jaja vége..:D de már szombat óta..:P és szombaton voltam bulizni és ott ittam kicsit! :) mondjuk sokat..:D de csak addig amíg nem vigyorogtam egyfolytába...:D bírom a piát..:D ittam egy jó pár boroskólát, meg pezsit bombával..:P eléggé jól voltam..:P olyat táncoltam....:D komoly volt..:P amúgy se vagyok táncolás terén gátlásos, de piával azért könnyebben mozog az ember, legalább is én igen..:P mindig könnyebben tok táncizni ha kicsit be vok csípve..:P :)
miért? én 16 lassan 17 vagyok és mégis a komoly dolgokat keresem! :P most azért mert te csalódtál nem kéne általánosítani, honnan tudod hogy az a lány milyen?! azért írtam hogy meg kell próbálni....mert sztem csakis a lány tudja a szándékait, vagy még lehet õ sem...
Szerintem meg érdemes kivárni a végét, aztán utólag nem szól arról a történet, hogy volt egy lány akit szerettem és hagytam elmenni... (Good Will Hunting filmben van errõl egy jó jelenet)
Ahogy írtad ÁLTALÁBAN ez igaz viszont õ lehet, hogy egy csiszolatlan gyémántra lelt! Láttam már nagyon érett 18-ast is és halálosan link és komolytalan (nem viccet értek ezalatt, inkább aztmondabám, hogy szarok bele filiozófiával ajándékozta meg az élet) 27-est is.
hülyeség. A mõvérem ugyanilyen idõs volt, mikor összejött a pont ugyanilyen idõs pasijával, és azóta (6éve) együtt vannak. Szal ez a kor duma fasság a köbön.
Hát semmiképpen se szakíts vele szerintem, csalódások által az ember csak több lesz, nekem is volt egy pár, én se tudtam bízni, és most nekem is van egy komoly kapcsolatom, és örülök így utólag hogy meg próbáltam benne bízni, és kb úgy 3 hónap után már szeretni is mertem, mert megismertem annyira hogy annyit megérjen a dolog megpróbáljam....neked is ezt javaslom, hogy próbálj bízni és szeretni, de legelõsször is komolyan elbeszélgetni a csajszival a múltjáról hogy neki milyen volt, mert ha õt is érte hasonló csalódás mint téged, nem valószínû hogy megteszi veled azt amitõl félsz , mert ismeri az érzést....mondjuk egy hetes kapcsolat után még nem tudhatod te se meg a csaj se, hogy milyen lesz ez a kapcsolat, de majd kiderül..;) próbálkozz..:)
Hello.Ma egy hete jöttem össze egy 18 éves lánnyal.Én 27 leszek. Utolsó komoly kapcsolatom 2003 nyarán ért véget.Pontosan azért nem volt attól az évtõl idáig komolyabb kapcsolatom mert féltem hogy úgy járok mint az elõzõvel(írtó nagy szerelem részemrõl,õ is elhitette velem és a végén kiderült hogy soha nem is szeretett).Alig tudtam túltenni magam a dolgon:S.Azt hittem hogy sose fogom már azt az érzést újra átélni,de ezzel a lánnyal akivel most vagyok,megint feléledtek azok az érzések.És itt jön az én hülyeségem:inkább szakítani szeretnék vele mert félek,hogy megint átbasznak.Sajnos nem bízok se saját magamban se a lányokban. Pedig ez a lányt tudnám szeretni(vagy már szeretem is). Mit csináljak?Adjatok tanácsot.
Meg is lepõdtem volna ha megválltoztál volna.De látom szeretsz mások helyett válaszolni,véleményt nyilvánítani.Szereted másokra ráerõszakolni a saját véleményedet,ami nem baj mert elõbb-utóbb az ember kinövi.Ki elõbb ki utóbb,nálad utóbb csak vigyázni kell ezzel mert nem lesz az embernek barátja csak a monitor,de te ezt már jól tudod.
