Ha a ter aramlana ,akkor valoszinubb hogy lasabban. Ezt a legbiztosabban ugy lehetne megmerni, ha egy nagy tomeget hirtelen energiava alakitanank. De az meg odebb lesz XD
" hogy a tapasztalat szerint a Bell-egyenlõtlenség statisztikusan szignifikáns módon sérül. A következtetés egyértelmû: mivel a Bell-egyenlõtlenség levezetéséhez semmi más nem szükséges azon kívül, hogy a házaspárok legyenek osztályozhatók a "realitás azon elemei" alapján, amiket hordoznak, ezért az egyenlõtlenség sérülésébõl az következik, hogy ilyen osztályozás nem lehetséges. Egyszerûbben szólva: a teljes korreláció anélkül valósul meg a házasfelekben, hogy az ehhez feltételenül szükségesnek látszó információ tárolva lenne bennük. Ebben áll a paradoxon."
Mivel serul a Bell-egyenlotlenseg, emiatt LEHET hogy serul a lokalitas.
A teleportációról olvastam több cikket is, érdekes, de még mindig "sok nekem: "hogy tetszõlegesen távoli események között szoros korreláció létezhet információ áramlás nélkül is"
kérdés: Ha a lokalitás sérül, akkor miért nem lehet levezetnia a Bell egyenlõtlenséget(tudom, nagy hülyeséget kérdezek, de mégis)
A lokalitás, realizmus,indukciós hipotézis , közül akkor lényegében a lokalitáson kívül az indukciós h. sérülhet ?
Ja az ytengely. Ilyen messzemeno kovetkeztetes egy szobol. X) Nem ilyen egyszeru, talan ne is ebbol indulj ki. Itt proton-antiproton atalakulasat mutatjak be kaon-antikaon parokka. Ezt irja le a keplet.
"Felmerül a kérdés, hogy ha az elemi részecskék között létezhet ez a "nem lokális kapcsolat", akkor ez talán felléphet makro méretû tárgyak között is, sõt létezhet rejtett kölcsönhatási hálózat az univerzum összes objektuma között, beleértve az emberi tudatot is, amely ugyancsak része az univerzumnak."
Ugye van egy ritkan elofordulo helyzetben fellepo nemtiztazott kerdes, es akkor valaki fogja magat, es kivetiti az egesz univerzumra, sot a tudatra.
Ujra eltulzott altalanositas. Az EPR parok kulonleges es ritka helyezetekben jonnek letre. Altalaban NINCS kapcsolat ket kvantumobjektum kozott.
"hogy ha az egyik fotont befolyásolják, hasonló változás a másik fotonnál is fellép." Ez ferdites...egyszeruen nem igaz. Megpedig azert, mert VELETLESZERUEN dol el milyen lesz a mereskor a foton tulajdonsaga. De ha elkapjuk a parjat, akkor annak MINDIG ellentetes lesz a tulajdonsaga.
Kerdezed a cikk kamu. Nos rengeteg allitas szerepel ebben a cikkben, ami tobbsege igaz. Hogy lehet ennyi allitasra csak igy rakerdezni, hogy akkor ez kamu?
A cernbe ilyesmit nem allitanak, amit a cikkben. ott egyertelmu kepletet adnak meg, ami igaz. cern
Nezd akitol a cikket idezted gepeszmernok. En sem vagyok fizikus, nem kell hogy elhidd amit mondok.
De tudom hogy eddig senkinek sem sikerult olyan kiserleti elrendezest talalni, amivel a fenysebesseg feletti informaciokuldest el lehetett volna erni. Ez pedig arra utal, hogy valami masrol van szo.
Az élet kialakulása
Megdöbbentõ, hogy milyen vakságban botorkálnak az élet kialakulásának kutatásában a tu-dósok. Teljesen természetesnek tekintik, hogy csakis a tapasztalat lehet az irányadó (ez még olyan, állítólag egzakt tudományban is így van, mint pl. a részecskefizika), mintha soha nem is állították vol-na, hogy létezik egy materialista elméletük. Pedig, ha lenne elméletük, az attól lehetne elmélet, hogy megmondaná, hol és hogyan kell keresni az élet elméletét – és minden újabb tény vagy igazolná, vagy cáfolná az eddigi elméletet. Egyikrõl sincs szó. Valójában tartják magukat valamihez, csak ez nem a materializmus, hanem az empirizmus, ami a tapasztalat elsõdlegessége. Ez éppen nem a kuta-tás elõrejelzéseinek átgondolásában mutatkozik, mert ez az átgondolás egyre felszínesebb, egyre se-kélyesebb, hanem a kutatási fedezet elõteremtésekor, amely pedig egyre nagyobb figyelmet és szak-értelmet igényel. Greter Schueller a „New Scientist” 1998. szeptemberi számában arról a csodálko-zásról számol be, ami a csillagászokat eltöltötte, amikor a NASA földi laboratóriumában a csillagközi ûr fizikai viszonyait utánozva váratlanul az élet kulcs-elemeinek számító molekulákra bukkantak, sõt, sejtszerû buborékokat is találtak. A csillagközi térség vákuumában, az abszolút nulla fok közelében az atomok hõmozgása is leáll. Ebben az üres, hideg térségben azonban itt-ott rendkívül ritka és hideg anyagfelhõk találhatók, amelyek parányi gázgömbök és porszemcsék rendkívül ritkán elszórt, ködsze-rû anyagából állnak. Ezek a csillagközi felhõk olyan óriási kiterjedésûek lehetnek, hogy anyaguk rend-kívüli ritkasága ellenére is képesek elnyelni a rajtuk áthaladó fényt. Az utóbbi évtizedekben gyorsan fejlõdõ rádió- és infravörös csillagászat megmutatta, hogy ezekben a csillagközi felhõkben bonyolult szerves molekulák találhatók. Fred Hoyle és munkatársa, N. C. Wickramasinghe 1974-ben rájöttek, hogy a 8-12 mikrométeres infravörös sugárzás színképe aromás szerves anyagok színképének felel meg! Általános megítélés szerint a csillagközi anyag jelentõs mértékben tartalmaz szilíciumtartalmú vegyületeket, szilikátokat. Rájöttek, hogy a kovamoszatok, amelyek szintén szilikátnak számítanak, adják a legjobb egyezést a csillagközi anyag elnyelési tulajdonságaival. A kovamoszatok az algafélék családjába tartoznak, 65 millió éve jelentek meg a Földön. Kimutatatták, hogy a közeli Taurus-köd anyaga, amelyben jelenleg is erõs a csillagképzõdés folyamata, a vízjégnél tízszer több szerves anyagot tartalmaz. A GC-IR57 infravörös forrás színképe a Galaxis központjából pedig az Escheria Coli, az élesztõbaktérium anyagának színképével egyezik meg. Összességében, a csillagközi szén 30%-a és szilícium 70%-a szerves anyaghoz kötött (Wickramasinghe, Hoyle, 1988). A NASA Ames Kutatólaboratóriumában, Kaliforniában Lou Allamandola és munkatársai a csil-lagközi