Hát nálunk az elsõ évbe volt együtt az osztály, nagy csapatszellem meg miegymás...Aztán ahogy megmutatták az "arcukat" az én szememben alja nép, (mármint emberiségi mivoltára értem, a beszéd stílusára, hogy másokat lenéz, hogy egoista, újgazdag elkényztetett..:D stb...) onnantól kezdve nem érdekelt tovább, hogy õk kik, mik, stb...
Mi inkább camozás közbe beszéljük meg az ilyen dolgokat. :) Mert akkor látom rajta, hogy kamuzik e vagy tényleg komolyan gondolja. :) Természetesen õ is látja az arcomat. :)
Nálam a késéssel nem nagyon szoktak lenni gondok...Mert amikor régebben találkoztam valamelyik netes haverral a normálisak közül. Mondta, hogy számítsak egy olyan 5-10-20 perces késésre, mert van 1-2 dolga és úgy már tud jönni is. Jól van azt kivártam és nesze meg is jelent a srác. :) Azzal mindig egy jót dumáltunk vagy kajáltunk oszt kocc haza. Kb. nálam a netes haveri tevékenységek ennyire tudnak kiterjedni...Bulizni inkább házibulira másznék el. Csak én mindig olyanokkal akadom össze akik nem jártasak az ilyesmiben...
ja neten arctalanul könnyebben ki tudod nyitni a másik embert, mint élõben...élõben a legtöbbek esetében mély hallgatás van, mert nem tudja hogyan fejezze ki magát az addig neten marha jó társával, akivel eddig milyen jól elvolt...ez igaz lehet a netes párkeresésre is, ott abban nagy a rizikó, hogy a másik nem arra számít külsõleg, amit elvárt volna hiába voltál el vele neten, egyszerûen csalódik és az addig elért módszered kárba vész, mert ennek ellenére nem a belsõdért ítél...
ismerõs..Szigetszentmiklós hmm...általános sulim tele volt szigetszentmiklósi paraszttal nem is voltam jóba velük mondhatni ott használták ki a másikat ahol akarták és rohadt kétszínû volt a legtöbb...mondtam is magamba, de érdekes, hogy a csepeli osztálytársaim eégsz jófejek, de ezek a szigetszentmilósiak egytõl egyig áskálódtak ellened, vagy kinevettek ha más voltál picit is...és ahogy mondod valószínûleg unatkoztak ezért voltak oly gyerekesek...ez már elég rég volt
Nekem van 2 olyan netes barátom akik nekem elmondják a titkaikat és én is az enyimet nekik és egyáltalán nem pofáznak ki semmit. :) Én se szoktam, ha valaki elmondja nekem egy titkát. Vagy, ha olyan lelki dologról lehet beszélgetni akkor megbeszélem vele.
nem érdeklõdtek utánad, de te sem kezdeményeztél ez az az állapot...középiskolába két évig ezt csináltam magam körül 3-4 emberrel elvoltam a többieket leszartam, de tulajdonképpen láttam milyenek és nem volt kedvem kezdeményezni azokkal, mivel nem jöttek be emberileg...aztán ahogy gyúródott össze az osztály, úgy ismertük meg egymást, erre a legjobb alkalom általában a kirándulások, meg a közös bulik...buli alatt a programot értettem, amit nem ti szerveztetek, hanem más által kerültetek egy légtérbe...de a lényeg most ahol vagyok könnyedén lazán magamat adva, odafigyelve kezdeményezek másoknál, dumálgatok az emberrel, elég sokan vagyunk, szval idõvel rájön az ember nincs ebbe semmi. Késõbb aztán, ha úgy gondolod úgyis kialakul a másikkal haverság, barátság mi egyéb...
