Az I. világháború történései 10perc/hetes bontásban, emellett vannak tematikus, személyeknek, országoknak, technikának, stb. címzett részek is. The Great War
Az Orosz Birodalom csatahajóinak második brigádja 1912 március. Utoljára szerkesztette: ximix, 2019.06.30. 01:32:40
Peter Jackson (aki esetleg nem tudná ő a gyűrűk ura, hobbit rendezője) 4 évig dolgozott ezen a filmen, iszonyat jól feljavította az eredeti felvételeket. Október 16-tól vetítik a mozikban, sajnos idehaza nem fogják játszani. A film amúgy másfél órás.
Mennyire könnyített volna a Monarchia dolgán a szerb és orosz fronton, ha a Burstyn-féle motorlöveg (Motorschütze) sorozatgyártásban áll rendelkezésre? Utoljára szerkesztette: robgros, 2018.06.13. 13:26:15
Nofene. A Katonák voltunk film végén volt ez a zene.
Ha az USA nem lép be meg ha ez nem történik meg ha az nem történik...blablabla. Nincs mi lett volna ha. Ha Princip pisztolya nem sül el, a háború nem tör ki vagy máskor tör ki vagy máshogy tör ki. Hülyeség.
Csak a félreértések elkerülése végett. A filmet nem a csatorna csinálta, hanem a Duna tv, én ott láttam és mikor belinkeltem a YT ezt dobta fel elsőre a cím beírása után. Szerintem hülyeség azért leszólni a filmet (ami Dantes szerint is jó) csak azért mert x vagy y csatorna rakta fel, ráadásul totálisan irreleváns is.
Akkor mégegyszer. Ezt írtam -> ahol egyik fél sem tesz szert kiugróan nagy túlerőre <- ez arra utalna, hogy ha az USA nem folyik bele ebbe a kontinentális háborúba, akkor(!) nem tesz egyik fél sem kiemelkedő túlerőre, ekkor esélyesen más pozíciókból tárgyalják le ezt a "békét"..
Ismételten baromság. Az antant rúlerőben volt. Több tartalékuk maradt, az USA pihent egy millió katonát és rengeteg hadianyagot hozott. Ezzel szemben a németke a végsőkig kimerültek. A Monarchia az összeomlás szélén állt. A németeknek bár szabadultak fel hadosztályaik ,de túl nagy terület szálltak meg a breszt litovszki béke értelmében, elég sok katonát lekötött annak megszállása.
A maradék erejüket egy lapra tették fel, és belebuktak. De ha sikerült is volna, mit érnek vele ha az utolsó offenzíva sikeres? Túl nagyok lettek volna siker esetén is a veszteségeik. Az USA pihent hadereje is megmaradt volna, az angol-franciákban is maradt volna még elegendő erő. Annak ellenére, igen az antant is kimerült. De a németek jobban kimerültek. Baromira nem volt befagyott konfilktus sem patthelyzet
Még egy, nem kifejezetten 'turbómagyar baromság'..
Terjedelmes irodalom foglalkozik a Balfour-nyilatkozat minden lehetséges szempontból való elemzésével és azzal, hogy milyen megfontolások vezették a Lloyd George-kabinetet, amikor azt 1917-ben hivatalosan jóváhagyta és javasolta. Mindkét kérdés több mint technikai jelentőségű : szinte vegytisztán mutatják annak fontosságát, amit történelmi véletlennek szokás nevezni, megkülönböztetve a társadalmi és gazdasági tényezőktől, amelyeket a történelmi materializmus a folyamatok kizárólagos mozgatóinak tekint. E rendkívüli dokumentum megszületéséhez vezető motívumokról sokat elmond Lloyd George tanúvallomása:
Előttünk elmondott tanúvallomásában Mr. Lloyd George, aki abban az időben miniszterelnök volt, kijelentette, hogy míg a cionista mozgalom 1917 novembere előtt széles körű támogatást élvezett Britanniában és Amerikában, a Balfour-nyilatkozat kibocsátására "propagandamegfontolásokból" került sor; vázolta továbbá a szövetséges hatalmak rendkívül nehéz helyzetét. A románok teljes vereséget szenvedtek. Az orosz hadsereg demoralizálódott. A francia hadsereg átmenetileg képtelen volt nagyobb arányú hadműveletekre. Az olaszok súlyos vereséget szenvedtek Caporettónál. A német tengeralattjárók sok millió tonna űrtartalmú angol hajót süllyesztettek el. A harctereken még nem voltak jelen az amerikaiak. Ebben a kritikus pillanatban úgy vélték, hogy a zsidók rokonszenve vagy annak hiánya jelentős tényező lehet a szövetségesek helyzetének jobbra vagy rosszabbra fordulásában. Előbbi esetben erősödhet az amerikai zsidóság támogatása, ami a németek számára megnehezítené a ka- tonai erőfeszítések csökkentését, és helyzetüknek a keleti fronton való megszilár- dítását.3
A cionista vezetők Lloyd George állításai szerint azt ígérték, hogy világszerte megtesznek minden tőlük telhetőt a szövetségesek ügye iránti zsidó rokonszenv és támogatás erősítése érdekében. Meg is tar- tották az ígéretüket. 4
Arthur Koestler Ígéret és beteljesedés A zsidó állam születésének története 20-21 old.