ûr szélsõséges viszonyait hozták létre laboratóriumukban. Eközben olyan bizonyítékokat fe-deztek fel, amelyek arra utalnak, hogy az élet nem úgy keletkezett a Földön, ahogy eddig gondolták: meleg iszapból (úgy látszik, eddig terjedt a materializmus hatóköre), hanem ettõl eltérõ körülmények között, a tér jeges mélységeinek porszemcséin. Azt már régóta gyanították, hogy az üstökösök tették lakhatóvá a Földet azzal, hogy vizet és a légköri gázokat ideszállították, sõt, az élet kémiai építõkoc-káinak egyike-másika is az üstökösökbõl eredhet. De a NASA Ames kutatólaboratóriumának mostani eredményei ennél sokkal messzebb mutatnak. Amikor elõállították az ûr nyers viszonyait a laboratóri-umban, olyan megdöbbentõen összetett szerves vegyületeket találtak, amelyek nem pusztán a földi élet számára is létfontosságúak, hanem egyenesen sejtszerû képzõdményeket, amelyeket a földi élet legkorábbi képzõdményeinek készíthették elõ a talajt. Ugyanezekben a csillagközi felhõkben keletkeznek a csillagok és a bolygók is. Amikor sûrû-ségük eléri a 10 000 atom/cm3-es értéket (ennél a földi levegõ 25 000 trilliószor sûrûbb!), a felhõ egyes csomói olyan gravitációs vonzóerõt képesek kifejteni, ami a csillagok és bolygók megjelenésére vezet. Ilyen sûrûségnél a metán-, szén-monoxid-, vízgõz- és ammóniamolekulák összeütközése pormagocskák keletkezéséhez vezet. Ahogy a forró levesbõl elpárolgó vízgõz molekulái egy hideg téli este a konyha ablakán jégvirágokká válnak, a hideg szemcsékhez ragadó gázmolekulák jeges burkot hoznak létre a porszemcséken. A gázmolekulák kölcsönhatásainak vizsgálatára a laboratóriumban 10 Kelvin-fokos hõmérsékletet hoztak létre (azaz -263 Celsius-fokot!). A pormagot a laboratóriumban alumínium vagy cézium-jodid lemez helyettesíti. Ahogy a gázmolekulák felhalmozódnak, vékony jég-réted képzõdik a fémlemezen. A csillagközi felhõkhöz hasonlóan a laboratóriumban is erõs ultraibolya sugárzásnak teszik ki a gázmolekulákat. Ezek a nagyenergiájú fény-részecskék széttörik a molekulák kémiai kötéseit, és olyan, kémiailag erõsen aktív gyököket hoznak létre, mint az OH és a NH2 a fém-lemez ideális kényszert jelent az aktív gyökök szokatlan összekapcsolódására. A gázmolekulák sza-bad állapotban soha nem kapcsolódnak össze úgy, ahogy a fémlemezen, ahol szomszédjuk aktív gyökével lépnek reakcióba. Az eredmény: komplex szerves anyagok pazarló bõsége – írja a kísérleti beszámoló. A beszámoló tudományos értékének elemzéséhez érdemes meggondolni, hogy ha a csillag-közi anyag kémiai összetétele megegyezik az Univerzum átlagos elemgyakoriságával, akkor abban 1 000 000 atom közül 930 000 hidrogénatom, 60 000 héliumatom, 2 000 nitrogénatom, 270 szénatom, 370 oxigénatom, 25 szilíciumatom. A laboratóriumban nem ilyen összetételû anyagot vizsgáltak, ha-nem vízgõz, (H2O), szénmonoxid (CO) és ammónia (NH4) álló vegyülékét. Vajon hogyan jön létre ily módon olyan bonyolult szilikon-vegyület, mint például a kovamoszat? Pusztán azáltal, hogy a szilíci-um-atomokat tartalmazó molekulák egymás mellé kerülnek? És az élesztõgomba? Meg kell mondjam, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen. Nem lehet észrevétlenül hagyni, vagy természetesnek tételezni fel éppen a megmagyarázandó rejtélyt: hogyan jön létre élettelen anyagból az élethez fontos, az élõlé-nyekkel rokon „vegyület”? Ha megdöbbentõen összetett szerves vegyületeket találtak, miért nem pró-báltak világos választ adni arra, hogyan jöhettek ezek létre? Ha a NASA Ames kutatócsoportja nem is talált kovamoszatot, de talált alkoholokat, ketont, aldehidet, alkánt, hexametilén-tetramint (HMT) óri-ásmolekulát és más szerves anyagokat, egyeseknél 40 szénkötéssel. Az óriás HMT molekulákhoz vi-zet adva aminosavak is létrejöttek. A laboratórium ûrkamráját több héten át járatva lipideket is találtak, olyan fehérjeszerû képzõdményeket, amelyek a sejtmembránok fõ építõelemei. Ez pedig mindenkép-pen kényeges eredmény, mert a földi õslevest szimuláló elõzõ kísérletekben, amelyekben villámok csapódtak a kezdetleges összetételû szerves anyagból álló õslevesbe, találtak ugyan aminosavakat, az élet jellemzõ, rendkívül összetett molekuláit, de lipideket még sohasem. A lipidek jelentõsége abban áll, hogy általuk hozhatók létre azok a sejtfalak, amelyek elhatá-rolják az élõ anyagot a környezettõl, amelyek nélkül az élet számára fontos molekulák egyszerûen el-távoznának egymás közelébõl, különösen egy olyan vízzel elárasztott bolygón, mint a miénk. A lipidek létrehozása tehát feltétlen tudományos jelentõséggel bír. A kérdés csak az: miben áll ez a jelentõség? Aliondáék magyarázata szerint az ûr dermesztõ hidege lehetõvé teszi gázmolekulák kicsapódását a porszemcsék felszínére, s itt a közeli csillagok erõs ultraibolya sugárzása feltöri a molekulákon belüli kémiai kötéseket, s az aktív gyökök a szomszédos molekulákkal összekapcsolódva megdöbbentõen összetett szerves molekulákká alakulnak. John Cronin, az Arizona Egyetem õsbiotikus kémikusa sze-rint „nehéz elképzelni, hogy ezek a körülmények képesek lehetõvé tenni olyan vegyületek létrejöttét, amelyek a nukleinsavakhoz hasonló bonyolultságúak, amik képesek információt tartalmazni és repro-dukálni”. Igen, itt a bökkenõ. Tény, hogy Stanley Miller 1952-ben metán, ammónia, hidrogén és vízgõz elegyét elektromos kisüléseknek tette ki, és a fehérjékben található húsz aminosavból tízet képes volt elõállítani. Az 1964-es Harada-Fox kísérletben forró metán, ammónia és vízgõz elegyébõl a 950 fokos kvarchomokon átáramolva 12 fehérjealkotó aminosavat állítottak elõ. Más hasonló kísérletekkel együtt a 20 fehérjealkotó aminosavból 19-et sikerült elõállítani. Így pedig azt látjuk: a meleg iszapba csapó villám éppen úgy alkalmas aminosavak termelésére, mint a -263 fokos fémlemez jégrétegét megvilá-gító ultraibolya sugárzás. Annyi biztosnak látszik, hogy az Ames laboratórium kísérletében a szerves anyagok különös hatékonysággal jöttek létre. A kérdés csak annyi: milyen tényezõ idézte elõ ezt? Mert a molekulák puszta véletlenszerû egymásmellettisége a valószínûtlenség végsõ határán adhat csak lehetõséget megdöbbentõen összetett, információ raktározására, rendkívül összetettségû élõlé-nyek kódolására alkalmas információk létrehozására és reprodukálására alkalmas „vegyületek” elõállí-tására. A laboratóriumi kísérletekben figyelembe vett tényezõk az információ forrására a fémlemezen egymás mellé kerülõ molekulák sorrendje. Az abszolút nulla fokhoz közelítéskor nagy energiaingadozások lépnek fel, amelyeket kísérle-tileg is kimutattak (D. Voss. Science, 1998. október 9. 