Amúgy azzal vitatkoznék, hogy vidéken, vagy falun megbízhatóbbak az emberek..:D Legalábbis én egy pestmegyei városban lakom ugyi, aztán annak is a kihaltabb részén..:D Aztán nekem tapasztalataim szerint eléggé ilyen kibeszélõsek, hátulról furkálósok, csak akkor érdeklõdnek felõled , ha kell valami...( tisztelet a kivételnek)...Mondjuk lehet hogy csak nálam van így...:S :D
Bocs, de szerintem elfelejtettél elolvasni a hszembõl egy részt(Nem sértésnek szánom). Nem az a bajom, hogy mondja azt, hogy már nesze elsõ hívás=elsõ találka. Az oké megértem, hogy melója van és az nap dolgozik melóhelyen meg otthon meg ilyenek. De ha már fixen megígérte, hogy eljön ekkorra az idõpontra meg erre a helyre ahová megbeszéltük akkor tartsa is be az ígéretét. Hacsak egy szaros 1 órára is akkor is. Mert már nem egyszer jártam így rosszul pedig... Mert én akkor elõre úgy tervezem a programjaimat, hogy eltudjak jönni. (Bocs a káromkodásért, de kissé kivagyok égve a rokonom baromságai miatt...) Volt egyik esetem amikor lementem a lakóhelyemtõl arrébb levõ 2-dik városba pedig a srác megígérte és baszott eljönni...Szóval kb. ennyit a netes haverok nagy részérõl is... Aki normálisan betartotta az ígéretét azzal elmentem egyet sörözni vagy csak beszélgetünk egy keveset oszt ennyi. Azokat én normális embereknek tartom.
netes barátok nem mondhatók igazinak sajnos..:S Legtöbb kibeszéli a problémákat arc nélkül és ez benne a pláne, hogy senkinek nem tudja a másik visszamondani akinek nem szabadna blabla.. Nah meg ugyi nem egy olyan eset ismeres, hogy az illetõ másnak adja ki magát, mint aki, stb, átverésekrõl nem is beszélve....a netes haverok, 99%-ban netes haverok is maradnak...
Én úgy szakítom meg a kapcsolatot, hogy többet nem írok rá msnen saját magam. Nem pedig letiltom...Hanem, ha akar akkor beszélgethet velem. De, ha találkozni akar velem akkor veheti úgy az illetõ, hogy elbaszta a bizonyítási lehetõségét ennyi...Legalábbis ez nálam így megy.
én azt veszem észre, ha te nem kezdeményezel, akkor abszolút leszarják mi van veled, tisztelet a kivételnek...Az én környezetembe ez volt mindig is, "nagyvárosi gyerek" vagyok, van itt minden fajta, féle ember, és az a benyomásom, hogy vidéken sokkal közvetlenebbek és normálisabbak az emberek, és persze megbízhatóbbak is, tapasztalatból állíthatom. Beszélgetéseim során a fiatalokról az a benyomásom, akikkel neten pl beszéltem úgy, mint te, hogy nagyon unatkoznak, mert nincs mit csinálniuk, általában 1 discon kívûl meg egy sportpályán kívûl nem nagyon volt semmi, ami a kedvére való lett volna. Ez csak az átlag akikkel így dumáltam. Függ persze a község, falu, város nagyságától is, függ a távolságtól, mert ezek a fiatalok, ha egy nagy város agglomerációjában élnek akkor inkább bemennek a városba programot keresni...
Visszatérve nem gáz, ha neten ismerkedsz, én elég sok emberrel futottam úgy össze köztük 19 éves lánnyal, 31 éves nõvel, velem egy korú sráccal, aztán dumálgattunk vagy éppen programot csináltunk...Azt pedig nem tudod elkerülni, hogy a másik ember valóban elfoglalt e, vagy burkoltan kifogásokat keres, mert nincs kedve veled találkozniuk...legegyszerûbb az, ha letiltod a másikat MSN-rõl, telefonról, ezt minden hülye meg tudja csinálni. Mondjuk részemrõl felesleges, hamár vkit megismertem neten és egy hullámhosszon pendülök vele, akkor miért törölném le, minek hanyagolnám el? az efféle kapcsolatok az emberekkel bármikor jól jöhet, és ott van a kérdés megbízik e az illetõ annyira benned, hogy akár lazán benne van a találkában, e mellett még annyira jóba vagytok, hogy esetlegesen egy késõbbi munkahelyre beajánl téged;)
Nekem igazából úgy nem voltak az osztálytársaim között barátaim meg haverjaim. :( Inkább netes haverok vannak. Csak azokkal az a baj, hogy a kurva távolság miatt nehézkes a találkozás. Összesen 2-szer voltam úgy, h találkoztam netes haverral, de azzal amikor beszéltem telefonon, hogy mikor érnek rá mindig mondtak egy külön idõpontot. Aztán Meg amikor már 6 alkalomnál jártam telefonálással. Nem érdekelt. Lementem a haverhoz bratyóm segítségével Csépára, de amikor meglátott a srác akkor is mondta, hogy bocs, de nem tudsz bejönni hozzánk mert blablabla. Aztán már úgy vagyok, hogy az ilyen emberekkel inkább megszakítom a kapcsolatot...
politikailag a kommunizmusból áttértünk a kapitalizmusba, nem az amcsik hibája valóban, hogy mindent átveszünk tõlük, NEKÜNK minek kell az, persze egyébként pedig vannak hasznos és haszontalan dolgok is amikben próbáljuk õket utánozni...itt nincs mit tagadni, ez így van. Ha nekem nem is hiszel, de a töri tanáromnak mondtál volna ellen...
