Tegnap szörnyû élményben volt részem, ugyanis érzékeny szaglószervem ellen indítottak frontális támadást.
Szóval a tegnapi napon, kora délután egy kültelki BKV-buszra szerettem volna felszállni a végállomásán, így nagyban csörtetek végig az odavezetõ utcán, amikor is megcsapta az orromat az a tipikus "tirpákszag". Ez az univerzális gyûjtõnév kiválóan összefoglal olyan különféle bûzöket, melyet igénytelen (de nem csöves) humanoidok szoktak árasztani maguk körül. Ennek a szagnak forrása igen gyakran valami nagyon olcsó, kommersz illatosítószer-szar, melyet a TESÓban szoktak árleszállításon forgalmazni fõként, és a sok "büdös" birka megveszi, mert "ócsó és akkcijós!" Gratula. Miután a szag egyre erõsbödött, elkezdtem gyorsabban haladni, közben a kabátujjamon keresztül vettem a levegõt. Rövidesen sikerült is megpillantani a bûz forrását, egy 60 év körüli, látszólag normálisan, de kissé ódivatúan öltözködött, vénlány-tanárnõ kinézetû egyén formájában, akit nagy ívben ki is kerültem ebbõl kifolyólag, és mit tesz Isten? Amint elébe kerültem, megszûnt a bûz! Egyértelmûen õ árasztotta. Most már több oxigén birtokában, és valamelyest jobb életkedvvel mászok tovább a buszvégállomáshoz, és bizony amilyen peches vagyok, éppen az orrom elõtt távozik a busz. Jobb híján, várom a másikat, pár perc múlva be is áll a következõ, felszállok, leülök elöl. Ekkor legnagyobb rémületemre észreveszem azt, amire a legkevésbé számítottam. Amit még a legszörnyûbb rémálmaim mélységeiben se tudtam volna soha elképzelni. A "bûztanárnõ" is megérkezett idõközben, és nagyon méregeti a jármûvet. De...még NEM száll fel! Ilyenkor még a hitetlen is nyomban vallásossá változik, én is könyörgök az égiekhez legalább tucatnyi imafélével fohászkodva, hogy ne szálljon fel ez a két lábon járó kíngázgyár, de persze nincs szerencsém: felszáll. És leül mögém!!
A következõ pillanatban szétterül az iszonyat ócska, nehéz pacsuli szaga, és mivel féltem a félórája jóízûen elköltött ebédemet, felpattanok a jó kis helyemrõl, majd Schumacher-t megjátszó sebességgel hátrahúzok a busz végébe. De egy bûz mindfelett, egy bûz kegyetlen, egy bûz sötétbe zár, beterít mindent, oda is elgyûrûzik a végzet illata, látványosan, akarom mondani szaglányosan bemutatva a fizika azon törvényszerûségét, miszerint a gázmolekulák rendezetlenül mozognak, és zárt térben ezen mozgás közepette mindenhová eljutnak. Oldal és tetõablaknyitás a következõ mûsorszám, mely tekintettel a még hûvös idõjárásra, erõsen ellenjavalt, de hát az álló buszba behányni sem éppen egy elegáns, higiénikus cselekedet. Ám ez sem sokat segít, mivel nincs huzat még. Ekkor jön a már bevált csodafegyver, mely nem egyszer és nem kétszer megmentett már meg az efféle aljas gáztámadás ellen: a bõrkabát! Mint egy jól kiképzett I. világháborús katona, az orromra-számra helyezem kabátom ujját, és így máris kirekeszthetem a nem kívánt bûzmolekulákat szaglószerveim környékérõl!
Innentõl pedig már szép és jó minden: a fülemben szól a zene, a büdösség megszûnt, belemélyedek a dal élvezetébe miközben mondogatom magamban : "A lélegzés az életem, hát abbahagyni nem merem" kezdetû, független létigazságot.
De mint kiváló megfigyelõ, azt is kifigyelem, hogy kinyílik a sofõrfülke ajtaja, s a vezetõ bácsi valahogy nagyon néz engem. Erre persze a kevés többi utas is lassan hátranéz. Majd valamit mond a sofõr, de nem hallom a zenétõl. Ekkor esik le, hogy ezek valszeg azt hiszik, hogy valami ágrólszakadt, csavargó szipus vagyok, és a kabátujjban hígítós zacsi van. No de emberek? Ki látott már jól öltözött, kulturált kinézetû szipust?! Mert én még nem láttam ilyet, de avval tisztában vagyok, hogy az istenadta népnek nem erõssége a logika, induljunk csak ki a 4 évente megrendezendõ "választásokból" ugye.