22. oldal). A nagy energiaingadozás azt jelenti, hogy a vákuum energiaingadozási, a vákuum nullponti rezgése erõsödik föl! A molekulák szervezõdé-sét a vákuum energiaingadozásai befolyásolhatják, esetleg irányíthatják is. Ha viszont a molekulák szervezõdése megdöbbentõen összetett, akkor a következtetés az, hogy a vákuum ingadozásai nem véletlenszerûek! Az élet keletkezésének tanulmányozása tehát a Világegyetem szervezõ erejének ta-nulmányozásaként fogható fel. Ez az összefüggés új látást, új távlatokat ad az ûrlaboratóriumok kuta-tómunkájához. De hogyan ismerhetõ meg ez a kozmikus szervezõ erõ? Az egyik irány, amiben döntésre lehet jutni, a spontán keletkezõ, jelentõs információtartalmú molekulák információtartalmának mérése az abszolút nulla foktól mért távolság függvényében. Ahogy távolodunk az abszolút nulla foktól, úgy csökken az energiaingadozások mértéke, és ha ezek az energiaingadozások szerepet játszanak a molekulaképzõdés irányításában, akkor az abszolút nulla foktól távolabb a szervezõ erõ hatékonysága alacsonyabb kell legyen. Ismeretes, hogy a kozmikus felhõk két osztálya létezik: az egyik a HI felhõké, amelyek hõmérséklete 10 K körüli, a másik a HII fel-hõké, amelyeké 100 K körüli. Ha az élet irányában történõ anyagszervezõdés hõmérsékletfüggõ, ak-kor a kétfajta hidrogénfelhõben el kell térjen a szerves anyagok relatív aránya. Ha az abszolút nulla fok közelében különösen erõs a szervesanyag-képzõdés, akkor az élet elsõ tartománya az abszolút nulla fok közelében található! És akkor külön rejtély, hogy ez a kozmikus életerõ miért tud ismét rend-kívül hatékonyan mûködni éppen a 0-10 K fok tartományban. Vajon a 0-100 ºC tartományban is meg-nõ a vákuum energiaingadozása? És van-e a két tartományon kívül olyan tartomány, ahol az élet kü-lönösen hatékonyan szervezõdik? Ha mérni tudjuk a vákuumingadozások energiaspektrumát, megfe-lelõ, az élet kialakulásához szükséges feltételek között, akkor, ha létezik ilyen, felfedezhetjük az élet harmadik formájának tartományát! Az élet elsõ tartománya: a 0-10 Kelvin fok közötti tartomány, a kozmikus csillafelhõk, a kovamoszatok, az élesztõgomba életjelenségeinek elsõ tartománya. Második tartomány a 273-373 Kelvin fok (0-100 ºC), a víz-, a szén- és a fehérjealapú földi élet tartománya. Hol a harmadik tartomány? Ha felnézünk az égre, láthatjuk a csillagok világát. „Élõ égitestek” tanulmá-nyomban bemutatom a csillagok élõ mivolta melletti érveimet. Ezek szerint az élet harmadik tartomá-nya a 10 000 – 100 000 000 Kelvin fokos tartomány lehet? Akárhogy is, úgy tûnik, már a téridõ alapszerkezetében jelen van az a hajlam, és ez kellõ vizsgálattal számszerûsíthetõ is, ami az élet rendkívül összetettségû molekuláinak kialakulása felé te-reli az atomok, molekulák szervezõdését. Ezzel pedig tudományos bizonyítékok döntik meg a materia-lizmus azon saroktételét, miszerint a spontán jelenségek fellépését és összekapcsolódását mindig a vakvéletlen irányítja!
Grandpierre Attila
VAgy mond el, hogy rosszul tudom, de akkor lökj kérlek linket. Elõre köszi.
Az EPR paroknal epp az az erthetetlen, hogy ha egyszer a jobb oldalinal is veletlenszeruen dol el a tulajdonsag, es a baloldalinal is, akkor hogyan lehet az, hogy ha egyszerre kapunk el egy part, akkor azoknak szoros kapcsolat van a tulajdonsagaik kozt. Ujra itt van az, hogy az egesz OLYAN, MINTHA informaciot cserelnenek. De nem igy kell nezni a dolgot. Van egy kiindulasi allapot, aminek adott egy erteke, mondjuk a spinre 0. Ekkor a ket szelso allapot csak olyan ertekeket vehet fel, ahol ezek osszege meg fog egyezni a kiindulasi ertekkel. Ilyen a -1 +1. A kvantummechanika azt mondja, hogy repules kozben nincs ilyen tulajdonsag. Tehat amig el nem nyelodik valamelyik, addig EGY a ketto. Hogy ez hogyan lehet,azt nem tudni. De ez semmivel sem kulonosebb annal, mint mikor egy elektron tobb resen atmegy. Csak latvanyosabb.
"Felmerül a kérdés, hogy ha az elemi részecskék között létezhet ez a "nem lokális kapcsolat", akkor ez talán felléphet makro méretû tárgyak között is, sõt létezhet rejtett kölcsönhatási hálózat az univerzum összes objektuma között, beleértve az emberi tudatot is, amely ugyancsak része az univerzumnak."
Ujra eltulzott altalanositas. Az EPR parok kulonleges es ritka helyezetekben jonnek letre. Altalaban NINCS kapcsolat ket kvantumobjektum kozott.
Az EPR paradoxon a kvantumfizika egyik legkülönösebb jelensége, amely kapcsolatba hozható az emberi tudat illetve psziché mûködésével is. Megkérdezhetnénk persze, hogy mi köze lehet az emberi pszichének, s ezen keresztül a pszichológiának a kvantumfizikához. A kérdés nem új. Ugyanezt a kérdést tette fel Carl Gustav Jung, még valamikor a világháború elõtt Wolfgang Paulinak, a késõbb Nobel-díjjal is kitüntetett kvantumfizikusnak. Beszélgetéseik és levelezésük eredménye egy közösen publikált könyv volt, amelyben a szerzõk a Jung által kidolgozott szinkronicitás elmélet és a kvantumelmélet kapcsolatát ismertetik.
