na ez sem semmi:) mekkora egy állat volt ez is. és milyen érdekes szintén, hogy a természet már évmilliókkal ezelõtt megalkotta a mai függõhidak kezdetleges modelljét :)
A Diplodocus koponyája a pöcökszerû fogakkal:
Diplodocust fenyegetnek Allosaurusok:
Az Diplodocus sokáig a klasszikusan legnagyobb dinoszaurusz címet viselte, trónja azonban manapság meginogni látszik egy bizonyos Seismosaurus miatt. A legtöbb könyvben hossza 27 méternek van feltûntetve, pedig az az eddig talált legnagyobb példányé volt. De hát, hja, egy rekordernek mindig a legjobbat kell nyújtania. A diplodocus a késõi sauropodák jellegzetes formája, hosszú nyakával és farkával (amit nem a földön húzott), és oszlopszerû lábaival amelyek közül menet közben 3 minium a földön volt. Emiatt az állat igen lassan haladt. Ennek ellenére nem volt ellenfele, hiszen korának legnagyobb ragadozója az Allosaurus volt, akinek testmérete természetesen töredéke volt az óriásénak. Az állat feje hosszúkás volt, állkapcsai és fogai meglehetõsen egyszerû felépítésûek voltak. A táplálék teljes felõrléséhez nem is voltak elegendõek, ezért a diplodocus gyomorköveket (ún. gastrolitokat) nyelt, hogy gyomrában tovább darabolódjanak a táplálékok. Az állat testtartása sokáig hibásan volt modellezve a földön húzott farokkal. A modern paleontológusok hídmérnököket (!) hívtak segítségül a "szerkezet" megfejtésére. A végeredmény több mint érdekes. Megdöbbentõ mennyire hasonlít egy modern függõhídhoz. A diplodocusnak is voltak "feszítõ kábelei". Ez a gerince felett húzódott. A csigolyák felül egy mélyedéssel rendelkeztek ahol az ín futott. A képen ez pirosan van jelölve egy diplodocus csigolya keresztirányú metszetén: Az ín, amely a fejtõl egészen a farok végéig futott, megfeszülve tartotta fenn az egyensúlyt a farok és a nyak között. Így a diplodocus különösebb erõlködés nélkül tarthatta egész nap vízszintben a nyakát:
Azért arra is gondolj, hogy akik ezt "kitalálták" azok biztos jobban értenek az anatómiához mint mi és biztos figyelembe vették ezt, bár már írtam, hogy magyarázatot nem találtak rá. Asszem ez csak akkor fog kiderülni, ha újraklónozzák õket mint a Jurrasic Parkban :))))
Sajna nem végeztem paleontológus szakon, úgyhogy az én véleményem csak egy dolog, de szerintem nem lehetett hangképzõ, mert tömör, nem üreges. Biztos, hogy valami erõelnyelõ hatása volt, de én is kételkedem a "klasszikus" elméletben. Én arra tippelek, hogy "vívtak" ugyan vele, de nem úgy, hogy összefutottak, hanem, mint a szarvasok. Szembe álltak és elkezdték taszigálni egysmást. De mondom, ez csak az én véleményem...
én szivesen olvasom amit beirsz. ugyhogy nem hagyjuk eltünni a topicot:) egyébként tényleg érdekes ez a koponya felépítés. mi van ha éppen valami hangképzõ szerepe volt és nem lökhárító?:)
A koponya:
A Pachycephalosaurus (a továbbiakban Pachy) egy átlagos méretû hétköznapi testfelépítésû növényevõ dinoszaurusz volt. A különlegessége nem is ebbõl fakad. A feje búbján a koponya csontja akár 10 cm vastagra is kifejlõdött. A kutatókat nagyon meglepte ez a különleges "képzõdmény" és eleinte nem is tudtak mit kedzeni vele. A legkézenfekvõbb magyarázat az volt, hogy a Pachyk vívtak egymással. Fejüket leszegve rohantak egymásnak és koponyájuk félelmetes erõvel csattant össze a találkozáskor. Ez a magyarázat a mai napig fennáll, mégis a cáfoló jelek egyre csak gyûlnek. Azt még senki sem tudta kitalálni, hogy az álltok agya hogy viselhette el ezeket a hatalmas erõ-behatásokat agyrázkódás nélkül. A másik árulkodó jel, hogy a púp alatt vízszintes vonalban húzódik egy csont és szaru-kinövésekbõl álló sáv. Ez is inkáb valamiféle olyan képzõdményrõl árulkodik, amely a fosszilizáció alatt "eltûnik". Ez a rejtély még megoldásra vár.