De hát éppen itt az ideje megtudakolni, mi is a helyzet, úgyhogy kiveszem a fülembõl a mjúzikot, és barátságos vigyorral bámulok a sofõrre, azzal a tipikus "Mi van veled tesó?" tekintettel.
- Vérzik az orrod, vagy mi a gond? Segíthetek valamit? Így nekem a sofõrbácsi.
Közömbös hangnemben, teljes nyugodsággal válaszolom erre: - Az orrommal semmi gond nincs azonkívül, hogy valami rohadt büdös igénytelen szag van, és azért mentem hátra, de sajnos itt is érezni.
- Behányt valaki? Kérdez vissza sofõrúr.
- Nem tudom - válaszolom - de ez a szag csak pár perce van itt, de nem hányás, szerintem valamelyik kedves utastárs okozhatja. (Bûztanárnõ mindeközben lapítva kussol) De köszi, hagyja csak, majd a huzat kiviszi úgyis. - folytatom, mire sofõrbácsi vállat vonva visszazárkózik, és elindítja a buszt. Végre! A huzat valóban kitolta a bûz egy részét, de persze volt utánpótlás rendesen: bûzölgött a vén Ká, és ha kicsit lassabban ment a busz, jött a szag. Persze a mozgó ármánykohó nem szállt le nálamnál elõbb, így nem állt módomban bezörögni a sofõrhöz, és közölni vele hogy mi is volt ez az egész. Meg hogy nem vagyok bolond (annyira), csak nem bírom elviselni az ócska, nehéz szagokat. De jó volt végül leszállni, nagyokat lélegezni a kipufogófüstös, üde pesti levegõbõl, kész megkönnyebbülést jelentett.
No igen. Régebben kissé hülyének néztem azokat, akik alacsony keresetük ellenére mindenáron fenntartanak valami ócska roncs, vagy éppen ratyi, de könnyen hozzáférhetõ autót (Szutyoki). Most már értem, és megértem miért tették-teszik ezt, és totálisan egyetértek ezekkel az emberekkel! Ami van a mai budapesti (és gondolom vidéken is) tömegközlekedésben, azt egészen egyszerûen ép ésszel képtelenség hosszú távon elviselni!
És akkor megy a nagy barom pofázás tévében-rádióban, hogy csökkenteni kell az egyéni, és növelni a tömegközlekedés részarányát a városi közlekedésben! És persze kik szajkózzák ezt? Az Audi A8-asból és egyéb szolgálati kocsikból kiszállogató, fullmilliomos politikai agyamentek, meg a megrögzött BKV-fanok, akiknek minden buszvezetõ és ellenõr puszipajtásuk! Na persze, így könnyû pofázni, de aki mindennap kénytelen tömegközlekedni, ennyi mocskos büdös állat között, az valahogy nem igazán tudja az efféle jófejnek tûnõ, de valójában ostoba és elmebeteg kinyilatkoztatásokat kellõ türelemmel és átéléssel tolerálni!
Mert más f*szával verni a csalánt nem nehéz dolog, de tessék már belátni végre, hogy ez így ebben a formában már nem mehet sokáig! Állítólag egy európai ország vagyunk, de nekem néha nem úgy tûnik, és nem csak közlekedésileg.
De az a legborzasztóbb, hogy az emberek nagyrésze ennyire igénytelen, és sz*rik mindenre. Ha elég sokan felemelnék a hangjukat, el lehetne takarítani a jármûvekrõl a tetves, TBC-s hajléktalanokat, a koszos büdös ruhában csapatostul felszálló melósokat, meg a fenti történetben fõszerepet kapott Bûztanárnõt és társait is!
De mindenki sz*rik az egészre, és azt gondolja, hogy ez nem az õ problémája. Pedig dehogynem, ez a MI problémánk, az egész országé! Ez a kis pitiáner bûzeset is. És ha ez így folytatódik tovább, csak rosszabb és rosszabb lesz a helyzet, mert senki nem vállalja fel a véleményét, mert a butaság és a beletörõdés mára már nemzeti sport lett.
