Nem tudom mennyire hitelesek az adatok, de ezt ismered: http://www.tdg.nu/TO&Es/1900-1938/1914_toe_misc.htm
"A monarchia hadseregének ereje belpolitikai nehézségek és pénzhiány következtében úgy számban, mint felszerelésben mélyen alatta maradt az egyébként elérhetõ s a külpolitikai helyzet megkövetelte méreteknek. de csak az 1,400.000 fõnyi létszámot érte el. Még ez is igen tekintélyes haderõ lett volna, ha minden csapata "elsõvonalbeli" alakulást képvisel, ami alatt a nehéz harc megvívására szervezett és felfegyverzett fiatal csapatot kell értenünk. Ám ennek a létszámnak 1 millió fõre rugó gyalogsága csak kétharmad részben volt elsõvonalbeli csapat: a mi 16 hadtestünk (5 magyar, 1 horvát, 8 osztrák és 2 vegyes, mely utóbbiak Bosznia-Hercegovinában állomásoztak). A gyalogság fennmaradó egyharmad részébõl rögtönzõdtek a 16 hadtesttel egyidejüleg kivonuló népfölkelõ dandárok (21 magyar és osztrák dandár) és menetalakulások (5 magyar, 1 horvát, 8 osztrák dandár és ezenfelül 16 honvéd ezred). Ezek népfölkelõkbõl vagy felületesen kiképzett (póttartalékos) legénységbõl álltak. Megfelelõ hadianyaggal (géppuska, tüzérség) nem rendelkeztek, ennek folytán csak harmadrangu csapatszámba mentek. Növelték a haderõ létszámát, de csökkentették általános minõségét. " A forrás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/tortenel/mo_1867/julier/html/index.html akit érdekel a téma, érdemes innen is böngészni
A mortar egyszerre jelent aknavetõt és mozsárágyút. A képeden a második látszik, ez teljesen egyértelmû. A mai modern "újságírók" sem képesek felfogni a különbséget a két dolog között.
Látszik keményen, hogy ez egy francia propagandaanyag. A térképhez kapcsolódó tájékoztató leírja, hogy ezt egy francia magazinban adták ki nem sokkal a háború kitörése után. Németország marhára nem akarta magának sem Franciaországot sem Belgiumot sem pedig Oroszországot. Õk egy úgynevezett Mittel Europa tervet dolgoztak ki ami közös gazdasági és politikai vezetést képzelt el nagyon hasonlatosan a mai EU-hoz csak persze német vezetés alatt. A monarchia meg pláne nem akart magának még több területet+nemzetiséget. Örült ha a saját országában megküzdött velük.
Tudom amit most kérdezek marhaság de most tekintsünk el attól hogy nincs olyan h ha. Szóval.. Jobb lenne-e most európa és magyarország helyzete úgy általában ha megnyerik a germánok az elsõ világháborút?
Bár én azt hiszem akkor si bekövetkezett volna a 2.vh de elvileg akkor nácizmus nem nyert volna magának teret vagy épp az antant országaiba nyert volna teret magának?
Más kérdésem is lenne:) Láttam egy filmbe meg tudom is h volt a németeknek egy oylan nagy ágyújuk ami vonaton volt nem tudom a nevét az lenne ezzel kapcsolatba a kérdésem hogy ez mikor az 1. vagy a 2. wilágháborúba volt?
Mind két világháborúban voltak a vonaton vontatott ágyúk.
nincs meg véletlenül valakinek mp3-ban a "Megállj, megállj, kutya Szerbia!" címû dal?
Nem hiszem. Sem Németország sem Ausztria-Magyarország nem kívánt nagyobb területi változtatást Európában. Németország gazdaságilag akart világhatalom lenni ezt leginkább úgy akarta megvalósítani, hogy gyarmatait szerette megnöveli, illetve az úgynevezett Mitteleuropa tervén keresztûl.
A monarchia a balkánon szeretett volna területi befolyást szerezni illetve dominanciát. Amúgy az osztrákok örültek, hogy lyuk van a fenekükön. Nem tudom tudod e de pl Magyarország az 1914-es költségvetést anno nem akarta elfogadni, ugyanis már 1915-re meg akarták szûntetni a perszonálúniót az osztrákokkal. Szóval ha nincs a háború az ország önállósodott volna.
