szerintem sokkal több életrevaló ember kísérli meg egy szakítás után az öngyilkosságot, mint vegetáló depressziós.
Te gondolod, hogy egy depis örömét leli abban, ha lelki válságban van?? Igazság az, hogy egy féllábú embernek sem úgy segítesz felszállni a hatosra, hogy ismételgeted: jaj, jaj de kár, hogy egylábú, de majd ÉN segítek. Kívánom, hogy soha ne tudd meg milyenségét. Én szerencsére ezidáig nem részesültem benne, de környezetemben látok szenvedõ embereket. Ja és a depis leugorva a tizedikrõl: de jót fogok huppani. Ugye nem így gondolod?
Ja, és az fogja elég tisztán látni egy depressziós ember helyzetét, aki saját maga is átélte, mert egy depis embernek nagyon rafkós késztetései vannak, sok naív ember áldozatul is esik annak, hogy nem ismeri, mi az a távolság, amirõl tisztán rálát a helyzetre.
Vannak lelki problémák, ahol a személyes támogatás, bizalom indokolt, és szükséges is. Úgy gondolom a depresszió nem ilyen.
A gond a "saját megának kell kimászni" dologgal, hogy aki benne van sokszor nem látja át a helyzetét, mégis kell valami segítség, ami nem feltétlenül jótanácsban nyilvánul meg. Persze akarhatja helyette bárki, az sem segít. A depressziós is elégedetlen, akarja hogy legyen valami, de nem tudja mi. Ragaszkodik a pesszimizmusához, mert azt hiszi, hogy így egy állandó állapotban tarthatja magát, aztán ebben is csalódnia kell amikor jön egy derûsebb pillanat. Ez persze kiérlel egy adag iróniát, ami már elviselhetõbbé teszi a helyzetet. Úgy gondolom nem mindig az a legjobb, ha nagy beleéléssel próbál valaki segíteni, mert ebbõl a depis úgy húz hasznot, hogy "na mégis van valaki, aki törõdik velem, akkor nem is olyan reménytelen a helyzetem", és tovább folytatja az állapot fenntartását. Érzi, hogy irányíthat, kapaszkodót kapott a komédiájához, amin rend szerint nem õ fog fölmászni, hanem megpróbálja lehúzni. Ebben nagyon hasonlít a többi függéshez (drog; alkohol). Két utat ismerek ha depressziós embernek próbál valaki segíteni. Az egyik a tükör tartása, kihasználni, addig húzni, amég rá nem jön, hogy hasztalan az ellenállása, mert ugyanúgy fognak viszonyulni hozzá az emberek, ahogy õ másokhoz. Addig kell fokozni, amég nem hajlandó szembesülni magával. A másik pedig egy olyan derûs együttérzés vele, ami nem akarja megváltoztatni. Tehát magára hagyás. Nincs tanács, nincs vígasz, ezzel nem tud mit kezdeni. Nincs kit lehúzni, ha valaki nélküle is derüs, nélküle is megvannak a problémái. Nem szabad, hogy személyesnek vegye ezt a kapcsolatot, de egy idõ után lesz elég motivációja ahhoz, hogy õ is kezdjen el körbenézni a világban. Azt azért le kell írni, hogy ezek nem instant folyamatok, és van, ahol egyik sem segít belátható idõn belül a makacsság miatt.
Vlala: #1120-as idézet Thorwald Dehlefsen és Rüdiger Dahlke fogalmazása (analitikus pszichológia), biztos vagyok benne, hogy sokkal többféle nézet, és leírás van a depresszióról.
Igen, az empátia nagyon fontos, ha felkérnek bennünket lelki segítségre. Átélés és türelem nélkül jobb, ha bele sem kezd az ember.
Nem mindig. Vannak emberek akik tudnak empatikusak lenni mások iránt. Aki már átélt kisebb-nagyobb lelki krízist, nem biztos, hogy reális tanácsot fog adni.