Valamikor ez nem így mûködött,a magamfajta békétlenkedõ hülye maradi barom meg csak nosztalgiázhat a régi, szép Budapest után.
Szal minden összegezve a F*SZ kivan, már elnézést.
én szeretem az öreglányokat, olyan viccesek:DDD egyzer 9es busszal mentem suliba mert nem volt elsõ 2 órám. felszállok a buszra haverommal és leülünk egy kettes ülésbe. megyünk tovább a buszal kb 10 perc múlva full tele volt a busz, de csak öreglányokkal meg ugye mi 2en voltunk. azztán hallom hogy hurrognak mögöttünk egymás közt az öreglányok hogy "há nem rösteliik magukat hogy nem adjáék át a helyüket?" meg stb.. azt haver ilyet mondd nekem direkt jó hangosan hogy: "mi van?? 10 forintal olcsóbb a krumpli a Lidlben?" szakadtam XDD
Csak hogy frissítsünk, ellenkezõ sztorim van.
Évekkel ezelõtt történt, de emlékszem rá a mai napig. Ülök a trolin, velem szemben - trolin járatosak tudják, hogy van 1 db. üléspár, ami egymással szemben van - szóval velem szemben egy cserzett arcú öregúr. Én épp vizsgára mentem az egyetemre, és folyamatosan agyaltam, hogy mit kéne még gyorsan átnézni, agyaltam, nem figyeltem az eseményekre. Szemem sarkából látom, hogy az öreg feláll, gondoltam le akar szállni. Mire leült a helyére egy ritka ellenszenves apuka egy kengurutáskában ülõ kölökkel - a mögöttem lévõ ajtón szállt fel. Megrúgja a bokámat (!) és beszól, hogy "Mit képzelsz, hogy hagyod felállni ezt a vénembert (sic), és te ücsörögsz, he?" Körülnéztem, és az öreg tényleg ott állt kapaszkodva mögöttem. Felálltam, és átadtam a helyet az öregnek - úgy kellett gyõzködni. Majd közöltem a faszparaszt apukával, hogy nincs hátul szemem, talán, ha szólt volna, akkor. És egyébként is kellemes szellemi épülést kívánok a gyerekének, de kétségeim vannak. Erre elkezdett hõbörögni persze, mire az öreg megfogta a karomat, és a fickó szemébe nézve ennyit mondott: - Hagyjad csak fiam, ez az úriember egy bunkó. :DDDDDD
Ezekkel a szavakkal. Zseniális volt:D
hála Istennek október vége óta nem nagyon ugyanis nem vagyok diák már és 2szer annyit nem költök bérletre, jegyre meg pláne. igy marad a gyaloglás ami mellesleg egész jó dolog...
dehogynem, de már több mint 2 éve Pesten vagyok, már hozzászoktam. Komolyan, amikor azokon a viharos reggeleken, amikor az esõ a mátrix befejezõ részének a végérõl, csodálatos módon megemeli a reggeli mosópor árakat, már hiányzik, hogy verekedni kelljen, hogy ne a lépcsõn álljak, és a bizsergetõ érzést is hiányolom, amikor áthúzzák a banyatankot a lábamon.
Én csak azt nem értem, azt hogy csinálják hogy mindig olyan gyorsan felugranak a buszra...
Szóval várom a buszt, még nem állt be. Emberek sincsenek sehol, hát oké, oda állok ügye közvetlenül legelõre. A következõ percben beáll a busz, a majd semmibõl 25 ember áll elõttem. Honnan kerülnek elõ, és hogy állnak elém, mikor egy perccel azelõtt semmi hely nem volt ott? Tiszta természet feletti..
Amúgy bánna a franc, menjenek csak elõre, csak nem értem hogy csinálják.
Múlt hétrõl egy másik sztori: Megyek haza a busszal, ami (mivel péntek volt) fullon volt egyetemistákkal, épp ezért állóhely se volt. Jó pár táska/bõrönd a buszon volt, mivel a busz csomagtartója már tele volt. Egy középkorú nõ (oké, még nem nyugger, de már közelített hozzá) mellettem kb fél órán keresztül morgott a hasonszõrû társának, hogy "miért nem lehet a csomagot oldalra betenni?"... -.- Sokat gondolkodtam, hogy odaszóljak, hogy "mert talán már tele van? -.-", de inkább felvettem a fülhallgatómat, azt feltekertem olyan hangosra a zenét, hogy ne halljam a puffogását...