Meg akarták szüntetni, de eléggé valószínûtlen, hogy ez azért olyan könnyen végbemegy. A Monarchia ez esetben ugyanis kártyavárként dõlhetett volna össze, és polgárháborús helyzet alakulhatott volna ki. Emlékeztetõileg, ekkoriban több nemzetben is formálódtak a függetlenségi elképzelések, ezek egy része pedig a "Nagy Magyarország" kárára, lásd Cseh, Horvát és Szerb függetlenségi tervek.
Jó kérdés, hogy ha nem háború következtében esik szét a monarchia akkor milyen és mekkora országok jöttek volna létre. Egy azonban tény. Tiszáék teljes függetlenséget akartak és 1915 már nem lett volna egyenlõ 1848-val. Az osztrákok nem tudtak volna mást tenni mint beletörõdni.
Na ja, majd nem adják rá a kutyára a maszkot, ha van: -Dögölj meg Morzsi, tegnap este elloptad a sült virslimet! A gáztámadást gyorsan szétfújta a szél, egy-két órán keresztül meg nincs szükség szaglásra. Kvázi azért sem, mert ha azon idõ alatt lenne rá szükség, akkor a gáz úgyis kivégzi a kutyát, így kifejezetten elõnyös, hogy addig is Morzsi nem tud szaglászni.
Valaki elõkotort egy 90 éves didaktikus és hazug angol propagandafilmet és teleszórta vele a netet.Had ismerje meg az új generáció is a hazug hivatalos verziót.
Vagy csak pusztán, mint érdekességet tette fel. Miért kell egybõl félmelni egy sima videó kapcsán? Tudod te, hogy hány régi propaganda filmhíradó van fent a neten? Azokon miért nem kelsz ki?
Nem keltem ki csak szerintem jelezni kéne az ilyen filmeknél hogy ezek propaganda anyagok mielõtt valaki hiteles történelmi tényként könyvelné el õket.Annak persze örülök hogy felraktak egy ilyen ritkaságot,de néhány kommentbõl az jött le hogy vannak még akik ezt a hivatalos verziót tartják valósnak.Igaz hogy még a történészek véleménye sem egységes a kérdésrõl a mai napig sem:Míg az egyik könyvben azt olvastam hogy manapság már nincs olyan komoly kutató aki megkérdõjelezné a hajó lõszer-rakományát,egy másik könyvben-amit angol szerzõ írt ez olvasható:"ma már általánossá vált vélemény szerint a Lusitania kizárólag utasszállító hajóként tevékenykedett"(David Jordan:Wolfpack 2003 21.old) A vita még nem zárult le,csak az "ártalmatlan" puskalõszert ismerték el az angolok de arról is vita volt hogy ezek rendes puskaporos kész lõszerek vagy csak üres hüvelyek voltak e.Mások mint pl. Colin Simpson pedig sokkal pusztítóbb erejû robbanószerekre gyanakszanak amire jó okuk van egyébként.Talán majd az újabb búvárexpedíciók pontot tesznek az ügy végére és lezárulhat a kérdés hogy a Lusitania legitim célpontnak számított-e,és hazudott-e az angol kormány a rakománnyal kapcsolatban.
A közel-keleti topicból a'la RMS Lusitania "összeesküvés" téma...
1.: a második hatalmas robbanás is ezt bizonyítja
A második robbanás a jelenlegi legvalószínûbb álláspont szerint feltehetõen kazánrobbanás volt. A Lusitania-hoz az elmúlt 10 évben két nagyobb expedició is indult, és a raktér falai sértetlenek, szemben a gépházzal...
2.: a németek jogosan elsüllyeszthették azt a háborús körülmények közt
Miután a Lusitania segédcirkáló volt, ráadásul a németek által harci övezetnek deklarált régióban érte támadás, ezt igazából sose kérdõjelezték meg. És ez független attól, volt-e rajta lõszer és fegyver (csak kis kaliberû kézifegyver-lõszer volt amúgy rajta) vagy sem.
3.: Szóval ha egy hajóra rápakolok egy csomó fegyvert meg rárakok civileket aztán beküldöm az ellenséges tengeralattjárók közé, mindezt úgy, hogy még figyelmeztettek is, akkor aztán ne csodálkozzak, ha elsüllyesztik.
Nem az admiralitás küldte "be", hanem a Cunard. És ahogy említettem, a hajó kifutása elõtt a veszélyre figyelmeztette a céget és az utasokat a német nagykövetség is...
