Még nincs cukrászdám Bécsben, de van a sarkon tecskó, Áldja nevét Alföld szerte, sok-sok beszállító. 90 napra fizet, meg a polcpénznek az ára, A parasztnak a vérén hízik zsírosra a drága.
A csillagos lobogó nem a szívemnek vágya, Lehet az kék, fehér, vörös vagy sárga, Ha meglátom, viszket tõle a hátam, És, hogy demagóg vagyok, most mondhatod bátran.
A "máriahilferstrasszén" már járhatok személyivel, De találkozok még a sógorok szúrós szemeivel, Mer a keleti blokknak még mindig van szaga, Jó hogy jöttünk, de mehetnénk is haza.
Még nem dolgozok Kölnben, de a Jürgen vett már Pesten lakást, És érdeklõdve figyelem, ezt a még oly' kedves szokást, Hogy az egyenlõség-testvériség csak addig tart, Amíg ti húzzátok a hasznot, és mi nyeljük a szart.
Ref.: De jó nekem Tesi, Európa vagyok, Közétek tartozok, hála nektek nagyok. De jó nekem Tesi, Európa vagyok, Szemem könnyes, az arcom ragyog.
Nézzünk már végre a tényekkel szembe, Rólatok, nem a szép emlékek jutnak eszembe. Kaptunk tõletek Trianont, meg Párizst, És ötvenhatban segítségként küldtetek egy tál rizst.
Nehogy kimaradjon valami, vegyük csak sorba, Meg a "kisantantot" is a Jézuskátok hozta, S hagytátok, hogy legyünk orosznak konca, S így lett magyarnak, kutyául a sorsa,
Nekem a Székely Himnusz, nektek az Öröm óda, Valami húzza a szívem '920-óta, Persze nem probléma, mert nem beszélünk róla, Ezúton is köszönjünk néked, Európa.
Egymás mellé préselt, egymásnak ellensége, Az utolsó vacsorához ültünk a székre, És most köszönnöm kéne az asztalnál a helyet? Hát köpök rátok, Brüsszeli seggfejek!
Ref.:
A változás szele nálatok csak puki, Szánalmas hakni ez a brüsszeli buli. Inkább tanázia mint EU ez a szerkezet, Döglött lóval tesó, ne húzzál szekeret!
Látott már a világ ilyen brigádot, Szövetségbe forrt szabad köztársaságok. A nagy tömörülés, nem áldás, hanem átok, Ebben a cserkész csapatban, sem nagy jövõt látok.
Brüsszelben a farok, de keleten a vége, A multik lehúzzák a sliccüket, mi meg rogyhatunk térdre. Mert a rabszolga s a piac, mindent megér. A multiknak kellünk, mint egy falat kenyér,
Egységben az erõ, vagy erõvel szült egység, Nem állja útját sem, folyó sem hegység, Jönnek a törökök, meg Kambodzsa is lassan, Nem leszek tégla, ebben a rogyadozó falban.
Ref.:
Kulcskérdésekben, hamar születik döntés, Nincs cigi a kocsmában, és nem nyithat a söntés. De hogy éhen hal a paraszt, az senkit sem érdekel, Csak vére ha már folyik, az "ISO tálba" folyjon el.
Amíg a fejüket vakarják a EU bürökraták, Addig sebességet vált mellettünk a világ, És már nincsenek bennem kételyek, Kína lenyom minket, mint a bélyeget.
Az "Amerika expressz" meg már elhúzott régen, Esélyünk, mint traktorral a Hungaroringen, Tehetséges versenyzo, de egy kicsit talán lemaradt, Persze, vízfejjel versenyt úszni nem könnyû feladat.
Vigaszt nekem csak egy dolog jelent, Viselem el így múltat, s jelent, Ahová magyar eddig még betette a lábát, Ott hamarosan kitették a vége táblát.
Komolyítisz :)))
Már szedegetem lefele
Miközben valami török geci megy a rádióban... Ez kell nekünk hülye nép...
Éjfél után az alsó rakpart, tövig nyomom a gázt. Elém ugrik egy szürke varjú, rám hozza a frászt. Kormányon a kezem, elõ a flekni na meg persze a lé, Pedig a sajtó szerint a korrupció már nem divat errefelé.