A Pachy nem csak egy faj volt, hanem rendje, a Pachycephaloidák, legnagyobb képviselõje. A rend összes fajánál megtalálható a "púp" és szaru-sáv.
Szintén a legkülönlegesebb dinoszaurusz címre pályázhatna a Pachycephalosaurus:
Akkor folytatom, hátha vannak még csodák
Én kb. 1 héten át nyomtam be a dinókat és mindenki cseszett rá...
No de mindegy. Ez a cikk nevetséges! Tele van hibákkal
Nem csupán az ásatások szolgálnak új felfedezésekkel, hanem a múzeumok raktárai is, ezt bizonyítja a New York-i Természettörténeti Múzeum alagsorában talált két méter magas kétlábú, csõrös archoszaurusz. A 210 millió éves õskövületet még az 1940-es évek második felében ásta ki egy múzeumi csapat az új-mexikói Ghost Ranch Bányában, ami számos, a triász korban élt Coelophysis, kis húsevõ dinoszaurusz nyughelyéül szolgál. Mivel a paleontológusok úgy vélték, hogy a Coelophysis volt az egyetlen gerinces fosszília a bányában, így a krokodilõs közel 60 évig elfeledve pihent egy kõtábla társaságában a raktár mélyén.
A kövületeket tartalmazó zsákot a múzeum kurátora, Mark Norell és egy kutató, Sterling Nesbitt nyitotta fel 2005-ben, újabb Coelophysis maradványok reményében. Meglepetésükre egy struccszerû dínóra, az ornithomimidre hasonlító kövületet találtak. Ez a faj - amit sokan a Jurassic Park címû filmbõl ismerhettek meg - azonban 80 millió évvel késõbb élt, azaz nagyon úgy tûnik, hogy sikerült kétszer is kifejlõdnie.
A The Royal Society szaklapban megjelent cikk szerint a lénynek nagy szemei, csõre és hosszú farka volt. Fogai nem voltak, farkát kinyújtva két lábon járt. Valamikor a triász végén, az elsõ dinoszauruszokkal egy idõben élte napjait. Azt nem lehet pontosan megállapítani, mivel táplálkozhatott, hiszen csõrével alapvetõen bármit elfogyaszthatott. Bár koponyája szinte teljesen azonos a strucc-dinoszauruszokéval, bokája és szemüregei megegyeznek a krokodilfélék jellemvonásaival, melyekhez a mai krokodilok és aligátorok is tartoznak. Az új állat az Effigia okeeffeae nevet kapta a latin "szellem" szóból, ami arra a tényre utal, hogy ilyen sokáig láthatatlan tudott maradni a tudomány számára, valamint egy, az ásatás közelében élõ mûvész, Georgia O'Keeffe tiszteletére. Norell szerint nem ritka dolog, hogy értékes felfedezéseket rejtenek a múzeumi raktárak. Sokszor a kutatók nem ismerik fel mit is találtak valójában, illetve mire a tárolókból az anyag eljut az elemzésig, addig akár évek is eltelhetnek.