Látod, abban igazad van, hogy mindenkinek önmagán kell segíteni. Csakhát ez erõsen függ az akkori állapottól. Azt rohadtul útálom, amikor valaki, nem beleéléssel akar tanácsot adni másnak.
Nem hiszem, most visszagondolva elég hülye voltam, az enber ilyenkor szívesen visszamenne az idõben, segíteni magát egy-két tanáccsal.
Viszont Sz4bolcs írását olvasva, nem depreszió volt, hanem valami lelki válság lehetett, nem voltam magányos, sem agresszív, inkább, mint egy robot, tettem a dolgomat, suliba jártam, tanultam, de nem tudtam örülni semminek, vártam a halálomat, ami "mindjárt jön, már alig néhány tíz év, és semmi sem marad belõlem, a világ nélkülem is megy tovább, de akkor minek vagyok egyáltalán?". (ekkora egy barmot :) )
Én attól lettem depis hogy ezeket felismertem és sajnos fel is fogtm õket.Mivel ezt magamnak okoztam át én is tüntetem el,így ki tud jönni mindenki belõle ha elég erõs hozzá,de van egy pont ahonnan nem billentheted vissza a mérleg nyelvét,mert ott már nem te irányítasz!
A depresszió egy tünetegyüttes gyûjtõfogalma, amely a levertségtõl, a motiváció gátoltságától egészen a teljes apátiával járó, úgynevezett endogén depresszióig tart. A depressziós személy aktivitása teljes mértékben gátolt, hangulata nyomott, s egy sor testi kísérõtünete is van, úgymint fáradtság, alvászavarok, étvágytalanság, székrekedés, fejfájás, heves szívdobogás, keresztcsonti fájdalmak, nõknél menstruációs zavarok és általában a testi funkciók legyengülése. A depressziós beteget erõs lelkifurdalás gyötri, tele van szemrehányással önmaga iránt, s állandóan jóvá akar tenni valamit. A depresszió szót a latin deprimo szóból vezetjük le, ami „elnyomást”, „elfojtást” jelent. Ez felveti azt a kérdést, mi fojtogatja a depresszióst, illetve mi az, amit elfojt. Válaszként a következõ három téma jöhet szóba: l. Agresszió. Mint korábban már mondottuk, a nem kifelé irányuló agresszió testi fájdalommá alakul át. E megállapításunkat azzal egészíthetjük ki, hogy az elfojtott agresszió a psziché területén depresszióhoz vezet. Az az agresszió, amelyet megnyilvánulásában blokkolunk, befelé fordul, s a feladót címzettjévé teszi. Nemcsak a lelkifurdalás terheli az elfojtott agresszió számláját, hanem sokféle szomatikus kísérõtünet is a maga diffúz fájdalmaival. Más helyütt már kifejtettük, hogy az agresszió csak az életenergia, az aktivitás egy különös formája. Míg a pszichiátria vadul fáradozik azon, hogy a depressziós beteget bekapcsolja valamiféle aktivitásba, a páciens ezt az aktivitást fenyegetõnek tartja. A depressziós személy kényszeresen kerül mindent, ami nyilvánosan nem elismerésre méltó, és makulátlan életvezetésével próbálja meg agresszív, destruktív impulzusait palástolni. Az önmaga ellen fordított agresszió legnyilvánvalóbb kifejezési formáját az öngyilkosságban találja meg. Öngyilkossági szándék esetén mindig annak kell utánanéznünk, valójában kire is vonatkozik a gyilkossági szándék. 