szerintem Nálad az a szitu.h a csaj sem tudja,h mit akar. de ez tény. nincs belédzúgva,de bejössz neki,vagy a szép emlékek miatt akarna!!!!!!!, de mégsem,mert fél,h elront valamit, elszúr egy másik kapcsolatot. de lehet,h csak kacérkodik(újabban a csajok önteltek és hazudósak)
és szerelem elsõ látásra?? az nem. de szerelem elsõ eszmecserére az igen. olyan van. pl egyik elõzõ csajom. napokig próbált elérni. haverommal kerestetett. mondta,h beszélni akar velem Vivi. mondom ok. soha nem szóltam hozzá többet,mint,h szia, meg,h merre mész, mi van veled..........gyere velünk arra a 200 méterre......ennyi aztán kaptam sms-t,h holnap reggel megvárjon-e, mert h bejövök neki. hát mondom fasza. hugom telójáról küldtem neki,h igne(az enyémen akkor este fogyott el:S) megvárt. beszéltünk komolyabban 2-3 szót, és hatalmas szerelem lett. szó szerint perzselt körülöttünk a levegõ. de amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan vége is lett. fél év. és kiheverni is csak 2-3-4 hónap volt.és a múlt nyáron megint összejöhettünk volna,de nem igazán akartunk megint belemenni,h egy hatalmas veszekedés legyen a vége.......és a legrosszabb a vége, a szenvedés, a veszekedés. és azt mondom,h szerelem. köszi de nem kérem. inkább legyen szimpatikus,de ne legyünk fülig szerelmesek. a szeretet sokkal nyugodtabb dolog, és tovább is tart.........persze , ha mind a 2 fél így gondolja. a mostani bnõmmel 10 hónapja vagyunk együtt, és nem szerelem. és ez jobb is,mert a szerelem fáj. Õ is így véli, én is így vélem. meg kell próbálni megtalálni a megfelelõ társat melléd,aki nem biztos ,h egy plázaqrva,akit mindenki megnéz. lehet,h egy picit molett, lehet,h egy bálna, lehet,h anoreksziás. ki tudja. a fõ, h megértsétek egymást, szeressétek egymást, és beszéljetek meg mindent!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!a megbeszélés nagyon fontos. a duma, h kibeszéld az érzéseid, a gondolataid. meg kell nyilatkozni a "jó nõk" elõtt. a jó nõ nem biztos,h külsõre is jó nõ. nah,jó a jeenlegi barátnõm elég jó csaj.......már....de nem kikapós!!!!!!!! jah, 20 évesen is lehet az ember már megkomolyodott, " otthon ülõ " típus,mert nem kíván elmenni bulizni este. attól még a nappali kikapcsolódásnak is élhet. pl kiállítás, kúltúrális rendezvények.........ami fõként egy megkomolyodott emberre jellemzõ. én már nem érzem jól magam se a discoban,se a bálban,se rock rendezvényen. gátlásos lettem, felnõtt férfi. és ez bejön a csajoknak. pl 17 évesen volt egy 20 éves csajom!!!!!!!!!!egy fõsulis...... õ vitt bele a "jóba" ahhoz,h megtarts egy nõt, "keménynek", mármint szilárd jellemnek, mûveltnek, és komolynak kell lenned. mármint van amikor egy ovis szintjére kell lesüllyedni,de az nem mehet mindig,mert akkor még gyereknek néz. és ki a fa**om akar egy nagy gyereket nevelni????? legyél kicsit macsós,mégis érzékeny, mûvelt. a csajnak mindegy ,h molett vagy,v sem........ha már belédszeretett. én 91 kg vok, és 174 magas. de izmos,mert jártam gyúrni...................és van egy bombázóm ennyi tapasztalatot osztottam meg
hát oké.szoval jól megvoltunk én aszittem az udvarunkn voltunk mondta hogy üljek le mellé a hintába mert beszélni szeretne velem.én aszittem elöször 1 randit akar megbeszélni de nem.mondta hogy bír meg minden márt csak ugy mint 1 barátot.mind kettönk szüei szakítottak és anyám apjával jött össze igy a csaj is jött velünk párizsba.a tesója kérdezte tõlem hogy még szeretem e a csajt én igent modtam és ezt elmondta neki is.és a csaj odajött hozzám és elkezdtünk beszélni.mondta hogy megbánta hogy szakított de nem tudja jó lenne e ujra kezdeni .hazaértünk párizsbol és megmondtam neki személyesen hogy még midig szeretem.és õ mondta hogy mióta szakítottunk egy pasi s teccik neki és most nem akar 1 pasit sem.MOST!!XD na szoval itt volt nálam nem rég a csaj és tök jól eldumáltunk a székem karfájára is ráül:D szoval lehet megint talán remélem:D csak most az a bja hogy 2 hétig nem leszek mert nyaralok és sms-t tok írni sajna:(
Figyelj, az ember alapvetõen társas lény, de abba se halhat bele, ha véletlenül egyedül marad. Ekkor tovább kell lépni, és szép emlékként magadba zárni a múltat. Nem kell rögtön "maradandó foltra", vagy "életem nagy baklövésére" gondolni.