Le akarnak venni és kötözködnek minden apró szaron, Inkább az ellopott autómat keresnéd meg, te tányérsapkás barom. A bûnüldözés kishazánkban remekül funkcionál, A tilosban parkolókra akasztófa vár.
Kocsiban punnyadsz egy bokor mögött és vakut villogtatsz, Biztonságunk érdekében egy tízest zsebre raksz. Tudom, hogy tetszik neked az egyenruha, itt igazi macsó lehetsz, És a traffipaxból lenyúlt lóvén érettségit vehetsz..
Álom autó mögöttem az úton szirénát kapcsol, Mindenki tudja, hogy ez a menet az én pénzemrol szól. Visszhangzik a sajtó mert a dealert elkaptátok, Egy dzsanga miatt veritek sittre az a 17 éves srácot.
A statisztikák szerint a közbiztonság rendben, Majd én elmondom a valóságot, kérdezzetek engem. Lerakod az autód az utca szélén, még jóformán ki sem szállsz, Valaki kölcsön veszi Ukrajnáig, dermedt arccal tehetetlen állsz.
Capo di tutti capi, a fõnökötök a miniszter, Másodállásban maffia góré és az alvilággal lerisztel. Tudom nem szívesen tartod a markod, és várod már azt az idõt, Amikor nem az utcán összelopott pénzbol veszel a gyereknek cipõt.
Ref.: Országutak vámszedõi az éhes szürke varjak, Megtámadnak téged is a pénztárcádba marnak. Országutak vámszedõi az éhes szürke varjak. Belõlünk élnek, minket lopnak de vajon kit szolgálnak?
Szeretem a zenéjét. Az Országutak vámszedõi a kedvencem.
Te csak iszod a vizét, és prédikálod hozzá borát, Õ meg száraz torokkal, nyeli az útnak felvert porát, Ki könnyelmûn dob fát a tûzre, de nem õrzi éjjel a lángot, Fogja annak szívét, örökre ördögi átok!
Tudnod kell, hogy hazug a prédikátorok szava, Akik a falakra írják, mit jelentsen Isten, s haza, Aki várfokáról, kivont karddal buzdít a harcra, Vagy ha a szónak lenne ideje, nem mozdul az arca.
Mert vétkesek közt, tudjuk cinkos, aki néma, Bûnebbnek bûne bajban hagyni, mint taszítani bajba. S ha nem érzed a vétked, mert szótlan akit bántasz, Ítélõdnek tiszta lelket, s igaz Istent válassz!
Ref.:
Savanyúk e sorok, mint a székely ember bora, Kinek áldott hegyet az Isten, de napfényt hozzá soha. Csak csendben várja, mit mér rá sorsának ostora, Szótlan, mégis utat mutat, mint fa hátán a moha.
Keserûk e szavak, mint a székely ember sora, Kinek áldott napfényt az Isten, mégsem terem bora. Csak csendben várja, mit mér rá testvére ostora, Vérét ki hagyta cserben, nem árulná el soha.
Ne hajolj tó tükre fölé, mert árulót látsz benne, S bûneidet meggyónni, már így is késõ lenne, Kövesd annak példáját, akit megkövetned kéne, Legyen szívedben helye, és asztalodnál széke!
Hozhat bármit jövõ, meg a történelem árja, Mikor kezét nyújtja, tudod, hogy szíve szívednek párja. S bár nem tanítják könyvek, és nem mutatja térkép, Nem értem, miért féli igazat, kinek elvették a népét.
Ref.:
Savanyúk e sorok, mint a székely ember bora, Kinek áldott hegyet az Isten, de napfényt hozzá soha. Csak csendben várja, mit mér rá sorsának ostora, Szótlan, mégis utat mutat, mint fa hátán a moha.
Keserûk e szavak, mint a székely ember sora, Kinek áldott napfényt az Isten, mégsem terem bora. Csak csendben várja, mit mér rá testvére ostora, Vérét ki hagyta cserben, nem árulná el soha.