Épp azt mondom, hogy egy befagyott konflikus, ahol egyik fél sem tesz szert kiugróan nagy túlerőre, nagy esélye van a patthelyzetnek, ennél fogva az igazságos békének.
Baromság. A keletről nyugatra vezényelt hadosztályokkal se volt a németeknek annyi erejük hogy áttudják törni a nyugati frontot, pláne Párizst elfogalni, Ennyit erről.
Nagyjából az, ha a kiindulóponthoz fordulnak vissza. Egy patthelyzetet feloldó béke, ahol nem semmisítik meg a legyőzöttet, mivel nem lett volna ilyen mértékű nyertes, nem generált volna egy újabb világháborút.
Egy nem kifejezetten turbómagyar portálról:
A brit oldal tisztában volt vele, hogy a zsidó közösségek háborús szerepvállalása kulcsfontosságú lehet, hiszen támogatásuk pontosan azt a plusz erőforrást jelenti, amelyen a pengeélen táncoló európai konfliktus eldőlhet. Oroszországban a zsidóság egyre inkább a háborúellenes bolsevik mozgalom felé sodródott, míg a német és nemzetközi diaszpóra morális és anyagi támogatásáért küzdő Vilmos császár – aki 1898-ban még kevélyen elutasította Herzlt – késznek tűnt a török kormányt is engedményre bírni, ha azzal pénzt szerez a kimerülőben lévő hadserege számára.
A világégés paradox módon 1917-re olyan helyzetbe hozta a korábban közömbös nagyhatalmakat, hogy az addigi bezárt ajtók hirtelen szélesre tárultak a cionista vezetők előtt. Ezen lépett be a Weizmann vezette zsidó küldöttség, akik júliusban megfogalmazták a leendő Balfour-nyilatkozat első változatát. (...)
Weizmann – mint akkoriban minden cionista – egyszerre őrlődött saját népe és a nagyhatalmak közönye között, így kénytelen volt mindkét oldal irányában blöffölni. A honfitársai felé a Brit Birodalom támogatásával „marketingelt”, az angol kormánynak pedig az amerikai és európai zsidóság hálás tömegeit ajánlotta fel az „üzletért” cserébe. Csak akkor nyerhettek, ha a nyilatkozat megszületik. India alkirálya az arab lobbi hálójában Ennek másik ellenlábasa az arrogáns és végletekig arabbarát Lord Curzon volt, aki Montaguhoz hasonlóan szintén Indiában tevékenykedett mint a brit korona alkirálya. A gyarmati politikában szerzett rutinja szempontjából értelmezhetetlen volt, hogy miért a Szentföld nyolcvanezer álmodozó zsidó telepesének kell kedvezni, amikor pragmatikusan több millió arabpárti hívet szerezhetnének azzal, ha a kabinet ajtót mutatna a cionistáknak. A politikus emellett emlékeztette a kormányt arra, hogy az arabokat egyszer már átverték azzal, hogy a számukra fönntartott Szíriát odadobták Franciaországnak, vagyis most inkább a zsidókat illene „becsapni”, és a másik oldalt „simogatni” az optimális külpolitikai egyensúly érdekében.