Lentebb írtam hogy mentünk azért de nem rendszeresen,Bp. agglomerációjában vagyunk.Az utolsó mondatoddal kapcsolatban viszont azt is írtam hogy elõször is pár7 majd utána lehet azokat,tehát nem most.
"Azért volt kimozdulás de nem nagy számban valszeg többet akart de mikor akarta álltalában mentünk."
Ha így folytatod, akkor a többi kapcsolatod is így fog végzõdni. 20 évesen az ember nem általában akar menni, hanem folyamatosan. Ez az a kor, amikor élni kell, fogsz még ülni otthon eleget 50-60-70 évesen. Nem beszélve arról, hogy csak Õ akart menni? Te soha nem vitted volna sehova, ha Õ nem akar? Tudom, hogy a legtöbb kiránduláshoz pénz kell, de azért el lehet menni sétálni, bicajozni, futni (na jó, ezt nem mindenki szeret :D), kiülni a szabad ég alá egy padra, élvezni a nyári esõt vagy akár a téli havazást. Nem tudom, hogy merre laktok, de nem hiszem, hogy ne lenne a közelben felfedezni való hely, amihez nem kell pénz. Pörögj fel egy kicsit! Ráadásul te írtad, hogy "Az utolsó mondatod érdekes mert ezt még õ ajánlotta fel az utolsó beszélgetésünkor mármint hogy mehetünk ide-oda." ÉS MÉG MOST SE MENTEK. Vazze :) Szerintem ez a kapcsolat már bukta, de ha akarsz valamit tenni, akkor miért nem élsz azzal a lehetõséggel, amit adott???
Hiányzik mellõlem mint ember,mint támasz,mint segítõ,mint pár.Ennyi ideig tudtam hogy van 1 ember akire számíthatok ha örömöm ha bánatom van,aki odadaná bármilyét értem,aki ismerte az érzéseimet,aki tudta mikor milyen kedvem van,mikor vagyok jól és mikor rosszul,aki ápolt mikor beteg voltam, stb és ez igaz visszafelé is.És ez most az õ részérõl eddigsokat jelentett akkor most miért semmit?
Új életet?Úgy hogy õ az utolsó pillanatig odaadott mindent,megtett mindent értem,én pedig viszont?Elmenni mikor soha nem akart?Csak így hirtelen kis dolgok miatt ennyi idõ után?Újat úgy hogy 1más életének nem kis részévé váltunk?Úgy hogy errõl nem igazán beszéltünk mert nem volt rá szükség,aztán hirtelen milyen felvilágosult lett hogyan kell?Úgy hogy nincsenek nyomós érvek?Úgy hogy õ tudja a legjobban milyen érzés ez most nekem és még sem érdeklem a legapróbb jelét sem látni?Vagy tekintsek úgy rá mint az életem legnagyobb baklövésére,egy 5,5 éves fekete folt legyen,neki viszont?
Ettõl függetlenül megértem. Hát, nehéz helyzet, ehhez én már kevés is vagyok. De tényleg az lenne a legjobb, ha hagynád õt elmenni, és új életet kezdenél. Egyelõre mindenképp pár nélkül.
Mikor volt hasonló pici gondok +beszéltük,változtak a dolgok.A végén semmivel sem volt erõsebb a gond mint eddig,sõt mintha kicsit többet sétáltunk volna beszélgettünk volna és kedves volt velem az utolsó pillanatig.Mert ha nagyon nem tetszik neki valami akkor azért látni kellett volna rajta,de semmi.
Na, jó, most átolvastam egymás után 3*, és értelmeztem rendesen. :) Szóval, a felhalmozott pici dolgok, mint már mondtam, elõbb-utóbb vagy naggyá, vagy elviselhetetlenné válnak. És, ha ez így marad, az szakításhoz vezet. Fõleg, ha nem beszélitek meg, hanem a "sértett" fél elfojtja a problémát. Asszem, arra is rá kéne venned, hogy õszintén beszélgessetek a kapcsolati problémákról...
Jááájjj bocs, rosszul olvastam hülye vagyok! Sorry!