A dolog hátterében még van pár "apró" tüske:
-A Lusitania úgymond "biztonságban" volt az általános vélemények szerint, a sebessége normális körülmények között 21-23 csomó között mozgott, ami nagyon nehéz célponttá tette. Ha "cikk-cakkban" közlekedik, tán még nagyobb esélye lett volna a túlélésre (késõbb az SS Arabic-ot is megtorpedózták, pedig az a hajó cikk-cakkozott, és mégis eltalálták, majd elsüllyedt). -A németek az RMS Lusitania (1915 május 6.) és az SS Arabic (1915 augusztus 19.) elsüllyesztése után az egyre ellenségesebb amerikai hangulat miatt parancsba adták, hogy utasszállító hajókat (még ha segédcirkálóknak alkalmazhatóak is) ne támadják meg a tengeralattjáró-parancsnokok. Tirpitz majdnem lemondott emiatt, annyira dühös volt a döntés miatt.
Én úgy olvastam hogy az orr részen is van egy nagy nyílás Colin Simpson:A Lusitania Elsüllyesztése könyvében írja ha jól emlékszem,a lemezek kifelé hajlanak ami nagy erejû belsõ robbanást mutat.Rosszabb az állapota mint a Titanicnak.Ezt Robert Ballard mondta aki mind a két roncsot vizsgálta.A második nagy robbanás csak néhány másodperccel követte a torpedó kisebb robbanását.A torpedó az orr részen valamivel a parancsnoki híd elõtt találta el,ott csak rakterek vannak,a kazánházak hátrébb kezdõdnek.C.S. szerint mindenképpen a raktárban lévõ cuccoknak kellett berobbanniuk.Több millió tár puskalõszer valóban a fedélzeten volt,pár éve búvárok is hoztak fel belõlük.A rakományjegyzéken csak srapnelnek van feltûntetve.C.S. megemlíti hogy az összes rakománylevelet összehasonlította de egyik sem hasonlít a másikra. A sebessége valóban védelmet jelentett volna,de mikor beért az Ír Csatornába utasította az admiralítás hogy sebességét csökkentse 18 csomóra és így vegye fel a kapcsolatot a Juno cirkálóval amit Queenstownból kiküldenek a védelmére.Azt "elfelejtették" közölni hogy feleslegesen vár a Juno-ra mert azt közben máshová irányították.Mindezt olyan körzetben amirõl tudták hogy még aznap reggel is támadott ott egy német tengeralattjáró,emellett Turner kapitánynak említést sem tettek az U-20-ról amirõl pedig tudták hogy ott van.(A Fulgent gõzöst támadta az U-20 ha jól emlékszem de az ködbe menekült,de ezenkívül ekkor már mûködött a tengeralattjárók rádió lehallgatása is amirõl a németek akkor még nem tudtak.)Az átkelés során végig az admiralitás utasításait kellett a kapitánynak követnie.Sajnos csak Colin Simpson könyvét adták ki a hajóról magyarul de õ elég nagy kutatómunkát végzett és sok érdekességrõl tesz említést benne.A könyv alapján úgy néz ki mintha szándékosan kockáztatták volna,pl a Juno esete is ezt látszik alátámasztani.Lord Mersey aki a hivatalos kivizsgálást végezte egyszer azt mondta: "A Lusitania rohadt egy ügy volt." Churchill pedig egyszer azt mondta Fisher admirálisnak 1914-ben a Lusitaniáról hogy "Ez is csak egy 45000 tonnás csalétek."
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Szervezet és a Kárpátia zenekar szervezésében a Magyarországról érkezõ tüntetõk a versailles-i kastély elõtt gyülekeztek, majd szoros rendõri kísérettel a kisváros forgalom elõl lezárt utcáin haladva a Trianon Palace hotelbe vonultak, amelynek konferenciatermében magyar és francia nyelvû megemlékezést tartottak az elsõ világháborút lezáró békeszerzõdés 86. évfordulóján.
- A franciák hogyan reagáltak a jelenlétetekre? - Megdöbbentõ volt a francia rendõrség, véleményem szerint, túlzott készültségét tapasztalni. Õk bizonyára erõszakos demonstrációra számítottak, de láthatták, hogy mi nem randalíroztunk, mint a bevándorlóik. Már a tüntetés elõtt kisereglett a rohamrendõrség. Összesen hat vízágyúkkal ellátott rendõrautót számoltam össze. Átkutattak néhány buszt, a legszomorúbb az volt, hogy a rendõrök bilincsekbe verve kísérték be két honfitársunkat, annak ürügyén, hogy magyar emberhez illõen, szalonnázó zsebbicska volt náluk. Az elrettentõ akcióra úgy tûnik készültek a Versailles-i diktátum jelenkori õrei, ugyanis az õrszobán már magyar tolmács várta a két ártatlan fiatalt. A francia lakosság egyébként kíváncsian kísérte rendezvényünket, többen lelkesen érdeklõdtek céljaink iránt. Sokat köszönhetünk francia szervezõinknek, a Francia Nemzeti Front Ifjúsági Tagozatába tartozó jogászhallgató barátainknak, akik a helyfoglalást és a tüntetés bejelentését megszervezték. [...]