A pszichológia és kvantumfizika kapcsolata ezután kikerült a tudósok érdeklõdési körébõl, és évtizedekig sem a fizikusok, sem a pszichológusok nem foglalkoztak ilyesmivel. Kvantumelméleti szempontból a szinkronicitás a nem lokális kapcsolatok kategóriájába sorolható. A nem lokális kapcsolatok legegyszerûbb változata az EPR paradoxon néven ismert jelenség. Bár a kvantumfizikával és pszichológiával kapcsolatos ilyen vonatkozású legfontosabb elméleti ismeretek nagyjából már az 1920-as évek óta ismeretesek, ám csak a legutóbbi idõben végeztek el sikeresen olyan kísérleteket, amelyek azt mutatják, hogy az elméletileg lehetséges, de a gyakorlatban lehetetlennek tartott jelenségek mégis csak létezhetnek. Maga az EPR megjelölés Einstein, Podolsky és Rosen neveinek kezdõbetûibõl áll. Az ezzel kapcsolatos cikket ugyanis 1935-ben publikálta a három tudós, annak illusztrálására, hogy a kvantumelmélet mennyire tökéletlen, hiszen az a józan ésszel ellentétes, képtelenül lehetetlen következtetésekhez vezethet. Az EPR paradoxon szerint, ha két elemi részecske, pl. foton vagy elektron egyszer kölcsönhatásba lép, s azután szétválnak az útjaik, akkor közöttük továbbra is fennmarad egyfajta láthatatlan kapcsolat, pl. a két elektron spinje mindig egymással ellentétes irányú lesz, vagy a két foton polarizációs állapota mindig azonos lesz stb. Ez az állítás azonban ellenkezik a relativitáselmélettel, amely szerint fénysebességnél gyorsabb hatás a természetben nem létezhet. Márpedig a két részecske közötti azonnali kölcsönhatás - ha létezik - nem tartja tiszteletben a fénysebességet mint határsebességet. Meggyõzõdni egy ilyen jelenség létezésérõl természetesen csak kísérleti úton lehetséges. Egy ilyen kísérlet elméleti lehetõségét John Bell, a Genfi CERN laboratórium munkatársa publikálta még 1964-ben. A technikai nehézségek miatt azonban a kísérletek gyakorlati megvalósítására csak az utóbbi években került sor. A kísérleteket az Innsbrucki Mûszaki Egyetemen elektronokkal, a Genfi Egyetemen fotonokkal végezték. A Nicolas Gizin kutató fizikus vezetésével végzett utóbbi kísérleteknél a Genfi tó alatt húzódó fénykábeleken 25 km távolságra küldtek el egymástól foton párokat és azt tapasztalták, hogy ha az egyik fotont befolyásolják, hasonló változás a másik fotonnál is fellép. A mérési bizonytalanság miatt azt ugyan nem lehetett megállapítani, hogy a kölcsönhatás vajon valóban "azonnali", de a többször megismételt psec 1 pontosságú mérések alapján az látszott igazolódni, hogy a kölcsönhatás sebessége legalább a fénysebesség 10 millió-szorosa! Az anyagi tárgyak között azok közvetlen érintkezése nélkül a távolból azonnal ható kölcsönhatás lehetõségét már több mint 300 évvel ezelõtt felvetette Sir Isaac Newton, amikor felfedezte a gravitáció jelenségét, és ennek alapján kidolgozta az égitestek mozgásának mechanikai törvényeit. Ezért a "túlzottan misztikus" elképzeléséért Newton sok bírálatot is kapott. Az 1800-as évek második felében dolgozta ki James Clerk Maxwell az elektrodinamika törvényeit és állapította meg, hogy a villamos és mágneses terek legfeljebb fénysebességgel terjedhetnek. Maxwell felismerése alapján alkotta meg azután Einstein a speciális relativitás elméletet és mondta ki, hogy a fénysebesség olyan határsebesség, amelyet semmiféle tárgy vagy hatás nem léphet túl. A kvantumelméletet Einstein kezdettõl gyanakvással fogadta. Lehet, hogy az aggodalma tényleg megalapozott volt, s - legalábbis az azonnali távolhatás kérdésében - mégiscsak Newtonnak volt igaza. Felmerül a kérdés, hogy ha az elemi részecskék között létezhet ez a "nem lokális kapcsolat", akkor ez talán felléphet makro méretû tárgyak között is, sõt létezhet rejtett kölcsönhatási hálózat az univerzum összes objektuma között, beleértve az emberi tudatot is, amely ugyancsak része az univerzumnak. Erre vonatkozó kísérletsorozatot publikáltak több mint 10 évvel ezelõtt Grinberg-Zylberbaum és szerzõtársai. A kísérlet tárgya EEG jelek átvitele emberi agyak között volt. E kísérletek úgy zajlottak, hogy két személyt két külön helyiségben leültettek meditálni, a fejükre EEG elektródokat helyeztek, és azt az utasítást adták nekik, hogy semmi mást ne tegyenek, csak a megfelelõ relaxációs állapot elérésekor koncentráljanak egymásra. Ezt követõen az egyik személy szeme elõtt bekapcsoltak egy meghatározott frekvenciával villogó LED fényforrást és regisztrálták, hogy az EEG jelben megjelenik a villogási frekvenciájú jelösszetevõ. Az a meglepõnek tûnõ eredmény adódott, hogy ilyenkor a másik szobában meditáló személy EEG regisztrátumában is - bár valamivel kisebb amplitúdóval - kimutatható volt ugyanez a frekvenciájú jelösszetevõ, habár az õ szeme elõtt nem villogott semmiféle fényforrás. Egy másik figyelemre méltó kölcsönhatási jelenséget az Egyesült Államokban mutattak ki, még valamikor az 1990-es év elején. Számítógépek segítségével véletlen számokat generáltak és a kísérleti személyeknek tippelniük kellett, hogy a következõ véletlen szám páros lesz vagy páratlan. Ezt a kísérletet egyetemistákkal végeztették, és automatikusan regisztrálták a több tízezer tippet és annak eredményét, valamint a tippelés idõpontját és a tippelõ személyt. Az elsõ eredmény teljesen negatívnak mutatkozott, ugyanis a tippek éppen 50%-a volt helyes és 50%-a téves. Ez megfelel a várható matematikai gyakoriságnak. Ami azonban ezután következett, az több volt mint meglepõ. A kísérleti személyekkel kitöltettek egy-egy kérdõívet, amelyen az a kérdés is szerepelt, hogy az illetõ hisz-e abban, hogy pszichikus elvárással befolyásolni lehet a számítógép mûködését. A válaszok itt is nagyjából 50-50% arányban oszlottak meg. Ezután szétválogatták a "hívõk" és a "hitetlenek" tippjeit. Az az eredmény adódott, hogy a "hívõk" tippjei kb. 56%-ban, míg a "hitetlenek" tippjei kb. 44%-ban bizonyultak helyesnek, s ez adta ki az összesített 50-50% eredményt. Más szóval: a "hívõk" azért drukkoltak, hogy a tipp jó legyen, míg a "hitetlenek" az ellendrukkerség attitûdjét alakították ki magukban, s ezzel mindkét csoport tudattalanul befolyásolta az eredményt. Ide kívánkozik még R. A. Wilson kvantumpszichológia elmélete is, amely szerint a test és tudat kölcsönhatása is a nem lokális kapcsolatok elve alapján mûködik, és ezzel magyarázható pl. egyes orvosilag menthetetlen betegek hit általi - csodának tekintett - gyógyulása is. Az emberi psziché és az anyag közötti kölcsönhatás egy másik megközelítése az anyagot alkotó részecskék kettõs természetével kapcsolatos. Ezen elméletek szerint a részecskék valószínûségi hulláma a tudattal való kapcsolat során összeomlik, s ezzel magyarázható a tudat hatása az anyagra. Az ilyen elméletek lényegének rövid összefoglalása megtalálható az eVilág 2005. áprilisi számában megjelent "Anyag és tudat" c. cikkemben is.