Valamilyen téren igazad van..:) Én is 19 vagyok..:) Általánosba nekem is 2 barátnõm volt akivel úgy beszélgettem, a többiek csúfoltak, meg gúnyt ûztek belõlem folyamatosan... Aztán közép suliba is 1 igaz barátnõm volt, meg volt rajta kívûl pár akivel elvoltam, a többiek baszogattak, de már nem érdekelt.. Amúgy tényleg az a baj a legtöbb korunk beli, vagy úgy 14-20 év közöttivel, hogy elvannak szállva maguktól, elvannak kényeztetve, azthiszik hogy övék a világ és hogy bármit meg tehetnek bárkivel. Túl sokat nem lehet ellene tenni....1 vagy 2 embert kell találnod akibe kapaszkodhatsz, a többieket magasról le ********..... Én ennyit tudok hozzáfûzni röviden..:)
Általján fiatalemberek legfeljebb a dresszúrában és nem a nevelésben vagy észben különböznek egymástól. Hisz esze kevésnek van, nevelése pedig egynek sem.
Eötvös József [leveleibõl - 44 ] 1870. március 19.
A mai fiatalok többségével az a nagy probléma, hogy a szülõk nem tudnak/akarnak foglalkozni a gyerekükkel...Emiatt a gyerek nem tudja, hogy mihez kezdjen magával. Persze vannak kivételek.(Pl.: Én úgy gondolom, hogy tudok kezdeni magammal valamit 18 évesen, de most nem akarom fényezni magam.)
Meg, hogy manapság amióta amcsi picsanyalás van('89-90 óta.) a sok fostos média átvette ezeket a butító dolgokat melyeknek csak a pénz a fontos más meg nem. Na kb. ennyit tudtam hozzáfûzni a témához. Na de hadd írjak egy kicsit arról is, hogy egyes fiataloknál teljesen eltérõ volt a média meg a gyerekkor megtapasztalása...Láttam a hszek között a legtöbb arról számol be, hogy a mai fiatalok többésége mind hülye. Na jó ezt részben aláírom.
Na de az én esetem abban tér el, hogy én nekem nem voltak barátaim se általánosban, se középsuliban. Én inkább olyan nagyon fiatalon teljesen csendes alap vegetatív(gépies) módon éltem. Mivel nem beszélgettem az osztálytársaimmal semmirõl, mert úgy gondoltam/gondolom, hogy nem vagyok közéjük való. Az idõsebbekkel keresem/tem inkább a társaságot. Emiatt ki is lettem közösítve. Aztán meg egy ideig ez így jó volt, hogy a nálam idõsebbekkel haverkodtam/barátkoztam. De aztán pár hónap után nemtom miért, de nyomasztónak érezték azok a személyek, hogy én velük haverkodom oszt ellettem küldve a "picsába". Nem értettem még akkori nagyon fiatal fejjel, hogy mi a baj volt velem és, hogy mit rontottam el. A suliban az én idõsebb havernak vélt haverjaimmal inkább a hétköznapi dolgokról beszéltem ami érdekelte õket.(munka,hobbi stb.) A divat dolgok nem kifejezetten tudtak/nak érdekelni. És nem volt még barátnõm se meg nem jártam el idáig még bulizni se(Na jó kb. 4-szer voltam idáig a bátyámmal meg a haverjaival...Meg néha iszogattam, de mégse érzem azt, hogy mindennap kéne innom meg ilyenek...) és nem drogoztam nem balhéztam és nem csináltam semmi hülyeséget mégis úgy érzem magam annak ellenére, hogy egyedül vagyok, hogy tartozom valakihez a családomhoz. hát kb. ennyit tudok írni magamról amit a nyilvános világnak kiadtam. :)
Többet nem mesélek magamról...