Az Iguanodon (Leguángyík-szerû) az legismertebb dinoszauruszok egyike. Az "elsõ dinoszaurusz" jelzõt azért érdemelte ki, mert Gideon Mantel és felesége eme dinoszaurusz leltét "fedezte fel" elõszõr az 1840-es években. Persze, biztos, hogy régebben is elõfordult már, hogy dinó leletekre bukkantak, mégis ez a felfedezés indította el a dinoszauruszok tudományos tanulmányozását. A Mantel házaspár elvitte a leleteket egy angol egyetemi tanárhoz, Richard Owenhez. A tudós hosszas munka után rakta össze a hiányos "puzzle"-bõl az állat csontvázát és erre jutott: Látható, hogy az állatnak "tülköt" adtak, ám ez valójában a "hüvelykujja" volt. A képen látható rekonstrukció az akkori média felkapása volt, hiszen ilyen kis Iguanodon szobrocskákat árultak. Természetesen ma már tudjuk, hogy az állat nem így nézett ki. Ám az alkat sokáig így "maradt". Ez örökítette meg Waterhouse Hawkins, korabeli szobrász, kinek két szobra ma is ott áll a londoni kristály palota kertjében: Egyik készülõ szobrában tartották meg az ún. dinoszaurusz-estet, ahol a legelismertebb szaktekintáélyeket verbuválta össze Owen és ahol megszületett Owen javaslatára a DINOSZAURUSZ (rettentõ gyík) elnevezés.
1873-ban a Belgiumban, Bernissart bányájában 23 szinte teljesen ép csontvázat ástak ki, melyek preparálása egészen a 20. század második feléig elnyúlt. A leletek végképp eltörölték az egykori "tülkös gyík" formát, amely már addig is vitatott volt. A csontvázakat a korabeli nézetnek megfelelõen felegyenesített két lábon járó testtartásban állították fel és a világ sok részén megtalálhatóak, mint pl.: Londonban, Brüsszelben, New Yorkban... Ma már tudjuk, hogy az Iguanodonnnak volt egy másik fajtája, a kissé kisebb és gyengébb felépítésû Iguanodon atherfieldensis. Ezek a leletek is óriási jelentõséggel bírtak, hisz ezek segítették elõ a felismerést, hogy a dinoszauruszok nem felegyenesedve jártak, ahogy azt addig hitték, hanem a testük vízszintben egyensúlyra törekedett a hátsó lábukon járva. Az Iguanodon ráadásul mellsõ kép lábát is használta járásra és futásra is. Az Iguanodon az alsó kréta legáltalánosabb növényevõ dinoszaurusza volt. Rendkívül elterjedt volt az föld minden részén. Az elsõ Hadrosauriaként tartják számon.
A Tyrannosaurus talán a leghíresebb dinoszaurusz. Idestova ma már három fajt sorolnak ide: 1. a legismertebb és legnagyobb Tyrannosaurus Rexet mely Észak-Amerika területén élt 2. a Tarbosaurus Bataart mely Ázsiában volt honos és 3. a Nanotyrannust mely a legkisebb és Dél Amerikában találták meg. Az alábbiakban az elsõrõl lesz szó. Hatalmas méretével, félelmetes kinézetével és klasszikusan a föld valaha élt legnagyobb ragadozója címével érdemelte ki eme nemes titulust. Kevesen tudják, hogy nemcsak a legnagyobb volt, hanem a legjobban szagló dinoszaurusz. Ez is alátámasztja az újabban fény derülõ dögevõ mivoltát. Sok sok ember T.Rex képét dönti romba ez az elmélet, ami ugyan a legkorszerûbb, mégis a legvalószínûbb, hogy ezt vadászás mellett tette. A vadászat mellet szól mindenképp gyors "futása", melyre lábnyomai a bizonyítékok. Ezekbõl derült ki, hogy a Tyrannosaurus egy lépéssel majdnem 4(!) métert tett meg! Ez kb. 60-70 km/h-s sebességet jelent, melyet minden bizonnyal az állat tartósabban is tudott tartani. Hatalmas húsdarabokat tudott egy harapással leszakítani áldozatairól, és ekkor 19 cm hosszú tépõfogai gyakran mélyedtek bele a csontokba, amit sok megtalált csontváz õriz. A Tyrannosaurus kicsiny "kezei" sokáig rejtélyt jelentettek a paleontológusoknak. Több elmélet volt rá, hogy mire használhatta, mint pl.: a zsákmány megragadása, párzás közbeni szerep, felkelés, stb. Mára fény derült a "titokra". A két lábon járó dinoszauruszok helyes testtartásának felfedezése segítette elõ a felismerést. A testtartás lényege, hogy a lábak középen megtartják a testet, és a nehéz farok egyensúlyozza a fej és a test elülsõ részét. A Tyrannosaurus feje hatalmas, még gigantikus testéhez képest is. De ennek ellenére a természet megtartotta az egyensúlyt. A T.Rex fejének növekedésével arányban a "kezei" folyamatosan elcsökevényesedtek. Ez persze nem zárja ki a korábbi elméletek egyikét-másikát, de mindenképp ez az oka, hogy ennyire redukálódottak a végtagok.