Arról nem is beszélve hogy muszáj az embernek olyan helyre ülni ahol nem tudják rugdosni a szék háttámláját, na az még rohadtul idegesítõ és nem szólhatok a gyerekre hogy állítson magán akkor meg fel van háborodva a mamó hogy ki vagyok én hogy rászólok, illetve de lehet mert utazási feltételekbe le van írva asszem hogy a többi utast ne zavarjuk vagy valami ilyesmi. Az örömlány édesanyjukat.
Elsõ velem is volt már. Nekem nem csak beszólt hanem rábaszott a kezemre egyet. Vaslapáttal ..... az ilyet.
Én ma reggel a buszsofõrre várva akadtam ki az egyik nyuggeren. Éppen az 5:30-as busz elõtt vártam, mikor egy nagyi megjelent. Már messzirõl látszott rajta, hogy a kötekedõs fajta. Jön, jön, jön, aztán beáll a sor legelejére, az elsõ ember és a busz ajtaja közé, hogy a pofájáról nem szakadt le a bõr...
Amúgy nekem általában csak kellemes élményeim vannak a nénikkel kapcsolatban, nem is találkoztam még olyannal, aki patáliát csapott volna. Sõt, távolsági buszon nem egyszer fordult már elõ, hogy a néni leültetett maga mellé, merthogy szimpatikus voltam neki, kinézett magának már a buszmegállóban, merthogy õ megválogatja, hogy ki üljön le mellé. :DD Az egyik még azt is megmagyarázta, hogy át ne adjam semmilyen felszálló nénikének az ülõhelyem, mert az õ bajuk, ha állniuk kell, miért nem mentek másik busszal. :D
Egyetlen rossz élményem egy bácsival volt. Barátnõmmel sétáltunk a tömött sétálóutcán, közvetlenül velem szemben jött a bácsi, egy nénivel az oldalán. Én megálltam, hogy barátnõm mögé lépjek és így kikerüljem a bácsit, de az nem próbált kikerülni, még csak le sem lassított, hanem teljes lendületbõl nekem jött és megtaszított... Utána gonosz pillantásokkal szitkozódott és neki állt feljebb. :D
Azért mert kollektíve az összes mama kora reggel megy a piacra, hogy elsõnek válogathassák ki a legszebb árut. Ha késõbb mennének, már lehet, hogy nem is kapnának. És amúgy igen, melegben pár óra alatt is veszít a zöldség-gyümölcs a frissességébõl. :) Szóval ezt kollektíve kellene beadagolni a mamáknak, hogy ne kora reggel menjenek bevásárolni, ez rögzült náluk... Meg így a nap hátrlevõ részében már nem kell sehova menniük. Úgyis korán ébredõsek, hát akkor letudják a piacot reggel. Az meg hülyeség, hogy a mamák egész nap ráérnek, csak mert nyugdíjasok. Kaját mindenképp kell magának készíteni (pláne ha egyedül él), takarítás, apró-cseprõ dolgok.
de mi a gyászér'? Mert a gyümölcs-zõccség akkor sem frissebb ha 9-kor mennek, úgyis tegnapi xD Láttam már olyat hogy 8 áves gyereket tolt arrább csípõbõl mert neki fel kell szállnia, csõri gyereken meg 10kg-os tatyó+tornacucc mindez 30 kilóval. Na akkor gondoltam olyat, hogy vissza 2, fel a járdára vénasszony kilapít és még rá is tolattam volna...
Nos, ezekbõl a szemét öregekbõl nekem is elegem van. Vissza is ütöttem már, elvégre ha nekemtámad a hülyéje, magára vessen.
Az öregek tiszteljék a fiatalokat és a középkorúakat, mert a kor nem érdem, csak egy állapot!
És aki egésznap ráér, mert nyugdíjas, az NE utazzon a reggeli csúcs idején, amikor mindenki iskolába, munkába utazik, mert így sem férünk el.
Hmm nekem eddig 2 ilyen alkalom volt :)
1. Edzésrõl jövünk hazafele, ülök a buszon. Felszáll 1 mami és egy papi, tényleg látszott rajtuk hogy nagyon öregek :S. Felállok hogy átadjam a helyem, erre lazán elporoszkálnak mellettem és egy 30as nõ beül a helyemre :D:D.