A kerítésnél a rudas zászlókat mindenkivel lerakatták és a Kis-Trianon kastély konferencia termébe irányítottak minket. 16:32-kor kezdõdött is a megemlékezés.
Tehát a tüntetést engedélyeztetni kellett, elõre meghatározott útvonalon engedélyezték, amit a francia jogászhallgatók intéztek és ha lett volna valaki aki nem oda akar menni, az sem tehetett volna semmit. Nem baj, semmi probléma, te legalább fröcsöghettél kicsit és egy jót röhögtél...
Németország 575 ezer km2, a Monarchia 676 ezer km2, azaz Európa közepén kialakul egy 1,25 millió km2 területû tömb. Mindez átrendezi az addigi európai katonai erõviszonyokat.
Noha méretileg valóban hatalmas a K.u.K és a Német katonai kapcsolat, ekkoriban Németország legnagyobb szövetségese Nagy-Britannia és Oroszország, akivel családi kapcsolat is összefûzi (II. Vilmos császár kuzinja V. György brit király és II. Miklós orosz cár). A címei között szerepelt a brit 1. Dranyos Ezred tiszteletbeli parancsnoka, a Királyi Flotta (Royal Navy) Flotta-Admirálisa (Fleet Admiral) és az Orosz Hadsereg Marshallja többek között (persze Dán, Svéd, Spanyol, Ottomán és Osztrák-Magyar tiszteletbeli katonai rendfokozatokkal is bírt).
A Britek felajánlották a közös katonai és politikai szövetséget, de II. Vilmos (még ha az ajánlat nagyon is gáláns volt), elutasította azokat, mivel csak olyan megegyezésbe ment volna bele, amelyben a Brit birodalom és a Német birodalom egyenrangú. A britek ebbe érthetõ módon nem mentek bele. Ekkor merült fel ugyebár a briteknél az, hogy a franciákkal szövetkezzenek a németek ellen.
Ezt az "apróságot" valahogy elfelejtik megemlíti a témában.
A nagy harci helyzet ellenben az, hogy az OMM katonailag a leggyengébb volt a "nagyhatalmak" között, mind szárazföldön, mint tengeren (gyakorlatilag az Adria volt a mûködési területe). Szóval ha õszinték akarunk lenni, II. Vilmos akarva-akaratlan se tudott volna gyengébb társat választani magának Európában.
II. Vilirõl itt itt lehet olvasni, de Olli majdnem minden írásában kicsit odamond az I. és II. Vh-ról. Két személyt emel ki. II. Vilit ostobasága miatt, Winstont meg egyenesen rühelli.
Ezt így konkrétan én sem hallottam. Azt már inkább, hogy Anglia nem nézte jó szemmel a hirtelen nagyhatalmi státuszba került Németországot, amint bejelentkezik a gyarmatokért, és erõs tengeri flottát kezd kiépíteni magának. A monarchia ebben nem gátolta egyáltalán, ezért is lehetett megfelelõ szövetséges. Úgy látszik a rokoni szálak nem nagyon nyomnak latban, ha világbirodalmi terjeszkedésrõl van szó.
Wilson komoly egészségügyi problémákkal - szifilisz - küszködött ami igen komolyan kihatott az ítélõképességére. A betegsége a háború vége felé még inkább elhatalmasodott. Egyébként érdekes, hogy az USA mind a két világégésnél két beteg elnökkel irányította a háborút. A sors néha furcsa dolgokat produkál.
Igen, ezt írta Cifu is, de milyen feltételeket tartalmazott volna az a szövetség? Az érthetõ, hogy az angolok nem akartak egyenrangú félként tekinteni a németekre, de német szempontból meg ezt miért kellett volna elfogadni? Nem volt annyira egyértelmû az antant fölénye, Németország egyedül a kétfrontos harctól tartott, de Oroszország összeomlott. A döntõ lépés az USA hadbalépése volt, kár hogy nem volt egy Balfour a németeknél...