2. Felelõsség. A depresszió – ha az öngyilkosságtól eltekintünk – a felelõsség elutasításának legszélsõségesebb formája. Aki depressziós, az nem cselekszik, csak vegetál, inkább holt, mint élõ. Bármennyire elutasítja is azonban az aktív szembesülést az élettel, lelkifurdalása hátsó kapuján ismét konfrontálódik a „felelõsség” témájával. A felelõsségvállalástól való félelem ott áll minden depresszió elõterében, és épp akkor szokott felerõsödni, amikor a páciensnek új életfázisba kellene lépnie, mint például a gyermekágyi depressziónál. 3. Lemondás – magány – öregség – halál. E négy, szorosan összetartozó fogalom az utolsó, s véleményünk szerint a legfontosabb tématerületet körvonalazza. A depresszióban a páciens rákényszerül arra, hogy az élet halálpólusával szembesüljön. A depressziós személy mindent megvont magától, ami élõ, a mozgást, a változást, a társaságot, a kommunikációt, s manifesztálja minden élõ ellenpólusát: az apátiát, a merevséget, a magányt, a halálgondolatokat. Az élet haláloldala, mely a depresszióban oly hatékonyan érvényesül, nem más, mint a páciens saját árnyékvilága. A konfliktus itt az, hogy a páciens ugyanúgy fél az élettõl, mint a haláltól. Az aktív élet bûnös és felelõsséggel jár éppen ez az, amit a depressziós ember el akar kerülni. A felelõsségvállalás egyben a projekciókról való lemondást s magányunk akceptálását is jelenti. A depresszív személyiség szorong ezektõl, s szüksége van olyan emberekre, akikre támaszkodhat. A depresszió külsõ kiváltó oka gyakran a vonatkozási vagy referenciaszemély (Bezugsperson) elvesztése vagy a tõle való elválás. A depressziós ember nagyon magányos – de nem akar egyedül élni, s nem akarja vállalni a felelõsséget. Fél a haláltól, s épp ezért nem fogja fel az élet feltételeit. A depreszszió is õszintévé tesz: nyilvánvaló lesz általa képtelenségünk az életre és halálra.
mitõl nem?
Amirõl Te beszélsz, az csak szomorúság. A depi az tök más. Az egyik ismerõsöm elvesztett egy csomó "dolgot" az életében, s azóta marékszámra szed bogyókat. Pedig elõtte õ volt banda "bohóca". Hát ilyen könnyen megy.:((
Jé, én is ilyen vagyok! Most pl. át tudnám ölelni a világot , de van, hogy semmihez sincs kedvem és szomorú vagyok. Vannak ilyen hírtelen hangulatváltozásos emberek, de fogalmam sincs, hogy mitõl van ez. :S
Ez lenne az én kérdésem is. Szerintetek mitõl van az, hogy néha olyan vagyok, mint a mosott sz.., semmihez sincs kedvem, néha viszont a fél világot átölelném, és majd' kicsattanok az örömtõl? Köztes állapot nem jellemzõ.
szart...hm..hát annyit takar hogy kb ordibálni kellett és alig volt vmi dallama, szal nem nagyon mondható éneklésnek....:D de karácsonykor már normálisan 3 +1 szólamba fogunk énekelni...enyém lesz a +1 vagyis a szóló...:))) hál' istennek...:) legalább olyat éneklünk ami nekem 2 példányba is meg van és tudom hogy az jó...:D
Boldog vagyok attól,hogy van családom és vannak barátaim.Ha másom nincs akkor is elég ez nekem,mert akarhat ennél többet az ember?Lehet még valami ami igazán boldoggá tenne?
én is boldog vagyok, pedig különösebb okom nincs rá...:)) egyedül az tesz boldoggá hogy énekelhetek...csak az a kár hogy szart éneklünk de következõre már más lesz...:) meg végre majd egyedül is énekelhetek..:DDD Na most pedig húztam fellépni..:D:P
most nagyon:)
Velem is, de utána: Bár lehet, hogy csak félig tudok számolni :((
jah.... van egy száma Fankadelinek ami tök igaz.....na persze ezt átfordítva pasira....(Fankadeli: Ezt most..)