Agresszív ellenállása azonban megroppant, amikor júliusban befutottak az első hírek a cári hadsereg drámai összeomlásáról a keleti fronton. Az amortizálódott sereg nyolc nap alatt 240 kilométert hátrált, az ellentámadásra való utasítást pedig a katonák megtagadták. A helyzet elkeserítő volt. A lövészárokban, valamint a hátországban szenvedő zsidóság (az orosz néppel együtt) már annyira utálta a vérontást, hogy az angol kabinet – Curzon és Montagu aggályai ellenére – úgy látta, sürgős gesztusra van szükségük, hogy megmentsék a rohamosan kihunyó harci szellemet. Félő volt, hogy ha a megroppant birodalom kapitulál, akkor az ott állomásozó 33 német hadosztály mind rázúdul a nyugati frontra, és áttörve a szövetséges vonalakat, Párizst elérve eldönti a háborút. A megrettent angol vezetés számára a csökkenő katonai morál megfordítása mellett az Egyesült Államok élő és hadianyag forrásainak mozgósítása is egyre sürgetőbbé vált. A különböző érdekek között szlalomozó Weizmann így októberre – a hadi pánikban – megkapta a zöld lámpát: az angol kormány kész volt támogatni a zsidó otthon megteremtését.link
Tehát lényegében itt is azt írják, hogy a zsidóság lobbierejében bíztak az antant hatalmak, hogy ebben az ügyben nekik kedvezve, érdekelté tegyék őket az Antant győzelmében. Utoljára szerkesztette: ManoNegra, 2018.01.17. 17:46:43
1916-ról volt szó az oroszok 1917/18-ben szálltak ki. Egyrészt. Másrészt nem. Az USA mozgosította haderejét. A németek kifogytak az emberanyagból hadianyagból. Az antant-Brit és franciák- is megszorultak, igen, volt francia lázongás is seregben, de tartalékok alapján jobban álltak.
Igazságos béke ? Az amúgy mi? Kinek az igazsága? Egyébként meg nem, az antant hatalmak már korábban is csak kemény feltételekkel mentek volna bele békébe
Az oroszok 1918 márciusi kiszállásánál már késő volt. A korlátlan tengeralattjáró háború elbukott így addigra már rengeteg USA katona volt a francia frontvonalon. Az 1918-as német tavaszi offenzíva során a németek gyakorlatilag minden erejüket felhasználták, azokat is amiket keletről csoportosítottak át (sőt a balkáni és az olasz frontról is elhoztak amit csak lehetett). Az offenzíva során bevetett repülők, ágyúk és harckocsik (ami ha jól emlékszem nem érte el a 15) száma messze elmaradt az antant erőkétől. Az való igaz viszont, hogy az USA belépése a háborúba megpecsételte a császári németország (és vele együtt a Központi - Hatalmak) sorsát.
Azért az oroszok kiszállásával megfordultak volna az erőviszonyok, ha nem száll be az USA. Az összes erőforrást át lehetett volna csoportosítani a nyugati frontra. A háború felé a franciáknál is forrongás volt már a hátországban, nem kellett volna sok és ott is forradalom tör ki.
Humbog az egész. A szokásos antiszemita a zsidók a hibásak hülyeség.
Kezdve ott: a németek nem álltak nyerésre 1916-ban. Verdun? Somme? Ez volt a nyerő helyzet? Ok, a Balkán és román fronton sikerek voltak, az Nyugati fronton értelmetlen vérengzés volt, semmi eredménnyel.
Béketapogatózások valóban voltak. IV Károly szívesen kilépett volna a háborúból,- ráadásul külön utakon a németek megkerülve!- a németek is, de az antant és a központi hatalmak a szembenálló felek olyan feltétellel akartak volna békét, amit nem tudtak volna elfogadni.