A XIX. század végén az Európai berendezkedés így nézett ki:
Németország-Olaszország-Osztrák-Magyar Monarchia: Ez a "Hármas Szövetség", 1882-ben alakult Nagy-Britannia: A világ legerõsebb hatalma Franciaország: A világ hajdan egyik legerõsebb hatalma, amelyet megtépázott a Napoleon-féle köztársaság leverése Oroszország: A feltörekvõ nagyhatalom, amely gyorsan próbált hasznos húzni nagy néptömegébõl és bõ nyersanyagkészletébõl
Ez az állapot Nagy-Britannián kívül senkinek se volt jó. A hármas szövetség túl gyenge volt, hogy effektíven bármerre is terjeszkedhessen önerõbõl (ezt az Olasz-Francia összecsapások megmutatták, ugyanis csak a briteken múlt, hogy hagyták Olaszországot "csipkedni"). Az Oroszok számára az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország akadályt jelentett Európa felé, fõleg az orosz politika alapkövét jelentõ "pán-szlávizmus" terén. A Franciák voltak a legnagyobb kutyaszorítóban, mivel körbe voltak véve ellenségekkel. A kisebb hatalmak (Törökország, Svédország, Spanyolország, Dánia, stb.) max. csak csatlósként tudtak érvényesülni.
Ekkor történt a Francia-Orosz kiegyezés. A Franciák így egy csapással harapófogóba zárták a hármas szövetséget. Azzal, hogy esetlegesen egy Francia-Orosz közös hadmûvelettel átvegyék Törökország felett a hatalmat, pedig megnyílna a Fekete-tenger a Boszporuszon át az oroszoknak - olyan kívánság ez, ami akkor és azóta is nagyon nagy vágyuk.
A britek érzékelték a veszélyt, így II. Vilmoshoz fordultak. Felajánlották, hogy csatlakoznak a Hármas Szövetséghez, továbbá hogy osszák fel Törökországot egymás között, a britek még kérték a mai Irak és Egyiptom területét, míg Németország megkapta volna Anatóliát.
A britekkel kibõvülõ Négyes Szövetség végképpen bezárta és elszigetelte volna a Franciákat, és kordában tartotta volna Oroszországot.
Azóta is vitatkoznak a történészek, mi miatt nem jött létre ez. Az biztos , hogy az Olaszokat és a Monarchiát rosszul érintette volna, hogy ha a Török felosztásból kihagyják õket. Másfelõl viszont Törökország eléggé Német-barát volt már ekkoriban is, a németek bíztak abban, hogy a britek segítsége nélkül is elég befolyást szerezhetnek az országban.
A britek a XIX. század legvégén, a XX. század legelején elég kutyául álltak. Szudánban a Franciák, Perzsiában az Oroszok, a távol-keleten pedig a Kínaiak szorongatták õket, miközben kirobbant a búr-háború. Ekkor ismét próbálkoztak, sõt, olyan is felmerült, hogy Japánnal együtt egy Ötös-szövetséget alkotnak (Japán a Francia Indokínára pályázott). Ez a szövetség végleg megroppanthatta volna Franciaországot, sõt, akár fel is darabolhatta volna (Franciaországnak ez esetben egyedül az USA felé lehetett volna reménye, de az Egyesült Államok ekkor még nem állt ilyen szinten készen a nemzetközi porondra).
Hogy a Németeknek miért kellett volna elfogadni? Nos azért, mert ha Franciaország összeomlik, akkor Európa szárazföldi részén megkérdõjelezhetetlen lett volna a hatalmuk. Kétséges, hogy Nagy-Britannia ezt kívánta volna, de nekik kellett egy ellenpont Franciaországgal szemben. Ráadásul Németország messze nem volt még ekkor sem Nagy-Britannia, vagy akár csak Franciaország szinten mozgó hatalom.
Hozzá kell tenni, hogy a Franciák ezt jó jelnek vették, és õk is tárgyaltak a németekkel arról, hogy egy Párizs-Berlin-Moszkva tengelyt hozzanak létre, amely nemcsak Európa, de Afrika és a Közel-kelet feletti hatalmat is feloszthatja egymás között. A németek erre is nemet mondtak.
Anglia eközben kétségbeesetten (na jó éppen kétségbeesetten, de kétségkívül nem túl nyugodtan) új szövetségeseket keresett. Az elsõ új nagy szövetségese Japán lett, akikkel az Oroszok ellen alkothatott párt.