2. Az a dúrva hogy õ nem is öreg volt :D. Tömve a busz, közel az ajtóhoz állok, elõttem jópáran. Jön a megálló tömeg elkezd helyezkedni. Kinyílik az ajtó erre az elõttem lévõ emberkék nem szálltak le hogy a többiek leszálljanak, és egy kb 20 éves srác elkezdett szidni hogy én milyen g*ci vagyok hogy nem szállok le :D Nem szóltam semmit, aki hülye az így járt :).
Hétvégén az épülõ M0-s melletti egyik körforgalomban majdnem meghaltunk, mert egy papi, és egy mami a tömegközlekedés helyett az autót választotta A-ból B-be való eljutáshoz. Megyünk nyugodtan az úton, erre megjelenik a forgalommal szemben hajtó idõs pár az egyes Swifttel...hát inkább szidjanak engem a BKV-n, vagy a Volán buszokon, de már ne jöjjenek ki a forgalomba szegény szerencsétlenek. Az õ idejükben körforgalom nem is nagyon volt a Clark Ádám térit leszámítva.
ték
Ez csak azért volt,mert már kapásból tudta hogy le anyázzák!
hallotam valakitõl hogy este 1 tök üres buszon ült, és ráadásul 1ik legnagyobbon fajtán, felszállt 1 nyugdíjas, odamegy a gyerekhez és elkéri a helyét, mire a gyerek mondta hogy teljesen üres az egész busz, minek adjam át? utána a nyanya elkezdte a nyomni a szövegét, utána a buszvezetõ meg a gyereket küldte le
3-as metró, felszállok a.. asszem Deákon.... Eggyel késõbb felszáll egy idõs néni, gondoltam magamban, úgysincs nálam semmi súly, átadom neki a hely.
Hát még össze sem hangolódtak az izmok a lábamban, a nénike célba vett egy tágas üres helyet a kocsi távolabbi részében , a következõ ajtóhoz közel és pilanatok alatt odasprintelt, leült.... ...és a következõ megállóban leszállt, de ott, ahol fel is szállt, pedig az messzebb volt. :)
Ja és meg sem szólalt, senkit nem akart sehonnan kitúrni, szolid kisöreg volt.
Na, hát vannak ilyenek is :) Mindenkinek ilyen élményeket kívánok.
Látom faszagány stílusod miatt vannak a büntetõpontjaid is... megnézném még öreghercost gépenéd le...-.-
Mit szoljak en akit ezmiatt megutottek.Ulok en a buszban erre bejon egy aszony aki nem volt tobb mint 42-es kozeledik felem es azt mondja hogy keljek fol neki.Erre en nem kellek fol es jon az utes a hatamba egy debil fiatal embertol mer nem kellek fol.Hat aljon meg a menet ok se kellnek fel anyamnak, mert keljek fel egy nyanyanak aki csak egy alomast megy max.2 mer hogy nem kepes egy egeseges setara.
Ezt én is észrevettem, sokan egyszerûen nagyívben lesz.rják a másikak, csak ott nézik, hogy kínlódik az anyuka, de utána nem nyúlna a kocsinak.
Monduk arra nagyon háklis vagyok, amikor egyesek a fullra megtelt 7.00-ás buszra próbálják bepaszírozni a babakocsit két megálló erejéig...
Az egyik bokszmeccsen kiütik a 4. menetben az egyik félt. A bíró rászámol, mire egy idõs nõ kiugrik az elsõ sorból: - Ismerem a buszról, nem fog felállni!
: D
én aztán tudom, hidd el kiskoromban volt, aztán kinõttem, de a görkorcsolya visszahozta
nem kell ez ide itt a mammerek, papperek vicces dolgairól van szó, de ettõl még nem nézzük le õket nnem kell õket védeni másrészrõl az ember saját nyomorán is tud nevetni, szal miért nevehthetne más reumáján, ha mondjuk õ is tudja mi az
Megszokott dolog nálam, hogy ilyenkor minél hangosabban egy nyájas-nyálas-gúnyos teljes fogazattal elõadott mosollyal integrált "SZÍVESEN!"-t lökök oda neki. Az esetek 90%-ban visszabüfiz egy "Kösz"-t, bár van úgy, hogy azt sem.