Igazságtartalma bizonyára van, csak hát vannak dolgok, amit rendes ember nem lát, nem hall, nem beszél róla, ha mégis, vannak, akik gondoskodnak róla, hogy attól kezdve kiiratkozottnak tekintsék a rendes emberek köréből. Zsidókat kritizálni tilos, kivéve nekik, illetve a Freedman-hoz hasonló "renegátokat", "öngyűlölő zsidókat" (lásd még Bobby Fischer). 100%-ig persze aligha igaz az egész beszéd, van benne amiről már tudjuk, hogy nem. A Balfour-nyilatkozat megszületésének körülményeiről mondottak viszont elég logikusak. Az USA beléptetése a háborúba Németország ellen az nem olyan sztori, amiről akár ma is lehetne beszélni az USA-ban, a hivatalos verzió még ma is az, hogy természetesen a demokrácia védelmében léptek be, a németek abban a háborúban is a Gonoszt képviselték, bla-bla... Utoljára szerkesztette: fonak, 2018.01.17. 12:24:43
Tud valaki valamit egy bizonyos Benjamin Freedman 1961-es beszédéről? Ebben hangzik el, 1916-ban a németek nyerésre álltak és felajánlották a briteknek, hogy a háború előtti határokhoz térjenek vissza. Egy zsidó küldöttség viszont rávette a briteket, ne fogadják el, mert ők el tudják érni, hogy az amerikaiak lépjenek be a háborúba. Cserébe Palesztinát kérték. Van ennek valami igazságtartalma, vagy humbug az egész beszéd?
Ha már filmek... NatGeo csinált egy nagyon jó, 6 részes sorozatot, hátha valaki nem látta még: Apokalipszis - I. Világháború
Nem volna rossz videó. És Limanowa az egyetlen ahol komoly sikert tudott elérni az OMM hadserege német segítség nélkül. Ami köszönhető a magyar csapatoknak is. De azt is mutatja mekkora baj volt a Monarchiával.
Szóval nem volna rossz videó, és amúgyis kedvenc témáűm a Monarchia és az I. világháború. De ez a cím? Meg ez a csatorna? Belenéztem más videóikba olyan faszságokat hordanak össze, hogy fizikai fájdalmat okozott ! Lehetett volna újra nagy Magyarország 89-ben? Meg felsőbbrendű magyar intelligencia?
Aztán a mohácsi csatáról összehordott baromságok a Fuggerekkel
Na meg három tenger mosta Magyarországot ökörség...komolyan?
Azzal a különbséggel, hogy a monarchia előre tudott nyomulni a komplett olasz hegyivadász haderővel szemben, miközben elpáholta a Románokat és a szerbeket, valamint egy ideig egyedül dacolt a teljes cári haderővel?
A 2. VH-s olaszok segítség nélkül kb. Albániával és az észak afrikai kis országokkal bírtak el.
Fene tudja, mi történt volna, az angolokat azért aligha az orosz flotta rettentette el. Ha beavatkoznak, akkor pedig lehet, hogy Kanada most papíron is az USA része lenne. :) Egyáltalán nem egyértelmű, hogy az angolok-franciák győztek volna. Pláne, ha tényleg világháborúvá kerekedik a dolog. Szárazföldi háborúban az Unió szerintem elverte volna Angliát, Kanadát elfoglalja, Anglia kiszorul az észak-amerikai kontinensről. Az északiak nem függtek európai kereskedelemtől, szóval kereskedelmi blokáddal nem tudták volna őket kiéheztetni, az 1812-es háború pedig megmutatta, hogy az angolok nem sokra mentek akkor sem, hiába égették fel Washingtont is. Franciákat meg a mexikói forradalmárok is lenyomták...
Na, ezzel is előrébb jutottam legalább :D Sajnos kevés olyan német múzeum van (vagyis amelyekben jártam) amiben angol nyelvű leírás is tartozott volna a kiállított darabokhoz. Sinsheim és Speyer (igaz egy tulajdonban van) e két helyen nagyrészt két nyelven volt leírás.
I. világháborús témában van még pár képem Hannoverből, ha tényleg érdekel itt embereket akkor feltöltöm külön dropboxba vagy bármely esetleg általatok ajánlott képfeltöltő oldalra.
Csak a jobboldali nyilakat szórták ki repülőgépekből; amennyire visszaemlékszem néhány cikkre, azokat sem túl jó hatásfokkal, inkább a pszichológiai hadviselés tárgykörébe tartozik, de az ötlet "értékelendő" és - sajnos - hamarosan kiforrja magát...
A németem se a régi már, de amennyire ki tudom venni, a bal oldali tárgyak levélnyitók, amelyeket az állóháború során gránátszilánkokból és réz vezetőgyűrűkből (nem tudom, mi a magyar terminológia rá, de ha jól értelmezem, ezek azok a rézgyűrűk, amik a lövedéktesten találhatóak, és a huzagok ebbe belemarva megforgatják vele azt) farigcsáltak. Némileg párhuzamos tehát azokkal a tárgyakkal, amiket pl. a magyar bakák a gulagon összeraktak: unalomszülte dísztárgyak.