A következõ szövetségesük pedig Franciaország lett. A Franciák szabadulni akartak a harapófogóból, mert tudták, hogy ha Anglia és Németország összefog ellenük, akkor végük lesz. Így aztán szemben a németekkel, hajlottak a kompromisszumra, de eközben a britek is engedtek a franciáknak éppen annyira, hogy azok ne érezzék kizsákmányolva magukat.
Ehhez még hozzá kell tenni, hogy az Olaszok még 1902-ben titkos megállapodást írtak alá Franciaországgal, aféle biztosításként, hogy nincs semmi bajuk egymással. Az OMM vagy Németország szempontjából ez árulás, de az Olaszok nagyon is pragmatikusan belátták, hogy a Hármas Szövetség csak addig erõs, amíg Nagy-Britannia úgy dönt, hogy neki jó az, amit a szövetség csinál. Tehát a saját érdekükben bebiztosították a jövõjüket. Lássuk be, az I. Világháborút így utólagosan ismerve egyáltalán nem csinálták rossz üzletet.
Ami pedig az OMM-et illeti? Azt hiszem az OMM erejét nagyszerûen példázza az, hogy senki sem akart vele komolyabban számolni. II. Vilmos a német nyelvközösség miatt szerette Bécset, de még csak komolyabb tervei sem voltak a Monarchiával kapcsolatosan, ahogy a Törökországi terveibõl is végig kihagyta a Monarchiát...
A háború után, számûzetésben, II. Vilmos is úgy gondolhatta, hogy - igen, jobb lett volna megegyezni az angolokkal, vagy egyáltalán nem háborúzni, de utólag ugye mindenki könnyebb helyzetben van. Az a gyönge hármas szövetség, amibõl az olaszok aztán kiváltak, arra azért elég volt, hogy 1916-ra döntetlen közelire kihozzák, csak aztán mégsem jött össze...
Ugye tudod, hogy az 1916 decemberi békekötési puhatolódzást Németország kezdte el? Hogy az Antant-hatalmak csak akkor lettek volna hajlandóak egyáltalán tárgyalóasztalhoz ülni, ha a központi hatalmak kivonulnak az összes megszállt területrõl? Hogy az Antant csak úgy lett volna hajlandó a békekötésre már ekkor is, ha létrehozzák Lengyelországot, egy Cseh (és/vagy) Szlovák, valamint Horvát államot?
Hogy Ferenc József halála után IV. Károly elsõ lépése az volt hatalomra kerülésekor, hogy 1917 elején különbékét (kiugrást) akart kötni az Antant-hatalmakkal (elsõ sorban Franciaországgal)? Ami persze nem sikerült, sõt, miután a németek tudomást szereztek róla, hatalmas diplomáciai csapás volt a központi hatalmakra nézve?
Nekem nem úgy tûnik, hogy a Központi Hatalmak, és akár a Hármas Szövetség olyan nagyon jó helyzetben lett volna. Kétségkívül gigászi katonai erõt voltak képesek megmozgatni, de nagyon-nagyon messze voltak attól, hogy megnyerhessék a háborút...
Azért annyiban vitatkoznék, hogy a mérleg nyelve akkor dõlt az antant javára mikor az Egyesült Államok belépett a háborúba. Az 1917-es korlátlan tengeralattjáró háború azért bukott el mert az USA is beszállt. Angliát ki tudták volna ütni. A franciák már így is a végkimerülés határán álltak és 1917 májusában ugye épp, hogy csak elkerülték a nagyon komoly frontlázadást Pétain-nek köszönhetõen. De az olasz hadsereg is gyakorlatilag megsemmisült a capertói áttörés után és az olasz fronton gyakorlatilag átcsoportosított brit és francia erõk harcoltak. Az USA nélkül legalább páthelyzet jött volna létre.