"...plafonomon az élet szabályait kutatva, egyetlen dologra jöttem rá, hogy semmi sem biztos, a sok tanulság nem titkos még sem beszél róla senki, hogy most még vagy aztán holnap a hült helyed teszi üressé életem..."
Teljesen igazad van, és ezt én is tom hogy nem szabadna szomorúnak legyek miatta, és tenni is fogok ellene, csak nehéz nagyon nehéz.... én is miliószor megfogadtam hogy egy pasi miatt se fogok sírni vagy szomorú lenni, fõleg olyan miatt nem aki meg sem érdemli... csak ez a tétlenség, meg ez a nem tudás õrít meg hogy nem tom mi az igazság....igazából ez bosszant meg a hátba döfés és nem is az hogy nem jött össze.....
Hidd el nem akarok okos tojás lenni, de ha nagyon elkeseredsz valami, vagy valaki miatt, Te leszel az áldozat. Ha nagyon magad alá kerülsz valóban elkerül a JÓ. Gondolkozz azon, ki érdemel meg Téged. Bár hímnemû vagyok, én is átéltem hasonló dolgokat. Azt mondták a haverok, ha elindult a vonat, ne akarj felugrani, mert nyomorék lehetsz. Ekkor döntöttem úgy, hogy senki és semmi miatt nem leszek búval kefélt. Veled vagyok!!
én nem bízom magam a véletlenre....csak a sors mindig kibasz velem, ha úgyérzem hogy vmi összejön, az utolsó pillanatban elvesz az egész munkám amit tettem egy dologért elvész minden és építhetem újra de olyan nem lesz mint régen, a lelkembe már annyi seb van ilyen csalódából hogy ha még lesz egy pár ilyen össze se forr majd rendesen és egy undok közönséges liba leszek hogy megóvjam magam a csalódástól.... elegem van kajak hogy hátbadöfven mindig és mindig legalább havonta egyszer és fõleg azok akiket közelengedek magamhoz, hol itt az igazság? mondd hol? mit tettem amivel kiérdemeltem ezt? a sok geci ember meg boldogan él, a normálisak meg szenvednek, mert velük baszki az Isten... kajak nem hiába mondják "Hülyéké a világ!"....
A szerencsét nem lehet kikényszeríteni. Az jön, vagy nem. A múltkori leveled alapján Te sokkal többet érsz, mint, hogy a véletlenre bízd Magad. Hidd el megértelek.
Lehet nem vok elátkozva csak a szerencsém hagyott el...... hihetetlen milyen kis idõ alatt el lehet venni az ember boldogságát....:( most csak egyet kívánok hogy pénteki napom jó legyen....(vagyis hogy jöjjön el velem a Norbi) és ennyi..... de ezt a megalázást amit hétvégén átéltem, hát kész....:(
TEDD azt, amit múltkor: "amit kívántam mind teljesült", "hiszem szerencsés lesz elõre láthatólag, és remélem nem rontja el semmi és senki.." Egy olyan levelet #1059 NEM ronthat el senki és semmi!!! NEM vagy elátkozva.
köszi, de sajna mára sem múlt el....hát faszom....el vok átkozva komolyan.....
Õszintén kívánom, hogy az a rossz ami most történt Veled múlandó legyen !!
hát sikerült, csak beadni nem mert mire bevittem elmaradt azzal a tanárnõvel az órám..:S Levették mûsorrol azt a dalt amelyiket szerettem, bár tényleg eléggé felbújtó szövege van szal megértem hogy miért nem énekelhetjük..... áprilisban vagy mikor szólózni fogok..:D Amúgy meg mainapom szar volt....nem úgy sikerült ahogy terveztem tisztára össze vok zuhanva..:(((
Informatika és tudomány
, de van, hogy semmihez sincs kedvem és szomorú vagyok. Vannak ilyen hírtelen hangulatváltozásos emberek, de fogalmam sincs, hogy mitõl van ez. :S