II. Vh topicban már írtam merre hol jártam az elmúlt egy hétben, mivel ugyanazok olvassák ezt is így feleslegesen nem gépelek. Az egyik legérdekesebb I. vh szempontjából számomra a következő kép...
Mivel nem vagyok jó németes, nem tudom pontosan, de azt kb. kiderítettük, hogy ezeket a frontvonal felett szórták az ellenségre...maga az ötlet is valami hihetetlen, a kezdetleges bombázások kategóriába tartozik, na de hogy milyen gyönyörűen munkálták meg ezeket a "gyilkos" eszközöket, az lesokkolt...
Persze ez is igaz. De mondjuk Libényi azért nem hős, mert egyetlen oldal se kreált köré hősmítoszt, így nem ismerjük. Ha valaha, valamelyik csoportnak eszébe jutott volna, akkor még szobra is lenne. Az hogy kit tartunk hősnek, az sok esetben, nem mondom hogy mindig de sok esetben pusztán azért van, mert az utókor tagjai valamilyen okból, ami legtöbbször politikai kreálnak köré egy hősmítoszt.
Na most például, Dobó István, igaz nem szó szerint poltikai okból lett híres, de Gárdonyi és az akkori romatntikus történetszemlélet, és megírta nagyszerű regényét, és Dobó István nemzeti hősünk lett, persze megérdemelten, nagyon fontos, hogy megérdemelten tartozik a nagy magyarok közé, csak az kimaradt a hőskultuszból hogy Dobónak milyen viselt dolgai voltak. Ez persze se Dobót, se Gárdonyit nem kisebbíti, csak hőskultusz az már csak ilyen.
A szerbeknek, hát leginkább Princinp-re futotta a hőskultuszból. Most kit tegyenek meg hősüknek? Szkander béget? Ő albán. Bár a szerbek szerint persze az albánok is szerbek...mindegy, ez más dolog.
Azért van különbség a környező országok hőseihez képest, a szlovákoknak egy rablóvezér jutott, a szerbeknek egy merénylő. A románoknak egy tömeggyilkos, az ukránoknak egy wannabe fasiszta vezér (meg egy kozák hetman, akinek a serege egyébként ugyancsak előszeretettel mészárolta a zsidókat). A horvátoknak meg Jelasics, aki Bécsig futott előlünk :) Azért mi nem Libényi Jánost tiszteljük hősként, Szálasit is csak egy viszonylag jelentéktelen kisebbség. Utoljára szerkesztette: fonak, 2015.06.10. 15:50:59
Nem, ránk nem jellemző. Áh..., nem magyarokra kimondottan nem jellemző, hogy vitatott történelmi személy köré hamis hőskultuszt építenek...ez ránk aztán tényleg nem.
Ja. De amúgy őszintén én magasról szarok Szulejmán szobrára, meg az egész kinek legyen. kinek ne legyen szobra témára.
Régóta azt mondom erre, hármas szobor csoport kell: Kádár-Horthy És Ferenc Jóska, egymást átkarolva, össze ölelkezve állnak. Aztán mindenki ossza be, hogy neki melyik tetszik. Utoljára szerkesztette: DantesHUN, 2015.06.10. 15:13:05
"hány és hány országban állítanak vitatott történelmi személynek szobrot, mert a helyi nacionalista politika az adott személy köré valami hamis hőskultuszt kovácsolnak"
Például mi. Íme a magyar abszurditás csúcsa (igen az ott Szulejmán szobra és igen Szigetváron állítottuk fel):
Elég fals párhuzam. Akkor inkább Forgách Balázsnak kellene szobrot állítani, de mi nem vagyunk ilyenek. Sem a merényletek nem jellemzőek ránk, se a merénylők ünneplése. Szerencsére.