ergo az emlékek megszépülenk egy idõ után, ennyi és nem több semmivel sem silányabb a mai gyerekek gyermekkora mint a miénk
"Ha az erõsebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt." ez szimplán nem igaz
a 80-as években sõt, a 70-esben sem volt mindienki tanyasi, ergo nem mindeki ugrált kinn az erdõn-mezõn egész nap, volt akivel törõdtek a szülei, és nem tojtak arra mit csinál egész nap. egyébként van akivel most sem törõdnek. De telefon tényleg nem volt. Allergiás lehettél régen is. Disznósajtot soha enm ettem meg. a"kakóban nem volt vitamin" de volt, a Nesqucikben biztosan. Persze tanyán lehet, hogy nem :) WC, klórt már akkor is ismerték. Fárol mostalanul gyümölcsöt enni is tanyasi szokás, én még a banánt is megmostam (most is :) VHS volt korábban is, Spektrum, Commodore baráti körben is csak a 80-as évek közepétõl. Szerintem a mostani kölyköknek is vannak barátaik, és uyganúgy tudnak bandázni is lenn az utcán. A 70-80-as években sem verhette már a tanár a kisdiákot, ez bizony nem fért bele a szocializmusba sem.
Bocsi, de sajna te nem érted. Igen, nyomtuk mi is CoD-tól Halóig mindent (haló mint coop ... nevet a májam, az egy semmi sz.r) ... hát k.rvára nem építi a csapatot. Sõt, Moháztunk is nagycsapatosan, meg SW:BF az se. Ezek mind arról szólnak, hogy magányos hõsök rohangálnak hülyegyerekek módjára, mennek ölni. Az ilyenek a fronton is 5 mp alatt hullanak el.
Ha már moha, ez különösen jó példa. Volt ott pár szép nagy 20-30 fõs csatánk. Ahogy szokás, páran mennek egymás után, de nem együtt, mindenki rambózik és elhasal.
Mi viszont összeszokott csapat voltunk, 5-6-an mentünk együtt, ahogy kell. Senki sem rohan elõre, elsõ ajtó nyit, második be gránát, harmadik takarít bent, 4-5 hátvéd (nyílt terepen meg taktikai elõrevonulás). És bár akkor telepítettük elsõnek(!), mégis alaposan vertük a profi minden pályát ismerõket.
És amit te nem értesz, hogy ezek a játékok nem KÉNYSZERÍTIK rá a csapatmunkára az embereket. Mi így csináltuk, mert mi coopba nõttünk fel ... más senki sem.
A Borderlands ezért is tényleges coop. Ott nincs sok esélyed, ha egyedül elindulsz, hogy te majd mekkorákat hentelsz ... mert nem fogsz. Ketten mentek, akkor a game is min 2x nehezebb ... 4-en meg >4x. Akiket egyedüli játéknál kinyírtál volna, azt ha 4-en mentek min 4-6x erõsebben jönnek, így egyedül semmi esélyed ellenük (lõszert is beosszuk, kinek mi kell azt szedi fel, extrákat mint gyógyítás, ammo regen is ... a saját kárunkra erõsítjük a csapatot). Mert mi nem szoktunk ám meghalni benne.
A coop rts-eket meg gondolom hírbõl se ismered. Generals Zero:Hour? 3-an 5 db egy csapatba lévõ maxi erõsségû gép ellen? Szabály: Ha valakit levertek, vesztettetek. Ott sem nyomhatod úgy, hogy te bevéded magad és kész, védeni kell a többieket is, csak így élhetitek túl mind.
Na ez a coop picinyem. Nem az együtt rohanunk az ellenfél felé keresztbe, kasul, agyatlanul.
Istenkém, olyan sztereotípiákkal dobálózol hogy hihetetlen :D A doom meg a borderlands lenne a csapatszellem kovácsa?:D CS, CoD, itt is csapatmunka kell ám. ArmA1-2-ben meg fõképp, egyes pontoknál néha olyan állóháborúk alakulnak ki hogy csak fogaskerékminta csapatmunkával lehet elõrébbjutni. Vagy ha kifejezetten Coopra gondolsz, akkor pl. Gears of war, Halo, hogy csak egy párat említsek. Nem muszáj okoskodni, ha nem érted hogy mi is van voltaképp :D
Mikor kisiskolás voltam a 80-as évek közepén még tisztelettel tekintettünk a "nagyokra" akik mindössze pár évvel jártak felettünk.Elõre köszöntünk a felnõtteknek,elõreengedtük az idõsebbeket,eszünkbe sem jutott visszapofázni meg szülõnek árulkodni ha sérelem ért "feljebbrõl".Egyszerûen elfogadtuk a helyünket és megértettük hogy nem mi vagyunk a világ közepe és az idõsebb embernek több tapasztalata van.Az is természetes volt hogy nem mindíg van az amit mi akarunk és nem kezdtünk vörös fejjel üvölteni ha nem kaptunk meg valamit a boltban.