A múltkor a buszon melóztam a melódiák jóvoltából utasszámlálásban vettem részt. Mikor felkészítettek minket a melóra azt mondták ne adjuk át a helyünket senkinek és hogy üljünk az ajtó mögé. Szóval én így tettem, a 2. kör után felszált egy középkorú hölgy. Nos annál idegesítõbb embert szerinem senki nem hallot, mivel õ mindenbe bele kötött ami csak a busszal kapcsolatos volt. Ott ált majdnem melettem és jó hangosan mondta a többi utasnak (hozzáteszem senkit se érdekelt) hogy a fiatalok nem tudják átadni a helyet, meghogy õ tizen akárhány ezert ft-os bérlettel utazik és hogy neki kellene az üllõhely. Aztán már különösen rám koncentrálódott a sértegetése hogy én ûlök és írosgálok meg miért pakolok a másik ûllésre (hozzáteszem muszály voltam a másik ûllésre pakolni). Aztán jött a java! Miért számolgassuk az utasokat, merthogy a DKV úgyis tudja melyík buszon mennyien utaznak meghogy úgyis beszüntetik a járatot stb. Persze pont emiatt számoltunk hogy a DKV tudja hogy mennyien szállnak le és fel. Aztán már nem bírtam hallgatni az ölembe vettem a a cuccomat (elég nehéz volt így írni) a hölgy persze egybõl odavetette magát, de a legviccesebb hogy flegma pofával és felemelt orral :D Szívesen orrbavágtam volna azt elhihetitek :) A nap végére mikor 9 kört mentünk már elegem volt az emberekbõl! De tudnék még mesélni mivel azon a napon rengeteg dolog történt a buszon elvégre vagy 8 órát ültem a buszon :D
Na errõl csak annyit, hogy pár hete fel akart szállni a buszra egy nõ babakocsival.Ott volt vele egy tizenéves kölyök akivel-miközben én rángattam fel a babakocsit-vidáman adomázott.Ami nem is lett volna baj, de úgy látszik engem nem vett észre, és valószínûleg azt gondolta, hogy a kocsi valami misztikus erõ hatására került fel a buszra, mert én mintha ott sem lettem volna folyamatosan vihogva pofázott a kölyöknek és nem bírt magából egy köszönömöt sem kiköhögni.
Na a babakocsi is jó. Látom hogy egy nõ készül felszállni villamosra babakocsival cuccokkal. Megkérdezem hogy segítsek e? Erre úgy elhajtott hogy néztem nagyokat :(
Az én tapasztalataim ezzel a témával kapcsolatban viszonylag pozítívak.Nem mondom,hogy nem láttam ellenpéldát,de többségben voltak a kedves élmények.:)
Azért az öregeket is néha megtudom sajnálni,amikor a fél piacot felcipelik a buszra,aztán gurul az alma mindenfele,õk meg gyõznek futni utána.Meg az aranyos öreg bácsik bottal,akik már menni is alig tudnak,és az emberek csak bámulják,hogy mikor esik le a lépcsõrõl..:(
A másik oldala a dolognak: Azt bezzeg elvárják, hogy emelgessük a gyereket, de a "babaösszehozó" dugásra eszükbe sem jutott meghívni. Szép dolog, mondhatom.
Amin én sokszor fel vagyok háborodva, az az, hogy mennyire nem figyelünk a többi utasra. Nem azt mondom, hogy mindenkinek azon kellene gondolkoznia, hogy fú, miként tudnék segiteni embertársaimon.. nem. Sokkal inkább egy normális odafigyelést várnék el a többiektõl is. Például ha valaki babakocsival szeretne a buszra felszállni, senki az ég világon meg nem kérdezné a kismamát vagy akár apukát, hoyg segitsen-e. valahogy úgy tûnik nekem, hogy mindig én vagyok az, aki segit nekik felszállni. Lassan a BKV szerzõdtet. :) Mert még, ha egy srác is van a babakocsi mögött, az sem biztos, hogy fel tudja vinni a 30 kilós cuccot a buszra egyedül, ha még arra is figyel, hogy a gyerek közben ne boruljon ki a lépcsõre. Igenis kell nekik segitség. Ha meg nem, akkor mondják maguktól, de jól esik nekik az, ha bárki felajánlja a segitségét. Errõl mit gondoltok?
sztem meg rohattul mindegy h valaki öreg vagy nem. csak az a baj h a legtöbb öreg irigy a fiatalokra és nehogy már nekik jó legyen alapon megpróbál beszólni, meg cseszegeti õket. az ilyennek szoktam mondani h szépen kussolva várja ki azt a 10 percet az életébõl, ha már normálisan nem tud megszólalni. és mielõtt kérded, de, van nagyszülõm nekem is. és rohattul lecseszném õket ha 70 éves létükre nem tudnának viselkedni.