Állítsunk szerintem Matuska Szilveszter szobrot. (jó, én értem miért állítják a szerbek, pontosan értem, és...és? hány és hány országban állítanak vitatott történelmi személynek szobrot, mert a helyi nacionalista politika az adott személy köré valami hamis hőskultuszt kovácsolnak)
De nem Tisza befolyásának hiányában nem erősítették meg, hanem mert a vezérkar alkalmatlan volt. Hibát hibára halmozó idióták. Egyetlen egy esetben voltak képesek önállóan csatát nyerni. Pedig a hadsereg képességei nem rosszak, csak a vezetés állt hülyékből.
miniszterelnököknek általában több a hatáskörük mint egy mezei fórumozónak
Igen, ez igaz, de ugye nem kell külön kiemelnem, hogy a hadsereg ügye milyen vitákat váltott ki a parlamentben, és az ország és uralkodó viszonyában. Még a tisztikar is osztrákokkal volt feltöltve, a magyar bakákat is lehetőség szerint szétszórták. A rebellis magyarokat távol kellett tartani a hadseregre való befolyástól...
A példa is mutatja, hogy Tiszának mekkora befolyása volt ebben az esetben, mivel NEM erősítették meg a román határt. Utoljára szerkesztette: ManoNegra, 2015.02.08. 20:20:13
Tisza a miniszterelnök volt...a miniszterelnököknek általában több a hatáskörük mint egy mezei fórumozónak . Nem biztosra vették a semlegességet, hanem a Monarchia vezérkara inkompetens balfaszok gyülekezete volt. Csak nézd már meg, az a zsenialitás, ahogy Szerbiával el akartak bánni...és a remek terveik...vicc az egész.
Csakhogy ez egy olyan dolog, hogy én is tarthatok egy román betöréstől, de ha nem az én hatásköröm ebben dönteni, akkor kb mindegy mitől tartok. Aki döntési pozícióban volt, az biztosra vette a románok semlegességét, mert ha nem tette volna, akkor megerősítette volna a veszélyeztetett területet.
A szerződés attól szerződés, hogy a felek betartják a benne foglaltakat, és a szellemiségét. A románok úgy érezték, hogy ők ebben a szövetségi rendszerben nem szükségesek, ezt egyébként egyértelműen éreztették is velük (soha semmiféle egyeztetés, de legalább informálás nem történt a Románok felé a központi hatalmak döntéseiről). Ilyenkor próbáld meg egy kissé a Románok szemszögéből is nézni az eseményeket...
A konfliktus kezdetén átnézték a titkos szerződést, hogy ez a helyzet rájuk nézve milyen feladatot ró, és azt állapították meg, hogy a casus foederis kiprovokált konfliktusnál nem lép életbe. Ezután a semlegességet egyöntetűen elfogadták és kinyilvánították, mert ezt tartották a legjobb megoldásnak. Nyilvánvaló, hogy a románok szemszögéből az a legjobb megoldás, ami a román állam és politika szempontjából a legjobb, még akkor is, ha ezt az ellenfél hátbaszúrásnak véli, én csak azt nem értem, hogy ha én azt mondom, ez velük szemben is alkalmazható, sőt kívánatos lehet egy adott szituációban, akkor az miért probléma?
Tisza István folyamatosan követelte az OMM hadseregénél a keleti határok megerősítését...
Az lehet, csakhogy a hadügy nem tartozott a magyar miniszterelnök irányítása alá, a közös hadügy pedig biztosítottnak látta a keleti határokat. Ha nem így látta volna, bizonyára megtette volna a szükséges lépéseket.
Úgy tudom, hogy ebben sem a Központi hatalmak, sem Oroszország, sem Franciaország nem támogatta Romániát, egyszerűen azért, mert nem látták jogosnak Románia területi igényét Bulgáriával szemben
Valóban nem. Ám a központi hatalmak a románokkal szemben a Bulgárokat támogatták, ami érthetően nem esett jól a románoknak.
Attól még nem vesztette érvényét a szerződés, hogy a Monarchia nem tartott igényt Románia hadbalépésére.
A szerződés attól szerződés, hogy a felek betartják a benne foglaltakat, és a szellemiségét. A románok úgy érezték, hogy ők ebben a szövetségi rendszerben nem szükségesek, ezt egyébként egyértelműen éreztették is velük (soha semmiféle egyeztetés, de legalább informálás nem történt a Románok felé a központi hatalmak döntéseiről).
Ilyenkor próbáld meg egy kissé a Románok szemszögéből is nézni az eseményeket...
Semlegességet kért, de nem 1916-ig!
Nem kért, hanem semlegesnek tekintette magát, ami a szemben álló felek elfogadtak.