Itt van az eb elhantolva! "amikor akarta, nem mentünk" Ettõl én is ki tudtam bukni ám! Bár nem mutattam ki, nagyon bántott, hogy soha nem mentünk sehova. Ez a jelenlegi szerelmemnél is fennállt. Nem mentünk sehova (ráadásul õ még azt is eljátszotta, hogy egyedül nem mehetek sehova, mert kegyetlen féltékeny volt, oktalanul). Az ilyen dolgok nagyon meg tudnak mérgezni egy kapcsolatot. Fõleg, ha a lány sokáig elnézõen viselkedik a folytonos "nincs kedvem sehova menni" szöveghez.
És mivel többet voltunk itthon mint nem,nem volt ellenére mert így többet tudtunk 2esben lenni ha érted.Mindig kért filmeket mit szedjek le neki és hol azt néztük hol nem,gépeztünk,neteztünk,duma itthoniakkal stb szóval ezek nem voltak ellenére.
És nem másra vágyik hanem felhozott kissebb nem tetszõ dolgokat amivel gondolta le lehet zárni azt.De ezek nem újkeletûek voltak csak lehet mostanában nehezebben viselte.
Azért volt kimozdulás de nem nagy számban valszeg többet akart de mikor akarta álltalában mentünk.Az utolsó mondatod érdekes mert ezt még õ ajánlotta fel az utolsó beszélgetésünkor mármint hogy mehetünk ide-oda.
Igen, idõsebb nálam, és ne haragudj meg, de ha tényleg te voltál neki az elsõ, akkor megértem, hogy másra vágyik. Én elég pörgõs lány voltam mindigis, bár kapcsolatokban nem, de mindig voltak új dolgok az életemben, épp ezért nem untam meg a srácokat sem, mert nem ültünk otthon. Ha valami nem izgalmas, akkor az ellaposodik, ezáltal szakításhoz vezet. Én is itt hibáztam sok kapcsolatomban. Otthonülés, laposodás, aztán a srác beállított azzal, hogy sorry, elég volt. Nem azt mondom, hogy össze-vissza bulizzatok, sokminden mást is lehet ám csinálni. Pl sportok, kirádulás, miegymás. Ha már mindenképp újra akarod kezdeni, ezzel próbálkozz, hívd el különbözõ helyekre, és talán újra visszaszerezheted.
20,5 éves.Tudatlanságot úgy értem hogy nem tudja mit akar mert nagy a kisértés az új dolgok iránt pláne hogy látja van akinek jó úgy,de egyben ott az eddigi kapcsolata is amit nem ráérésbõl csinlta eddig.Mert azért gondolom eddig is lett volna már lehetõsége rá csak valami visszatartotta.
Figyelj, én nagy valószínûséggel fiatalabb vagyok az exednél, szóval, erre nem tudod fogni... Tudatlanság? Hát, lehet, nem tudom, nem ismerem. De a helyedben én akkor is hagynám, mert az újrakezdés már nem lesz olyan, ahogy te azt szeretnéd...
Nagy cucc. Majd lesz jobb, mással. Semmi értelme a belõlünk egyszer már "kiszeretett" vagy összezavarodott emberrel újrakezdeni. Egyszerûen azért, mert csalódtunk benne. Megbántott, fájdalmat okozott, amit mi VISZONT sosem tennénk Vele. Itt bukik meg a dolog. És ott a másik alapigazság, hogy: aki egyszer hazudik/megcsal/elhagy/etc. az másodszor is megteszi/megteheti. Csak az elsõ nehéz... Köszi, én már tudom ez milyen, és nemkérek ilyen felszínes dolgokból többet soha.
Igen de így én sem neki sem magamnak nem tudom bebizonyítani hogy azok a kicsiny okok nem olyan nagyok,sõt.A többi viselkedését meg talán lehet a fiatalságára tudatlanságára hirtelenségére írni.
Hát, ha valaki szakít velem, aztán újrakezdjük én már nem tudok megbízni benne. Na, meg a rózsaszín felhõk hiánya... Ha pedig nem beszélte meg veled a dolgokat, inkább szakított, akkor nem is érdemes újrakezdeni, mert ha újra problémája lesz, a beszéd helyett megest elszalad. :(
Ennyi erõvel senkinek ne legyen párkapcsolata mert mindenkiben ott van hogy a másik bármikor...Itt nem a megbízásról van szó teljesen.Inkább azon dolgokoról amiket az õ elmondása szerint már nem nézett jó szemmel.Nem a bizalmamat játszotta el.
Informatika és tudomány