Héjjas István
Az Élõ Univerzum
Õsrobbanás
Tudjuk, hogy az univerzum tágul, és ez a tágulás idõben visszafelé követve egy robbanássze-rû folyamatra vezet. Az Õsrobbanás elmélete ezt a robbanást egészen a matematikai idealizációig, a nulla kiterjedésû pontig vezeti vissza, elismerve, hogy ott már a fizika törvényei nem érvényesek, ahogy nullával sem szabad osztani a matematika órán. Így az egész elmélet alapja a levegõben le-beg. De ha jobban megnézzük, akkor nemcsak az alapja, de összes fõbb lépése is valahogy a meg-foghatatlanságba menekül. Az összes keletkezési folyamat, a galaxisoké éppúgy, mint a csillagoké, a megfoghatatlan, észlelhetetlen sötétbe hátrál, ahol a Big Bang szerint összehúzódási folyamatok vezetnek a keletke-zésre. Érdekes, legalábbis figyelemre méltó, hogy bár ezek a „csillagbölcsõk” tényleg viszonylag hû-vösek, -200 °C körüli hõmérsékletûek, és mindig por-és gázfelhõbe ágyazottak, a bennük lezajló moz-gások, az infravörösben sugárzó objektumok mozgási sebességei egy-két nagyságrenddel nagyob-bak, mint amit az összehúzódási elméletek adnak, ráadásul minél fiatalabb a megfigyelt objektum, annál hevesebbek ezek a mozgások és az ezekkel összefüggõ tágulási jelenségek. Amíg a feltétele-zett összehúzódási folyamatoknak nyomát sem lelik mindmáig, az ellenkezõ irányú folyamat, az anyagkiáramlás, anyagkidobás, tágulás általános jelenségnek számít a galaxisok, a fiatal csillaghal-mazok, a csillagasszociációk, a fiatal és a protocsillagok születésekor. Az Õsrobbanás elméletében a galaxisok túlnyomórészt egykorúak. Amíg az univerzum korára a Big Bang elmélete 8-15 milliárd évet ad, a galaxisok 7-10-14 milliárd éve, az elsõ csillagok mintegy 5-8 milliárd éve keletkezhettek. Ezzel szemben problémát jelent, hogy például az M92 gömbhalmaz kora kb. 19 milliárd év, bizonyos RR Lyrae típusú csillagok kora nagyobb 17 milliárd évnél! A legöregebb ismert csillagok kora 16-19 milli-árd év, szemben a Big Bang ajánlotta 5-8 milliárd évvel. Ez az Õsrobbanás elméletének kor-paradoxona. Ráadásul egyre több rendkívül fiatal galaxist találnak az utóbbi idõben. Az Arp 220 és az NGC 6240 katalógusszámú galaxisok kora például kisebb egymilliárd évnél! Hol és hogyan keletkez-hetnek ma olyan óriás gázködök, amelyek egész galaxisokat szülhetnének? Hiszen tudjuk, hogy a csillagokhoz képes a galaxisok rendkívül sûrûn, szinte egymásmellettiséggel töltik ki a teret – a köztük lévõ távolság méretüknek csak tízszerese. A galaxisok közti tér anyagsûrûsége messze alacsonyabb annál, ami beindíthatna egy galaxiskeletkezést gravitációs instabilitással – és a felhalmozódó anyagot nyilván a szomszédos galaxisok vonzanák magukhoz, mielõtt a sûrûség elérhetné egyáltalán a szük-séges értéket. Ezért érvelnek a Big Bang hívõk úgy, hogy a fiatal galaxisok mind öregebb galaxisok összeütközésébõl keletkeznek. Ezt határozottan cáfolják G. Burbridge észlelései. Kimutatta ugyanis, hogy ezek a galaxisok nem tartalmaznak egymilliárd évnél öregebb csillagokat, nincsenek bennük „A” színképtípusnál késõbbiek. A galaxisok porát a most képzõdõ, nagy tömegû fiatal csillagok dobják ki magukból. Egyre szaporodnak a rendellenes vöröseltolódású objektumok is. Amíg a Big Bang keretében a galaxisok, a kvazárok vöröseltolódását a világegyetem egyenletes tágulása okozza, addig Arp és mások kimutatták, hogy kifejezetten gyakori jelenség, hogy egymással fizikai kapcsolatban álló (vagy fizikai kapcsolatban állónak látszó) objektumok, amelyek eszerint szomszédosak egymással, erõsen különbözõ vöröseltolódást mutatnak. Márpedig ha szomszédosak, nagyjából egyforma távolságban kell lenniük tõlünk, és akkor a vöröseltolódásuknak is egyezõ értékûnek kellene lenniük. Ráadásul az ilyen rendellenes csoportosulások rendszerint olyanok, amelyekben egy galaxis körül egyirányban sok, nagy tömegû anyagcsomó dobódott ki. Az NGC 2639 galaxis körül például nem kevesebb, mint tíz kvazár figyelhetõ meg, s legkülönfélébb vöröseltolódásokkal. Az is figyelemreméltó, hogy minél na-gyobb a galaxis vöröseltolódása, azaz minél távolabbi, annál közelebb látszanak hozzá a rendellenes vöröseltolódású kvazártársak. Az Õsrobbanás elméletének évtizedekig érdemi vetélytársa volt Fred Hoyle, Herman Bondi és Thomas Gold állandó állapot-elmélete. Ez abban foglalható durván össze, hogy az univerzum örök idõk óta létezik, egyfolytában tágul, és egyfolytában ugyanúgy néz ki. Hoyle-ék feltették, hogy az anyag folytonosan keletkezik egyenletesen a térben, épp olyan mértékben, hogy az anyagsûrûség a tágulás ellenére is állandó maradjon. Ez a kép egy folyó áramlásához hasonlítható; bár a víz moleku-lái nem maradnak egy helyben, jönnek helyükbe újak. A hatvanas évek közepétõl, a kozmikus háttérsugárzás felfedezésétõl kezdve ez az állandó állapot-elmélet háttérbe szorult. Úgy gondolták ugyanis a Big Bang hívõi, hogy a háttérsugár-zás és ennek hõmérsékleti sugárzás jellegû eloszlása azt bizonyítja, hogy az univerzum egésze vala-mikor kis térfogatban, nagy hõmérsékleten bocsátott ki fényt minden irányban egyformán, és az a fény hûlt le a tágulás során a ma megfigyelt 2.7 K hõmérsékletre. Nemrég azonban a legtekintélyesebb szakfolyóirat, az Astrophysical Journal az állandó állapot-elmélet egy korszerûbb változatát közölte, amely elismeri egy 10-15 milliárd évvel ezelõtti robbanás-sorozat lezajlását. Hoyle, Burbridge és Narlikar tanulmányukban a régi Hoyle-Bondi-Gold elméletet úgy módosították, hogy az anyag az örökkép létezõ, egyenletes tágulásban levõ univerzum közel periodikusan ismétlõdõ, viszonylagos összesûrûsödéseikor, az összesûrûsödõ anyagcsomók közvetlen szomszédságában, az erõs gravitá-ciós terek hatására keletkezik, mégpedig robbanásszerûen. Ezeket a robbanásos szakaszokat hosz-szabb, viszonylag kevesebb, kisebb robbanásokkal fémjelzett korszakok