Na akkor ma legyen a Tyrannosaurus Rex, a zsarnokzsíkok királya!
pár jó oldal. csemegézzetek:) az utolsónál videók is vannak
Burian Brachiosaurusa:
A Brachiosaurus a föld valaha élt legmagasabb állata volt 12-14 méteres magasságával. Emellet a súlyát 100 tonnára becsülik, és ezzel a legnehezebb jelzõt is kiérdemli. A nyaka több mint 8 méteres, ám ebben a versenyben csak a második helyre szorul a Mamencsisaurus mögött. A végtagjai szokatlanok a többi sauropodához képest. Neki a mellsõ, nem a hátsó lábai voltak hosszabbak. Ennek, és hosszú nyakának, köszönhetõen õ tudta lelegelni a legmagasabban lévõ lombokat és így nem akadt versenytársa. Egy ilyen kolosszusnak, mint organizmusnak, a mûködését sokáig nem tudták a tudósok értelmezni. A korai elképzelések szerint az õshüllõ a víz alatt élt (a feje búbján elhelyezkedõ orrnyílások alapján) és így testsúly nagymértékben csökkkent. Az lélegzése azonban 10 méteres mélységben lehetetlen lenne, így csakhamar kiderült, hogy ez az elmélet hibás. Ezt az állapotot ábrázolja Burian festménye az állatról. Ma már tudjuk, hogy teljes mértékben szárazföldi állat volt és ennek ellenére is nagy csapatokban vándorolt. Az élelem megemésztésének könnyítésére gastrolitokat, ún. zúzóköveket nyelv és így a táplálék a gyomrában hamarabb felaprítódott. A Brachiosaurus egyszerre csak az egyik lábát emelte fel haladás közben (csakúgy mint a többi sauropoda), így viszont igen lassan haladt. A kifejledt példányoknak méretük mivoltából ez lényegtelen volt, hisz nem akadt ellenségük.
A Protoceratops az a dinoszaurusz amit a kissrácok szívesen tartanának otthon, hisz mérete megegyezett egy átlagos kutyáéval. A faj nevezetessége, hogy az õ tojásai voltak az elsõ dinoszaurusztojások amiket találtak. Egy 1937-es amerikai expedíció büszkéledhet ezzel. A Protoceratops ceratopsidák korai képviselõje, ennek a családnak a legútolsó és legnagyobb tagja a Triceratops. A Protoceratops a Góbiban élt és a legfõbb zsákmánya volt a Velociraptoroknak. Ezt egy rendkívüli lelet erõsíti meg. Egy õskori csata emléke elevenedik meg a híres összegabajodott Protoceratops és Velociraptor csontvázaiban. A kér állat hozzú ideig hempergett a porban, mígnem mindkettõ kimúlt. Ez a lelet bizonyította be egyébiránt, hogy a Velociraptor egyedül is vadászott, ha kisebb zsákmány volt a célpontja, hisz a jámbor Protoceratops aligha tudta volna (élete árán ugyan) megállítani a félelmetes gyilkost. A faj érdekessége még, hogy a csontozatban látványosan mutataja a nemet. A hímek koponyára sokkal zömökebb és vaskosabb volt, mint a nõstényeké.
:)))...egypk a filmbe is látni hogy nagyobb a rex,nem sokkal de méretesebb...meg az a száj...belefér kong feje:DDD....egypk kong majd megöli rexet:(....de wagy 20al fog küzdeni 1xe,kezén lábán rex fog lógni:DDD...a többit leráza,az 1iket meg majd amikor szemtöl szembe,mint a trailer-be is látható,azt öli meg,de durván.amit kicsit hülyeségnek tartok,mert ha akarná a rex fejét leharaphatná kongnak,na mind1.film:)
Informatika és tudomány
[IMG]