A központi hatalmak nem szenvedtek katonailag vereséget, Oroszország pedig kiesett addigra a háborúból, sõt hatalmas területeket volt kénytelen átengedni. Az összeomlásnak politikai okai voltak (a Monarchiában a nemzetiségek lázadása és a magyarországi szockó forradalom (õszirózsás), Bécsben szintén vmi hasonló hepaj, és Németországban a szocialista-kommunista forradalmak, bajor szovjet, Rosa Luxemburg stb.) Nem véletlenül hivatkozott Hitler késõbb a "hátbadöfésre" meg a "novemberi bûnözõkre". Persze, nem álltak jól a központiak, de még mindenhol a határaikon túl húzódott a front, nem vágták el õket semmilyen nyersanyagtól, nem voltak még stratégiai bombázók se. Egyszerûen csak a nép ezen az oldalon fáradt hamarabb bele végleg a háborúba, bár Franciaország is közel állt hozzá, ahogy mondod. Ha nem omlik össze a politikai rendszer a központi hatalmaknál, nem hiszem, hogy az antant rá tudta volna venni a népet egy totális katonai gyõzelemig tartó háborúra. Ott is mindenkinek tele volt már mindene, egész "évjáratok" tizedelõdtek meg a Somme-nál és máshol, igaz az USA tudott volna még küldeni emberanyagot, de nem tudom hogy bírt volna ki az USA közvéleménye úgy 1 millió halottat, amikor az amerikai történelemben soha nem fordult elõ valóban komoly háborús emberveszteség, a relatíve komolyakat is hatalmasnak élték meg.
Nem hinném, hogy Hitler véleményét kellene figyelembe venni. Féligazságokat mondott ki. De a háború elvesztésének katonai oka volt. Pontosan az USA. A nyugati-fronton a tavasszal elkezdõdött "Ludendorf offenzíva" kifulladt. Márpedig azok a csapatok a kelti - frontról átdobott egységek voltak. Az antant olyan mértékû támadásba kezdett, hogy 1918 augusztus 8-án (a németek csak úgy hívták a "fekete nap") pár óra alatt áttörték a frontvonalat. Két hónap alatt az antant gyakorlatilag visszafoglalta mindazt a területet amit 4 év alatt a németek megszereztek. Ugyanez játszódott le a török, olasz és balkáni fronton is. Németországnak nem maradtak tartalékai. Egyébként pont, hogy a vezérkar kényszerítette ki a fegyverszünetet a kormánynál és nem fordítva. Amit Hitler annak idején dumált az pont, hogy a katonai vereségek következménye volt. Ergo nem belülrõl spontán indult el a "rohadás" hanem a frontról jövõ vereségek hírére. Ez meg igazából a nagyszámú USA hadseregnek volt köszönhetõ. Nélkülük az antant nem lett volna képes nyerni.
Az orosz német béketapogatózások már 1915-ben elkezdõdtek, csak a feltételek nem feleltek meg egyik félnek sem. 1916 végén a németek vetették fel ismét a békekötést, de Galántai szerint ez az akció csak azt szolgálta, hogy a hazai közvélemény elõtt bizonyítsák hogy õk békét akarnak, de az antant nem megy bele. A monarchia akkor már valóban akarta a békét, de a súlya a szövetségben csökkent azáltal, hogy akkor már több ponton kellett kisegítenie. IV. Károly is békét akart, a wilsoni békeajánlat felelt volna meg neki, akik nem akarták (akkor még) a monarchia felosztását, csak a népek önrendelkezésének jogát emelték ki. Az antant lehet hogy kikötötte a horvát elszakadást és a csehszlovák állam megalakulását, de ezt nem azért tették mert olyan jó fejek voltak, hanem a kisebbségeket akarták ezzel szítani és a hátországot destabilizálni.
A napokban hozzájutottam Kissinger Diplomácia c. könyvéhez, õ úgy ítéli meg, hogy az elsõ VH elõtt Németország a kontinens legerõsebb hatalma volt, II. Vilmosról viszont igen lesújtó véleménye van, diplomáciai analfabétának tartja.
AAzért annyiban vitatkoznék, hogy a mérleg nyelve akkor dõlt az antant javára mikor az Egyesült Államok belépett a háborúba. Az 1917-es korlátlan tengeralattjáró háború azért bukott el mert az USA is beszállt. Angliát ki tudták volna ütni. A franciák már így is a végkimerülés határán álltak és 1917 májusában ugye épp, hogy csak elkerülték a nagyon komoly frontlázadást Pétain-nek köszönhetõen. De az olasz hadsereg is gyakorlatilag megsemmisült a capertói áttörés után és az olasz fronton gyakorlatilag átcsoportosított brit és francia erõk harcoltak. Az USA nélkül legalább páthelyzet jött volna létre.
Ilyen válságokból a központi hatalmaknak is kijutott, ott volt az 1916-os Bruszilov-offenzíva, és azt se felejtsük el, hogy Németországnak komoly problémát jelentett a brit tengeri blokád - csaknem akkorát, mint a német korlátlan tengeralattjáró-háború...