követik. Az anyag robbanás-szerû keletkezése hatására felgyorsul a világegyetem tágulása, ezzel a ritkulás, és ez lefékezi a rob-banásos anyagteremtést, amitõl lelassul a tágulás, viszonylagos, helyenkénti összehúzódás lép fel, ami kiváltja a robbanássorozatokat heves anyagtermeléssel és így tovább. A nyugodtabb szakaszok-ban is tovább folyik az anyag teremtése egy kaszkád-folyamatban, amiben a robbanásrepeszek rob-bannak tovább, egyre kisebbekké. A fizika összes alapegyenlete – így a klasszikus dinamika, a Schrödiger-egyenlet, a relativi-táselmélet dinamikai egyenletei és az általánosabb, skálainvariáns gravitáció (lásd késõbb) egyenletei – mind levezethetõk a legkisebb hatás elvébõl. Az Õsrobbanás elméleti modellje azonban ezt az elvet olyan mesterséges határfeltételekkel használja fel, amelyek csak egy pillanatban, egyszerre engedik meg részecskék keletkezését, az Õsrobbanás pillanatában. Hoyle azonban kimutatta, hogy a fizika leglényegesebb tulajdonsága épp a törvények egyetemessége, egyetemességének igénye, és a mes-terséges határfeltétellel a Big Bang-elmélet a tudományban precedens nélkül álló visszalépést jelent az egyetemességtõl a specializáltság felé. Tetszõleges határfeltételeket megengedve, viszont a ré-szecskék akkor keletkezhetnek, amikor ezt a legáltalánosabb fizikai törvények elõírják. Hoyle és Narlikar a relativitáselméletet is elegánsabb, átfogóbb, egyetemesebb elméletté fejlesztették, amely-nek egyenletei nem csak koordinátarendszertõl függetlenek – azaz magát a fizikai jelenséget ugyan-úgy írják le függetlenül attól, honnan nézzük – hanem a felhasznált mértékegységek is a téridõben pontról-pontra változhatnak egy függvény, a skálafüggvény szerint. A skálainvariancia pedig nélkülöz-hetetlen a Mach-elvet felhasználni akaró gravitációelmélet számára. A Mach-elv úgy született, hogy ki akarták mérni a Föld mozgását, forgását a newtoni abszolút térhez képest. Egy olyan inga, amelynek lengési síkja szabadon elfordulhat, éppen a Földnek az ab-szolút inerciarendszeréhez képesti forgásával ellentétesen fordul el (ez az úgynevezett Foucault-inga). A kísérletet végrehajtva, a múlt század végén azt a megdöbbentõ eredményt kapták, hogy a földi fizika inerciarendszere a távoli csillagokhoz kötött! Ezt fogalmazta meg Mach a róla elnevezett elvben úgy, hogy a testek tehetetlensége az univerzum többi tömegének tömegvonzásától függ. De akkor, ahogy a test elmozdul, megváltozik helyzete az univerzum tömegeihez képest, tehát tömege is változhat pályája során! Így a Mach-elv a csillagászatra alapozza a fizikát! Ahhoz, hogy ennek dacára a fizika törvényei változatlanok maradjanak, kell a skála-invariancia. És kimutatták, hogy amíg az elektromágnesesség Maxwell-egyenletei eleve skálainvariánsak, addig az általános relativitáselmélet nem az! Hoyle és Narlikar fejlesztették ki a gravitáció skálainvariáns elméletének matematikai leírását. A Mach-elv matematika következménye, hogy egy újonnan született égitest tehetetlen tömege nulla, mivel a gravitációs hatás is fénysebességgel terjed, és egy most született test még nem hat köl-csön a távolabbi tömegekkel, amiktõl a Mach-elv értelmében tehetetlen tömegét kapja. (Lásd. Fred Hoyle: Stonehange-tõl a modern kozmológiáig. Gyorsuló idõ, Budapest, 1978, 161. o.) de ahogy telik az idõ, egyre több, egyre távolibb szomszédja fejt ki rá gravitációs hatást, így tehetetlen tömege az idõvel egyre nõ, anélkül, hogy például részecskeszáma megváltozna! A lüktetve táguló örök világegyetem új elméletében az anyagkeletkezés Planck-részecskékbõl indul. A Planck-részecske tömege egy százezred gramm, azaz 5 milliárdszor milliárd proton, neutron stb. (barion) keletkezhet belõle. Mivel ez a Planck-részecske rendkívül instabil, ezért 10-43 másodperc alatt elbomlik egy kaszkádfolyamatban jóval könnyebb részecskékké, végül is protonokká, neutronok-ká, elektronokká, stb. a számítások szerint eközben hélium és egyéb elemek is keletkeznek, például berillium és bór, mégpedig a megfigyelttel Big Bang elméleténél sokkal jobb egyezésben. Az anyagke-letkezés csakis erõs gravitációs terekben mehet végbe, és az általános energiamegmaradási törvény szerint ezt erõs negatív nyomás is kíséri, azaz erõs taszító hatás lép fel az anyagkeletkezéskor. Ez vi-szont azt jelenti, hogy egy összehúzódó objektum sohasem érheti el a fekete lyuk állapotát, mert elõbb megindul gravitációs terében az anyagkeletkezés, az anyagkidobás, és az ekkor fellépõ negatív nyomás az anyag berobbanását megfordítja, szétrobbanássá alakítja. Hoyle megmutatta, hogy egy viszonylag stabil, erõs gravitációs terû objektumban az anyagki-dobás többé-kevésbé folytonos is lehet. Ha az erõs gravitációs terû, sûrû objektum forog is, mint álta-lában minden égitest, akkor az általános gravitációs egyenletek megoldása szerint az anyagbeáram-lás elõször a forgástengely döféspontjánál, azaz az északi és a déli póluson éri el a legerõsebb gravi-tációs tereket, így a heves anyagkidobás is a forgástengely mentén lép fel! És ez az az érthetetlen je-lenség, amit tényleg megfigyeltek sok esetben. A galaxisok ugyanis a jelek szerint elõszeretettel do-bálják ki a kvazár- és a galaxismagokat magukból, éppen a forgástengelyük mentén! Szemben egy földi gázgömbbel, amely egyre gyorsabban forogva, elõször egyenlítõjérõl dobálhat le anyagot, a kvazár-láncsorok a forgástengely mentén sorakoznak fel. Ezek a nulla tömeggel születõ objektumok tulajdonképpen téridõnkbe nyíló fehér lyukak, ahogy egyre inkább összenõ téridejük a miénkkel, úgy lesz egyre nagyobb tömegük a világegyetemünkben. A világegyetemünkben általánosan megfigyelt tágulásos, robbanásos jelenségek így tulajdonképpen arról tanúskodnak, hogy más világegyetemek egyre bõvülõ sokasága elõszeretettel nyílik be a miénkbe. Minden világegyetem a miénkbe nyílik?