De a tisztelet azért néha legyen kölcsönös. Bár én snem szólok semmi rosszat, én tisztelem õket, és õk sem könek belém soha. De azért az már tényleg bunkóság, ha a korára rájátszva vár másoktól alázatot. Már amék ilyen... A kor nem érdem, hanem állapot.
melegben a tesco-ba mennek meg a plázákba mert ott van légkondi - tescoban nézi ka husokat a pllázában meg leülnek vhova és szidják a fiatalokat hogy milyen csúnyák
Nem, csak azért némi tisztelettel az idõsek felé nem árt lenni...még ha van pár bunkóbb is...dehát most miért nem lehet ezt lenyelni egy 70+ éves embertõl?
háát ez sem ígyvan mert akármilyen melegvan ök dolgoznak meg ezt amugyse gondoltam komolyan... amugymeg én vagyok ezentul a világ legnagyobb rohadékja mert baromságokat írok 1 forumba...
ja, azt kihagytam, hogy ha meleg van akkor nagyanyád nem sok vizet zavar, mert vagy feldobja a pacskert útközben, vagy otthonmarad rácuppanni a vízcsapra XD kivéve ha rendkívüli az idegrendszere és bírja a meleget, mert akkor halálhozó
vannak nekem is... már jó 70 fölött járnak és mégse jajgatnak hogy ígyfáj meg úgyfáj pedig még mostis müvelik a saját földjüket mert muszály... öket eddig egész életemben ismertem és sohasem panaszkodtak, jó persze mostmár kell nekik is segítség de mikor nem vagyunk ott szüleimmel akkor mindent maguknak kell megcsinálni... most az igaz hogy 1 ember sem ugyan olyan de most miért várnak el tölünk (a fiatalabb generációtól) mindent??? És most én nem csak a buszról beszélek.. Vannak kedvesek akik mindent megköszönnek és látszik hogy télleg betegek vagy nincsenek jól vagy tényleg rászorulnak azoknak szívesen segítek bármikor, de amelyik bunkó, megjátsza, még és még a szemembese néz ha kér valakit csak elvárja... na azt nagyon rühellem. Attól mert ö öreg meg tapasztaltabb meg nem tudom milyen kifogásavan.. elvárja tölem hogy tiszteljem, de tett érte valamit??? NEM és én tettem valamit amiért tisztelnie kéne engem?? NEM! akkormeg ne várja el tölem..
Áh! Én Félek tõlük! Nem tudom de valahogy engem mindig meg találnak és belém kötnek. Nem szeretnek az öreglányok, sõt! Ha buszozok, piacra megyek, tuti jön egy amelyik rám támad. Azt szeretem a legjobban amikor el is mondják: ezek a mai fiatalok...blabla.
és kimaradt az hogy ha meleg van akkor nem sok vizet zavarnak mert vagy feldobják a pacskert utközbe vagy otthonmaradnak rácuppanra a vízcsapra XD kivéve ha rendkívüli az idegrencere és bírja a meleget mert akkor halálhozóak
hááát általában jófejek is tudnak lenni csak a busz valahogy felébreszti bennük a helyvadászat szellemét és "mint egy hevesen áradó víz zuhatag kiszabadul szükös medréböööl.... KISZABADULLL KISZABADULLLLL!!!!" (by Jim Carrey)
tehát ha szárazföldön támadnak akkor falszeg buszoztak elötte ha meg vizes minden akkor meg az esö miatt mert elöjött a rejumájuk... XD
Két hétetl ezelõtt parkour-öztünk haverral fenn a városban, amikor jön egy öreg mamóca. Látja, hogy ott ugrálunk, szaltó meg minden, és elkezdi "Jajj fiaim, olyan ügyesek vagytok, sok sikert kívánok nektek az életben"... mi cask néztünk azt hittük, hogy le fog rúgdosni, vagy minimum beszól vmit...:D
Informatika és tudomány
I-Phonozó öreglány buszon-mikre nem tellik a kisnyugdíjból...