Persze, nem álltak jól a központiak, de még mindenhol a határaikon túl húzódott a front, nem vágták el õket semmilyen nyersanyagtól,
Bocsánat, de ez nagyon nem volt igaz. Németország sok stratégiai anyagot képtelen volt beszerezni, vagy pedig hatalmas kerülõvel jutott csak hozzá (ezért volt létszükséglet Törökország, ha ez a kapu is becsukódott volna, akkor a központ hatalmak elszigetelõdnek). Elég abba belegondolni, hogy a német Deutschland tengeralattjáró mit vitt az Egyesült Államokból Németországba: nikkelt, gumit, ezüstöt és ónt.
A központi hatalmak nem szenvedtek katonailag vereséget, Oroszország pedig kiesett addigra a háborúból, sõt hatalmas területeket volt kénytelen átengedni. Az összeomlásnak politikai okai voltak (a Monarchiában a nemzetiségek lázadása és a magyarországi szockó forradalom (õszirózsás), Bécsben szintén vmi hasonló hepaj, és Németországban a szocialista-kommunista forradalmak, bajor szovjet, Rosa Luxemburg stb.) Nem véletlenül hivatkozott Hitler késõbb a "hátbadöfésre" meg a "novemberi bûnözõkre"... Egyszerûen csak a nép ezen az oldalon fáradt hamarabb bele végleg a háborúba, bár Franciaország is közel állt hozzá, ahogy mondod.
Egy kicsit kétszínûnek tartom, hogy Oroszoszág "csak" kiesett a népfelkelés és forradalom miatt, míg Németországban ugyanerre "hátbadöfést" említesz.
Nem kell szépíteni a dolgot, sem gazdaságilag, sem emberileg nem bírták a központi hatalmak a háborút, miközben az USA "lazán" odavezényelt egymillió katonát, valamint képes volt nyersanyaggal és utánpótlással támogatni az Antant-ot. Ha ki is tartott volna a központi hátország, akkor sem lett volna képes ezt ellensúlyozni, Németország gazdasági teljesítménye mindössze harmada volt a háború elejeinek, súlyos éhínséggel küzdött, az emberhiány mellett, az OMM pedig még ennél is rosszabbul állt...
Gyerekkorom egyik meghatározó emléke volt a "Zenta cirkálóval kezdõdött..." c. novella. Jó volt újra olvasni a történéseket, immár szakmaibb szemmel. :)
Én is nagyon szerettem azt az "kis könyvet". Sokszor elolvastam, a tengeralattjárós részét imádtam :) Esetleg az ott leírtakból nincs valami hasonló mint amit Ulvar mutatott?
Tényleg, nem tudtok jó regényeket (Svejk nem játszik :) amik ebben az idõben játszódnak?
Ha az olaszok nem állnak át a titkos paktum értelmében és aktívan beszállnak a központi hatalmak oldalán, mennyiben változtatott volna a mérlegen?
Az oroszok így is, úgy is kidõltek 17re. Az osztrákok nem veszítenek egy fia embert sem az olasz fronton. Azok mind mehettek volna délre, vagy keletre erõsítésnek, vagy tartaléknak.
A nyugati fronton jelentõs terhet vettek volna le a németekrõl, ha délen az olaszok is támadást indítanak a franciák ellen. Esetleg össze is érhettek volna a frontok.
Nyilván sokat. Ez merõben megváltoztathatta volna az amerikai politika beleszólását, ergo hamarabb beszállhattak volna. Kérdés mekkora emberáldozatokat lettek volna képesek beáldozni az õskontinensért, és egy szuperhatalom átvételért, mert nyilván jóval többet kellett volna, mint jelen esetben.
«Istvánodtól! Az utolsó útra megtértem. Isten így akarta. Nyugodj meg, tarts meg emlé-kedben és ha majd akkor virágot látsz, jussak eszedbe! Hisz 22 évvel mint virág törtem le. De egy tudat mindig boldogíthat: hazámért haltam meg és így sok könnyet ne hullass, mert hõs katonát illik emlékedben megtartani, de nem siratni! Hisz emlék lesz a meg-mentett haza, ahol virág terem és gazdagon a búza. A katonát mostan senki ne sirassa! Emlékfám lesz. Jöjj el majd, ha csendes lesz az élet és hazánkban újra virul minden. Egy koszorút elfogadok tõled, hisz te felõled álmodtam és úgy haltam meg. Virág lesz belõlem».