egyénként egykori ismerõseimen is észrevettem akikkel egy osztályba jártam általánosba gyerekként, tökre normálisak voltak meg minden észrevettem eljött kb a 6. 7. osztály rossz ofõ ilyesmik és baromira szemetek lettek, mert ugyebár akkor kamaszodik az ember...én sztem a kamaszkort az adott illetõ szülõjének kellene valahogyan kezelni, mert sokan ebben a korban kallódnak el és lesznek olyanok felnõtt korukban is...
egyébként igazad van, de itt nemcsak a számítógépes játékokról van szó, hanem az Internet okozta veszélyekrõl...túl sok kisgyerek, nagyon korán megkapja az 1. számítógépét ezáltal akkor már Internet is van és onnan minden mocsokságot áttanulnak a gyerekek...ez is egyfajta megközelítés...
"nem képesek többé valódi emberi közösségeket alkotni-legfeljebb érdekbõl" Ami nem csoda, hiszen mindenhol azt szajkózzák nekik, hogy mindenki ellenség. Ezt látják a TV-ben (össz reality show errõl szól), ezt nyomatják nekik az iskolában, illetve az összes számítógépes játékban ugyanez van. A Doom volt az elsõ, és egy jó ideig az utolsó olyan játék, ahol a játék célja az volt, hogy közösen egymást segítve vigyék végig a pályákat.
Igen a Coop mód, ez az ami teljesen kihalt. A gyerek azt látja az összes lövöldözõs játékban, hogy mindenki ellenség, mindenkit meg kell ölni ... és lehetõleg minél többet. Magányos harcosok képzõdnek így, közös munkára alkalmatlanok.
Néha vannak kimagaslóan coop játékok, pl a Borderlands. Ezeket kell preferálni, rá kell szoktatni a mai fiatalokat, hogy ha egyedül kóborolsz akkor unatkozni fogsz, állandóan elbuksz, és semmire sem mégy. Míg ha együtt mentek, összedolgoztok, akkor már van egy szerény esélyetek a túlélésre ... de csak szerény, ha komolyan támogatjátok egymást, önfeláldozóan.
Jáj ezek a mai fiatalok,bezzeg a mi idõnkben! Amúgy igaz:Senkit és semmit nem tisztelnek a mai fiatalok-csak az erõszaknak és az anyagi gazdagságnak van igazi értéke a szemükben, a vadkapitalista nihilista társadalom és a gyerekeknek udvaroló szölõk/pedagógusok új rendszere tette õket ilyenné.Csak az egyéni érdeket és a taposást tanulják meg-nem képesek többé valódi emberi közösségeket alkotni-legfeljebb érdekbõl és nincsenek ideáljaik hisz a cinikus média kiölte azokat is.
Így van! Nálunk anno a katolikus gimiben nem engedték a lányoknak, hogy a saját hajszinük bármilyen árnyalatára befessék a hajukat, vagy kifessék a körmüket, sminkeljenek stb stb, állandóan ebbõl volt a botrány...
Hja a hajfestéses példádról meg anyni jutott eszembe, hogy egyre kevesebb õszes hajkoronát látni az utcán, bizony mára sok még azok közül is akik anno a saját gyerekük hajából petróval mosták a színt, most a nyugdíjból elmennek a fodrászhoz festetni:)
Ööö... Hmmm. Egy okos ember mondta hogy minden generáció annyiban tér el az elõzõtõl, mint õk az õ szüleiktõl. Gondoljunk csak bele. A szocializmusban nevelkedett generációnak is meg voltak a maguk vitái az õsökkel. Amikor az 50-60-as években a falunkba betört a hajfestés, több szülõ petróleummal mosta ki a lánya hajából, közben persze szidták a büdös kölyköket :D Aztán ahogy mostanság megvannak a punkok, emósok, anno voltak a hippik, õsrockerek, õspunkok :D Minden generációnak megvannak a maga rákfenéi, amikért az idõsek rühellik õket. Szóval nem az a keménydákójú, aki feláll a meccs elõl, lesepri magáról a kiürült sopronis dobozokat, és lemegy a zuccára hogy jól beanyázzon a sarkon focizó srácoknak, hanem az, aki belátja, hogy igenis õk is ilyenek voltak fiatal korukban :D Külön megmosolygtatónak találom campy hszeit is, aki bár az általa imádott korszak után két évtizeddel született, úgy nyilatkozik róla mintha szakértõje lenne.