Na akkor lökök egy Grandpierre Attila cikket:
Jaaa.. akkor mindent értek :) Nem is lábatlankodok tovább.
(Amúgy én nem is ismerem ezt az újságot, lehet, hogy kíváncsi lennék rá!)
Azt azért megkérdezném, hogy ez a topic mióta szól a 3. szemrõl?:) Szívesen elbeszélgetnék ugyanis olyanokkal akik tényleg látnak valami "mást" is. (És itt nem az alkoholos befolyásoltságra gondolok:)
Érdekes:
"Teljesen védtelenek vagyunk az alienek inváziója ellen" - jelentette ki a DSaily Mailnek Nick Pope, a brit védelmi minisztérium UFO-projektjének egykori vezetõje. Pope szerint a földönkívüliek bizonyosan léteznek, és bár ártalmatlannak tûnnek, támadásuk ellen semmilyen védelmi rendszere sincs a Földnek. Radioaktív ûrhajók
Nick Pope 1991-94 között volt az idõközben megszûnt UFO-projekt vezetõje. Szkeptikusként nevezték ki a projekt élére, de a titkosított katonai dokumentumok meggyõzték az alienek létezésérõl, írja a Daily Mail.
Pope a lapnak két esetet ismertetett, ami alapján hívõvé vált. 1993-ban egy nagy, háromszög-alakú repülõ tárgyat észleltek egy west-midlandsi katonai reptér felett. A szemtanúk javarészt rendõrök és katonák voltak, de több száz civil is látta a repülõ tárgyat. 1980-ban pedig a Királyi Légierõ suffolki bázisa mellett landolt egy holdjárószerû repülõ tárgy. Amikor a felderítõk megközelítették, a gép felszállt.
A gép nyomai a normális háttérsugárzásnál tízszer radioaktívabbak voltak. Ez volt az az értesülés, ami felkeltette Pope aggályait. Felderítõk
"Ha ezek a dolgok tényleg földönkívüli repülõszerkezetek, nem zárhatjuk ki, hogy felderítést végeznek" - mondta. Bár meggyõzdése szerint az alienek nem rosszszándékúak, "igenis fennáll a lehetõsége az inváziónak. Meg kell mondjam, ha ez megtörténne, nagyon keveset tehetnénk ellene".
Pope szerint a veszélyt a politikai vezetés nem veszi elég komolyan. Amikor még létezett az osztálya, akkor is csak annyi választ kapott egy-egy érdekesebb UFO-észlelés után, hogy jó munkát végzett az ügy felderítésével. Amióta megszûnt az UFO-projekt, a földönkívüliekrõl beszámoló brit állampolgárok legfeljebb egy formalevelet kapnak, amiben biztosítják õket az eset kivizsgálásáról, de valójában semmi sem történik, panaszolta.
"Mindannyian egy puzzle darabjai vagyunk, de ezt senki sem veszi komolyan. Pedig, még ha nem is támadó szándékúak ezek a gépek, olyan technikai megoldásaik vannak, amiket én szívesen megszereznék" - nyilatkozta. Nem félnek
A Daily Mail megkeresésére a védelmi minisztérium szóvivõje elutasította a tétlenség vádját. "Minden UFO-észlelést kivizsgálunk, bizonyítékot keresünk a brit légtér ellenséges szándékú vagy felhatalmazás nélküli megsértésére. Amíg ilyet nem találunk, a minisztérium nem fogja megnevezni, mit észleltek" - nyilatkozta.
Az egy határtudományos magazin volt míg meg nem szünt:(
Hi ALL ! itt egy oldal jánlom mindenkinek mp3 letöltés ingyen a viva chart show listája alapján !!!!( www.cartmen15.atw.hu )!!!! nézze meg mindenki éss regelés szükséges de ingyeeeen !
* Ha soha, semmilyen körülmények között nem féltél, nem éltél át szorongást * Ha pontosan tudod, hogy mit akarsz elérni az életbe, s biztos vagy abban, hogy ezt meg is valósítod * Ha tisztában vagy céljaiddal, s minden célt, amit eddig kitûztél el is értél * Ha megalapozott az önbizalmad, minden helyzettel meg tudsz küzdeni * Ha mindenre mindig van energiád, rendíthetetlenül kitartó vagy minden helyzetben * Ha minden pillanatban kész vagy a változásra, képes vagy bármikor túllépni a saját árnyékodon.
- Ha sosem volt még amputálva a lábad bokából. - Ha nem feküdtél még sosem hónapokig az égés oszályon. - Ha szeretnéd hogy hátralévõ életedben ne legyen szükésged cipõre.
Akkor ez a neked való. :)
Tûzjárás!
Ha még sohasem voltál tûzön, az elsô kérdésed biztos az lesz �Miért?� vagy �Mit akarsz ezzel?� Mindkét kérdésre nagyon sok választ lehet adni, mondhatni ahány tûzjáró, annyi válasz. Sokan személyes motivációkra hivatkoznak: bátorság, félelem, szorongás. Sokan valamely régi rossz beidegzôdéstôl, szokástól akartak megszabadulni: dohányzás, szenvedélybetegség, felhalmozott stressz. Mások valamilyen spirituális indítatásból jöttek el a Tûzhöz. Mikor felteszed magadnak a kérdést �Mit vársz a tûzjárástól� nagyon sok különbözô választ adhatsz, kezdve az önmagad megismerésétôl, a céljaid elérésén át a lehetetlennel való találkozásig. Ahelyett, hogy megkísérelném most, hogy minden lehetséges választ felsoroljak, had ajánljak figyelmedbe néhány szempontot, ha ezek valamelyike igaz rád, érdemes elgondolkodnod azon, hogyan alakul az életed, ha kihagyod ezt az élményt. Tehát, mikor nem érdemes eljönni a tûzjárásra?