Abból is látható a szószegés, hogy nem számított a Monarchia hadvezetése román betörésre, mert nem védték a hágókat, csak pár kakastollas csendőrrel.
Tisza István folyamatosan követelte az OMM hadseregénél a keleti határok megerősítését...
"Az antant, ismerve a román külpolitika ingadozásait, kikötötte, hogy egyik fél sem köthet különbékét az ellenséggel." Így az egyezmény egy részét betartották, másik részét pedig nem.
Az Antant mégsem emlegette fel ezt a románoknak...
Tisza igen, azért sem tartotta jónak az időpontot, mert Bulgáriát szánta Románia ellenpontjának. Viszont a német császár biztosította afelől, hogy Románia semleges marad. Azért is bíztak benne, mert ugye a román király is a Hohenzollern ház tagja volt.
Számítottak a támadásra. 1914-ben közvetlenül a háború kitörése előtt, Tisza egyik feltétele az volt, hogy támogassa a háborút, hogy biztosítsák a magyar határokat, Erdélyt, a hágókat, Románival szemben is. Ezt megígérték neki. Az más kérdés, hogy az ígéret valahogy nem lett valóság. Mindenestre Tisza már 1914-ben tartott a román támadástól.
Szövetséges volt a központi hatalmakkal, az OMM és Németország viszont Bulgáriát támogatta Románia ellenében.
Úgy tudom, hogy ebben sem a Központi hatalmak, sem Oroszország, sem Franciaország nem támogatta Romániát, egyszerűen azért, mert nem látták jogosnak Románia területi igényét Bulgáriával szemben
Erre sose kérték viszont a központi hatalmak, így valójában a titkos szerződés 1914-re kvázi nem létezett, Románia semlegességet vállalt, és ezzel amúgy az OMM teljesen elégedett volt.
Attól még nem vesztette érvényét a szerződés, hogy a Monarchia nem tartott igényt Románia hadbalépésére. Semlegességet kért, de nem 1916-ig! Abból is látható a szószegés, hogy nem számított a Monarchia hadvezetése román betörésre, mert nem védték a hágókat, csak pár kakastollas csendőrrel. Igaz ezek is eredményesen védekeztek legalább addig, míg Nagyszebent ki sikerült üríteni. Ez szószegés, akárhonnan is nézzük.
Sok lehetőségük nem volt. Oroszország ígért neki 200.000 katonát, ám ezeket sose kapta meg, 1917 után meg esély sem volt már Orosz segítségre. Nyugati támogatás nélkül összeomlottak.
Olvasmányaimból homályosan az rémlik, hogy kaptak orosz segítséget, csak ez későn érkezett meg.
Ezt a 1916-os háborúba lépésért ígérték nekik az Antant államok. A Románok betartották az egyezmény rájuk eső részét...
Raffay könyvében azt írja, hogy: "Az antant, ismerve a román külpolitika ingadozásait, kikötötte, hogy egyik fél sem köthet különbékét az ellenséggel." Így az egyezmény egy részét betartották, másik részét pedig nem. Utoljára szerkesztette: ManoNegra, 2015.02.08. 18:38:56
Figyelmetekbe ajánlanám ezt az I. Világháborús Kvízt (IKVIZ), az érdekessége az, hogy minden kérdés után a helyes válaszhoz megjegyzésben elolvashatjátok a válasz részleteit is.
Tény, hogy 1867 környékén közel 160 erdélyi román kis takarékszövetkezet, bankocska alakult. Az Albina nevû nagy román bank létrehozta belõlük a Solidaritatea nevû bankszövetséget, amely felvásárolta az erdélyi magyar dzsentrik eladó birtokait. Ezeket aztán román középparasztok között osztotta ki. A Solidaritatea bankszövetséghez román királyi pénzösszegek érkeztek, de kiderült, hogy prágai cseh bankoktól, valamint budapesti zsidó bankoktól is kapott komoly összegeket a kivásárlásokhoz.
– Lehetetlen, hogy valamilyen magasabb szintû, központi irányítás nélkül bonyolították volna le. Sokat számított az erdélyi földek ügyében, hogy a magyar országgyûlés hozott egy parcellázási törvényt, amely segítette a kivásárlásokat. Ekkor a parlamenti képviselõk tíz százaléka bizonyítottan szabadkõmûves volt. [...]
Informatika és tudomány