89 ben születtem, az utóbbi eszmecserét kiindító hozzászólás fele rám is igaz. A másik felét hiányolom. Hiányzik az az idõ. (hol a fenében van a hangoló poti?... au!)
beindult a topik? no vita no racism
Tesóm még akkor született, tényleg egy jó korszakból jött, neki máshogy telt el a gyerekkora, mint nekem, bár még én se a 90-es táborba tartozom bõven.
Ennek mindig ez a vége: "a törvény/szabály/elgondolás mindenkire vonatkozik csak rám nem"
Attól, hogy valamit nem látsz, még nem jelenti azt, hogy az nincs.
Gondolj a rádió példájára. Bekapcsolod és megszólal, és azt mondod, hogy csak az az egy adó van ami épp szól, mert nem hallasz mást. Ám ha arréb tekred az állomás keresõt... sõt ha esetleg hullámhosszot is váltasz, máris más és más adásokat foghatsz, attól függõen, hogy milyen adásra (hullámhosszra) hangolod a rádiót.
Kiemelnék pár szót: hullámhossz, hangolás, adás. Aki érti, érti.
Lehet, azt nem vitatom. Csak az arányok változtak meg kissé. 20-25 évvel ezelött a gyerekek 90-95%-a élte gyerekkorát a leirtak alapján, napjainkban jó ha 5-10%-árol elmondhatjuk ezt.
"Azért azt még hozzá kell tenni, hogy az emberek belsõ világával szoros összefügésben van a külsõ világ megjelenése."
Van igazság benne, meg kell hagyni. Kár, hogy ez a megállapítás fordítottan mûködik nálam és még jó néhány jóérzésü embernél. Az én "belsõ világom" és sok más ember "belsõ világa" tökéletesen rendben volna ha nem kellene szembesülnünk nap mint nap a "külsõ világ" szánalmas látványával. De ezentúl aval fogom vigasztalni magam, hogy csupán csak más emberek "belsõ világát" tükrözi az elém táruló kép, én és sokan mások, csak véletlenszerüen vagyunk olyan szerencsétlenek, hogy állandóan sérült emberi "belsõ világokkal" szembesülünk úton, útfélen. Ettöl a felismeréstöl máris jobban érzem magam és elégedett vagyok! ...vagy inkább csak a fehér Milka-tol amit épp az imént nyeltem le?
Jó, nekik csak akkor volt. De az nem jelenti azt, hogy másnak nem volt... Az, hogy nekem nem négy magos processzor van a gépemben nem jelenti azt hogy, senki másnak sincs, azt meg végképp nem, hogy nem is létezik.
"1969 márciusától színes kísérleti adás indul a televízió 2. programja keretében, eleinte szerdánként, 18:00-21:00 adásidõvel. Az EMV gyártmányú 2/0,4 kW-os adó az UHF sávban sugároz, a vételkörzete 30 km. 1973 végétõl megszüntetik a 2. program kísérleti jellegét is. Ekkor a heti adásnapok száma már 4, a program sugárzása 4/0,8 kW teljesítménnyel folyik."
Erre csak annyit, hogy lehet még most is így élni. Én a gyerekkoromoat így töltöttem (keverve a mai technikákkal :) ) és mondhatom csodálatos gyermekkorom volt. Bunkerépítéssel, erdõben, lõdombon, sérülésekkel , éretlen gyümölcsökkel és mindennel amit csak a cikk tartalmaz. :)
nem úgy értettem! más volt a divat meg amegjelenés! hajviselet ,meg minden Sapkafej: ennyire nem voltak kirivóak akkor helyesbítek! mivel csak fekete fehér tv volt lehet h nem tudtak róluk!
Informatika és tudomány
ha nem jön el az illetõ az elég kellemetlen, de ennél is rosszabb, ha perceket kell várakozni rá...