* Ha soha, semmilyen körülmények között nem féltél, nem éltél át szorongást * Ha pontosan tudod, hogy mit akarsz elérni az életbe, s biztos vagy abban, hogy ezt meg is valósítod * Ha tisztában vagy céljaiddal, s minden célt, amit eddig kitûztél el is értél * Ha megalapozott az önbizalmad, minden helyzettel meg tudsz küzdeni * Ha mindenre mindig van energiád, rendíthetetlenül kitartó vagy minden helyzetben * Ha minden pillanatban kész vagy a változásra, képes vagy bármikor túllépni a saját árnyékodon.
Ha bármelyik állítást maradéktalanul igaznak érzed magadra, a tûzjárás nem Neked való.
Másképpen, ha kész vagy kitûzni, megfogalmazni és elérni céljaidat, ha kész vagy szembenézni önmagaddal, saját rosszérzéseiddel, ha kész vagy megtapasztalni saját korlátlan lehetôségeidet, ha kész vagy a változásra, akkor a tûzjárás neked szól, gyere, s tedd meg az elsô lépéseket.
ya elküldtem priviben.
van msn-ed???
Engem 1 cikk érdekelne legjobban, de a többit is tudom értékelni.. privibe elküldöd az e-mail címed?
Nem tom hány évfolyam és elég jó állapotban vannak!!
Nekem van van olyan 50 60 db !!! Kéne???Mer nekem csak a pinyóban porosodik
ez ilyen ultraextrém bulvárlap? :)
Na az elsõ rágódnivaló, persze lassan lépve bele a szószba!
Parafenomén segítette az elnököt a hatalomba Kísértet járja be Litvániát
Nagy botrányt kavart Litvániában a hír, hogy az újonnan beiktatott államelnök, Rolandas Pinkas nyilvánosan megköszönte egy grúz származású parafenomén segítségét, melyet hatalomba kerüléséhez nyújtott. Pinkas szerint Lena Lolisvilli "nemcsak az egészségét segített visszanyerni", hanem az egész életét megváltoztatta. Az európai uniós és NATO-tagságra készülõ balti ország az ellenzék szerint a "nevetség tárgyává vált" az elnök babonás hite miatt, míg a litván katolikus egyház szerint Pinkas egyenesen "az ördöggel kötött szövetséget", amikor Lolisvilli tanácsait kérte ki az ország vezetéséhez.
Rolandas Pinkas litván államelnök. Európa helyett a középkorba Fotó: Reuters
Rolandas Pinkast februárban iktatták be elnöki hivatalába. A volt repülõs kaszkadõr látványos kampányt folytatott, többek között egy légi bemutató keretében átrepült egy alacsony vilniusi híd alatt is. Az igazi felt?nést azonban azzal keltette, amikor a beiktatásán a vendégek elsõ sorába ültette, és külön köszöntötte azt a grúz spiritisztát, aki állítólag 1996-ban megjövendölte Pinkasnak azt, hogy elnökké fogják választani. Pinkas szerint Lena Lolisvilli egy súlyos – ám konkrétan nem említett – betegségébõl is meggyógyította pszichoenergia segítségével. Lolisvilli a legnagyobb litván napilap, a Lietuvos Rytas szerint olyan befolyással van az új elnökre, mint annak idején Raszputyin, a hírhedt orosz misztikus II. Sándor cárra és feleségére, Alexandra cárnõre. Lolisvilli asztrológiai és gyógyító szolgáltatásait gyakran igénybe veszi Pinkas felesége is. A grúz spiritiszta azt állítja magáról, hogy a jövõbeli eseményekkel kapcsolatban hallja "Isten hangját", és paraenergiái segítségével képes gyógyítani is. A terápia páciensenként változik, és idõnként egészen abszurd formákat ölt: volt például olyan beteg, akit Lolisvilli paraenergiával "besugárzott" toalettpapírba csomagolt be. A litván újságok szerint a grúz nõ – aki nem is beszéli a litván nyelvet – befolyása napról napra növekszik: az új elnöki adminisztráció valamennyi fontos pozícióját az õ hozzájárulása alapján töltötték fel munkatársakkal. Egy név nélkül nyilatkozó köztisztviselõ elmondta, hogy órákon keresztül kellett beszélgetnie Lolisvillivel: "Ha nem lettem volna hajlandó találkozni vele, nem kaptam volna meg az állást" – mondta az illetõ. Az ellenzék élesen bírálja Pinkast az asztrológussal fenntartott kapcsolata miatt. Arturas Vazbys kereszténydemokrata parlamenti képviselõ felszólította az elnököt, hogy tegye nyilvánvalóvá a törvényhozók elõtt, hogy "milyen szerepet játszik Lolisvilli az ország irányításában". A kritikusok szerint Litvániát az a veszély fenyegeti, hogy "nevetség tárgyává válik" és a "sötét középkorba visszasüllyedõ" ország elveszíti tekintélyét a nemzetközi közösség elõtt. "Úgy t?nik, mintha Litvánia egy törzsi állam lenne. Van egy sámánunk, aki megmondja a törzsfõnöknek, hogy mit kell tennie" – mondta Klemensas Rimselis liberális párti képviselõ. Pinkas szóvivõje visszautasította a vádakat, és azt mondta, hogy egyedül az elnökre tarozik, kivel tart fenn baráti kapcsolatot. Lena Lolisvilliben mindenesetre nem csak Pinkas elnök bízik: a jobb- és a baloldalon egyaránt vannak tisztelõi. A korábbi elnök Vytautas Landbergis, a litván függetlenségi mozgalom legismertebb képviselõje is elismerte, hogy a kilencvenes évek elején felkereste Lolisvillit. Pinkas hivatali elõdje, Algirdas Brazauskas 1993-ban adományozott állampolgárságot a grúz parafenoménnek. A legsúlyosabb kritikát azonban a litván katolikus egyház fogalmazta meg a Lolisvilli-botránnyal kapcsolatban. "Nyilvánvalóan az ördög munkája, ami történik" – nyilatkozta Audrys Backis kardinális, aki szerint Pinkas a gonosszal kötött szövetséget. Lena Lolisvilli láthatóan megsértõdött a bírálatok miatt. "Ha Litvániának nincs szüksége rám, elköltözöm az országból. Nem én leszek azonban az, aki a távozásom után sírni fog, hanem az ország lakói" – nyilatkozta egy interjúban. Rolandas Pinkas elnök mandátuma 2008-ig tart. Litvániát a tervek szerint 2004-ben veszik fel az Európai Unióba és a NATO-ba.
Shadow eredeti voltál
hi mivel nincs három szemü macskás képem ezért érdekel a téma
Hali! Aki rendelkezik pár példánnyal, vagy netán gyûjtötte, írjon nekem, mert szeretnék hozzájuk jutni! Ja, és határtudományos témák boncolgatóit is várom ide...